37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. június 25. 22:27 | Link
Jonathan Gerhard Van den Bergh


Egy nagy köteg papírral fordul be az ajtón ebben a kora délutáni időpontban, tehát amikor még lehetséges egymás szavát hallani a teremben. A sok papír egyrészt a kérdéseit és majd a válaszokat tartalmazza, de főleg azért van, hogy a kis navinés elfoglalt benyomást keltsen bárki szembejövőben. Jó, nem, de bármekkora hamis önbizalmat fel tud használni a szentem, főleg, mert most élőszóban, szemtől szembe kell majd beszélgetnie emberekkel. Nem könnyű a mestertanoncoknak, én mondom. Az, hogy a remélhetőleg számos interjút majd ki is kell elemeznie, paradicsomi állapotnak tűnik jelen pillanatban - majd papírhalmokkal elborítva persze nem így fogja gondolni. De az az előnye meglesz annak is, hogy ott bezzeg senki nem fog rá figyelni és várni a következő kérdésre..

Az alanyok idejéért cserébe aprósüteményt és teát-kávét ígért, egyszerűen azért, mert mi egyebet kínálhatna, amiért nem kell fizetnie. Nyilván, ha egy kis aprót is mellékelne, dúskálhatna a jelentkezőkben, de erre se pénze, se gyomra nincs. Így egy csomó időbe és futkosásba került leszervezni ezt a pár embert is, aki vállalta, hogy megosztja vele a muglik és varázslók közti hasonlóságokról és különbségekről szóló nézeteit - és mivel így sincs meg a kötelező mennyiségű alanya, nem küldhet el senkit. Még leendő férjét és születendő gyermeke apját sem. Mármint, az Edictum szerint, persze - ő ne tudná, mire nem képes egy cikkíró tíz perccel a határidő lejárta előtt? Nem mintha ettől kevésbé kellemetlen lenne ez az egész, érted.
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. június 25. 23:33 | Link
- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

A szerelmem randevúra hívott a társalgóba. Van egy olyan mondás, hogy ha kuplerájba mész, ne csodálkozz, ha... nos tudjátok. Ugyanez a helyzet most. Mármint nem az, hogy kuplerájba mennék és ott történne, ami történne, hanem hogy a lány tetézi az amúgy is fennálló pletykákat azzal, hogy elhív engem egy ilyen mélyinterjúra. Ráadásul ilyen nevet is ad neki. Nem tudom, ezek után mire számít.
- Szia édes - köszönök rá a kanapén terpeszkedve, tenyérbemászóan negédes mosollyal edictumos szerkesztőtársamra, egyetlenemre, szívem választottjára. Elképzelésem sincs, miért élvezem ennyire ezt az eszement szóbeszédet, ami a cikk nyomán ütötte fel a fejét. Biztosan az szórakoztat, hogy látom a navinésen, mennyire kivan tőle.
- Mesélj, mit hoztál nekem! - nézek a papírokra és fordulok oldalvást a helyemen, hogy rákönyökölhessek a háttámlára és arcomat öklömre támaszthassam, ezzel még csábítóbb testhelyzetre váltva, szinte duruzsolva a leányzónak. Aztán persze jól elvigyorodom a játékon.
- A kávét két cukorral és egy kevés tejjel iszom - közlöm vele, immáron visszaváltva saját, valódi, hamisítatlan, lenéző és parancsolgató stílusomra. Hiszen ilyesmiket ígért. Kávét meg süteményt. Nem mintha ne kaphatnám meg bármikor bármelyiket. Csak meghúzom a csengőt a szobámban és jön a házimanóm. Ami az iskola házimanója, csak én kisajátítottam, de ez most mellékes. Elég az hozzá, ez a felajánlás inkább egy gesztus, viszont ami jár az jár. Én pedig behajtom.
Hozzászólásai ebben a témában
A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. június 26. 23:13 | Link
Jonathan Gerhard Van den Bergh


Nézd, ez a kérdéssor iskolapéldája mindazon kiselőadásoknak, amiket az álmodó is lenyomott a bölcsészkaron: elméletileg mind tényleg nagyon érdekes, de hamar rájön az ember lánya, hogy igazából nem szól semmiről és a fülén folyik ki az agya. Kivéve, mikor valami tényleg nagyon jó témát kapott. Na, a mugli viselkedés-elemzés nem kifejezetten érdekes téma. Elméletileg az, de mostanában kezd azon tűnődni, hogy egy ilyen diplomával mégis mi a fészkes fenét fog kezdeni. Valószínűleg belekezd valami durván gyakorlatias szakma tanulásába (és abban se lesz jó).

A fentiek tudatában már előre fészkelődik kicsit, és mikor kedvenc főszerkesztője beállít és levág egy kisebb műsort, erős a késztetés, hogy a kezébe temesse az arcát, és úgy maradjon egy darabig. Ezt meg kell beszélnie a cikk írójával. Legközelebb pletykaínség idején úgy szerepeljen a rovatban, hogy három jól elhelyezett rúgással kipenderítette élete szerelmét a közös riviérai nyaralójukból. Hátha az mondjuk önbeteljesítő pletyka lenne. Mindenesetre most nem vetne meg egy kis erőszakot.

 - Szolgáld ki magad. - mutat széles mozdulattal az asztalka felé, elvégre ki mondta, hogy ő majd szervírozza is a sütit meg a teát. Ő csak felajánlja őket. Nyilván, hiszen a társalgóban amúgy is tartanak ilyesmit, neki semmi dolga nincs velük. - Köszönöm szépen, hogy vállalkoztál az interjúra. - torokköszörülés, papírigazgatás, térdek ideges keresztbevetése, és ha két idegességroham között ráér az alanyra is ránézni, felvont szemöldök, mert most tényleg? - Hadd kezdjem azzal a kérdéssel, hogy szerinted mivel is foglalkozik egy mugli viselkedés-elemző? - hátha valakinek van ötlete. Neki gyanúsan kevés van.
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. június 27. 19:56 | Link
- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

Még hogy szolgáljam ki magam! Úgy nézek én ki, mint aki csinált már ilyesmit valaha életében? Látszik rajtam, hogy nem igazán akarom befogadni ezt a javaslatot. Kifejezetten semennyire. Inkább körbenézek és észereveszem azt az eridonos fruskát, aki olyan nagyon pillogott felém a múltkor a folyosón. Most is találkozik a tekintetünk. Rámosolygok.
- Hoznál nekem egy csésze kávét tejszínnel és két cukorral? - kérdezem tőle nemes egyszerűséggel, elbűvölő hangon, bármiféle üdvözlés vagy akármilyen magyarázat nélkül. Tudom, hogy egyikre sincs szükség. A szöszi főnix nem foglalkozik most olyan elhanyagolható részletekkel, mint hogy ott van előttem egy kanna az asztalon, valószínűleg kávéval benne és csak el kéne készítsem magamnak; vagy hogy miért pont őt kérem erre. Helyette pislog párat, mert teljesen megilletődik attól, hogy csak így hozzászóltam, aztán már készíti is el az italt a saját készletéből. Mindezt kicsit ügyetlenül, de végül a kezemben köt ki a csésze.
- Köszönöm - bólintok neki egy kacsintással, miközben kiejtem azt a szót, amit egyébként ritkán szoktam, dehát kezdetben muszáj jobban bevonni mézzel azt a madzagot. Dobok még egy mosolyt felé, aztán már kortyolok is a kávémból és hallgatom a navinést.
- Mármint a viselkedés-elemző egy mugli, vagy valaki, aki a muglik viselkedését elemzi? - kérek némi pontosítást, szemöldökömet értőn összevonva.
- Előbbi esetben nem is érdekel, mivel foglalkozik. Utóbbiban viszont, gondolom, megfigyeli a varázstalanok viselkedését, szokásait, mozdulatait, kifejezéseit és levon belőle bizonyos következtetéseket a csoport egészére nézve. Mint amikor állatokat tanulmányoznak - vonok vállat és látszik rajtam, hogy nem hogy egy szemernyit sem zavar, hogy a mulgikat állatokhoz hasonlítottam, de pontosan ezt is akartam tenni.
Hozzászólásai ebben a témában
A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. június 27. 22:11 | Link
Jonathan Gerhard Van den Bergh

Az arcán még ott van az ideges félmosoly, de ő maga se törődik vele. Összehúzott szemekkel nézi a másikat, aki ilyen pofátlanságokra képes, és aprókat bólint csak úgy magának, hogy igen, tényleg vannak ilyen emberek. Szegény lánykára nem vet két pillantást se - pontosan tudja magáról, hogy ő is ugyanilyen töketlen, és fordított esetben ő is megcsinálta volna a kávét. Puszta jóindulatból és segíteni akarásból. Mert ő navinés.

 - A muglik viselkedését elemző varázslóról van szó nyilván. - pontosít amúgy tök feleslegesen, és csak egy kicsit feszült a hangja. Pontosan az ilyen hozzáállás miatt várta valamennyire ezt a kötelező feladatot. Hét év kastélybeli élet után már elég jól hozzáedződött, hát, sok mindenhez, köztük a masszív ostobasághoz is (ehhez csak tükörbe kell néznie); az olyanhoz is, ami ráadásul még nagy adag üres fennhéjázással is párosul. Elméletileg az ilyen hótbuta, de cserébe őszintén rosszindulatú vélemény színesíti a kis projektét, és nos, ez volt az egyik indoka is, amiért ezt a szakot választotta (a másik az volt, hogy úgy tűnt, itt majd lógázhatja a lábát egész nap. Nem jött be.) Hogy változtatni akar-e ezen a hozzáálláson, vagy megcáfolni, azon nem is gondolkozott még. Korlátolt vagy és ostoba? Akkor csakazértis ezzel foglalkozok, na bumm.

 - Nagyszerű. - jegyzi meg szimplán csak azért, hogy mondjon valamit; még pontosabban, hogy egyebet ne mondjon. Teljesen kizártnak tartja, hogy valaki a 21. században az ilyesmit komolyan gondolja; az arcoskodás az persze előfordulhat. Ha pedig mégis komolyan gondolja, akkor meg tökmindegy. - Mit gondolsz, van létjogosultsága a szakmának? Tanulhat egy mágus egy varázstalantól? - a perverz énje előre is élvezi a várható választ, az az igazság.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2018. június 27. 22:13
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. július 3. 22:52 | Link
- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

A kávémat kortyolgatva, elegáns lazasággal üldögélek a kényelmes kanapén. Egyik lábam a másikon átvetve. Éppen csak a kisujjamat nem tartom el a csészétől. A navinésnak pedig alig lehet még halvány fogalma róla, micsoda csemegét fogott magának az én személyemben. Ha úgy egy éve interjúvolt volna meg, koránt sem adtam volna olyan érdekes válaszokat. Diplomatikus lettem volna. Mióta azonban az apám a tudtomra hozta, hogy véleménye szerint semmi érzékem a politikához és csak ahhoz értek, hogy bálokon fényezzem magam, azóta csúszok lefelé a lejtőn. Bár ki tudja, mások szerint ez talán fejlődés. A lényeg, hogy már nem áhítozom a régen vágyott babérokra és nem szándékozom tovább édelegni boldog-boldogtalannal. Nincsen már gátam, kimondom, amit gondolok. Vagy amit azt hiszem, hogy gondolok. Ezek a gondolatok pedig általában lenézőek, bántóak és kirekesztőek.
A következő kérdésekre adott első válaszom nem más, mint egy elszélesedő mosolyból kitörő, őszinte nevetés. Mintha csak a világ legjobb viccét mesélte volna el nekem a lány. Még körbe is nézek közben, vajon más is hallotta-e ezt az eszméletlenül szórakoztató felvetést.
- Biztos van létjogosultsága, azt viszont kizártnak tartom, hogy ez abban állna, hogy egy varázsló tanuljon egy muglitól. Inkább csak rávilágít arra, mi az, amitől legjobb óckodnunk - felelem, kávémmal kis köröket írva le, miközben magyarázok, aztán kortyolok ismét, hogy végül a csészémet letegyem elénk az asztalra.
Hozzászólásai ebben a témában
A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. július 4. 15:26 | Link
Jonathan Gerhard Van den Bergh


Ő igazából arra számított, hogy kinevetik (ez pipa) vagy esetleg méltatlankodva felhorkantanak, és hosszú, lehetőleg csúnya szavakkal teli szónoklatba kezdenek arról, hogy mennyire felsőbbrendű lény is a varázsló. Úgy nagyjából-egészében ez persze még simán benne van a pakliban, de ez a válasz értelmesebb volt, mint amit a Rellonosok felétől a pletykák alapján elvárna az ember. A kis navinés meghökkent. A kis navinés az előbb teát akart inni (amit ő maga csinálna meg a két kis kacsójával), csak hogy elfoglalja magát a várt ostobaságok alatt, de a tea csak várjon türelemmel.

 - És mitől félne egy varázsló? - teszi fel az evidens kérdést. - Csak nem attól, hogy nem tud mindenben a mágiára támaszkodni, és egy fadarabbal mutogatni, hanem magának kéne kitalálni mindenre a megoldást? - ami persze nem mindig jobb, mint a könnyebb, gyorsabb, egyszerűbb mágia, de legalább egy unatkozó muglinak se jutna eszébe olyan varázslatot faragni, amivel, teszem azt, egy egeret lehet pohárrá változtatni. Már csak azért sem, mert az nem higiénikus.
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. július 6. 23:44 | Link
- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

Miközben a kis navinés interjúztat, az idő nagy részében egyáltalán nem is rá nézek. Inkább figyelem a társalgó többi népét, még akkor is, amikor éppen mondjuk felelek egy kérdésre. Mikor végzek a kávémmal elfintorodom magán a tényen, és visszalebegtetem az üres csészét az asztalra. Nem fogok előre hajolni, olyan kényelmesen vagyok.
- Mintha a muglik képesek lennének két gallyat keresztbe rakni, ha elromlik valamelyik elektórnokis kütyüjük - horkantok és gondolom, mindenki sejti, hogy nem a paródia kedvéért vagy bármi hasonló okból mondtam az elektronikust így, ahogy, hanem bizony azért, mert ilyen szinten nem vagyok otthon a varázstalan dolgokban és megnevezéseikben. Csakazértsem akarok semmit tudni róluk.
- Attól kell félnünk egy ilyen helyzetben, hogy lesüllyedünk egy bizonyos szintre, ahol ott is tartanak minket - világosítom fel róla, most kivételesen rápillantva, és minden szavamat áthatja a végtelen sekélyesség. Talán kicsit már én is unom a saját szövegemet, a hangomat viszont egyáltalán nem, ahogy azt sem, hogy én legyek a középpontban, szóval ez valamicskét javít a beszédem elcsépelt mivoltán.

