36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet
Társalgó - Szakács Ágota-Beáta hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. április 10. 00:39 | Link

Rachel Octavia Amber


Kissé rozsdás ismeretekkel rendelkezem a kastélyt illetően. De se baj, ki a kutyát is érdekli ez? Elég nekem megoldani a sorozatos eltévedések, bukdácsolások és keresgélések rejtélyét. Azt hiszem egy idő után, - még pár napot adok magamnak - jobb lesz. Csupán próbáljam meg a jó oldalát szemlélni, érezhetem magam megint valami nyamvadt elsősnek. Hűha, az sem tegnap volt. Örömmel tölt el, hogy az is eltelt, ez sem lehet annál rosszabb. Ha mégis, valamivel meg kell majd magam vigasztaljam.
Szerencsémre a Nyugati szárnyat még mindig a réginek látom. Sőt, még tapasztalom is. Így elégedett mosollyal az arcomon baktatok végig a folyosón tornacipőben, fekete farmerban és szintén fekete ingben. Jelvényem a zsebemben van, nem kell minden szembejövő ember orrára kötni, hogy újra prefektusnak választottak. Kellenek a meglepetések, az olyan dolgok amiket nem tudhat minden diák. Elvégre ki volt hirdetve, de attól lehet még mázlim a figyelmetlenségükkel. Világ életemben kisebb figyelem hiányban szenvedtem, de mindig ügyesen kárpótoltam a felhalmozott ismereteimmel. Eddig mindig kihúztam magam a csávából, remélem innentől sem lesz másképp.
Társalgó. Ez az, erre van szükségem. Emberek közelsége, annyira mégsem lehet rossz. Végig simítok hajamon, a szokás nagy úr, majd lenyomom a kilincset. Kissé meglepődöm, hogy az ajtó nyikorog, remélem ezzel senkit se zavarok meg semmiben. Amint belépek rájövök felesleges volt az aggódás, hiszen egy baráti társaságot egyáltalán nem érdekelt az ajtó, folytatták tovább a nevetgélést, röhögést. Hát igen, akinek még van olyan. Személy szerint én ott tartok, hogy az egyik ismerősömből, barátnőmből lett a házvezetőm, a másikból pedig a házvezető-helyettes. Nekem is valamilyen tanárnak kéne lennem, ha nem mentem volna el csak úgy. Nem sajnálom az elmúlt éveket, tapasztalatot szereztem, rendeztem a különböző kapcsolataimat és még több építettem ki a kastély falain kívül. Kár, hogy őket nem lehet ide behozni. Úgy néha napján nem érezném magam magányosnak. Elveszett éppen nem vagyok, mert a teendőim nem engedik.
Szétnézek, kutakodok valaki után aki nem tartozik a vidám társasághoz. Szerencsével járok, egy lány foglalt helyet az egyik ülőalkalmatosságon. Közeledek feléje, miközben felfedezek mellett még helyeket. Úgy látszik mégsem vagyok magányra ítélve, ahogy ő sem. Nem is néz ki valami antiszociális, egoista bunkónak akihez hozzá se lehet szólni, mert abban a szent percben leharapja a fejedet utána a kezedet és azon gondolkodik melyik következő testrészedet is csócsálja meg unalmában. Amennyiben tévedek, utolsó szó jogán szeretném megosztani a kastély lakóival.
- Szia. Foglalt ez a hely? -
Csak nem fog igent mondani a kérdésre, bár azért megvárom a válaszát és ha nemleges, helyet foglalok a következő ülőalkalmatosságon. Meglátom a lány kezében a levelet, így gondolom belezavartam valamibe. Igaz nem látok se pergament, sem pennát, ebből leszűrtem, hogy elolvasta vagy újraolvasta. Milyen jó, legalább nem fogom kényelmetlenül érezni magam a válasz levél megírása közbeni zavarással. Igazi jótét lélek lettem az elmúlt időben, ugye? Még egy ilyen nincs belőlem, azt hiszem nem is kéne.
- Bea vagyok. -
Nem árt egy bemutatkozást is megejteni. Sőt, még kezet is nyújtok, hátha nem utasítja el. Kissé az elmúlt időszakban felvettem az üzleti élet, főleg a mugli üzleti élet szokásait. Emiatt csak nem fog kinézni maga mellől. De ha mégis, sosem voltam az az ember aki túlságosan érdekelt a környezete véleménye. Már amennyiben nem építő jellegű kritika volt az adott vélemény. Rámosolygok, elvégre nem kéne rosszul indítani az ismeretséget.
Szál megtekintése
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. április 10. 21:58 | Link

Rachel Octavia Amber


Helyet foglalok, kezet rázok vele, egészen jól indul ez az egész. A végén még megszerzem a legújabb kebelbarátnőmet. Sőt még be is mutatkozott, a teljes nevét tudom meg. Na jó, azt hiszem nekem is azt kellett volna mondanom. Mindegy, ha rákérdez én szívesen elárulom. Addig is felesleges ilyen információkkal terhelném, elvégre ki tudja fogunk-e még találkozni.
- Örvendek Rachel. -
Fejezem ki én is az örömömet megismerkedésünk alkalmával. És konstatálom, hogy nem csak engem sújtottak a szüleim két keresztnévvel. Ő is hasonlóban jár, csak éppen angol eredetű nevekkel ajándékozták meg. A magam részéről én tökéletesen meg vagyok elégedve a magyar nevemmel, aztán ki tudja, valaki szép fiú kerül elő és nagy sebbel lobbal olyan idegen nevet rittyentünk nekem, hogy senki se fog rám ismerni. Az lesz még egy érdekes helyzet.
- Milánóban születtem, Németországban élek és a Navine sorait gyarapítom. -
Azt gondoltam nem kell visszakérdezzek, hisz ha kíváncsi rám, ő is hasonló módon megossza a kérdésére a választ. A külföldi diákok nagyon gyakoriak a tanodában, így meg sem lepődöm mikor elmondja, hogy Amerikában élt. Azon sem, hogy az édesapja áthelyezése miatt kellett költözniük. Sosem tudtam milyen érzés lehet ez, garantáltan nem valami jó. Hisz ott kellett hagyjon minden megszokott dolgot az életéből, a barátaitól kezdve el egészen odáig, hogy a napi rendje. Itt más az élet, mások az emberek, bár biztosan hozzá szokott már. Nagyon más választása nem volt már.
- Beilleszkedtél már a magyarok közé? Na és a tanodába? -
Érdeklődöm, mosolygom. Elvégre ebből baj úgy sem lehet és a barátkozás, ismerkedést éppen nem büntethetik a felügyelők. A szabályzat módosításban nem szerepelt, hiszen többször áttanulmányoztam a megfelelő "munkavégzés" miatt. Egyébként tényleg kíváncsi vagyok a válaszaira, nekem elég régen volt ilyennel dolgom. A beilleszkedés könnyen megy amúgy, de az elfogadás már nem tudom mennyire. Mármint, hogy a környezetem hogyan és mennyire is tolerál engem.
Szál megtekintése
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. április 14. 23:42 | Link

Rachel Octavia Amber


Vicces, már, mint még mindig nevetnem kell mikor megkérdezik tőlem milyen Milánó. Sok emléket nem ápolok róla, mert elrontottam anyuék nyaralását. Egy hónappal a kiírt dátum előtt érkeztem, óriási riadalmat keltve mindenkiben. De főleg a gyógyítókban, mert egy hónap azért nem kevés idő ha egy gyerekről van szó. Lényeg a lényeg, túléltem, igaz anyuék elmondása szerint nem volt piskóta az a pillanat mikor a tengerparton beindult a szülés. Ám hála a hopphálózatnak megoldódott minden, a gyógyítók is tudtak jönni hamar otthonról. Riadalomnak is vége és homok se ment a számba.
- Szeretem Németországot a hegyek, a természet és a kastélyok miatt. Nem éltem Milánóban, nyaralás alatt születtem. -
Egy pillanatig el is kellett gondolkodjak mit is szeretek abban az országban amelyikben élek az év többi részében, mikor nem vagyok itt. Aztán megtalálom a választ, hisz a hegyek, az a rengeteg kirándulás, hegymászás és séta meghódította véglegesen a szívemet. Persze a történelem nyomai sem elhanyagolható kincsek, azt hiszem ha a hegyek elengedtek volna, a kastélyok véglegesen bekebelez. Így is jutott nekik hely, mert imádtam azokat a hétvégéket mikor mindent otthon hagyva felkerekedtünk és az éppen aktuálisat megnéztük. Olyankor együtt volt a családom, éreztem azt a szeretetet amit régóta nem kaptam meg. Nem is tudom miért reménykedek még a mai napig, hogy a szüleim egyszer meggondolják magukat. Hiszen már van családjuk, gyerekeik, csak én vagyok az a sarkalatos pont ami összeköti őket. Ha nem lennék, biztosan egymás felé se néznének. De így legalább elmondhatom, hogy elég sok helyen otthon érzem magam amiatt, hogy sosem volt normális kialakított lakhelyem. Leszámítva a kastélyt, mert innen évek óta nem hurcolkodtam sehova. Még az hiányzott volna nekem, hogy távozni. Úgy véglegesen, nem is tudom mit tennék. Valószínűleg munkát vállalnék a faluban csak, hogy ne kelljen véglegesen elmenjek.
- Hazamehetsz, meglátogathatnak a barátaid. Rengeteg alternatíva van a kapcsolattartása most, élj velük. -
Nem volt nehéz kivennem a szavaiból, hogy a barátai, az ismerősei miatt nem tetszik neki a helyzet. Igaz el kellett fogadnia, de megbarátkozni vele nagyon nehezen fog. Azt hiszem én is hasonló daccal viseltettem a dolgokkal szemben az ő korában. Aztán rájöttem ezt senki se érdekel, főleg nem a szüleimet, így felhagytam vele. Ennél többet úgy se tehettem, mert a fejre állást se nagyon díjazták.
- Örülök annak, hogy megtaláltad a helyed a többiek között. Én már rég felhagytam a beilleszkedéssel, ettől eltekintve jól érzem magam. -
Nincs azon mit szépíteni, hogy a barátaim elballagtak, tanárok lettek, a házvezetőm, a házvezető-helyettesem. Kellett nekem elmenni a kastélyból, itt hagyni még azt a kevés stabilitást ami leledzeni kezdett az életemben. Felesleges ezen gondolkodni már, jobb arra a részre tekinteni, hogy valamikor tanár lesz belőlem.
Szál megtekintése
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. május 1. 11:55 | Link

Rachel Octavia Amber és Mesélő


Elmosolyodom, hisz örülök annak, hogy tervezi meglátogatni Németországot. Én véglegesen beleszerettem, sosem tudnám huzamosabb ideig elhagyni. Szerencsére ilyet nem is kell tegyek, mert bizonyos időközönként hazautazom. Olyankor még a muglik által tervezett, létrehozott kütyüket, találmányokat is szoktam élvezni. Már miután kisebb nagyobb erőfeszítések árán rájöttem hogyan is működnek. Általában könnyen megy, de volt már olyan és biztos lesz is ami kifog rajtam.
Nevetni kezdek. Garantáltan nem volt izgalmas anyukámnak a nyaralás alatti szülés, de ha a gyerek ki akar jönni, nincs mit tenni. Legalábbis az orvostudomány és a gyógyászat mai állása szerint. Biztos fejlődni fog mindkettő és akkor már kitalálhatnak különböző módokat arra, hogy a gyerek ne jöjjön ki. Hála az égnek rajtam ilyesmit nem kísérleteztek ki.
- Anyukámnak nem hiszem annyira izgalmas volt. 1 hónappal későbbre vártak. -
Zártam rövidre ezt a születés dolgot, mert igen elsőre izgalmasnak hangzik. Másodszorra is, de harmadik alkalommal már elhanyagolható a lelkesedés. Az pedig már egyáltalán nem nevezhető izgalomnak, hogy elírták a nevem és emiatt majdnem el is cseréltek. Kész szerencse a szüleimre nézve, hogy sikerült megtalálniuk. Igaz fel is rótták a gyógyítóknak figyelmetlenségüket, hiszen nem valami apró dolgokkal játszanak, hanem babákkal akik igazán a szüleik mellett akarnak felnőni.
- Akik lemorzsolódtak azokkal nem kell törődni, mert nem érdemlik meg. A helyt álláshoz sok sikert, szerintem megy neked az. -
Bátorításként majdnem vállon veregettem, de rájöttem ez túl korai lenne, így inkább biztatásképpen elmosolyodtam. A barátok jönnek mennek, egészen addig amíg nem találsz olyan valaki aki kitart melletted évekig. Akkor is ha elköltözöl, iskolát váltasz vagy egyéb ilyen cifraságok. Ha pedig eltávolodnak, azt jelenti sosem voltak igaziak. Őket nem kell sajnálni, siratni, keresni vagy törődni. Lesznek helyettük értékesebb emberek.
A kedves felügyelő itt léte egyáltalán nem kerülte el figyelmemet. Nem kedveltem, szívleltem őket, de elfogadtam a jelenlétüket. Rajtunk nem volt nagyon mit figyelni, rögzíteni. Egyszerű, átlagos beszélgetést folytattunk. Semmi olyasmit amit büntetni kéne vagy akár másmilyen módon "jutalmazni". Kissé feszélyezett a jelenléte, de nem mutattam. Elvégre semmit nem akart tőlünk. Vagy ha mégis, egyelőre jól titkolta. De ezzel erővel a teremben lévő más diákoktól is akarhatott bármit, csupán a megfelelő pillanatra várhatott.
- Ha meg nem jön, itt vagy te nekem. -
Nevetek fel, mert elismételte nagyjából amit én mondtam. Viszont megtaláltam amit nem mondott. És úgy gondolom nem sértődik meg, haragszik meg vagy esetleg bántódik meg a kijelentésem miatt. Elmesélése alapján nincs sok barátja, így még jól jöhetünk egymásnak. Azt pedig még nem tudja, de egy prefektus barát sosem elhanyagolható tényező. Megtanultam ezt az évek alatt. Csak éppen akkor a kastély nem volt tömve felügyelőkkel akik árgus szemekkel figyeltek minket, diákokat. Biztosan nem tölti el a tanárokat sem boldogsággal a tény. Ám a minisztérium rendelkezéseit el kell fogadnia mindenkit kivétel nélkül.
- Tanár szeretnék lenni, mesterképzésre járok. Te, mi szeretnél lenni? -
Valójában ez a kérdés egyáltalán nem az illendőség miatt lett feltéve neki, vagyis visszakérdezve. Érdekel, hogy valaki aki elköltözött, a barátai elhagyták és itt tanul, mi akar lenni. Túlságosan nem kedveli a helyzetet, ahogy kivettem a szavaiból, de attól még történhet vele jó dolgok. Például adhatok neki pár tanácsot tovább tanulás terén, már ha akarja. Én nem erőszakolom magam senkire, mert annak úgy sem lesz jó vége.
Szál megtekintése
Társalgó - Szakács Ágota-Beáta hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet