A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

A tűz vidáman ropogott a kandallóban. Sári az egyik hosszú kanapét választotta arra, hogy elnyúljon, mint egy macska. Igazából néha már-már kezdte elhinni, hogy a lélekállata valóban egy macska, és nem Flynn, mert simán képes volt a leglehetetlenebb pózokban aludni - méghozzá rendkívül sokat jobb napjain -, imádott enni és rendkívül értékelte ha foglalkoztak vele valamilyen módon. De mégis, Flynnt valahogy közelebb érezte magához, mint bármelyik közönséges házimacskát eddig életében, holott találkozott már jó néhánnyal. Persze, erre nyomós indok volt a köztük lévő szoros és mély lelki kapcsolat, amit a titkosnak éppen nem nevezhető közös képességük alakított ilyenre. Ha nem jártak volna hasonló cipőben talán nem értették volna meg ilyen jól egymást.
Erről a köztük lévő végtelen szeretetről árulkodott a Sári ölében fekvő vázlatfüzet legfelső lapját díszítő rajzocska, amely jól lázhatóan kiskedvencét örökítette meg egy kissé mesebelibbé téve őt – már ha nem nézett ki alapvetően is elég mesebeli teremtésnek. A múzsa összegömbölyödve aludt kisgazdája lábánál, míg az azzal foglalatoskodott, hogy befejezze és tökéletesítse a művet. Körülötte színesceruzák álltak ki különböző színű, mintájú és nagyságú tolltartókból, és ezek között turkálva igyekezett megtalálni azokat a színeket, amelyek igazán visszaadták a papíron is azokat a mélységeket és tónusokat, amelyek egyébként jellemezték a szőrpamacsot. Nagy fába vágta ezzel a fejszéjét, mert szóban hiába tudta leírni, hogy a melegbarna, a narancssárga, a zöld és a fehér jellemzik leginkább, így valahogy úgy érezte, mindegyik szín kevés ehhez a látványhoz.
Ennyi öröme volt a vizsgaidőszakban. Úgy döntött, hogy ő most már egy betűt sem hajlandó tanulni, amit nem tanult meg év közben, azt úgysem fogja tudni most bepótolni. Most is épp egy sikeres gyógynövénytan vizsga után heverészett a társalgóban, mert itt érezte leginkább azt, hogy nincs egyedül. És ez abban a helyzetben valahogy sokat számított.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=827186#post827186][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.03.06. 13:22[/b][/url]

A tűz vidáman ropogott a kandallóban. Sári az egyik hosszú kanapét választotta arra, hogy elnyúljon, mint egy macska. Igazából néha már-már kezdte elhinni, hogy a lélekállata valóban egy macska, és nem Flynn, mert simán képes volt a leglehetetlenebb pózokban aludni - méghozzá rendkívül sokat jobb napjain -, imádott enni és rendkívül értékelte ha foglalkoztak vele valamilyen módon. De mégis, Flynnt valahogy közelebb érezte magához, mint bármelyik közönséges házimacskát eddig életében, holott találkozott már jó néhánnyal. Persze, erre nyomós indok volt a köztük lévő szoros és mély lelki kapcsolat, amit a titkosnak éppen nem nevezhető közös képességük alakított ilyenre. Ha nem jártak volna hasonló cipőben talán nem értették volna meg ilyen jól egymást.
Erről a köztük lévő végtelen szeretetről árulkodott a Sári ölében fekvő vázlatfüzet legfelső lapját díszítő rajzocska, amely jól lázhatóan kiskedvencét örökítette meg egy kissé mesebelibbé téve őt – már ha nem nézett ki alapvetően is elég mesebeli teremtésnek. A múzsa összegömbölyödve aludt kisgazdája lábánál, míg az azzal foglalatoskodott, hogy befejezze és tökéletesítse a művet. Körülötte színesceruzák álltak ki különböző színű, mintájú és nagyságú tolltartókból, és ezek között turkálva igyekezett megtalálni azokat a színeket, amelyek igazán visszaadták a papíron is azokat a mélységeket és tónusokat, amelyek egyébként jellemezték a szőrpamacsot. Nagy fába vágta ezzel a fejszéjét, mert szóban hiába tudta leírni, hogy a melegbarna, a narancssárga, a zöld és a fehér jellemzik leginkább, így valahogy úgy érezte, mindegyik szín kevés ehhez a látványhoz.
Ennyi öröme volt a vizsgaidőszakban. Úgy döntött, hogy ő most már egy betűt sem hajlandó tanulni, amit nem tanult meg év közben, azt úgysem fogja tudni most bepótolni. Most is épp egy sikeres gyógynövénytan vizsga után heverészett a társalgóban, mert itt érezte leginkább azt, hogy nincs egyedül. És ez abban a helyzetben valahogy sokat számított.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=827232#post827232][b]Fekete Nonó - 2021.03.07. 17:57[/b][/url]

Bűbájtan vizsgáról jövet bemegyek a társalgóba, hogy átnézzem a idei tananyagokat. Hogy jövő tanévre ne felejtsek el semmit. Így bemegyek a beszélgetős zugba. Tudni vélem hogy itt beszélgetni meg játszani lehet, vagyis hogy erre találták ki. De nekem tanulni is megfelel. Meg szerintem nincs kiírva olyan szabály, hogy a társalgóban ne lehetne tanulni. Tovább is megyek a fotelekhez és leülök rá.Észreveszem a lányt a furcsa állattal, de nem foglalkozok vele. Elkezdem átnézni az idéni tananyagot. De valamiért nem tudok koncentrálni. És nem tudok rájönni hogy mi lehet az oka. Nekifutok még egyszer a tananyag átnézésének. És miután úgy negyed óra múlva se tudtam átnézni rendesen, becsapom a könyvet és felrakom a polcra. És miután ezt megtettem, azután felállok, hogy hátha az a gond, hogy túl sokat ültem a könyv felett. Megfordulok, és aztán valami lámpa felgyullad a fejemben. Odamegyek a lányhoz és odaülök hozzá.  Ismerős az arca. De honnan? Tudom már Sáráé ra emlékeztet. A prefektusra. De neki év elején barna volt a haja. Mi történhetett a hajával? Csodálkozok el Sárát látván. De amúgy nem érdekes. Igy is jól néz ki.
– Szia! Remélem nem zavarok. De most nagyon nem megy a tanulás. Szép az állatod!  Milyen állat ez a cukiság? Milyen fajta? Még nem láttam sok varázsállatot ,vagyis még nem láttam egyáltalán csak amit legendás lényeken mutattak.Meg animágust, aki át tudott változni szarkává.
–  És a cirkuszban is láttam már állatokat de mondjuk nem ilyet. Sőt, volt hogy én is előadtam állattal. De persze csak sima egyszerű állattal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=827604#post827604][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.03.14. 19:37[/b][/url]

Éteri nyugalom fogta el valahogy a rajzolgatástól. Régen, nagyon régen volt már ceruza a kezében, talán ez a viszontlátás édes öröme is okozta mindezt. Kicsit olyan volt, mintha egy rég nem látott közeli baráttal találkozna újra, és ez határozottan nagyon boldoggá tette, ha már amúgy nem sok oka volt a vidámságra. Akárhányszor eszébe jutott a Zsomborral eltöltött este az erkélyen valahogy mindig elfogta a félelem, hogy mi lesz, ha… persze tudta, hogy nem lesz ha, vagy legalábbis annyira remélte, hogy azt már tudni vélte, de mégis, mint egy sötét felhő ott lebegett felette, hogy beárnyékolja a mindennapjait.
Kell néhány másodperc, hogy agya visszaálljon a valóvilágra, és érzékelje hogy valaki csatlakozott hozzá. Ilyenkor képes nagyon messze járni fejben, ezért is a kissé késleltetett reakció. – Szia! Jaj nem zavarsz – pillant fel rá mosolyogva, majd gyorsan befejezi az utolsó színezésre váró területet és a földre dobja a füzetet. Halkan puffan a padlón a nem túl súlyos tárgyacska, ami után szépen óvatosan lepakolja a tolltartóit is, hogy azok se legyenek útban.
- Ő Flynn, sárkányróka, az elemi mágiám miatt van velem. – Az állat mintha csak megérezte volna, hogy róla van szó lustán nyújtózott egyet, majd végigmérte mindkettejüket, hogy vajon melyiküktől remélhet több simit. Választása Nonóra esett, orrával finoman böködni kezdte a lány kezét, miközben nagy szemei szinte könyörögtek a simogatásáért. Szeretetéhes egy dög volt világéletében az biztos, imádta ha kényeztetik.  – Simogasd meg nyugodtan, egyáltalán nem bánt – szólt Sára, hogyha esetleg Nonóban lenne valamiféle félelem vagy kétely akkor hamar eloszlassa azt. Elvégre Flynn valóban ártatlan, az meg látszott az, hogy szeretettel viszonyul az állatokhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=829936#post829936][b]Fekete Nonó - 2021.04.22. 13:33[/b][/url]

Mivel úgy hallottam, hogy azt mondta, hogy nem zavarok, és leülhetek, ezért lehuppanok az egyik kanapéra, és elhelyezkedem, majd Sára megengedő szavai alapján odanyúlok Flynnhez hogy megszokja a jelenlétemet. Furcsa lenne, ha nem tudnám, hogyan kell közeledni egy állathoz, elvégre sok ideig a cirkuszban voltam, és ott azért megtanultam ezt-azt az állatokról.

 Átfordul a hasára. Biztos azt akarja, hogy dörgöljem ott, ezért meg is dörgölöm neki. Hadd örüljön. És aztán abbahagyom a kis Flynn kényeztetését, mert nem tudok egyszere Sárával beszélni és a rókára figyelni. Ezért átadom Sárának.

– Sára nem zavar, ha itt olvasok? Flynn nem fogja szétszedni a könyvemet?
Ha nem, akkor előveszem a könyvemet amit hoztam.

Csak azért kérdeztem meg tőle, hogy nem- e zavarja őt vagy Flynn-t. Aztán felvetődik egy újabb kérdés amit fel is teszek.

– Mostanában nem értem rá olvasni. Egyszer még két hete megvettem ezt a könyvet Bagolyfalván, mert tetszett a címe, hogy Éjszakai cirkusz, de még nem volt időm beleolvasni. Szóval nem tudom, hogy milyen.

Ezt csak azért mondom el neki, hogy ne az legyen az első kérdése hogy „És milyen a könyv?” meg „miről szól?” Inkább jobb elsőre elmondani, hogy ne legyen félreértés. Sóhajtok egyet. És belemélyedek a könyvbe. Végre valahára. Miután már a tizennyolcadik oldalon is túl vagyok, felnézek az olvasott könyvből, és tekintetemmel valamit keresek, amit belerakhatok jelezni, hogy hol tartok.

– Nem láttad a hogyishívjákot? Ja igen! Könyvjelzőt. Az kellene nekem.

Hamar eszembe jut hogy hol lehet a könyvjelző, biztos kiesett a könyvből bele a táskámba. Kotorászok benne egy kicsit, és tényleg abban volt a jelző. Becsukom a könyvet és odafordulok a nagy lányhoz.
Odahajolok, hogy megnézzem hogy mit rajzolt.

– Nagyon szépen rajzolsz! Én nem rajzolok ilyen jól! És mi akar lenni a rajzod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=830029#post830029][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.04.23. 16:13[/b][/url]

Mosolyogva figyelte a jelenetet, ahogy házikedvence újabb ember hódított meg magának. Nem csodálkozott volna, ha Flynn egyszer világuralomra tört volna, amennyi hűséges követőt már összeszedett Sára barátai, ismerősei vagy szimplán csak az iskolatársai közül. Mert többször megesett, hogy vadidegenek szólították le, hogy megsimogathatják-e, kérdezősködtek, hogy miféle szerzet ez, és miért van a lánnyal. Sosem gondolta volna, hogy ekkora feltűnést fognak kelteni, pláne hogy nem a sárkányróka volt az egyetlen elemi lény a kastélyban.
- Nem bántja a könyvedet, olvass csak nyugodtan. – Elképesztő volt, de nem rágott szét semmit. Legalábbis semmi jelentőset, mert persze néhány régi felsője amiket ilyen célból hagyott elől kárát látták. Tényleg azóta foglalkozott vele, hogy hozzákerült, napi több órán át, így esélyt sem adva annak, hogy esetleg ilyenek történjenek. Nagyon tudatos és felelős volt mindig, ami az állattartást illette.
- Sajnos mostanában nekem sem igazán van időm olvasni, legfeljebb a tankönyveket – nevette el magát halkan. Hagyta, hogy a kislány elmélyedjen a könyvben, ő maga pedig nekiállt, hogy szétválogassa a színesceruzáit. Mert bár nagyjából mindegyiket a helyére tette vissza, de azért akadt néhány, ami használat közben elkeveredett. Ideje volt hogy szépen átszortírozza elejétől a végéig mindegyiket.
- Nem, nem láttam. Biztosan a táskádban van – dobta fel, mint javaslatot. Elvégre ha a könyv a táskából került elő, akkor a könyvjelző sem bújhatott nagyon máshová. Legalábbis Sára mindig ott tartotta a könyvjelzőit, ahol a könyveit, így valójában csak magából indult ki. Szerencsésen előkerült a jelző, így a könyv visszakerülhetett a táskába, hogy aztán beszélgethessenek.
- Köszönöm! Igazából Flynn, csak kicsit más stílusban. – Meg sem kísérelte a realisztikus ábrázolást, mert tudta, hogy az úgy sem menne neki, így meg feleslegesnek érezte volna erőltetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=832676#post832676][b]Fekete Nonó - 2021.06.14. 17:59[/b][/url]

Ránézek Flynnre, majd a kis állatot ábrázoló rajzra, és egy mosolyt húzok a számra.
– Nagyon hasonlít vagy is nagyon egyforma. – Javítom ki. – De főleg nagyon szép. – És csak úgy felemelem Flynn-t.
– Hát nekem is a tankönyveket kell bújnom. De én élvezem. De az is igaz hogy néha kissé unalmas. De megéri a jó jegyekért.
Én mondom ezt, aki eddig nem szeretett tanulni?
És egy hirtelen mozdulattal balra fordulok. És lehajolok a földig, hogy a táskámat felemeljem. És belekotrok. És kiveszem azt amit találok benne. Egy makkot, meg egy könyvet stb… És aztán végül megtalálom azt, amit keresek.
– Hát megvagy! – Kihúzom a táskám mélyéből a könyvjelzöt. S kérdezek valamit Sárától, amire már jó ideje kíváncsi voltam. Már első óta. Mosolygok.
– Sára, te hogyan lettél Eridonos patrónus? –  Mondom ki ezeket a szavakat. És egy utolsó kérdést felteszek.
– Neked hogy teltek eddig az éveid a Bagolykőben? Mesélsz egy kicsit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=833252#post833252][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.06.27. 16:49[/b][/url]

- Nagyon köszönöm! - Minden pozitív visszajelzés jól esett neki, mert sosem volt kimondottan megelégedve magával. Ezért ha valaki megdícsérte mindig szívesen vett minden kedves szót. Mondjuk úgy gondolta, hogy ez mindenkinek jól estek az ilyen apró figyelmességek.
- Én sosem törekedtem arra, hogy kimondottan jó tanuló legyek. - Ami érdekelte azt úgyis megtanulta, ami meg nem érdekelte, annak meg nem látta értelmét, hogy erőszakkal megpróbálja magába tuszkolni. Használt úgysem vette  későbbiekben, arra meg mindig elég volt a tudása, hogy ne bukjon meg, és mégis mi más számított volna? A boldogság, ami így tökéletes volt. Persze nem buzdított ő senkit arra, hogy hagyjon fel a tanulással, vagy legyen kevésbé szorgalmas. Sőt mi több, kimondottan bátorított mindenkit arra, hogy vegyen példát a levitásokról, és ne róla, ha lehet, és ha kellett, akkor leült a barátaival a könyvtárban, vagy az udvaron, hogy biztosítsa a csendes, de motiváló társaságot.
- Elég jól ismerem az Eridont és az iskolát, illetve szeretek segíteni. Meg hát megkeresett a házvezető, hogy örülne, ha elvállalnám a pozíciót - foglalta össze röviden a történetét. Bár sosem kérdezték még tőle, nem gondolta, hogy bárkit is érdekelhet igazából ez a sztori. Mert valahogy neki természetessé vált, és úgy érezte, hogy így vannak ezzel mások is. Ami pedig természetes, annak az eredetéről nem szoktunk faggatózni.
A második kérdés megválaszolása előtt azért el kellett gondolkodnia. Először is kényelembe helyezte magát, aztán elkezdett mesélni. Az elejétől, bár csak a lényeget, azt kiemelve, amit fontosnak tartott átadni a jövő generációjának. Addig mesélt és válaszolt a kérdésekre, míg Nonó meg nem unta a társaságát. Utána összepakolt, és visszabattyogott a klubhelyiségbe, hogy aztán boldogan menjen el vacsorázni.