37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet
Társalgó - Mezősi Nyeste Veronika hozzászólásai (13 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Partay Alfréd Benedek
Írta: 2015. november 1. 14:59
 | Link
Partay Alfréd Benedek

Miért is megy a társalgóba, hiszen egyértelmű, hogy társalogni ő maga képtelen. Ettől függetlenük Nyestében egyre inkább kinyílni látszik valami. Valami, ami arra ösztönözi merjen többet. Épp ezért határoz úgy, hogy igen is társalogni fog. Félre értés ne essék, őt igazán nem zavarja, hogy nem folyik belőle a szó, hogy meg-megakad. De természetesen az előző tanévben is voltak olyanok, akik nem győzték kivárni a válaszait, vagy éppenséggel gúnyt űztek belőle. Viszont iskolaelső lett, az első kviddicsmeccset is túl élte, s bár nem nyertek, sikerült gólt szereznie, így ő több mint elégedett magával. Mit számít akkor, ha kicsit (nagyon) beszédhibás?
Szóval társalgó, mert ott lehet társalogni. Vagy ha nem is társalog, akkor hallgatja a többieket és ezáltal kicsit úgy érzi, hogy ő is a közösség tagja. Amióta Rose elment, eléggé unalmasan telnek a napjai, s bár volt, hogy az agyára ment a rellonos, most mégis csak furcsa, hogy nincs közvetlen mellette, hogy nem rángatja A-ból B-be és tulajdonképpen nem történik semmi. Mert a kviddicsedzés az bár fárasztó, egészen megszokott lett neki, a külön órák Emma nénivel meg... hát egyre jobban mennek, de mégsem olyan Emma nénivel lenni, mintha barátkozna. Márpedig megígérte Apukának, hogy neki lesznek barátai.
Visszatérve hát, minden oka megvan, hogy a társalgóba menjen és mindezt mindenféle gombóc nélkül a torkában tegye. Persze neki ott a gombóc, de hát mindegy is.
A talárján ott virít az iskolaelső jelvény és persze messziről lerí róla, hogy navinés, mert jó iskoláshoz híven az egyenruhája van rajta. A pálcája a kezében, s miután egy nagyot sóhajt, benyit a már említett helyiségbe, amiben meglepő módon senki sincs. Elsőre legalábbis így tűnik, másodjára észreveszi a kanapén heverő fiút, de nem igazán tudja, hogy mi tévő legyen most. Elvégre nagyon nem így képzelte a megjelenést. Ahogy tovább nézelődik a kandallón akad meg a szeme, s erről eszébe jut valami.
- Z... z... zzzzavar h...ha...haha... m...m...mmmmeggyújtom a ... t...t... tüzet? - kérdezi halkan, mert valahogy a csendet is nehezére esik megtörni, de az igazság az, ő bizony hűvösnek érzi itt a levegőt.
Szál megtekintése
Ede <3||mamuszom||Karkötőm
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Partay Alfréd Benedek
Írta: 2015. november 1. 16:04
 | Link
Partay Alfréd Benedek

A fiú szinte rögtön feláll, ahogy észreveszi Nyestét, és hamar beszélni is kezd. Jóval többet, mint amihez Nyeste szokva van, de ezt igazán nem bánja, csak éppenséggel lépést nem tud tartani vele. Gondolatban persze már sokkal előrébb is jár, csak a szavak akadnak meg valahányszor megpróbál mindent elmondani, ami a fejében van. Most is biccent, meg a fejét rázza, dehogy zavarja a másik! Hiszen ő jött ide előbb. Ha valakinek, akkor Nyestének illene bocsánatot kérnie, de nem tud, a másik beszél, nem hagy lehetőséget neki a szavakra. Amikor végre kis szünetet tart, akkor megpróbál legalább bemutatkozni.
- Ny...ny...ny... nyeste! - mondja ki aztán ugye a tűzről érdeklődik, de erre nem kap választ. Helyette a másikról tud meg rengeteg mindent. Csak bólint neki, ő igazán szívesen marad, meg "beszélget" is, ha a másik ezt szeretné. De akkor remélhetőleg hagy majd neki is lehetőséget. No nem mintha Nyestét zavarná, hogy ő nem jut szóhoz. Egyáltalán nem. Csak akkor ha kérdezik.
A festményekkel kapcsolatban is bólogat rendesen. Először neki is furcsa volt, de mostanra teljesen megszokta, sőt már dolgozik rajta, hogy egy nap ő is ilyen képeket készíthessen.
- L...lll....lllelkük v...v....van. B...b...besssszélnek is és... és... és át... át...átmennnek egy...egy... egymáshoz - próbálja tömören összefoglalni a képekkel kapcsolatos tudását, aztán összébb húzza magán a talárt és ismét a kandallóra pillant. Az előbbi kérdését figyelmen kívül hagyta a másik. Talán túl halk volt. Most viszont meg kell kérdeznie újra.
- Z... z... zzavar h...ha...haha... m...m...mmeggyújtom a ... t...t... tüzet? - s a pálcájával a kandalló felé bök, egyelőre nem varázsol, csak szeretné, ha a másik értené, mit is akar pontosan.
Szál megtekintése
Ede <3||mamuszom||Karkötőm
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Partay Alfréd Benedek
Írta: 2015. november 1. 19:48
 | Link
Partay Alfréd Benedek

Nyeste mosolyog egy jót a fiú szóhasználatán. Mert hát mi az, hogy embermódra? Mintha ők nem emberek lennének, de egyelőre ráhagyja. Sejti, hogy a fiú is mugli közegben nőtt fel, s talán nem is ismeri még a mugli szót. Nyeste sem tudta annak idején, és kimondani még most sem tudja, de azért már érti az ilyen kifejezéseket. Most pedig, hogy már tudja, a másikat nem zavarja, ha tüzet gyújt, a kandalló felé fordul, a pálcáját mozdítja magában pedig kimondja a varázslatot. Igaz ez harmadikos anyag... Nem valószínű, hogy sikerül neki, de egy próbát megér. Vár egy picit, aztán mivel nem történik semmi, sóhajt egy nagyot, elteszi a pálcáját, aztán feláll, hogy a kandalló melletti gyufával gyújtson be. Közben meg megjegyzi:
- Én s...s...sssem t...t...ttudok...m...m...mmmég... - de azért mosolyog. Emma nénivel már sokat gyakoroltak, s ezt a sikertelenséget nem a saját hibájának véli, inkább arra gondol, hogy ehhez még nincs elegendő tudása. Esetleg a pálca mozdulat nem volt az igazi, de ezt sem tudhatja, nem látott még senkit sem ezt a bűbájt végezni. Szóval mindegy is. Amint a tűz picit lobogni kezd a gyufának hála visszaül Alfréd mellé a kanapéra, aztán válaszol is az újabb kérdésre.
- M...m...mmma...maggyar n...n...nnév - mert hát valóban az, és nagyon régi is, ha a fiú elég türelmes, akkor folytatja is - ősi n..n... név, a... a... a... ny...ny...ny...nyestből... - mondjuk ez annyira nem tetszik neki sem, hogy egy kis rágcsálóról kapta a nevét, de tulajdonképpen a nyestek aranyos állatok. Az, hogy mennyire ritka, vagy sem, nem tudja. Bár másik Nyestével még nem találkozott, de ez nem zavarja, így legalább kicsit egyedibbnek érezheti magát.
- T...t...t...téged, h...h..h...hhogyan... h...h...hhívhat..t...tt...lak? - kérdezi meg még végül a fiút, hiszen az két nevet is mondott, s Nyeste magából indul ki. Szereti mindkét nevét, de a Veronkát csak Apukától fogadja el. Jobb szereti, ha mások az első nevét használják.
Szál megtekintése
Ede <3||mamuszom||Karkötőm
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2015. november 1. 20:43 | Link
Benedek

Pislog pár nagyot, aztán olyan lesz az arca színe is, mint a haja: vörös. Hogy ő szép lenne? Ilyet sem mondtak neki még soha. Vagyis de... Apuka mindig mondogatja, de más? Főleg nem fiúk. Zavarba is jön rendesen, a kezeit az arcára tapasztja, és tiltakozólag megrázza a fejét. Új neki az ilyesmi, nem is tudja pontosan, mi hozza zavarba, de érzi nagyon is. El is fordul egy picit a fiútól, hogy megnyugodjon. Aztán persze észbe kap, hogy az ilyesmit illik megköszönni.
- Én... én... én... k... k... k... köszönöm! - motyogja halkan, mert valahogy a zavar miatt nem tud hangosban. A fogaskerekek meg kattognak az agyában, ezernyi kérdés tör fel benne, nem tudja, felteheti-e őket. Végül inkább elfolytja, mást kérdez. Egész pontosan a fiú a nevét. S mire idejut a pír is elhalványul az arcán, tud figyelni is a másikra. A válaszra csak bólint. Aztán magában ízlelgeti a két nevet. Arra jut, hogy neki is a Benedek tetszik, bár nem azért, mert az Alfréd olyan úrias, vagy hogyan is fejezte ki magát a fiú?!
- B...b...b...bbenedek! K... k... köny...ny...nnyebb - osztja meg végül a gondolatát a másikkal, bízva benne, hogy ő is érti. Bár Nyestének a legkönnyebb, valami rövid lenne. Talán a Beni? De azért ennyire még nem ismeri, és egyébként is, milyen lenne már becézgetni? Tulajdonképpen tetszik neki a Benedek név.
Az iskolával kapcsolatban is csak a fejét rázza, aztán felmutatja az ujjain, hogy kettő, vagyis két éve jár ide. Aztán megpróbálkozik egy pontosabb magyarázattal is.
- T...t...ta...tavaly j...j...jöttem... d...d...dde... az is...iskolával... t...t...táb...táborozni... m...m...m...mmment...t..t...tünk... s...s...ss...sssokáig - reméli, így érthető. Hogy a tanév nagy részét nem itt töltötte, így bizony van számára is ismeretlen terület. Egyébként nem unja a témát, mással ennyit sem szokott beszélni. Annával az unokatestvérével leginkább teázni szoktak és jókat hallgatni. Bár Nyeste kicsit úgy érezte a másik haragszik rá, amiért lekörözte a tanulmányokban. De ezen most nem fog rágódni, hiszen talált egy beszélgető társat, s Benedek újabb kérdésére a szeme is felcsillan. Lelkesen bólogat, aztán a festményekre kezd mutogatni, így adva választ. Mert bizony ő fest. Meg rajzol. Ez a két kedvence. Na meg, Apuka mellett a fa-faragás. De azért ki is mondja.
- F...f...festés és...és...és fff...ffffaragás - megenged magának egy mosolyt is, s ha nem is mondja ki, szemeiben azért csillog a kérdés: a másik szeret-e valamiféle művészetet?
Szál megtekintése
Ede <3||mamuszom||Karkötőm
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2015. november 1. 21:29 | Link
Benedek

Mosolyogva bólint. Amit tud, azt szívesen megmutatja Benedeknek is, bár lehet hamar végeznek a túrával. Esetleg a tavaly évelején rajzolt térképét is megkeresi majd, hogy a fiúnak adja, ha nincs is rajta minden, a fontosabb dolgok, mint termek, ebédlő, társalgó, navine körlet, rajta vannak. Aztán persze ismét kicsit zavarba jön, a haját is kicsit az arcába húzza a lány, ahogy beszívja az ajkait egy szégyellős mosolyba. Kedves. Igyekszik, de hát nem olyan nagy dolog ez.
- T..t...t...te is... k...k... kedves v...v...vagy - válaszolja néhány másodperc után és valóban így gondolja, hiszen a legtöbben már rászóltak volna, hogy beszéljen normálisan, vagy ne beszéljen. Kivéve persze a kedves embereket. Ha lenne nála penna meg papír, akkor már rég írná a mondandóját, több mindent tudna közölni, ugyanakkor... Apuka szerint gyakorlat teszi a mestert, igenis kell beszélnie. Még akkor is, ha nem mindig szeret.
- Apukám ács - feleli aztán egészen könnyedén. Hiába ez a két szót gyakorolta a legtöbbet eddig. Reméli, hogy ebből érti a fiú, miért is a fafaragás. Hiszen egy ács mellett nem nehéz megszeretni ezt a művészetet. Egyébként meg egyre szimpatikusabb neki a fiú, mert szereti a művészeteket. Bár Nyeste nem könyvmoly, olvasott már pár könyvet, verseket is, és a zenehallgatás is egy kedves elfoglaltsága, szóval csak bólogat mindenre, ahogy a fiú beszél, aztán felcsillannak újra a szemei a történelem szó hallatán. Hiszen neki mindig is az volt a kedvenc tantárgya a mugli iskolában és itt is nagyon szereti. Bólogat is még jobban, aztán szóba kerül a művészettörténet is és már-már madarat lehetne fogatni vele a boldogságtól.
- Én is, én is, én is! - hadarja gyorsan s fel sem tűnik neki, hogy nem is akad meg a nyelve ebben a két szóban. Persze rövidek és magánhangzóval kezdődnek, de bizony hátba veregetné magát, ha tudatában lenne egy ekkora sikernek.
- V...v...vvvan k...k...k..kedvenc k...kkk...korszakod? - kérdezi teljesen belelkesedve, s most már minden figyelmét Benedeknek és a mondandójának szenteli.
Szál megtekintése
Ede <3||mamuszom||Karkötőm
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2015. november 2. 07:58 | Link
Benedek

Nem tehet róla, de nincs hozzászokva, hogy szépeket mondanak neki. A legtöbben csak akkor szólnak hozzá, ha nagyon muszáj, vagy ha nem tudják, hogy beszédhibás. Nyeste ezt már megszokta, s a maga kis szűk baráti körében egész jól meg is van. De most nagyon örül, hogy van még valaki, akivel úgy látszik jól kifognak jönni. Csak mosolyog a fiúra, amikor az közli, érti miért szeret fát faragni. Azt nem teszi hozzá, hogy az azért nem megy túl jól. Nem is lényeges, hiszen már más témáknál tartanak.
Nyeste megint csak bólogat, ahogy a másik a 19. századot említi és mosolyog is szélesen. Bár ő az egész időszakot kedveli, azért van egy nagy átfedés kettejük kedvenc témái között, így biztosan lesz miről beszélni később is.
- Én a h...h...hháborúkat... n...n...nem ... – nem mondja tovább, csak a fejét rázza. A 20. századnak az első étizedével semmi baja, de az utána következő időszak számára túl véres, túl erőszakos és ijesztő, ha nem muszáj nem gondol rá. – Ép...ép...épít...t...tészetben n...n...neog...g...gótikát sz...sssszeretem... – magyaráz tovább, s most a füle mögé tűri a haját, a cipőit meg lerúgja a lábairól, hogy aztán kényelmesen felhúzva őket a kanapéra, helyezkedjen el, még jobban Benedek felé fordulva.
- F...f...ffestészetben... hmmm.... r....r...rrreneszánsz és és és a... h...h...hholland f...f...ffestők! – utóbbi persze nem csak a reneszánszból. De felsorlni az összes kedvencét sokáig tartana. Persze az örök példa, az mégis csak da Vinci de a lány szerint ez egyértelmű, főleg, ha a reneszánszt már említette.
A tanrágyak kapcsán is bólogat, igaz ő mindent felvett, mert kíváncsi volt, aztán a sikeres vizsgákon felbuzdulva meg is maradt szépen mindennél. Jövőre lehet lead majd pár tárgyat, sosem lehet tudni, nem lesz-e nehezebb a tananyag. A mguliismeret is bólogat meg mosolyog, meg a fejét csóválja. Neki már teljesen természetes, hogy így hívják, de azt is megérti, ha a másiknak még fura. Ami pedig a varázslók elképzelését illeti...
- V...v....vvegyes – mondja határozottan, aztán rájön, hogy ez eléggé értelmetlen, ha a másik nem tudja, miről van szó. Úgy dönt hát, hogy mesél picit. – V...v...vvannnak, v... v...v...vvarázslók, akik t...t...tttöbbre t...t...t...tart...t...t...tják m....m...mmmmagukat és... és... l...l...lenézik, aki n...n...nnem v...v...vvarázsol – magyarázza, reményei szerint érthetően. Persze elmondhatná, hogy az ilyenek az olyan varázslókat is lenézik, akik mugli közegből származnak, de nem akarja rögtön lelombozni Benedeket, na meg ilyet úgyis csak a rellonosok gondolnak, s ott sem mindenki.
- De... de...de amúgy ér...r...r...dekes! – fűzi hozzá, többet viszont nem árul el. – N...n...nekem a m...m...művészetek a k...k...k...kedvencem, m...m...meg a m...m...mágiat...t...töri és a b...b...b...bájital...t...t...tan – közli még csak úgy mellékesen, aztán eszébe jut, hogy a számmisztikát is nagyon szereti, meg a Legendás Lények Gondozását és a Gyógynövénytant is. Na de ha mindent felsorolna, akkor itt ülnének éjfélig.
Szál megtekintése
Ede <3||mamuszom||Karkötőm
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2015. november 2. 20:46 | Link
Benedek

Nem igazán tudja, mit mondjon. Szerinte a háborút senki sem szereti. Ettől még sokaknak érdekes. Nyeste is érdeklődött a görög háborúk iránt, és nem csak a falovas történet miatt. De a modern háborúk sokkal véresebbnek tűnnek neki, szóval azokért nem rajong. Le is hajtja a fejét, nem akar ebbe a témába belemenni. A kastélyoknál pillant csak újra Benedekre, szeretné megkérdezni, hogy milyen kastélyok, hiszen minden építészeti stílusban épültek ilyen építmények, de inkább nem kérdez. Arra jut, hogy a fiú még csak ismerkedik a dolgokkal, valószínűleg nem tudná pontosan körbe írni. Marad hát a bólogatásnál, meg a mosolynál. Egy sejtelmes mosolynál, hiszen titkot ő is tud, de persze azért titok, mert nem mondja el. Talán majd egy későbbi beszélgetésnél. Már ha lesz olyan.
- Azért, m...m...m... mert n...n...nem cs...cs...cccsinálják f..f...fffeltűnően - feleli, a mugli-varázsló ellentétre, de nem igazán tudná megmagyarázni. Majd Benedek szépen tanul a különböző konfliktusokról Mágiatörténelemből, egy részét meg akarva-akaratlanul is meg fogja tapasztalni.
Megerősítően rázza a fejét, ő nem olyan, de azért szükségét érzi, hogy elmagyarázza:
- Apukám, m...m...mmmug...g..gli - szóval ő nem is "tisztavérű", hogy hencegjen vele. Igaz, ő Apukára is rettentően büszke, sőt! Szóval sosem aggódott a származása miatt, inkább attól félt, hogy hátrányban lesz, hiszen Apuka nem tudott neki semmit sem megtanítani, de alapvetően könnyen vette az akadályokat.
A bókokat pedig már igazán nem tudja hova tenni. Ismét pirul. A kandallóban ropogó tüzet figyeli, s bár az előbb felhúzta a lábait a kanapéra, most csak leteszi őket a földre, hogy felálljon, s tegyen némi fát a tűzre. Pótcselekvés, de közben azért csak kiböki.
- M...m...m...mmmmiért m...m...m...mon...mond..d...dasz ilye...ilyennnneket? - Nem néz a fiúra közben, a fa pakolásra figyel, meg arra, hogy ne égesse meg magát, de a válaszra rettentően kíváncsi.
Szál megtekintése
Ede <3||mamuszom||Karkötőm
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2015. november 3. 20:22 | Link
Benedek

Nyeste a fejét rázza. Nem mondta. Már mint célzott rá, hogy mugli közegben nőtt fel, de nem mondta, hogy a nagymamája boszorkány. Így nem, de azért figyel, meg nem szeretne illetlennek tűnni, így a fejrázást is hamar abbahagyja. Azért persze csodálja az idős hölgyet, hogy nem használja a képességeit, de végül is,  nem tartja elképzelhetetlennek, hogy valaki így döntsön. A többivel pedig egyébként, mélységesen egyetért. Ő sem ítél el senkit sem az alapján, hogy tud-e varázsolni vagy sem, de hát nem is erről van szó, hanem arról, hogy nem mindenki ilyen. Mindegy is.
A bókok meg a szép szavak pedig teljesen zavarba hozzák, hát muszáj rákérdeznie miért mondják ezt neki. Aztán a válasz ne segít sokat, hiszen csak ugyanazt ismétli Benedek és még ha igaz is... (bár Nyeste ezt erősen kétli) akkor is túlzás, hogy ennyiszer felhívják erre a figyelmét. A pirulásra tett megjegyzés meg csak tovább ront a helyzeten, még jobban pirul, s nem a meleg miatt, amit a kandalló tűze áraszt.
- H...h...h....hagy...gggy...d ab...bb...ba! – Mondja kissé talán morcos-durcásan, mert nem tud mit kezdeni a zavarral, amit a fiú kelt benne. Pálcájával pedig egy párnára mutat egy jól irányzott huss és pöcc mozdulattal, aztán a fiú arcába irányítja. Éljen a párna csata! Már ha ez annak számít. Fájdalmat biztos nem okoz, s ha a fiúnak nincsenek szuper reflexei, akkor ez még igazán viccesen is hathat. Legalábbis Nyestének, aki bizony nevetni kezd, ha eltalálta a fiút.
Szál megtekintése
Ede <3||mamuszom||Karkötőm
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Partay Alfréd Benedek
Írta: 2015. november 8. 18:31
 | Link
Partay Alfréd Benedek

Egy párnát röptet Benedek arcába és talál is. Mosolyra húzza a száját, sőt nevet is. Miért? Mert ez szerinte vicces. Na meg mert nagyon elégedett magával, hogy sikerült a varázslat és meg is lepte vele a másikat. Ez minden szempontból siker a számára. A kérdésre viszont nem igazán tud válaszolni. Hiszen az előbb már kérte a másikat, hogy hagyja abba. Egyértelmű, hogy a párna is ezt az üzentet akarta megerősíteni. Vagy mégsem? Megvonja a vállát, aztán visszacsüccsen a korábbi helyére. Tekintete körbe jár a helyiségen, nem igazán tudja, most mit mondhatna, de Benedek megoldja a helyzetet.
Fel is húzza a vörös hajú lányka a szemöldökét és emeli a pálcáját, jelezve, hogy ő készen áll, ha kell az összes párnát Benedekre küldi. A szemeiben ott csillog valami játékosság. De hogy az azért van-e mert viccnek szánja a fenyegetést, vagy mert valójában örülne még pár bóknak azt a fiú nem fogja tudni megállapítani.
Aztán jön a kérdés, hogy megmutatná-e most a kastélyt s ő lelkesen bólint. Fel is pattan, megindul az ajtóhoz, aztán elbizonytalanodik. S a remek társaság kapcsán visszafordul és a pálcáját is lendíti egy újabb párnát emelve a magasba, de aztán meggondolja magát, nem vágja hozzá a fiúhoz, csak rámosolyog és int neki, hogy kövesse. A párna pedig visszazuhan a korábbi helyére.
- M...m...m...mmmegmu...mut..t...tatom a k...k...kk...kedvenc t..t...ttermem! - mondja vidáman, s ha a fiú is beleegyezik, akkor együtt lépnek ki a teremből s mennek tovább, arra, amerre Nyeste mutatja.
Szál megtekintése
Ede <3||mamuszom||Karkötőm
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2018. március 4. 21:45 | Link
Wittner Dávid
look

Egy ideje gondolkozik azon, hogy tetoválást szeretne. Bár biztos benne, hogy édesapja nagyon nem díjazná a dolgot, úgy véli, kell valami ami emlékezteti arra, ami akkor, aznap történt, és gyökeresen megváltoztatta az életét. Valamire, ami emlékezteti, amikor fel akarja adni, hogy az elemi mágia, még ha egy rossz esemény miatt is jelent meg, egy nagyon is jó dolog tudna lenni az életében. Sokáig agyalt, hogy mit is szeretne, meg hogyan is szeretné, rengeteg rajzot készített, és annak is utána nézett, hogy kik azok, akik szóba jöhetnek a tetoválás elkészítésében. Fannira gondolt először, mert a lány a kezdetek óta a barátja, de végül pont ez volt az, ami miatt úgy döntött, inkább mégsem a lányt kéri meg. Fél attól, hogy Fanni esetlegesen változtatna az elképzelésein és olyan dolgokkal befolyásolná, amit ők ketten tudnak egyedül. Ezt pedig nem szeretné.
Aztán hallott egy másik eridonosról is, és bár nem ismeri a fiút, úgy döntött egy próbát mindenképp megér, hogy megkérdezze. Az elhatározás persze önmagában kevés, ezért végül egy baglyot küldött a fiúnak, hogy szeretne egy tetoválást és ha a fiút érdekli a dolog, akkor jöjjön el ma délután a társalgóba, hogy egyeztetni tudjanak.
Most pedig ül az egyik kényelmesebb fotelben felhúzott lábakkal a pergament gyűrögetve, amire az iránytűt rajzolta, ami emlékezteti majd, hogy követnie kell az utat, amit választott magának, akkor is, ha az időnként ijesztő, vagy nehéz. Mert abban teljesen biztos, hogy az ő választása volt akkor éjjel, hogy elemi mágiát használjon, és az is az ő döntése most már, hogy kerüljön bármibe is, megtanulja rendesen használni a képességet, és minden előnyével és hátrányával együtt elfogadja. Akkor is ha ez egy nehéz lecke lesz.
Szál megtekintése
Ede <3||mamuszom||Karkötőm
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2018. március 4. 22:31 | Link
Dávid

Amíg gondolataiba merülve várakozik, időnként el-elengedi a papírt, és az bal keze mutatóujjának segítségével, kisebb szelet keltve mozgatja a levegőben. Észre sem veszi, hogy tulajdonképpen elemi mágiát használ. Nagyon szórakozott. Aztán persze abbahagyja, ismét elkapja a papírt és megnézni újra az ábrát. Nem elégedett vele, de talán a fiú, akivel találkozik, tud majd neki segíteni, hogy tökéletesítse. Azon is agyal, hogy hova lenne jobb magára varratni a képet. Vacillál, de majd eldönti még. Ha mást nem, ezt is egyeztetik. Persze előbb a másiknak meg kell érkeznie és igent kell mondania a lány elképzeléseire. Újra elengedni a papírt, megpörgeti, mintha kisebb tornádóba keveredne. Persze csak ez az egy apró papír, kicsi szelecske, talán megemeli kissé a haját, de aztán megint elkapja a lapot és nagyot sóhajtva pislog az ajtó felé. Órát nem hozott, bár tisztában van vele, hogy idegessége miatt korábban érkezett. Átfut a fején, hogy kellett volna hoznia egy csésze teát. Az most nagyon jól jönne. Azonban ezt a gondolatot az ajtó nyílása és egy kissé esetlen köszönés szakítja meg. Elmosolyodik, mert ha minden igaz, ez Dávid, akire várt.
Visszaint és megrázza a fejét a kérdésre, aztán illedelmesen feláll, és kezet is nyújt az eridonosnak.
- Sz..sz...szia! - megakad. Természetesen. Egy pillanatra le is hunyja a szemeit.- Ezzel kellett volna foglalkoznia, hogy begyakorolja, hogyan is fogja elmondani azt a sok mindent, amit szeretne. Bár lehet nem lesz rá szükség, de mégis csak jobb lett volna felkészülni, nehogy a másik elküldje melegebb éghajlatra, hogy még egy mondatot sem képes egyben elmondani. Igaz, ha ez történne az is sokat elárulna Nyestének - például, hogy rossz emberrel próbálkozott -, de erre egyáltalán nem is gondol. - Nyeste - mondja ki végül a nevét, saját meglepetésére is, mindenféle nehézség nélkül.
- Öhm... nnnnem tu...tu...tudom, h...hogy szokás ezt cs...cs...csinálni... - mondja végül zavartan, és miközben a füle mögé tűr egy hajtincset, visszaül a korábbi helyére, és a másiknak is int, hogy dobja le magát valahova. Aztán jobb ötlet híján odanyújtja a pergament rajta az elképzelésével.
Szál megtekintése
Ede <3||mamuszom||Karkötőm
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2018. március 4. 23:26 | Link
Dávid

Kissé zavarban jön. Először azért, mert hülyén érzi magát, hogy bemutatkozott, amikor egyértelműen tudta a másik, hogy kicsoda - bár abban nem biztos, hogy honnan, de végül is többször volt iskola és évfolyamelső is, meg hát kviddicsben is ott van, de sosem lehet tudni - másrészt, mert igen, ő hívta ide a fiút, nyilván tudta a nevét. De az illem az illem. Igyekszik továbbra is tartani magát hozzá. Csakhogy ismét zavarba jön a dadogása miatt. Ritka az ilyesmi. Bár igaz nincs a homlokára tetoválva, hogy milyen beszédhibával rendelkezik, azért a legtöbben, ha hallottak róla, ezt is hallották.
Apró pír ül ki az arcára, ahogy megrázza a fejét.
- Ne...ne...nem izgulok, mámá...má...mármint nem úgy - Nagy levegő, nagy nyelés. Egy pillanatra lehunyja a szemét. Ez egy sokszor használt jól bevált technika. Végig gondolja az egyszerű mondatot, aztán egyenesen a másik szemébe néz, úgy mondja el - Beszédhib...hib...hiba. Dadogok. Majdnem mindig.
Elhúzza egy kicsit a száját, aztán megforgatja a szemeit, ezzel fejezve ki a véleményét, hogy bár már megszokta, azért őt is zavarja. Kit ne zavarna? Amikor valamit olyan jól kitalál fejben, de képtelen elmondani? Mindenkit zavarna. De gyakorol, és határozottan könnyebben beszél, mint néhány évvel ezelőtt. Ezt persze a másik nem tudhatja. De talán nem fogja kigúnyolni vagy sajnálni. Sajnálni ugyanis egyáltalán nem kell.
Követi a szemével Dávidot, aki a földre ül és figyelmesen hallgatja, amit mond, hogyan működnek a dolgok. Egy pillanatra átfut a fején, hogy ha az elmondása alapján akar a fiú alkotni, akkor visszaveszi a lapot. Még a kezét is kinyújtja, de aztán rájön, hogy ez butaság.
- Rendben - feleli, miután végighallgatta a másikat, aztán egy hosszabb szünetet tart, hogy kicsit átgondolhassa, amit ezután tervez mondani. Egy újabb nagy levegő után pedig bele is kezd - Egy iránytűt gondoltam. Vvv..vvv...vízzel és és és széll..lllel. Meg...meg ho..ho..holddal és nappal. Olyasmit, mint...mint a...a...a rajzomon. De...de...de nem pont olyanra... ez...ez csak ne...ne...nekem se..se...segítség. Szeretném ha szín...szín..színes lenne... és...és... mozogna...
Nem tudja utóbbi lehetséges-e. Tudja, hogy vannak mágikus tetoválások, és azok mozognak, de hogy Dávid ebben tud-e neki segíteni azt nem tudhatja. Bár az is megfordult a fejében, hogy talán elemi mágiával tudná ő maga is mozgatni a festéket a bőre alatt, de valószínűleg még nincs azon a szinten. Na meg, miért is tenné, ha egyszer megoldható a dolog egyszerűbben? Igaz, ez a tetoválás pont azért kerül majd rá, hogy tudja, nem mindig az egyszerűbb őt a jó. De egyelőre még nincs rajta, szóval... halogatja.
Szál megtekintése
Ede <3||mamuszom||Karkötőm
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2018. április 1. 17:41 | Link
Dávid
bocsi ^^"

Valahogy túlteszi magát a kezdeti idegességen, és ahogy a másik leül vele szemben és a tetoválásra kerül a sor, már csak amiatt aggódik, hogy vajon a rajza mennyire segítő, avagy épp ellenkezőleg, akadályozó. Azért próbálja elmakogni, hogy ez inkább csak egy vázlat, és ha nem pont ilyen az sem zavarja. De nem biztos a sikerben, főleg, hogy a fiú vissza is kérdez. Mintha pont azt kérdezné, amit mondott. Vagy csak akarta úgy mondani, de máshogy jött ki? Igazából nehezen tudná megmondani. Időnként ha megakad, nem is tudja pontosan, mit akart mondani és máshogy fejezi be a mondatot, de most nagyon igyekezett, hogy ez ne történjen meg.
- Ha...ha..hasonlót. Ez csak csak csak egggy elk...kkk..kkképzelés. Úgy nagy...nagyjából - próbálja meg újra elmondani. Persze ha a másiknak nincs jobb ötlete, de ezt kétli, akkor ezzel is boldog lesz. És persze bármit is talál ki Dávid, először mindenképp látni szeretné, hogy mennyire illik bele az eridonos alkotása az ő elképzeléseibe. De határozottan nyitott mindenféle opcióra.
- Csak egy r...rrr...részét. Színesben. Nem nem nem szeret..ttt..ném, ha túl fel..fel..feltűnő lenne.
Elvégre csak magának lesz. Azért, hogy mindig emlékezzen, azokra a dolgokra, amik fontosak. Hogy tudja, a "helyes út" nem mindig cukormázas.
- Mozogni a a a szelll...let gondoltam. Meg...meg...meg a t..tt...ttttűt - fűzi még hozzá, aztán lepillant a rajzra, és egy másik dolog jut eszébe, amit ő nem tudott sehogy sem a rajzba csempészni, de talán Dávidnak van rá jó ötlete. - Sze..sze...szeretnék rá vv..v...vvvizet. Va..va...valahogy. Csak n...n...nem tu...tu...tudom, hogy...
S azzal kérdőn tekint a másikra, hogy ő mit gondol erről, hogyan lehetne egy kis nedvességet belecsempészni, anélkül, hogy túl zsúfolttá válna a kompozíció.
Szál megtekintése
Ede <3||mamuszom||Karkötőm
Társalgó - Mezősi Nyeste Veronika hozzászólásai (13 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet