A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

Egy ideje gondolkozik azon, hogy tetoválást szeretne. Bár biztos benne, hogy édesapja nagyon nem díjazná a dolgot, úgy véli, kell valami ami emlékezteti arra, ami akkor, aznap történt, és gyökeresen megváltoztatta az életét. Valamire, ami emlékezteti, amikor fel akarja adni, hogy az elemi mágia, még ha egy rossz esemény miatt is jelent meg, egy nagyon is jó dolog tudna lenni az életében. Sokáig agyalt, hogy mit is szeretne, meg hogyan is szeretné, rengeteg rajzot készített, és annak is utána nézett, hogy kik azok, akik szóba jöhetnek a tetoválás elkészítésében. Fannira gondolt először, mert a lány a kezdetek óta a barátja, de végül pont ez volt az, ami miatt úgy döntött, inkább mégsem a lányt kéri meg. Fél attól, hogy Fanni esetlegesen változtatna az elképzelésein és olyan dolgokkal befolyásolná, amit ők ketten tudnak egyedül. Ezt pedig nem szeretné.
Aztán hallott egy másik eridonosról is, és bár nem ismeri a fiút, úgy döntött egy próbát mindenképp megér, hogy megkérdezze. Az elhatározás persze önmagában kevés, ezért végül egy baglyot küldött a fiúnak, hogy szeretne egy tetoválást és ha a fiút érdekli a dolog, akkor jöjjön el ma délután a társalgóba, hogy egyeztetni tudjanak.
Most pedig ül az egyik kényelmesebb fotelben felhúzott lábakkal a pergament gyűrögetve, amire az iránytűt rajzolta, ami emlékezteti majd, hogy követnie kell az utat, amit választott magának, akkor is, ha az időnként ijesztő, vagy nehéz. Mert abban teljesen biztos, hogy az ő választása volt akkor éjjel, hogy elemi mágiát használjon, és az is az ő döntése most már, hogy kerüljön bármibe is, megtanulja rendesen használni a képességet, és minden előnyével és hátrányával együtt elfogadja. Akkor is ha ez egy nehéz lecke lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=715587#post715587][b]Mezősi Nyeste Veronika - 2018.03.04. 21:45[/b][/url]

Egy ideje gondolkozik azon, hogy tetoválást szeretne. Bár biztos benne, hogy édesapja nagyon nem díjazná a dolgot, úgy véli, kell valami ami emlékezteti arra, ami akkor, aznap történt, és gyökeresen megváltoztatta az életét. Valamire, ami emlékezteti, amikor fel akarja adni, hogy az elemi mágia, még ha egy rossz esemény miatt is jelent meg, egy nagyon is jó dolog tudna lenni az életében. Sokáig agyalt, hogy mit is szeretne, meg hogyan is szeretné, rengeteg rajzot készített, és annak is utána nézett, hogy kik azok, akik szóba jöhetnek a tetoválás elkészítésében. Fannira gondolt először, mert a lány a kezdetek óta a barátja, de végül pont ez volt az, ami miatt úgy döntött, inkább mégsem a lányt kéri meg. Fél attól, hogy Fanni esetlegesen változtatna az elképzelésein és olyan dolgokkal befolyásolná, amit ők ketten tudnak egyedül. Ezt pedig nem szeretné.
Aztán hallott egy másik eridonosról is, és bár nem ismeri a fiút, úgy döntött egy próbát mindenképp megér, hogy megkérdezze. Az elhatározás persze önmagában kevés, ezért végül egy baglyot küldött a fiúnak, hogy szeretne egy tetoválást és ha a fiút érdekli a dolog, akkor jöjjön el ma délután a társalgóba, hogy egyeztetni tudjanak.
Most pedig ül az egyik kényelmesebb fotelben felhúzott lábakkal a pergament gyűrögetve, amire az iránytűt rajzolta, ami emlékezteti majd, hogy követnie kell az utat, amit választott magának, akkor is, ha az időnként ijesztő, vagy nehéz. Mert abban teljesen biztos, hogy az ő választása volt akkor éjjel, hogy elemi mágiát használjon, és az is az ő döntése most már, hogy kerüljön bármibe is, megtanulja rendesen használni a képességet, és minden előnyével és hátrányával együtt elfogadja. Akkor is ha ez egy nehéz lecke lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=715607#post715607][b]Wittner Dávid - 2018.03.04. 22:17[/b][/url]

Nem sokkal ezelőtt tértem csak vissza az iskolába, mondhatjuk, hogy nem a legboldogabb idegállapotban. A lelkibékém egyszerűen kizökkent az egyensúlyából, miután a Mugliismeret vizsgámat jószerével végigtippeltem, csak azért, hogy tizenöt perc után beadjam. A maradék másfél órát mindenki használja, amire szeretné, nekem látnom kellett a szalonomat... amit nem éppen úgy és olyan állapotban találtam, mint szerettem volna.
Szóval zajlott az élet, neki kellett állnom mindennek az elejéről, pár dologból újat is kellett beszereznem, az obszcén szavak nagy része pedig még mindig fent díszelgett a falon. Ha nem nézem meg előre a naptáromat, lehetséges, hogy eszembe sem jutott volna, hogy ma délutánra találkozóm van megbeszélve.
Pár festék foltot letöröltem az arcomról - elkentem? Ez sem lenne egy túlságosan meglepő fordulat -, majd megigazítottam a pulóveremet és végigsiettem a folyosón. Még volt pár percem, hogy odaérjek, szóval nem akartam futni sem, mert a lihegés és fulladás sok minden, csak éppen nem meggyőző. Én pedig nem voltam a futás bajnoka.
Végül belöktem az ajtót egy laza mozdulattal, majd óvatosan be is csuktam magam mögött, hogy annyira ne kavarjak nagy zajt, ameddig azt nem muszáj. Tekintetemmel közben a vörös után kutattam, aki egy fotelen kuporogva figyelt valamilyen papírt.
- Halihó - emeltem a kezem kissé esetlen intésre, majd visszaejtettem magam mellé. - Sokat kellett várnod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=715613#post715613][b]Mezősi Nyeste Veronika - 2018.03.04. 22:31[/b][/url]

Amíg gondolataiba merülve várakozik, időnként el-elengedi a papírt, és az bal keze mutatóujjának segítségével, kisebb szelet keltve mozgatja a levegőben. Észre sem veszi, hogy tulajdonképpen elemi mágiát használ. Nagyon szórakozott. Aztán persze abbahagyja, ismét elkapja a papírt és megnézni újra az ábrát. Nem elégedett vele, de talán a fiú, akivel találkozik, tud majd neki segíteni, hogy tökéletesítse. Azon is agyal, hogy hova lenne jobb magára varratni a képet. Vacillál, de majd eldönti még. Ha mást nem, ezt is egyeztetik. Persze előbb a másiknak meg kell érkeznie és igent kell mondania a lány elképzeléseire. Újra elengedni a papírt, megpörgeti, mintha kisebb tornádóba keveredne. Persze csak ez az egy apró papír, kicsi szelecske, talán megemeli kissé a haját, de aztán megint elkapja a lapot és nagyot sóhajtva pislog az ajtó felé. Órát nem hozott, bár tisztában van vele, hogy idegessége miatt korábban érkezett. Átfut a fején, hogy kellett volna hoznia egy csésze teát. Az most nagyon jól jönne. Azonban ezt a gondolatot az ajtó nyílása és egy kissé esetlen köszönés szakítja meg. Elmosolyodik, mert ha minden igaz, ez Dávid, akire várt.
Visszaint és megrázza a fejét a kérdésre, aztán illedelmesen feláll, és kezet is nyújt az eridonosnak.
- Sz..sz...szia! - megakad. Természetesen. Egy pillanatra le is hunyja a szemeit.- Ezzel kellett volna foglalkoznia, hogy begyakorolja, hogyan is fogja elmondani azt a sok mindent, amit szeretne. Bár lehet nem lesz rá szükség, de mégis csak jobb lett volna felkészülni, nehogy a másik elküldje melegebb éghajlatra, hogy még egy mondatot sem képes egyben elmondani. Igaz, ha ez történne az is sokat elárulna Nyestének - például, hogy rossz emberrel próbálkozott -, de erre egyáltalán nem is gondol. - Nyeste - mondja ki végül a nevét, saját meglepetésére is, mindenféle nehézség nélkül.
- Öhm... nnnnem tu...tu...tudom, h...hogy szokás ezt cs...cs...csinálni... - mondja végül zavartan, és miközben a füle mögé tűr egy hajtincset, visszaül a korábbi helyére, és a másiknak is int, hogy dobja le magát valahova. Aztán jobb ötlet híján odanyújtja a pergament rajta az elképzelésével.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=715632#post715632][b]Wittner Dávid - 2018.03.04. 23:03[/b][/url]

Ugyan a hangulatom nem volt a legrózsásabb, de ezt nem engedtem, hogy különösebben kiüljön rám. Nem szerettem, mikor az történik, mert akkor csak idegeskedés van és a beszélgetés is szerencsétlenkedésből áll, arról nem beszélve, mennyire kínos.
Legalább annyira, mint a köszönésem a vörös felé, akiről már tudtam, hogy Nyeste. Korábban láttam őt játszani a Navinében, tehát tudtam, kire számítsak. Azért, persze ez nem mindenre készíti fel az embert, arra sem, hogy esetleg az adott személy majd igencsak akadozva mondja el a magáét.
- Dávid vagyok, bár, azt hiszem, hogy ezt már tudod. - Igyekeztem a legmegnyugtatóbb hangsúlyomat megütni, ami nem volt egyszerű, de volt már benne gyakorlatom. A munkám sokszor megkövetelte, hogy akkor is semlegesnek, vagy nyugodtnak tűnjek, mikor éppen nem voltam az.
- Igazából, nem kell ezen izgulnod, senkit nem bántottam még - jegyeztem meg, majd átvettem tőle a kis lapot, egyelőre nem sok figyelmet szentelve neki. Sokkal inkább a lányt figyeltem, de nem lépve át a zavarba ejtő bámulás határát. Intett, hogy üljek le, de nem fáradtam a plusz hely keresésével, a fotel alatt lévő szőnyeg miatt a föld is teljesen megfelelt nekem.
- Igazából úgy szoktuk, hogy elmondod, nagyjából mit szeretnél, én pedig ehhez tudok javaslatokat tenni, esetleg rajzolni egy vázlatot, aztán, ha sikerül megegyezésre jutni, akkor esetleg egy időpontot is megbeszélhetünk. - Azzal a kapott ábra tanulmányozásába kezdtem bele nagy lelkesen. A kis pergamenen egy iránytű szerepelt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=715637#post715637][b]Mezősi Nyeste Veronika - 2018.03.04. 23:26[/b][/url]

Kissé zavarban jön. Először azért, mert hülyén érzi magát, hogy bemutatkozott, amikor egyértelműen tudta a másik, hogy kicsoda - bár abban nem biztos, hogy honnan, de végül is többször volt iskola és évfolyamelső is, meg hát kviddicsben is ott van, de sosem lehet tudni - másrészt, mert igen, ő hívta ide a fiút, nyilván tudta a nevét. De az illem az illem. Igyekszik továbbra is tartani magát hozzá. Csakhogy ismét zavarba jön a dadogása miatt. Ritka az ilyesmi. Bár igaz nincs a homlokára tetoválva, hogy milyen beszédhibával rendelkezik, azért a legtöbben, ha hallottak róla, ezt is hallották.
Apró pír ül ki az arcára, ahogy megrázza a fejét.
- Ne...ne...nem izgulok, mámá...má...mármint nem úgy - Nagy levegő, nagy nyelés. Egy pillanatra lehunyja a szemét. Ez egy sokszor használt jól bevált technika. Végig gondolja az egyszerű mondatot, aztán egyenesen a másik szemébe néz, úgy mondja el - Beszédhib...hib...hiba. Dadogok. Majdnem mindig.
Elhúzza egy kicsit a száját, aztán megforgatja a szemeit, ezzel fejezve ki a véleményét, hogy bár már megszokta, azért őt is zavarja. Kit ne zavarna? Amikor valamit olyan jól kitalál fejben, de képtelen elmondani? Mindenkit zavarna. De gyakorol, és határozottan könnyebben beszél, mint néhány évvel ezelőtt. Ezt persze a másik nem tudhatja. De talán nem fogja kigúnyolni vagy sajnálni. Sajnálni ugyanis egyáltalán nem kell.
Követi a szemével Dávidot, aki a földre ül és figyelmesen hallgatja, amit mond, hogyan működnek a dolgok. Egy pillanatra átfut a fején, hogy ha az elmondása alapján akar a fiú alkotni, akkor visszaveszi a lapot. Még a kezét is kinyújtja, de aztán rájön, hogy ez butaság.
- Rendben - feleli, miután végighallgatta a másikat, aztán egy hosszabb szünetet tart, hogy kicsit átgondolhassa, amit ezután tervez mondani. Egy újabb nagy levegő után pedig bele is kezd - Egy iránytűt gondoltam. Vvv..vvv...vízzel és és és széll..lllel. Meg...meg ho..ho..holddal és nappal. Olyasmit, mint...mint a...a...a rajzomon. De...de...de nem pont olyanra... ez...ez csak ne...ne...nekem se..se...segítség. Szeretném ha szín...szín..színes lenne... és...és... mozogna...
Nem tudja utóbbi lehetséges-e. Tudja, hogy vannak mágikus tetoválások, és azok mozognak, de hogy Dávid ebben tud-e neki segíteni azt nem tudhatja. Bár az is megfordult a fejében, hogy talán elemi mágiával tudná ő maga is mozgatni a festéket a bőre alatt, de valószínűleg még nincs azon a szinten. Na meg, miért is tenné, ha egyszer megoldható a dolog egyszerűbben? Igaz, ez a tetoválás pont azért kerül majd rá, hogy tudja, nem mindig az egyszerűbb őt a jó. De egyelőre még nincs rajta, szóval... halogatja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=715953#post715953][b]Wittner Dávid - 2018.03.09. 16:15[/b][/url]

Ugyan mind a ketten tudtuk, hogy ki a másik, de bemutatkoztunk, nem hiszem, hogy ez gond lenne. Az illem, ugye, fontos, legalábbis a családom folyton ezt mondja, én meg hol hiszek nekik, hol nem. Van, hogy hinnék, aztán megunom és inkább elengedem az egészet, hogy ne kelljen vele foglalkozni, mert éppen túl fárasztó.
- Iiiigen, csak a plusz stressz sem hiszem, hogy majd pont segít - rántottam egyet a vállamon, mert ha beszédhiba, akkor az. Nem fogok emiatt másképp tekinteni rá, ugyanolyan teljes értékű ember, mint bárki más, egy kis plusz nehézséggel az életében. Rajta pedig látszott, hogy nem is éli meg valami jól ezt a bizonyos pluszt, mert a szemét is forgatta.
Leültem a földre a fotel mellé, mert a szőnyeg miatt nem volt hideg és így közelebb is voltam, könnyebb volt a dolgokat elmagyarázni, egyeztetni, nagyjából mindent.
- Ha arról van szó, nagyon szívesen megcsinálom pontosan ezt is, azon ne múljon, csak nem tudom. Már hogy vonalról vonalra ezt szeretnéd, vagy egy hasonlót. Színesben gondolkodsz? - kérdeztem felpillantva rá, elszakítva a tekintetemet a papírról. Kicsit jobban szemügyre is vettem a lányt, hogy milyen a stílusa, mit várjak tőle ez ügyben. - Mennyire színesben? Már hogy élénk, pasztell, az egész olyan lenne, vagy csak részei? Melyik része mozogna?
A tekintetemet ismét az ábrára szegeztem, az nem lenne rossz, ha a mutató mozogna, mondjuk és esetleg a szél mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=719067#post719067][b]Mezősi Nyeste Veronika - 2018.04.01. 17:41[/b][/url]

Valahogy túlteszi magát a kezdeti idegességen, és ahogy a másik leül vele szemben és a tetoválásra kerül a sor, már csak amiatt aggódik, hogy vajon a rajza mennyire segítő, avagy épp ellenkezőleg, akadályozó. Azért próbálja elmakogni, hogy ez inkább csak egy vázlat, és ha nem pont ilyen az sem zavarja. De nem biztos a sikerben, főleg, hogy a fiú vissza is kérdez. Mintha pont azt kérdezné, amit mondott. Vagy csak akarta úgy mondani, de máshogy jött ki? Igazából nehezen tudná megmondani. Időnként ha megakad, nem is tudja pontosan, mit akart mondani és máshogy fejezi be a mondatot, de most nagyon igyekezett, hogy ez ne történjen meg.
- Ha...ha..hasonlót. Ez csak csak csak egggy elk...kkk..kkképzelés. Úgy nagy...nagyjából - próbálja meg újra elmondani. Persze ha a másiknak nincs jobb ötlete, de ezt kétli, akkor ezzel is boldog lesz. És persze bármit is talál ki Dávid, először mindenképp látni szeretné, hogy mennyire illik bele az eridonos alkotása az ő elképzeléseibe. De határozottan nyitott mindenféle opcióra.
- Csak egy r...rrr...részét. Színesben. Nem nem nem szeret..ttt..ném, ha túl fel..fel..feltűnő lenne.
Elvégre csak magának lesz. Azért, hogy mindig emlékezzen, azokra a dolgokra, amik fontosak. Hogy tudja, a "helyes út" nem mindig cukormázas.
- Mozogni a a a szelll...let gondoltam. Meg...meg...meg a t..tt...ttttűt - fűzi még hozzá, aztán lepillant a rajzra, és egy másik dolog jut eszébe, amit ő nem tudott sehogy sem a rajzba csempészni, de talán Dávidnak van rá jó ötlete. - Sze..sze...szeretnék rá vv..v...vvvizet. Va..va...valahogy. Csak n...n...nem tu...tu...tudom, hogy...
S azzal kérdőn tekint a másikra, hogy ő mit gondol erről, hogyan lehetne egy kis nedvességet belecsempészni, anélkül, hogy túl zsúfolttá válna a kompozíció.