36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2015. december 13. 20:47 | Link

Vér Lanetta

 Csatangolok a kastélyban azon tűnődve, hol is voltam már régen, és eszembe jut a társalgó, ahol múltkor is milyen jót csevegtem. Azóta nem jártam ott, de már itt vagyok a tárgyalt helyen. Benyitok, körülnézve állapítom meg, hogy nem változott semmi. Azért ennyire nem varázslatos ez a hely, hogy mindig változzon. Meg elég is nekem a szellemek járkálása, meg a festményekben ide oda közlekedő portrék. Ezeket még nem sikerült száz százalékra megszoknom, de jó úton haladok. beljebb megyek, és elhelyezkedek az egyik kanapén, előtte öntök magamnak egy kis italt, mert kimelegedtem. A kandallóra nézek, eszembe jut, hogy múltkor mennyire szerettem volna hogy égjen benne a tűz, de akkor túl jó idő volt hozzá. Előkapom a varázspálcámat, és próbálok tüzet éleszteni, de nem sikerül.  Megelégelem, és a kandallóhoz lépve, magamhoz ragadva a gyufát tüzet csiholok, sikerrel. Vissza ülök. Elégedetten a munkámmal kortyolgatok a megfelelő hőmérsékletű italomból. Elkényelmesedve tűnődök az elmúlt bő egy hónapról amióta itt vagyok, gyorsan elszaladt. Történt pár dolog ezen a rövid idő alatt is, házam újságjának a szerkesztőségének lettem a tagja, minap pedig a kviddics csapatnak is. Örülök ennek, szívesen csinálom, remélem elégedettek is velem. Eddig még nem mozdítottak el. remélem találkozok valakivel itt.
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. december 15. 22:10 | Link


Lépteit iparkodott megszaporázni, habár futni nem szándékozott a diákoktól tömött folyosóhálózatokon. Nem akarta felhívni magára mások figyelmét, vagy fellökni egy figyelmetlen varázslótanoncot, így próbált a séta fogalmán belül maradni, annak határait feszegetve.
Egész nap ezt a tempót diktálta, lábai lassan kiáltozni fognak tiltakozva a megerőltető gyaloglás végett, ám a lány csak nem lesz hajlandó nyugton maradni, míg elveszett kincsecskéjét magához nem fogja szorítani ismét. Ritka számba ment, hogy akármilyen mütyűr, ketyere vagy kacat eltűnjön keze alól, általában gondosan oda szokott figyelni arra, hogy merre teszi le egyes tárgyait, most mégis azért rója az iskolában a köröket, mert az egyik legfontosabb ékszerkének kélt lába.
A karkötőt, melyet Lellától kapott, amolyan félig szuvenír Madagaszkárról, félig szerencsét hozó bizgentyű gyanánt, eddig unhatatlan csuklója körül ücsörgött, és csak nemrégiben fedezte fel a lány, hogy keze megüresedett, és a csinos karperecnek hűlt helye sem volt karján. Ezután nem is volt kérdés, hogy azonnal keresni kezdje; először áttúrta ágyát, szekrényéjét, sőt az egész Gyöngyöt felkutatta, minden bútor mögé, alá és aminek lehetett még belsejébe is belesett. Ezt követte a tantermek átbogarászása, és az étkező alapos végigjárása, utána pedig a mostanában felkeresett szobák és helyszínek következtek sorra.
Jelenleg a társalgóba sietett, hogy ott is körbenézzen. Valahol meg kellett lennie, magától mégse sétálhatott el, vagy tűnhetett kámforrá az a fránya karperec.
Hatalmas lendülettel rontott be a szobába, nem volt ideges, csupán nem volt kedve és ideje lassítani az ajtó előtt, és különben sem számított arra, hogy bárkinek is a nyugalmát megzavarja odabenn. Mikor legutóbb itt járt sem voltak igazán sokan a helyiségben, pedig akkor sokkal emberibb időpontot ütött az óra, így mikor egy fiatal fiúval találta szembe magát hirtelen megtorpant, és az illetőre meredt.
- Szia - nem mosolygott, ahhoz túl meglepett volt, de talán hanghordozásában fellelhető volt némi kedves él, mely általában - ha a lány nem túl zaklatott - meg szokott jelenni akarva, akaratlanul.
- Ugye nem ijesztettelek meg? - kérdezte, immár sokkal szelídebb mozdulattal belökve maga mögött az ajtót, és szembe fordulva a másikkal.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2015. december 16. 18:37 | Link

Lanetta

 Már annyira belemerültem a gondolataimba, hogy azt már bóbiskolásnak hívják. Ez az állapot sem tartott örökké. Egy lány viharzott le nagy sebbe - lobbal, de elég hamar észhez tértem. Kicsit meglepődök ezen a nagy berohanáson, de szerintem nem is nagyon vett észre, mikor bejött. Ez megváltozott, és amin csodálkozom, hogy az előző nagy rohanás helyett, most már azért nyugodtan áll előttem és beszél hozzám.
 - Szia! Nem ijesztettél meg, csak kicsit elszundítottam. Jó hogy jöttél, mert már mentem volna. Örülök annak, hogy bejöttél, megismerkedhetek még egy diáktársammal. Nem olyan régen jöttem az iskolába. -
 Kicsit sablon dumával indítok, már kezdek hozzászokni, pedig nem szeretnék, hiszen nem akarok egy tucat diák lenni, de nem hiszem, hogy itt lenne egyáltalán ilyen.
 - Be sem mutatkoztam még. Partay Alfréd Benedek a nevem, és első éves Navinés vagyok. Helyezd magad kényelembe. Úgy látom mintha kerestél volna valamit. Tudok segíteni valamit ez ügyben? -
 Még csak most mutatkoztam be neki, kicsi cikinek érzem magam, de most már nem tudok ezen mit javítani. Ami késik az nem múlik. Kíváncsi vagyok arra, miért jött be ilyen nagy lendülettel. Ha nem akar róla beszélni, persze nem erőltetem. Én nem vagyok az a fajta ember, aki ráerőlteti az akaratát a másikra.
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. december 20. 22:26 | Link


