A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

Zétény
- Rellon buli másnapján; délután

Eléggé nyúzott voltam egész nap, pedig nagyon is jól aludtam az éjjel, nem is értem miért... Szóval miután sikerült visszajutnom a Levitába, egy ideig csak ültem az ágyamon és bámultam ki a fejemből, próbáltam kitalálni, hogy mi lesz ezután. Térdeimet átkaroltam, hátam a hideg falnak feszült, ahogy gondolkoztam a továbbiakon. Végül úgy döntöttem, hogy most már úgy sem tudnék ezen változtatni, felesleges azon rágódnom, mi történt.
Még lementem ebédelni, utána pedig sétálni indultam a kastélyban. Olyan jó volt már végre visszatérni ide, hiányzott minden egyes folyosó, a termek, a Levita, a megszokott környezet. Nem nagyon szerettem innen kiszakadni, jó volt a svéd iskola, de most már inkább maradnék itt. Semmi sem jobb annál, mint mikor az anyanyelveden szólalhatsz meg, és mikor tudod, hogy merre kell menned, ha meg akarsz reggelizni. Voltak ebből gondjaim, főleg az elején, és kicsit rossz érzés volt éhesen bolyongani tíz percig a másik kastélyban.
Egyébként nem is volt célom. Fogalmam sincs hova akartam menni, csak szépen lassan tettem egymás után a lábaimat, fejem kicsit lejjebb hajtottam, szőke hajam az arcomba hullott. Nem akartam egyelőre benyitni sehova, csak élveztem a megszokott hosszú folyosókat, a festmények morgolódását, hogy nem tudnak pihenni ettől a sok gyerektől, egy-kettő meg is mosolyogtatott. Hiába, mindenhol jó, de legjobb a második otthonodban. Végül mégis megálltam az egyik ajtó előtt, aminek kilincsét rögtön le is nyomtam, hogy beléphessek a szobába. A társalgót rögtön felismertem, habár nem volt benne egy társalogni sem kívánó diák, ezt először kicsit furcsának tartottam. Aztán csak vállat vontam, becsuktam az ajtót és az egyik messzebb álló kanapéra dobtam le magam. Lerúgtam a cipőm, felpakoltam lábaimat a puha anyagra és lejjebb csúszva elterültem rajta. Tudtam, hogy hamarosan valaki úgyis meg fog jelenni, hisz ez mégis egy közkedvelt helyiség volt, addig is viszont csak lehunyt szemekkel idéztem fel a múlt éjszakát, ami ismételten azt eredményezte, hogy belepirultam már a gondolatba is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=568060#post568060][b]Nemes L. Izabella - 2016.02.28. 11:28[/b][/url]

Zétény
- Rellon buli másnapján; délután

Eléggé nyúzott voltam egész nap, pedig nagyon is jól aludtam az éjjel, nem is értem miért... Szóval miután sikerült visszajutnom a Levitába, egy ideig csak ültem az ágyamon és bámultam ki a fejemből, próbáltam kitalálni, hogy mi lesz ezután. Térdeimet átkaroltam, hátam a hideg falnak feszült, ahogy gondolkoztam a továbbiakon. Végül úgy döntöttem, hogy most már úgy sem tudnék ezen változtatni, felesleges azon rágódnom, mi történt.
Még lementem ebédelni, utána pedig sétálni indultam a kastélyban. Olyan jó volt már végre visszatérni ide, hiányzott minden egyes folyosó, a termek, a Levita, a megszokott környezet. Nem nagyon szerettem innen kiszakadni, jó volt a svéd iskola, de most már inkább maradnék itt. Semmi sem jobb annál, mint mikor az anyanyelveden szólalhatsz meg, és mikor tudod, hogy merre kell menned, ha meg akarsz reggelizni. Voltak ebből gondjaim, főleg az elején, és kicsit rossz érzés volt éhesen bolyongani tíz percig a másik kastélyban.
Egyébként nem is volt célom. Fogalmam sincs hova akartam menni, csak szépen lassan tettem egymás után a lábaimat, fejem kicsit lejjebb hajtottam, szőke hajam az arcomba hullott. Nem akartam egyelőre benyitni sehova, csak élveztem a megszokott hosszú folyosókat, a festmények morgolódását, hogy nem tudnak pihenni ettől a sok gyerektől, egy-kettő meg is mosolyogtatott. Hiába, mindenhol jó, de legjobb a második otthonodban. Végül mégis megálltam az egyik ajtó előtt, aminek kilincsét rögtön le is nyomtam, hogy beléphessek a szobába. A társalgót rögtön felismertem, habár nem volt benne egy társalogni sem kívánó diák, ezt először kicsit furcsának tartottam. Aztán csak vállat vontam, becsuktam az ajtót és az egyik messzebb álló kanapéra dobtam le magam. Lerúgtam a cipőm, felpakoltam lábaimat a puha anyagra és lejjebb csúszva elterültem rajta. Tudtam, hogy hamarosan valaki úgyis meg fog jelenni, hisz ez mégis egy közkedvelt helyiség volt, addig is viszont csak lehunyt szemekkel idéztem fel a múlt éjszakát, ami ismételten azt eredményezte, hogy belepirultam már a gondolatba is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=568151#post568151][b]Farkas Zétény - 2016.02.28. 13:21[/b][/url]

Nem éppen reggel ébredtem, már jól belevágott a nap a tíz órába is, mire kinyitottam a szemeimet. Annelie mellett feküdtem egy szál alsónadrágban, ő pedig egy póló és rövidnadrág kombinációjába tolta hozzám a nemesebbik felét. Nem történt igazán semmi, a kisebb incidens után, amit nem szerettem volna, ha elharapódzik eljöttünk a buliról, hazakísértem a pityókás lányt. Ígéretemhez híven megtekinthette a felsőtestem, de azon kívül, hogy segített levakarni sok röhögés közepette Scarlett rajzát, csak annyi volt, hogy ő átöltözött, én levettem a nadrágom, jó éjt puszi és elaludt rajtam, mint egy macska. A kis sárkánya nem akart éppen megenni, sem felgyújtani, szóval egy jót aludtunk, főleg Annelie. Biztos kényelmes lehettem, ha reggelig nem mászott le rólam. Engem egyébként gyorsan elnyomott az álom és nagyjából egy óra volt, mire meg tudtam mozdulni. Miután láttam, hogy nem fog felkelni egyhamar – úgyis hétvége van, miért is kelne – a menyasszonyom, ideje volt távoznom, főleg, hogy éhes voltam. Nem akartam kifosztani, készítettem kávét mindkettőnknek és kifelé menet odatettem az éjjeliszekrényére, amire már ő is megmozdult. Otthagytam őt egy gyors puszi után és elmentem a falatozóba burkolni valamit. Nem értem rá kivárni egy étterem ajánlatát, gyorsan ennem kellett. Aztán elnézelődtem a parkban, most pedig már újra a kastélyban sétálgatok. A társalgóba is benézek, hátha van ismerős, de csak valaki lábát láttám, de egy vállvonással megnéztem magamnak ki az. Hátulról közelítettem, nem láthatott, és hát ki más lenne, ha nem Iza. Rögtön elmosolyodtam és közelebb léptem.
- Csipkerózsikát már a tegnapi csók sem kelti fel? Nocsak, nocsak - vigyorom még szélesebb lett, ha lehet, és bár piszkáltam vele, nem hiszem, hogy zokon venné. Lekaptam egy párnát mellőle és a kandalló elé helyezkedtem, és kifekszem elé.
- Azért szólhattál volna, hogy van barátod, nem is láttam még ezt a srácot, de azért örülök, hogy végre valaki megolvasztotta a jégpáncélod – mosolyogva beszélek, és még kényelmesebben elhelyezkedem. Látom, hogy el is van pirulva, szóval kíváncsi vagyok a sztorira.
- Na, mesélj – figyelem érdeklődve. Majd ha nagyon kiosztom, megmondom neki, hogy mindjárt vizsgaidőszak és a könyvekkel kellene foglalkozni, nem a pasikkal. De ezt csak a legvégső esetben vetem be.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=568187#post568187][b]Nemes L. Izabella - 2016.02.28. 14:39[/b][/url]

Zétény
- Rellon buli másnapján; délután

Ahogy megjósoltam, valaki már nyitotta is ki az ajtót. Nem néztem fel, igazából nem is nagyon érdekelt, hogy ki jött be, majd úgyis el fog menni. Szándékomban állt hallgatni, és úgy tenni, mint aki jó mélyen alszik, álmaiban pedig egy teljesen más helyen jár - ami nem Svédország. Szóval én ugye úgy gondoltam, hogy az idegen majd szépen el fog innen menni és békén hagy, vissza tudok térni eredeti elfoglaltságomhoz, de nem így lett. Lépteket hallottam, egyre közelebb ért hozzám, és mikor már úgy döntöttem volna, hogy akkor én kinyitom a szemem megnézni kinek állt szándékában zaklatni, az idegen megszólalt. Én meg reflexből csaptam hátra a combja felé és elröhögtem magam.
- A hangodból ítélve te sem vagy valami kipihent. Hosszú volt az éjszaka? - végre kinyitottam a szemeim épp akkor, mikor Zétény az egyik párnáért nyúlt. Arcomra gúnyos mosoly kúszott fel abban a pillanatban, hogy kiejtettem számon a kérdést, lábaimmal arrébb húzódtam, hogy fel tudja venni a párnát. Eszem ágában sem volt felülni, hogy ő is odaférjen a kanapéra, meg hát körülöttünk állt még vagy három, de neki feltétlen a földre kellett feküdnie. Mondjuk nekem mindegy, én elvoltam ott a kényelmes heverőn.
- Nem is a barátom - húztam össze magam, már amennyire fekvő helyzetben az ember képes összehúzni magát. Jobb kezem a homlokomra támasztottam, és tüntetőlegesen a plafont kezdtem el bámulni. Azon tűnődtem, hogy tudnám elmagyarázni Zéténynek, hogy Adriannal nincs köztünk semmi, csak sokat ivott, nekem az az egy pohár is megártott, és mivel vele jöttem, vele is mentem. Meg megcsókolt. Ennyi. Csak ezt az én drágalátos barátom sosem hinné el nekem, ha így adnám be neki, szóval kellett egy B-terv is.
- Nincs mit mesélnem - tártam szét karjaim fekve, aztán jobb kezem ismét a homlokomra került. - Elhívott, én beleegyeztem, ittunk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Nem tudom mit kellene mesélnem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=568360#post568360][b]Farkas Zétény - 2016.02.28. 18:39[/b][/url]

Iza feküdt ott, nekem meg muszáj volt rákérdeznem. De tényleg, nem hiszem, hogy azt hiszi, hogy tízből tíz esetben egyszer sem tenném fel a kérdést. Biztos vagyok benne, hogy mind a tízszer feltenném, és ismer annyira, hogy ő is ezt higgye. A combom felé üt, de csak reflexből húzódok kicsit visszább, viszont hagyom, hogy eltaláljon. Vele együtt nevetek, a kérdése persze jogos, de csak ingatom a fejem.
- Teljesen kipihent vagyok, egy jót aludtunk. Anne kicsit becsiccsentett, hazakísértem, szépen betakartam, aztán aludtam én is – osztom meg vele a rá tartozó részt, amíg párnát kerítek magamnak. Az a néhány puszi, meg a hasmutogatás igazán ártatlan volt, főleg ebben a korban. Azért láttam rajta az elégedettséget a gúnyos mosolyán át, el tudtam képzelni, hogy mi játszódhatott le a fejében. Tuti fel fogom hozni a vizsgákat ezek után…
- Persze, hogyan is lenne az. Nemes Lilien Izabella egy pasival csókolózik egy bulin, teljesen szokványos látvány – vágok vissza, mert én már nem is tudom, hogy hány éve ismerem. Három? Na, ilyet én még nem láttam tőle, de nem ítélem el, arról szó sincs. Csak újdonság számomra.
- Aha, hát a srácon nem úgy látszott, hogy nem akar semmit. Persze csak nyugodtan tagadd, de szerintem meg kéne próbálnod. Jó kis páros voltatok látszólag. Ennyiszer még sosem láttalak elpirulva – vigyorgok tovább, és feltámasztom a könyökömre a fejem. De tényleg, nem hiszem, hogy egy kis ital ennyire lazává tette volna Izát, ahhoz azért több kell. Sőt egyáltalán nem tűnt úgy, mintha első találkozás lett volna.
Végül kiterülök a kandalló elé, és nem piszkálom tovább, bár megtehetném, de most inkább hagyom.
- Remélem, mellém kerülsz a tablóra – jut eszembe, jó lenne, még egy kicsit meg is bűvölném, hogy nyelvet nyújtsak rá, ő meg vágja a szokásos arcait rá. Mekkora tuti lenne már?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=568825#post568825][b]Nemes L. Izabella - 2016.02.29. 11:53[/b][/url]

Zétény
- Rellon buli másnapján; délután

Nem hitt nekem. Hát természetesen miért is hitt volna nekem, elvégre nem én voltam a legjobb barátja, akinek még akkor is hiszünk, amikor amúgy nem. De, jó, igazat adtam neki abban, hogy tényleg nem volt ez rám jellemző, és meglephette volna, de hát ki kérem magamnak, ő meg hirtelen eljegyzést csinált a buli elején...! Az elején! Nem is a közepe felé, vagy mikor már kicsit többet ittak, nem, ő józan fejjel térdelt le és tette fel a nagy kérdést, ami még úgy nem is lenne baj, csak... neki már van menyasszonya. Meg hát nekem nem is szólt róla!
- Sokat ivott - rendeztem le ennyivel azt a részt, amelyben kitért arra, mit műveltünk a buli vége felé. Persze, nagyon is tisztában voltam vele, hogy látta mit csináltunk Adriannal, főleg az italos asztalnál ácsorogtunk, az meg elég közel volt a kanapéhoz, amin meg ők ültek. Tudtam nagyon jól, hogy néha odanézett, úgysem bírta volna ki. És akkor így én is felhozhattam volna neki a lánykérést, meg hogy be sem avatott a tervébe, hogy jól a szemére vethessem milyen hülyeségre készült. Elvégre neki mégiscsak ott volt Lyra, még akkor is, ha ki tudja hogyan álltak abban a pillanatban.
- Mi nem látszott úgy rajta? - visszanéztem Zétényre, tekintetemmel az övét kerestem, hogy mocskos módon, de azt használjam zsarolásként, amit úgy szeret: zöld szemeimet. Nem volt valami szép dolog, de ha van valami, aminek ez a gyerek nem tud ellenállni, az a szépség. És én egoista módon próbáltam kihasználni mindazt, amit abban a pillanatban ott ki tudtam használni. Magától amúgy sem folytatta volna a gondolatmenetét, engem viszont eléggé kíváncsivá tett, és tudni akartam mindent arról, mit gondol Adrianról.
- Miért gondolod, hogy melléd kerülök? A levitásokat felülre rakják, az első sorba, hogy mindenki lássa kik teljesítettek idén is a legjobban - csak mosolyogni tudtam azon, amit mondott, természetesen nem vettem komolyan. Nekem teljesen mindegy volt, hogy ki mellé raknak, csak sikerüljön a VAV, és mehessek tovább mestertanoncnak. Apropó, mestertanonc. - Maradsz továbbképzésen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=568861#post568861][b]Farkas Zétény - 2016.02.29. 13:13[/b][/url]

Iza most is cuki volt, mint mindig, ezért is eshettem bele anno úgy, hogy észre sem vettem. De azt hiszem, hogy elmúlt már ez az érzés, vagy legalább erősen visszahúzódott. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vonzódom hozzá, de Anneliehez is vonzódom, meg van egy csomó lány. Na, de mindegy, próbálja meteni a menthetőt, és ez becsületére váljon.
Sokat ivott, mondja, én nem hiszem igazán. Az biztos, hogy egy percre sem tudta levenni Izáról a tekintetét, de legalább nem volt túl pofátlan. Szóval nem csak az ital miatt volt olyan, de jó, nem faggatom tovább róla. Aztán beveti a szemeit, mert kíváncsi, és jól tudja, hogy elérheti nálam vele azt, amit akar. Persze ez övön aluli, és lehet, hogy még behajtom valahol rajta.
- Ne villogtasd a smaragdjaid, mert belém forr a szó… Szóval látszott, hogy tetszel neki és többet akar, mint ismerkedni. Biztos vagyok benne, hogy nem ez az első találkozásotok, ahhoz túl közvetlen volt és nem pofoztad meg érte – én még élénken emlékszem az első esetre, amikor megcsókoltam csak azért, mert nekem úgy volt jó. Nagyon kiakadt és nagyon csapkodott, itt ilyenről szó sem volt. Sőt nem láttam azt sem, hogy nagyon ellenkezett volna, de… hagyjuk a témát, térjünk át az iskolára, sokkal unalmasabb és kevésbé kínos.
- Tényleg? Hát Akkor a Rellon lesz felül Izus, vagy nem láttad a pontversenyt mostanában? Lehetsz alattam – röhögök fel, a teljesen kétértelmű mondatomra. Szegénynek, ezt most eléggé öngól volt, mert két és fél ezer ponttal vezetünk az Eridon előtt, és a Levita az utolsó, ha jól emlékszem kétezer pontjuk sincs. Az más kérdés, hogy a végzősökkel mi van, talán még én is szereztem néhány pontot idén, pedig nem volt szándékos esküszöm…
- Azt még nem tudom. Nem sok minden tartana itt, az a helyzet. Lassan meg kell kezdenem apám mellett a tanulást a cégeinknél, nem biztos, hogy még pár évet itt akarok veszíteni – vonom meg a vállam fintorogva. Gőzöm sincs, hogy maradjak-e, vagy sem, vagy egyáltalán mi legyen. Lyrával még mindig nem vagyunk egy hullámhosszon, Anelliet lehet, hogy hamarabb el tudnám venni, mint őt. Nem is sajnálom tőle azt a szép gyűrűt.
- És te milyen szakra mész? – érdekel, hogy mi szeretne lenni, igaz mondta már, de az évek során, vagy akár az utolsó hetekben is lehet változás a mi korunkban. Lehet, hogy maradni fogok emiatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=570960#post570960][b]Nemes L. Izabella - 2016.03.06. 10:58[/b][/url]

Zétény
- Rellon buli másnapján; délután

Mint úgy mindig, most is sikeresen elértem a célom szemeimmel, és nem is volt több dolgom vele, mint figyelni a szavaira. Persze, ő is megjegyezte, hogy ez mennyire övön aluli volt, még úgy is, hogy csak burkoltan célzott rá, de láttam a szemeiben, hogy azért élvezte egy kicsit. Én is élveztem, mint mindig, amikor így kellett valamit kiszednem belőle, mert magától persze, hogy nem mondta volna el. De nem értettem, hogy miért nem. Nem szokásom kifecsegni másoknak ilyeneket, az meg megint egy másik, hogy nem is tudnám kinek kifecsegni. Nem, mintha nem lenne pár diák, akik lesik Zétény minden lépését és tudni akarnak minden egyes pillanatról az életében, de akkor sem én lettem volna az informátoruk.
- Honnan tudod, hogy nem pofoztam meg? - kérdőn fordultam felé, tényleg érdekelt a reakciója. Ők előbb leléptek, mint mi, és ehhez még az is hozzátartozik, hogy miután mi elhagytuk a termet, senki sem -Zétény meg pláne nem- látott minket onnan, azt sem, hogy merre mentünk. Az ő válasza ettől függetlenül nagyon is érdekelt, hisz utána még ezer meg egy alkalmam lett volna rá, hogy pirossá varázsoljam az arca valamelyik felét, Adrian ne csak a kék felsőtestével villogjon.
- Ne kiabáld el, és különben is. Mi még így is nyertesek vagyunk, nem tudtad, hogy mi írjuk idén is a legtöbb kiválót? - nem, a visszavágás egyértelműen nem volt az erősségem, és ezt most a rellonos is első kézből megtapasztalhatta. Én inkább az a párnákkal támadó fajta voltam, meg most már inkább az elemi mágiára koncentráltam, mint a vizsgákra. Ez persze nem azt jelentette, hogy nem hajtottam annyira a legjobb eredményre, de akkor sem kaptam idegbajt, mikor elfogadható vagy várakozáson felüli lett egy-egy vizsgám. Azt hiszem kezdtem felnőni, és komolyabb dolgokkal foglalkozni.
- Maradok kviddics szakon, ha felvesznek. Meg gondolkoztam a pszichológiában és a gyógyításban, de hármat egyszerre nem akarok, meg szerintem nem is lehetne, lassan döntenem kéne a kettő között. Csak nem tudom melyiket szeretném jobban csinálni - ülő helyzetbe tornáztam magam, helyet adva ezzel a rellonosnak is a kanapén. Jobb lábam felhúztam, átkaroltam a kezemmel, állam a térdemre hajtottam. Zöld szemeim ismét ráemeltem, kerestem a tekintetét, hogy amint megtalálom, visszatérhessek ahhoz a kérdéshez, ami annyira foglalkoztatott.
- Tényleg megkérted Anne kezét? - ez egy nagyon is fontos kérdés volt, elvégre ő már vőlegény, még akkor is, ha a menyasszonyával nem állnak túl jól.