A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

Végre végeztem a vizsgáim megírásával, ennek örömére kitakarítottam a szobámat. Igazából nem volt kivel ünnepelnem e jelentős napon, na meg még abban sem voltam biztos, hogy minden úgy sikerült, ahogyan azt már jó előre elterveztem magamban, de bíztam benne, hogy jól sikerültek a vizsgáim. Nagyon sok energiát fektettem abba, hogy jól szuperáljak a záró vizsgákon, még könyvtárban is tanulgattam, ami amúgy egyáltalán nem volt jellemző rám, de úgy voltam az egész dologgal, hogy sikeresen át kell mennem mindenből, hogy aztán tovább folytathassam a tanulmányaimat mesterszakon. A választásom végül az általános mesterszak képzésre esett, mivel az volt a fő tervem Karolával, hogy együtt nyissunk egy trendi divat üzletet. Azonban ő fiatalabb volt nálam, és még bőven a tanulmányai közepén járt, amikor én mestertanonc képzés előtt álltam. Úgy voltam vele, hogy amíg ő tanul, addig elvégzem ezt a képzést, és közben a presszóban is dolgozom, hogy félre tudjak tenni némi pénzt. Ezekkel a gondolatokkal elmélázva ültem le a Társalgóba, ahol alig volt valaki. Kicsit furcsállottam, hogy ilyen kevesen vannak ezen a helyen, ami általában tömve volt diákokkal, hacsak valamiféle zombi támadás nem történt. De mivel ennek nem voltam a tanúja, elfogadtam, hogy egyszerűen csak kevesen voltak itt, és amúgy is hoztam magammal egy érdekes könyvet, amivel lefoglaltam magam, csak hogy ne legyek a semmittevés áldozata. Nagy érdeklődéssel olvastam a könyvet, senki és semmi sem zavart meg benne, és örültem, hogy végre túlestem az összes vizsgán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=826935#post826935][b]Dana Straw Berry - 2021.02.27. 23:00[/b][/url]

Végre végeztem a vizsgáim megírásával, ennek örömére kitakarítottam a szobámat. Igazából nem volt kivel ünnepelnem e jelentős napon, na meg még abban sem voltam biztos, hogy minden úgy sikerült, ahogyan azt már jó előre elterveztem magamban, de bíztam benne, hogy jól sikerültek a vizsgáim. Nagyon sok energiát fektettem abba, hogy jól szuperáljak a záró vizsgákon, még könyvtárban is tanulgattam, ami amúgy egyáltalán nem volt jellemző rám, de úgy voltam az egész dologgal, hogy sikeresen át kell mennem mindenből, hogy aztán tovább folytathassam a tanulmányaimat mesterszakon. A választásom végül az általános mesterszak képzésre esett, mivel az volt a fő tervem Karolával, hogy együtt nyissunk egy trendi divat üzletet. Azonban ő fiatalabb volt nálam, és még bőven a tanulmányai közepén járt, amikor én mestertanonc képzés előtt álltam. Úgy voltam vele, hogy amíg ő tanul, addig elvégzem ezt a képzést, és közben a presszóban is dolgozom, hogy félre tudjak tenni némi pénzt. Ezekkel a gondolatokkal elmélázva ültem le a Társalgóba, ahol alig volt valaki. Kicsit furcsállottam, hogy ilyen kevesen vannak ezen a helyen, ami általában tömve volt diákokkal, hacsak valamiféle zombi támadás nem történt. De mivel ennek nem voltam a tanúja, elfogadtam, hogy egyszerűen csak kevesen voltak itt, és amúgy is hoztam magammal egy érdekes könyvet, amivel lefoglaltam magam, csak hogy ne legyek a semmittevés áldozata. Nagy érdeklődéssel olvastam a könyvet, senki és semmi sem zavart meg benne, és örültem, hogy végre túlestem az összes vizsgán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=827261#post827261][b]Nyusha Rasskazov - 2021.03.07. 21:57[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=827623#post827623][b]Dana Straw Berry - 2021.03.14. 21:28[/b][/url]

Nyugodtan olvasgattam a társalgóban, bár elég fura volt, hogy alig voltak ott emberek, holott szinte mindenki ebben a helyiségben éli a társadalmi életét. Már ami a kastélyt illeti, mert persze voltak ennél sokkal menőbb helyek is, de egyelőre nekem is ezzel kellett beérnem. Mostanában amúgy se nagyon találtam fel magam. Somával véget ért a kapcsolatom, ráadásul a világ másik felén volt, nem is hallottam felőle azóta. Igaz, közös megállapodásunk volt az, hogy ne írjunk egymásnak, mert azzal csak még nagyobb fájdalmat okoznánk magunknak... ki tudja, lehet, már lett azóta barátnője és boldog vele. De vajon akkor mégsem én voltam neki az igazi? Mi lett volna, ha mégse megy el? Talán így kellett történnie, bár elég szemét volt a sors fintora, hiszen tökéletesen kiegészítettük egymást. Ez az egész túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen kategóriájú dolog volt, megállapítottam már magamban párszor. A jövőbeli terveim legalább megvoltak már Karolával, vele is jó lett volna csevegni egy kicsit egy jó vajsör mellett, de jelenleg eléggé lekötötte a vizsgaidőszak alatti tanulás. Tovább olvasgattam a könyvemet néha-néha elkalandozva, talán mégsem volt olyan érdekes a történet, mint amilyennek gondoltam.
- Anyááám! - bámultam álmélkodva az újonnan érkezőre, aki aztán bőven tett róla, hogy kitűnjön a tömegből. Igaz, most nem volt tömegnyomor a helyiségben, de akkor is elég feltűnő személyiség volt az illető, aki elég harsányan tette meg a belépőjét a társalgóba. Az ismeretlen diák levágódott mellém, majd rögtön elkezdte birizgálni a gyöngyöket a pulcsimon. Úgy tűnt, elnyerte neki a tetszését ez a fajta díszlet, majd legnagyobb meglepetésemre megosztotta velem azt is, hogy ő is vett ilyet, és az öccse megette őket.
- Hűha! És nem lett tőle baja? - kérdeztem tőle. Bár csak nem akadtak meg a torkán a gyöngyök, maximum természetes úton szabadulhatott meg tőlük. Egyáltalán nem zavart, hogy közvetlen volt velem a másik, mert én is hasonló típus voltam, meg legalább nem untam szét a fejem így, hogy társaságom akadt.
- Ha olyat olvasok, ami nem érdekel, mint például száraz tananyag, akkor attól kiguvadnak a szemeim, de ha valami érdekeset, akkor nem okoz gondot a sok betű. Most viszont megszívtam ezzel a könyvvel, azt hittem a címe alapján, hogy érdekes lesz, de dög unalmas. Egyenesen égetni való. Amúgy Dana vagyok. Dana Straw Berry - fordultam oda a másikhoz nagy mosollyal az arcomon a kezemet nyújtva, hátha megtudhatom az ő nevét is. Előtte letettem a könyvet az asztalra, be sem jelöltem rajta, hogy épp hol tartottam, annyira nem kötött le az egész. Közben végigpillantottam a beszélgetőpartnerem talárján, hát meg kellett hagyni, kreatívan kidíszítette. Tipikusan azon emberek közé tartozott, akik szerettek kitűnni a tömegből és valódi egyéniségként élték napjaikat. Nekem is megvolt a magam sajátos stílusa, pont ezért volt az a nagy álmom, hogy egy menő divatüzletet nyissak majd Karolával, ahová kizárólag egyedi, stílusos ruhadarabokat fogunk árusítani.