37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet
Társalgó - Alina Gonzalez hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. február 1. 21:09 | Link

Cat és Brandon


Február lévén már elég hideg volt, mindenki tetőtől talpig meleg ruhába burkolózva mászkált a tanoda egész területén. A zord időt kevésbé viselők pokrócokkal felszerelkezve rohamozták meg a társalgót és dideregve telepedtek le a kandalló közelében - ahogy ezen a napon ezt én és Cat is megtettük.
Cat szokásához híven nasit majszolt, amit a tág terembe való belépésünkkor egyből észrevett az asztalokon lévő tálcákon. Sziporkázó tekintettel - mint valami óvódás - markolt bele a kikészített aprósüteményekbe, és mint aki attól fél, hogy elveszik tőle az ételt, tizedmásodperc/harapás időt produkálva pusztította el azokat.
- Befejeznéd? - sóhajtottam fel a szememet forgatva. - Nem hallom a saját gondolataimat a hülye rágcsálásodtól - mormogtam unottan.
Kis pisze orrát haragosan emelte meg, majd vörös hajzuhatagát lezseren átdobva a válla fölött, nyugodtan folytatta tovább az evést. Az alsó ajkamat harapdálva, magamban fortyogva igazítottam meg a melegséget árasztó pokrócot, aztán kicsit fészkelődtem, hogy megtaláljam a számomra megfelelő pózt.
- Cat, komolyan. Hagyd abba, nagyon idegesít - próbálkoztam újra a lehetetlennel, de szavaim ismét süket fülekre találtak. Vettem egy mély levegőt, hogy a lehető leglekezelőbb stílusban küldjem el melegebb égtájakra, amikor a társalgó hatalmas faajtaja fülsüketítő nyikorgással tárult ki, a küszöbön pedig Brandont pillantottam meg, akinek csalódottság villogott a szemében. Hát ennek meg mi a fene baja van?


/Cat irányítása meg lett beszélve/
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. február 3. 00:38 Szál megtekintése
Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. február 3. 00:25 | Link

Cat és Brandon

  Újra teljes a csapat - és megint kiszakad a dobhártyám

Miután az ajtóban álló, csalódott arckifejezésű Brandon a tekintetével felfedezte a fotelben kucorgó Catet és egy szelíd vigyort villantott rá, észrevett engem is. Ahogy egy pillanatra összetalálkozott a tekintetünk, valami egészen furcsa érzelemkombinációt véltem felfedezni az arcán. Lepődöttség, zavar, meg talán egy kis csipetnyi idegesség is. Csak nem megleptem Őt?
Sietősen intett nekem, mire széles vigyorra húztam a számat és magabiztosan biccentettem egyet felé. Kicsit furcsálltam, ahogy a kis bőrfedelű noteszével a hóna alatt a társalgó egyik falán lévő festmény elé lépett és heves konzultációba kezdtek, de aztán vállat vonva ráhagytam az egészet.
Cat továbbra is rágcsálta a saját idegesítő módján a kis süteményit és némán figyelte az eseményeket, egészen addig, amíg Brandon nem csatlakozott hozzánk, amit egy akrobatát megszégyenítő módon oldott meg: nemes egyszerűséggel átvetette magát a kanapé háttámláján és hangos puffanással landolt mellettem. Pár érdeklődő szót intézett felém, amit egy vállvonással reagáltam le, aztán egyszerre kaptuk a fejünket a vöröske felé, aki fülig érő vigyorral vetett fel egy közös programlehetőséget. Szóra nyitottam a számat, de Bran megelőzött, aki pár, igencsak csípős megjegyzéssel próbált célozgatni felém. Kíváncsi volt, hogy veszem-e az adást. Hát vettem.
- Hogy bejön-e az édes? Te most kóstolgatsz? – vontam fel a fél szemöldökömet meghökkenve. – Ne aggódj, bejön, úgyhogy megtisztellek titeket a jelenlétemmel egy fagyi erejéig. Mellesleg, Cat, ne visongj már – sóhajtottam kérlelően, de természetesen tojt magasról rám is, meg a kérésemre is. Ugyanis ha bezsong, akkor nagyon nehezen áll le, amit nem csak én sínylek meg, de a dobhártyám is. Nyekegtem még egy sort, de a vöröske tényleg hajthatatlan volt. Mellesleg Brannel épp belebonyolódtak valami – szerintük biztos valami roppant izgalmas – beszélgetésbe, amibe nem igazán tudtam beleszólni (pedig megtettem volna), mert halvány lila dunsztom sem volt, hogy mégis miről fecsegnek, így a karjaimat keresztbe fonva, haragosan motyogva dőltem hátra a kanapén.
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. február 3. 20:23 Szál megtekintése
Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. február 10. 20:17 | Link

Cat és Brandon

Brandon szavai egy ideig még csengtek a fülemben, de inkább nem reagáltam rájuk, hisz mit tagadjam - nem vagyok egy kedves teremtmény, nem is csoda hogy a Rellonba kerültem.
Cat teljesen önkívületi állapotba kerülve sikongatott, meg ugrabugrált a fotelben, aztán kisvártatva felpattant a helyéről, mire hátrahőkölve néztem rá. Volt is okom miért félni - a következő pillanatban egy-egy hatalmas cuppanós puszit nyomott az arcunkra.
- Cat, ne már - fintorogtam, majd egy határozott mozdulattal letöröltem az arcomról a pulcsim ujjával Cat nyálát. Utálom, ha ölelgetnek, azt meg pláne, ha puszilgatnak, de természetesen ez alól kivétel Cat, amit ki is használ - csak ha legalább el kell viselnem, hogy puszilgat, kevesebb nyállal tegye már, az isten szerelmére...
Brandon mocorgott egy kicsit a takaró alatt, majd kitartotta a kezét az almalével teli kancsó felé, aztán finom mozdulatokkal mozgatni kezdte a csuklóját. Legnagyobb döbbenetemre az italt kiemelte az átlátszó üvegből, három kisebb gömböt formált belőle, az egyiket bekapta Ő, a másikat Cat felé irányította, a harmadikkal pedig engem célzott meg. Mivel egy ideig haboztam, a vállát vonogatva játszadozni kezdett a folyadékkal. Lefagyasztotta, visszahibernálta, összevissza mozgatta a levegőben, különböző árnyalatokra színezte...
- Ejha, nem rossz - bólintottam elismerően, aztán kissé korrigáltam a stílusomon, nehogy a végén még túlságosan elbízza magát. - A Nesquik gabonapehely dobozának a hátuljáról tanultad ezt a trükköt? - kérdeztem végül gúnyosan, majd ahelyett, hogy elfogadtam volna az általa még mindig előttem lebegtetett innivalót, nemes egyszerűséggel felálltam és töltöttem magamnak egy pohárba almalevet, aztán gonosz vigyorral az arcomon visszahuppantam mellé a kanapéra.
Halványan elmosolyodtam Cat megjegyzésére, miszerint nem tud élni csoki nélkül, aztán a vállamat megvonva fordultam feléjük:
- Nekem bármikor jó. Mármint - köszörültem meg a torkomat -, biztos be tudlak titeket szorítani valahova még erre a hétre.
Próbáltam azt a látszatot fent tartani, hogy igenis be vagyok táblázva erre a hétre, de ez sajnos nem volt igaz az otthoni életemmel ellentétben - itt Caten és Brandonon kívül szinte senkit sem ismertem, ismeretség híján pedig programom sem nagyon volt.
Nagyon elmerülhettem a gondolataimban, mert amikor végre sikerült elhessegetnem az oda nem illő dolgokat a fejemből, Cat és Bran már teljesen más témába keveredtek bele.
- Hm, szóval te vagy itt a pletykafészek? - intéztem a kérdésemet Brandon felé, ezzel viszonylag elrontva a kis bájcsevejüket.
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. február 11. 20:05 Szál megtekintése
Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. április 7. 21:41 | Link

Cat és Bran

- Izgatottan várom már, hogy olvashassam - biztosítottam Brandont egy apró biccentés kíséretében, ezúttal mindenféle gúny nélkül. Mert bár mindig is tudtam, hogy a mi Brandonunk egy vérbeli kis pletykafészek, de eddig még csak nem is sejtettem, hogy írni is tud, így hát azért elég kíváncsivá tett.
A Brannel kialakult kisebb szájkaraténkat és az azt követő programlehetőségekkel való dobálózást egy elég nagy termetű macska zavarta meg, ami a hatalmas faajtón bevágtázva egyenesen nekem rontott, mire reflexszerű mozdulatokat hajtottam végre, ami ebben az esetben ész nélküli csapkodás volt a cica irányába. Ám ez a fajta védekezés nem igazán vált be, ugyanis a következő pillanatban az állat a kandalló felé lökött. Épphogy sikerült felfognom, hogy az alkaromon hatalmas vércsík jelent meg - a fenevad hatalmas karmainak köszönhetően, ami másodpercről másodpercre egyre több és egyre élénkebb színű vérrel telt meg -, hangos reccsenésre kaptam fel a fejem, mire ijedten pördültem meg a tengelyem körül. Rosszat sejtettem, a gyanúm pedig be is igazolódott: a fura hang a kandalló irányából jött, ahonnan a hevesen pattogó fadarabok egyikéből egy hatalmas szikra a feltűrt ujjú pulóveremre pattant, ami abban a minutumban meg is gyulladt.
- Forró, forró, forró! - visongtam toporzékolva, majd teljes elkeseredettségemben fújni kezdtem a könyökömön feszülő pulcsim anyagát, hátha elalszik a tűz, de ez természetesen teljes mértékben haszontalan volt. A fájdalom hirtelen mart a testem lángoló részébe, mire kissé könnybe lábadt szemekkel Brandon tekintetét kerestem. Kedvenc kis hydromágusunk mindenféle pánik jelei nélkül, halál nyugodtan üldögélt továbbra is a kanapén, az ölében a gyilkos döggel, amit gügyögve simogatott. Hirtelen elfeledkeztem a könyökömbe nyilalló fájdalomról, és dühtől itatott hangon üvöltöttem rá.
- A rohadt életbe, Brandon!
A fiú unottan megemelte a karját és nemtörődöm stílusban felém lövellt egy vízből formált golyót, ami bár kedves gesztusnak is elment volna, csakhogy miután a vízlabda a lábamon csattant szét és ezáltal továbbra is lángba borult pulóverrel toporzékoltam a kandalló előtt, teljesen higgadtan simogatta tovább a térdén csücsülő kis szörnyeteget.
- Úgy nézek ki, mint aki jól van? - kiáltottam rá sírós hangon Catre, aki mindig rosszkor mond (ez esetben kérdez) rosszat, de aztán remegő ajkakkal bocsánatot kértem tőle a heves reakciómért és biztosítottam róla, hogy jól vagyok. Egyelőre legalábbis.
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. április 7. 22:16 Szál megtekintése
Társalgó - Alina Gonzalez hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet