36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
Írta: 2014. október 10. 19:31 | Link

Szentesi Alíz Zsófia


 Az első napjaim Bagolykőben. És máris eltévedtem, fogalmam sincs róla, hogy hol vagyok. De igazából ez nem nagyon zavar egyelőre, majd csak akkor fog, ha vissza akarok jutni az Eridon körleteibe, de jelenleg csak kicsit körül akarok nézni a kastélyban. Persze, nem a tantermekre vagyok ilyen kíváncsi, hanem az egyéb helyiségekre. Bár annyira nagy ez a kastély, hogy egy jó ideig még garantáltan nem fogom megtalálni amit keresek. Szerencsére nem szoktam zavarba jönni attól, ha bárkit is meg kell kérni valamire, segítségért folyamodni.
 Most is valami folyosón császkálok, Isten tudja hányadik emeleten, és csak azért tudom, hogy a Nyugati szárnyban, mert megkérdeztem egy magányos festményt, hogy merre lehetek. Nem ismerek senkit, és ami azt illeti, ez így egy kicsit unalmas jelenleg. Nem mondom, hogy otthon nem voltak barátaim, de azt sem állítanám, hogy én vagyok a legnyíltabb, legkönnyebben barátkozó valaki itt a kastélyban. Benyitok egy számomra szimpatikusnak tűnő, egyszerű ajtón. Egy hatalmas terembe vezet, ami teli van kényelmes ülőhelyekkel, és nagyon hangulatosnak tűnik. A hónom alá csapott könyvvel tekintek szét, ámulva egy kicsit, és még egy halvány mosoly is feltűnik az arcomon. Odamegyek az asztalokhoz, beleszagolok az italokba, megkóstolok egy sütit is, majd a tea mellett döntök, és kitöltök magamnak egy bögrényit. Borsmentás, a kedvencem. Kinézek magamnak egy nagyobb ablakpárkányt, ahol kényelmesen elhelyezkedve leülök, és belekortyolok a teámba. Ahhoz képest, hogy azt terveztem, körbejárom a kastélyt, elég hamar leragadtam egy helyen... De mivel könyv nélkül nem megyek sehova, így mindig találok valamiféle elfoglaltságot. Talán nem ez a legcsöndesebb hely az olvasáshoz, de őszintén szólva én bárhol, bármilyen körülmények között bele tudok merülni egy-egy könyvbe. Bár talán a mai nap még szerencsésebb lenne barátokat találni, de sajnos időnként rám tör az érzés, hogy muszáj egyedül lennem. Kinyitom a könyvet és elkezdek olvasni a teázás mellett.
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Fanni ~
Írta: 2014. október 12. 13:52
| Link

Vörös hajzuhatag ugrált a nyugati szárny folyosóján, könyveit magához szorítva haladt, mint egy béka. Tincsei össze-vissza szálltak, belecsaptak az arcába, aztán a válla mögé libbentek, de őt ez nem zavarta. Gyorsan haladt a folyosón, az egyik pillanatban még csak a felénél járt, a másik pillanatban pedig már a lépcsőfordulóban volt. Fürge volt, ez nem tagadás, talán túlságosan is fürge. Amint feljutott a második emeltre, folytatta az ugrálást és magában számolta az ajtókat, amelyek előtt elhaladt. Egy, kettő, három. Szépen sorban elszökkent mindegyik előtt és csak a nyolcadik nyílászárónál állt meg, szedte össze magát és nyitott be. Először nem vette észre az ott ülő lányt, ezért belépett és hagyta, hogy az ajtó magától csukódjon be. Figyelmesen körülnézett és amint kiszúrta az ablakban ülő lánykát, biccentett neki és a kanapéra vetette magát.
- Helló - köszönt hangosan, szépen artikulálva. - Zavarok?
Az első és legfontosabb kérdés, amit még a leülés előtt meg kellett volna kérdeznie, mert hát a nevelőanyja így tanította, de most ki emlékezett ilyenekre? Hátradobta vörös fürtjeit, a könyveit lepakolta maga mellé és egyik lábát maga alá húzva végignézett a lányon. Nem látta még az eridonban, de lehet, hogy most érkezett, végül is még eléggé év eleje van. Viszont ezt muszáj megkérdezni, nem szeret tévedni.
- Eridonos vagy? - csendült fel a hangja, miután eldöntötte, hogy nem kertel és csak úgy megkérdezi. Végül is aki mindenfélét körémond, annál elveszik a kérdés maga és csak nézhet, ha a másik fél nem válaszol rá. Ujjaival az egyik könyvén dobolt, nem is tudom pontosan, hogy melyiken. Nincs olyan sok könyve, nem levitás ő, hát nem olvas sokat, még is furcsa most, hogy könyvekkel érkezett ide. Meg egyáltalán az is furcsa, hogy idejött, most még a szobájában kéne csücsülnie és vagy a macskájával játszani, vagy pedig valami butaságon agyalnia. Ejnye Alíz, hát most csalódtam benned!
Hozzászólásai ebben a témában
Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
Írta: 2014. október 13. 18:01 | Link