Az ajtót lassan behúzta maga mögött, úgy tűnt a fiút sikerült felébresztenie, legalábbis abból a néhány, közvetlenül az bejáraton való áttörése utáni reagált mozdulatból ítélve, melyet a másik produkált. Szinte azonnal visszavett a tempójából, habár fontos volt neki a karkötő, és az élete is, melyet Scar könnyedén elvenne, ha megtudná mit tett a szerencsétlen tárgyacskával, mégsem rombolhatta le buta viselkedésével társa délutáni sziesztájának álmait.
- Ez esetben üdv itt, remélem tetszik a hely - kedélyes mosoly kíséretében jöttek az üdvözlő szavak, bár mögöttük volt valami alig hallható gépiesség is, melyet leginkább a formai kedvességnek lehetett betudni, amivel mindenki az elsősöket szokta köszönteni.
- Vér Lanetta, másodikos az Eridonban - a név után kicsi szünetet tartott, hogy mondata második részének utolsó hangjait pont azokban a pillanatokban ejtse ki, mikor pont odaért a kanapé mellé, a fiúval szemben. Kinyújtotta kezét, és ha társa is hasonlóképp cselekedett, szorosan, határozottan, de mégis nőiesen megrázta annak mancsát.
- Köszönöm, de erre igazán nincs időm - rázta meg fejét mikor a másik hellyel kínálta. Sietnie kellett, minél előbb meglelte a karperecet, annál kevesebb volt az esély arra, hogy örökre eltűnjön a tárgyacska. Ez nem akármilyen kastély volt, a dolgok ritkán ültek meg egy helyen sok ideig, és ha egyszer helyet változtattak, és melegebb éghajlatra költöztek, akkor már igazán nehéz volt megkeresni, a mütyűrök új lakcímét.
- Egy karkötő volt, körülbelül ekkora... meg ilyen... - a csuklóján mutogatta az ékszer méreteit és nagyságát, még a kövecskéket is megpróbálta  a lehető legpontosabban lemásolni ujjaival, hogy segítse társát gondja megértetésében.
- Nem tudom hol vesztettem el, igazából nincs garancia arra, hogy ebben a szobában van... - jelentette ki, már inkább a helyiségen nyugtázva szemeit, mintsem az egyetlen személyen a társalgóban.
- De nem írta sehol nagybetűkkel azt sem, hogy nincs itt, szóval úgy gondoltam alaposan átkutatom ezt a helyet, és ki tudja, lehet a végére kiderül majd, hogy itt lapult - vigyorogva érvelt, élénken és elevenen. Az igazság az volt, hogy szeretett turkálni és rendetlenséget teremteni maga körül, és miután szülei kijelentették, hogy mennyire nem szívlelik ezt a szokását, még jobban rászokott a bosszantás kedvéért.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2015. december 21. 11:16 | Link

Lanetta

 Lány kéznyújtását viszonzom, mert így illik. Határozott kézfogás, amilyen most ő. Bár a határozottság mellet, egy kis idegesség is érezhető. Ezt ki is fejti, miért is van. Egy karkötőt keres, ami szemmel láthatóan nagyon fontos a számára. Ezért is nem akar leülni, mert nagyon keresi.
 - Egyre jobban tetszik, és jobban betudok illeszkedni a társaságba is. Ha tudok neked segíteni a keresésben, akkor szívesen teszem, remélem ezzel hamarabb meglesz a karkötőd. -
 Egy mondattal elintézem a formaságnak számító iskolai témát, amit ilyenkor csak jó modorból tesznek fel, szerintem kevés embert érdekel igazán, de beszélgetés indításnak nagyon is jó.
 - Remélem mihamarabb meg lesz, sokat számít neked ez a karkötő, ahogy látom. Ezért is segítek neked a megtalálásában, mert tudom, mennyire tud az ember kötődni egyes tárgyakhoz. Ezen a helyen bármi megtörténhet, ezt még nem nagyon tudtam megszokni. Biztos vagyok benne ennek ellenére is, hogy hamar megtaláljuk -
 Pozitívan állok a dologhoz, hiszen mindig  is úgy tartom, hogy a hozzáállás is sokat lendít, vagy éppen vesz vissza a lendületből. gyorsan fölpattanok, hogy ne csak szóban, hanem tettben is megmutassam, nem beszélek mellé. Próbálom először azokon a helyeken, ahol logikusan beeshet egy ilyen, úgymond apróbb tárgy. Ilyen helyek például a fotelek, kanapék párnája mögé, alá. Gondolom Lanetta is ott nézi meg először is, ahol járhatott, bár nem mondta, hogy mikor veszthette el, és mennyi idő telt el, amikor utoljára a kezén látta, és amikor már nem.
- Itt a kastélyban nincs talált tárgyak helye, ahol lelehet adni? Mert ha létezik, akkor ott is érdemes próbálkozni. Szerintem ott néznéd te is először. -
 Vetek fel egy ötletet, hogy a talált tárgyak közt is lehet, ha létezik ilyen a kastélyban, hogy az ilyeneket egy helyre lehet vinni, leadni az ilyen tárgyakat. Bár először biztos ott nézi. Nem szeretném, ha okoskodásnak tünne a felvetésem, csak segítőkész akarok lenni.
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. december 22. 22:12 | Link

Lanetta és Benedek

Lanetta és Benedek beszélgetését egy rövid pillanatra a társalgó nyíló ajtaja zavarhatta meg, amelyen éppen egy rosszkedvűnek, vagy legalábbis pillanatnyilag kissé mogorvának tűnő lány lépett be. Egy futó pillantást megejtett kettejük felé, habár nem mosolyodott el, nem is köszönt, sőt, inkább úgy tűnt, valószínűleg teher számára, hogy a helységben már tartózkodott valaki más is. Úgy látszott, nem igazán örül, hogy társasága akadt. Éppen csak egy rövid pillantásra méltatta diáktrásait, aztán gyorsan sarkon is fordult, és a másik irányba folytatta tovább az útját, a társalgó egy távolabbi pontja felé, Lanetta és Benedek egy darabig oldalról még láthatták, ahogyan elhalad mellettük. A lány ugyan nem volt talárban, de kinézetre valószínűleg Rellonos lehetett, hosszú fekete hajjal, amelyet egy szigorúan fésült lófarokban vitt tökéletességre.
Egykedvűen ledobta magát az egyik fotelbe az egyik félreeső sarokban, minél távolabb Lanettától és Benedektől. Úgy tűnt, mintha várna valakire, legalábbis gyakran a bejárat felé pillantgatott, ám senki nem érkezett, ezt néha egy-egy egykedvű sóhajjal nyugtázta.
Nem volt benne semmi feltűnő vagy különös, tulajdonképpen nem számított túl nagy jelenségnek, mondhatni felejthető volt, ám egy kis szemfülességgel Lanetta észrevehette, hogy egy nagy különlegessége azért mégiscsak akadt diáktársának – a csuklóján egy olyan karkötő pihent, amely megszólalásig ugyanúgy nézett ki, mint ahogyan a lány az imént a saját, elveszített karkötőjét leírta.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. december 23. 15:06 | Link

Benedek és a mesélő

- Szívesen fogadok bárminemű segítséget - bólintott rá a felajánlásra. Lanetta nem az a lány volt, aki az ilyesmit csak azért visszautasítaná, mert a másik talán csak formaságból ajánlotta fel. Azt mondta segít, hát segítsen is. Ketten sokkal gyorsabban elvégzik a munkát mint egyedül, és még a száját is jártathatja majd, ami plusz pont a társas munkák mellett.
- Igen, a legjobb barátnőmtől kaptam azt a karkötőt, aki mellesleg a nyakamat törné, ha megtudná, hogy sikeresen elhagytam. Vagy ha azt nem is, biztos mérges lenne rám, mert általában nem hagyok el dolgokat, de nem ám! - megrázta fejét, ahogy elképzelte maga előtt a dühös Scarlettet, aki a méregtől olyan vörös lett, mint egy hatalmas, túlérett paradicsom.
Miután a fiú felpattan, Lanettának sem volt maradása a fotel mellett, ahol Benedek nem kereste ott Lala nézte meg. Azokon a helyeken kutatott, ahol nagyon abszurd lett volna a karperec honléte. Benézett a kandallóba, bár ott javában ropogott a tűz, de még így is piszkafát ragadott, és alaposan széttúrta a szenesedő, izzó faszálakat, majd vissza. A könyvespolcokat is megnézte, leginkább a könyvek alatt, vagy felett, de néhány könyv előtt is elhúzta ujját, pár poron kívül nem ragadt egyéb mancsára.
Halkan felsóhajtott, mikor a kanapét is szétszedte belesve annak belsejébe. Sehol nem volt, mintha a föld nyelte volna el. Pedig megesküdött volna, hogy itt lesz. Legalábbis mintha érezte volna, egy női megérzés, mely úgy tűnt jelenleg megcsalta gazdáját.
- Nincs itt... - nyöszörgött szomorúan, az imént újra összetákolt kanapéba dőlve. Elfáradt, és ha a fiú mellé akart ülni arrébb vánszorgott valamelyest, de felkelni nem volt kedve. Kicsit pihenni fog, aztán megy a következő helyiségbe, talán a konyhába, mert idő közben a hasa is éhséget kezdett hirdetni.
- Hm...talált tárgyak osztálya? Ha van is, sem tudok róla. Akkora ez a kastély, hogy még én sem jártam minden négyzetméterét be, és amin megfordultam, de csak alig pár alkalommal azt sem tartottam igazán fejben. - azért mégis kutakodni kezdett emlékei között, hátha hallott valakitől valami ehhez hasonlót. Talán valaki említett egy ilyen szobát pár mondatban, vagy talán ő maga elsétálhatott egy ilyen nevet viselő ajtó előtt...de semmi, még csak megközelítő emlékre sem bukkant.
Az ajtó nyílt, és a lány meglepetten kapta fel eddig a karfán kényelmesen elhelyezkedett buksiját. Nem mintha olyan különlegesnek számított volna, hogy valaki bejött a társalgóba, de mégis kíváncsi volt az illető arcára.
Szemeivel végig követte a másik lány útvonalát, úgy tűnt az a másik nem örül olyan nagyon a jelenleg benn ülők jelenlétének. Lala nem köszönt, ha a másik piperkőc kisasszonynak sem állt szája üdvözlésre ő minek törje magát? Nem volt szimpatikus számára az idegen. Viselkedésével és külsejével is valami fensőbbséget akart sugározni társai felé, valamit, amiből le lehetett fenni, hogy a világ úrnőjének tartotta magát. Talán ha Lanetta is úgy viselkedett volna, ahogy szülei elvárták volna tőle,  most olyan lenne ránézni a "hercegnőre", mintha tükörbe nézne éppen? Ezen képtelen volt nem elmélázni egy keveset, ám ideje tényleg nem volt gondolatainak lágy vizében lubickolni, hisz csakhamar szemet szúrt neki a lány karján ücsörgő tárgyacska, mely mit adott isten, kiköpött mása volt az ő elveszett kincsecskéjének. Összehúzta szemöldökét és szó nélkül felpattant, hogy aztán a hollóhajú lány mellé huppanhasson, és egy fülig érő mű mosoly kíséretében köszönthesse.
- Szia! Szép karkötő!
Utoljára módosította:Vér Lanetta, 2015. december 23. 15:08
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2015. december 23. 18:30 | Link

Lanetta és mesélő

 Semmi különös erőfeszítésbe nem kerül számomra, hogy segítsek egy másik emberen. Mindenhol keressük. Ahol nem én keresem, ott keresi Lanetta az elveszett karkötőt.
- Igen az nem lenne egy jó, ha elvesztenéd azt, amit a legjobb barátnődtől kapsz. Megesik az ilyen. Értem, hogy fontos számodra. Nekem is sokat számítanak azok a tárgyak, amit olyan emberektől kapok, kik nagyon közel vannak hozzám. nagyon szívesen segítek neked, szeretek segíteni másoknak. -
 Még a kandalló lobogó tüzében is keresi. Az izzó fát is megbolygatja, számomra ez már túlzásnak tűnik, de teljesen megértem őt, hogy mindent tűvé tesz azért, ami nagyon is számít neki. Látom az arcán, hogy egyre elcsigázottabb, szomorúbb, kilátástalanabb a sikertelen keresésben. Még azért az eltökéltség nyomai vannak az arcán. Ezt pozitívnak tartom, mert ez a kitartás jele.
- Még én sem halottam, hogy lenne talált tárgyak osztálya vagy ilyesmi a kastélyban. Ha találkozok olyan emberrel, aki tisztában van az ilyen jellegű dolgokkal az iskolában, akkor rákérdezek. Elég nagy a kastély, még szerintem az itt eltöltött idő sem lehet elég arra, hogy megismerje. Főleg úgy, hogy nem egyszerű építményről beszélünk, hanem varázslatosról. Még ez is sokat nyom a latba kiismerhetetlenség terén. -
 Mondandóm közben a szemem sarkából azt érzékelem, hogy az ajtó irányából jön valaki. Lanetta előbb még a másik felemen volt. Fölnézek. Nem tévedtem, egy új személy érkezett a társalgóba. Legjobban az tűnik fel, hogy nem köszön. Ezt még azzal is tetézi, hogy tekintete olyan lekezelő irányunkba. Minden mozdulata arról árulkodok, hogy ő különb lenne kettőnkről. Nem foglalkozok vele. Legyen ilyen, van bőven belőle a kastélyban. Boldogítsa őket, velük biztos jól meglesz. Nekem most fontosabb dolgom.
- Szia! -
 Azért köszönök neki ahogy elhalad mellettem. Elhelyezkedik az egyik fotelben az új jövevény. Amin a legjobban meglepődök, amellett hogy persze nem köszön vissza, az az, hogy Lanetta egyből ott terem a lány mellett. Ahogy a karkötőre tereli a szót, már kapcsolok. Lehet hasonló a karkötőjük, vagy éppen az az, amit Lanetta ennyire keres. Minden lehetséges.
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. december 23. 18:54 | Link

Lanetta és Benedek

Lassú mozdulattal fordította a fejét a lány a két másik diáktársa irányába, mikor észrevette, hogy felé közelednek. Összeráncolta kissé homlokát, értetlenül nézve feléjük. Miért akarnak odamenni hozzá? Mégis minek? Nem teljesen volt számára világos, de nem is akarta, hogy kiderüljön. Ő csak az egyik háztársát várja, hát miért nem lehet az embernek már ilyenkor sem békét hagyni...?
Mindenesetre az elkerülhetetlen bekövetkezett, ő pedig egy kelletlen, már-már szinte undorodó pillantással mérte végig a párost, ahogy megálltak előtte, és köszöntek neki.
Üdv. – felelt, korántsem túl lelkesen, majd amikor Lanetta megjegyzést tett a karkötőre, csendesen hozzátette:
- Mit akartok? – gyanakvóan nézett a párosra, főleg a lányra, aki csak így nemes egyszerűséggel ezzel a bárgyú vigyorral nekirontott. Ugyan minek vigyorogni? Jóban vannak? Dehogy vannak. Akkor meg mégis miért erőlködik? A Rellonos nem volt a felesleges jópofizásnak híve, általában el is kerülte messziről az Eridonosokat, akiktől ezt a megnyilvánulást a legtöbbször látta. Lehet, hogy egy Rellonos nem mindig kedves, de lássuk be, olyankor legalább biztosan őszinte.
A karkötőre nézett, szintén kissé gyanakvó tekintettel. Miért beszél róla ez leányzó? Éppen csak most jutott hozzá, nem is olyan régen, és kifejezetten tetszett neki. Nade valakihez csak úgy odamenni, hogy egy-két szép szóval illesse a karkötőjét, ráadásul olyan illetőhöz, akit még sosem látott, és aki láthatóan nem igényli a társaságát – a lány legalábbis roppantul igyekezett, hogy ezt éreztesse – na azért az már tényleg mindennek a teteje. Privát szféra már nincs is a világon? Néha az ajtóra pillantott, reménykedve, hogy megérkezik a felmentősereg és nem kell tovább társalognia a körülötte gyülekezőkkel. Addig is azonban, amíg senki nem érkezett, összefonta maga előtt a karjait, és egy dölyfös, mogorva pillantás erejével igyekezett fenntartani a benyomást, hogy nincsenek szívesen látva.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. december 26. 21:45 | Link

Benedek és a mesélő

Lala szórakozottan bólintott a fiú megállapítására, de nem avval volt elfoglalva amit a másik mondott, figyelmét inkább az ajtón belépő lány kötötte le. Fekete, hátrafésült hajának első szálától, csillogó cipője orrának utolsó négyzetcentiméteréig unszimpatikus volt az idegen, az a fajta lánynak tűnt, aki tökéletesen passzolt a sznob fogalom keretébe. Persze elképzelhető volt, hogy Lanetta megállapítása nem volt helytálló, hisz első látásra felszínes viselkedés és külső alapján nem feltétlen ugyanarra az eredményre jut az ember, mint egy alapos megismerés után, de az ezüst hajú eridonos nem akarta megismerni, vagy beszédbe elegyedni a másikkal, így megelégedett egy ilyen véleménykialakítással is mindaddig, míg meg nem pillantott valami érdekeset társán.
Már éppen vissza akart fordulni Benedek felé, és folytatni a beszélgetést ott, ahol abbahagyták, vagy talán egy kicsit arrébb, tudva, hogy a pontos beszélgetőszál végét Lala nem fogja megtalálni az akkori figyelemkihagyása miatt, mikor a "hercegnő' csuklója körül megpillantott egy hasonló karkötőt, mint amit ő elvesztett. Elkerekedtek a szemei, és nem tétovázott egy pillanatig sem. Nem agyalt vagy gondolkodott, ami nem vallott rá, de ez egy különleges alkalom volt, hisz Scartól ki tudja mit kap majd, ha kiderül, hogy azt a szép kis karpereckét sikerült elveszítenie.
Nem számított szívélyes üdvözletre, és valóban nem is kapott egyebet egy mogorva köszönésnél. A következő visszakérdés viszont annál érdekesebb volt a lány számára. A hollóhajú hangjából gyanakvás szökött ki, és ezt valahogy fejben a ezüsthajú Lala összekapcsolta avval, hogy jó nyomon járt. Nem akart rátámadni azonban rögtön azzal, hogy ha találta a másik, akkor adja vissza, mert az övé. Valahogy kinézte társából, hogy csak úgy felállna és elsétálna, el a társalgóból, azzal a dologgal a kezén, mely lehet, hogy Laláé. Helyette hátradőlt és megvonta a vállát.
- Csak megjegyeztem. Amúgy új? Bizonyosan az, szépen csillog. Csak nem valakitől kaptad? Egy hódoló netán?- sok kérdés, akár ezzel el is ijeszthette volna a másikat, de nem akart időt vesztegetni azzal, hogy lassítson. Minél előbb tudja, hogy az övé-e vagy sem, annál előbb mehet ő is és a "hercegnő" is a dolgára.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2015. december 27. 15:25 | Link

Lanetta és mesélő

 Meg kell vallanom, ez a lány eléggé magasan hordja az orrát. Arra gyanakszom, hogy a Rellon ház tagja. Ők szoktak úgy viselkedni, mintha mindenkinél különbek lennének. Erre a névtelen leányzó is erősen rátesz egy lapáttal, még így is, hogy nem tudom pontosan melyik ház tagja. Nem hiszem, hogy Navinés, mert egyáltalán nem ismerős az arca, de nem is vagyok olyan régóta itt, de akkor is találkoztam volna vele, ha háztársak lennénk.
 Lanetta nagyon cseles. Nem támadja le direktbe az új jövevényt a karkötővel kapcsolatban, hogy gyanúja van arra, hogy talán az övé lehet. Még azon csodálkozom eddig nem ment el, hogy még itt van, most még jobban tetőzik a két lány közötti feszültség. Most valahogy kívülállónak érzem magam, nem tudom mit is mondhatnék, hogy ne mérgesedjen el jobban a helyzet. Morfondírozok a cinizmusba bújtatott hozzászólásnak. Óvatosnak kell lennem, hogy ne nagyon csapjon át sértő, bántó beszédnek. Bár, ahogy viselkedik a mi kis királykisasszonyunk, lehet megérdemelni, hogy magához térjen.
- Biztos valami titkos hódolótól kapta. Azért ilyen durcás velünk mert a titkos találkát zavarnánk meg, amin megköszönhetné az ajándékot, egy kis turbékolással. Remélem vele nem  leszel ilyen mufurc? Ha szépen kéred elmegyünk, ha szeretnéd. -
 Ez a beszólás inkább hathat rosszindulatúnak, mint cinikusnak. A mostani légkörnek sem tesz szerintem jót, de úgy tűnik, hogy a névtelen lány sem azon fáradozik, hogy jó kapcsolat alakuljon ki velünk. Nem is szeretnék ezután bármilyen kapcsolatot kialakítani vele. Hiszen Lanetta vagy én, eddig nem úgy álltunk hozzá, hogy oka legyen ilyen hangulatban felénk közeledni. Tudom, nem mindenki olyan közvetlen, mint Lanetta, vagy én, de ilyen ellenségesen sem kell azért lenni. Lehet, nem házam erényeit csillogtatom vele szemben, meg ezen az előbbi hozzászólásom sem éppen ezt tükrözi.
 Próbálok visszafogott lenni, abban a tekintetben, hogy ne harapózzanak el a kedélyek. Szerintem még ennek a közelében sem vagyunk. Lanettán is azt látom, hogy óvatos.
Utoljára módosította:Partay Alfréd Benedek, 2015. december 27. 23:24
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. december 27. 18:51 | Link

Lanetta és Benedek

A kérdés teljesen egyértelmű volt, a páros szándékaira vonatkozott. Egyébiránt, a lány nagyon szerette volna tudni, hogy mégis miért társalog két vadidegennel, amikor a fene sem kérte őket, hogy idejöjjenek és láthatóan ő sem keltett túlságosan jó benyomást bennük – ami természetesen a cél volt. A válasz amelyet kapott, azonban már egyáltalán nem volt ennyire tiszta, Gerda pedig (ugyanis így hívták a Rellonost) csak sóhajtott egy mélyet, amikor rájött, sajnos velük nem lesz egyszerű megértetni, hogy mi a helyzet. Halvány mosoly jelent meg ajkain, kezdett mulatni a szituáción. A leányzó folytatta a mű-bájcsevejt, amiről még egy félbolond is megmondta volna, hogy valamilyen hátsó szándékkal teszi, hiszen egyébként lerítt róla, hogy máskülönben nem állna le a feketével. A fiú pedig meg sem próbálta leplezni, hogy problémája van Gerda viselkedésével. Ám az egyszerű kérdésre, hogy mit akarnak tőle, mégsem tudtak válaszolni. Pedig mindenkinek annyival, de annyival egyszerűbb lett volna. Nem mellesleg pedig, sokkal gyorsabb is. Benedek felvetésére elvigyorodott, ám cseppet sem kedvesen vagy őszintén, inkább szkeptikusan és ijesztően.
- Azért vagyok ilyen „mufurc”, ahogy te mondanád – a mufurc szócskát erős gúnnyal és jól megnyomva ejtette ki – mert nem adtatok okot másra. Tisztázzuk. Én az egyenességet szeretem, felesleges kerülőúton jártok. Vagy megmondjátok, hogy miért jötettetek ide hozzám, vagy jobb, ha eltűntök. – válaszolt Benedeknek, magában pedig még szórakozott kissé a borzalmasan naiv feltevésén a fiúnak. Miért kellene neki bármit is szépen kérnie tőlük? Egyrészt van két lába, el tud menni, ha már nagyon elege van ebből  a kettőből itt, nem szorul ő rá a jóindulatukra. Másrészt pedig pálcája is van, amit nem mellesleg használni is tud... Ezt pedig a másik kettőből nem igazán nézte ki, tekintve, hogy jó 3-4 évvel fiatalabbak lehettek nála. Ki tudnak nyitni ajtót varázslattal? Vagy esetleg rendkívül halálos módon virágesőt fognak idézni? Ne adj’ Isten összenövesztik a szemöldökét? Jajj ne.... Még a végén vér fog folyni a társalgó padlóján, mire vége ennek a beszélgetésnek.
- Hogy honnan van a karkötő, ahhoz a világon semmi közötök. Neked van kedved mesélni a hódolódról, kedves... ? Oh várj, amilyen jó barátnők lettünk, elfelejtettem, hogy a nevedet sem tudom. – nézett fancsali arccal Lanettára, majd a karkötőre is vetett egy gyors pillantást. Most már biztos volt benne, valószínűleg a lány az a szerencsétlen, aki elhagyta. A kviddicspályán találta egyébként, nem olyan régen. Nos, így jár az, aki ilyen szép karkötőben jár edzésre. Gerdának esze ágában nem lett volna visszaadni, főleg nem ezek után, hogy még külön túráztatják, ahelyett, hogy kinyögné, hogy mit szeretne tőle. Utálta az őszintétlen, cseleskedő embereket, így aztán most már nem csak azért nem akarta visszaadni, mert tetszett neki a kis ékszer, hanem azért sem, mert ennyi kamu duma után úgy gondolta, a lány meg is érdemli a sorsát.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. december 31. 14:27 | Link

Benedek és a mesélő

- Én csak aranyos akartam lenni - hangjából kicsengett valami gyermeki sértődöttség, már ha a másik kettőnek a morgás szintjét megütő mondatot sikerült értelmeznie. Csupán nem akart egyből a feketének rontani azzal a kijelentéssel, hogy ha találta a karkötőt akkor adja vissza, mert az csúnyán hangzott volna, szinte támadásba hajlóan csúnyának. A kerülőutak azonban sokkal szebbek és illedelmesebbek voltak. Lehet, egy picivel hosszabbak, de a zord egyenességgel ellentétben, itt legalább néha fel lehetett fedezni néhány virágszálat. De ha a másik nem kért belőle, Lala sem fárasztotta tovább magát, hogy legalább a kellemes társalgás illúzióját fenntartsa.
Halkan felsóhajtott, füle mögé tűrt egy arcába lógó tincset, és minden műmosolyt letörölt ajkáról.
- Nézd - kezdte, egy sokkal komolyabb hangnembe váltva, mint amivel eddig a másik kettő találkozhatott volna. - Tudom, hogy nem bírsz, barátosném - erősen megnyomta a szót - de mint már bizonyára rájöttél, addig úgy sem fogunk békén hagyni, míg el nem mondtuk amit akartunk, szóval szerintem kezdjük elölről az egészet. - tanácsolta és kicsit előre dőlt szünetet tartva, hogy meglesse a másik reakcióját.
- A nevem Lanetta, ő pedig itt mellettem Benedek - nem számított arra, hogy a lány el fogja fogadni a kéznyújtást, de az illem kedvéért mégis kitárta a fekete felé kacsóját, hátha csalódik majd egy kellemeset a "hercegnőben". Megrázta  a másik kezét, vagy ha az nem fogadta el csak egyszerűen visszahúzta, és folytatta mondandóját, saját kezébe véve a beszélgetés szálainak az irányítását.
- Szóval a minap elvesztettem egy karkötőt, ami úgy nézett ki mint amit jelenleg te hordasz. Ha találtad azt a karkötőt, akkor remek eséllyel az enyém, és kérném vissza, hisz a legjobb barátnőmtől kaptam, és szép szavakkal élve is, meg fog fojtani, ha megtudja, hogy elvesztettem. Ha nem az enyém, és már régóta megvan neked, akkor pedig bocsánatot fogok kérni a zavarásért és esküszöm, soha többet nem fogok hozzád szólni. - próbálta egy levegővétellel ledarálni mondandóját, hisz fennállt a veszélye annak, hogy ha nem mond el mindent addig, míg fejében van, kiszökik onnan valami fontos információ, és a feledés mélységeibe merülve el fogja felejteni megemlíteni a feketének.
Miután végzett nagy levegőt vett, és ajkaiba harapva, kifejezéstelen tekintettel várta a másik válaszát. Nem vetett be semmilyen mimikai "fegyvert", nem nézett a másikra hatalmas bociszemekkel vagy lebiggyesztett ajkakkal, úgysem vált volna be.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. január 1. 15:43 | Link

Lanetta és mesélő

 Lanetta hangnemet váltva akar hatni a lányra, de nem barátságos így sem. Úgy mondanám, hogy nem annyira ellenséges. Nem értem a kis különc leánykánkat, mit gondol, mit vár. Ellenségesen, lekezelően viselkedik velünk, és még mi hódoljunk be neki. Azt már nem.
- Most már tudod a nevünket. Ellenben mi nem tudunk rólad még ennyit sem. Nem akartunk letámadni, ez távol áll kettőnktől. Azzal meg legfőképpen, hogy megvádoljunk elsőre, hogy Lanetta karkötője van rajtad, amíg nem bizonyosodunk meg róla, hogy nem találtad. Bár megeshet, egyes körökben ez a módi. -
 Lanetta nagyon jól csinálta, hogy elmondta, miért is keveredtünk beszélgetésbe vele. Miért érdekel minket a karkötő. Kétlem, hogy elmondaná őszintén hogyan tett szert a karkötőre, ha tényleg találta.
- Szeretnélek megkérni, hogy őszintén mond el, hogyan került hozzád a karkötő. Ha nem úgy találtad, akkor nincs baj. Elnézést kérünk a zaklatásodért, és elmegyünk. Ellenben, ha találtad, akkor kérlek add vissza Lanettának. Nagyon fontos számára ez a tárgy, ahogy ő is elmondta ezt már egyszer. -
 Nem tudom mit gondoljak, azon a téren, hogy elmondja nekünk őszintén, de reménykedek benne. Úgy érzem, nem fogunk együttműködést kapni tőle, de hátha tudunk rá hatni. Meglátjuk. Nem szeretném túlreagálni a dolgot, főleg nem olyan kimenetelt, ami túl megy a dolog komolyságán.
- Nem karunk semmiben zavarni téged, csak minél előbb lezárni az egészet. Lehetőleg minél kisebb konfliktussal. Egyikünknek sem lenne jó, és nem akarunk úgy elmenni, hogy egyel több embert utáljunk. Nem ez a szándékunk. Megoldást erre a dologra, ami felmerült. Ehhez az együtt kell működnünk. Ezért kérünk arra, őszintén mond el nekünk, hogyan került hozzád a karkötő. Ezután tudunk csak érdemi megoldást hozni, mi hárman -
 Próbálok érvelni, hogy az valós legyen. Minél egyszerűbb, átlátható, következetes. Még magamon is meglepődök, hiszen ilyen helyzetekben nem voltam sűrűn, így nem várt módon kezelem a helyzetet. Ezt is megtapasztaltam, de majd meglátjuk mi a reakciója barátnőnknek. mert ebből fog eldólni, jól csináltuk e Lanettával.
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2016. január 1. 23:35 | Link

Lanetta és Benedek

Az Eridonos durcázásán kicsit megcsóválta a fejét, de közben elfojtott egy nagyobb, kárörvendő vigyort. Annyira gyerekes, és annyira tipikus.
Viszont végre elkezdtek őszintén viselkedni. Gerda elégedetten sóhajtott egyet, szinte majdnem el is mosolyodott, de aztán úgy döntött, ezt azért még későbbre hagyná. Ne igyunk előre a medve bőrére, még elronthatják.
Odanyújtotta a kezét Lanettának, nem volt ő neveletlen, ráadásul pont az előbb küldte el melegebb éghajlatra, amiért bemutatkozás nélkül nekirontott... Szóval elég nagy öngól lett volna, ha most meg bevágja a durcát, ennél azért okosabb.
- Gerda. -
Hagyta, hadd vázolja fel a lány a helyzetet, végighallgatta a szívhezszóló kis történetet a barátnőjéről, közben pedig kicsit ráncolta a szemöldökét, mert rendkívül bosszantónak találta, hogy a lány bármit mondott, a Navinés fiú szinte rögtön hozzáfűzött még valamilyen kis monológot, ami Gerda szerint a beszélgetés szempontjából teljesen lényegtelen volt. Nem adott neki hangot, de örült volna, ha egy kicsit végre csöndben marad a fiú. Nem bírta a felesleges locsogást.
- Nagyon megható. – állapította végül meg a történetről, tömény gúnnyal a hangjában. Mindenesetre egy biztos... Ő nem tolvaj. Nincsen rászorulva, hogy Eridonosoktól lopjon karkötőt, bármennyire is tetszik neki. Maga a feltételezés is annyira sértette volna a büszkeségét, hogy a gondolatára is dühös lett. De abban is biztos volt, hogy  nem fogja csak úgy bűnbánó pofival a lány kezébe nyomni az ékszert. Azt a lehetőséget már régen eljátszotta ez a kettő itt. Kell tehát valamilyen kompromisszumos megállapodás.
Közben belépett a társalgó ajtaján egy szőke, magas, barna szemű fiú. Gerda odakapta a tekintetét a bejárathoz, kiült az arcára egy elégedett mosoly, majd az értetlenül néző fiúra kacsintott egyet, közben pedig felállt, mint aki máris indul.
- Igen, találtam. És nem, nem tervezem ellopni. – jelentette ki, majd levette a karkötőt a csuklójáról, de nem adta oda az Eridonosnak. Helyette elővette a pálcáját, és az ékszerre szegezte.
- Geminio! – mondta ki határozottan a varázsigét, egy másodperc és egy villanás múlva pedig már egy teljesen értéktelen, de ugyanolyan szép másolat volt a kezében a karkötőről. Ezt felhúzta a csuklójára, majd Lanetta felé fordult, de még mindig nem nyújtotta át a ékszert.
- Mivel megtaláltam helyetted, neked már nem kell erőfeszítéseket tenned. Ez nem fair. Ha már szétszórt vagy, keresd meg magadnak. – mondta a lánynak egy mű-sajnálkozó pillantás kíséretében, majd újra a kis tárgyra mutatott fekete pálcájával.
- Salvio hexia! – egy picike burkot húzott egy elegáns mozdulattal a karkötő köré, amitől az láthatatlan lett. Amikor ezt megtette, egy laza mozdulattal elhajította a társalgóban a karkötőt, maximum az irányát láthatták a többiek. Nem lesz lehetetlen megtalálni, de azért eltart majd egy darabig.
- Remek volt veletek csevegni. – mondta elégedetten, majd faképnél hagyva őket, a szőke fiú kíséretében kilépett a társalgóból, magára hagyva Benedeket és Lanettát.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. január 7. 21:44 | Link

Benedek

Próbálta a tőle telhető legőszintébb módon elmesélni azt, ami vele történt. Néha mutogatott, máskor csak maga elé meredve beszélt, még azt sem észlelte igazán, hogy néha Benedek kicsit kipótolta a lány mondandóját. Csak minél előbb túl akart lenni a beszélgetésen, hogy vagy folytathassa a keresést, vagy vidám vigyorral ajkain visszaugrálhasson az eridon klubhelyiségébe, minden arra járó orra alá dugva meglelt karperecét.
Lala szemöldöke felszökött a másik gúnnyal telt sajnálkozására, nem számított ezek után semmi jóra a piperkőc rellon lánykától. Az ilyen mondatokat általában nem követte kedélyes mosoly kíséretében átnyújtott elveszett tárgyacska, de abban is biztos volt, hogy a másik nem fog az arcába hazudni rezzenéstelen arccal. Az az ember, aki olyan nagy híve volt az őszinte szónak, hogy képes volt mások arcába vágni, miért is hazudtolná meg önmagát hazugságok kusza hálójával? Sok mindent feltételezett a feketéről az ezüst, de ezek között nem szerepelt a buta viselkedés, vagy a saját maga megalázása.
Nem szólt tehát semmit, jobb ötletnek gondolta a hallgatást, mert a csúnya szavak talán ellökték volna őt a karperec közeléből. Azt pedig nem engedhette meg.
Gerdát figyelte, mindaddig teljes figyelmével rákoncentrálva, míg a társalgóba újabb személy nem tért be. Egy fiú volt az, magas, szőke hajú, érdekes arccal. Lala hátrakapta fejét, de nem foglalkozott vele különösebben, míg észre nem vette a hercegnő és minden bizonnyal a herceg közti kapcsolatot. Ekkor összeállt számára is a kép, és alig tudta visszafojtani azt az elégedett vigyorát, hogy mikor az udvarlóról faggatózott, igazából teljesen telibe talált Gerdánál.
Az ezüst hajú Eridonos szemei felcsillantak, mikor meglátta, hogy a másik lehúzta csuklójáról az aprócska ékszert. Szóval megtalálta. Egy teljes napja ráment, de megtalálta. Öröm járta át testét, és kezeit egymásba kulcsolva várta, hogy a másik átnyújtsa neki  az elveszett karkötőt. Szíve szerint, azonnal, mohón kikapta volna a fekete vékony ujjai közül, de modortalannak találta, így kénytelen volt csak ajkait harapdálva figyelni a szépen csillogó tárgyacskát.
Nem bánta azt, hogy a másik lemásolta az övét, nem volt önző, sem irigy, hogy csak magának megtartsa az ilyen csinos ketyeréket. Másrészt pedig Scar Madagaszkáron vehette a karkötőt, az egyik bódéban, ahol valószínűleg százszámra hevertek még hasonló szerencsehozó mütyűrök, melyeket bármelyik Bagolyköves könnyűszerrel, és megfelelő pénzzel meg tudott vásárolni magának.
- Mi a... - Lala ledermedve meredt a láthatatlanná vállt kincsecskéje után, mely újra eltűnt szemei elől. Pedig olyan közel volt, látta, érezte, majdnem megérintette. Düh kerítette hatalmába, mérhetetlen düh, talán még bele is vörösödött máskor hófehér pofija a sok arcába szökő vértől.
- Rictusempra - ahogy magához eszmélt előkapta pálcáját, Gerda felé irányította, és fennhangon elmondta az első átkot mely eszébe jutott. Csakhogy a másik gyorsabbnak bizonyult, már kinn is volt, a pálcából származó varázsige pedig semmivé foszlott az ajtó sötétbarna falapján.
- A macska rúgja meg! - a földhöz vágta eszközét és ökölbe szorított kezét a fal irányába lendítette. Alig néhány milliméterre fékeztek csak be izmai, mikor kapcsolt, hogy valószínűleg ujjai fogják bánni az ütközést, így inkább egy hatalmas sóhaj kíséretében leengedte karját és felszedte a földről pálcáját.
- Sajnálom... általában nem vagyok ilyen... forróvérű - nem fordult  a fiú felé, még azután sem, hogy ráeszmélt, nevetségesen gyermekded jelenetét Benedek is végignézte.
Utoljára módosította:Vér Lanetta, 2016. január 7. 21:47
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. január 8. 19:54 | Link

Lanetta

 Tiszta utálat jön ebből a rellonos teremtésből. Elemi erővel süt róla, hogy utálja a saját fajtáján kívüli diákokat. Mintha rajtuk kívül mindenki alsóbbrendű lenne. Bosszantó, de mindenkinek lehet tévhite, ezért nem lehet öt megszólni. Megjelent egy srác, több mint valószínű ő lehet ennek a kis nőcskének a párja. Első nézésre róla sem lehet többet, vagyis jobbat elmondani, mint Gerdácskáról. Végre távozófélben van ez a nem is minek nevezhető lány, már várhatóan bosszantó módon csinál egy dolgot. Lemásolja Lanetta karkötőjét, amit nem nagyon mondok olyan nagy problémának, de azt igen, hogy egy bűbájjal eltünteti az eredetit. Még el is dobja. Kissé haragra gerjedek e tette miatt, de vissza fogom magam. Lanettával ellentétben nekem sikerült, ő azonban nem tudta ezt megtenni. Meg is értem, hiszen nem egy jó tett volt attól a cafkától. Az volt a szerencse, hogy Lana átka nem talált. Már az ő szemszögéből értem ezt. Bocsánatot kér az indulatos kirohanásér. Nem haragszom érte, hiszen lehet, én is így tettem volna az ő helyében.
- Nincs baj! Több, mint valószínű, én is így reagáltam volna a helyzetre. remélem neked nem történt bajod! Megkeressük a karkötőt, vagy menjünk vissza a házainkba? Eléggé elment az idő ezzel a.... -
 nem tudjam mit mondjak a rellonos lányra. Csúnyát meg nem akartam. Tartok attól, hogy nem éppen jó színben tüntetne az fel engem Lanetta szemében. feltettem a kérdést, hogy keressük e a karkötőjét. Nem tudom, most ez kell e neki ezek után. Látszik megviselte őt, hogy majdnem megkaparintotta, csak egy rosszindulatú személy miatt kezdhetjük elölről az egészet.
- Sajnálom a dolgot Lanetta! segíthetek valamiben? -
 Nem tudom mit mondjak még. Nem voltam ilyen helyzetben, és a vígasztalásnak sem vagyok az embere még. Remélem segíthetek valahogy neki.
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. január 8. 20:44 | Link

Benedek
- Nem megyek vissza...
Vállai merevek maradtak, hangja kissé elszomorodott és cseppnyi méregként ott gyöngyözött a keserűség benne, még a szavakat is alig találta, azután elcsendesedett néhány pillanatra. Összeszedte magát, és mikor megfordult már mosolygott. Tudta, hogy nem engedheti meg magának, hogy a hangulata felülírja a viselkedését. Gyakran küzd ez ellen, és ezen az estén nem akart veszíteni, még ha eddig ő is állt vereségre hajolva. Mosolyognia kellett, vidámnak maradnia, kitartónak és elszántnak. Ez a cél lebegett szemei előtt.
- Ugye segítesz megkeresni? Ha hagynám, hogy elvesszen a karkötőm, az felérne egy győzelemmel Hollóhaj kisasszony részéről- nem várta meg a másik válaszát, azonnal elindult arra, amerre remélte a keresendő tárgy körülbelüli helyét.
Négykézlábra ereszkedett és a szőnyegben turkált, ujjait belemélyesztve annak puha rojtjai közé. A könyvespolc alsóbb részein is végigtapogatózott, majd következett a polc alja ahol végül sikerült kitapintania valamit, ami hasonlított a elveszett karkötőre. Azonnal megmarkolta, és egy elégedett felkiáltás kíséretében az ég felé emelte ökölbe szorított karját. Megtalálta. Megtalálta, és mostantól nem fogja elhagyni, mert biztos volt abban, hogy ha újból egy ilyen lány kezébe kerül majd, nem biztos, hogy akkora szerencséje lesz, hogy vissza is fogja kapni.
Feltápászkodott a földről, és Benedek előtt állt csak meg, nem tartva be azt a bár lépésnyi távolságot sem, amit általában idegen vagy a közelmúltban megismert emberek között tartani szokott.
- Köszönöm a segítséget, Beni - súgta, most először használva a fiú igazi neve helyett egy általa elgondolt becenevet. Azután még közelebb lépett hozzá, és szó nélkül megölelte. Ezt sem tette túl gyakran, de abban a pillanatban túltengett benne a megtalálás okozta jókedv és öröm. Nem tartotta túl sokáig markai között a fiút, hamar elhátrált és kedélyes mosollyal ajkain indult el az ajtó felé, hogy keressen valakit, aki leszedi majd az átkot, ezzel újra láthatóvá téve az aprócska ajándékot, melyet mától sohasem fog levenni. Soha, még egy perc erejéig sem.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. január 11. 15:19 | Link

Vér Lanetta

 Keserűen, de egyben bosszúsan válaszolt kérdésemre, ami természetes reakció volt tőle. Ezért sem haragszom rá, tudom, nem készakarva reagált így, hanem reflexből. Pillanatok alatt összeszedte magát, kicsit elgondolkodhatott, az iménti beszólás után. Már mosolyogva tette fel a kérdést, van e kedvem újra neki állni keresni. Gondolkodás nélkül megteszem neki.
- Persze, ezek után, amit ez a fekete démon művelt, már meg sem kottyan nekem egy kis keresgélés. -
 Nem is kellet sokat várni arra a pillanatra, hogy megtalálja valamelyikünk. Lanetta sokkal hamarabb megtalálta, mint ahogy reménykedtem, de ennek nagyon is örülök, mert így hamarabb érünk ennek a végére. Nem is csodálkozok azon, mennyire örül neki, hiszen meg van a féltett tárgy, és nem kap ki érte, hogy nincs meg. Felém tart, és megölel. Erre nem számítottam, de nem csodálkozok. Hiszen biztos vagyok abban, így mutatja ki háláját, hogy segítettem neki. Örülök, hogy meglett a tárgy, de a legjobban annak örülök, hogy megismerhettem egy szeretetre méltó leányzót. Ami ezt illeti, nagyon is jól esett az ölelés tőle. Ezután, az ajtó felé megy, és megköszöni szóban is a segítségemet.
- Nagyon szívesen máskor is. Örülök annak, sikeresen megtaláltuk a karkötődet. Még ha láthatatlan is. -
 Ez egy kicsit mókás ebben a formában. Elvesztette, és láthatatlanul találta meg. Ez nem változtat a lényegen, hogy ott van a karkötő, ahol kell. Így én sem maradok egymagamban, ezért gyorsan visszamegyek a házam területére.
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet