36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. január 5. 17:06 | Link

Drámaian kivágódik a Társalgó ajtaja, és fájón nyikorogva nyög egyet a tokjában. Sűrű, színpadias füst dől be rajta, melyből egy ösztövér sziluett bontakozik ki. Elmosódó férfialak, távoli sóhaj a semmi tengerében, szilfaüszögként hamvadó jelenlét... Egyszóval állati heroikus!!
- Na szevasztok, szilvásbukták! - rikkantja el magát élesen, majd fülsiketítő csörömpölés közepette átbucskázik a küszöbön.
Arccal tompítja a padlót, ahogy azt illik - sőt kötelessége - egy drámai hősnek.
- Miről maradtam le? - kérdezi érdeklődve a kanárisárga szőnyegtől, mintha az a legjobb barátja lenne.
Há' na. Talán nem kellett volna keresztülzuhanni a szárazjeges vödrön, amit egészen az Eridonból cipelt magával idáig a misztikus hatás kedvéért.
- A grand belépő érdeklődés hiányában elmarad - fordul át hasról a hátára, és szemügyre veszi a plafont is. - Csúcs!
Közben átlép rajta, meg a veder füstölgő romjain két felsőbb éves, akik kissé szkeptikusan néznek rá, de a drámai hősök első számú szabálya, hogy senki nem esik pánikba.
- Csőzi! - mondja a fiú. Gyorsan feltornázza magát ülő helyzetbe, és kíváncsian körülnéz. - Jé, itt van kaja?!
Utoljára módosította:Koppány Richárd, 2021. január 5. 18:16
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Hayden M. Wilson
INAKTÍV


Róka
offline
RPG hsz: 134
Összes hsz: 269
Írta: 2021. január 5. 20:21 | Link

A viccesfiú és a katasztrófamágus


Nehezen veszi rá magát, hogy emberek közé menjen, de tudja, hogy néha muszáj rászánnia magát. Végül is, nem olyan nehéz ez. Csak leül oda. Nem kell szóba állnia senkivel. Olyan, mintha csak órán lenne.
Mindenesetre magával viszi a telefonját és a fülhallgatóját, az előző nap készített sütit, és egy kellemes szakkönyvet, a jégkorong technikai részéről. Nem kifejezetten szeret olvasni, de az ilyen irányú olvasmányokat szívesen fogadja. Mindig aláhúzza benne a legérdekesebb részeket, megszamárfülezi azokat az oldalakat, amikhez később vissza szeretne térni. Egy vérbeli könyvmoly ezért biztosan átharapná a torkát, de ő nem foglalkozik ilyenekkel.
Az egyik kedvenc szürke pulcsijában és egyenesfazonú nadrágjában érkezik meg. A pulóver elején ott díszeleg a kedvenc hokicsapatának címere és neve. Elhordott már néhányat ezekből, ahogy nő úgy veszi sorra az egyre nagyobb és nagyobb darabokat. De úgy tűnik ez a férfirészlegről darab már kitart, amíg a minta olvashatatlanná nem kopik rajta.
Vöröslő arccal foglal helyet, hajzuhataga szabadon omlik a vállára. Legalább ez eltakarja, ahogy a könyv fölé görnyed. Jobbjával az egyik arcába hulló tincset csavargatja, míg baljával szorgosan jegyzetel a lap szélére. Mármint jegyzetelne, ha valaki nem kezdene már el az ajtóban üvöltözni, és utána nem bukna fel, egy... vödörben? Hogy kerül oda az a vödör? Összevont szemöldökkel bámul a fiúra, majd halkan felkuncog, ahogy a felsőbb évesek egyszerűen átlépnek rajta. Jobbját azonnal ajkai elé kapja, nem, ezt nem szabadna. Hiszen szegény most esett keresztül ezen a vödrön, ki tudja, nem esett-e valami bántódása. Azonban nincs ideje és lehetősége azon gondolkozni, hogy odamenjen-e segíteni, mert a - már épp ülésbe helyezkedő - fiatalember tekintete egyenesen rá és az előtte álló sütisdobozra szegeződik. Paradicsomszínűre pirul és ajkát beharapva aprót bólint. Igen, itt határozottan van kaja.
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2021. január 5. 20:53 | Link

Ricsi és Hayden
nagy belépő, nagy pofára esés



- Na majd legközelebb – engedtem el jó levitás haverom, aki hamar összepakolta a varázsló-sakk készletét, amellyel tavaly ősz óta ismerkedem. Nem hiszem, hogy akkora mestere leszek, mint az a híres tag, akiről néha beszél, de nem jegyzem meg a nevét akkor sem, ha ütnek. Állítólag egyszerre három embert is megvert benne, ahogy mondta, ő is erre készül és ezért, engem rendszerint megver. Bár őszintén, nekem mindvégig az tetszett és tetszik, hogy nem én tologatom a bábukat, hanem, csak dirigálok nekik és azok megteszik, odamennek, lecsapják és kész is. Szóval, teljes mértékben csak a szórakozás, pedig próbál nekem trükköket, taktikákat tanítani, csak épp az agyam nem mindig fogja fel. Intek neki, távozik, én pedig elnyújtózom a kanapén, elférünk így is azokkal, akik erre vannak. Van, aki tanul, van, aki beszélget, én meg a magam mellett őrzött képregényért nyúlok és eldöntöm, hogy a bájitalok és mágiatöri helyett ma ezt lapozgatom. Egész friss, csak pár oldalig jutottam belőle, mire ideért a sakk-mérkőzés.
Épp lapozok, nagy szemekkel követem a sorokat, amikor az elolvasott „BUMM” a valóságban is csattan. Olyan erővel csapódik az ajtó kifelé, hogy a közelében elhelyezett portré is csúnyát mond, én meg megugorva, ültömben, kvázi kissé lesápadva meredek az ajtó felé, hogy melyik futóbolond csapkod épp erre.
- Mi a… - sziszegem felé, halkan, amikor a füst terjeng, elsőre, bevallom, azt hiszem, kigyulladt az iskola és fejben már készülök arra, hogy ablakon fogok kimenekülni, amikor egy, színpadias belépő keretében jelenik meg egy sziluett, majd a hozzá tartozó alak és hang. Majdnem tapsolnék, esküszöm, arra áll a kezem, de a komikus jelenet láttán, csak szám elé kapom, hogy akaratlan rötyögjek bele halkan.
- Azért egyben vagy? – kérdem, miután át is lépték és mozogni is látom, feljebb ülök én is, visszadobom az asztalra a képregényt és a másikat vizslatom. Egyben van, de ja, hát ez… - Simán bejöhettél volna a vödröd nélkül is amúgy – világosítom fel, hogy ja, lehet ezt anélkül is, hogy kitöri valamijét. De én beszélek? Én a saját lábamban esek el. Az említésre a kajára siklik a tekintetem nekem is, majd, mint a vöröshajú lány, aki talán jobban megijedt, mint illene, bólintok. – Akad. Eszel a nagy izgalomra? Te is? - fordulok a lány felé. - Vagy igyál, nagyon kivörösödtél.
Utoljára módosította:Elijah Kearney, 2021. január 5. 20:53
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. január 6. 08:39 | Link

- Nyugi, csak a méltóságom tört szilánkosra, én egyben vagyok - feleli könnyedén, mivel tényleg nem csinál elvi kérdést egy pofáraesésből. Sem.
Imbolyogva feltápászkodik a földről, büszkén kihúzza magát, majd lepöccint egy nem létező pormacskát a kapucnis pulcsija válláról.
- Soha jobban! - jelenti ki, aztán menyétvigyort villantva odacsalinkázik a könyvet szorongató lányhoz és a csávóhoz, aki az imént hozzá szólt. A szárazjeges vödröt otthagyja a terem bejáratánál, hogy más is hasra eshessen benne, ha akar.
Amint közelebb ér, látványosan kirajzolódik az arcán egy masszív zúzódás, mely a bal szemzugában kezdődik, és egészen halántékig ível. Ezt tutira nem most szerezte, mikor bezuhant a terembe, mert már sárgáslila árnyalatot öltött.
- Akartam egy nagy, drámai belépőt. Ezért kellett a vödör - magyarázza a többieknek, miközben lehuppan a kanapéra a srác mellé. - Végtére is az első benyomás fontos, szóval mindent egybevetve kijelenthetem, hogy sikerült!
Elégedetten bólint. JA! Nem pont úgy, ahogy tervezte, de határozottan magára vonta az összes jelenlevő figyelmét, legalább egy döbbent pillantás erejéig.
- Koppány Ricsi vagyok, Eridon ház. Szevasztok - mutatkozik be illendően. A lánynak int, a fiúnak kezet nyújt, és amennyiben megkaparintja a markát, a szuszt is kirázza belőle.
- Jól áll neked a piros amúgy, ugye megehetem a sütidet? Előtte csinálnék róla képet Inasgrammra - hadarja dallamos stájer akcentussal, közben előrántja a mobilját a pulcsija zsebéből, és meglengeti a leányzó orra előtt. - Kell a fotódokumentáció a képzeletbeli rajongóimnak, t’od.
Utoljára módosította:Koppány Richárd, 2021. január 6. 08:49
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Hayden M. Wilson
INAKTÍV


Róka
offline
RPG hsz: 134
Összes hsz: 269
Írta: 2021. január 21. 21:22 | Link

A viccesfiú és a katasztrófamágus


Náluk ilyen sosem történhetett volna meg. Egyszer akar emberek közt időt tölteni és akkor is ez lesz. Mármint nem az, hogy ez a fiú ilyen szerencsétlen, hanem az, hogy egyből kiszemeli magának. Mindkettő. Ennél jobbat el sem tudna képzelni. Vagy talán mégis. De eldöntötte, hogy bátor lesz, és nem futamodik meg az ilyen kihívásoktól, hogy Evelynnek pozitív eredményekről számolhasson be. Hiába utalták be az iskolapszichológushoz, benne még nem tudott annyira megbízni mint abban a nőben, aki megváltoztatta és megmentette az életét.
Megrázza a fejét Elijahnak, hogy nem, jelenleg inkább se nem enne, se nem inna. Inkább csak eltűnne a föld színéről is, ha lehetne. De persze erre nincs mód, így helyt kell állnia. Jól áll neki a piros? Hogy tessék? Meghökkenve pislog Ricsire, aki látszólag nem zavartatja magát, mindenesetre azért visszainteget. Nem olyan bunkó ő, mind amilyennek látszik. Néha nem tudja eldönteni, hogy jobban érezné-e magát, ha ő is ilyen közvetlen lenne, mint ez a srác, vagy jobb neki így, némán. Talán egyik sem. Valahol az aranyközépút lenne az ideális.
Gyorsan beszél és furán, Haydennek kell egy kis idő, hogy felfogja mit akar. Még így is kérdések ezre marad benne, például hogy miért akarja lefotózni és mi az Instagram vagy mi, amiről beszélt? Talán valami mugli cucc lenne? Ő meg a telefonhasználat két külön dolog, a zenét be tudja kapcsolni, meg rácsatlakoztatni a fülhallgatóját, és ennyi nagyjából. De amint feldolgozza az információt felé nyújtja a sütis dobozt, hogy vegyen csak magának, majd ha ez megtörtént Elijaht is megkínálja. Senki ne maradjon éhen. Süti van bőven, szóval ebből nem lehet olyan nagy gond.
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2021. február 14. 13:32 | Link

Ricsi és Hayden
nagy belépő, nagy pofára esés



Valóban egyben van, ez eddig oké. Az már más kérdés, hogy mennyire, de végül szusszanok egyet.
- Aha. Hát az se kellemes – mert na, égettem én is magam eleget, nem is egyszer, nem is kétszer, sokszor inkább, de mindegy is, hiszen ez mindig benne van a pakliban, ha valahol tömeg van. Csak én nemigen direkt módon tettem, hanem inkább puszta véletlenből és a saját, mocskos szerencsémből. Ez van.
- Akkor szuper – villantok egy vigyort én is, mert nem akartam én annyira rohangálni most senki után, hogy azonnal lássák el, mert na, elméletben tudom, hogyan kell, gyakorlatban, ha a srác élni akar, nem is engedi, hogy én csináljam, ha egy kicsit is ismer. Nem ismer persze, de ez épp elég is. Megrázom a fejem inkább, fészkelődök egy sort, ide-oda járatom a tekintetem rajta meg Hay-en, akit láthatóan jobban megrendített a dolog, mint engem. A hangos, zajos belépők már csak ilyenek. Oldalra dőlök egy kicsit, hogy a vödör felé nézzek, amely elfeledve pihen immáron az ajtóban, hallani fogunk még róla, annyi szent, más nem, akkor, amikor valaki felrúgja vagy pofára esik benne – nagyon remélem, ez nem én leszek.
- És tényleg sikerült, ha annyira nem is drámai, inkább, meglepő volt, de mindegy is – legyintek egyet, kinek mi szükséges ami hatásos és fontos, más nem majd erről emlékezni fog rá mindenki, aki itt volt, mi és akkor már valamit el is ért. A vödrös srác. De ha már ez megvan, talán nem jön több sokkoló, vagy épp hatásvadász jelenet, nem? Elvileg nem kellene. Hayden hallgatag, de ez tőle teljesen normális, így aztán, bólint, amikor nemet int, hogy inkább nem enne.
- Elijah. Elijah Kearney és szintén Eridon. Ő Hayden és Navine – mutatom be őket egymásnak, mint valami házigazda, de elkapom a felém nyújtott kezet és mint valami áramütés, olyan hevesen rázza meg. Felnevetek, amint elengedi, átmozgatom ujjaim és csuklóm, mintha fájdalmas lett volna, de nem, ezen nem akadok fenn.
- Ó, van instád. Akkor vágod a dolgokat – ez sok mindent megmagyaráz, bár én nem használom sűrűn, tudom mi az, mi fán terem és mik vannak ott nagyjából. Szép, hazug életek és nagyzolás, de most nem megyek ebbe bele. – Azt mondjuk sose értettem, miért kell lefotózni a kaját és feltenni. Mármint, kíváncsi valaki arra, hogy néz ki százezredik látásra egy tál saláta és csirke? – gondolkodom hangosan és elveszek egy sütit, esélyt adok, hátha nem olyan édes, de nekem egy harapás is elég, hogy megint megbánjam. Finnyásan nyammogok rajta.
- Sós nincs?
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. február 24. 10:38 | Link

Gyorsba készít pár fotót a felé nyújtott süteményes dobozról, mielőtt belemarkol, és vagy egy tucat sütit a zsebébe gyömöszöl, meg három darabot a pofazacskójába. Nem zavartatja magát, hogy minden bizonnyal nem neki szánták az egészet, elvégre ingyen van, nem? De.
- Föbbeket éldekel, mint hifed - mondja teli szájjal, miközben serényen taperássza a mobilja kijelzőjét. Vidáman kérődzik a telefonra tapadva. Vág, editál, csinosít, aztán rátenyerel a posztolás gombra, közben a falatot is lenyeli anélkül, hogy kétszer megfulladna. Victory!
- Ezerszázhuszonhét követőm van - jelenti ki büszkén. - És mindenki tudni akarja, hogy mit ettem reggelire. Menő, mi?
Besüllyeszti a telót a zsebébe a többi cókmókja közé, s csak ezután veszi alaposabban szemügyre a két másik diákot. (Mármint azt a kettőt, akik még nem menekültek el sikítva a közeléből.)
- Te mindig ennyit locsogsz? - kérdezi a Haydenként bemutatott lánytól kíváncsian. - Hagyhatnál mást is szóhoz jutni, nem?
Röfögve nevet a saját szar poénján. A csajról ordít, hogy legszívesebben csatornát váltana, de amilyen pechesnek néz ki, val'szeg a szomszédban is TeleShop megy. Ettől függetlenül Ridzsike állati empatikus tud lenni, ha akar (oké, ez nem igaz), szóval előre hajolva megpaskolgatja a lány kezét.
- Ha nem lennék, hiányoznék magamnak - jelenti ki roppant komolyan Hayden pillantását fürkészve, és feltéve, hogy a bige egyáltalán hajlandó ránézni. Aztán elégedetten hátradől, majd Elijah felé fordul. A pofázmányán feltűnően világlik a nagy, sárgáslila monokli, ami valljuk be, tovább növeli a "felejthetetlen" első benyomást Ricsivel kapcsolatban.
- Ha idősebb csaj tetszene - szegezi neki a kérdést a srácnak, mivel az látszólag közlékeny, és jelen pillanatban mást nemigen tud faggatni a témáról. - Úgy értem, hogy sokkal idősebb, akkor hogyan szednéd fel?
Kivár, néz meredten Elijah-ra, és próbál nem full creepy-nek látszani.
- Mármint oké, persze. Kloroform-terepjáró, de ha mondjuk egy felnőtt nőről van szó, akit mégsem akarsz lapáttal leütni, akkor mizu?
Utoljára módosította:Koppány Richárd, 2021. február 24. 11:18
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Hayden M. Wilson
INAKTÍV


Róka
offline
RPG hsz: 134
Összes hsz: 269
Írta: 2021. március 9. 11:34 | Link

A viccesfiú és a katasztrófamágus


Elijah bemutatására biccnet, bár foglma sincs róla, hogy az eridonos fiú mégis honnan tudja a nevét. Vagyis de, sejtései vannak, de azokra inkább nem akar hallgatni. Mert az azt jelenetné, hogy már megint az egész iskola róla beszél, arról a furcsa szótlan kis navinésről. A külseje csak rásegít egy lapáttal, nem mindennapi megjelenése miatt rendkívül könnyű észrevenni akárhol. Számtalanszor eljátszott már a ténnyel, hogy egyszer fejleszt egy olyan varázslatot ami képes egyenes tincsekbe zabolázni vadul göndörödő haját. Az átszínezéssel nem lenne probléma, de a forma... már mindent kipróbált, de a természet ereje még mindig felülkerekedett a varázslatén.
Értetlenül pislog a fiúkra, ő ugyanis nem vágja a dolgokat, de egy apró fejcsóválás kíséretében el is engedi, hogy megpróbálja megérteni. Jól megvan ő a mugli világ mindenféle ilyen csodája nélkül is, mert ahogy hallja ez nem lenne neki való. Képeket kéne kivarázsolnia valahova emberek elé, akik követik őt. Ez szörnyen hangzik a fejében, elvégre ki az az őrült aki azt akarja, hogy kövessék? Hát Hayden köszöni szépen nem kér belőle.
Csalódottan rázza a fejét Eli kérdésére. Szóval nem ízlik neki a sütije. A süti, amit olyan nagy gonddal és szeretettel készített. Bár nem látszik, de mélyen valahol összetört egy kicsit. Tett egy lépést, egy aprócska lépést előre, erre tessék, jön ez. Hát kellett ez neki? Ricsi megjegyzései csak rátesznek egy lapáttal rossz irányba alakuló kedvére. Halovány mosolyt varázsol ajkaira míg bólint, hogy igen, persze, nem kéne ennyit beszélnie. Meg úgy emberek közé járnia. Vagy élnie. Azon kijelentésére miszerint hiányozna magának csak megvonja vállait amolyan az jó stílusban. Nem kapja el a kezét, pedig nagyon szeretné, sőt Ricsi tekintetét is hajlandó állni, míg arra a rövid időre neki szenteli a figyelmét. Aztán ahogy a két eridonos újra egymás társaságába merül, Hay maga elé veszi a sütis dobozt, hogy miközben megpróbál visszatérni az ütési technikák csiszolásához a szájába tömjön egyet. Legalább ez jó, ha már semmi más nem.
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2021. március 31. 23:38 | Link

Ricsi és Hayden
nagy belépő, nagy pofára esés



- Kár, hogy nem szeretem az édeset, akkor jobb lenne – ez az én bajom, nem másé, és sosem lesz senkié. Nem vagyunk egyformák, ezt mindig mondom és bólogatok rá, így aztán, nincs ezzel semmi gond. – De azért, ügyes vagy, tényleg – mert hogy nincs sós, az oké, de attól még finom, csak nem az én ízvilágom. Azért mintha kicsit elszomorodott volna, de na, nem akartam megbántani. Nem ez volt a cél, szóval… mindegy is.
- Én értelek, csak attól mégse értem meg. Mármint, hogy ez mitől érdekes – vonok vállat, ez van pillantással és Hayden felé nézek, hátha ő jobban érti. De talán épp most veszett el, azt tudom, nem mindenki ért hozzá, főleg nem az instagramhoz. Kinek mi vált be.
- Az már kész tömeg. És mind kajafotóra ment? Tudsz valamit – mert hát, mások magukat teszik ki és azzal szereznek ilyeneket. Nekem aligha van, nem is bánom, hogy nem kell megfelelnem a tányérjaimmal senkinek sem. Hay pedig szerintem már totál elvesztette a fonalat, felé pillantok.
- Az internet dolgai. Képben vagy velük vagy fordítsak? – érdeklődöm, mielőtt Ricsi elsüti a borzalmas viccét és én csak a szemem forgatom. Beszélek én mindenki helyett is, legyen ez elég mondhatni, de hát, nem hiszem, hogy ezzel fogja locsogásra bírni. Az ő dolga, ha meg kap egy fülest, akkor majd még jobban. Tudom, hogy ő keveset beszél, valamit hallottam, meg beszéltek róla páran, nem mindig kellemeset, csak ezekbe én nem mentem bele. Engem is kibeszéltek és cikiztek már eleget, főleg első-második évben, hogy tudjam, milyen kellemetlen ez. Megbélyegzi a napokat. Ellenben, a kérdés meglep, ahogy belekezd. Visszafordulok a srác felé és bután pislogok rá. Na erre se számítottam.
- Ööö… attól függ, mennyivel idősebb – mert nem mindegy, hogy két év, öt, vagy húsz, vagy akár még több, de jó, ebbe bele se akarok gondolni, mert elképzelem és már ráz is a hideg. – Szerintem amúgy nincs bevett módszere. Attól függ mondom, mennyire megy bele abba az ember, ha a srác a fiatalabb. De nem tom’, amik érdeklik, érdeklődni, sokat együtt lógni. Én ebben tök béna vagyok, szóvaaal… nem tudok sokat segíteni – hogyan szedni fel. Sehogy. Vagyis ha rólam van szó. – Legyél kitartó meg pótolhatatlan? Valami ilyesmi – nézek immáron Hay felé, legalább bólintson, hogy valamelyik mondatom helyes-e vagy sem. Komolyan, most semmi jó ötletem nincs a virágon és a csokin kívül, de azt se mindenki szereti. De most komolyan, felnőttetek akar felszedni?
- Ki tetszik? Csak nem egy tanár vagy mestertanonc? – akkor leszek kotnyeles.
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet