A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=438290#post438290][b]Laura Caradi - 2014.12.17. 21:36[/b][/url]

Két héttel ez előtt lépte át a magyar-horvát határt, de azóta sem szokta meg ezt a furcsa, semmihez sem hasonlítható nyelvet. Sosem hallott még ilyet azelőtt, csak olaszt, és angolt az általános suliban, de a magyar nyelvről fogalma sem volt. Gondot okozott a vásárlás, és a tájékozódás, mert a magyarok nem beszélnek olaszul, az olasz lány pedig nem beszél magyarul. Négy nappal ez előtt, Budapesten kézzel-lábbal próbálta elmagyarázni a rendőrnek, hova akar eljutni, de nem ért el semmit az activity-vel. Igaz, nála volt az olasz-magyar szótár, de szavanként kikeresni a mondat összes darabját unalmasnak tűnt, ezért mutogatni kezdett az utca kellős közepén. A szüleit ismerve nincs is értelme csodálkozni a flúgosságán: az anyja jelmeztervező, az apja zenész, és az egész família állandóan úton van, és hippi életmódot folytatnak. Az előző iskolájába fél évig járt, a legrövidebb mandátuma pedig két hétig tartott. Olaszországban már becsukott szemmel elközlekedne, a térképet pedig álmából felkeltve leolvassa. Voltak ők vándorcigánynak is nevezve, és ami igaz, az igaz: nincs állandó lakhelyük, a nagyszüleihez vannak bejelentkezve Nápolyban.
Ez előtt egy hónappal merült fel először a téma, az ismételt továbbköltözés. Rutinosan kezdett pakolni, gondolta, csak egy vagy két várost költöznek megint. Hát nem. A szülei ismételten felülmúlták önmagukat és kitalálták, hogy más országban vernek sátrat. Jó lett volna Spanyolország, Franciaország, Anglia, Portugália, de ők a véletlenre bízták a választást. Apja bekötötte anyja szemét egy kendővel, elé terített egy Európa térképet, és anyja rábökött vaktában Magyarországra. És egyikük sem tud magyarul! Még mindig ezen mélázik, miközben a haját fonja be oldalt, az egyik fotelben terpeszkedve. Elárvultnak érzi magát a hirtelen jött szakadástól- a költözés híre utáni héten még egy meglepetéssel kedveskedett neki az Élet: megjelent a varázsképessége. Mindez az elmúlt négy hétben zajlott le, hát nem csoda, ha a lány elég zaklatott és a szokásos, felhők között úszó kedve csak árnyéka régi önmagának.
~ Ha legalább anyáék itt maradtak volna... ~ Vagy ha a nagyanyja itt lenne, nem volna ilyen nehéz helyrebillentenie a dolgokat a fejében. Így viszont úgy viselkedik nap közben, mint valami ketrecbe zárt vadállat- mindenkinek pofákat vág és alig szólal meg, vagy ha beszél is, az olaszon kívül mást nem hallanak tőle. Nem tud ugyanis magyarul. Ez így meredek pálya lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=443868#post443868][b]Laura Caradi - 2014.12.28. 22:46[/b][/url]

Az ücsörgésből és hajtincs csavargatásból még sosem születtek konkrét, kézzel fogható eredmények. Márpedig Laurának most erre volna szüksége, hogy kicsit feledhesse búskomor hangulatát a hirtelen –és szüleire oly nagyon jellemző széllelbélelt- elszakadás miatt. Már érik a gondolat koponyája mélyén, hogy tollat és papírt ragadva levésse szemrehányó gondolatait édesanyjának. Azzal is tisztában van, hogy ennyivel maradna, mert a mama szabad szellemiségű, egyszerűen életre nevelésnek fogja fel, hogy elhozták a férjével egy szem lányukat Magyarországra, ők mentek a maguk dolgát intézni, Laurát pedig kipottyantották eme szent helyen, hogy boldoguljon. Hogy is hívják ezt? Spártai nevelésnek? Nem, az jobban tükrözi a kegyetlenül erőskezű gyermekgondozást. Ez inkább felelőtlen hozzáállást. Hiába próbálta tizennégy év alatt a szülei tudtára adni, hogy kilóg a lóláb, nem értették meg, és ha idáig nem aratott sikert, alighanem ezután sem fog. Jobb lesz a jelenlegi helyzetével kezdenie valamit.
Ha jobban meggondolja, egészen otthonos helyre érkezett: a háza békés, hívogató, és sárga (imádja a sárga színt), meg unikornisos (ez a varázspacikról szóló fejezet ugyan kimaradt az életéből, de még pótolhatja). Néhány emberrel is sikerült már szóba elegyednie egészen a köszönésig. A „Ciao”-t úgy látszik, megértik a magyarok, de ennél tovább nem viszi az olasz tudásuk. Lényegében a hivatalos szervekkel is csak úgy értett szót, hogy valamiféle bűbájt használhattak, mert hogy tolmács nem volt jelen, arra mérget vesz még most is.  Erre a helyiségre merő véletlenből akadt rá, miközben bóklászott a kastélyfalak között egy órával ez előtt (udvarias kifejezés arra, hogy eltévedt), de olyan melegséget árasztónak tűnt, hogy érezte, itt kell maradjon egy kicsit, hátha képes lesz rendet teremteni szárnyaló gondolatai között. Ha előrébb nem is jutott a gordiuszi csomó megoldását illetően, legalább a kedélye nagyon ramatyból semlegessé hígult fel. Amúgy a bent lévők üdvözlését ugyan megejtette, de ennél tovább nem vitte a beszélgetést, mert erősen kételkedett benne, hogy anyanyelvében jártas emberre akadna, és a furcsálló tekinteteket inkább elkerülte volna. Így most határozottan meglepi, hogy mellette csendül fel egy igen kedves, kellemes hangocska, melynek hangsúlyából ítélve kérdés lehetett… magyarul. Ajvé!
- Ne haragudj, de… fogalmam sincs, mit kérdeztél. – Közli mindezt igencsak zavarodott, sajnálkozó arckifejezéssel olaszul a közelében álló, felé fordult, kedves arcú lánnyal. A hajfonást egyből abbahagyta, és most éppen teljes testével a kérdező felé fordulva próbálja kézzel-lábbal elmutogatni, hogy „Non capisco ungherese”, azaz „Nem értem a magyar nyelvet” .
- You… English… speaking? – Esetleg még a gyér angolját megpróbálhatja, amit felcsippentett viharos iskolai tanulmányai során (hogy ez eddig miért nem jutott eszébe?) .