36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. március 29. 17:19 | Link

Viktorpajti *-*

Dél körül járhat, csicseregnek a madarak, és életem legboldogabb pillanatait élem át. Mellkasom a robbanás szélén áll, dübörög, zsong, ordít. Talpaim alatt csikorognak az apró kavicsok, ahogy rohanok a kastély felé. Igen, csikorogtak. Hallottam. Lori prikszpraksza meggyógyította a fülem, így kezdett minden rendbe jönni. Talán apáék is… Már lihegek, a néni házától kezdve szaporáztam lépteimet, így a madarak csicsergésébe lihegésem társult. A nap magasan járt, kósza, hamuszürke bárányfelhők legeltek egymástól távol a kék égbolton. A tisztásról virágok hadának tömény illata szállt felém, a tavasz illata. Nem lassítok a kapunál, ahogy csak tudom, belököm, az pedig egy hatalmas nyekkenéssel kitárul. Hallatszik bentről a nagyteremben lévő zsibongás, mindig van ott valaki. Balra fordulok, fel a lépcsőn, vállammal meglökök egy Rellonost, aki kétszer magasabb nálam, ám én terülök el ezután. Hamar feltápászkodok, arrébb ugrok egy gáncsolórontás elől, és gyorsítok. Meglepődött, zsémbes alakok fordulnak utánam lépteim nyomáám, kereteik mögül, egy tőlem kissé idősebb fiú, akiről lerítt, hogy kalandor volt, portréról portréra rohant mellettem kacagva, néha fellökve egy széket, egy vázát. Egy ideig versenyzünk, majd lassított, intett, és újabb útnak indult, ezúttal azonban egy másik irányból hallottam a nevetést, és a csörömpölést. Egész nap ezt csinálja?
Befordulok, és egy rakás trécselő néni vesz körbe. Fejem gyorsan kapkodom, miközben minden tekintet rámszegeződik, a beszéd nem marad abba. Megpillantok egy összekeverhetetlen alakot, és egy vörös hajat, az illető épp háttal áll nekem, valamit tanulmányozhat. Halkan, de továbbra is futok, majd egy-két méterre tőle vízsugarakat generálva talpaim alá, kilövök. csak a becsapódáskor veheti észre vesztének közeledtét, és már a földön is landolunk. Próbálok legurulni róla hangosan nevetve, és széttárt karral a hátamon fekszek.  
- Viktor. Én. HALLOK! – kiáltom el magam hangosan, mellkasom szaporán emelkedik, majd süllyed, most olyan szívesen énekelnék, táncolnék, csinálnék bármit, de kimerültem. Fejem oldalra hajtom, és rávigyorgok lakótársamra. – Hát nem csodás?

Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 4. 05:28 | Link



A délutáni legili... nem sikerül végigolvasni az üzenetet, amivel a társalgóból kilépve találom szembe magam. Nem zavarna ehhez eléggé a rengeteg fecsegő hölgyemény a portrékon, de még az se, hogy valaki úgy dönt a hallható hangok alapján, hogy a folyosó ezen szakaszán gyakorol a futócsapatba való bekerülésre. Van itt egyáltalán olyan? Nem számít, nem lenne mindez akadálya annak, hogy szétbontsam a papírt és elolvassam a tartalmát, az viszont már nagyon megnehezíti a műveletet, hogy valaki a hátamra ugrik és ledönt a lábamról. Normál esetben ez nem lenne ennyire könnyű, ám cseppet sem számítok a hirtelen kapott lendületre, úgyhogy menten látványosan terülök el a folyosó padlóján. Amint megszólal a támadóm, már tudom is, hogy ki volt ennyire elvetemült és vakmerő, hogy csak úgy letaroljon. Brandon, csakis. Ki más? És még vizes is lettem. Tökéletes. Fáradt sóhajjal mozdulok meg és megpróbálok kimászni alóla. Úgy általában kedvelem, de néha kész agyrém számomra, mint éppen most is. A levél széle kissé vizes lett, de gyorsan átfutom és a zsebembe gyűröm, mielőtt teljesen elázna, és felkászálódóm a padlóról, ahol mostanra tócsa jelzi, merre is járt el kedvenc (és egyetlen) szobatársam eddig.
- Kicsit csendesebben, nem szeretnék megsüketülni ennek örömére - jegyzem meg, miközben azon vagyok, hogy egy evapores segítségével eltüntessem a vizet. Amint ezt is sikerült, rápillantok végre. Egész boldognak tűnik, és meglepően gondtalannak, sőt meggondolatlannak bizonyos szempontból, mert hát éppen a padlón fekszik. Nem valami jó ötlet.
- Hű, ez nagyszerű, igazán. Minek köszönhető a változás? - érdeklődöm, mert azért a kedvét kinek van szíve letörni, de mégis összevont szemöldökkel figyelem. Nem zavar, hogy jól elvan, igazán nem, ám végül mégiscsak úgy döntök, hogy szóvá teszem, hogy mégsem kellene ott feküdnie ilyen lazán, akármilyen közel is van a betegszoba épp.
- Fel kellene kelned onnan, mielőtt még tüdőgyulladást kapsz vagy valami rosszabbat. Igyunk inkább egy teát - ajánlom fel. Akármilyen idegesítő is néhanapján, mégis a szobatársam, ennyi törődést csak megérdemel, meg aztán továbbra is tartom magam hozzá, hogy nem szívesen keresnék újabb embert a helyére, ha már egyszer őt lassan megszokom.
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. április 11. 01:34 | Link

Viktorpajti *-*

Jajajjaj, de jó!
Viktorpajti, hallás, víz... Mi kell még? Persze, még Catet is fel kell keresnem, mert Cat... wúúú.
Elterülök csillagpózban a földön, én nem tervezek padlóangyalt csinálni, mert a végén még megütöm Viktort, vagy megrúgom, és az nem szép dolog. Bámulom a plafont, a festett Dámákat nagyon érdekli a merényletem, hangjuk megemelkedik, legyezőjük mögül pislognak ránk, természetesen folyamatosan találgatva, kije vagyok én, és miért merényeltem épp meg a Vöröshajú fiút. Én csak nagyon örülök, ez van. Lemoshatatlan vigyor van arcomon, bár-bár butának hat. Mind mindig.
- Óh. Valóban. Hidd el, nem jó móka. Nem hallasz semmit. - vágok meglepett képet a megállapításomhoz. De persze voltak ám előnyei is, ha úgy nézzük. Például ha valaki túl sok csúnya dolgot mondott, egyszerűen elvettem kezem fülemtől, és már nem is hallgattam, csak mosolyogtam.
Viktor megkérdezi, mi miatt tért vissza.
- Volt egy néni, aki először gonosz volt, hátulról jött, aztán Goethe, meg bájitalok, és... Jaj. Erről nem mesélhetek, megígértem neki. - megrántom vállam, most olyan vidám voltam, semmi sem tudott volna hangulatomra árnyékot vetni. - Mindegy, működött.
Egyet csettintek, és eltűnik szobatársamról az utolsó csepp víz is. Rólam lassabban kezdem el eltávolítani. Halk sistergés hangzik fel, majd gőz csap fel a körülöttem lévő tócsából, és belőle. Forró volt a víz, de nem ártott nekem. Sosem fog.
- Miattam ne aggódj, nem fogok tüdőgyulladást kapni... A tea meg finom. Hova megyünk? Ja, igen. Amúgy rá is érsz?
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 15. 12:46 | Link



Mivel érdemeltem ki egy szobatársat, akinek a leghalványabb elképzelése sincs a személyes térről? Rettenetesen örülök, hogy a hátamra ugrik és azzal az erővel le is tarol a folyosó kellős közepén csak úgy, örömében. Ha nem érezném túl sértőnek, most talán látványosan fognám a fejem, és tennék pár megjegyzést, ami már szépen megfogalmazódott a fejemben, de látva, mennyire boldog, nincs szívem letörni a lelkesedését, bármennyire is egyszerű lenne. A tévhittel ellentétben nem vagyok azért bunkó, de legalábbis nem élvezem, hogy mások kedvét aláássam, pusztán csak az őszinteséget nem értékeli mindenki, az azonban már nem az én problémám. Átgondolom a mondanivalómat, és végül csak csendre intem, annak tényleg nem örülnék, ha a hallásom látná kárát a nagy örömének, elvégre még mindig auror szeretnék lenni, halláskárosodással viszont legfeljebb csak aktát tologathatok a végén, lehet az álmom holmi veszélyes helyzetekre kirendelt elit alakulat.
- Hátulról? Goethe? Mi van? - kérdezek vissza értetlenkedő arcot vágva, mert olyan ez, mint valami furcsa brainstorming, összefüggéstelen szavak seregének tűnik, amit éppen mond és alig értek belőle valamit, a lényeget biztos nem. Közben remekül elvan ő a padlón láthatóan, ám mégiscsak szóvá teszem, hogy szerény véleményem szerint jobban járna, ha felkelne.
- Tudom, tudom, te vagy a vízmágus, de attól a padló továbbra is kőből van és kicsit sem lesz melegebb a szokottnál - állapítom meg, és még a teát is felajánlom. Isten ments, hogy a végén szobatársi szerződésünk alapján netán még ápolnom is kelljen, még a szokásos csütörtök estéket is állandó nyafogás övezi, és lassan azon vagyok, hogy ha nem ragaszkodnék ahhoz, hogy teljes csendben tanuljak a magam kis rendjében, akár be is költözhetnék a faluba, mindenkinek egyszerűbb lenne.
- Ha nem érnék rá, nem javasolnám. Na gyere, majd beírjuk ezt is a havi közös programokhoz. Mi is volt amúgy mostanra tervezve? A filmezés? Úgy emlékszem - válaszolom, és intek a fejemmel, hogy mozduljon már. Nem hagyom itt, de mehetnénk.
- A konyha megfelel? Nemrég kipróbáltam a fekete teájukat és egész finom, még ha nem is Earl Grey, de ha szerencsénk van, azt is találhatunk - felelem, és ha felkelt, el is indulok abba az irányba.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet