A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

Mindössze néhány perc van hátra sötétedés előttről, engem már is megmerényeltek így órák után. Nem kis rohanáson esek túl, mire az egyik diák céltudatosabb tempót vesz fel és a céltalan rohangálás lassan a végéhez közeledik. Eléggé ideges tekintettel  vagyok ugyanis rászorulva arra, hogy az előttem mézesmadzagként elhúzott táskám után szaladjak. Nem kis ellenszenvvel követem tehát az előttem sistergő fiúnak a nyomát, mire aztán már fogalmam sincs hol, de egy társalgóba érkezek. Az alak pedig nagy nyugodtan áll neki kutakodni nálam, amire a lehető legridegebben reagálok. Odalépek hozzá és elkapom csuklóját.
- Mások holmijainak eltulajdonítása egyszerűen szánalmas. Hord el magad, amíg szépen mondom. - El is veszem tőle a táskámat, majd viszonylag még finoman tessékelem ki. Nem akarok egy légtérbe lenni egy tolvajjal, ráadásul egy olyan tolvajjal, aki után a fél iskolát átszaladtam. Kénytelen voltam, hisz számomra fontos dolgokat tartalmazó táskámat nem hagyhatom el. Kissé szaporább levegővétellel lépek az egyik míves asztalhoz és leteszem rá nagy becsben tartott cuccaimat. Magam felé emelem, és beletekintek a félig teli táskába. Azonkívül, hogy az összes jegyzetemet összekeverte, illetve némileg összegyűrte a turkálásával, minden megvan. Nem tehetek mást, kiszedek minden papírfecnit és pergament. Apránként kihajtogatom, nem törődve azzal, hogy ebben a társalgóban jelenleg nem vagyok egyedül. Ám a sors iróniája csupán, hogy az egyik ilyen pergamen kiszökik a kezemből, s egyértelműen a kandalló felé veszi az irányt. Tekintetem kiéleződik erre, mozdulatom ösztönös és reflexszerű lesz. Az iromány után lépek, majd megkísérlem elkapni azt. Keserűen húzom el ajkaimat attól, hogy a szemem láttára lobban lángra.
Miért kellett neki pont a kandallóba esnie? Visszamegyek az asztalhoz és válogatni kezdek, de a kép nem igazán áll össze a hiányzó elem miatt. Könnyen kitalálom, hogy mit sikerült szénné égetnem az előbb, de jobbnak találom nem felhúzni magam rajta. Elvégre is mindig számolni kell a random faktorokkal; majd valahonnan megszerzem ezt a jegyzetet. Néhány perc múltán, ahogyan rendezgetem soraimat, felfigyelek egy érdekes kisugárzásra, tőlem nem olyan messze. Nem vagyok egy végképp spiritiszta alkat, de nem nehéz felfigyelni arra, ha valakinek esetlegesen a látóterébe ültél. Felpillantok a fiatal srácra.
- Üdv! Ha esetleg te is kiszúrni óhajtanál velem, előre szólok, hogy kiszúrom a szemed a pálcámmal. - Aztán gúnyosan végig fut lágy vonalaimon egy gyengébb somolygás. - Csak vicceltem. - Nem a kedvesebbik fajta humoromat vettem elő. Mondjuk nem mintha létezne az a bizonyos kedvesebbik fajta. Mindenesetre most megutáltam a fiúkat egy időre, legalább is addig, még vissza nem áll a rend.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=425266#post425266][b]Lizbeth Parlay - 2014.11.22. 18:52[/b][/url]

Mindössze néhány perc van hátra sötétedés előttről, engem már is megmerényeltek így órák után. Nem kis rohanáson esek túl, mire az egyik diák céltudatosabb tempót vesz fel és a céltalan rohangálás lassan a végéhez közeledik. Eléggé ideges tekintettel  vagyok ugyanis rászorulva arra, hogy az előttem mézesmadzagként elhúzott táskám után szaladjak. Nem kis ellenszenvvel követem tehát az előttem sistergő fiúnak a nyomát, mire aztán már fogalmam sincs hol, de egy társalgóba érkezek. Az alak pedig nagy nyugodtan áll neki kutakodni nálam, amire a lehető legridegebben reagálok. Odalépek hozzá és elkapom csuklóját.
- Mások holmijainak eltulajdonítása egyszerűen szánalmas. Hord el magad, amíg szépen mondom. - El is veszem tőle a táskámat, majd viszonylag még finoman tessékelem ki. Nem akarok egy légtérbe lenni egy tolvajjal, ráadásul egy olyan tolvajjal, aki után a fél iskolát átszaladtam. Kénytelen voltam, hisz számomra fontos dolgokat tartalmazó táskámat nem hagyhatom el. Kissé szaporább levegővétellel lépek az egyik míves asztalhoz és leteszem rá nagy becsben tartott cuccaimat. Magam felé emelem, és beletekintek a félig teli táskába. Azonkívül, hogy az összes jegyzetemet összekeverte, illetve némileg összegyűrte a turkálásával, minden megvan. Nem tehetek mást, kiszedek minden papírfecnit és pergament. Apránként kihajtogatom, nem törődve azzal, hogy ebben a társalgóban jelenleg nem vagyok egyedül. Ám a sors iróniája csupán, hogy az egyik ilyen pergamen kiszökik a kezemből, s egyértelműen a kandalló felé veszi az irányt. Tekintetem kiéleződik erre, mozdulatom ösztönös és reflexszerű lesz. Az iromány után lépek, majd megkísérlem elkapni azt. Keserűen húzom el ajkaimat attól, hogy a szemem láttára lobban lángra.
Miért kellett neki pont a kandallóba esnie? Visszamegyek az asztalhoz és válogatni kezdek, de a kép nem igazán áll össze a hiányzó elem miatt. Könnyen kitalálom, hogy mit sikerült szénné égetnem az előbb, de jobbnak találom nem felhúzni magam rajta. Elvégre is mindig számolni kell a random faktorokkal; majd valahonnan megszerzem ezt a jegyzetet. Néhány perc múltán, ahogyan rendezgetem soraimat, felfigyelek egy érdekes kisugárzásra, tőlem nem olyan messze. Nem vagyok egy végképp spiritiszta alkat, de nem nehéz felfigyelni arra, ha valakinek esetlegesen a látóterébe ültél. Felpillantok a fiatal srácra.
- Üdv! Ha esetleg te is kiszúrni óhajtanál velem, előre szólok, hogy kiszúrom a szemed a pálcámmal. - Aztán gúnyosan végig fut lágy vonalaimon egy gyengébb somolygás. - Csak vicceltem. - Nem a kedvesebbik fajta humoromat vettem elő. Mondjuk nem mintha létezne az a bizonyos kedvesebbik fajta. Mindenesetre most megutáltam a fiúkat egy időre, legalább is addig, még vissza nem áll a rend.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=425286#post425286][b]Derek Taylor - 2014.11.22. 19:11[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=425303#post425303][b]Lizbeth Parlay - 2014.11.22. 19:33[/b][/url]

Spontán ötlettől vezérelve elkezdem beszámozni a jegyzetlapokat, hogy legalább később, ha összekeverik - vagy keveredik -, akkor ne jelentsen problémát a rendezés. Némileg felvonom szemöldökömet a srác nevetésére, mivel nem is igazán értem, hogy mivel érdemeltem ezt ki. Egyáltalán nem a puszta kedvessgem vezérelt, és tényleg megtenném, ha ki akarna szúrni velem. Mondjuk biztos lehetek benne, hogy ezért kicsapnának az iskolából, szóval csak a kedvesebbik módon tenném ezt meg. Sóhajtok egyet, tekintetem túlságosan szigorúvá avanzsált eme gondolatokra. Kissé paprikás hangulatomban vagyok mindezek után, de kérdésére már elveszem a hangomból az indulatot.
- Csak megpróbálta. De így jár az, aki egy sportoló lánnyal szeretne kiszúrni. - Válaszolok neki némi szarkazmussal. Ám a további mondandójára azért egy neheztelő pillantást vetek. Túlságosan meggondolatlannak találom ugyanis, hogy csak így elárulja melyik évfolyamba jár. Így aztán akár a nevünket is világgá kürtölhetjük; nem mintha érdekelne bárkit is egy név. A magam részéről sosem ez alapján ítéltem meg másokat, ahogyan a házak sem tudnak akkora jelentőséggel bírni. Éppen csak, hogy elmerülök ezekben a gondolatokban, amikor a látszólag Eridonos diák kis pálca pöccintésére a kandalló tüze kissé megelevenedik. Páran érdekesen nézhetnek rám, hiszen egy moccanásnyira sem hat meg az ijesztő látvány. Komolyabb bajom is eshetne, ha közelebb mennék, viszont a rémülettel sem megyek semmire. Mint máskor, most is hamar rendeződnek a dolgok; ettől függetlenül megsimítom homlokomat.
- Gratulálok, majdnem sikerült felgyújtanod magad. Mit szólnál ahhoz, ha a pálcád nélkül segítenél? - Már csak azért is mondom ezt a megoldást, mert látszólag ez a fiú vonzza a katasztrófákat a pálcáját illetően. Még a végén valami ostoba indíttatásból rápöccintene az én értékes irományaimra, amik készségesen válnának hamuvá az utóbbiból kiindulva. Nem, ezt nem engedhetem meg neki; mert ha megtörténne, én biztos kiüldözném a világból. Tehát inkább csak felajánlom neki a békés segítség lehetőségét. Amennyiben pedig közelebb ül, hamar szemei elé tárulhat megannyi pergamen, amin cirádás, ámbár gyöngybetűket láthat.
- Mióta vannak nálad ezek a.. ?- Mutatok a kandalló felé, hogy jelezzem mire is gondolok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=425330#post425330][b]Derek Taylor - 2014.11.22. 20:01[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=425356#post425356][b]Lizbeth Parlay - 2014.11.22. 20:27[/b][/url]

Kérdésétől kicsit felvonom szemöldökömet. Egy pillnatig sem állítottam, hogy úszó lennék. Igazából sosem kedveltem úgy igazán a vizet, de azért úszni még megtanítottak. Muszáj voltak az otthoniak, elvégre tengerpart melletti házban élve azért illendő úszni tudni. Nosztalgikus elmélkedéseimet viszont rövidre kell zárnom, ha ki akarok végre nőni a honvágyas állapotokból.
- Igen, vívással foglalkoztam otthon, sportszerűen. - Teszem utólag hozzá. Mondjuk hivatalosan sosem léptem fel, tekintve, hogy a szüleim mindig is óvtak a bajtól. Mindenesetre azért a lefizetett tanárok és meghívott ellenfeleknek meglett az eredménye. Mára már rendelkezek olyan mértékű önvédelemmel, ami hasznos lehet, ha éppen nem akarok pálcával hadonászni. Az Eridonost viszont látszólag nem lohasztotta le a gratulációm, amire nagyon sok mindent hozzáfűzni már nem tudok. Most vagy egy totál idiótával van dolgom, vagy ami rosszabb,  ő így normális. Nem tudom melyik megérzésemre hallgassak, de talább jobb nem is válogatnom a lehetőségek közül. Egyszerűen elmegyek e felett és válaszoloka kérdésére.
- A lustaság nem hozza el a pallérozott elmét. Témák alapján kell válogatni bűbájtant, mágia történelmet és bájitaltant. Ugye megtudod különböztetni ezt a hármat egymástól? - Kérdőn, ámbár mégis hűvösen nézek rá. Remélhetőleg azért ezt a hármat megbírja különböztetni, így aztán az olvasható írásomnak köszönhetően neki tud látni ő is. Úgy megközelítőleg kétszáz oldalnyi papír van itt, amik mind arra várnak, hogy összerendezzék őket. Azért nem minden keveredett össze, viszont ennek a negyede egész biztosan. Mélyen azért még átkozom azt az alakot, aki mindezt megtette, de később úgy is bosszút állok majd rajta mindezért.
- Bűbájjal felszerelt füzet? Hát én ilyesmikkel nem élek! - Teszem hozzá némileg cinikusan. Lehetséges, hogy neki lenne igaza, de ettől függetlenül én még mindig egy tradícionálisabb családból érkezem. A bűbájokkal felszerelt füzetek helyett jó minőségű tintával, pennával és pergamenekkel rendelkezem. Apám nem fél súlyos összegeket belém feccelni, ettől függetlenül a korral csak nehezen képes tartani a lépést. Ennek örömére - vagy hátrányára - sokkal gondosabban kell bánnom a dolgaimmal, ami azért sok időt elvesz.
- Lizbeth Parlay, Rellon. - Teljes nevemet elárulom neki, de talán az évfolyamos megjegyzéssel még ráérek foglalkozni. Mindenesetre legalább elárulta a nevét, így nem kell folyton úgy gondolnom majd rá, mint az a bizonyos Eridonos srác. Egyébként miért is kellene nekem egyáltalán rágondolnom? Láthatóan megforgatom szemeimet, majd tekintetem ekkor pálcájára téved. Kihúzom magam némelyest, majd közelebb hajolok óvatosan az említett tárgyhoz, hogy megvizsgáljam. Egyes szikrák kipattanásakor picit meghátrálok, de azért megpróbálom megtalálni a szemmel látható problémákat.
- Vagy a pálcának, vagy neked és a pálcának lehet baja. Voltál már ezzel pálcásnál? - Rendezkedem vissza a magam helyére onnan nézve a tovább a szóban forgó tárgyat. Nem igazán az én dolgom, mégis érdekel, hogy mitől jöhetett létre ez a szokatlan hatás. Ámbár láthatóan csak én vagyok így ezzel, a többiek mintha megindulnának kifelé. Ez lehetne a rossz omen? Nem törődöm vele. Egy szimpla Eridonos pálcájának megzavarodásától még nem fogok saron fordulni! Ellenben érdekel, hogy miért is lehet ez. Előveszem a saját fekete, ébenfából készült pálcámat, de az nem viselkedik így. Kicsit megforgatom ujjaim közt, aztán rámutatok vele a pálcájára.
- Reparo. - Varázspálcán még nem alkalmaztam ezt a bűbájt, de kíváncsi vagyok, hogy hatással lesz- e egyáltalán rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=425362#post425362][b]Derek Taylor - 2014.11.22. 20:51[/b][/url]