A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

Alig öltöztem át az óráim után, már úton is voltam a könyvtár felé. Zelma szokásához híven matricaként követett, bár az elmúlt időben egyre bátrabban merészkedett messzebbre a kastélyban. A könyvtár és környéke már pont egy ilyen hely volt, mert szent meggyőződésem szerint hadsereget toborzott a szorgalmas diákok kiskedvenceiből és minden délután ott tartottak gyakorlatot, amíg mi tanultunk. Ezért meg sem lepett amikor felgyorsítva lépteit elhúzott mellőlem, azon viszont már elcsodálkoztam, hogy még pont láttam a második emeletre vezető lépcsősörön suhanni. Én személy szerint még csak nem is jártam ott, de Ő láthatóan céltudatosan közlekedett, ezért a pszichológusom gondolatait erősítve magamban elengedtem a mai tanulást -elvégre semmi sürgős dolgom nem volt, és már hetek óta győzköd a terápián, hogy nem a tanulással fogom megtalálni önmagam, hanem ha kicsit élni is merek- és Zelma nyomába eredtem.
A második emeletre érve próbáltam kitalálni, hogy merre indulhatott a kisállatom, de legnagyobb szerencsémre a göndör szőrű szöszkupac láthatóan a festmények között is nagy sikert aratott. Bőven elég volt a susmogó dámák pillantását követni, hogy a helyes irányba menjek.
- Látod, mondtam hogy ma is jön a társalgóba koldulni.-
- Olyan vékony szegény, tuti nem ad a gazdája neki eleget enni.-
- Hölgyeim, ennek a macskának ilyen a helyes formája!-
- Jó, de akkor sem kéne minden nap a társalgóban haknizni.-
Inkább fel sem pillantottam a fecsegőkre, már meséltek róluk, és igaz ami igaz tényleg elég pletykás banda, de legalább kiderült, hogy amíg én órán vagyok, Zelma előszeretettel látogatja a társalgót. Igazi kis people pleaser figyelem hajhász, úgyhogy sajnos azzal is tisztában voltam, hogy a Dámák jelenleg nem hazudhatnak olyan nagyot, mert tényleg bármire képes egy-két jó falatért. A teremből kiszűrődő hangok alapján pedig ismét bevetette magát.
-Bármit is csinált bocsánat érte! Esküszöm kap rendesen enni.- nyitottam be gyorsan az ajtón szememmel a macskát keresve, és szinte azonnal rá is bukkantam szerencsére egy ismerős srác, Kevin mellett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=854370#post854370][b]Kobán Emma - 2022.10.16. 13:35[/b][/url]

Alig öltöztem át az óráim után, már úton is voltam a könyvtár felé. Zelma szokásához híven matricaként követett, bár az elmúlt időben egyre bátrabban merészkedett messzebbre a kastélyban. A könyvtár és környéke már pont egy ilyen hely volt, mert szent meggyőződésem szerint hadsereget toborzott a szorgalmas diákok kiskedvenceiből és minden délután ott tartottak gyakorlatot, amíg mi tanultunk. Ezért meg sem lepett amikor felgyorsítva lépteit elhúzott mellőlem, azon viszont már elcsodálkoztam, hogy még pont láttam a második emeletre vezető lépcsősörön suhanni. Én személy szerint még csak nem is jártam ott, de Ő láthatóan céltudatosan közlekedett, ezért a pszichológusom gondolatait erősítve magamban elengedtem a mai tanulást -elvégre semmi sürgős dolgom nem volt, és már hetek óta győzköd a terápián, hogy nem a tanulással fogom megtalálni önmagam, hanem ha kicsit élni is merek- és Zelma nyomába eredtem.
A második emeletre érve próbáltam kitalálni, hogy merre indulhatott a kisállatom, de legnagyobb szerencsémre a göndör szőrű szöszkupac láthatóan a festmények között is nagy sikert aratott. Bőven elég volt a susmogó dámák pillantását követni, hogy a helyes irányba menjek.
- Látod, mondtam hogy ma is jön a társalgóba koldulni.-
- Olyan vékony szegény, tuti nem ad a gazdája neki eleget enni.-
- Hölgyeim, ennek a macskának ilyen a helyes formája!-
- Jó, de akkor sem kéne minden nap a társalgóban haknizni.-
Inkább fel sem pillantottam a fecsegőkre, már meséltek róluk, és igaz ami igaz tényleg elég pletykás banda, de legalább kiderült, hogy amíg én órán vagyok, Zelma előszeretettel látogatja a társalgót. Igazi kis people pleaser figyelem hajhász, úgyhogy sajnos azzal is tisztában voltam, hogy a Dámák jelenleg nem hazudhatnak olyan nagyot, mert tényleg bármire képes egy-két jó falatért. A teremből kiszűrődő hangok alapján pedig ismét bevetette magát.
-Bármit is csinált bocsánat érte! Esküszöm kap rendesen enni.- nyitottam be gyorsan az ajtón szememmel a macskát keresve, és szinte azonnal rá is bukkantam szerencsére egy ismerős srác, Kevin mellett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=854633#post854633][b]Szentesi Kevin - 2022.10.19. 11:10[/b][/url]

Az egyetlen hely - a Könyvtáron kívül -, ahol nagyjából képes megúszni a beszólásokat. A szokásos ablakot választja ki ülőhelyének, maga elé teszi a tanulásra váró jegyzeteit és tankönyveit, majd inkább jelenleg olvasott könyvét veszi a kezébe. Kicsit várhat a Gyógynövénytan, amúgy is év eleje van, még nem kell sietni sehova. Térdeit felhúzza, annak támasztja a vaskos kötetet, így teljesen figyelmen kívül tudja hagyni a körülötte folyó káoszt.
Először csak egy lány hangja lesz három oktávval magasabb, majd pár srác is becsatlakozik, végül ismét lányos kánon lesz hallható. Valaki elégedetlenkedik, valaki nyünnyög, valaki meg... figyelmen kívül hagyja, mint ő is. Egészen addig, míg a nadrágja szárát nem kezdi húzni valami lefelé. Fejét kapja fel, nem is mer azonnal arrafelé nézni, csak az előtte lévő ablakkeretet figyeli, végül embereli meg magát és pillant le lassan. Egy karom, egy szőrös mancs és: Zelma. Halkan fújja ki a levegőt - ami igencsak megkönnyebbüléssel vegyített.
- Szia - emeli meg kicsit lábát, hogy elengedje a nadrágot, végül lendíti őket a földre. Minimálisan hajol lejjebb, hogy megsimogassa a macskát, de az ajtó csapódik ki. Ismét felkapja a fejét, göndör tincsei repkednek mindenfele a hirtelen mozdulattól, keze megáll a levegőben, ami alól a macska ugrik mellé a párkányra. Szélesen vigyorodik el a belépőjére a lánynak, miközben felül rendesen, lagymatagon int Emmának, hogy itt van vele a szökés nagymestere.
Kihúzza magát, kezeit ejti ölébe, ahogy várja, hogy a lány odaérjen hozzá. Ő önkéntesen biztosan nem fog összeveszni Zelmával, hogy menjen a gazdájához.
- Szia neked is - mosolyog tovább. - Ismét megcsinálta a programot? - pillant a mellette lévő szőrcsomóra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=854651#post854651][b]Kobán Emma - 2022.10.19. 12:05[/b][/url]

A rám szegeződő tekintetek alapján lehet egy icipicit túlkaptam ezt a belépőt, de esküszöm a folyosón üldögélő Dámák tehetnek róla. Kevés dolog tud hevesebb érzelmeket kiváltani belőlem, de ez a macska... ez mindenre képes. Szerencsére pont csak az első néhány másodperc volt kínos, amikor Kevin intett, a többiek is visszatértek a saját kis teendőikhez.
- Szia!- mosolygok rá boldog megkönnyebbüléssel már távolról, majd immár normális tempóban odasétálok hozzájuk, de közben talán még az előbbi stressz miatt ömlik belőlem a szó. - Hát fogalmam sem volt, hogy hová tűnik néha, én azt hittem a könyvtárban hesszel a haverjaival... de mos pont láttam erre jönni, és tuti ide jár koldulni.- nézek körbe a helyiségben, ahol még sosem volt szerencsém járni, de egész hangulatosnak tűnik.
- Vagy melegedni.- bökök a kandalló felé, amikor azt is észreveszem.
- Ugye nem csinált semmi gazemberséget?- kérdezem amikor odaérek hozzájuk, és kedvesen megvakargatom a göndör szőrű majommacska buksiját. Örülök, hogy nem egy vadidegent talált meg, mert annak ellenére hogy még tényleg sosem okozott galibát, nem szeretném hogy ezt majd pont egy ismeretlen emberrel játssza el. Kevinről pedig pontosan tudom, hogy nagyon rendes, legalábbis a könyvtárban már csomószor kértem tőle segítséget és mindig készséges volt.
- Ez a macska egy csoda, de a kajáért pofátlan dolgokra képes.- folytatom a magyarázkodást már nem annyira hadarva kicsit halkabban. -Múltkor a klubhelyiségben befészkelt egy lány nyakába, mert így kapott tőle néhány szem popcornt... nincs benne semmi önérzet. - Sandítok az utolsó mondatoknál rosszallóan Zelmára, de Ő is pontosan tudja, hogy imádom, sosem venné magára.
- Jajj, de bocsánat, nem akartalak megzavarni, meg azt sem akartam hogy Őfelsége megzavarjon, úgyhogy tényleg bocsi.-

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=855743#post855743][b]Szentesi Kevin - 2022.11.03. 14:33[/b][/url]

Gyakori vendég volt itt Emma macskája, ami természetesen mindenkiből más és más érzelmet váltott ki. Ő örült neki, mert meglepően jól kijöttek egymással, pedig egy macskának nehéz a kedvében járni.
- Az lehet, mert gyakran látom erre - mosolyodik el szélesen, majd simít végig az állat fején reflexszerűen. Néha van olyan szerencséje, hogy Zelma marad vele, amíg tanul, vagy csak olvas pár oldalt, aztán együtt mennek ki a társalgóból: a macska arra, amerre gazdáját véli, ő pedig arra, amerre éppen dolga van. Feltéve, ha van. Legtöbbször nincs, úgyhogy csak az állattal szokott sétálgatni.
- Melegedni én is ide szoktam járni, úgyhogy teljesen megértem, ha ő is eszerint cselekszik. Amint 15 fok alá megy a hőmérséklet, jégcsapok lógnak az orromból - nevet fel őszintén. A könyvet teszi a többi tetejére, majd tolja azokat arrébb, hogyha esetleg Emma leülne mellé, akkor legyen rá lehetősége. Lábai lógnak a párkányról, ujjait kulcsolja össze az ölében.
- Nem, dehogyis. Mindig kedves. Néha próbál lopni kaját, de egyébként nincs vele baj - nevetgél tovább, ahogy beárulja az állatot Emmának. Tényleg nincs vele baj. Néha az iskolatársakkal sokkal több, mint az ember gondolná. Tekintetét vezeti végig a helyiségen, majd pislogva fordul vissza, ahogy Emma ismét mesélni kezd. Szája elé kapva kezét nevet fel megint.
- Az biztos, hogy tudja, hogy járjon az emberek kedvében és érje el ezzel, amit akar. Nekem is lehet be kéne majd másznom a bizottság nyakába, akkor felvennének a Művészetibe - nyúl fel egy előre lógó tincséhez, amit lefelé húz meg, majd enged el: a tincs kicsit rugózva kerül vissza eredeti állapotába. - Ne viccelj, nem zavar egyikőtök sem. Nem mára terveztem megvalósítani a világmegváltó ötleteimet, úgyhogy elfértek mellettem - vonja meg vállait, mintha teljesen komolyan gondolná szavait, pedig mindenki tudja, aki egy kicsit is ismeri, hogy ilyenről nincs szó. Ha lenne valaki olyan az életében, akkor ő mondhatná el a világnak, hogy alapvetően mennyire el van veszve benne, csak kifelé tudja mutatni mennyire jól kezeli.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=855893#post855893][b]Kobán Emma - 2022.11.05. 15:41[/b][/url]

Még nem tudom eldönteni, mit gondoljak Zelma önálló akcióiról, főleg, hogy Kevin is megerősíti, tényleg ideszokott a kis gazember.
-Jó, a melegedést megértem, tényleg elég hangulatos ez a hely.- felelem egy nagy sóhajjal és ezzel végre teljesen helyreáll a lelki egyensúlyom. Úgyis csak abban tudok bízni, hogy a végtelen jó természete megóvja a nagyobb galibáktól. Azzal tisztában vagyok, hogy jól olvassa az emberek érzéseit, és ugyan nem tudom eldönteni, hogy empatikus vagy pszichopata módon az emberek fájdalmából táplálja önmagát, de ha valaki rosszul érzi magát a környezetében, mindig megy lelki segélyt nyújtani. A koldulásával pedig úgysem tudok mit kezdeni, már belenyugodtam abba az eshetőségbe, hogy nekem kell majd büntetőmunkára menjek miatta.
Egy apró mosoly szalad az arcomra, ahogy Kevin arrébb pakolja a könyveit, de tényleg nem akarom megzavarni, ezért csak az után huppanok fel mellé a párkányba, hogy meggyőződtem róla tényleg nem tartom fel. Ha nem szoknya lenne rajtam, már rég magam alá húztam volna az egyik lábam, ahogy szerintem ötezerszer kényelmesebb ülni, de így csak keresztbe tudtam vetni őket, és Zelma erre a pillanatra várva már az ölemben is volt, fejét belesüllyesztve a pulcsim vastag anyagába.
-Sajnos úgy tudom, hogy a művészvilágban ha eldobod az önérzeted akkor még kevesebbre tartanak.- nézek nevetve Kevinre, majd sokkal komolyabbra vált az arckifejezésem. -Újra megpróbálkozol majd a felvételivel?- kérdezem őszinte kíváncsisággal, mert lehet csak én akartam belehallani, de mintha enyhe keserűség lett volna az elejtett mondatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=857070#post857070][b]Szentesi Kevin - 2022.12.03. 09:45[/b][/url]

- Ugye? Kedvelem én is, így teljesen érthető, hogy a szőrcsomód is ide szokott járni - vakarja meg szavaival párhuzamosan a macska fejét, aki láthatóan élvezi azt, hogy emberek között lehet. Ilyenkor sajnálja, hogy Noraz nem feltétlen alkalmas arra, hogy ilyen helyekre hozza, hiszen... fennáll a veszélye, hogy elrepül a gyík vagy éppen más táskájában köt ki, mert melegebb. Megtörtént események alapján képes ilyen példát felhozni, és elkerülné, hogy megint megtörténjen. Szereti Norazt, de nem mindennapi házikedvencről van szó, ami nagyban megnehezíti a dolgokat az életükben. Maximum talárja zsebében szokta vinni sétálni egy melegítő rúnával ellátott kővel, hogy véletlen se hűljön ki az állat teste. Ennyit képes megtenni az állatért, aki alapból egy terráriumban tengeti mindennapjait.
Keze a levegőben marad, mikor Zelma Emma ölébe helyezkedik, amint a lány végre leül mellé. Halkan hümmentve hallgatja a választ, majd ingatja meg a fejét.
- Igazad lehet - nevet fel hangosan. - Majd igyekszem nem ilyen aljas eszközökkel elérni, amit szeretnék - fűzi még hozzá, végül ölébe ejtett ujjait kezdi el morzsolgatni, ahogy pillantása is kezeire irányul. Emma komolyságát nem veheti félvállról, halkan sóhajt is, alsó ajkába harap.
- Igen - feleli halkan. - Nem vagyok biztos abban, hogy sikerülni fog, és tudom, hogy idén már semmi nem is lesz belőle, de szeretném megpróbálni megint. Ha most sem sikerül, akkor pedig elfogadom, hogy nem vagyok odavaló - vonja meg vállait, mintha nem tudná a navinés, mégis mennyire fontos ez neki. Talán Emma az egyetlen jelenleg, aki el tudja képzelni, hogy ez tényleg számít neki, és egyszer már felsült vele, mégis megpróbálja megint. Ha mást nem, legalább a kitartását tudja értékelni a világ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=857231#post857231][b]Kobán Emma - 2022.12.08. 10:35[/b][/url]

Akárhányszor Zelma az ölembe fészkeli magát, átjár egy furcsa megnyugtató érzés, és néha azt kívánom, bárcsak át tudnám adni ezt másoknak is. Mint például Kevinnek, akivel kapcsolatban helyesnek bizonyult a feltételezésem, mert a röpke kacaj után sokkal komorabb hangon válaszol.
-Tudod, én nem vagyok túl jó mások lelkesítő támogatásában,- kezdem gyorsan leszögezve, hogy ha véletlenül a "Jajj úgyis menni fog!" című kiselőadást vár a srác, akkor nehogy csalódottnak érezze magát -de cserébe teljesen őszintén tudom azt mondani, hogy ha esetleg idén sem sikerül, akkor az csak annyit jelent, hogy JELENLEG nem vagy ODA való.- fordítom tekintetem Kevin felé, keresve mélybarna szemeit, hogy ne csak a hangsúlyomon hallja megnyomva a "jelenleg" és az "oda" szavakat.
-Lehet egy másik intézményben már kapkodnának utánad.- folytatom minden különösebb hangszínváltás nélkül, mert ez sem dicséret, szimpla tény. -A művészet olyan behatárolhatatlan kis amöboid dolog. Folyton változik, alakul, a befogadók részéről is, de benned is. Nem éri meg abbahagyni vagy feladni, főleg ha téged boldoggá tesz.- teszem hozzá még utólag, bár őszintén remélem, hogy ilyen eszébe sem jutott a levitásnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=857371#post857371][b]Szentesi Kevin - 2022.12.13. 12:08[/b][/url]

Már előre mosolyog, mikor Emma neki áll beszélni. Nem számít lelkesítő beszédre, igazából már a szüleitől sem, mégis mindig megkapja tőlük, de... Emmától főleg nem várja el. Fejét ingatja meg az elhangzott szavak alapján. Tenyerei térdeire csúsznak, ahogy kicsit kihúzva magát emeli a plafon felé a fejét egy sóhajjal.
- Kedves, hogy ezt mondod. De én ezzel úgy vagyok, hogyha a második próbálkozás is kudarcba fullad, akkor egyáltalán nem vagyok odavaló - vonja meg vállait. Nem szomorú ettől, még csak letörtnek sem mondaná magát. Az első visszautasítás után volt elég ideje magába szállni és rájönni, hogy el kell fogadnia, hogyha egy ilyen nívós intézmény nem fogadja be.
- Meglep, hogy ilyen véleménnyel vagy a művészetről... - pislog rá láthatóan megszeppenve, ajkain mégis feltűnik pár másodperc múlva jól megszokott mosolya. Jól esik, amit a lány mondd, még ha tényközlés mögé is bújtatja a kedves szavakat. Vagy csak ő lát bele többet, és tényleg csak tényeket közöl, de ez most mindegy. Jól esik neki és kész.
- Nem hiszem, hogy képes lennék abbahagyni. Talán kicsit megülne a lelkesedésem, mint legutóbb, de teljesen elengedni szerintem nem tudnám - nyammogva néz ismét a plafonra. - Maximum hobbiszinten űzném. Azzal sincs baj - vonja meg vállait, majd bólint egy határozottat inkább saját magának. Végül Emmára néz szélesen mosolyogva.
- Kösz mindent. Újabb lendületet adtál - pattan le a párkányról és kezd el felfelé nyújtózkodni. - Őszintén, ezek után nem is merném abbahagyni, mert félnék, hogy megkergetsz - mosolyog szélesen.