Szentesi Alíz Zsófia


 Teljesen belemerülök a könyvbe, így észre sem veszem, amikor valaki más is belép a társalgóba. Szoktam is én figyelni ilyen apróságokra, mikor éppen egy egészen más világban járok... A teámat a kezemben fogom, és összerezzenek, mikor meghallom a köszönést, teljesen váratlanul ért, így egy picit kilöttyintem a teámat, de csak a nadrágomra jut, szerencsére a könyvre nem.
- A francba... - motyogom magam elé, na nem mintha szerencsétlen elnyűtt – de felettébb kényelmes – farmeromat annyira sajnálnám, a meleg italt annál inkább. Lerakom a bögrét a párkányra, nehogy még többet elveszítsek a teából, majd becsukom a könyvet, és megszemlélem az érkezett idegent. Vörös haj, de teljesen ismeretlen arc, vagy már láttam valahol? Nem tudom...
- Szia – mosolyodom el én is köszönve. - Jól rám ijesztettél, majd' kiugrott a szívem a helyéről – teszem még hozzá színlelve egy kicsit és a szívemhez kapva.
- De egyébként nem zavarsz – válaszolok végül a kérdésére, és egy kicsit közelebb is lépek a lányhoz, közben érkezik is a következő kérdés.
- Igen, eridonos, hogy találtad ki? - kerekedik el a szemem, hiszen ennyire rám lenne írva, hiszen még csak gólya vagyok. Meg eddig az egyetlen eridonos a családban. Váradiék eddig nem arról voltak híresek, hogy piroskák lettek volna, így ebben is kakukktojásnak számítok, de már kezdem megszokni.
- És te? Szintén főnix? - kérdezek most én, bár valahogy sejtem, hogy igen lesz a válasza a lánynak. Nem is tudom még a nevét, de ő sem az enyémet.
- Egyébként Váradi Stefánia Anna, de ha jót akarsz magadnak maradsz a Fanninál – mondom, és ez egyszer a tekintetem halálosan komoly. A nevemmel nem ismerek tréfát, ha valaki Stefániának hív, azt menten megátkozom, de ráneveltek, hogy teljes névvel mutatkozzak be, ne csak odavessem a becenevem, pedig úgy lenne kedvem. Hiába a sznob családi környezet... Néha az idegeimen táncolnak a hülyeségeikkel. Kezet is nyújtok a vöröskének a bemutatkozás mellé, úgy illik, aztán vagy elfogadja, vagy nem.
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Fanni ~
Írta: 2014. október 13. 20:23
| Link

Egy ideig még nem is akart megszólalni, aztán már köszönt is a lánynak, aki látványosan meg is ijedt. Ha a hercegnő jól látta, akkor még az eddig szorongatott bögre tartalmának egy kicsi részét is magára öntötte, de ebben nem volt annyira biztos. Egészen addig, amíg a lány fel nem állt és jól látható lett rajta a piciny folt. Nem volt neki ismerős a lány, viszont azt így reflexből tudta, legalábbis sejtette, hogy a leöntött lány Eridonos.
- Pedig nem terveztem, hogy halálra rémítelek - tűnődött el a másik mondatán. Eredetileg a cél az lett volna, hogy keres egy csendes, vagy valami eldugott helyet, ehelyett ide jött, a társalgóba, ami köztudottan kedvelt volt a diákok között. Jogos tehát a kérdés, hogy miért nem volt itt senki rajtuk kívül? Hmm, mert talán mindenki órára megy, vagy tanul? Hát igen, igen, a kis vörösnek is azt kellene tennie, de nem... Ha nem, hát nem.
- Hmm, női megérzés. Vagy hatodik érzék. Ja nem, az más... akkor az első - rázta meg a fejét, amikor pedig felnézett a lányra, arcán egy széles vigyort lehetett fellelni. Nem tudta megállni. Egyszerűen nem, nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon, mint a vadalma. Vagy tök... tejbetök? Á, valami növény. Abban biztos vagyok, hogy valami növény. Szóval, miután ezen túlestünk, a barna hajú lány kezdett el kérdezősködni, illetve ő is felvetette azt a kérdést, miszerint az előbb betoppant Tulipánkisasszony is a pirosakat erősíti-e. Az előbb említett bólintott, összefűzte ujjait és felállt, hogy bemutatkozhasson. Ó, áht még is csak tanult valamit Polner Zsófiától. Nevelőanyja most roppant büszke lenne rá, hogy azért még is csak sikerült valamit belekoppintania a kislány fejébe az árvaházi évek után. Most tényleg nagyon büszke lenne rá.
- Szentesi Alíz Zsófia - tagolta el szépen a nevét és kezet rázott az újonnan megismert Fannival. - Értettem, második név.
Bólintott, elhúzta a kezét és ha a lány nem akart több ilyen bemutatkozós játékot csinálni, akkor visszahuppant a kanapéra. Most így belegondolva nagyon kényelmes volt az ülőhely és szívesen el is aludt volna itt, ha mondjuk óra előtt lenne pár perccel és egyedül lenne, akkor könnyen elnyomná az álom. Hmm, mint abban a kandallós szobában, amikor a halálfalós fiúval találkozott. Hümm, az emlékezetes volt.
- Mit olvasol? - pillantott a könyvre, amit Fanni olvasott, amikor ő betoppant. Kíváncsian nyújtogatta a nyakát az említett kötet felé pislogva.
Hozzászólásai ebben a témában
Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
Írta: 2014. október 20. 18:08 | Link

Szentesi Alíz Zsófia


 Na, egész jól belemelegedtem ebbe az ismerkedős témába, és azt hiszem ehhez sikerült is megfelelő helyiséget találnom. A lány megjegyzi, hogy nem szerepelt a tervei között a halálra rémítésem, aminek azért örülök.
- Már azt hittem gyilkossági kísérletre kell gyanakodnom – válaszolom nevetve, a tökéletesen képtelen ötletet. Azért nem vagyok ilyen gyanakvó, alapvetően túlzottan is jóhiszemű vagyok az emberekkel szemben; pedig azért nem mindenki érdemelné meg. De a lány bólint a kérdésemre, miszerint ő is a pirosakat erősíti. Ezt jó hallani, mert legalább már biztos, hogy visszatalálok az Eridonba, nem kell órákat kóvályognom a folyosón. Persze, ez esetben tekinthetjük érdekismeretségnek ezt a kontaktust, de azért ez nem ilyen egyszerű, csak egy éppenséggel jelenlevő előnye annak, hogy találkoztam ezzel a lánnyal. A bemutatkozás normálisra sikeredik, a lány elfogadja a felé nyújtott kezet, és a nevét is megtudom. Alíz. Mármint gondolom azt használja, mindenesetre az tetszik. Egy nyomatékosat bólintok, mikor közli, hogy megértette, hogy kényes vagyok a nevemre, majd azért megeresztek felé egy mosolyt, nem vagyok én olyan morci jégkirálynő. Leülök én is az Alízhoz legközelebb eső fotelba, kellemesen süppedős és kényelmes.
- Ja ez, Piszkos Fred, a kapitány, Rejtő Jenőtől. Ismered? - válaszolom Alíz kérdésére. Máris megugrott a szimpátiamutatója, hiszen, akit érdekelnek a könyvek, az rossz ember nem lehet. Anya utálja, mikor Rejtőt olvasok, szerinte nekem ennél jobb irodalommal kéne foglalkoznom, de kikapcsol és megnevettet, és egy új környezetben pont egy megszokott könyvre van szükségem.
- És mondd csak, merre van Csodaország, Alíz? - kérdezem, bár tudom, hogy nem jó poén, az Alíz névről mégis Lewis Carroll könyve jut eszembe, amit nem is tudom, hogy végigolvastam-e. - Bocs, de nem bírtam kihagyni... Te egyébként miket szoktál olvasni? - Próbálok enyhíteni a dolgon, mert azt hiszem nem volt túl szép tőlem ilyet kérdezni, de majd meglátjuk, hogy újdonsült barátnőm – ha nevezhetem annak pár perc ismeretség után – mennyire sértődékeny. Főleg, ha azt nézzük én mennyire kényes vagyok a nevemre, na, szuper, öngól.
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Fanni ~
Írta: 2014. október 23. 21:35
| Link

A lány kijelentésére csak elmosolyodott és megcsóválta a fejét. Tényleg nem akart ő semmi rosszat, sem ijesztgetni, sem pedig mást csinálni. Most pedig komolyan gondolta ezt a nem akartam rosszat, hátszószándék nélkül jött be és köszönt rá a lányra. Valószínűleg meghallotta az ajtót, legalább is akkor még ezt gondolta. A könyvek esetlenül zuhantak az ágyra, ő pedig már pattant is fel, miután a lány odasétált hozzá. A neveket egyelőre még szürke ködös homály fedte, de a köd lassan eloszlott, felváltotta az eső és a hideg. Amit nem láttál a fehérségtől, most kitisztult számodra és megismerhetted az új világot. A tejfehér ködöt lassan eltüntette az eső, vagy is a bemutatkozás. Ahogy túlestek a formaságokon, Fanni lehuppant mellé a kanapéra és elárulta a könyv címét. Jó, hát ilyenről még sosem hallott, nem is tudta pontosan, hogy most mugli, vagy nem mugli emberkéről volt szó az író személyében. Talán most úgy nézhetett ki, mint az, aki éppen citromba harapott, de ebben nem volt biztos, elgondolkodó arcot viszont biztos, hogy vágott. A magyar lány kérdésére csak megrázta a fejét, ami elég hevesre sikerülhetett a vörös tincseinek össze-vissza libbenéséből. Mire a tincsei újra a válla mögé kerültek, addigra Fanni már egy újabb kérdést tett fel neki. Ahogy a szavak elhagyták a barna hajú lány a száját, úgy emelkedett meg Tulipánkisasszony szemöldöke a szavakra. Csodaország...?
- Hmm, régen voltam már ott, kezdem elfelejteni az utat - döntötte oldalra a fejét és vágott most már tényleg csodálkozott arcot. Nem kellett sokáig gyakorolnia, ez természetes arc volt számára. A csodálkozás lassan átcsapott sajnálatba, még lassabban pedig nevetésbe. - Semmi baj. Hát... az árvaházban mindenféle mugli könyveket olvastattak velünk, nem is emlékszem már sokra. De Fekete Istvánt szeretem, az ő könyveit. Ő mugli.
Nem is tudja pontosan, hogy az utolsó mondatot miért rakta hozzá, de egyszerűen "fontosnak" érezte, hogy tudassa a lánnyal, hogy az úr varázstalan volt.
Hozzászólásai ebben a témában
Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
Írta: 2014. október 29. 18:00 | Link

Alíz


 Miután szerencsésen megegyeztünk abban, hogy Alíz nem akart semmi rosszat nekem – ami persze azért nyilvánvaló volt – és a bemutatkozáson is túlestünk, kicsit más témák kerültek terítékre, mint például a könyvek. Hiába említettem Rejtőt, Alíznak nem ismerős a neve. Nekem egyértelmű, apa egyik kedvenc mugli írója, de nem is tudom, valahogy az nem vettem számításba, hogy más nyilván más könyveket olvas.
- Ő egy mugli író. Nagyon kellemesen szórakoztató könyveket írt, majd egyet el kell olvasnod – mondom Alíznak egy kacsintás kíséretében. Tényleg csak ajánlani tudom ezt a könyvet. Szerencsémre a lány nem veszi zokon a kis Csodaországos megjegyzést, habár nem kellett volna, hogy kicsússzon a számon. Elmosolyodom a válaszán, úgy tűnik vette a lapot, és nem lett sértődés a vége.
- Árvaház? Mármint, te ott nőttél fel? Sajnálom – Megint kicsúszott a kérdés eleje, és a végére sikerült odabiggyeszteni a „sajnálom” szócskát. Ismét a naivitásom hibája, hogy persze biztos mindenki tökéletes családi környezetből jön... hát nem. Az élet ennél sokkal kegyetlenebb, és nem kéne mindig mindent rózsaszínben néznem. Azt hiszem erősen úgynevezett „burokban” nőttem fel eddig. A kényelmes környezet, és az igazi világ nem teljesen ért el hozzám.
- Fekete István? Rémlik a neve, de azt hiszem még nem olvastam tőle semmit. Majd utánanézek! - bólintok egy hatalmasat, és szerencse, hogy nem esik le a fejem a nyakamról. Fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy akkor most mi is van Alízzal, így kérdezek tőle még egyet.
- És... Alíz.. akkor te nem is ismered a szüleidet? Úgy értem, te teljesen az árvaházban nőttél fel? Onnan jöttél ide? - Igyekszem óvatosan feltenni a kérdést, nem tudom, hogy ezzel érzékeny területre tapintok avagy sem. Ráfüggesztem a szemeimet, és egy cseppet sajnálkozva tekintek rá, de nem akarom lesajnálni, csak érdekel az ő helyzete.
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2014. november 15. 16:49 | Link

Váradi kisasszony


- Mindenképpen elolvasom egyszer - bizonyítékképpen még rá is bólint, nehogy azt higgye a lány, hogy nem tartja be az ígéretét. Felkeltette az érdeklődését az író és még a héten elolvassa az egyik könyvét. Vagy legalább megkeresi, azért annyira nem könyvmoly. Szokott olvasni, de nagyon különbözik a levitásoktól, nem végez ki naponta két könyvet. Neeem, azért annyira ő sem elvetemült.
Tématerelés!
Magáról valószínűleg senkisem szeret beszélni, hacsak nem önimádó. Csúnya ez a kifejezés, Alíz nem is szereti használni, de itt most ez a megfelelő jelző. Ő nem önimádó és nem is szeret magáról, a családjáról, vagy az előéletéről beszélni. Bánatosan pislog Fannira és sóhajt egy hatalmasat.
- Igen, ott voltam... két évig. Aztán "örökbefogadtak" - nem mond többet, ha Fannit annyira érdekli a dolog, akkor majd kérdez és eldönti, hogy akar-e rá válaszolni, vagy sem. De valószínáleg az utóbbi lesz. Tényleg nem kellemes dolog arról beszélni, hogy gyakorlatilag nem is ismeri a szüleit. A nevelőanyja pedig nem beszél róla, lehet, hogy ő sem ismeri.
Nem ismeri Fekete Istvánt.
Nem lepődik meg a dolgon, hiszen a férfi mugli volt és Fanni pedig valószínűleg aranyvérű. Alíz sem ismerte sokáig, sőt, nem is ismerné még a mai napig, ha az egyik dolgozó olyan kedvesen rá nem erőltette volna a könyvet. Attól kezdve szerette meg az írót, olyan szépen, változatosan ír. A megszólításra felpillant és halványan elmosolyodik Fanni kérdésére.
- Apát nem ismertem. Azt hiszem meghalt. Anya velem volt hat évig, rá valamennyire emlékszem... aztán két évre árvaházba kerültem. Nyolc éves voltam, mikor Szentesiékhez kerültem. Aztán most megint költöztem... ide - a mosoly már régen leolvadt az arcáról, most elmerengve néz az ablak felé. Fanni az első, aki tudja, hogy örökbefogadták. Még a szöszkéék sem tudják, illetve reméli, hogy nem tudják. Kicsit sem furcsállja, hogy a barátnői nem tudják az igazságot, Fanni pedig igen.
Hozzászólásai ebben a témában
Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
Írta: 2014. december 23. 15:03 | Link

Alíz
(bocsánat a késésért)


 Alíz igazán kedves, és biztosít, hogy egyszer majd elolvassa a könyvet, amit ajánlottam neki. Ez nagyon rendes tőle, hiszen vannak olyanok, akik csak kijelentenék, hogy nem olvasnak és kész. Az ilyenek miatt mindig egy kicsit fáj a szívem. Nem tudják, mitől fosztják meg magukat azok, akik a könyvek ellenségei. Nem mondom, hogy fel sem kéne nézni a lapokból egész nap, de azért néha nem árt elolvasni egy-egy oldalt, fejezetet. Szokás szerint nem tudtam befogni a számat, és ennek köszönhetően megint egy olyan kérdés csúszott ki a számon, aminek nem kellett volna.
- Hát, sajnálom – mondom, de igazából nem tudom, mit is kéne reagálnom. Jól belemásztam a dologba, nem kellett volna olyan kíváncsinak lenni, és mindenbe belekérdezni. Persze ezek után már nincs visszaút, és folytatom a kérdezősködést. Szerencsémre Alízt talán nem bántottam meg ezzel, és nekem tényleg nincs rossz szándékom. De kapok választ, amire oda is figyelek, kicsit elhelyezkedve ültömben.
- Azt hiszem nem lehetett könnyű – Nem tudom azt mondani neki, hogy átérzem, mert én egy „tökéletes” családból jöttem, de az biztos, hogy nem minden volt neki fenékig tejfel.  - És itt jól érzed magad? - kérdezem halványan elmosolyodva. Nem úgy tűnik ugyanis, mintha Alíz annyira búskomor lenne, és szenvedne attól, hogy itt kell lennie. Nem tudhatom, hogy hány embernek mondta eddig el a történetét, de nagyon jó érzéssel tölt el, hogy habár kicsit tolakodóan kérdeztem rá, elmondta az igazat. Lassan nyújtózok egyet, majd a háztársam felé fordulok.
- Lassan vissza kéne mennem a klubhelyiségbe. Nincs kedved velem tartani? - kérdezem felállva. Igazán szívesen venném a társaságát. - Jó, igazából azért is örülnék neki, mert nem vagyok benne biztos, hogy visszatalálok az Eridon falai közé – elnevetem magam, ahogy hozzáteszem ezt a kis apró információt. Nem tartok én térképet a fejemben, hogy rögtön megjegyezzek mindent, meg az egész kastély alaprajzát, így kissé kínosan tekintek Alízra. Ha jön ő is, akkor együtt megyünk, ha nem, akkor elköszönök és megpróbálok visszatalálni a főnixek fészkébe.

//Köszönöm a játékot! Smiley//
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2014. december 28. 17:41 | Link

Fanni
~ Zárás


Nem hallott még a könyvről, még csak sejtése sincs arról, hogy miről is szólhat, de ha Fanni azt mondja, hogy jó, hát akkor nem lehet rossz. Végtére is a háztársa, na meg igen kedvesnek tűnik, hazudni biztos nem hazudik. Egyszer majd biztosan elolvassa, meg is ígérte most a lánynak. Azonban egyelőre maradjunk a tankönyveknél, amelyekkel érkezett. Még azokkal sem tud mit kezdeni, nem lenne jó, ha most egy teljesen más témájú kötetbe kezdene és az iskolát pedig elhanyagolná.
- Ez van - vonja meg a vállát, de nem mond többet. Igazából nem is tud. Sosem kedvelte azt a témát, amiben magáról kellett mesélnie. Sok embernek nincs is köze az életéhez, Fannit most még is beavatta a dologba és akár mennyire is rossz neki erről beszélnie, még is erről van szó. Tehát csak magát okolhatja a dolog miatt, akár mennyire is csak kicsúszott, vagy nem csúszott ki. Furcsa az élet. A legjobb barátnőinek halvány sejtelme sincs a dologról azt illetően, hogy Alíz rokonai valójában nem is a vérrokonai, a most megismert Fannival pedig úgy öt perce erről beszélhetnek. Talán még sem kellett volna ennyit beszélnie, akkor talán nem járt volna el a szája.
- Nem... viszont amikor az új családomhoz kerültem, úgy éreztem, hogy kaptam egy második esélyt. Amit mindenki megérdemel - zöldjei még mindig az ablakra merednek, kezd úgy beszélni, mintha valami filmből szedte volna a szöveget. Pedig ezt igazából a nevelőanyja mondogatta mindig. Mármint a második esélyes dolgot. - Persze, nagyon sok barátot szereztem már és... igazából ők nem is tudják, hogy én nem vagyok olyan gyerek.
Elhúzza a száját, szemeit lesüti és igazán most gondolkozik csak el azon, hogy talán be kellene avatni a lányokat a dologba. Elvégre még is csak ők azok, akik elvileg a legközelebb állnak hozzá, úgy illik, hogy tudnak a dologról. Viszont Alíznak sem könnyű erről beszélnie, így érthető módon húzza a dolgot egészen addig, amíg csak lehet. Viszont most már nem sokáig lehet ezt húzni. Előbb vagy utóbb úgy is meg fogják tudni a dolgot és ha nem ő mondja el nekik, akkor talán ebből is lehet egy nagy veszekedés. Olyat viszont a lány nem akar. Nagyon nem.
- De persze, elkísérhetlek - mosolyog a háztársára és a könyveit lassan egymásra csúsztatja. A legjobb lesz, ha még egyszer átgondolja ezt az elmondás-dolgot és végül dönt. De majd csak, miután Fanni már a klubhelyiségben lesz. Végig mosolyogva sétálja végig az utat a társalgótól az Eridonig.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet