31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bácskay Hella
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 11. 18:27 | Link

Bátyus <3

Hajjaj Ma a fejemre koppintott reggel a bagoly, ami egy levelet hozott anyutól. Az volt benne, hogy Olika nem válaszolt az egyik sürgős levelére. (Anyu Olikának hívja mindig a bátyust, amit persze ő többnyire nem díjaz, de ilyenek a szülők.) Szóval én bagoly fordultával üzentem anyának, hogy tessék szépen megnyugodnia, kézbe veszem a dolgokat. Ami egészen pontosan annyit jelent, hogy a dugi tartalékaimat előveszem az ágy alól és kiveszem belőle Oli kedvenc édességét.
 ~ Háhá, ez mindent megold! ~
Örömittas vigyor és már vígan ugrálok is le a lépcsőkön. El kell mennem a bagolyházba, mert bizony nekem nincsen baglyom és valahogy üzenni kell annak a nagy mamlasznak, hogy másszon el a társalgóba. Szóval hát fogom magam és a szoknyácskám zsebébe rejtett levelet a bagoly lábára kötözöm, ami még egy kis jutalmat is kap tőlem, majd elrepül én pedig elmegyek a konyhába.
 ~ Kell egy fehér csokis forró csoki! ~
Utam során ez az első gondolat, ami megfogalmazódik bennem, mint rendelés. Szóval amikor odaérek a manózugba szólok is a köpcösebbiknek, hogy mit is kérek, aztán leülök az egyik asztalhoz. Mert egy jó forró csokira várni kell. Tyutyu, aki eddig a nyakamban csüngött, mint a szuperhősök köpenye most a másik székre kerül. Már kinőttem a babázós korszakomból, szóval nem is ültetem őt le úgy, hogy a keze és a feje az asztalon legyen. Helyette elterül a szék egész ülőkéjét elfoglalva ezáltal.
 - Jaj, de lusta vagy, Tyutyukám! -
Dorgálom meg, de tudom, hogy nem egy élőlény, de azért jól esik anyáskodni felette, ahogy azt anya is teszi mindig felettem. Főleg amikor kicsi voltam és leettem magam. Imádtam mindent összemajszolni, főleg mások haját.
A forró csokira nem kell szerencsére órákat várni, így hamar megkapom a bögre forró boldogságot. Egy buksi simivel jutalmazom meg hálaképpen a manót, majd immáron nem ugrálva, Tyutyut ismét a nyakamba tudva megyek a társalgó felé, ami innen már nincs is olyan messze. Azt hiszem. De még mindig képes vagyok ebben a lépcső és ajtórengetegben eltévedni.
Szóval, ha minden igaz és miért ne lenne az, a konyhából való távozásom után már a társalgóba sétálok be, ahol az első dolgom az, hogy belesüppedjek a legkényelmesebbnek kinéző fotelbe és úgy teszek, ahogy apa szokta egy fárasztó nap után. Kezeimet a karfára helyezem, kicsit túljátszva a helyzetet és kifújom a levegőt.
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. november 24. 14:17
Hozzászólásai ebben a témában
Bácskay Olivér
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 11
Írta: 2012. november 11. 19:35 | Link

Hella <3

Egy kicsit már kezdett megkattanni az utóbbi napokban. Nála ezek a bátyó-ösztönök egyébként is meglehetősen erősek voltak mindig is, ráadásul hozzá volt szokva, hogy otthon mindig Hella közelében lehetett. Azonban rá kellett jönnie, hogy ahogyan Hella ide került az iskolába, elkezdett önállósodni, és egyre kevésbé volt arra szüksége, vagy igénye, vagy a fene tudja micsodája, hogy Olivérrel találkozzon. Ez először akkor tűnt fel Olivérnek, amikor Hellát lassan már négy napja nem látta, de még csak a folyosókon sem, sőt, még a nagyteremben sem futottak össze egy puszira, vagy legalább egy mosoly erejéig.
Éppen ezért, az öröm helyett már-már bosszúságot érzett, amikor Hella levele bepottyant a szobája ablakán. Nem azért, mert nem szerette volna látni, hanem mert idáig tartott. Szinte dühösen rántott magára egy farmert és egy piros rövid ujjút, majd bosszúsan bevágva maga mögött az ajtót indult el az Eridon körletéből. Mindenesetre, igyekezett félretenni a sértődöttségét, és megindult a társalgó felé, ahova hívva lett.
A folyosókon végigflangálva néha benézett egy-egy terembe ahol ismerős hangokat hallott, beköszönt egy-két barátnak és ismerősnek, de alapvetően szakadatlanul igyekezett a társalgó ajtaja felé sietni. Ezer éve nem járt a helyiségben, neki ugyanis nem volt túlzottan szüksége a társalgóra, hogy bárkivel is társalogjon, jött az magától.
~ Tedd félre a sértődöttséged... ~
Győzködte magát, de persze tipikus Eridonos mivoltát most sem tagadta meg. Nem igazán tudta az érzéseit elnyomni magában, világ életében béna volt benne. Savanyú mosollyal lépett be a helyiségbe, tekintetével a húgát kereste.
- Hahó! - zuttyant le mellé, miután megpillantotta, majd érdeklődő tekintetét a lányra szegezte, ám morcos hangulatára való tekintettel, a beszéd-áradat egyelőre nem indult meg belőle.
Hozzászólásai ebben a témában
Bácskay Hella
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 20. 22:09 | Link

A kis morcos <3

Gyerekeknek kedve jó, édes élet Haribo... Dudorászom magamban a mugli reklámzenét, amit az egyik kislánytól hallottam, amikor anyuék valami nagy bulit csapnak nálunk. Nagyon megtetszett és ha éppen eszembe jutnak a gumimacik, akkor mindig ezt kezdem el dúdolni. Bár ez most éppen nem vág a forró csokimhoz, amit jókedvűen szürcsölök. Igen, jó hangosan szívom be a folyékony boldogságot. Otthon sose szabadott ilyesmit csinálnom, így most kihasználom az alkalmat és ha egyedül vagyok, akkor minden olyan dolgot művelek, amit nem szabad. Egyszer például a rágót felragasztottam az asztalra. De egy manó észrevette és még azon nyomban le is vette és morgolódott rám. De nem baj, jó volt kicsit kipróbálni milyen dolog is az, ha az ember nem kis angyalka. Mert hát Bátyuskám mellett nekem illett annak lennem. Egy kissé ördögi angyalkának.
És ha már a bátyusnál tartunk, akkor az éppen most morcolódik be a társalgóba, ahol lezuttyan mindösszesen egy köszönést elmorogva. Felrántom szemöldökömet, a poharamat lerakom és a szám elé kapom a kezemet.
 - Mindig is tudtam, hogy egyszer ki fognak cserélni az ufók, de azért reméltem, hogy nem ilyen leszel. Na várj, mindjárt segítek rajtad. Ez majd meggyógyít! -
Kapom elő a zsebemből a csoki és cukorkapakkot, amit Olinak hoztam és nagyon fontoskodva ki is bontom a csokit és a szájába dugom, mint ahogyan a kisbabának szokták a bébi papit.
 - Na már jobban vagy? Vagy Be kell vetnem Tyutyut is? -
Kapom fel a hűséges szuperhős segédemet, Tyutyut és Oli felé közelítek vele, aztán inkább úgy döntök, hogy én ugrok az én nagy szuperhősöm ölébe egyik kezemben a cukorkákkal másik kezemben a plüsskutyámmal és megölelem az én nagy mamlasz bátyusomat.
 - Hiányoztál, tudod-e? Kerestelek a minap. Mikor is volt az? Jaj, elfelejtettem. Tudod, memóriában nem vagyok valami jó. De mindegy, szóval a múltkor, de senki se tudta, hogy hol vagy és meg nem tudok elmenni az Eridonba. -
Lebiggyesztem a számat és visszabújok a nyakába a kis táncoslábúnak, de nem tart sokáig a bújás, mert megint eszembe jut valami, amit sürgősen el kell mondanom neki.
 - Azért hívtalak ide, mert anya írt, hogy te nem válaszolsz neki, mert irtómirtó fontos lenne, hogy még ma adj neki valami hogy is hívjákra választ. Te biztos tudod mire gondolt. -
Megrántom a vállam, aztán végre tényleg befogom a lepénylesőmet egy kicsikét, mert eddig igencsak megvontam Olika szólásszabadságát.
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. november 29. 19:36
Hozzászólásai ebben a témában
Bácskay Olivér
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 11
Írta: 2012. december 3. 17:35 | Link

Hella (:

Érdekes, hogy Hella milyen szinten gyorsan vette észre, hogy Olivérrel nem stimmelt valami. Hiába, erre vannak a testvérek, azért az a sok-sok együtt eltöltött év látszik, nem lehet letagadni belőle semmit. Olivér kicsit elfintorodott, nem igazán vette jó néven Hella hozzászólását, bár csalt egy kisebb mosolyt az arcára.
A szemöldökét felvonva kísérte figyelemmel, hogy a húga mit ügyködött, s pár pillanat múlva elő is bukkant egy bizonyos kis csomag, Olivér pedig nemhogy megenyhülni látszott, de a jókedve szinte egyik pillanatról a másikra tért vissza. Na ezt már szeretjük.
- Köszönöm, hugi. - nyomott egy cuppanós puszit Hella arcára, majd mosolyogva a kezébe vette a csomagot, és ki is húzott belőle egy hosszú, kígyó formájú gumicukrot. A legjobb, nyami.
Aztán Hella feltett egy kérdést, ami Olivér számára kicsit ijesztően hatott. Meglehetősen tartott tőle ugyanis, hogy az ominózus plüss elő fog kerülni. Nem igazán ápolt túl jó kapcsolatot Tyutyuval, bizonyos ismeretlen - vagy ismert, de ki nem mondott - okoknál fogva, így gyorsan, szinte gondolkodás nélkül vágta rá:
- Felesleges, remekül érzem magam, kedves. - közben bíztatóan rá is mosolygott a lányra, hogy még véletlenül se jusson eszébe a képébe tolni a plüsst. Persze a világ minden kincséért sem osztotta volna meg a lánnyal a kutyával kapcsolatos ellenérzéseit, ez csak amolyan magánvélemény volt, amelyet könnyedén el is tudott nyomni. De azért ha nem volt muszáj, nem mutatkozott Tyutyuval, főleg nem az iskola területén. És ha valamelyik barátja belépne, miközben Hella egy plüssel próbálja őt felvidítani? Élete végéig azon röhögne a negyedik és ötödik évfolyam, hogy Bácskay Olivér még babázik. Na csak az kéne még, inkább a zombi apokalipszis.
- Nem is tudtam, hogy kerestél. - nézett kicsit morcosan, így már kezdett  érthetővé válni, hogyan kerülték el egymást, de azt nem tudta, hogy a háztársai miért nem szóltak neki, hogy a húga kereste. Ők is tökéletesen tudják, hogy Hella a legtöbb dolog felett állt Olivér értékrendjében.
- Igen, sejtem miről van szó, de nincsen kedvem az ostoba kérdezősködésre válaszolni. Megint rám kent pár levitás valami undorító csínyt, amihez semmi közöm, aztán most anyuék követelik, hogy valljam be, hogy én voltam. Hát egy nagy francot.- mondta indulatosan, miközben idegesen dobolt a lábaival. Hogy a jó virágos életbe mennének el a levitások...
Utoljára módosította:Bácskay Olivér, 2012. december 3. 17:36
Hozzászólásai ebben a témában
Bácskay Hella
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 27. 19:42 | Link

Haspók <3

A bátyus nekem olyan, mint egy nyitott könyv. Kezdjük ott el, hogy régóta ismerem, na meg kicsit zizi vagyok és észreveszek olyan dolgokat is, amiket más lehet, hogy nem. Szóval lényeg, a lényeg, bátyusnak már néha a járásából is megmondom, ha szomorú. Most pedig az. De már nem sokáig. A cuppanós puszi és a gumicukor mindent megold. Tudjátok, a fiúkhoz a pocakon keresztül vezet az út. Szóval egy kis édességbomba és már minden akadály le is van robbantva arról az útról, amin én most keresztülvágok Tyutyuval. Mert ő egy elmaradhatatlan valaki. Még ha Bátyus néha vetélytársnak is tekinti. Mert hát tudom ám, hogy titkon féltékeny rá, mert Tyutyu néha többet tud, mint ő. De hát még egy ilyen lánynak is, mint én, kellenek a titkok. Például, hogy mit veszek karácsonyra neki azt csak nem mondhatom el. Én ugyanis már tudom, hogy mit fogok venni Olikának karácsonyra, noha az még messze van, nagyon-nagyon-nagyon messze. Szeretek előre tervezni. Ezért is tudom már most, hogy mi leszek, hány gyerekem lesz és azokat hogyan is fogják hívni. Már a házamat is megterveztem. Fontos azt, hogy előrelátó legyek. Nagyon fontos. Anya is mindig ezt mondogatja. Ezért vásárol be mindig olyasmit is, amire lehet, hogy csak félév múlva lesz szükség.
 - Pedig kerestelek. Vörös volt a haja és szépen mosolygott. Azt mondta, hogy Eridonos és megmondja, hogy kerestelek. Mert tudod én nem tudok hozzátok bemenni. Nem enged be a kapuőrötök, pedig már próbálkoztam. Szépen mosolyogtam, meg ígérgettem neki mindent, de hajthatatlan. Nemet mondott arra, hogy kap tőlem egy szép rajzot, hogy ne legyen egyedül. Most mond meg! -
A kis monológokból még mindig nem nőttem ki, és lehet nem is fogok. Én már csak ilyen kis cserfes csicsergő csibe vagyok. Jaj, hogy azok a kis csibék milyen aranyosak tudnak lenni. Azok akik csak egy-két napja bújtak ki a tojásból. De én inkább majd egy nyuszit akarok. Azok olyan puhák. Meg aranyosak. Nagy fülük van és pici rózsaszín nóziuk. Akárcsak a kiscicáknak.
 - Milyen Levitás? Ki volt az? Mutasd meg és bebokszolok neki. Így ni! -
Mutatom meg neki a levegőt bokszolva. Bár tudom, hogy én sokra nem mehetek egy nagyobb és erősebb fiúval, vagy akár lánnyal szemben, de azért ha Bátyusról van szó harcias leszek, mint a cica, amikor megijesztik és feláll a szőre, meg kimereszti a karmait. Na, én is olyan vagyok, csak nekem nem áll fel a hajam. Pedig biztos jól állna, ha a hosszú hajam hirtelen az égnek meredne, lehet meg is ijedne az, aki bántotta Olikát és soha többet nem bántaná. Még csak eszébe sem jutna.
 - Jaj, meséltem neked, hogy találkoztam egy lánnyal, aki azt mesélte nekem, hogy te szerelmes vagy? Én meg még nem is tudok róla! Szóval mesélj szépen a te drága jó húgocskádnak, mert rád állítom Tyutyut, hogy nyomozzon ki mindent, ha nem mesélsz! -
Még a mutatóujjamat is felemelem, hogy jelezzem ezt veheti egy komoly fenyegetésnek, de aztán inkább csak elmosolyodok és kicsit vállba bököm a kis szerelmes kópét. Már ha igazak a pletykák, nem pedig csak szórakozott velem az a lány.
Hozzászólásai ebben a témában
Bácskay Olivér
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 11
Írta: 2012. december 29. 19:55 | Link

Hella <3

Nagy szakértelemmel tömte a pofázmányába a gumikígyókat, miközben azért a húg felé pillantgatott és igyekezett rögzíteni az agyában mindent amit mondott. Hella soron következő mondatánál azonban a torkán akadt a falat. Csak egyetlen vörös hajú Eridonos leányzóval ápolt mostanában kapcsolatot, vagyis a furcsa az volt, hogy mostanában pont hogy nem. Így már kezdett derengeni Olivér számára, hogy történhetett, hogy az üzenet nem érkezett meg hozzá.
~ Talán nem kellene kerülnöm Lennát. ~
Ő maga sem igazán tudta, hogy tulajdonképpen miért esett mostanában nehezére találkozni a lánnyal, de akárhányszor összefutottak, mindig zavarba jött, és úgy érezte, kicsit szégyelli magát. Pedig nem volt különösebb oka, tulajdonképpen nem csinált semmit. Ettől függetlenül azonban még a színjátszóból is kilépett és igyekezett eltűnni a föld színe alá.
Mindenesetre egy laza vállrándítással terelte a témát, hagyta, Hella hadd kezdjen el másról beszélni. A lány bejutási tervein csak felnevetett és legyintett egyet. Jóízűen röhögte ki a húgát. Imádta a szeleburdiságát, annál is jobban szeretett rajta nevetni, és a lány gyakran adott is neki alkalmat, hogy megtegye.
- Inkább a belógással kellett volna próbálkoznod. Elvegyülni mondjuk az Eridonosok között... Amilyen picike vagy, menne. Bár most már mindegy, ahogy hallom, a portré most már vakon is felismerne. - nevetett fel újra gonosz módon. Még pár percig halvány mosolyával üldögélt, majd Hella indulatain meglepődve a fejét kezdte csóválni, mikor újra megszólalt.
- Köszönöm, de felesleges. Nem szoktam az ilyen eseteket erőszakos módon megoldani, ha bemosol valakinek az olyan... Pórias. Inkább elrejtek egy viperát az ágyában. - vigyorodott el szélesen, és már el is kezdte törni a fejét jobbnál jobb ötleteken, hogy hogyan tehetne keresztbe a Levitásnak, akiről ugyan egyelőre nem tudta kicsoda, ám sejtései akadtak már most.
Ám nem agyalhatott sokáig, ugyanis Hella egy rendkívül bosszantó mondattal szakította félbe a remek gondolatmenetet.
- Hogy mi vagyok...? Tessék? Ezt a hülyeséget meg ki mondta neked? - nagy szemeket meresztett a testvérére, és nem igazán tudott dönteni, hogy akkor most röhögjön-e egyet, vagy inkább a fejét fogja. Ő? Szerelmes? Na csak az kéne meg... Meg hogy az egész suli erről beszéljen.
Hozzászólásai ebben a témában
Bácskay Hella
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 2. 22:36 | Link

Bátyóka <3

A gumicukorkészletemet, ha egyszer is megtalálná Olika, akkor tuti, hogy nem maradna belőle csak egy kis csomaggal, mert azért gondolna rám annyira, de a többit tuti mind betermelné, pont ahogyan azt is, amit én hoztam most neki. Na igen, tudom, hogy mivel lehet őt megfogni. Ha netán valami nőszemély el akarná őt hódítani, akkor tőlem kellene tanácsot kérnie, én értek hozzá nagyon. Csak hát előtte annak a bizonyos nőszemélynek át kell mennie a Hella vizsgán, ami egy szörnyen bonyolult vizsga. Eddig még senki sem ment rajta át. Vagyis talán egy valaki. Még Olika régi barátnője, akinek már nem tudom a nevét. Mindegy is. Annyira azért nem szerettem. Mindenkivel nagyon-nagyon kritikus vagyok. Fordítva ilyesmire még nincs gond. Nem foglalkoztatnak a kisfiúk sem és a nagyfiúk sem. Nem, nem.
 - Á, nem menne az nekem. Tudod azok a nagy Eridonosok nem szeretik a Navinéseket, úgy vettem én ezt észre. Most mond meg, engem nem szeretni?! Na, mindegy, nincs mit tenni, én oda a piros zászlóaljba sose jutok be. - Sóhajtok egy nagyot beletörődötten és még egy kicsit meg is görbítem a hátamat, aztán vissza felegyenesedek, mert a bátyus bizony engem kinevet. Szokás szerint, amit nem hagyhatok csak úgy annyiban. Még a végén fejemre nő ez a gyerek! Ezt anyu mondja mindig. Aztán apa megmondja neki, hogy már a fejére nőtt, mert ez a nagy kópét megzabolázni nem lehet.
 - Olyan csúnya vagy, hogy mindig kinevetsz! - Még össze is ráncolom a homlokomat és a nyelvemet is kinyújtom rá, aztán pedig jöhet is az, amikor is én be akarok bokszolni annak, aki a bátyust be meri feketíteni. De ő az eridonos szuperhősöm szépen lenyugtat. Megrántom a vállamat. Sokáig nem tart ez engem lázban. Elég könnyen váltogatok hangulatot és dolgokat is. Persze amit és akit szeretek azt nem cserélem le. Így van még mindig vele Tyutyu is. Na, meg a bátyust se cserélnem le semmiért és senkiért sem. Nem, nem. Ő az én bátyusom. Nem adom! Csak esetleg kölcsönbe. Arról lehet szó.
 - Igen, igen. Hallottam. Ne tagadd, te csibész! Amúgy meg már nem tudom ki mondta. Elfelejtettem. Tudod, ami nem fontos, azt nem mindig jegyzem meg, mert nem érdekes. Na, jól van, ha azt mondod, hogy nem vagy szerelmes, akkor elhiszem. De aztán meg ne lássalak valahol valakivel, mert megharagszom. Amúgy te nem akarsz kimenni valamelyik kviddicsmeccsre majd. Azt hiszem legközelebb a ti csapatotok játszik majd. De lehet keverek valamit. Na mindegy. Szóval nem akarsz kijönni velem rá? Naaaa, bátyuuuuuuus! - Jöhet a kiskutya szem, meg a vuki kérlelés. Ha ez nem használ, akkor pedig jöhetnek a könnyes szemek. Érzelmi zsarolás csúnya dolog, ezt már anyu is megmondta, de én ki akarok menni egy meccsre. Punktum. Meg sok minden mást is akarok azért. Például egy kis nyuszit.
 - Karácsonyra már megvetted az ajándékokat? Tudom, még messze van, de ha még nem vetted meg, akkor elmegyünk együtt venni anyuéknak? Semmi ötletem sincs apunak. De anyunak tudom, hogy mit kell venni. Parfümöt. - Nagyon tudálékos fejjel jelentem mi, hogy én bizony pontosan tudom, hogy mire is van anyunak szüksége. A kedvenc parfümje nálam van, ami meg maradt neki abból már kevés van. Szóval itt a remek alkalom a parfüm ajándékozásra.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet