Az itt lévő festmények közös jellemzője, hogy mindegyiket nagyon részletesen festették, nagy figyelmet fordítva az arcok tökéletességének és annak, hogy az alakjuk minden egyes vonala tökéletes legyen, legyenek teltkarcsúak vagy nyurgák, a lényeg a megjelenésükön volt. Közös még bennük talán, hogy sohasem tudják befogni a szájukat, még alvás közben is mozog, nem egy közülük még beszél is ami nagyon megnehezíti a csellengőket keresők figyelmét, hiszen az éjszaka csöndjében ez úgy hat, mintha valakik pusmognának. A képek háttere olyan, mintha mindegyik egy porcelánokkal teli, díszes és tökéletes világban készült volna. Talán így is van. Ezek a hölgyek titkolják, hogy mi volt a családi, társadalmi szerepük az életben, mindannyian csak társalkodónő szerepét töltik be egy másik fél oldalán és legyezőjük mögé rejtőznek, ha olyan kérdés kerül elő, melyre nem kívánnak válaszolni. Tökéletes babaarcuk, finom kezük, méregdrága ékszereik mind arra szolgának, hogy jelezzék mennyire elkényeztetett és tökéletesen fényűző életük volt. Többnyire hozzájuk futnak be a keringő pletykák és örömmel indítanak ők maguk is újakat, hiszen egyikük se szeretné, ha az itt élők unatkoznának és könnyű életet élnének. Nehezen engednek maguk közé bárkit is a "pórnép" közül, viszont ha számukra érdekes információkat tud akkor készek áldozatot hozni.

Elliot
[zárt]

Az Eridon elleni mérkőzés neki elég csúnyán ért véget. Igaz, hogy Erik lélekjelenlétének köszönhetően kevésbé csúnya sérülésekkel úszta meg, mint amilyeneket szerezhetett volna egyébként - majd jön ezért legalább egy köszönömmel az eridonosnak -, de azért négy meccsből ez volt a második, amikor lezuhant és a gyengélkedőn végezte. Nem örült neki, de hát ez most még csak nem is írható annyira a rovására, elvégre nem így tervezte. Az első meccsen szándékosan ment neki Zsombinak, egyszerűen annyira dühös volt, és a fájó térde sem a gondolkodásra sarkallta, most azonban nem így tervezte, de a szél nem hagyott más választást. Még Eriktől is bocsánatot kért azért, amiért lerángatta, már csak jólneveltség címén is, egyrészt mert tényleg nem akarta hazavágni, másrészt meg mert ettől sem tűnik olyan bősz megveszekedett rellonosnak. Meg is úszta ez alkalommal pofozkodás nélkül a gyengélkedői üdülést, csak a kedves nézett rá olyan szemekkel, amikor bejárt látogatóba, mint aki menten leharapná a fejét, ha nem ágyban feküdne és nem tessékelnék ki az első gyanús mozdulatra. Most azonban megteheti, ahogy kilép az ajtón, mert végre ma szabadul ebből a fertőtlenítő szagától és mindenféle különös bájital illatától terhes levegőből, amit ki nem állhat, a beszerzett sérüléseivel azonban nem volt más választása, mint itt tölteni az elmúlt pár napot. Reméli, hogy azóta elfelejtődött Elliot részéről az az ellenséges érzés feltehetőleg a kviddics iránt, vagy még inkább ama tény iránt, hogy ő játszik és továbbra is játszani akar. Nem szeretne erről vitát nyitni, már egyszer átgondolta év elején, és úgy döntött, hogy igenis hajtó marad, erről senki nem beszéli le, legfeljebb majd a kispadot melegíti. David végül úgy gondolta, hogy inkább a seprűjét koptassa a kispad helyett és úgy alakult, hogy ezen a meccsen is fent volt, bár eredetileg ő szeretett volna lentről figyelni cserejátékosként, de majd legközelebb. Vagy nem. Összeszedte szépen a cókmókját rendet hagyva maga után, beletúr a hajába, és bár kissé ideges, azért kilép a folyosóra. Elvileg itt kellene találkoznia Elliottal, legalábbis ő szólt, hogy ma szabadul ebben az időpontban, örülne, ha kicsit összefutnának, de mindjárt kiderül, volt-e érdeklődés a javaslatára, amint kilép az ajtón.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=332565#post332565][b]Axel Sebastian Sjölander - 2014.07.07. 17:50[/b][/url]

Elliot
[zárt]

Az Eridon elleni mérkőzés neki elég csúnyán ért véget. Igaz, hogy Erik lélekjelenlétének köszönhetően kevésbé csúnya sérülésekkel úszta meg, mint amilyeneket szerezhetett volna egyébként - majd jön ezért legalább egy köszönömmel az eridonosnak -, de azért négy meccsből ez volt a második, amikor lezuhant és a gyengélkedőn végezte. Nem örült neki, de hát ez most még csak nem is írható annyira a rovására, elvégre nem így tervezte. Az első meccsen szándékosan ment neki Zsombinak, egyszerűen annyira dühös volt, és a fájó térde sem a gondolkodásra sarkallta, most azonban nem így tervezte, de a szél nem hagyott más választást. Még Eriktől is bocsánatot kért azért, amiért lerángatta, már csak jólneveltség címén is, egyrészt mert tényleg nem akarta hazavágni, másrészt meg mert ettől sem tűnik olyan bősz megveszekedett rellonosnak. Meg is úszta ez alkalommal pofozkodás nélkül a gyengélkedői üdülést, csak a kedves nézett rá olyan szemekkel, amikor bejárt látogatóba, mint aki menten leharapná a fejét, ha nem ágyban feküdne és nem tessékelnék ki az első gyanús mozdulatra. Most azonban megteheti, ahogy kilép az ajtón, mert végre ma szabadul ebből a fertőtlenítő szagától és mindenféle különös bájital illatától terhes levegőből, amit ki nem állhat, a beszerzett sérüléseivel azonban nem volt más választása, mint itt tölteni az elmúlt pár napot. Reméli, hogy azóta elfelejtődött Elliot részéről az az ellenséges érzés feltehetőleg a kviddics iránt, vagy még inkább ama tény iránt, hogy ő játszik és továbbra is játszani akar. Nem szeretne erről vitát nyitni, már egyszer átgondolta év elején, és úgy döntött, hogy igenis hajtó marad, erről senki nem beszéli le, legfeljebb majd a kispadot melegíti. David végül úgy gondolta, hogy inkább a seprűjét koptassa a kispad helyett és úgy alakult, hogy ezen a meccsen is fent volt, bár eredetileg ő szeretett volna lentről figyelni cserejátékosként, de majd legközelebb. Vagy nem. Összeszedte szépen a cókmókját rendet hagyva maga után, beletúr a hajába, és bár kissé ideges, azért kilép a folyosóra. Elvileg itt kellene találkoznia Elliottal, legalábbis ő szólt, hogy ma szabadul ebben az időpontban, örülne, ha kicsit összefutnának, de mindjárt kiderül, volt-e érdeklődés a javaslatára, amint kilép az ajtón.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=332798#post332798][b]Elliot A. J. Wayne - 2014.07.08. 02:17[/b][/url]

Most komolyan: miért én vagyok a rossz, mert féltem azt a tökkelütött fejét? Annyira makacs tud lenni néha Axel is, hogy legszívesebben agyonverném egy párnával, mikor nem veszi észre, hogy nem eltiltani akarom, csak nem akarom, hogy egy ostoba játék miatt életét veszítse. Féltem, de hát ezt Ő valahogyan nem akarja észrevenni, és most ezért én vagyok a rossz. Tény, hogy én is szereztem anno sérüléseket, még mikor a Roxfortban csapkodtam a vasat, de akkor se kerültem minden meccs után a gyengélkedőre. Ez van akkor, ha az embert félti a szerelmét.
Sóhajtva lépkedtem felfelé a lépcsőkön, és egyenesen mentem a gyengélkedő irányába. Axel most fog kijönni onnan, talán már nem a fájdalomcsillapító fog beszélni belőle, és talán belátja, hogy abba kellene hagynia a kviddicset, vagy legalábbis maradjon a hátsófelén, és nézze a meccset a kispadról. Olyan nagy kérés ez? Mert szerintem nem. A fecsegők folyosóján járva, már rájöttem, hogy miért is nevezik ezt annak. Be nem áll a szájuk, akkora hangzavar van, hogy a saját cipőm kopogását nem hallom, hát akkor hogy fogom hallani Axelt? Megoldjuk majd, de most az a fontos, hogy lebeszéljem a további mérkőzésekről. Már nyitottam volna be a Gyengélkedőre, mikor Axel nyitja nekem az ajtót. Mosolyogva öleltem át a szerelmemet, és nyomtam csókot az ajkaira, hogy aztán arrébb húzva a bejárattól, és a falnak dőlve nézzek rá.
– Héj, jobban vagy már? Ha egy perccel később jövök, még elkések. –amit persze egyáltalán nem szerettem volna, mert fontos nekem a fiú épsége. Ezért is vagyok egy kicsit ideges, de még várok azzal, hogy a nyakába zúdítsam a dolgokat. Egyelőre hogyléte érdekel, aztán jöhet szép sorban a többi is. Nem sietek én sehova, és reményeim szerint Axel sem, így végre tudunk nyugodtan beszélgetni. Már amennyire ezen a folyosón lehet nyugodtan, mert a freskóknak be nem áll a szájuk, és lassan kikészítenek idegileg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=332991#post332991][b]Axel Sebastian Sjölander - 2014.07.08. 15:35[/b][/url]

Elliot
[zárt]

Volt ideje gondolkodni az elmúlt pár napban, és ismételten arra jutott, mint tanév elején, hogy marad. Nem hagyja a csapatot, és ha nem muszáj, akkor nem marad kispados sem, mert szeret repülni, szeret játszani, akkor is, ha veszélyes, és egyszerűen szereti a kviddicset. Chrisnek sem okozna csalódást, ha már itt tartunk, bár Chris a legkevésbé jelentős faktora a döntésének. Egyszerűen nem akar már gondolni sem arra, hogy kiszállni a csapatból, amíg nincs rá valami olyan nyomós oka, ami miatt egyszerűen nem marad más választása. Összeszedi a dolgait és már indulna is, remélve, hogy nem kell majd sokat ácsorognia a folyosón Elliotra várva, de amint nyitja az ajtót, éppen vele találkozik a tekintete. Felfele görbül a szája szeglete, fél kézzel még vissza is ölel viszonozva a csókot, bár most már csak a pletykás hölgyemények miatt sem nyújtja túlságosan, aztán elengedi a fiút és a kérdésre lazán vállat von.
- Maradt pár szép színes foltom, de a csontjaim már egyben vannak, szóval minden rendben, akár már edzésre is mehetek, ha lesz - válaszolja, ha már kérdezték, meg se fordult a fejében, hogy ne menjen. Ha sor kerül a visszavágóra a lefújt meccs miatt még ebben a tanévben, akkor ahhoz formában kell lenni, a kékek nagyon lelkesek, szóval nem igazán van helye lazításnak, mert még csúnya felsülés lenne a vége, ha nem veszik elég komolyan őket.
- Meg kéne keresnem Bennettet... de majd máskor, nem fontos. Veled minden rendben? - érdeklődik inkább, mert valamiért az az érzése támadt hirtelen, hogy veszélyes víz ez a kviddics, és jobb, ha nem beszélnek róla. Vagy már késő. Azt akarta mondani, hogy igaz, hogy sorozatban minden meccsen játszott, de akar beszélni Daviddel, hogy a Levita ellen is fent akar lenni, mint alapcsapattag, ha ez kivitelezhető, hanem meg legalább csereként részt venne, de inkább lenyeli, majd beszél a csapatkapitánnyal, hogy egyáltalán lesz-e visszavágó, és ha lesz, milyen felállásban lesz a csapat. Pillanatnyilag inkább koncentrál arra, hogy valami kevésbé aknamezőhöz hasonlatos terepen maradjanak, mert nem biztos benne, hogy Elliot aggódásból fakadó kviddics iránti ellenszenve elpárolgott volna.
- Leteszem a dolgaim a szobámban és utána lenne kedved beülni a teázóba, vagy esetleg csak sétálni egyet? Mondjuk a vízeséshez? - nagyon gyorsan igyekszik témát terelni, és egyébként se lenne rossz kicsit sétálni, meg beszélgetni, ha már szabadult a betegszobáról, csak esetleges jó tanácsokhoz, netán veszekedéshez nincs nagyon sok kedve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=333172#post333172][b]Elliot A. J. Wayne - 2014.07.09. 00:51[/b][/url]

Megkönnyebbülve néztem rá, miután megkaptam a választ a kérdésre. Amilyen ramaty állapotban volt, ahhoz képest tényleg kész makkegészséges.
– A foltok majd elmúlnak, az edzéssel meg azért még ne nagyon próbálkozz. Várd meg, még teljesen felépülsz, vagy szinte jöhetsz is vissza a gyengélkedőre. –csóváltam meg a fejemet, persze mosolyogva. Egyikünknek se lenne jó, ha Axel visszakerülne a gyógyszerszagú börtönbe. Komolyan ott tart már, hogy saját névre szóló ágya van a gyengélkedőn, s még mindig nem akarja abbahagyni a játékot. Jó, hát a helyében én se tenném, de azért figyelembe venném, hogy a párom mit szeretne, és megfontolnám a dolgot. Bennett nevére, csak fintort vágtam, mert már megint a kviddicsnél tartunk. Sóhajtottam egyet, majd ellöktem magam a faltól, és lassan elindultam mellette.
– Nyilván tudatni akarod vele, hogy kiengedtek, és kész vagy újra szilánkosra törni magad a következő meccsen. Komolyan mondom, mintha te lennél, akit fel lehet áldozni, csak a következő alkalommal már nem a gyengélkedőre kerülsz, hanem a hullaházba. –meggyorsítva lépteimet, befordultam a sarkon, miközben belevágtam egyet a falba, hogy kiadjam a mérgemet. Inkább ezt üssem meg, mint valakit, aki fontos a számomra. Megfordultam közben, hogy bevárjam Axelt, és kérdésére megráztam a fejemet.
– Nincs. Menj keresd meg inkább Bennettet, biztosan hiányol már, meg neked is fontosabb a kviddics, mint amit én kérek. Csinálj, amit akarsz, belefáradtam a kérésekbe, és csak, hogy tudd: ha megint a gyengélkedőre kerülsz, be nem teszem hozzád a lábam. Majd aggódik érted Bennett. –elegem van, kész vége. Ha neki a kviddics kell, ám legyen. Én nem kérek tőle semmit sem, úgy se figyel a kérésemre. Sarkon fordultam, és megindultam a Déli szárny felé, hogy felnézzek a kh-ba. Oda legalább nem tud követni, és nem lesz vita az egész folyosó hallatára. Így is menni fog a pletyka, érjék be ennyivel a freskók.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=333179#post333179][b]Axel Sebastian Sjölander - 2014.07.09. 01:18[/b][/url]

Elliot

Elvigyorodik annak láttán, hogy már megint mennyire aggódik Elliot a testi épsége miatt, és megrázza a fejét. Zúzódásokat edzésen is tud beszerezni, azok miatt nem jár gyengélkedőre ha kell, ha nem, csak a törései miatt került be most, azok meg már rendben vannak a kapott főzeteknek hála.
- Nem fogok visszakerülni, nyugi. Megígértem, hogy vigyázok magamra - jelenti ki határozottan, igyekezve letudni ezt a témát, és hamarosan még a mondatát is lenyeli felében, amint rájön, hogy veszélyes vizekre evezett a kviddics említésével, de már késő. A fiú még csak nem is válaszol a kérdésre, leakad Bennett nevénél, mint aki határozottan féltékeny, pedig nem is tudja, hogy lehetne, csak épp messze nem a csapatkapitányra, hanem valaki másra a csapatból, de most nem ez a lényeg. Elkerekednek a szemei, és meglepődve bámul a párjára a kifakadása láttán, hirtelen azt sem tudja, mit mondjon. Nyel egy nagyot, aztán hevesen megrázza újra a fejét.
- Azért ennyire nem vészes a helyzet. Időnként túlaggódsz dolgokat - jelenti ki, miközben vigyorogni igyekszik, és ő is gyorsít a léptein, hogy utolérje a fiút, majd elkapja a könyökét és megállítva közelebb húzza magához, majd átkarolja a derekát.
- Nyugodj le. Először is a fal nem ártott neked, másodszor kár tönkretenni a kezedet, csak mert ideges vagy. Harmadszor meg most pont olyan, mintha egy hisztis barátnőm lenne, és ez úgy valahogy nem tetszik - valaki milyen pimasz ma, de jobbnak látja inkább erre terelni a szót, remélve, hogy nem lesz belőle akkora veszekedés, mint ha elkezd az eddig hallottakra reagálni teljes energiabedobással. Vagy mégsem? A folytatás nem azt mutatja, hogy igaza lett volna, pedig általában igaza szokott lenni. Még a végén kiderül, hogy a tárgyilagosságának lőttek, ha Elliotról van szó. Kell azért egy nagy levegő, hogy ne vágjon oda semmit válaszul most arra, amit a fiú mond, de még mindig kerülné a veszekedést. Már így is tökéletes kis pletyka lesz ebből a dámáknak. Nagyszerű.
- Állj már meg, Ell. Komolyan... miért kell akkora felhajtást csinálni ebből? Játszom, és? Te is zúgtál már le, ne mondd nekem, hogy nem, és ez a második alkalom volt csak, hogy gyengélkedőre kerültem, pedig rengeteg lehetőségem lett volna rá. Nem zárhatsz be a szobámba, csak mert aggódsz - morogja egészen hallhatóan, és még egyszer elkapja azért a fiú könyökét, ha már az imént elengedte.
- A fenébe már, hallgass végig. Pontosan tudod, hogy szeretlek, de ez nem jelenti, hogy azt kérheted, hogy lemondjak arról, amit csinálni akarok. Nem azt mondtam, hogy sárkányőr akarok lenni a sróforrú kolónia mellett most azonnal, csak kviddicsezni szeretnék. Mit nem lehet ezen megérteni? - most emelte fel csak a hangját, de ha már Elliotnak ennyire mehetnéke van, nem indul utána, tökéletesen meg fog felelni a pince is.
- Oké, majd akkor aggódik értem Bennett. Szólj, ha végre reálisan látod a helyzetet. Szia - kiabálja még utána, aztán magában dohogva megy végig a folyosókon és meg sem áll a Rellon körletéig. Ez a nap is csodaszép egy példány, a veszekedés igazán hiányzott belőle.