A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=838218#post838218][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.10.17. 14:07[/b][/url]

Vannak olyan napok, amikor a könyvtár sem adja meg azt a kellő nyugalmat, amire szükségem lenne a tanuláshoz. Egy hangosabb társaság hatalmas hangzavarral robbant be, idősebbek voltak, ráadásul Kazanovval elegyedtek szóba, így nem szólhattam, hogy legyenek szívesek halkabban. Házvezetőm valószínűleg nem örült volna neki, ráadásul biztosan okuk volt elkapni a HV-t. Halkan szusszanva igyekeztem megtartani a koncentrációmat az LLG szorgalmira, és bár halkultak, de így sem volt megfelelő. Halkan szedtem össze a cuccaimat, a könyvekbe csúsztattam az eddigi jegyzeteimet, néhány könyvet a táskámba csúsztattam, míg a maradékot a kezembe fogtam, mert már nem fért bele. Veszélyes ez rám nézve, de talán nem járok úgy, mint pár éve, amikor Kende mentett meg.
Boldogan, halvány mosollyal intek Kazanov felé, majd hagyom el a könyvtárat. Előtte totyorgok párat, mert fogalmam sincs merre kellene mennem. A klubhelyiségbe nem mehetek, mert vége az óráknak, biztosan tele van, a szoba kizárva, hátha zavarnám Rókát, szóval… hát persze! A társalgó! Biztos nem lógnak ott sokan órák után, mindenki megy kiélvezni az órák utáni szabadságot. Szökkenve indulok is el, halkan köszönök mindenkinek, akinek kell, pár szót is váltok pár háztársammal, akiktől nevetve válok el, míg végül halkan lépek be a társalgóba. Majdnem üres.
Kékjeim zizzennek oldalra, fejem is mozdul, hogy meglássam Zentét, aki éppen akkor fekszik el az asztalon, amit teljesen elfoglalnak a jegyzetei és könyvei. Laza ökölbe fogott kezemet emelem szám elé, ahogy visszafogom a nevetést, így csak kuncogok egy halkat, ahogy mellé sétálok. Könyveimet csúsztatom az asztal egy üresebb szegletébe, majd simítom kezemet hátára, lejjebb is hajolok, néhány tincsem simul a papírjaira.
- A tanulás miatt szenvedsz ennyire, vagy mert fáj valamid? - mosolyom széle megremeg a kérdés végével, mert remélem nem az utóbbi. - Ha rosszul vagy, elkísérlek a gyengélkedőre - hangom sokkal aggodalmasabb lesz, mint eddig volt, kékjeimben is az villan meg, ahogy fürkészem Zente arcát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=839430#post839430][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.11.27. 00:29[/b][/url]

Sokkal szélesebb lesz arcomon a mosolyom, amikor meglátom, hogy Zente viszonozza azt. Így már nem is kellene aggódnom azon, hogy vajon rosszul van-e, de valami akkor sem az igazi. Mármint hozzá képest. Nem is tudom. Nem tudom összeegyeztetni a mindig jókedvű srácot ezzel a mélabús tekintettel, szóval ha fizikailag nem is, de valami baj biztosan van. Vagy vészmadár vagyok. Nos, a legegyszerűbb megoldást választom, szóval csak rákérdezek inkább az opciókra, és amikor érkezik a válasz, megkönnyebbülten szusszanok.
- Akkor jó. Már kezdtem aggódni - ami mondjuk hazugság, mert az első pillanattól aggódtam, de ne akadjunk fenn a részleteken, amikor az számít, hogy nincs baja. Ajkaim elnyílnak a folytatásra, majd megingatom egyetértően a fejem. Na, igen. Valakinek a tanulás átok, valaki pedig pillanatok alatt ráhangolódik. - Elakadtál valamivel? - zizzennek kékjeim kezei felé, ahogy pakolni kezd. Szólnék, hogy ne tegye, hiszen nem szeretném zavarni, de ismét megszólal. Ajkaim ó-t formáznak, majd ülök le mellé végül. A székemet húzom közelebb hozzá, érdeklődő kékjeimet emelem rá.
- Mert? - kérdezek vissza. - Megértem, ha nem szeretnél róla beszélni, de hátha tudok segíteni - pislogok rá őszintén. Ha máshogy nem, akkor ülök vele és szenvedünk együtt, de szeretném megpróbálni. Ha olyan anyaggal akadt el, amiben jó vagyok, akkor pedig végképp segíteni szeretnék neki, hiszen nem telik semmibe elmagyarázni pár dolgot egy iskolatársamnak. Előre hajolva fürkészem kicsit arcát, majd egyenesedem fel hümmentve.
- Furcsa vagy te nekem ma, Zente. Biztos csak a tanulás a baj? - sápadtabbnak is tűnik, de lehet csak a fényviszonyok miatt. Nem tudom, de valahogy rossz érzés van bennem, és nem szeretném, ha bántanák. Sehogy. Bár nem tudnék sokat tenni azon kívül, hogy szólok Kendének, hogy legyen szíves megoldani ismét a felmerülő problémámat, de hát… több, mint a semmi.