36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. március 1. 18:24 | Link

Rozsos Annamária
Korrepetálás
Ruha

Negyedóra késéssel, a rohanástól kicsit fáradtan érkezek a társalgó ajtaja elé. Kicsit kifújom magam aztán eltökélt arkifejezéssel belépek az ajtón. Szerencsémre a Annamária sem érkezett még meg vagy már elment, amivel csak az én szenvedésemet nyújtotta meg. Hisz muszáj lesz korrepetálnom.
Körül nézek hátha láttok valamilyen cetlit ami arra utal, hogy még se kell korrepetálnom ma, de semmilyen papír fecnit nem találok.
Vállat vonva lerakom a könyveket és jegyzeteket amiket hoztam az asztalra, adok magamnak egy pohár vizet. Közben pedig azon gondolkodom, hogy mért pont ilyen hülye büntetést kellet kapnom, végül is nem csináltam semmi igazán rosszat. Leteszem az üres poharat és sóhajtva kézbe veszek egy könyvet és az ablak párkányhoz sétálok. Leveszem a dzsekim és az egyik fotelbe dobom. Aztán leülök az ablak párkányra. Kinézve az ablakon gyönyörű napos udvart pillantok meg, ez végkép elrontja a kedvem. Fintorogva fellapozom a tankönyvet egy random fejezetnél. "Rezervátumok" hirdeti a cím, hát ez se a nem a kedvenc témám, de mindegy ezen már nem akadok fen. Vettek egy utolsó vágyakozó pillantást az ajtóra, aztán kissé fanyalogva elkezdek olvasni.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. március 3. 19:13
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. március 1. 21:39 | Link

Állia Szipenni

Na, tessék. Így jár, aki nem okos, hajlamos begörcsölni, hajlamos mismásolni, de főleg nem okos. Hát akkor korrepetálást kell kérnie. És kapnia is. Olyantól, aki maga se jólelkűségből gondolt arra, hogy segít neki. Hogy mi lesz ebből, az majdnem biztosra megjósolható: kevés érdemi haszon és annál több nyüglődés.

Nem csoda, hogy a navinés se túl lelkesen lép be az ajtón. Bocs, hogy késtem, nem akartam jönni. Jó, tényleg sajnálja a késést, nem direkt volt és a korrepetítor számára se könnyíti meg a helyzetet, de az idő kifolyik a keze közül, és inkább mosott fogat kétszer, mint elindult volna, na.

 - Szia, ne haragudj, hogy késtem. - adatik tudtára minden jelenlévőnek, hogy akkor itt van végre. Nyá, a pokolba kívánja ezt az egészet, mert nyűg és mert szégyen és mert hülye, de mivel a másik is akar lenni mindenhol máshol, mint itt, ezen talán túlléphetnek.

Ugye, milyen naiv egy személet. Ki fogják csinálni egymást lassúsággal, türelmetlenséggel, morgással, és hangos könyvlapozgatással.

 - Akkor hol is kezdjük? - néz várakozóan a másikra, miután kényelembe helyezte magát, előkészített mindent és felkészítette magát egy pocsék és idegőrlő másfél órára. Jó esetben annyira, ugye.
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. március 3. 19:31 | Link

Rozsos Annamária

Már majd nem a fejezet és a türelmem végén járok amikor nyílik az ajtó és elpárolog minden reményem arra nézve, hogy ma még se korrepetálok. Flegma arccal nézek a belépő lányra, hangosan becsukom a tankönyvet amit olvastam. Majd mosoly erőltetek az arcomra és vissza köszönök.
-Szia.
Felmérem a belépő lányt és első ránézésre eldöntöm, hogy nem lesz könnyű ez a remélhetőleg másfél óránál nem hosszabb "közös tanulás". Lecsusszanok a párkányról és az asztalra teszem az eddig olvasott tankönyvet. Amíg én pakolok Annamária megkérdezi, hogy mivel kezdjük. Grimaszolok, hát még azt se tudja, hogy mit akar tanulni?! Hát ez nem lehet igaz...
Nyugalmat erről tettek magamra, hisz még lesz másfél órám idegeskedni. Most már mosoly nélkül fordulok vissza hozzá.
-Válasz, az asztalon vannak a tankönyvek amiket hoztam.
Töltők magamnak egy újabb pohár vizet és a dzsekimet arrébb rakva beleülök a fotelba. Várakozva nézek Annamáriára, hogy válasszon végre valamit és haladhassunk.
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. március 3. 20:45 | Link

Állia Szipenni

Aztarohadt, azt mind? Ne már, most komolyan, ránéz a könyvekre, és fáradt lesz előre. Ránéz a lányra, és ideges és csalódott. Ó, gyerekek, hát ez így érdekes lesz.

 - Öhm.. kezdjük nagyon alap átváltoztatástannal, jó? - hogy miért? Mert azt tudja. Háhá. Na jó, volt a könyvtárban, és szépen, alaposan átnézte az elsős könyvét, meg még egy párat hozzá. A részleteket érti, viszont össze még nem álltak a dolgok, és ugye úgy nehéz lesz nem hogy vizsgázni, hanem rátanulni még a következő években. És akkor ez csak az elmélet volt, a gyakorlat.. ő mugli helyről jött, és volt már pálca a kezében korábban is, itt meg jónéhányszor, de mégis. Akárhányszor ránéz szegény pálcikára, muszáj visszafognia magát, mert ez gyújtósnak is kevés, ezzel varázsoljak? Ezzel változtassak át dolgokat? Előbb töröm el véletlenül, minthogy jussak vele valamire. Az átváltoztatástan elmélete meg szimplán röhejes. Egy komolyan vett mese, gondolja akkor, amikor felülkerekedik benne a mugli fele, és megkörnyékezi a megőrülés, mert olyankor a varázsvilág röhejesen szürreális helynek tűnik.

 - Neked biztos nagyon megy. - hm, akkor ez most hízelgés volt, vágyakozás, hogy ha neki is jól menne, vagy beszólás, hogy biztos jó vagy a tárgyból, ha egyszer ide küldtek hülyéket korrepetálni. Hát ezt döntse el a rellonos.
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. március 5. 18:44 | Link

Rozsos Annamária

Annamária arcán a könyvek láttán azonnal fáradság jelenik meg. Bár amikor rám néz az sem örömteli. Fáradtan sóhajtok. Remek meg se szólaltam még, de már zavarom, ez így marha kellemes lesz.
Nagy nehezen választ végre egy könyvet. Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, szerencsére egy olyan tárgyat választott amit szeretek.
A hozzá fűzésétől viszont ez a mosoly azonnal eltűnik és helyette csalódottság jelenik meg. Kell egy perc amíg megemésztem, hogy a legegyszerűbb dolgokról indulunk. Türelmes arc kifejezést erőltetek az arcomra.
-Elmélettel kezdjük vagy gyakorlattal?
Kipréselek magamból egy bátorító mosolyt, közben pedig a pokolba kívánom a csajt. Amíg a választ várom lerakom az asztalra a poharam. Amikor újra elhelyezkedem. Annamária furcsa mód elkezd jó pofizni. Legalábbis én egyenlőre nem veszem beszólásnak. Bár eljátszom a gondolattal, hogy rajta mutatom be a gyakorlatot, de egyenlőre csak bólintok.
-Kösz.
Előveszem a pálcám és ördögi mosollyal a lányra irányítom. Aztán a kellő hatás elérése után a poharamra.
-Coloris mutatio viridis!
Fel állok oda sétálok a poharam hoz és végig húzom fölötte a pálcám.
-Galacius!
A zöld víz sikeres megfagyása után megfordulok és unottan a lányra nézek.
-Nos, akarsz még idegesíteni vagy eleget mutattam ahhoz, hogy meggondold magad?
Várok egy kicsit a reakciójára aztán a könyvemet felkapva vissza ülök a fotelba és fellapozom az első fejezetnél.
Felnézek a könyvből Annamária, hogy vajon ő is kinyitotta-e a könyvét vagy kérvényt vár.
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. március 5. 19:20 | Link

Állia Szipenni

 - Nekem mindegy. - von vállat, mert tényleg mindegy neki. Egyik se megy. Na meg persze, ezzel a határozatlansággal még inkább felidegesítheti a másikat - várjál, nem azért van ő itt. Nem, azért, hogy tanuljon. Ugyan már, kit áltat, egyik se a maga öröméből van itt, az első pillanattól kezdve nyilvánvaló volt, hogy itt egymás idegeire mászás lesz korrepetálás helyett.

Ezt a másik demonstrálja is. Szépen ráirányítja a navinésre a pálcáját, amire az megrezzen, de jelen pillanatban nem bánná nagyon, ha indiai futóegérré változtatnák. Akár van olyan, akár nincs. Annak nem kell ilyenekkel veszkődnie, akkor az már gyöngyélet. Hogy esetleg nem futóegeret akarnak belőle csinálni, hanem apró darabokra szétátkozni - hát, végeredményben, ezer darabként se kell átv-t tanulni. Vállalja.

 - Szép volt. - jegyzi meg nyilvánvalóan minden elismerés nélkül. Jó, tényleg ügyes volt, és? Minden halmazállapot-változást örömmel fogadna jelen pillanatban, ha róla van szó; ha meg nem, akkor nem nagyon nyűgözi le a dolog. Inkább érjenek túl az első fejezeten. Igen, az elsőn. Hogy három hét múlva vizsga? Hát ez az.

 - Legyen a gyakorlat inkább. - válaszolja egyhangúan, persze miután alkalmi tanítója már leült és kinyitotta a könyvet. Mondjuk,ülve is lehet gyakorolni, de az nem jó, amennyi kedve van hozzá, előbb veri be a könyökét az asztalba, mint változtat át bármit is. Állva erre kisebb az esély. Úgyhogy szépen kinyitja a könyvét, előveszi a pálcáját, és annyi értelemmel néz a lányra, mint az egyszeri kiskutya, aki beütötte a fejét, és azóta egyszerűbb lett, mint a faék. Hát nem sokkal.
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. március 7. 17:50 | Link

Rozsos Annamária

A türelem azonnal eltűnik az arcomról, amint meghallom a választ. Jeges tekintettel méregetem a velem szemben álló lányt. Már most szörnyen utálom a csajt, de egyenlőre nem mutatom ki. Rá nézek az órára és csalódottan veszem tudomásul, hogy még fél óra sem telt el.
A lány bókját hallgatva úgy döntök, hogy meg ijesztem, aztán bemutatok neki egy-két egyszerű varázslatot próba kép. Hát ha utána könnyeben haladunk.
A pálcámat elővéve Rellonoshoz illő mosollyal a lányra irányítom, de Annamária éppen, hogy csak megrezzen.
Magamban vállat vonva bemutatok két egyszerű varázslatot. Majd a könyvemmel vissza ülök a fotelba és ránézek a lányra.
Elégedetten veszem tudomásul, hogy a lány szerencsére nem az elmélet mellet dönt végül.
Belepillantok a könyve. Mit is kéne most tanítanom? Pár perc lapozgatás után megtalálom a kereset fejezetet és örömmel veszem tudomásul, hogy pont az kell tanítanom amit bemutattam.
Mosolyogva a lány mögött lévő poharakra mutatok.
-Tölts meg egy poharat vizel és próbáld meg azt amit én csináltam.
Becsukom a kezemben tartott könyvet és várakozva nézek Annamáriára. Szerintem nem kértem sokat, végül is nem várom el, hogy megtudja csinálni. Hisz akkor nem szenvednénk most itt, ha képes lenne rá. Én szimplán csak felakarom mérni mit tud, de azért reménykedem benne, hogy legalább az egyik varázslat sikerülni fog neki és akkor csak a másikat kell megtanítanom neki. Amivel le is tudnám a korrepetálást....
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. március 7. 17:56
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. március 9. 03:18 | Link

Állia Szipenni

Tölts meg egy poharat vízzel. Hm. Oké, az még megy. Ugye?

De, megy, miután pár másodperc után beugrik végre a varázsige. Rettenet ez a lány. Hétköznap jobban megy a varázslás, már persze akkor, amikor minden kötél szakad, és muszáj használnia a pálcáját. Mivel akkor muszáj, ezért tudja is használni. Egy rosszul teljesítő elsőshöz megfelelően viszont nem túl sok mindent képes vele csinálni. Ő inkább kézzel pakolgat meg mosogat meg öntöz meg ilyesmi. Nehéz dolog a beilleszkedés, pedig már túl vagyunk a jaj, de rossz nekem egy ekkora hodályban-fázison.

 - Aguamenti! - szól és csinálja a pálcamozdulatot és körülbelül három cseppnyi vizet elő is varázsol. Nem a pohárba, szigorúan, de ez most nem direkt volt, szimplán elnézte. Ő már fel se veszi az ügyetlenségét, minden nap előfordul, most is csak feltörli az asztalról a vizet a ruhaujját használva.

És megpróbálja még egyszer. Immáron két csepp víz után apad el a forrás. Valami rettentő töketlen módon néz a lányra, hogy akkor most tessék elmagyarázni, miért nem sikerül. Főleg, hogy időnként össze szokta hozni a bűbájt. Máskor viszont nem, tehát egy alapos rávezetésnek azért tudná hasznát látni.
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. március 26. 16:41 | Link

Rozsos Annamária

A kérésemet sikerül felfognia Annamáriának, de a pohár elővételénél nem jut tovább hosszú percekig.
Lemondó tekintettel nézem, ahogy gondolkodik. Hát igen, rosszabb diákot nem is kaphattam volna. A pálcám végével lassan ütemesen elkezdek dobolni a könyvön, közben pedig megfogadom, hogy nem kerülök több ilyen hülye helyzetbe.
Felcsillan a szemem amikor végre sikerül vizet fakasztani a pálcából, majd ugyan ilyen gyorsan tűnik is el látva, hogy három csepp után abba marad a víz folyás.
Majd ugyan így még egyszer.
Ránézek az órára és majd nem sírva fakadok, hát ez nem lehet. Még csak fél óra telt el, én pedig már most sikítani tudnék a lánytól.
Gondterhelten beletúrok a hajamba, na most mi csináljak?
Sóhajtva intek a pálcámmal az egyik pohár felé.
-Invito pohár!
Miután a kezembe száll a pohár, flegma arckifejezéssel nézek Annamáriára.
-Figyelj megmutatom, hogy kell.
Lassan megcsinálom a pálca mozdulatot, hogy a lány jól lássa. (Attól függetlenül, hogy ez ment neki.) Közben pedig szépen hangsúlyozva elmondom a varázslatot.
-Aguamenti!
Félig megtöltöm a poharat, aztán hagyom elállni a vizet. Feljebb emelem a poharat és várakozva pillantok a lányra.
-Nos, szerinted nálad mivel van gond?
Közben pedig magamban imádkozom az összes hirtelen eszembe jutó istenhez, hogy mindent értsen és most már sikerüljön neki ez az egyszerű varázslat, ami a tanításom végét jelentené.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. március 26. 16:41
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. március 27. 22:07 | Link

Állia Szipenni

 - Öh... fogalmam sincs..? - néz kérdően és meglehetősen sandán a lányra, és persze rögtön ez az első mondat, amit csípőből kimond. Csak utána kezdi el számba venni, mi is a különbség a kettejük varázslata között. Hát, ahogy látja, a kézmozdulata jó. Erre mindig igyekszik ügyelni, mert frászt tud kapni ettől a mágusvilágos abszurditástól, hogy nem mindegy, hogyan mozgatod a faágat a kezedben. Vagy várjál, az az abszurdabb, hogy kimondasz egy szót, és a faágadból víz jön ki? Néha kicsit sírni szeretne, annyira szürreális ez az egész. Most is tudna használni egy kis pityergést, mert ez az este fogcsikorgatóan el lett rontva valahol. De ő képes felnőttként viselkedni, gondolja ő, és a felnőttként való viselkedés azt jelenti, hogy összeszedettek és kiegyensúlyozottak vagyunk, és tudjuk, mit kell tenni. Gondolja ő.

 - Nem, továbbra se tudom. - adja fel nyugodt hangon a hiábavaló próbálkozást, hogy rájöjjön, mit ront el rendszeresen. Ez, kérlek, elmélet és gondolkodást kíván, és attól mentse meg az Isten. Ő a gyakorlat híve. Pontosabban annak a híve, hogy egyszer csak sikerül, csak ne kelljen gondolkodni. Ennek szellemében nagy bátran megpróbálja még egyszer.

 - Aguamenti! - szól, és csuklót forgat, és lám. Nem, tényleg, ezt érdemes megnézni. Először csak csöpög, majd olyan, mint amikor beindul a csap, egyre sűrűbben csöpög, végül csordogál, végül újra csöpög, és ennyi volt. De legalább félig megtelt az a pohár, amit maga elé rakott, ha már az előzőt elhappolták előle. A tekintete szimplán csak annyit mond, hogy hát ez meg mi volt. Ja, meg annyit is, hogy végeredményben ha elmagyaráztad, el is mehetünk, mert máshol azért szívesebben lenne. Esetleg.
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. április 7. 11:49 | Link

Rozsos Annamária

Rosszabb választ nem is kaphattam volna, de némi remény csillan meg a tekintetemben látva, hogy Annamária egy kicsit gondolkozik utána.
Bátorító szándékkal nézek rá, hát ha ez segít.
-Gondolkozz.
Amíg ő gondolkodik én a táskámba teszem a kezemben tartott könyvet. A többit pedig egy egyszerű varázslattal bele reptetem. Közben pedig félszemmel a diákomat figyelem, aki abba hagyja a gondolkozást és feladja a hiba keresést, ezzel pedig engem nem kicsit sikerül felmérgesítenie.
Aminek következtében az egyik tankönyv rossz irányba megy és a táskám belseje helyet Annamáriát célozza meg.
Akinek furcsa mód éppen jól sikerül a varázslat és félig megtölti a poharat, de tovább nem jut, mert eltalálja a könyv.
Sóhajtok, ekkora pechet. Magamhoz hívom a könyvet.
-Invito könyv!
Majd gyorsan a táskámba ejtem a könyvet. Közben pedig érzelem mentes hangom bocsánatot kérek.
-Bocs.
A félig megtelt pohárra pillantok aztán a lányra.
-Ez jó volt. Gyakorolj sokat és koncentrálj jobban, akkor menni fog.
Ezzel úgy érzem letudtam a tanítást és távozhatok. Felkapom a táskám, megkeresem a dzsekim.
Búcsúzólul még vissza nézek Annamáriára az ajtóból és mosolyt erről tettek az arcomra.
-Sok sikert a vizsgákhoz elsős.
Félig kilépve az ajtón még elköszönök.
-Szia.
Hozzászólásai ebben a témában

Zabos Annus
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. április 7. 12:52 | Link

Állia Szipenni
zárás

És akkor egy könyv repül neki. Felháborodottan felkiált, és örül, hogy nem dobol, mert akkor a tanára széket hajigálna felé, mindegy is. Kikéri magának, és éppen kikérné hangosan is, mikor bocsánatot kérnek, és ja, hogy időközben a másik már össze is pakolt? Teljesen meg tudja érteni, ő is menne már.

 - Jó'van. - morogja a könyv becsapódási helyét dörzsölgetve, nem jókedvűen. Arra csak futólag gondol, hogy bosszúból ő szimplán hozzávágja a másikhoz a saját tankönyvét, mert egyrészt esélye sincs, másrészt meg annál hamarabb mehetnek, ha nem csinál teljesen értelmetlen jelenetet. Nagyon durcásan nézve ő is pakolni kezd, és csak futólag pislant fel, mikor elköszönnek tőle. Jó lesz ide a morgás megint, úgyhogy morog valami nem kedveset a bajsza alatt.

 - Elsős. Minek nevekkel vacakolni, mi? - horkan fel aztán az ajtóban megint, mert ennél még a kutyát is szebben szólítják, aztán nagy elánnal becsapja az ajtót maga mögött, és eltrampol a házáig. Hát ez az este pont annyit ért, mintha nullával osztanánk. Teljesen felesleges volt, csak rontott a helyzeten.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet