36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. február 1. 18:50 | Link

Brandon (defektes) angyalai, első találkozás XD

Bizony, elérkezett február elseje, ami sokat jelent számomra.
Közelebb járunk a tanév végéhez, lassan ideje lenne átszokni a 2015 leírására, ha már egy hónapig minden papíron áthúzva feketéllett a hibás évszám. De ami még fontosabb, az az Edictum. Bizony, rendkívül szórakoztatónak találom mások szennyesét kiteregetni a diákseregnek, és még egy ember sem csípett el, vagy fenyegetett meg. A jelenlegi feljegyzéseim alapján az e havi kiadás sokkal felháborítóbb lesz. Hogy hogy szerzek ennyi hírt? Két dolog: sok szabadidő és kapcsolatápolás a festményekkel.
Nem a legmegbízhatóbb források, mivel nagy unalmukban olykor-olykor kitalálnak butaságokat, de ezeket gyerekjáték kiszűrni...persze elenyésző hibaszámmal. Hallottam már olyat, hogy hé, az nem úgy volt, de már megszáradt a tinta a papíron, ez van emberek.
Hogy miért mondtam el ezt most? Épp faggatni készülök. A társalgó különlegesen jó erre a célra, mivel kevesebb alkohol csordogál a firkálmányokon, mint a vigadófreskónál, így józanul érthetőbbek.
Se Karom, se Amadeus nem jött velem, még csak az hiányzik hogy a macska szétcincáljon egy portrét, vagy a vízfőnix eláztassa őket, és egy életre ne álljanak szóba velem.
Sietősen szedem lában a hűvös kövön, kintről szürkés fény árad be, a téli felhők vastag rétegén át. Egy ideig az ablakokon átszűrődő fénypászmákat figyelem. Egy kicsit tétovázok, visszajöjjek-e lefesteni ezt a pillanatot, hisz olyan nyugalmat áraszt, amilyet nem sok pillanat.
Tehát ujjaimat a kilincsre fonom, lenyomom, majd belépek. Ahha.
Társaságom van.
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Caitlyn Iparis
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. február 1. 20:31 | Link

Alina és Brandon part 1


Február első napja. Hű. Nagyon furi belegondolni, hogy már majdnem egy éve itt vagyok Bagolykőn, már egészen hozzászoktam a faluhoz és a sulihoz. Persze a kastély térképe még mindig kész rejtély számomra (úgy érzem, soha nem fogok eligazodni a végtelennek tűnő folyosókon), így még ennyi idő után is rendszeresen eltévedek. Ilyenkor általában a kedvesebb, segítőkészebb festményektől kérek útmutatást, ami eddig mindig bejött.
Sok minden történt az elmúlt esztendőben, sok változás és újdonság lett mára mindennapi, ez pöppet ijesztő. De ami a legfélelmetesebb, az az, hogy még mindig nem látogattam el abba a cukorkaboltba, amiről Luca beszélt. Tééényleg! A cukorkabolt! Igazán el kéne látogatnom oda, mert már jócskán kifogyott a nasi készletem. Ráadásul pár nap múlva lesz életem második kviddics meccse, a Levita után a Rellon ellen. Anyám, mi volt az a Navine - Levita meccs?! Még most is kiakadok, ha csak rágondolok. Nem tudom, hogyan csinálták, amit csináltak, de az szinte tuti, hogy hajlítják a teret, azért nem találja el őket gurkó…
Nyugi, Cat, csak nyugalom – csitítottam magam – egy szép napon majd elviszed őket a kukoricásba. Ne idegesítsd fel magad, annak már mindegy. Irány a cukorbolt!
Nem volt kedvem egyedül menni, ráadásul már megbeszéltem Linával, hogy a Társalgóban találkozunk. Úgy gondoltam, Bran is odamegy az Edictum miatt. Mivel a belépésemkor rögtön észrevettem az asztalokra készített apró süteményeket és italokat, Alinával nem is törődve egyből lecsaptam az édességekre, ezért mire az egyik fotelen kényelembe helyeztem magam, már nem volt szabad se a kezem, se a szám.
- Te nem kérsz? Én majd’ éhen veszek – Csámcsogtam direkt hangosan, mert tudtam, hogy azzal az őrületbe kergetem barátnőmet. Egyszer csak Bran nyitott be a Társalgóba, széles mosolyt villantottam rá.
- Szia, Brandon, tudtam, hogy előbb-utóbb befutsz! Hol hagytad Ser Karmot? - Kérdeztem kíváncsian.
- Uuu, srácok, támadt egy remek ötletem! Mi lenne, ha elmennénk a faluba? Már régóta tervezem, hogy megnézem Emma néni cukorkaboltját - Néztem rájuk könyörgően, csillogó szemekkel.
Utoljára módosította:Caitlyn Iparis, 2015. február 1. 21:08
Hozzászólásai ebben a témában

Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. február 1. 21:09 | Link

Cat és Brandon


Február lévén már elég hideg volt, mindenki tetőtől talpig meleg ruhába burkolózva mászkált a tanoda egész területén. A zord időt kevésbé viselők pokrócokkal felszerelkezve rohamozták meg a társalgót és dideregve telepedtek le a kandalló közelében - ahogy ezen a napon ezt én és Cat is megtettük.
Cat szokásához híven nasit majszolt, amit a tág terembe való belépésünkkor egyből észrevett az asztalokon lévő tálcákon. Sziporkázó tekintettel - mint valami óvódás - markolt bele a kikészített aprósüteményekbe, és mint aki attól fél, hogy elveszik tőle az ételt, tizedmásodperc/harapás időt produkálva pusztította el azokat.
- Befejeznéd? - sóhajtottam fel a szememet forgatva. - Nem hallom a saját gondolataimat a hülye rágcsálásodtól - mormogtam unottan.
Kis pisze orrát haragosan emelte meg, majd vörös hajzuhatagát lezseren átdobva a válla fölött, nyugodtan folytatta tovább az evést. Az alsó ajkamat harapdálva, magamban fortyogva igazítottam meg a melegséget árasztó pokrócot, aztán kicsit fészkelődtem, hogy megtaláljam a számomra megfelelő pózt.
- Cat, komolyan. Hagyd abba, nagyon idegesít - próbálkoztam újra a lehetetlennel, de szavaim ismét süket fülekre találtak. Vettem egy mély levegőt, hogy a lehető leglekezelőbb stílusban küldjem el melegebb égtájakra, amikor a társalgó hatalmas faajtaja fülsüketítő nyikorgással tárult ki, a küszöbön pedig Brandont pillantottam meg, akinek csalódottság villogott a szemében. Hát ennek meg mi a fene baja van?


/Cat irányítása meg lett beszélve/
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. február 3. 00:38
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. február 2. 22:29 | Link

Morgó és Vidor

Kattan a zár, majd belépek. Meleg levegő simítja végig arcomat, a bent pattogó kandallónak köszönhetően. Ugyan nem odamenni, vetek egy röpke pillantást a kanapé felé. Ahaa, hát megérte.
Cat vörös hajzuhatagát könnyen felismertem, meg persze a jellemző csámcsogó hangot, amit valahogy zárt szájjal is sikerült produkálnia. Egyből elmosolyodok, majd mély döbbenet kúszik arcomra. Alina? Azt hogy? És Cat miért nem szólt? Na jó, mostanában sok elintéznivalóm akadt, de vagy elfelejtette említeni, hogy régi közös ismerősünk idejár, ráadásul varázsló.
- Azta. - résnyire nyílt ajkaim közül csak egy erőtlen suttogás száll feléjük, valószínű, meg sem hallották a vörös rágásától. Egy mosolyt villantok felé,majd Alinára nézek.
Mindig is volt egy sajátos személyisége. Túl sajátos. Zavartan intek neki, majd a terem másik felébe sietek, és öt perc alatt annyi információt csikarok ki a festményekből, amennyit csak tudok. Amikor már elfogadható mennyiséget jegyzek le kis noteszomba, nagy csattanással rácsapom bőrfedelét, majd meprödülök tengelyem körül. Gyors léptekkel közeledek Alina és a kanapé felé, Cat a szemközti ülőalkalmatosságból figyel. Én csak rávigyorgok, miközben az utolsó lépéseket futva teszem meg, majd megragadom az ülőgarnitúra háttámláját, és átvetem rajta lában.
 Nagy huppanással, és egy elégedett nevetéssel terülök szét az üres részen. Magamhoz kapok egy sárga pokrócot, és magamra dobom sietősen, majd felhúzom térdemet, és az újonc felé fordulok.
- Szóóóval varázsló mi? Érdekes, nem? - Fejem Cat felé kapom kérdését hallván, és el is fogadok tőle pár aprósüteményt. - Felőlem mehetünk, Emma néni biztos árul fagyit  is... Bár nem tudom, hogy mindenkinek bejön az édes. - sandítok oldalra Alinára. - Ser Karom a szobámban alszik, nem akartam idehozni most, no meg Amadeus is fáradt volt,.... És honnan tudtad, hogy itt leszek?
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2015. február 2. 23:16
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Caitlyn Iparis
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. február 3. 00:10 | Link

Alina és Brandon part 1


Alinának mindig is megvolt a maga stílusa. Kettőnk közül én voltam az álmodozó, ő pedig a földhözragadt. Így pont kiegészítettük egymást; ő visszarángatott a valóságba, mikor nagyon elkalandoztam, én viszont megszínesítettem a napjait (már ha szabad így fogalmaznom) a szokásos agymenéseimmel. Talán épp ezért lettünk barátnők – annyira különböztünk egymástól, hogy muszáj volt jobban megismernünk a másikat. Mindenesetre egy évnyi távollét után már nagyon hiányoltam azokat a tipikus flegma megjegyzéseit.
- Bocsi, Katy – Nyomtam meg középső nevét, mert tudtam, hogy attól a falra mászik.
– Gondolkozz hangosabban – Vigyorodtam el kissé ördögien. Próbáltam minél hangosabban rágcsálni. Olyan rég mentem Alina agyára! Túlságosan is hiányzott ez az érzés.
Miután kellően kimocorogta magát a takaró alatt, ismét hangot adott előző kérésének. Erre már csak mosolyogtam, válaszra sem méltatva folytattam az evést. Türelmesen kivártam. Ééés, igen, pár pillanat múlva hallottam is a hatalmas sóhajt. A hang széles mosolyt csalt az arcomra.
Bran a Társalgóba lépve szinte azonnal megpillantott minket. Köszönés gyanánt rám nézve elmosolyodott, majd kisvártatva kiszúrta Alinát is. Csodálkozással vegyes hitetlenkedés ült ki pofijára, ahogy a lányra kúszott a tekintete. Huppszi. Tudtam én, hogy valami kiment a fejemből! De Bran igazán nem hibáztathat a miatt a kis apróság miatt, hogy elfelejtettem megosztani vele Alina érkezésének hírét. Mostanában alig beszéltünk, mert elég elfoglalt, sok dolgot kellett elintéznie. Motyogott egy sort a bajusza alatt, de nem tudtam kivenni, micsodát, majd bénán intett egyet. Az aztán köszönés, barátom! Reméltem, nem valami csúnyát mormogott, mert ha igen, és rájövök, akkor bajok lesznek. Bran és Lina ugyan barátok voltak, őket nem vonzotta annyira a másik különbözősége. Én voltam a kettejüket összekötő kapocs.
Pacipajtim a festményekhez lépett, majd mikor elvégezte dolgát, elindult felénk. Amint egy akrobatikus mozdulattal helyet foglalt, megkínáltam a sütikkel. Persze csak azokkal, amik picit kevésbé ízlettek. Mert azért na. A kedvenceimet még nagyban faltam, és bármennyire is imádom Brandont, azokból ugyan nem kap.
Kérdésemre válaszolva felém fordította a fejét. Bran és a fagyi mániája… Mondjuk, én vagyok az utolsó, aki erre megjegyzéseket tehet. Amíg nem eszi meg a csokimat, jóban leszünk.
- Linának úgyis meg kéne mutatni a falut! Ráadásul mi lehet annál jobb, mint hogy elsőnek a cukorboltot látja? Én imádnám! – Az izgalomtól egy picit magasabb lett a hangom, de nem érdekelt. Megyünk a cukorkaboltba! Mármint persze csak akkor, ha a kissé savanyú képű barátnőmet meg tudjuk győzni.
- Ó, megértem. Én is a szobámban hagytam Simit. Valamikor arról magyaráztál, hogy ha valami pletykát meg akarok tudni, a festmények az én embereim. Vagyis, festményeim. Na, izé, szóval, érted. Meg rémlett valami olyasmi, mintha azt mondtad volna, hogy majd eljössz ide faggatózni. Hogy haladsz az Edictummal?
Utoljára módosította:Caitlyn Iparis, 2015. február 7. 21:47
Hozzászólásai ebben a témában

Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. február 3. 00:25 | Link

Cat és Brandon

  Újra teljes a csapat - és megint kiszakad a dobhártyám

Miután az ajtóban álló, csalódott arckifejezésű Brandon a tekintetével felfedezte a fotelben kucorgó Catet és egy szelíd vigyort villantott rá, észrevett engem is. Ahogy egy pillanatra összetalálkozott a tekintetünk, valami egészen furcsa érzelemkombinációt véltem felfedezni az arcán. Lepődöttség, zavar, meg talán egy kis csipetnyi idegesség is. Csak nem megleptem Őt?
Sietősen intett nekem, mire széles vigyorra húztam a számat és magabiztosan biccentettem egyet felé. Kicsit furcsálltam, ahogy a kis bőrfedelű noteszével a hóna alatt a társalgó egyik falán lévő festmény elé lépett és heves konzultációba kezdtek, de aztán vállat vonva ráhagytam az egészet.
Cat továbbra is rágcsálta a saját idegesítő módján a kis süteményit és némán figyelte az eseményeket, egészen addig, amíg Brandon nem csatlakozott hozzánk, amit egy akrobatát megszégyenítő módon oldott meg: nemes egyszerűséggel átvetette magát a kanapé háttámláján és hangos puffanással landolt mellettem. Pár érdeklődő szót intézett felém, amit egy vállvonással reagáltam le, aztán egyszerre kaptuk a fejünket a vöröske felé, aki fülig érő vigyorral vetett fel egy közös programlehetőséget. Szóra nyitottam a számat, de Bran megelőzött, aki pár, igencsak csípős megjegyzéssel próbált célozgatni felém. Kíváncsi volt, hogy veszem-e az adást. Hát vettem.
- Hogy bejön-e az édes? Te most kóstolgatsz? – vontam fel a fél szemöldökömet meghökkenve. – Ne aggódj, bejön, úgyhogy megtisztellek titeket a jelenlétemmel egy fagyi erejéig. Mellesleg, Cat, ne visongj már – sóhajtottam kérlelően, de természetesen tojt magasról rám is, meg a kérésemre is. Ugyanis ha bezsong, akkor nagyon nehezen áll le, amit nem csak én sínylek meg, de a dobhártyám is. Nyekegtem még egy sort, de a vöröske tényleg hajthatatlan volt. Mellesleg Brannel épp belebonyolódtak valami – szerintük biztos valami roppant izgalmas – beszélgetésbe, amibe nem igazán tudtam beleszólni (pedig megtettem volna), mert halvány lila dunsztom sem volt, hogy mégis miről fecsegnek, így a karjaimat keresztbe fonva, haragosan motyogva dőltem hátra a kanapén.
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. február 3. 20:23
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. február 5. 20:08 | Link

Cat *-* és Alina ^^

Valami furcsa hangot hallatok, miközben próbálom Cat szokásos, hozzá méltó válaszát hahota nélkül kibírni... Hangosabban gondolkozni, háh.
Elveszek Cattől pár darab teasütit. Mindig úgy megkívánom őket, pedig utána olyan rossz szájízt hagy maga után. Nem is tudom.
Miután három másodpercig bámultam a nyalánkságokat, befaltam az egyiket, persze zárt szájjal.
- Mhmpf... Egy, csak a kekszeket kóstolgatom, no meg a fagyit, téged nem - hadonászok a fél kajával kezemben. - Kettő, Cat visongás nélkül olyan, mint a Rellon bunkóság nélkül
Vigyorgok rá a lányra.... Csak nem oda került.... Hmm, mondjuk lenne benne valami.
Feljebb húzom lábam. Csak alkarom látszik ki a pokróc alól, így csukó mozdulatokkal kezdem el uralni az asztalon lévő almalevet. Kisebb koncentrálás után teljesen érzékelem a folyadékot, így a kancsóból gyerekjáték volt kilebegtetni. Három apróbb gömbbé formázom őket, az egyiket Cat felé dobom, szép ívesen, hogy el is tudja kapni. Alina felé nézek, és felvonom a szemöldököm, vajon kéri-e.
A saját részemmel elkezdek játszani. Lehűtöm, megfagyasztom, kiolvasztom, formázom. Lesz belőle tetraéder, kocka, valami tüskés izé, spirál, majd gömbként elkezdek a színével játszani. Az aranyló löttyöt pirosra, mélylilára, kékre, és még különösebb színekre változatom, majd mikor megunom, a számba veszem, és apróbb kortyokban elfogyasztom.
- Mehetünk a cukrászdába, de beszéljük meg, mikor. Nem szeretnék lemaradni arról, ahogy beszabadulsz arra a helyre - nevetek fel, Catre nézve. - Ebben a hónapban is írok bele, remélem elolvasod!
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2015. február 7. 21:52
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Caitlyn Iparis
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. február 10. 19:02 | Link

Alina és Bran part 1


Hát persze. Jellemző… Alig töltöttek el egymás társaságában pár röpke percet, máris csipkelődni kezdtek. A hosszú évek alatt ugyan hozzászoktam ehhez valamennyire, ám még mindig idegesített egy kicsit. Azonban mikor Alina beleegyezett a cukorkabolt és a falu édességkészleteinek kifosztásába, rögtön sutba vágtam minden bosszúságomat. Elvégre mégiscsak nyalánkságokról volt szó. Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek Karácsony idején az ajándékosztáskor. Majd’ kiugrottam a bőrömből, olyan nagyon izgatott lettem. Mindössze egyetlenegy hajszálon múlt, hogy ne kezdjek el ugrándozni, cigánykerekeket hányni és közben két oktávval magasabb hangon sikongatni, kifejezve határtalan boldogságomat. Erőt vettem magamon, így csupán egy-egy cuppanós nagy puszit kaptak mind a ketten. Persze gyorsnak kellett lennem, ugyanis egyikük sem szerette ezt a fajta érzelemnyilvánítást, de hát velem már csak ez jár, el kell fogadni, így kell engem szeretni.
Bran unatkozni kezdett, vagy nem tudom, de egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az asztalon levő kancsóból három, kábé egykortynyi gömböcske folyadék lebegett ki. Az egyik igazán szép ívvel felém repült, gyorsan nyitottam is a számat, hogy megigyam. Szerencsére nem nyeltem félre, aminek nagyon örültem, s magamban gratuláltam egy sort nekem.
Brannel együtt felnevettem, majd valamivel komolyabb hangon válaszoltam a feltett kérdésére.
- Ti mikor értek rá? Nekem jó lenne minél hamarabb. Kifogytak a készleteim. Tudjátok, milyen vagyok, amikor hosszú ideig csoki nélkül maradok… – Az utolsó mondatot sejtelmesen, sokat sejtetően és kissé baljóslatúan mondtam (vagy legalábbis próbáltam), majd mélyen a szemükbe néztem, hogy lássák, nem teljesen vicc az egész.
- Uuu! Még szép, hogy elolvasom! A múltkori is nagyon szupi volt. Ezúttal milyen pletyiket szedtél össze? – Kérdeztem felé hajolva, csillogó szemekkel.
Hozzászólásai ebben a témában

Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. február 10. 20:17 | Link

Cat és Brandon

Brandon szavai egy ideig még csengtek a fülemben, de inkább nem reagáltam rájuk, hisz mit tagadjam - nem vagyok egy kedves teremtmény, nem is csoda hogy a Rellonba kerültem.
Cat teljesen önkívületi állapotba kerülve sikongatott, meg ugrabugrált a fotelben, aztán kisvártatva felpattant a helyéről, mire hátrahőkölve néztem rá. Volt is okom miért félni - a következő pillanatban egy-egy hatalmas cuppanós puszit nyomott az arcunkra.
- Cat, ne már - fintorogtam, majd egy határozott mozdulattal letöröltem az arcomról a pulcsim ujjával Cat nyálát. Utálom, ha ölelgetnek, azt meg pláne, ha puszilgatnak, de természetesen ez alól kivétel Cat, amit ki is használ - csak ha legalább el kell viselnem, hogy puszilgat, kevesebb nyállal tegye már, az isten szerelmére...
Brandon mocorgott egy kicsit a takaró alatt, majd kitartotta a kezét az almalével teli kancsó felé, aztán finom mozdulatokkal mozgatni kezdte a csuklóját. Legnagyobb döbbenetemre az italt kiemelte az átlátszó üvegből, három kisebb gömböt formált belőle, az egyiket bekapta Ő, a másikat Cat felé irányította, a harmadikkal pedig engem célzott meg. Mivel egy ideig haboztam, a vállát vonogatva játszadozni kezdett a folyadékkal. Lefagyasztotta, visszahibernálta, összevissza mozgatta a levegőben, különböző árnyalatokra színezte...
- Ejha, nem rossz - bólintottam elismerően, aztán kissé korrigáltam a stílusomon, nehogy a végén még túlságosan elbízza magát. - A Nesquik gabonapehely dobozának a hátuljáról tanultad ezt a trükköt? - kérdeztem végül gúnyosan, majd ahelyett, hogy elfogadtam volna az általa még mindig előttem lebegtetett innivalót, nemes egyszerűséggel felálltam és töltöttem magamnak egy pohárba almalevet, aztán gonosz vigyorral az arcomon visszahuppantam mellé a kanapéra.
Halványan elmosolyodtam Cat megjegyzésére, miszerint nem tud élni csoki nélkül, aztán a vállamat megvonva fordultam feléjük:
- Nekem bármikor jó. Mármint - köszörültem meg a torkomat -, biztos be tudlak titeket szorítani valahova még erre a hétre.
Próbáltam azt a látszatot fent tartani, hogy igenis be vagyok táblázva erre a hétre, de ez sajnos nem volt igaz az otthoni életemmel ellentétben - itt Caten és Brandonon kívül szinte senkit sem ismertem, ismeretség híján pedig programom sem nagyon volt.
Nagyon elmerülhettem a gondolataimban, mert amikor végre sikerült elhessegetnem az oda nem illő dolgokat a fejemből, Cat és Bran már teljesen más témába keveredtek bele.
- Hm, szóval te vagy itt a pletykafészek? - intéztem a kérdésemet Brandon felé, ezzel viszonylag elrontva a kis bájcsevejüket.
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. február 11. 20:05
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. február 11. 00:29 | Link

A csapat

A hármas kis cseverészése, amely az iskola társalgójában zajlik önmagában túl átlagos és már egy kis vihar előtti csendnek is betudható. Jól tudjuk, hogy itt mindig, de tényleg mindig történik valami. Most sincs ez másként. Ahogy a társaság tervezgeti a közös programját egy elszaladó macska töri meg, aki egyenesen a sötét hajú lánynak ront. Karmait előhívva ugrik egyenesen Alina mellkasának ezzel hátrataszítva őt kicsit, pont annyira, hogy hátradőlve a kanapén közelebb kerüljön a kandallóhoz. Ott közben egy nedvesebb fadarab miatt durranás hallható és a szikrák pontosan a lányka pulóverére vetődnek, ami ettől az ujján a könyökénél meggyullad. Pillanatok alatt kezd nagyon forró lenni a helyzet.
Vajon hydromágusunk a toppon van, vagy a hirtelen macskatámadástól teljes figyelemveszteségben várja, hogy barátnője sérüléseket szenvedjen. Közben persze többször rá is rápillantott a cica a fiúra. Következő áldozat?
A cica ezzel nem érte be, heves nyávogás közepette indult meg a vörös lány felé, hogy annak lábához dörgölve magát emelje magasba hátsó fertályát. Egy pillanatra megállt, karmaival felkapaszkodott a navinés lábán, majd belemélyesztette kicsit karmait.
- Nyáu.Nyáuuu. NYáááuu.
Kétszer körbejárta őt, aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is a helyiségből. A kis látogató nem ment messze, mert az ajtóból még visszadugta a fejét kicsit vernyákolni, mintha csak megköszönte volna a napi mókát.
Utoljára módosította:Mesélő, 2015. február 11. 00:31
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Telepi Merkovszky Brandon
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. április 7. 20:19 | Link

Cat és Alina

Régóta szeretnék beszélni Cattel valamiről. Valamiről, ami talán az egész életemet megváltoztatja.
De neeeem, Alinának itt kell lennie! És még azt is mondja, hogy kóstolhatom. Pedig rellonos, a rellonosok pedig köztudottan keserűek. a levitások sótlanok, a navinések cukorból vannak (legalább is abból következtetve, hogy mennyi édességet esznek) az eridonosok pedig... csípnek.
Elszórakoztatom magam a hydromágiával, Alina pedig természetesen beszól.
- Nem tudom miért nem fogadod el tőlem, de te tudod. - semmi viccelődés nincs benne, kezd zavarni egy kicsit.
hallgatom, ahogy próbál elfoglaltnak tűnni, ujjaim a kanapé szélén zongoráznak.
- Igen, mondhatjuk, hogy én vagyok. Van pár érdekes, de majd elolvassátok az Edictumot, és megtudjátok.
Ebben a pillanatban, egy naaagyon aranyos kiscica sétál be a terembe aprókat nyávogva. Jézusom, de aranyos! Már nyúlnék érte, amikor a kandúr Alina mellkasának csapódik, hátrébb lökve a lányt. Alig bírom elfojtani feltörő nevetésen  a jelenetet, de ez még nem minden!
Az égő fák roppannak egyet, karmazsin szikrákat szórnak szét maguk körül... A közelükben lévő Alina felsője lángra lobban, addigra a cica már Cat mellett áll, ugrásra készen. Nem valami jó érzés, ha egy macska a karmaival kapaszkodik beléd, ez személyes tapasztalat... De akkor is... Cicaaaaaaaaaaaaaaaa!
Utána ugrok, ölembe veszem, és elkezdem simogatni a bundáját.
- Jaj, de kis cukorfalat vagy! - mondom neki észre sem véve a sikítozó Catet és a lángoló Alinát. Mikor leesik, hogy a fény és hőforrás történetesen az egyik "barátom" Oda se nézve küldök felé egy vízlabdát. Nos, vagy a kezét, vagy a lábát találta el, de ez bizony sikertelen volt... Na mindegy, cicaaaaa!!!
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Ipari KitKat
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. április 7. 21:10 | Link

Lina és Bran


Ahogyan arra számítottam is, a puszim után Lina egyből fintorogni meg nyafogni kezdett. Már megszoktam. De biztos vagyok benne, hogy mélyen, a szívében szereti, csak az „imidzse” miatt nem akarta bevallani. Engem ugyan nem tévesztesz meg, barátnőm!
A modorához tartozott a csipkelődés is, így én csak ültem csendben, kissé csalódottan és ingerülten, és hallgattam a rövid szócsatát.
- Akkor mit szólnátok, ha elmennénk holnap délután? Aztán még körbe is nézhetünk a boltokban. – Dobtam fel az ötletet, addig is megszakítva a szópárbajt.
- Az elsők között leszek, akik elolvassák! – Ígértem meg Brannek. – Tuti, hogy a tiéd lesz a legeslegjobb cikk! – Néztem fel rá mosolyogva.
Ezután kábé fél másodperccel egy irtó édes cicus lépkedett be nagy nyávogások közepette a társalgóba. Indultam is, hogy megsimizzem a kis buksiját, de az állatka meg sem állt Alináig, vagyis inkább Katy mellkasáig, hogy pontos legyek. A váratlan meglepetésnek köszönhetően a lány hátrébb lökődött a fotelban, közelebb kerülve a kandallóhoz. Ekkora valami durrant egyet, mint valami bomba, majd szikrázni kezdett. Az apró szikrák, akár az eső, röpködtek mindenfelé. Egy nagyobb Alina pulcsijára pattant, és az anyag kigyulladt.
A jelenetet figyelve már csak azt vettem észre, hogy a macskusz a lábamhoz dörgölőzött, majd hátsóját a magasba emelte. A következő pillanatban szúró fájdalmat éreztem, ahogy a macska belém mélyesztette az éles karmait.
- Áúcs, jaj, ne, szép cicus, jó cicus, kérlek, ne karmolj! – Szóltam hozzá könyörgő hangon, mire a cirmos elengedett.
- Úristen Alina, ugye jól vagy? – Kiáltottam oda Katynek, aki még mindig lángokban állt. Szó szerint. Már közeledtem is felé, mikor Bran végre aktivizálta magát, és egy vízgolyót küldött a lány lábára. Hát, azzal nem sokat segített szegény barátunknak, de az istenért le nem vette volna a szemét a cicáról. Jellemző. Bran odavan a cicákért, örülök is, hogy állatbarát, de akkor is. Linával mi lesz?
Hozzászólásai ebben a témában

Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. április 7. 21:41 | Link

Cat és Bran

- Izgatottan várom már, hogy olvashassam - biztosítottam Brandont egy apró biccentés kíséretében, ezúttal mindenféle gúny nélkül. Mert bár mindig is tudtam, hogy a mi Brandonunk egy vérbeli kis pletykafészek, de eddig még csak nem is sejtettem, hogy írni is tud, így hát azért elég kíváncsivá tett.
A Brannel kialakult kisebb szájkaraténkat és az azt követő programlehetőségekkel való dobálózást egy elég nagy termetű macska zavarta meg, ami a hatalmas faajtón bevágtázva egyenesen nekem rontott, mire reflexszerű mozdulatokat hajtottam végre, ami ebben az esetben ész nélküli csapkodás volt a cica irányába. Ám ez a fajta védekezés nem igazán vált be, ugyanis a következő pillanatban az állat a kandalló felé lökött. Épphogy sikerült felfognom, hogy az alkaromon hatalmas vércsík jelent meg - a fenevad hatalmas karmainak köszönhetően, ami másodpercről másodpercre egyre több és egyre élénkebb színű vérrel telt meg -, hangos reccsenésre kaptam fel a fejem, mire ijedten pördültem meg a tengelyem körül. Rosszat sejtettem, a gyanúm pedig be is igazolódott: a fura hang a kandalló irányából jött, ahonnan a hevesen pattogó fadarabok egyikéből egy hatalmas szikra a feltűrt ujjú pulóveremre pattant, ami abban a minutumban meg is gyulladt.
- Forró, forró, forró! - visongtam toporzékolva, majd teljes elkeseredettségemben fújni kezdtem a könyökömön feszülő pulcsim anyagát, hátha elalszik a tűz, de ez természetesen teljes mértékben haszontalan volt. A fájdalom hirtelen mart a testem lángoló részébe, mire kissé könnybe lábadt szemekkel Brandon tekintetét kerestem. Kedvenc kis hydromágusunk mindenféle pánik jelei nélkül, halál nyugodtan üldögélt továbbra is a kanapén, az ölében a gyilkos döggel, amit gügyögve simogatott. Hirtelen elfeledkeztem a könyökömbe nyilalló fájdalomról, és dühtől itatott hangon üvöltöttem rá.
- A rohadt életbe, Brandon!
A fiú unottan megemelte a karját és nemtörődöm stílusban felém lövellt egy vízből formált golyót, ami bár kedves gesztusnak is elment volna, csakhogy miután a vízlabda a lábamon csattant szét és ezáltal továbbra is lángba borult pulóverrel toporzékoltam a kandalló előtt, teljesen higgadtan simogatta tovább a térdén csücsülő kis szörnyeteget.
- Úgy nézek ki, mint aki jól van? - kiáltottam rá sírós hangon Catre, aki mindig rosszkor mond (ez esetben kérdez) rosszat, de aztán remegő ajkakkal bocsánatot kértem tőle a heves reakciómért és biztosítottam róla, hogy jól vagyok. Egyelőre legalábbis.
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. április 7. 22:16
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet