A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=459528#post459528][b]Végardó Erik - 2015.01.29. 23:08[/b][/url]

Annamária

Eltelt egy újabb tanév - na jó, még nem telt el, de már igencsak a végéhez közeledik. Erik épp két éve került a Bagolykőre. Ez alatt az idő alatt szinte kizárólag a mugliismeret órákról és mugliszületésű társaitól szerezhetett információkat az őt nagyon érdeklő furcsa népről, a varázstalanokról. Sajnos a tanórák nem mindig voltak érthetőek a varázstalan világról teljesen elzárt Erik számára, a diáktársaktól szerzett információk pedig egy se vége se hossza katyvaszt alkottak a fejében. Idén a hatalmas fővárosba is eljutott, de ott csak sokkolta a sok inger, utólag visszagondolva az a nap inkább egy zsúfolt, színes, őrült álomnak tűnik.
Teljesen véletlenül pottyant az ölébe a mesés lehetőség: nyugodtan kifaggathat valakit a muglik világáról, és nem is kell rosszul éreznie magát, amiért más idejét rabolja, hiszen cserébe ő is mindent elmond a varázslásról, amit tud. Bár, ha a széles nagy mágusvilágról kérdezi majd a "Vöröske a holdról", félő, nem fog tudni sokat mondani Erik sem, kinek apró faluja meglehetősen elszigetelt mindentől.
A társalgóban beszélték meg a találkát, Erik órák után le sem pakolt az eridonbéli szobájában, hátán zsákjával belép a tágas termet rejtő ajtón.
A sarkokat pásztázza a srác, és könnyen meg is leli a magányos vöröshajút, aki távolról valamiféle bőrszínű matricaféléket ragaszt a karjára éppen. Eriknek nem új a tetoválás mint fogalom, de ahogy egyre közelebb sétál lassú lépteivel - lélekben felkészül a találkozásra -, megállapítja, hogy a felragasztott matricák egyáltalán nem szépek. Mire végre odaér, és a lány fölé tornyosul (inkább vállszélességgel tornyosul, mint 167 centijével), végképp elveti, hogy a kis barna hogyishívjákoknak díszítő szerepe lenne.
- Szia! Erik vagyok! - szólítja meg a lányt arcán szégyellős mosollyal, megállja, hogy rákérdezzen az iménti furcsaságra.
Egészen eddig.
- Mik azok rajtad, ha nem sértelek meg? - mutat az egyik tapaszra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=460684#post460684][b]Végardó Erik - 2015.02.01. 22:26[/b][/url]

Kezet fog a lánnyal, megjegyzi a nevét. Még egy Anna. Egy vörös hajú, eridonos Anna.
Magától nem gondolt rá, annyira lekötötte a kérdés, de az invitálásra lezuttyan a szomszédos fotelra.
- De, igen - motyogja közben halkan, ültében pedig teljes testével a lány felé fordul, és az őt beborító tapaszokra koncentrál.
Magában jót mosolyog a frappáns névválasztáson (ragad + tapasz = ragtapasz!), a továbbiakat megrökönyödve hallgatja, de próbálja megzabolázni az arcizmait. Beletúr lassan fodrászra szoruló hajába, és igyekszik jól megfogalmazni kérdését.
- És ti... szóval a nagyobb sebek így... nem véreztek el? Vagy ez a tapasz rögtön be is gyógyítja a sebet?
Azután hazai terepre tévednek, meg is kezdődik a tényleges információcsere. Ez szuper érdekes!
- Nem vagyok gyógyító, de én még nem láttam senkin ilyen ragtapaszt. Mi pálcával, kenőcsökkel és bájitalokkal gyógyítunk. Ha szeretnéd, beforrasztom a sebeidet.
A bagolyküzdelemben nem szenvedhetett azért akkora sérülést a lány, valószínűleg egy pillanat alatt be tudná gyógyítani Erik a marásokat, de azért nem rántja elő rögtön a pálcáját, mert nem akar tolakodó lenni.
Közben nem feledkezik meg ezekről a bűbájpótló tapaszokról sem.
- És akkor a muglik így gyógyítanak? Mindenre megoldás ez az anyag? - már vizualizálja is, hogy a levágott ujjakat körbetekerik egy ilyen ragaccsal, az rögzíti, és csak meg kell várni, míg összeforr a két rész. - Mi van a belső problémákkal? Emlékezetvesztés? Csonttörés?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=465613#post465613][b]Végardó Erik - 2015.02.19. 10:20[/b][/url]

A fiú kényelmesen belesüpped a puha fotelba, egészen elengedi magát, amikor...
- ÖSSZEVARRJÁK? - kiált fel Erik előre hajolva, mire a társalgó minden szeme rászegeződik. - Bocsánat - vesz vissza a hangerőből rémesen bűnbánó arccal.
- Összevarrják? - ismétli ezúttal halkabban visszafordulva Annához, miután napirendre tért önnön udvariatlansága felett. - Mint a ruhákat?
A szája már készen áll a nevetésre, mert ez csak valami poén vagy vicces félreértés lehet. Ez nem lehetséges. Hogy egy állítólagosan fejlett embercsoport ilyen barbár módon kezelje a betegeit!?
Most Eriken van a felelés sora. Nem is értené a kérdést, ha előtte Anna nem hangsúlyozta volna ki, hogy a sebgyógyulás minden esetben lassú folyamat a mugliknál.
- Öhm... persze. Csak egy pálcaintés az egész - vakarja a fejét. - Lehet használni gyógynövényeket közvetlenül a sebeken, de a nem ilyen látható bajokra, mint a megfázás vagy a gyomorrontás például, lehet belőlük bájitalokat készíteni. Aztán ott vannak még az átkok okozta bajok, amiket nem olyan könnyű meggyógyítani, mert néha nehéz rájönni, mi okozta vagy mi az ellenszere.
Felidéződik benne az eset, amikor három napot ültek az öccse ágya fölött a falu vajákosa és néhány érdeklődő segíteni vágyó szomszéd, hogy kitalálják, hogyan tüntessék el a varázslópárbajban szerzett félresikerült rontás végtermékét: a kisfiú mellkasát és vállát borító narancsszín és bordó leveleket és hajtásokat.
- Aztán ott vannak még a nagyobb betegségek, mint a ragyaszóródás, a sárkányhimlő meg ilyenek, ezeket akár hetekbe is telik kikúrálni.
- Mi is használunk kötéseket néha - itt üres kezével a ferula varázslat pálcaintését imitálja -, de csak ha nagy a baj, és el kell vinni a beteget a gyógyítóig. A kis vágásokra, horzsolásokra, csonttörésekre nem kell semmi egyéb, csak néhány ige.
Újabb emlék rohanja meg.
- Hű, de ha eltűnnek a csontjaid! Na, azokat sokáig tart visszanöveszteni. - Megborzong a borzalmas bájital és a csontnövekedéssel járó nyilalló fájdalom gondolatára.
Anna meséje egy egészen más világot tár fel Erik előtt. A varrás csak egy dolog volt, de forró fémet öntsenek a sebbe? A mugli módszereket lelkes gyermeki kíváncsisággal fogadó varázsló már nem tudja, mit gondoljon. Összemosódik előtte a muglitörténelem-órán az ősemberekről látott kép a gyors személygépjárművek látványával, amelyet budapesti látogatásakor tapasztalt. Ez az egész nem áll össze.
- Csak... tényleg csak egy intés. És a seb begyógyul. Nem fogok semmiféle fémet használni, csak a pálcám.
Erik előveszi varázseszközét, és tudatában nem lévén ujjai között megbillegteti, mire néhány ezüstös csillag pattan ki a végéből, hogy pár pillanattal később eltűnjön. Egyszerűbb lenne megmutatni a dolgot, mint beszélni róla, mert láthatóan nem értik egymást. Mondjuk ő a sebforrasztás és patkolás művészetének bemutatóját szívesen kihagyná.
Felajánlja a dolgot, de közben türelmetlenségében még kérdezget, így elterelődik a bagolycsípésekről a szó. Erik meghallgathatja, hogy dolgoznak a mugli gyógyítók. Elgondolkodik, a varázslóknak van-e szemüvegük a csontok és belső betegségek meglátására. Nem tudja. De hogy azoknak a bizonyos orvosoknak még van mit fejlődnie ez után a varrás és összekapcsozás után, az biztos. Szegénykék.
- Vajon miért nem segítenek a varázslók a mugliknak, ha azok ennyire elmaradottak? - teszi fel a logikus kérdést. Ahonnan ő jött, mindenki utálja a muglikat, de az itt töltött idő alatt, a sok mugliszületésű és muglikedvelő varázsló között egy egészen más - és számára inkább szimpatikus - hozzáállással találkozott. Itt a Bagolykőn nem tűnik lehetetlen elgondolásnak, hogy varázslók dolgozzanak titokban a mugli ispotályokban.
Ezen folyik az eszmecsere, mígnem Anna veszi a bátorságot, hogy alávesse magát a felsőbb éves "műtétének".
- Naná - mosolyog a fiú, és addig nyugvó pálcáját most megint felemeli. - Levennéd ezeket a ragaszokat?
A kezébe veszi az egyik mancsot. A sebek környékén még maradt némi ragacsos dolog, azokat ujjával megpróbálja finoman ledörgölni Anna kézfejéről, de nem jár sikerrel, és nem szeretne belenyúlni a sebbe és fájdalmat okozni, ezért felhagy vele. Tulajdonképpen nem fogja zavarni a varázslásban. Inkább pálcája hegyét a sérült részhez közelíti, apró kacskaringós mintát rajzol vele a levegőbe, és mielőtt a sebhez érne, az már be is forr, mintha ott sem lett volna. Eztán kíváncsian felnéz, mit reagál a lány, jöhet-e a többi sérülés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=472218#post472218][b]Végardó Erik - 2015.03.07. 23:47[/b][/url]

Annyi információ áramlik közöttük néhány perc alatt, hogy egy könyvet meg lehetne tölteni vele.
Anna próbál felsorolni néhány enyhítő körülményt, de Erik szemében nem lesz kedvezőbb a mugli orvoslás attól, hogy a muglik nem érzik, amikor éppen összefércelik őket, mint egy lyukas zoknit.
A fiú cserébe elmeséli, hogy igen, a bájitalokba néha varázstalan vagy varázslények testrészei is belekerülnek, ezért elképzelhető, hogy valamibe denevérszárny kell, bár maga még sosem készített ilyen bájitalt. Mondjuk még csak ötödéves, és csak a kötelező bájitaltanulmányokat tette le, mert annyira nem érdekli ez az ágazat. Hogy a "Mahbet" mi lehet, arról fogalma sincs, de nem tűnik fontosnak a dolog. Talán egy ispotály vagy egy könyv, de ez a kis hiányosság nem zavarta meg a beszélgetésüket.
A lány jól értesült volt a titokvédelmi törtvényt illetően, végül arra jutottak, hogy furcsa lenne a mugliknak, ha néha egy-egy sérülés, aminek a gyógyulása heteket, hónapokat vesz igénybe, ripsz-ropsz megjavulna, talán ezért nem segítenek a mágusok a varázstalanokon.
Eztán bemutató következett. Na nem, szerencsére Anna nem végzett valami civilizálatlan szertartást Erik előző kviddicsmeccsen elszenvedett felkari zúzódásán (ami csak azért nem lett rögtön eltüntetve, mert gazdája öntudatosan viselte), hanem a fiú gyógyította be a gólya frissen szerzett sebeit. Nem volt jellemző rá ez az érzés, mégis büszkeséggel töltötte el Eriket, hogy így lenyűgözte a lányt ezzel a végtelenül egyszerű varázslattal, kicsit ki is húzta magát ültében, közben pedig széles, kedves mosollyal fogadta a hálálkodást.
- Talán sötét varázslatok kivédésén előfordul gyógyító bűbáj, nem emlékszem - próbál visszagondolni tavalyi és idei óráira, közben a homloka összeráncolódik, de hiába. - De ha megvan az alapfokú mágikus bizonyítványod, tanulhatsz gyógyítós tantárgyakat mestertanonc korodban.
Ha Erik bőbeszédűbb lenne, elmesélné ezen a ponton azt is, hogy ő is gondolkodott ezen a szakmán, de aztán úgy döntött, nincs akkora tehetsége hozzá, nem ez a hivatása. Így csak hallgat, ameddig újabb kérdés nem érkezik hozzá.
- A kastélyon belül megbűvölhetsz például papírmadarakat, hogy repüljenek a címzetthez. Ha nem titkos, mert könnyű őket elfogni - sorol alternatívákat a bagolyhasználatra. - Ha pedig valaki távolinak akarsz üzenni, akkor a faluban megtalálhatod a... - elakad a szava - beszélő...
- ilyen kis fogantyú...  - kezével úgy csinál, mintha valamit a füléhez fogna, így próbálja Anna értésére adni, mire gondol. Látott már embereket használni azt a szerkezetet, de nem tudta, pontosan hogy működik, ezért csak veszett kíváncsiságát ügyetlenül elrejtve kerülgette a falubeli piros fülkét, sosem próbálta még ki.
- Szívesen tanítok neked valamilyen varázslatot, ha szeretnéd. Te pedig megmutathatnád nekem a... - kezével újra a füléhez emeli a képzeletbeli telefont.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=493907#post493907][b]Végardó Erik - 2015.04.17. 14:33[/b][/url]

Erik némileg zavarban érzi magát, hogy leírják, amit mond. Szabadkozva meg is jegyzi, hogy ő nem tanár, és egy profi sokkal jobban és bővebben is elő tudná adni, hogy megy ez varázslóéknál. Másfelől az ötlet a jegyzetelésre nem utolsó. Erik agya olyan, mint a kiselefánté, viszont nagyon lassan is ír emellett, ezért az első gondolatát elvetve inkább mégsem követi Anna példáját, hanem egyszerűen felfekszik a muglimese folyamára, és szívja magába belőle, amit csak tud.
A lány még nem találkozott a sötét varázslatok kivédésével, hát elmondja neki, amit arról a tárgyról tud, illetve meghökkenve, először szavakat sem találva magyarázza, hogy dehogyis sötét minden varázslat. Rögtön felhozza példának a sebgyógyítást. Azt csak nem lehet fekete mágiának titulálni!
Beszélgetnek egy kicsit a fehér és fekete mágiáról és arról, hogy tényleg nehéz olykor különbséget tenni, hiszen csak az ember kreativitása szab annak határt, egy varázslatot hogyan használjon jó vagy rossz célra.
Ezután, az üzenetküldési lehetőségeket firtatva lehullik a lepel Erik számára a fogantyú alakú szerszámot tartalmazó beszélő dobozról: telefon! A lány átad neki egy a faluban láthatóhoz semmiképp sem hasonlatos tárgyat, és azt állítja, ez is ugyanúgy telefon, mint a másik. A felsőbb éves fel nem foghatja, milyen sokféle alakú, méretű és színű telefonok lehetségesek. Van akár puffskeinszerű is, vagy olyan, amelyik virágot mintáz? Biztosan...
Egy kis félreértés után (Erik nem fogta fel, ugyan hogyan ronthatná az ember akaratlanul a könyveket) biztosítja még a gólyát, hogy igen, bár pálca szükséges a varázslatokhoz, és könnyű őket elfuserálni is, de mindent az alapoktól fognak kezdeni az iskolában, a tanárok pedig értik a dolgukat, ezért semmi végzetes nem fog történni sem az órákon, sem a gyakorlások alatt.
Próbál a srác türelmes lenni, de kezében Anna működésképtelen készülékével már alig bír a fenekén maradni, hogy menjenek, és próbálják ki a tele...micsodát Bogolyfalván! Így hát felveti, hogy induljanak a faluba, hiszen ott is be tudják szerezni a szükséges könyveket majd. Erik segít, csak hozza a listát... és ha már úgyis arra járnak, a téren ugye ott a fülke...
Így hát felkerekednek, otthagyják a társalgót, hogy körülnézzenek a faluban.