***
Hozzászólásai ebben a témában
A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. július 11. 13:02 | Link
Jonathan Gerhard Van den Bergh


Feljegyzi a papír sarkába az elektromos szó újabb elferdítését. Ebből egész kis gyűjteménye lesz lassan, és felmerül benne, hogy publikálnia kéne valahol, ahol fizetnének a cikkért. Mármint, mindent megvesznek, ha jó helyen akarod eladni, nem...? Mikor lett ez a kislány ilyen pénzsóvár?

 - Mármint... most mire gondolsz pontosan? - kérdez vissza értetlenül (szokása), és mérsékelt érdeklődéssel. Kicsit úgy tűnik neki, hogy a beszélgetőtársa se hiszi igazán, amit mond, talán ezért is nélkülöznek a válaszai bármiféle konkrétumot. Mint ahogy nincs bennük semmi szenvedélyes vérvédő propaganda sem, ami miatt a lányka kicsit csalódott...? Vagy pont, hogy örül ennek...? Arra készült fel, mikor kedves nagyképű szerkesztőjét megkérte erre, és most itt ülnek, ki teázik, ki meg már nem tudom, mit iszik, és lagymatagon és unottan beszélgetnek valamiről, ami jelen pillanatban egyiküket se érdekli valami nagyon. Most kéne egy érdekes kérdéssel felrázni a hangulatot, de nincs kedve hozzá.
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. július 12. 00:15 | Link
- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

- Mm? - pillantok vissza a lányra, unott arccal. Elmerengtem kicsit és nem teljesen jutott el hozzám a kérdés, azonban valahogy visszaidéződik valahonnan hátulról a fejemben, így mégis tudok rá válaszolni.
- Arra, hogy ha sok időt töltünk velük, a végén még elkezdünk leszokni a varázslásról, ezzel eldobva magunktól a lényegünket - magyarázok, hevesen gesztikulálva, ami főleg azt jelenti, hogy köröket írok le a kezemmel, csinos ábrázatom viszont továbbra sem tükröz semmiféle elhivatottságot vagy lelkesedést.
- Mondjuk - állok le szép lassan a válasszal, ezzel az elhúzott szájú kis szóval fejezve be nagy kifejtésemet a témáról. Ezzel egy időben nekiállok szabályosan felhúzni magam azon, mennyire nem hiszek abban, amiről beszélek, vagyis hát azon, milyen mérhetetlenül nem érdekel ez.
- Mit tudom én? - vonok vállat, fintorogva, nyeglén, egyszersmind ingerülten, majd körbenézek a társalgó népén. Sok bájolgó, vidámkodó bugris. Kezd herótom lenni tőlük meg a fene nagy jókedvüktől, vagy éppen a nyávogásuktól az óráik meg a tanulás miatt. Mégis kit érdekelnek?
- Ugye értelmes kérdéseid is lesznek? - förmedek a navinésre. Végülis ő van a legközelebb. Övé a megtiszteltetés, hogy belé törlöm a lábam.

***
Hozzászólásai ebben a témában
A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. július 12. 13:44 | Link
Jonathan Gerhard Van den Bergh

 - És az olyan nagy baj? - élénkül meg egy kicsit, de nem viszi túlzásba most sem. A beszédhez legalábbis kivette az állát a tenyeréből, de azt még nem vette észre, hogy keresztbe tett lábbal, gyakorlatilag fekszik a székében, mint ahogy az illik is egy halálosan kimerült mestertanonctól ebben a délutáni órában. Mármint, irónia, érted.

Pislog pár laposat, látva, hogy beszélgetőtársa is félig alszik, hiába a benyakalt nagy mennyiségű tea. Elérték az immunitás határát. A kis navinés a provokatív kérdésre továbbra is pislog egy kicsit, majd kelletlenül feltápászkodik - bár továbbra is ocsmány a tartása, nem tehet róla, ő már ilyen elpuhult semmirevaló mai fiatal -, megköszörüli a torkát, és automatikus mozdulattal a csészéjéhez nyúl. Ami üres. Most abba pislog bele, azon tűnődve, hogy megérné-e a fáradtságot egy újabb tea készítése, de hamar arra jut, hogy eh, nem. Szépen visszateszi tehát a csészét az asztalra, visszahanyatlik a székbe, és különösebb érdeklődés nélkül Jonathant kezdi bámulni. Ő van előtte. És homályosan rémlik neki valami, hogy őt kellene most beszéltetnie.

 - Miért vállaltad ezt az interjút? - teszi fel a kérdést, ami igazából érdekelte még húsz perccel ezelőtig, de az érdeklődés most túl nagy energiájába kerülne. Elméletileg nem kizárt, hogy Jonathan szimplán csak rendes volt és segíteni akart a kis navinésnek, de habár a srác nem kifejezetten rosszindulatú, a segítőkészség sem tartozik számtalan erénye közé.
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. július 13. 23:23 | Link
- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

Különös állapotban vagyok. Az elmúlt nagyjából egy évben egyre inkább abban vagyok. Amolyan félállapotban. Őrzöm még azt a stílust, azt a mázt, ami eddig az életem része volt, azonban egyre inkább le is vetkőzöm azt. Nem akarok már megfelelni, nem akarok már jópofizni, csak a megszokás hajt még ilyen cselekedetek felé. Ugyanígy fáraszt az is, hogy úgy tegyek, mintha kemény véleményem lenne dolgokról, amikről különben egyáltalán nincs.
- Nem - adom meg meglepő válaszomat egy unott vállrántással és csak nézem a társalgóbelieket. Én, Jonathan Gerhard Van den Bergh, Gerhard Hendrik Van den Bergh fia az imént kijelentettem, hogy nem olyan nagy baj, ha egy varázsló muglikkal vegyül és esetleg távolabb kerül a mágiától. Nem tudom, hol vannak ilyenkor az újságírók (szóval a szerkesztőtársaink), hogy lejegyezzék ezt a történelmi és igencsak megdöbbentő pillanatot. Akármilyen lagymatagnak és jelentéktelennek is tűnik.
- Mert szeretem, ha kérdésekre válaszolhatok - mosolygok rá a lányra, kimondva a teljes igazságot. Ez ennyi. Nem a tudományt akartam szolgálni, nem a navinés lektornak akartam kedveskedni, egyszerűen szeretem jártatni a számat. Szeretem, ha figyelnek rám. Ilyen egyszerű.

***
Hozzászólásai ebben a témában
A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. július 13. 23:47 | Link
Jonathan Gerhard Van den Bergh

Igen, a kis navinés álmos, de azért nem vak. A beszélgetőpartnere nem hozza az elvárt (sziasztok, előítéletek, hogy s mint?) pofátlan modort, sőt, tök őszintén válaszol (vagy nem. A kis navinés soha nem biztos semmiben, csak abban, amiben nincs igaza. A rosszindulattal járó kétségek is ott vannak a navinés lelkületben.), még ha egy, az interjú szempontjából teljesen érdektelen kérdésre is. De a fene az interjúba, nem az a világ közepe.

 - Azt én is. - mosolyodik el, de nem szélesen, mert az energia, és abból most kevés van. - Akkor legalább figyelnek rám. Jó esetben. - teszi hozzá merengve, nem elhagyva örök társát, a kisebbségi komplexust.

 - De azért köszönöm szépen, tényleg, hogy vállaltad. Nagy segítség, hogy nem kell idegenek után futkorásznom. - mutatja be mizantróp és kényelmes oldalát is, miközben meghitten, elterülve fekszik egy széken. - Még akkor is, ha a téma nem is olyan érdekes, és nem tudok jó kérdéseket feltenni.
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. július 17. 23:45 | Link
- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

Persze, hogy szereti, akkor legalább pár pillanatra úgy érezheti, ő is valaki. Éppen, hogy ez felmerül bennem, ő is hozzáteszi ezt a gondolatot. Hm. Legilimentor vagyok vagy csak ennyire sablonos? Mindenképpen az utóbbi, azonban ezt soha nem fogom beismerni még magam előtt se. Bár azt se hittem volna, hogy idáig eljutok az önismeretben, ahol most tartok, szóval legjobb lenne soha nem mondani, hogy soha.
- Semmiség - legyintek a hálálkodásra, miközben azért felüti bennem a fejét persze a van-mit, ám egyáltalán nem olyan jelentékenyen, hogy ne volna nagyrészt őszinte az én nagyvonalú gesztusom.
- És... végeztünk? - vonom össze furcsállva a szemöldököm. Nagyon lezárásszagú ez a köszönetnyilvánítás, pedig még csak most kezdtünk volna belemelegedni. Már ha egy ilyen kis lagymatag interjúba bele lehet. Vagy ez csak amolyan kis intermezzo volt és mindjárt záporoznak tovább a kérdések?

***
Hozzászólásai ebben a témában
A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. július 22. 14:42 | Link
Jonathan Gerhard Van den Bergh


 - Nem, még nem. - nyög fel nehézkesen, mert a srácnak igaza van. Süt a kis navinésről, hogy szíve szerint ennyi lenne az egész, de nyilván fölöslegesen rángatta volna ide mindkettőjüket, ha ennyivel abbahagyná az interjút. Felnyög tehát, feltornássza magát a tespedésből, és nem túl lelkesen elkészít magának egy teát. A másikat eszébe se jut megkérdezni; majd megcsináltatja valaki mással a saját italát.

 - Azt szeretném még megkérdezni.. - kevergeti egyik kézzel a teát, míg a másikkal a papírjai között turkál - hogy milyen módszereket ismersz a mágia pótlására. Biztos jártál már a Kins&Kens-ben, és láttad, hogy ott mugli eszközöket rúnáznak meg, hogy mágikus környezetben is használni lehessen őket, ami megint egy nagyon érdekes kérdés. Azokon kívül mit ismersz még esetleg, amiket a muglik használnak? - kezdi el magyarázni, és bukik bele nagyjából, a kérdés hátterét. Ez a téma megint nagyon érdekes, és ez tényleg, valóban is az. Már csak egy csomó utánajárást igényel a zárkózott és lemaradt navinéstől, hogy olyan szintre hozza fel magát, ahol a kortársai erőfeszítés nélkül vannak. Itt az ideje, mint mágusok közt élő muglinak, akinek erre igazából se szüksége, se igénye nincsen, hogy megismerkedjen az okostelefonok rejtelmeivel.
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. július 24. 23:20 | Link
- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

Folytatjuk, rendben. Tényleg frucsa lett volna ez a rapid lezárás így. Elhúzott szájjal veszem tudomásul, hogy nekem nem csinál teát. Egy sóhajjal nézek körbe, kit nevezzek ki legújabb szolgámnak. Ó, szerencsére itt van egy ülésnyire az a nagyon fiatal rellonos srác, aki imád ugrálni körülöttem. Megérintem a vállát, rámosolygok és rendelek tőle egy feketeteát tejszínnel. Boldogan áll neki elkészíteni. Ilyenkor mondjuk igazán értékelem, hogy ennyiféle ember él a világon. Részemről nevetségesnek tartom még csak az elképzelést is, hogy kiszolgáljak valakit, mások meg repesnek az örömtől, hogy leshetik valaki kívánságait, vagy ha gondját viselhetik. Így mindenki boldog.
Jó, hogy még csak kevergetem az szervírozott teámat, mert ha nem így lenne, valószínűleg félrenyelném vagy kiköpném a feltételezésre, hogy én már biztos jártam abban a ketyereboltban. Így viszont mindenféle veszély nélkül alkalmam nyílik egy erőtlen nevetésre. Még hogy én...
- Tudom, hogy ott ilyenekkel is foglalkoznak - határolódom el az üzlettől és annak tevékenységétől ezzel a hideg mondattal, miközben belekortyolok meleg italomba, ami mellé még süteményt is hozott az ifjú háztárs.
- Nem ismerem a bolt választékát, de... lássuk csak, miket ismerek - morfondírozok arról, hogy en bloc miféle mugli dolgokról tudok. Közben harapok az egyik sütiből.
- Ott van ugye a feleton. Vannak ezek a mozgókép vetítők. Mindenféle masinát használnak közlekedésre: kocsikat, amik valamilyen gyúlékony folyadékkal mennek... ööö... ezeket a hatalmas fémdobozokat szárnyakkal... hasonlók - legyintem le, mert több ilyen utazásra alkalmas holmit nincs kedvem felsorolni. Államat dörzsölgetve gondolkozom a többin.
- Van valami olyan műszerük, ami hasonlít az írógépre, csak van világíró táblájuk hozzá és nem csak írnak rajta... meg aztán ők a házaikban is mindenre ezeket az elektórnikus eszközöket használják - sorolom unott hangon, néha változtatva kicsit ülőhelyzetemen, közben teáscsészémmel babrálva, vagy éppen arcélemet simogatva szórakozottan meg persze jólesően.

***
Hozzászólásai ebben a témában
A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. július 31. 22:10 | Link
Jonathan Gerhard Van den Bergh

A kis navinés viszont éppen itta a teáját a válasz közben, ami amúgy is csúnya dolog, mert tiszteletlen. Talán. A fene se tudja; az biztos, hogy most nem volt túl bölcs dolog, mert olyan köhögési rohamot produkál, hogy több se kell. Miközben csorog a könnye és a karfát csapkodja ütemesen, és - főleg - próbál levegőhöz jutni, enyhén hisztérikusan azt ismételgeti magában, hogy "ezt nem hiszem el, ezt nem hiszem el". Most komolyan? Mi volt az, kocsik, amik "gyúlékony folyadékkal mennek"? Ezt prezentálni kéne valami vicclapban. Ha egyszer benzinkútra veti a jó sorsa - feltételezve, hogy valaha is megtanul majd autót vezetni -, majd azzal nyit, hogy kéri teletölteni a tankot gyúlékony folyadékkal. Ez nevetséges. Meg vicces is.

 - Jajistenem. Bocsánat. - motyogja könnyei törölgetése és számos torokköszörülés beiktatása közben, mert idő kell neki, amíg helyrejön a másik után, mi volt az, fémdoboz szárnyakkal, igen. - Ez... nagyon szép. Öhm.. szívesen megismertetlek egyszer ezekkel egy kicsit jobban is, ha akarod. - ő megtesz mindent, hogy ne vigyorogjon, de nem hiszi, hogy el tudná nyomni a fültől-fülig érő széles mosolyát, ami véletlenül sem a srácon csattan.

 - Jó, mondjuk, egy mugliszármazásúnak se könnyű megszokni azt a sok hüly.. fura dolgot, amit itt az iskolában használnak. Én is elvoltam egy ideig ezzel, és folyton összekevertem mindent. Csak furcsa, hogy ennyire nem ismeri egymást a két világ, mint két kontinens teljesen különböző kultúrákkal, aztán itt élnek egymás sarkában. - mereng el hangosan a témán, majd egy határozott korty teával átlép a következő kérdésre.

 - És fel tudsz sorolni olyan dolgokat, eszközöket vagy tevékenységeket, amiket a muglik sokkal egyszerűbben oldanak meg, mint a varázslók?
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2018. július 31. 22:12
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. július 31. 23:23 | Link
- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

Teámat leengedem számtól, miközben szemöldökösszevonva figyelem, ahogy a navinés megfullad. Nem túl szép látvány. Körbenézek a társalgóban, ahol kínosan sokan pislognak felénk. Elengedek feléjük egy "minden rendben, nincs itt látnivaló" mosolyt, aztán kortyolom tovább a teámat, míg Annamari rendeződik. A végén még elterjed a pletyka, hogy a társalgóban kértem meg a kezét egy tea mellett, amit ő meglepetésében rögtön félre is nyelt. Ezt mondjuk én inkább hinném el, mint azt, hogy rajtam mulat. Hiába tudom pontosan, hogy nem kértem nőül.
- Semmi baj - felelek kegyesen bocsánatkérésére a haldoklásért.
- Ó, ez igazán bűbájos tőled, de nem, kösz - utasítom vissza ezt a visszautasítható ajánlatot negédes mosollyal, miközben teámat lötykölöm kicsit a csészémben, és most a másik lábamat vetem át azon, ami eddig felül volt. Aztán, ahogy nekiáll a kiselőadásának arról, hogyan ügyetlenkedte végig az első éveit, ásítok, kézfejemmel tompítva azt. Nem megjátszom, csak úgy rámjött. Talán nem is a meséje miatt, de azt nem tudhatjuk biztosan.
- Természetesen - vágom rá az újabb kérdésre.
- Környezetszennyezés, önsorsrontás... - sorolom, kisebb szüneteket tartva, aztán tekintetem kissé üvegessé lesz, ahogy tényleg jobban elgondolkozom ezen a témán.
- Mondjuk az érdekes, hogy van mostanában valami eszközük, amivel szinte bármilyen információra szert tehetsz egy pillanat alatt és nem kell elmenni érte se a könyvtárba, se máshova - próbálom körülírni a jelenséget, amiről nagyjából ennyi fogalmam van, mint amit elmondok.
- Valamiféle tudáshalmaz, amihez bárki hozzáférhet.
Hozzászólásai ebben a témában
A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. augusztus 2. 17:58 | Link
Jonathan Gerhard Van den Bergh

 - Hah! - horkant fel a válasz első felét hallva, és ezt a hangot nehéz leírni szimpla betűkkel. Mert igaz, ami igaz, Jonathannek igaza van: a muglik nagyon ügyesek a környezetszennyezésben. Az önsorsrontáshoz véleménye szerint nem kell feltétlenül varázstalannak lenni, de a válasz első fele talált.

 - Ühümm, igen.. - hümmögi, miközben azzal van elfoglalva, hogy a választ szó szerint lekegyezze. Persze amúgy is törekedni kell a pontosságra, de úgy érzi, valami kétségbeesett nyelvésztanoncnak is segíthet az egyik iskolai feladatában, ha ezeket a megfogalmazásokat eljuttatja neki. Egy rövid esszé mindenképpen kitelne ezekből a zavaros, de nagyon aranyos, fogalom nélküli körülírásokból, amiket az interjúk során hall.

 - Van-e neked mágikus környezetre módosított mugli eszközöd, vagy ismersz-e valakit, akinek van ilyenje? Fel tudod-e sorolni őket? Mióta használod, vagy használja az ismerősöd? Honnan szerezte be, és meg van vagy meg vagy-e elégedve vele? - jön a következő kérdésfolyam olyan hangon, ami nyilvánvalóan jelzi, hogy a kis navinés szerint egy darab nem-mel fogják megválaszolni ezt az összes kérdést. De mit csináljon, meg kell kérdeznie, mert mindeni mástól is megkérdezi; plusz, ki tudja, milyen meglepetéseket tartogat még a főszerkesztő úr. Ma már mutatott párat.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2018. augusztus 2. 17:59
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. augusztus 3. 23:22 | Link
- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

Az elismerőnek ható felcsattanásra egy önigazoló szemöldökemeléssel felelek, mintegy egyet értve a navinéssel, hogy hát igen, én ilyen nagy igazságok megmondhatója vagyok, ez nyilvánvaló. Nincs min meglepődni, azonban ettől függetlenül teheti nyugodtan, újra és újra csodálattal adózva nekem a megszólalásaimért, bölcsességeimért.
Ismét horkanó nevetést hallatok, mint pár perce tettem.
- Nincs - nekem mugli eszközöm? Nonszensz.
- Páraknak van körülöttem, de fogalmam sincs, mik azok - legyintgetek a kezemmel, doxyként hessegetve el még csak a kütyük gondolatát is, nem hogy azt a badarságot, hogy én ennél többet tudjak róluk. Noha ez egy hosszabb válaszra sikeredett, mint arra a lány számított. Meg valójában lehetne még hosszabb is, ha az igazat mondanám, hiszen azt ugyebár csak látom, hogy az egyik háztársam a fülébe dugja és bólogat rá, szóval valószínűleg zenét hallgat; a másik meg nyomkodja és nevet, úgyhogy biztos megint ilyen idétlen képeket néz egy kijelzőn; viszont az rosszat tenne az imázsomnak, ha kitudódna, hogy akár csak ennyi figyelmet is szentelek ezeknek az eszközöknek.
Hozzászólásai ebben a témában
A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. augusztus 4. 21:46 | Link
Jonathan Gerhard Van den Bergh

Azt a választ kapta, amire számított, bár interjúalanya mintha kicsit erőteljesebben tiltakozna, int amint arra számítani lehetett - amire rögtön beindul a kis navinés fantáziája, és elképzeli edictumos társát a legújabb okostelefonnal a kezében, fülhallgató nyilván használatban a nap huszonnégy órájában, valamint a szakáll, a kockás ing és a visszataszító ál-szemüveg sem maradhat el. Ezt ő maga se érti, honnan jött, de mindenesetre nagyon szórakoztató egy mentális kép, el kell ismerje.

 - Értem. - nyugtázza legalább annyira a választ, mint az elszabadult képzeletét, és egy korty tea után rátér a következő kérdésre. - Mindig vannak olyan nagyon elkötelezett varázslók, akik meg akarják ismerni a másik oldalt, és hosszabb-rövidebb időre kiiktatják az életükből a mágiát, hogy megismerjék, milyen lehet mugliként élni. - avagy egy magyarázat a fura emberekre, akikkel lépten-nyomon összefut az ember. Egy másik világból valók, ennyi. Nem, nem földönkívüliek... azok simán életrevalóbbak lennének, mint egy hipszter varázsló. - Mi a véleményed erről? - a kérdés másik felét, ami azt firtatja, hogy a kérdezett kipróbálna-e pár hetet mágia nélkül, feleslegesnek tartja feltenni.
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. augusztus 12. 23:16 | Link
- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

Egyesek úgy vélik, a világ végének közeledtét olyan események jelzik, mint a természeti katasztrófák, sáskajárás, meteorzápor, az elsőszülöttek elhalálozása, azonban mind tévúton járnak: akkor van itt a vég, amikor én mugli gúnyákban, okostelefonnal a kezemben, a fülemben valami rémes kornyikálással lejtek végig a tanoda folyosóin. Valahogy így: KATT
- Ugye most csak hülyéskedsz? - teszem fel mosolygó, nyugodt hangú kérdésemet, miután úgy hallgattam végig monológját a mugli létbe kóstolgató mágusokról, mintha egy viccet mesélne, aminek a végét várnám. Mert valahogy így is volt.
- Vannak ilyenek? Vannak ilyen varázslók? - legyintgetek kezemmel, összevont szemöldökkel várva a feloldozást, amely úgy érkezne meg, ha azt mondaná, hogy nem, ilyenek nincsenek. Hiába kezd ijesztő mértékben kopni az a megvetés és indulat, amit a varázstalanok vagy éppen a pórnép iránt érzek, azért a gyomrom még nem állt rá arra, hogy mindent bevegyen.
- Ha már ilyen kiváncsiak, azt is kipróbálhatnák, milyen idő van egy sárkány szájában - adok egy új ötletet ezeknek a leleményes vállalkozószelleműeknek.
Hozzászólásai ebben a témában
A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet