36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. október 17. 13:12 | Link


nem jó napok, nem jó hely


Ez nem lehet igaz. Csak egy rémálom. És mégis valóság, hogy extra beadandót kaptam, Bájtaltanból és Mágusjogból is, mert nem figyelek. Valóban nem, valahogy a koncentrációm mostanság teljességgel odalett. Mióta az az incidens megesett a portrénál és bent, sikerült magamra haragítanom olyasvalakit, aki nem felejt és nem rest emlékeztetni sem engem, minden változott. Én nem akartam sosem nagy port kavarni, vagy éppen balhét, viszont Augustine igen. Noha nem ver el egy sarkon befordulva vagy éppen máshol, épp elég az, ami: kezd nagyon átfordulni a világ. Reggelente nincs kedvem kimászni az ágyból és elindulni, nemhogy órára, hanem úgy a folyosóra sem. Már a körlet sem az a hely, ahova szívesen megyek ki, jobbára szobámba zárkózom be, remélve, hogy azt nem találja meg, főleg nem a kilincset. Hunornak sem mondtam el, hogy mi a helyzet, egyszerűen hivatkozom arra, hogy ez az új évfolyam annyira nehéz, hogy muszáj sokat tanulnom. De ez nem igaz, mert nem tudok arra figyelni. Azon vagyok, hogy írok haza, vegyenek ki, vigyenek más helyre, azonban nem merek ilyesmit papírra vetni. Még arra sem volt merszem, hogy a testvéreim közül bárkinek szóljak. Egy Somogyi, aki nem tudja magát megvédeni? Szánalmas.
Ahogy ma, órák után, mérgesen, csalódottan indulok vissza a szobába, megakadok a klubhelyiségben. Ott trónol és már hangját hallva liftezik egyet a gyomrom. Talán ha közel mennék, kigáncsolná a lábam, azonban egy vicsornak is elmenő mosollyal hirtelen nekem más dolgom akad, máshol, messze innen. Szinte a kastély másik felééig menekülök, remélve, hogy túl lusta felemelni a valagát, hogy utánam jöjjön. Vagy csak nem találta meg Zalánt? Gyomrom szorul egyet, hogy mint prefektusa, nekem kellene kiállnom érte, meg ilyenek, de… de, erre sem vagyok képes. Most, hogy nincs itt, válogatott szitkokat gyárt az agyam, átkokat ismer és akár még ütne is, de ha ott van, akkor semmire sem vagyok képes. Francba.
Ledobom magam a társalgóban, bár nem idilli hely a tanulásra, sokan járnak erre, lehetséges, hogy a sok szemtanú nem lenne neki sem jó ötlet. Tessék, megint ezen agyalok. Inkább kipakolok, kicsit szipogva, majd a jegyzetekre nézek: hiányos, így kellenek a könyvek is. Elfoglalok egy asztalt, oda sem neki, csak ekkor döbbenek rá: fogalmam sincs, hogy mi van előttem. Teljesen kiment a fejemből. Mormogva túrok hajamba, fektetem a fejem az asztallapra és fogadom el a sorsom: nekem itt végem.
Hozzászólásai ebben a témában
Havas-Mezei Margaréta
Mestertanonc Navine (H), DÖK elnök, Uralkodó Unikornis, Harmadikos mestertanonc


Kis unikornis ... Tündérke
offline
RPG hsz: 293
Összes hsz: 542
Írta: 2021. október 17. 14:07 | Link

Zente
... minden rendben, ugye? … aktuális


Vannak olyan napok, amikor a könyvtár sem adja meg azt a kellő nyugalmat, amire szükségem lenne a tanuláshoz. Egy hangosabb társaság hatalmas hangzavarral robbant be, idősebbek voltak, ráadásul Kazanovval elegyedtek szóba, így nem szólhattam, hogy legyenek szívesek halkabban. Házvezetőm valószínűleg nem örült volna neki, ráadásul biztosan okuk volt elkapni a HV-t. Halkan szusszanva igyekeztem megtartani a koncentrációmat az LLG szorgalmira, és bár halkultak, de így sem volt megfelelő. Halkan szedtem össze a cuccaimat, a könyvekbe csúsztattam az eddigi jegyzeteimet, néhány könyvet a táskámba csúsztattam, míg a maradékot a kezembe fogtam, mert már nem fért bele. Veszélyes ez rám nézve, de talán nem járok úgy, mint pár éve, amikor Kende mentett meg.
Boldogan, halvány mosollyal intek Kazanov felé, majd hagyom el a könyvtárat. Előtte totyorgok párat, mert fogalmam sincs merre kellene mennem. A klubhelyiségbe nem mehetek, mert vége az óráknak, biztosan tele van, a szoba kizárva, hátha zavarnám Rókát, szóval… hát persze! A társalgó! Biztos nem lógnak ott sokan órák után, mindenki megy kiélvezni az órák utáni szabadságot. Szökkenve indulok is el, halkan köszönök mindenkinek, akinek kell, pár szót is váltok pár háztársammal, akiktől nevetve válok el, míg végül halkan lépek be a társalgóba. Majdnem üres.
Kékjeim zizzennek oldalra, fejem is mozdul, hogy meglássam Zentét, aki éppen akkor fekszik el az asztalon, amit teljesen elfoglalnak a jegyzetei és könyvei. Laza ökölbe fogott kezemet emelem szám elé, ahogy visszafogom a nevetést, így csak kuncogok egy halkat, ahogy mellé sétálok. Könyveimet csúsztatom az asztal egy üresebb szegletébe, majd simítom kezemet hátára, lejjebb is hajolok, néhány tincsem simul a papírjaira.
- A tanulás miatt szenvedsz ennyire, vagy mert fáj valamid? - mosolyom széle megremeg a kérdés végével, mert remélem nem az utóbbi. - Ha rosszul vagy, elkísérlek a gyengélkedőre - hangom sokkal aggodalmasabb lesz, mint eddig volt, kékjeimben is az villan meg, ahogy fürkészem Zente arcát.
Utoljára módosította:Havas-Mezei Margaréta, 2021. október 17. 14:10
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. október 17. 14:27 | Link


nem jó napok, nem jó hely


Szerencsémre az idő még annyira kegyes, hogy a legtöbben kimenjenek vagy egy napos ablak elé, bánom is én hova, de aligha van tömve ez a hely. Pedig legutóbb leülni sem tudtunk, pedig akkor csak egy kártyapartit akartunk lezavarni az egyik évfolyamtársammal, végül a földön kellett ülni, de volt közönségünk. Döntetlen lett, a revansra azonban várni kellett, mert közbe szólt egy olyan fura és lehetetlen dolog, mint a szünet és az év vége. Idén még nem volt sem kedvem, sem időm rá, hogy szóljak neki, a mostani helyzeteket nézve lehet nem is lesz. Már csak az kéne, hogy valami nyílt helyen találjon meg Augustine és akkor le se vakarhatnám magamról, plusz, tuti lenne a bukás. Másrészről viszont, nagyon is jó lenne ismét olyan dolgokat tenni, mint játék, szórakozás, meg úgy a közösségi élet. Nagyon jó.
Belesóhajtok a jegyzeteimbe, hangosan, úgyse zavarok vele senkit. Valaki nevet a hátam mögött, de pontosan tudom, hogy azért, mert a felsőbb éves srácokat beszélik ki. Az egyik állítólag randira hívta, így kötelezően most fel kell sorolni az összes nevet, akik ott vannak és hogy ki milyen. A fülemre csusszannak a tenyereim, hogy ezt nem kívánom most végighallgatni, tekintve, hogy annyira sem érdekelnek, mint az, hogy megbukom-e idén vagy sem. Az sem segít, hogy fejem van a papíron, mert minden hiedelemmel ellentétben nem mászik bele a tudás a fejembe.
Az ajtó nyílik, egyel vagy kettővel, hárommal többel vagyunk megint, de nem emelem fel a fejem, hogy megnézzem ki az. Próbálom elnyomni, hogy ő az, akit nem várok, mivel azonban csend kíséri egyelőre, biztos más az. Érezze jól magát helyettem is. Nem telik bele sok időbe, míg a lépések közelednek. Kicsit görcsbe rándul a gyomrom, majd végül csak könyvek landolnak az asztalon. Leeresztem a kezem, mire látom, hogy pár színes tincs került a papírokra, meg egy kedves arc mellém. Sokkal jobb látvány, mint más, így arcomra egy halovány mosoly kerül, miközben felegyenesedem. Kissé kócos tincseim rendezem hátra, majd megrázom a fejem. Lehet kicsit sápadtabb vagyok, ezt elismerem.
-Szia Margaréta! Uhh nem, nem vagyok rosszul. De köszönöm – fordulok immár felé, fáradt kissé, de barátságos képpel. - Igazából a tanulás fáj, attól szenvedek – javítom ki a szavait, leginkább csak annyival, hogy számomra helyes sorrendbe pakolom őket. Sóhajtok végül és a halomra nézek, amit rendezni kezdek, hogy elférjen az övé is.
- Bocsi, máris rendet rakok – mondom felé pakolás közben. - Csak sikerült begyűjtenem egy-két extra feladatot, mert… - harapom el a mondat végét, majd inkább legyintek. - Csüccs le – mutatom, hogy immáron neki is akad hely bőven. Nem, nem panaszkodhatok, hát hogy néz az ki.
Hozzászólásai ebben a témában
Havas-Mezei Margaréta
Mestertanonc Navine (H), DÖK elnök, Uralkodó Unikornis, Harmadikos mestertanonc


Kis unikornis ... Tündérke
offline
RPG hsz: 293
Összes hsz: 542
Írta: 2021. november 27. 00:29 | Link

Zente
... minden rendben, ugye? … aktuális


Sokkal szélesebb lesz arcomon a mosolyom, amikor meglátom, hogy Zente viszonozza azt. Így már nem is kellene aggódnom azon, hogy vajon rosszul van-e, de valami akkor sem az igazi. Mármint hozzá képest. Nem is tudom. Nem tudom összeegyeztetni a mindig jókedvű srácot ezzel a mélabús tekintettel, szóval ha fizikailag nem is, de valami baj biztosan van. Vagy vészmadár vagyok. Nos, a legegyszerűbb megoldást választom, szóval csak rákérdezek inkább az opciókra, és amikor érkezik a válasz, megkönnyebbülten szusszanok.
- Akkor jó. Már kezdtem aggódni - ami mondjuk hazugság, mert az első pillanattól aggódtam, de ne akadjunk fenn a részleteken, amikor az számít, hogy nincs baja. Ajkaim elnyílnak a folytatásra, majd megingatom egyetértően a fejem. Na, igen. Valakinek a tanulás átok, valaki pedig pillanatok alatt ráhangolódik. - Elakadtál valamivel? - zizzennek kékjeim kezei felé, ahogy pakolni kezd. Szólnék, hogy ne tegye, hiszen nem szeretném zavarni, de ismét megszólal. Ajkaim ó-t formáznak, majd ülök le mellé végül. A székemet húzom közelebb hozzá, érdeklődő kékjeimet emelem rá.
- Mert? - kérdezek vissza. - Megértem, ha nem szeretnél róla beszélni, de hátha tudok segíteni - pislogok rá őszintén. Ha máshogy nem, akkor ülök vele és szenvedünk együtt, de szeretném megpróbálni. Ha olyan anyaggal akadt el, amiben jó vagyok, akkor pedig végképp segíteni szeretnék neki, hiszen nem telik semmibe elmagyarázni pár dolgot egy iskolatársamnak. Előre hajolva fürkészem kicsit arcát, majd egyenesedem fel hümmentve.
- Furcsa vagy te nekem ma, Zente. Biztos csak a tanulás a baj? - sápadtabbnak is tűnik, de lehet csak a fényviszonyok miatt. Nem tudom, de valahogy rossz érzés van bennem, és nem szeretném, ha bántanák. Sehogy. Bár nem tudnék sokat tenni azon kívül, hogy szólok Kendének, hogy legyen szíves megoldani ismét a felmerülő problémámat, de hát… több, mint a semmi.
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. december 23. 17:29 | Link


nem jó napok, nem jó hely


Azt mondják, hogy a lányok minden apró változást észrevesznek. Főleg egymáson, hogy épp valaki fogyott, másik oldalra fésüli a választékát, más smink, akármi, de elvileg azt is, ha valami nem oké. Én meg próbálok mosolyogni, hogy minden is oké meg hasonlók, csak épp nincs jó napom. Nem tudom, melyikünket akarom átverni, magamat, vagy őt? Mindegy.
- Ne aggódj, Somogyi vagyok, nem lehet gáz – az a baj, hogy abból is a LITE verzió, ami szép, szép, csak néha nem jó semmire sem. Ez van. Hátha azonban így kimondva tényleg eloszlatja az aggodalmat és szebb nap lesz.
- Hát igen. Pár… dologban – majdnem mindenben lemaradva érzem magam. Azért persze bőven akadnak olyanok is, amik végül beugranak és rájövök, hogy tudom, csak éppen hirtelen nem jutott eszembe. Viszont sok az új anyag is, olyan, amire meg nagyon figyelni kellene, ami nem mindig jön össze és az lesz belőle, hogy lemaradok és nem értem. Francba. Ezzel majd jól jutok valamire, jövőre VAV és én úgy fogok bukdácsolni, hogy öröm lesz nézni. Jó kilátások.
- Meeert – na most kicsit zavarban vagyok, nem azért, mert mellettem ül és idehajol, hanem mert beszélni kell olyan dologról, ami nekem kellemetlen. Nyelek egyet. - Hát nem tudok mostanság mindig jól figyelni. Néha nem alszom jól, máskor ideges vagyok és, és lemaradtam, vagy nem értem. A varázslataim is néha nem mennek jól. Próbálom összeszedni magam – tudom, hogy vizsgákig még rettentő sok az idő, sőt, azonban azt sem árt észben tartani, hogy ami ma sok, az holnap mindjárt itt lesz. Aha, tavaly is ez volt. Elpöffeszkedtem, aztán az lett belőle, hogy kapkodtam. Most nem, csak a jegyzeteket rendezem, amikben itt-ott lyukak vannak, ahol lemaradtam pár sorral. Az egyik tárgyból már kölcsönkaptam kiegészíteni, a másikat pedig a tankönyvből próbálom és persze, ott a beadandó is.
- Persze! - vágom rá azonnal, kicsit hangosabban a kelleténél. Ez éppen elég arra, hogy kvázi nemet mondat. Szusszanok egyet, mert pár fej felénk fordul, nem akarok mozizó tömeget sem. - Vagyis nem egészen csak a tanulás. Meg fogom oldani, csak még nem tudom hogyan. Ahogy ezt sem. Ennyit elolvasni se lehet – mutatok végül a halomra. Szívás, nem szívás, jelenleg azt hiszem a legkisebb bajom az, hogy kicsit fájdogál a fejem.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet