A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

Adrian ismer egy agyas levitást. Adrian ismeri Arnoldot. Arnold meg egy roppant kedves ember.
Adrian okos gyerek. Adrian jó gyerek. És Adrian a világ leglustább rellonosa. Ám ugyan akkor kreatív is, mint azt bizonyítja, hogy az elmúlt tíz percben végigrótta a folyosókat, minden egyes kis kéket megkérdezve, hogy hol találja meg a levitást, majd a megszerzett információk tulajdonában felkocogott egészen a másodikra, kezében egy papírral meg egy tollal. Benyit, körbenéz, majd miután sikeresen megtalálta Arnoldot, mint egyetlen itt tartózkodó személyt - milyen nehéz dolga lehetett -, becsukva maga mögött az ajtót indul meg a fiú felé, s ül le vele szemben.
- Szia. - mind az összes fogát megvillantja, úgy vigyorog neki, mintha ezzel meg tudná hatni a mestertanoncot.
- Hogy vagy? - felkönyököl, állát két tenyerébe ejti, ahogy pislog rá, mintha épp semmi hátsó szándékot nem forgatna a fejében. Pedig abban a szövevényes agyában megvan a tervének minden egyes részlete, hogy hogyan környékezi meg Várkonyit, és hogyan húzza bele a csapdájába, valamint mivel fizeti le. Mindezt egyetlen nagy célért, melyen az élete is múlhat: megíratni vele a mágiatörténet beadandóját.
- Mit tanulsz? - felvonja szemöldökét, miközben épp a nagyon kedves hangnemében beszél a gyerekhez. Aki mondjuk pár évvel idősebb nála, de ez most mellékes, és kérem szépen nagyon kedvesen néz, ez nála már dicséretes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=559699#post559699][b]Adrian Ivanorovics Black - 2015.12.31. 16:00[/b][/url]

Adrian ismer egy agyas levitást. Adrian ismeri Arnoldot. Arnold meg egy roppant kedves ember.
Adrian okos gyerek. Adrian jó gyerek. És Adrian a világ leglustább rellonosa. Ám ugyan akkor kreatív is, mint azt bizonyítja, hogy az elmúlt tíz percben végigrótta a folyosókat, minden egyes kis kéket megkérdezve, hogy hol találja meg a levitást, majd a megszerzett információk tulajdonában felkocogott egészen a másodikra, kezében egy papírral meg egy tollal. Benyit, körbenéz, majd miután sikeresen megtalálta Arnoldot, mint egyetlen itt tartózkodó személyt - milyen nehéz dolga lehetett -, becsukva maga mögött az ajtót indul meg a fiú felé, s ül le vele szemben.
- Szia. - mind az összes fogát megvillantja, úgy vigyorog neki, mintha ezzel meg tudná hatni a mestertanoncot.
- Hogy vagy? - felkönyököl, állát két tenyerébe ejti, ahogy pislog rá, mintha épp semmi hátsó szándékot nem forgatna a fejében. Pedig abban a szövevényes agyában megvan a tervének minden egyes részlete, hogy hogyan környékezi meg Várkonyit, és hogyan húzza bele a csapdájába, valamint mivel fizeti le. Mindezt egyetlen nagy célért, melyen az élete is múlhat: megíratni vele a mágiatörténet beadandóját.
- Mit tanulsz? - felvonja szemöldökét, miközben épp a nagyon kedves hangnemében beszél a gyerekhez. Aki mondjuk pár évvel idősebb nála, de ez most mellékes, és kérem szépen nagyon kedvesen néz, ez nála már dicséretes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=559749#post559749][b]Várkonyi Arnold - 2015.12.31. 16:46[/b][/url]

Vaskos könyvvel a kezemben lépdelek ráérősen a folyosón, amiben az egyetlen pláne, hogy az a kötet bizony nyitva van, tekintetem pedig serényen ugrál sorról sorra. Tökélyre fejlesztettem már a sétálás közben olvasás mesterségét, így az utamba kerülők többsége megússza épségben, és ha mázlim van, nem egy két méteres, nagyon morcos rellonos lesz az egyetlen kivétel, akinek telibe nekikoccanok. Kellemetlenül indulna a mai nap, az már egyszer biztos. Ugyanakkor nagyon jó vagyok abban is, hogy kimagyarázzam magam mindenféle ostoba helyzetből, bár ez lányoknál nyilván klasszisokkal egyszerűbb. Hímtársaimra valahogy nem hatnak a kiskutyaszemek.
Könyökömmel ügyeskedem le a kilincset, és vállammal lököm be az ajtót, és csak miután be is csuktam magam mögött, lesek fel, ujjammal bökve a sor végére, mintegy jelzésként, hol tartottam. Üres. A társalgó ebben a koradélutáni órában teljes mértékben üres, hát értetek már ilyet?!
Elégedett vigyorral a képemen foglalok helyet a legszimpatikusabb széken az asztalnál, és előpakolom a felszerelésem, hogy nekiállhassak a tanulásnak, úgy igazán. Néha még magamat is megijesztem azzal, hogy mekkora stréber vagyok. De hát, ha egyszer annyira érdekes! Bal tenyerembe támasztom a fejem, és néha papírra vetek egy-két fontosnak vélt információt jegyzetelés gyanánt.
Az ajtó nyílására felkapom a fejem, de fel sem fogom, hogy valaki épp a nyugalmamat készül megzavarni. Aztán köszön. Meglepetten nézek fel, és Adrian nagyon tündibündi vigyorára azonnal fel is szalad a szemöldököm, de megvárom, míg végigzongorázzuk, hogy érdeklődést tettet irányomba. Hasonlóan cukormázas mosollyal hallgatom a gyors egymásutánban elhangzó kérdéseket, majd: - Mit akarsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=559771#post559771][b]Adrian Ivanorovics Black - 2015.12.31. 17:12[/b][/url]

Komolyan megerőlteti magát a szent cél érdekében, épp iszonyatosan jó fej egy levitással szemben, aki nem a nővére. Erre az csak így, 'Mit akarsz?'. Jó, mondjuk kétség sem fér hozzá, hogy ráérzett a dolgok lényegére, mert Adriannak bizony szüksége van rá, meg arra a nagy kobakjára, de nem így. Túl egyszerű lenne, és a nemleges válasz is garantált, neki márpedig igen kell. Megrázza fejét, pislog párat, míg szembesül ezzel a viselkedéssel, majd összevonja szemöldökeit. Jó, egy lányt kellett volna keresnie, ez már nyilvánvaló, de hát ha nem ismer levitás lányokat Shayleenen kívül. Pedig mennyivel, mennyivel egyszerűbb lett volna, szépen rámosolyog, meg mond neki valamit ami jól hangzik, és máris teljes a siker. De neeeem, neki Arnoldozni kell.
- Mi az, hogy mit akarok? - összeráncolja homlokát, mint akinek épp fogalma sincs, mire célozgat a másik, és teljesen ártatlan lenne minden ilyen nemű dologban.
- Csak megkérdeztem, mi van veled. - sóhajt, ő aztán képes túltenni magát a lelkét érintő traumákon, csak írja már meg valaki azt az átkozott beadandót, mert hogy ő képtelen rá, az is biztos. A duzzogásból ennyi elég is volt, még a végén ott bukna be.
- Hmmmm, hogy megy neked a mágiatöri? - egy sor hümmögés után környékezi meg a témát, hátha sikerül neki, és nem, amúgy nem nézi teljesen hülyének a fiút, csak épp a maga módján.. Kedves. Tudatja vele, hogy bízik benne, mert bizony az ilyenhez bizalom kell, nem is kevés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=560628#post560628][b]Várkonyi Arnold - 2016.01.03. 21:45[/b][/url]

Nem most jöttem le a falvédőről, és elég régóta vagyok már az iskola diákja ahhoz, hogy tudjam, mi rejlik a hirtelen, teljességgel indokolatlan kedvesség mögött. De azért belemegyek a játékba, magamban pedig igencsak jót derülök azon a képen, ami éppenséggel elém tárul. Esetünkben nincs egyébként semmi különös: egy lusta rellonos, akinek meggyőződése, hogy palimadárnak nézhet egy levitást, ráadásul felsőbb évest, érted! Amúgy pedig még azt is túlzás lenne kijelenteni, hogy olyan behatóan ismernénk egymást, bár abban egészen biztos vagyok, hogy még az Adrian által kedvelt személyekre sem láttam ilyen szépen vigyorogni. És ez a szempilla rebegtetés..! Már majdhogynem megtisztelve érzem magam!
- Megvagyok, kösz. Mint azt láthatod, tanulnék. Szóval azt állítod, tévedek, és nem akarsz semmi mást? – tömör válasz a kérdésére, csak, hogy még véletlenül se jöjjek ki bunkóként az egészből. Fél szemöldököm enyhén feljebb szökik az ártatlan, kérdő arckifejezés megkoronázásaként, így várom, hogy kinyögje végre, miért is lettem én egyik pillanatról a másikra oly érdekes.
- Tudtam! – mutatok rá vádlón, de a képemen győzelemittas vigyor jelenik meg. Mintha az év rejtélyét oldottam volna meg, hosszas nyomozás árán. – Őszintén… nem is értem, miért nem egy korodbeli lánynál próbálkozol. Feleennyi erőfeszítés, és annyit se tudna kinyögni, hogy „azonnal”. De, mint láthatod… nem vagyok lány. És a legkevésbé sem jön be a módszered.
Grimaszolok egyet, mintha olyan nagyon sajnálnám, hogy így van, aztán egy vállvonás kíséretében már vissza is térnék a könyvemhez. Miért van olyan érzésem, hogy itt még nem ért véget a dolog…?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=568154#post568154][b]Adrian Ivanorovics Black - 2016.02.28. 13:38[/b][/url]

Ó, szóval megvan, hát azt látja Adrian is. Nem mintha különösebben érdekelte volna Arnold állapota, de azért jó tudni, hogy nincs semmi halálos betegsége, se semmi. Másképp még véletlenül se tudná megíratni vele a feladatát. Olyan szépen néz rá, amit tényleg csak különleges embereknél enged meg, szóval igen, a levitás mestertanonc igazán kiválasztottnak érezhetné magát. Csak hát, amint elnézi, nem érzi. Na den is baj, most ezen nem akad fent, mert neki a szorgalmi a fő célja.
- Azért, mert benned bízok. - jelenti ki. - Te vagy Várkonyi Arnold, neked egy ilyen még csak meg se kottyan. - bőszen bólogat mellé, még a feladatát is elé tolja bizonyításképp. - Kettőt firkantasz, és már kész is van. - néz rá a szemeivel, és bár belátta, hogy csökkent a siker esélye, azért még kapaszkodik mindenbe.
- Gyerünk, na. - ezt már halkabban mondja ki, mintha csak Arnold belső hangja akarna lenni, aki szintén arra készteti, hogy segítsen már ezen az elárvult rellonoson. Aki tényleg meg tudná írni saját maga is, csak kényelmesebb mással elvégeztetni.
- Jó, figyelj. - itt hangnemet vált, ha esetleg a kérlelés első variációja nem jött volna be. B terv indul. Rákönyököl az asztalra, előre hajol, mintha valami szupertitkos ügyletet kéne itt lerendezni, amit senki más nem hallhat.
- Biztos van valami, amire nagyon vágsz. Ingyen bokszjegy. VIP helyre. Hmmm, étel. - részben magából indul ki, mert mégis ki ne szeretné az ételt, részben meg másból, mert mégis, ki ne szeretne egy teljesen ingyen jegyet?