A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=644736#post644736][b]Széplaki Alíz - 2016.12.03. 20:13[/b][/url]

Iszonyat keveset aludtam az éjjel, mondhatni, csak forgolódtam, úgyhogy amikor felkeltem, már tudtam előre, hogy egy "csodás" napnak nézek elébe. Az órákat nagyjából túléltem, ebédszünetben pedig étkezés helyett inkább lehajtottam a fejem az egyik asztalra és szundítottam egyet. Persze nem tartott sokáig ez a nyugalmi állapot, de egy kicsit segített rajtam. A többi órát korgó gyomorral szenvedtem végig, majd amikor vége volt a tanításnak, rohantam a konyhába, hogy bekapjak valami életmentő kaját, ami történetesen pár szendvics volt. Miután jóllaktam, visszamentem a szobámba és ejtőztem még egy kicsit, ami történetesen kifejezetten jól esett. Megbeszéltem az egyik diáktársammal, hogy találkozom vele a társalgóban, mert visszaadom neki a könyvét, amit kölcsönvettem tőle. Felvettem a terepszínű nadrágomat, a szürke felsőmet, hozzá fekete cipőt, a hajamat pedig kiengedve hagytam. Alig vártam, hogy visszaadhassam a könyvet, mert egyébként is utáltam másoktól kölcsönkérni dolgokat, de ez most elkerülhetetlen volt. Reméltem, hogy időben megérkezik és gyorsan túlleszünk rajta, de csalódnom kellett, mert én értem oda előbb. Persze ezt már megszoktam, mert általában mindig én érkeztem meg elsőként a megbeszélt találkozókra. Belevetettem magam az egyik kényelmes székbe és vártam az illetőt, hogy végre megérkezzen. Vártam, vártam, már majdnem elbóbiskoltam a fotelban és még mindig nem érkezett meg.
~ Nagyszerű! ~ - dühöngtem magamban, egyáltalán nem örültem annak, hogy ideráncigált a semmiért, amikor aludhattam is volna még nyugodtan. Nyilván közbejött neki valami vagy csak egyszerűen késett, nem tudom, hogy mi volt az oka annak, hogy még mindig nem érkezett meg. Úgy gondoltam, hogy adok még neki egy kis időt, hátha befut még, addig pedig a könyvvel az ölemben üldögéltem a meleg helyiségben, és vártam a csodára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=654166#post654166][b]Czettner L. Maja - 2017.01.07. 23:08[/b][/url]

Sok mindent lehet mondani Majáról, de azt éppen nem, hogy túl összeszedetten futott volna neki a szünet utáni első tanítási napnak. Valahol - azt sem tudja, hol, kinél, mikor - az ünnepekben elhagyta az egyik beadandót, amit mágiatörténetre ma kellett volna leadnia, aztán sikeresen eltűnt a táskája a szobájából, bár az is lehet, hogy Lottinál van… vagy Ririnél, fogalma sincs. Reggel a nagy kapkodásban kifordítva vette fel a pólót is, a fülbevalója meg beakadt a pulóverébe. Egy órán át küzdött vele, mint a hal, ami a horgon akadt vergődött, de megoldotta. Utána - kisebb szívroham közepette - mentette meg a láncát, amit majdnem a hajával együtt rántott le magáról, mikor a szekrényajtó rácsukódott oldalról. Morcosan és kissé morogva esett be az első órára, miközben a jegyzetei között turkálva még mindig reménykedett, hogy előjön a fogalmazása, amikor is… eljött a felismerés. A füzet színe is fura volt, de annyira el van varázsolva, hogy különösen fel sem merült benne ezen agyalni, de mikor kinyitotta valami nagyon fura jeleket talált. Elkezdte a füzetet minden irányba forgatva méregetni, grimaszolt mellé; hol közelebb húzta, hol távolabb tolta. Hát mi a szentséges banán ez!
- A kínai fiú! Vagy valami olyasmi… - Hangosan mondta, annyira, hogy a mellette elsétáló tanárnő szúrós pillantásokkal díjazta, társai meg érdekesen méregették. Belesüllyedt a padba, aztán eldöntötte, hogy megkeresi, akinél az ő füzete lehet, benne a délutánra kellő fogalmazással. Még lehetnek csodák.
Liv néni szabadsága miatt a legendás lények gondozása elmaradt, így a klubhelyisége helyett a folyosókat szelte, nézelődve. Nem sokra emlékezett, sőt, neki elég egyformák voltak a Csingek meg a Csángok, de hirtelen pillantott meg egy célállomásnak tűnő rellonost a társalgóba belépni. Stimmelt a haj, a külső, a minden! Hát ki más lehetne?! Futólépésre váltott, majd szinte beesve az ajtón, egyből szerencsétlen karjáért kapott, hogy fordíthassa a maga irányba.
- Te, Csiiii. Segííííts! Ez a tiéd. - mondta kétségbeesve, majd a kezébe nyomta a füzetet. Amúgy se tudta kimondani a nevet, meg elolvasni se, így ha nem is a gazdáját kapta el, ő úgy gondolja mégis.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=654578#post654578][b]Alexander Delacroix - 2017.01.10. 22:03[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=654879#post654879][b]Warren Mina - 2017.01.13. 19:21[/b][/url]

Ez a hét hihetetlenül fárasztó volt, nem is hittem volna, hogy egyszer véget ér. Pedig véget ért! Szinte már útban a klubhelyiség felé nekiálltam átöltözni, de persze nem kell rosszra gondolni, csak a nyakkendőmtől és a taláromtól szabadultam meg. Muszáj volt, különben attól féltem, hogy még a végén megfojt. Egész héten igyekeztem feltornázni a jegyeimet olyan szintre, hogy a tanáraim ne kapjanak agybajt, amikor a vizsgaidőszak elkezdődik. Muszáj jól teljesítenem.
Na nem azért, mert csak akkor vesznek fel a Oregonba, mármint de, csak akkor, viszont a szüleim, mint mindig, most is a legrosszabbkor vannak egy véleményen, így én már szépen le is tettem arról, hogy az államokban tanuljak tovább. Marad Pécs, vagy a Bagolykő. Nagy dilemma, és lassan be kell adni a jelentkezést. Horror az élet ezen szakasza. Visszaérve a szobámba, túl a mai fárasztó napon, úgy éreztem, hogy vennem kell egy gyors zuhanyt, és muszáj szundítanom egyet vacsora előtt. Két órát csak. Akárki akármit is mond, a legjobb a két órás alvás. Olyan voltam, mint akit fejbe vágtak, egyből elaludtam, és mikor kinyitottam a szemem, éreztem, hogy meghódíthatom az egész világot.
Ezzel az elszánt és friss lendülettel indulok most neki a folyosóknak is. A vacsora még odébb van, öt fele jár, az utolsó tanóráról is kicsengettek már jó ideje, így hát a legtöbben most a klubhelyiségükben vannak, vagy a szobájukban, és nagy valószínűség szerint ugyanúgy pihennek, mint ahogy én tettem. Kerestem Gracet, gondoltam váltok vele pár szót, de sehol sem találtam, így úgy döntöttem, hogy inkább sétálok egyet, és megnézem, hogy mi a helyzet a társalgóban. Páran lézengenek azért ott, de senki olyan, akit ismerhetnék, így csak lehuppanok a kedvenc fotelembe, egy nagy, zöld példányba, fekete fa kerettel, a lábam felpakolom a hozzá illő puffra, és magamhoz húzom azt a könyvet, amit hetekkel ezelőtt hagyott ott valaki. Mondjuk a rúnatan nekem nagyon ködös, nem is igazán értem, hogy mi van odaírva, de mindenesetre olvasgatni kezdem, fel – felpillantva belőle, hátha valaki ugyanúgy egyedül marad, mint én, és akkor szóba elegyedhetünk egymással.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=655852#post655852][b]Széplaki Alíz - 2017.01.17. 21:07[/b][/url]

Lilith küldött egy baglyot, hogy hogy találkozzunk a társalgóban egy kis csevegésre a jóslással kapcsolatosan. Nem volt ellenemre a dolog, egyébként is örültem, ha megvitathattam olyasvalakivel ezt a témát, aki maga is részese ennek. A lány is tanonc volt, így legalább már volt egy közös vonásunk, bár más szempontból kevésbé ismertem. Felvettem a fehér pulcsimat, az egyik sötétebbik farmernadrágomat, tornacipőt választottam a szettemhez, aztán elindultam a társalgó felé. Szokás szerint én értem oda először, bár természetesen megint jóval a megbeszélt időpont előtt hagytam el a szobámat. A társalgóban nem voltak túl sokan, ez már a sokadik alkalom volt, hogy nyugodtan tudtam válogatni a helyek között. Miután körbenéztem és felmértem a terepet, bele is vetettem magam az egyik szimpatikus fotelba. Az ölembe vettem az egyik piros színű kispárnát és kényelmesen elhelyezkedve, azt szorongatva vártam a diáktársamat. Ahogy telt-múlt az idő egyre lejjebb csúsztam a fotelban, kissé elkapott az álmosság, de próbáltam azért nem bealudni, úgyhogy pár ásítás után erőt vettem magamon és visszahuppantam a helyemre. Belegondoltam, hogy már nagyon rég találkoztam Timivel, csupán írni szoktunk egymásnak, de örültem volna, ha a téli szünetben el tudtam volna látogatni hozzá, bár nem úgy alakultak teljesen a dolgok, ahogy elterveztem. Először kicsit mérges voltam rá, és nem értettem, hogy miért fontosabb neki a fellépés, minthogy lásson engem, aztán amikor újból tiszta fejjel tudtam gondolkodni, akkor beláttam, hogy mégiscsak egy igencsak lényeges eseményen adta elő a többiekkel a táncát, ezért nem tudtam rá tovább haragudni. Egyébként is nagyon lelkes volt, amikor írta nekem, hogy fellépnek, arról pedig nem tehetett, hogy rossz volt az időzítés. Nagyon hálás voltam neki, hogy befogadott és új otthonra leltem, de a szívem mélyén nem voltam képes a valódi otthonomnak tekinteni a helyet, pedig ha ő nem hoz el arról a szörnyű helyről, akkor bizonyára nem így alakult volna az életem. Örültem, hogy a lányának tekintett, de sose tudtam anyának hívni, nekem mindig csak Timi maradt, pedig igazán megérdemelte volna, hiszen mindent megtett értem, nem úgy mint az, aki megszült, aztán magamra hagyott. Igazából saját magamat sem értettem, de nem is akartam hamis, ámító érzéseket táplálni magamban. Aztán ott voltak az álmaim, is, amikkel egyáltalán nem volt egyszerű megbirkóznom, de szerencsére kaptam hozzá segítséget, azt pedig tudtam, hogy rajtam áll, hogyan élek vele. Miután visszatértben gondolataimból a valóságba, ránéztem az órámra és láttam, hogy idő van, vagyis Lilith bármikor betoppanhat a helyiségbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=662900#post662900][b]Czettner L. Maja - 2017.02.26. 16:48[/b][/url]

Majácska eltévedt, és erre úgy ébredt rá, mint mikor Piroska meglátta a hét törpe házát. Nem igazán ez volt a célállomás, meg még a mese se stimmel. Szomorúan battyogott át a másik szárny irányába, miközben kifelé bámészkodott az ablakon. Buta kastély, buta folyosók és buta festmények. Akkora ez a hely, hogy egy térképpel, vagy ha működne GPS-szel is eltévedne az ember. A lépcsőházaknak a fele tévútra visz, ráadásul vannak random átalakuló lépcsők, ijesztő. Ezek után pedig az ember fordulhatna pár rendes, jó szándékú festményhez, de nem, ilyet sem találni. Maja kezdi megérteni miért van annyi kép és falrongáló, tökre megérdemlik. Volt valami debil, zöld ruhás néni az egyik képen, aki mindenre azt válaszolgatta, hogy "a virágok a barátaid". Bizarr. Mindenesetre sikerült végül jó útra térnie, a hátizsákjában mindenféle egészségtelen, de energiagazdag nasival. Bevetődött a kihalt társalgó közepén heverő szőnyegre két kanapéról csórt párnával, majd lassan kezdte meg a táskája bontogatását. Megigazította kicsit a felsőjét, ami a hossza miatt olyan hatást keltett, mintha nem is lenne alatta semmi, pedig volt egy csini fekete rövidnaci rajta, csak hopp, eltüntette a pulcsi.
Előbb lett vége a vizsgájának, mint Alízénak így bőven volt ideje a szöszkét bevárni, addig is agyalhatott rajta, hogy holnap reggel hogy oson be a koliba a kis meglepi cetlijeivel és képeivel, na meg este mit vesz fel. Ú, borzalmas gondjai voltak, tényleg. Bár igazából az éppen előtte heverő lapra már felfirkált egy piros-fehér ötlethalmazt amin jót vigyorgott. Elhasalva emelte meg hátul a lábait és kezdte a levegőben járatni, miközben dúdolgatott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=665183#post665183][b]Vitéz Rebeka - 2017.03.07. 17:45[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=681104#post681104][b]Mácsai Ráhel - 2017.05.15. 14:22[/b][/url]

Már a kilincsen a kezem, bennem meg az elhatározás, hogy kinyitva az ajtót, nemes egyszerűséggel ráborítom az asztalt valakire. Aztán visszatáncolok, na nem azért, mert nem lennék képes rá, ebben a szent pillanatban még csúnyább dolgokat is megtennék, épp csak eszembe jut, hogy a másik fél vélhetően mit sem tud erről - lévén közölte velem, hogy el se szokta olvasni az újságot -, és úgy érzem fairnek, ha miattam szembesül a ténnyel, hogy rá is kúszott a reflektorfényből, amit nekem tartanak fent ezek szerint.
Még idegesebb leszek, mert ha eddig lett volna esély arra, hogy kiküszöböljük azt a hibát, amit a szobában ejtettünk, most már annak lőttek. Tudom, hogy nem kívánja, hogy rajta csámcsogjanak, vagy ami még rosszabb, előtérbe helyezve őt, az ő múltjában áskálódjanak, mellettem pedig ez sanszos lehet.
- Nem láttad Dantét? - ragadom meg az egyik rellonos karját. Jelenleg nem tudom, hogy őt vagy engem lep-e meg jobban ez a cselekedet, de nem is gazán törődök vele. Amint megkapom a választ, megyek is a társalgóba. Lassan, időt hagyva magamnak, hogy legalább némileg lenyugodjak. Megfogadtam, hogy nem drámázok, de úgy néz ki, nekem már csak abból jut, hiába vágyom én annyira a nyugalmat, esélyes, hogy már sose fogom megkapni.
Nem telik sok időbe, míg azt az ajtót is meglelem, és most még kellemetlen szájízzel is nyitok be.
Egyből meglátom a kanapén fekvő rellonost, és a mellkasom szorítani is kezd, ahogy végigtekintek rajta. Összeszedem magam, nem fogok sírni, mikor még csak sejtem a következményeket, hisz annyira nem ismerem őt, hogy elkönyveljem, már nem tud meglepetést okozni.
Óvatosan ülök a kis helyre, ami mellette szabadult fel, és végig simítok az arcán óvatosan, kiélvezve a pillanatot, mert lehet, most tehetem meg ezt utoljára. És ha látom, kezd feleszmélni az éberálomból - annyira egyenletesen nem emelkedik a mellkasa, hogy ténylegesen aludjon -, a mellkasára helyezem az újságot.
- Gratulálok - a mosolyom minden, csak nem szívből jövő. Inkább belenyugvónak tudnám mondani. Mindenesetre nem szólalok meg, amíg el nem olvassa a cikket, aminél nyitva van, és amin az ő képe is díszeleg. Viszont végig az arcát nézem, nem akarok kihagyni egyetlen reakciót sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=681255#post681255][b]Nemes L. Izabella - 2017.05.15. 21:45[/b][/url]

Alexander 💕

Mennyi ideje is lehetünk itt? Tizenöt perce? Húsz, harminc, harmincöt? Talán már egy órája? Idejét sem tudom már, hogy ez az egész mikor kezdődött, vagy egyáltalán hogyan keveredtünk ide, a társalgóba, ennyi ember közé, mikor nyilvánvalóan valami csendesebb helyet kellene választanunk ehhez, nem pont a legforgalmasabbat, ráadásul délután, mikor mindenki tökre ráér. És az a mindenki pont ezt a helyet választja, hogy tanulás helyett a lábát lóbálja. ITT. Mondjuk megértem, én is sokszor csináltam már ezt és pontosan ugyanabban a fotelban gubbasztok most is, amelyikben szoktam, csakhogy ma nincs nálam se az állatsereg, se valami könyv, de még egy halom jegyzet se, csak a két kezem, amikkel a heves gesztikulálás közepette próbálom kiszúrni a rellonos szemét.
- Na ne mondd már ezt! - idegesen fújtatok és még a szemeimet is forgatom közben, hogy érzékeltessem, mennyire nem tetszik az, amit az előbb mondott. - Ez nem is igaz! Ti, férfiak vagytok azok, akik állandóan csak a testet nézitek! Legyen sovány, karcsú, vékonyabb a kisujjamnál, egy dekagramm felesleg sem lehet rajta, mert akkor már fújj, és hogy belemenjünk a klisékbe, legyen szőke hajú, kék szemekkel, mert az jelenti a tökéletességet...! - Azt hiszem nem valami nehéz felhívni magunkra a figyelmet, már csak Alexander kinézetéből adódóan sem, és biztosan vannak itt olyanok is, akik ismernek a kviddics meccsekről. Még jó, hogy időközben megszoktam a közönséget, így le sem véve a szemem a rellonosról folytatom is tovább.
- Teljesen rá vagytok kattanva erre a szépség dologra, manapság már minden nőt ez alapján ítéltek meg. Ráadásul... Jaj, bocsánat! - úgy kapok a fejemhez, mintha elfelejtettem valamit. - Arról pedig hadd ne kelljen mesélnem, hogy mi a véleményetek a mellméretről. Szerintem nagyon jól tudod, hogy miről beszélek - teszem még hozzá, mielőtt tiltakozni kezdene, aztán dühösen fonom össze a karjaimat magam előtt és mint aki jól végezte a dolgát, dőlök hátra a fotelben. Feljebb húzom eddig is az ülőalkalmatosságon tartott lábaimat, majd egy hatalmas sóhaj után ismét belekezdek, egyelőre nem törődve azzal, hogy ő esetleg akar-e valamit mondani. Pedig nem szép dolog más szavába vágni.
- Na de ha nem is a külső a legfontosabb, ott a másik: mi egy nő dolga. Egy nő ne dolgozzon, hanem legyen otthon, és főzzön, mert egy nőnek a konyhában a helye, nem? Főzni, takarítani, varrni kell és még mit tudom én mit gondoltok, hogy mi egy nő dolga, de azt hiszem nem is akarom megtudni... - ezt még elhadarom neki egy szuszra, majd levegőért kapva hallgatok el hirtelen, csillogó zöldjeimet továbbra sem véve le róla. Arcom egészen kipirosodott a magyarázás közben, de egy ideig most legalább csendben leszek, egyelőre azt hiszem elmondtam mindent, amit akartam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=690635#post690635][b]Széplaki Alíz - 2017.07.15. 16:05[/b][/url]

Megbeszéltem Majával, hogy délután találkozunk a társalgóban, hogy segítsek neki az LLG leckében. Éjszaka megint volt pár rémálmom, és habár bevetettem mindent, egyelőre nem sikerült teljes mértékben kontrollálnom őket. Tudtam, hogy időt kell adnom magamnak, mert semmi sem megy egyről a kettőre, erőltetni pedig semmit sem szabad. Viszont ennek köszönhetően nagyon keveset aludtam, az altatóm is fogytán volt már, úgyhogy nem voltam túl jó passzban. Nem akartam lemondani a találkánkat, mert Maja számított rám és fontos volt, hogy a segítségére legyek a lecke és a tananyag elmagyarázásában, úgyhogy akármilyen ramatyul is éreztem magam, erőt vettem magamon, lehörpintettem egy kávét, majd elindultam a társalgóba. Megint korábban érkeztem kicsit a megbeszélt időpont helyett, de ez egyáltalán nem zavart, mert legalább egy kicsit tudtam pihenni, amíg a barátnőre vártam. Rögtön kiszemeltem magamnak a helyiségben az egyik hosszabb, kényelmesnek tűnő kanapét, majd miután rávetettem magam, hamarosan el is nyomott az álom. Ez körülbelül tíz percig tartott, aztán felriadtam arra, hogy az egyik diák a másik fotelból leejtette a vaskos könyvét a padlóra, ami lent landolva óriási puffanó hangot hallatott.
~ A fenébe! ~ - mérgelődtem magamban, mert végre jól aludtam volna és idegesített, hogy erre kellett felriadnom, de tudtam, hogy úgyse pihenhettem volna sokáig, csak addig, amíg a barátnőm meg nem érkezik. Erőt vettem magamon, kipakoltam az írószereimet és a tankönyveket az asztalra, aztán vártam, hogy Maja megérkezzen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=693676#post693676][b]Scarlett Conroy - 2017.08.02. 20:23[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=700459#post700459][b]Széplaki Alíz - 2017.09.10. 16:31[/b][/url]

Megbeszéltük Sheela-val, hogy találkozunk a Társalgóban, hogy jósolhassak neki. Már múltkor is szó volt róla, hogy kártyát vetek neki, most pedig sikerült végre egyeztetnem vele egy olyan időpontot, amely mindkettőnknek megfelelt. Már 10 perccel korábban odaértem a helyszínre, ahol csak páran lézengtek. Leültem az egyik kényelmesnek tűnő fotelba, kiraktam az asztalra a kártyapaklimat, majd türelmesen vártam a lányt. Magamban azon töprengtem, hogy vajon milyen lesz a találkozás anyámmal, ha egyáltalán visszaír. Kicsit lelkiismeretfurdalásom volt amiatt, hogy nem avattam be Timit ebbe a dologba, de úgy gondoltam, hogy lehet nem is lesz az egészből semmi, ezért pedig felesleges lenne idegeskednie miattam. Abban se voltam biztos, hogy jó ötlet volt-e felvenni a kapcsolatot az anyámmal vagy sem... abban viszont biztos voltam, hogy nem fogok üdvriangásban kitörni, ha majd meglátom. Az apámról meg pláne nem tudtam semmit azon kívül, amit a nő leírt. Részben azért is akartam azt a találkozót, hogy többet megtudjak a múltamról és esetleg hátha felvilágosít majd a képességemmel kapcsolatban. Ha másért nem, akkor már azért megéri találkozni vele... Furcsállottam, hogy mégiscsak a nyomomra akadt, de azért gyanús volt az is, hogy ilyen sokáig várt vele. Tényleg ennyire tartott volna az apjától? Ez azért nagyon gáz. Biztos az a ki ha én nem típusú ember lehetett és az egész életét a külsőségeknek és a felületes kapcsolatoknak szentelte. Pff... ez szánalmas.
~ Mikor jön már Sheela? ~ - néztem türelmetlenül a velem szemben lévő faliórára. Nem akartam tovább egyedül lenni, jobban örültem volna a társaságnak, mert legalább az elvonja a figyelmemet a lélekőrlő gondolatoktól. Már eltelt az a tíz perc és idő volt, hogy a lány ideérjen, már ha pontos volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=704057#post704057][b]Révész Kornél - 2017.09.26. 17:18[/b][/url]

- Haha, Kornél, olyan vicces vagy.. - mondja egy D kosaras, szőke lány nevetgélve mellette, miközben ő valamelyik nyilvánvalóan érdekfeszítő történetét meséli el neki, eseménydús életéből. Az ajka telt, piros rúzzsal kihúzott, az illata édeskés lányos. A ruhája meg nagyon kivágott, amit kiemel az is, ahogy érdeklődve közelebb hajol hozzá.
- Ha tudnád, hogy nem csak ezek az előnyeim. - Kacsint. A csaj mosolyog, mintha valami nagyon frappánsat mondott volna. Gyanús. Még ő is tudja, hogy ez nem volt lenyűgöző. Végül elengedi, ha neki tetszett, hát nem lesz ám semmi jónak az elrontója.
- És mondd csak, nincs kedved egy privát szobát keresni, és...

Elvigyorodik álmában. A valóság kegyetlen, se d kosár, se szőke csaj, aki le van nyűgözve személyétől: mindössze kiterülve alszik a társalgó kanapéján. Volt itt fenn dolga, most épp valami korrepetáláson kéne lennie, mert nem járja, hogy ennyiszer megbukjon. Megint sikerült behúznia plusz egy évet a kastélyban, de már nem is számolja hanyadik lehet ez. Negyedik? Ötödik?
Mindig azt szokta mondani ilyenkor, hogy miért? A tanárok itthagynák az állásukat? Vagy bárki.. Neki kérem itt kiépített kliensköre van. Nem csak ő lesz nagyon szomorú (és nagyon pénztelen egy ideig, míg be nem rendezkedik máshová), de jópár ember itt még. Valahol a társadalom, a 21. század rovására is írható, hogy az ilyen Kornél-félék személye nem teljesen szükségtelen. Egy ideális világban csak egy vicceskedvű hülyegyerekkel lenne kevesebb a kastélyban. Azért részben még így is ez a helyzet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=706758#post706758][b]Lepsényi Zalán - 2017.10.27. 20:37[/b][/url]

Kezd kifutni alólam a talaj így a nagy záróvizsgához egyre közeledvén. Egyre magabiztosabbnak kellene lennem, elvégre sokat tanultam, ezzel ellentétben épp, hogy egyre inkább feszült és nyugtalan leszek, mert minden egyes nap rájövök, hogy mennyi mindent kellene még az agyamba vernem. Ennyire ideges még sosem voltam egy vizsgám előtt sem, melynek egyértelműen nem az az oka, hogy a VAV egy tárgyakat összesítő nagy vizsga. Nevelőapám, Áron megfenyegetése lehet minden bizonnyal a probléma forrása. Az év kezdetén fogalmam sem volt, hogy miként tudnék egy helyben ülni napokat és nem csinálni mást, csak magolni, de szerencsémre Fanni elég határozottan kéri, hogy magyarázzak el neki néhány dolgot és ezekből számomra is kiderül, hogy mi az, amit csak felszínesen tanultam meg. Meg hát… ha valamit én nem értek, akkor a navinés siet segítségemre és az egésznek az eredménye az, hogy egymást a székhez láncoljuk. Mégis aggodalommal tölt el a megpróbáltatás gondolata, ami tény, hogy természetes ilyenkor a végzősöknél.
Ma reggel nyolcra beszéltük meg, hogy találkozunk a társalgóban és egyeztetünk néhány témakört. Többnyire a kastélyon belül szoktunk találkozni, hol nálam, a szobámban, hol itt a társalgóban, feltéve, ha beszélgetős tanulást tervezünk, hol pedig a tanulószobában, ha többnyire csak arra kellünk egymásnak, hogy ne kalandozzon el a figyelmünk. Nem volt az elképzeléseim között, de úgy alakult, hogy ma is Gwennél aludtam, a csajszi viszont már hétkor elindul az egyetemre, ezért én sem tudok sokáig aludni, hiába próbál nagyon csendben elkészülni, ott motoszkál a fejemben, hogy úgyis lassan nekem is kelni kell. Negyed nyolckor már nincs arra időm, hogy elmenjek futni, úgyhogy elindulok a kastély felé.
Útközben beugrok két kávéért az egyik kávézóba, anélkül én úgysem tudnék működni és szerintem Fanninak is jól jön majd. Ahogy az várható is volt, vannak néhányan előttem, de ez most nem tud megfordulásra késztetni. Megvárom, míg lefőzik a két kávét, az álmos ácsorgás közben pedig a falra pillantok, ahol számos hirdetőplakát kapott helyet, látszólag a legfrissebbek is ott virítanak, úgyhogy sűrűn cserélgethetik. Végignézek futólag rajtuk, azonban az egyiken kissé hosszabb ideig pihentetem a szememet. Egy fényképezőgép rajza adja a dizájn jeles részét, míg egy kisebb ismertetőszöveg ad eligazítást a főbb mondanivalójáról, valamint az alján a fontos adatok is felsorolásszerűen helyet kaptak. Elé lépek és gyorsan végigfutom a sorokat. Érdekesen hangzik, és ha én nem utasítok el valamit kapásból, az egyrészt különlegességnek számít, másrészt előfordulhat, hogy valami jó is kisülhet belőle és hosszútávra leköti a figyelmemet. Közben szólnak, hogy készen vannak a kávék, úgyhogy, önző módon, leakasztom a falról a plakátot és összehajtva zsebre teszem, majd lépek is vissza a pulthoz, hogy fizessek.
A meleg dobozokat két kezemben szorongatva felsétálok a suliba. Megiszom a már éppen nem forró habos kávém negyedét, mikor a társalgóba térek. Két diák van bent, de szerencsére nem az asztalnál, úgyhogy én kényelmesen pakolok le rá. Leülök egy székre, hátradőlök és egyik lábamat keresztbe teszem a másik térdemen. Előveszem a füzeteimet is, de még semmi kedvem nekilátni tanulni, Fanni nélkül nem akarom elkezdeni már csak azért sem, amúgy is lehetetlen lenne az elkövetkező fél órában. Előcsúsztatom addig is a hirdetést, gondosan kihajtogatom és tüzetesebben átolvasom. Sosem szoktam hirtelen teljes lelkesedéssel állni egy ötlet elé, s most is érzem, hogy minden mással kellene foglalkoznom, mint egy régi hobbim felelevenítésével, de megfog a lehetőség és a verseny szelleme. Úgy érzem, hogy szívesen megpróbálnám a projektet, mindazonáltal egyedül semmiképp, akkor feltehetőleg azt mondanám magamnak, hogy van elég dolgom nélküle. Vacillálok és tanakodok, hiszen ez nem egy olyan döntés, amit elkapkodva kellene meghoznom, főleg nem most, tanulás órái között. Az öreg ajtó nyikorgására egyenesedem fel és nézek az érkezőre, Fannira. Leteszem füzeteim mellé a papírlapot és részben felé fordulok.
- Jó reggelt! Végre egy nap, amikor én érek ide elsőnek - köszöntöm és egyben el is vigyorodom néhány másodpercre, hiszen tényleg különleges ez a helyzet. Általában Fanni szokott rám várni és néha még mérgelődni is, amiért késve érkezem reggelente. Nem tudok könnyedén felkelni, hiába próbálom rászoktatni magam a reggeli futásra. Vizsgaidőszakban ez igencsak lehetetlennek bizonyul, de nem úgy, mint most! Fanni pontosan ismeri a reggeli szenvedéseimet, többnyire fél óráig csak bóbiskolok elfeküdve az asztalon, miközben percenként öntöm magamba a kávékortyokat. Gondolkodni esélytelen, esetleg valamit elmagyarázni már nem annyira megterhelő nekem. Aztán persze a fél óra aktiválási időszakom után én is bepörgök és odateszem magam. Ilyen vagyok, ez ellen nem lehet mit tenni, veszekedni sem érdemes és örülök, hogy néhány közös tanulás után Fanni erre hamar ráérzett, s mivel nem csinál belőle problémát, hanem elfogadja, így kialakulhatott köztük a máig tartó agyfejlesztő és magolós rituálék sorozata.  
- Vettem kávét - szólalok fel ismét, s megfogom a rendben egymás mellé helyezett kávés dobozok bontatlanját és Fanni elé rakom. Nem vagyok tapló, hogy csak magamnak vegyek, holott tudom, hogy találkozni fogunk, meg hát, Fanni kedves lány, jó fej, szóval ez abszolút normális dolog. Persze nem mindenkit engedek ennyire közel magamhoz. Tulajdonképpen rajta kívül alig vannak ilyen személyek, de még jó is… Kevés barátot akarok, de azok teljes mértékben megbízhatóak. Újra hátradőlök és elkényelmeskedek a félig puha alkalmatosságon. Megdörzsölöm a szemeimet, elvégre meglehet, hogy korábban keltem, de attól még ugyanúgy álmos vagyok nyolc óra előtt öt perccel is, sőt.  
- Mielőtt nekiesnénk ezeknek a csodáknak - mutatok a bájitaltan könyvre - vess egy pillantást erre - mondom és ezzel egy időben átnyújtom az általam eddig vizsgálgatott projekt hirdetőplakátját. Nagyjából két hete jöttünk rá egy unalmas délutánon sok óra magolás után, hogy mindkettőnket érdekel a fotózás. Bár én egy ideig szüneteltettem, de máig szívesen ragadok kamerát a kezembe és készítek szép, valamint beszédes képeket. Részben emlékeket örökítettem meg ez idáig, de most, hogy a verseny hirdetésének sorait olvastam, motivált lettem, hogy esetleg merőben más közönségnek is képeket, műveket alkossak, illetve megmérettessem magam, Fannival közösen. Párosként is lehet nevezni, van rá egy külön kategória, s ebben reménykedve nézem a navinés arcát, hogyan is viszonyul az ötlethez. Megértem, ha nem akarja, vagy sok a dolga és nem tudja bevállalni, lehet okosabb döntés is lenne a részemről is. Még én sem határoztam el magam véglegesen, így nem is kérdezek rá direktbe, hanem csupán nyugodtan, csendesen várom Fanni véleményét a projektről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=707439#post707439][b]Bálint Fruzsina Ingrid - 2017.11.06. 17:16[/b][/url]

Jaj, de szép a holdvilágos éjszaka... ja, hogy ez nem egészen az a szám. Pedig szerettem ezt a népdalt, sőt, igazából a hardcore metálon és rockon kívül úgyszólván egyikkel se volt problémám, jól kijöttem a többi műfajjal. Jó lett volna valaki, akihez be tudtam volna társulni gitárosnak, habár mostanában a tanulás mellett bevallom, szégyenszemre, erre nem sok időm jutott.
A megüresedett társalgóban gyakoroltam, itt már úgy sem akadt senki, akit zavarhattam volna a gyakorlásommal, ha meg elalszom, hát úgy kell nekem. Eredetileg tilosban akartam járni de rájöttem, hogy nem értek a bájitalfőzéshez, és Fela bá' készletéből is hülyeség volt olyasmit lenyúlni, aminek a felhasználásáról mit se tudtam. Tényleg jobb lett volna, ha a kész főzet-ötletre hallgatok, de így jártam, minek van nekem akkora szám.
Csak ne jöjjön rá az öreg, hogy igazából én csentem el a hozzávalókat. Az lenne a legjobb, ha most szépen lesétálnék a pincébe, és bevallanám neki az igazságot, de, attól, mert eridonos vagyok, még nem feltétlenül biztos, hogy vakmerő is. Nem igazán vágytam egy hajleszedős kiadós kiabálásra, márpedig tuti kihúznám a gyufát ezzel, amúgy sem igen bírt a tanerő. Már csak az a kérdés, hogy jutott eszembe, hogy én másodikos létemre egy bitang nehéz hat-hetedéves tananyagra jellemző főzetet fogok elkészíteni?
Tényleg megéri nekem ez a kockázat egy olyan igazságért, amit nem is biztos, hogy annyira komolyan szeretnék tudni? Ami nem is biztos, hogy annyira helyes és jó ötlet, ha megtudom? Érdemes vállalni a veszélyt érte? Mi van, ha nem sikerül, és komoly bajom lesz a félresikerült főzet miatt?
Ezen merengtem gyakorlás közben, A Halestorm mugli banda Innocence számát gyakorolgatva, dúdolgatva. Ez még az elviselhető kategória nekem, csak mostanában kaptam rá, egy mugli származású évfolyamtársam mutatta még pár napja az együttest, a kedvéért megtanulok pár számot tőlük. Legalább bővül a repertoárom, csak énekelnem ne kelljen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=708938#post708938][b]Weisz Pálma - 2017.11.27. 18:45[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=709228#post709228][b]Lugosy Benedek - 2017.12.03. 10:35[/b][/url]

Egy újabb reggel asz iskolában, persze már más lelkülettel. Mióta együtt vagyunk Pálmával, más az egész itteni élet. Mondhatni ez a szerelem. Érte megyek a Levita házhoz, összehozzuk ezt az együtt olvasós, teázós partit, ami nagyon is jónak ígérkezik. Az más kérdés, mennyi lesz az olvasás. Felkapom az ágyamról, az erre az alkalomra kinézett könyvet. Pár oldalt olvastam belőle, igen jó könyvnek ígérkezik. Lépek is a házamból, mert még elkések. Vígan lépkedek szerelmem felé, alig várom, hogy láthassam. Nem gondolom nyálasnak, még ha sokan ezt gondolják is. Sokan közölük nem voltak még szerelmesek. Itt is vagyok, már látom a lányt. Átölelem, nyomok egy csókot köszönés gyanánt. Majd megteszem ezt verbálisan is. Nem mondok semmit neki, csak megfogom a kezét, és viszem a társalgóban. Nem vagyok itt rég, de tudom, hogy ilyenkor mindenki a házán kívül van. Társalgó az a hely, ahol el lehet húzódni egy sarokba. Be is érünk, nincs itt senki, csodálom, de örülök neki.
- Hova üljünk kicsim? Most még választhatunk helyet. Mit kérsz inni?-
 Furcsa így hívni őt, hiszen idősebb nálam egy évvel. Engem nem zavar, gondolom őt sem, hiszen mondta volna nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=711611#post711611][b]Weiler Dante - 2018.01.12. 13:49[/b][/url]

Pedig nem szokott olvasni, csak nagyon ritkán, mikor egy könyv bájitaltanról szól például - vagy olyan mágikus témáról, ami érdekli. Akkor is csupán annyit szemezgetett ki belőle, amire gyakorlatban szüksége volt. Ezen kívül viszont mindig volt más dolga is, mint könyvekbe temetkezni. Most mégis egy átváltoztatással, azon belül is animágiával kapcsolatos fóliánst lapozgat. Nem mintha a legutóbbi nagy kudarca óta egyáltalán megpróbált volna _bármit_ varázsolni. Poszttraumatikus stressz - mondják mások; elővigyázatosság - mondja Dante. Tudja ő is, hogy nem zárkózhat el teljesen valamitől, ami a részér képezi, de miután a saját félresikerült varázslata támadt ellene, nem akaródzik előhívni ismét. Abszolút új tapasztalat volt számára mindez, és nem kellemes. Más diákokkal előfordult már korábban, valami kisebb varázslattal, hogy elrontották azt, félresiklott valami és visszasült. Ami azt illeti, teljesen átlagos baleset egy varázslóiskolában. Csakhogy neki szerencse vagy sem, legfeljebb egyszerűen nem jött létre a varázslat, ha nem ment. Nem volt precedens arra, hogy bármilyen kár származott volna számára egy elrontott mágiából. Nem úgy, mint most.
Új oldalra lapoz. Mióta történt, ami történt, jó pár esetet olvasott ahhoz, hogy tudja, sokkal rosszabbul is járhatott volna ennél. Bár kellemetlen érzése azóta is van, hogy valami maradandót ő is visel az elrontott átváltozás nyomán, csak épp nehéz megállapítania, mi az pontosan. Mindössze annyit érzékel halványan, hogy rosszabb a közérzete, a szokásosnál is rosszabb hangulattal kel és fekszik, mintha konstans kialvatlan lenne. Hátradől a kanapén, lábait felpakolja az asztalra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=714645#post714645][b]Partay Alfréd Benedek - 2018.02.18. 20:51[/b][/url]

Vizsgaidőszakban vagyok, és ilyenkor az egésznapos tanulás után kell tartanom egy kis pihenést. Emberek közé kell mennem, nem bírom, ha nem szólhatok máshoz, beszélgethetek valakivel. Úgy vagyok vele, most kimozdulok a házam falai közül, hátha egy új arcot ismerhetek meg, vagy egy régivel futok össze. Így döntöttem a társalgó mellett, itt mindig sűrűn megfordulnak az emberek mind a négy házból. Belépek, nem sokat változott. Fiatalosabb lett, mindig is a napi divathoz rendezik be ezt a helyiséget, megtartva persze az ízlésesség határait. Öntök magamnak egy pohár üdítőt, és néhány sütit teszek egy tányérra. Letelepedek az egyik kanapéra, milyen kényelmes. Persze tele van a fal mindenféle portréval, amikben járkálnak az alakok. Mókás, pedig nehezen szoktam meg őket, de most viccesnek hatnak a számomra. Eléggé estében van az idő, de azért reménykedek abban, hogy valaki erre jár, és tudunk beszélgetni. Ebben a vizsgaidőszaki hajtásban kell a kikapcsolódás. Mindig is nehezen vettem ezt, az időszakot, de most úgy érzem, könnyebben megy. Biztos a tapasztalat teszi, és a rutin. Bár ismerek olyat, aki nehezen viseli még akkor is, mikor magasabb évfolyamban van. Remélem, nem vagyok ezzel egyedül, és betoppan egy pajtás, kivel elcseveghetek egy jót. Várok egy darabig, és meglátom, mi lesz, ha még sem jönne össze a dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=715587#post715587][b]Mezősi Nyeste Veronika - 2018.03.04. 21:45[/b][/url]

Egy ideje gondolkozik azon, hogy tetoválást szeretne. Bár biztos benne, hogy édesapja nagyon nem díjazná a dolgot, úgy véli, kell valami ami emlékezteti arra, ami akkor, aznap történt, és gyökeresen megváltoztatta az életét. Valamire, ami emlékezteti, amikor fel akarja adni, hogy az elemi mágia, még ha egy rossz esemény miatt is jelent meg, egy nagyon is jó dolog tudna lenni az életében. Sokáig agyalt, hogy mit is szeretne, meg hogyan is szeretné, rengeteg rajzot készített, és annak is utána nézett, hogy kik azok, akik szóba jöhetnek a tetoválás elkészítésében. Fannira gondolt először, mert a lány a kezdetek óta a barátja, de végül pont ez volt az, ami miatt úgy döntött, inkább mégsem a lányt kéri meg. Fél attól, hogy Fanni esetlegesen változtatna az elképzelésein és olyan dolgokkal befolyásolná, amit ők ketten tudnak egyedül. Ezt pedig nem szeretné.
Aztán hallott egy másik eridonosról is, és bár nem ismeri a fiút, úgy döntött egy próbát mindenképp megér, hogy megkérdezze. Az elhatározás persze önmagában kevés, ezért végül egy baglyot küldött a fiúnak, hogy szeretne egy tetoválást és ha a fiút érdekli a dolog, akkor jöjjön el ma délután a társalgóba, hogy egyeztetni tudjanak.
Most pedig ül az egyik kényelmesebb fotelben felhúzott lábakkal a pergament gyűrögetve, amire az iránytűt rajzolta, ami emlékezteti majd, hogy követnie kell az utat, amit választott magának, akkor is, ha az időnként ijesztő, vagy nehéz. Mert abban teljesen biztos, hogy az ő választása volt akkor éjjel, hogy elemi mágiát használjon, és az is az ő döntése most már, hogy kerüljön bármibe is, megtanulja rendesen használni a képességet, és minden előnyével és hátrányával együtt elfogadja. Akkor is ha ez egy nehéz lecke lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=716448#post716448][b]Lóránt Bence - 2018.03.13. 19:53[/b][/url]

Tuti elkések a nyamvadt takarodóról. Azt sem tudom, hogy éppen merre járok, de talán az irány megvan az Eridon felé. A következő nehézség a jelszó lesz, nem emlékszem rá és annyit már tudok, hogy nem enged be az őr. Úgyhogy most kommandózok a folyosókon, be-bepillantva a sarkoknál, és ha nincs senki, akkor tovarohanok. A festmények jól szórakoznak és már továbbadták egymásnak az egészet, ugyanis sokan biztatnak. Persze nem árulják el, hogy merre kell menni, mert „így tanul az ember”, „mindenkinek saját magán kell felfedeznie a kastélyt” és ehhez hasonló bölcs tanácsok. Hogy égetné el őket az Ombozi! Mérges vagyok, de lépteket hallok, így nincs más választásom, mint berongyolni a legközelebbi ajtón. Hirtelen önt el a nagy kék terem, meg a kandalló, nagyon sok diáknak kanapék és ülőhelyek, kaja-pia! Hirtelen állok meg, zihálva, becsukom magam mögött az ajtót, majd gyorsan elbújok az egyik fotel mögé. Várakozom egy pár percet, de a korábbi hangok is elhalnak és senki sem zavar többé. Eléggé megszomjaztam, öntök magamnak egy kis vizet és bekapok egy pogácsát. Ha már elkapnak, legyen valami a hasamban, hisz ki tudja, lehet, hogy bezárnak valahova és éhes leszek. Lezuttyanok az egyik hatalmas párnázott székre és elnyúlok kicsit.
- Most pedig ki kell találnod, hogy merre van az Eridon – adom ki magamnak az instrukciómat. Nagyon jó ez a hely, de vissza kell menni a hálókörletembe. Mondjuk így a vizsgák miatt, talán a prefektusok sem annyira aktívak, nekem meg még nem kell tanulnom. Szóval üldögélek és próbálom felidézni, hogy merről is jöttem, és hol tévedhettem el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=726594#post726594][b]Rozsos Annamária - 2018.06.25. 22:27[/b][/url]

Jonathan Gerhard Van den Bergh

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=727376#post727376][b]Bodza Edina Gyöngyvér - 2018.07.04. 21:25[/b][/url]

A kényelmes kanapén heverésztem Cilivel és a golymók-családommal a Társalgóban. Mindenhová követnek, és elég nehéz rábírnom őket arra, hogy maradjanak a szobában. Mivel a szobatársaim nem voltak bent, a napi limitált tanulásomat megcsináltam, nem volt kedvem egyedül kuksolni, úgyhogy inkább kiültem a társalgóba. Mi van ma, emberek, hogy itt se lézeng senki? Ez így dögunalom.
Ez a hétfő délután ritka pocsék, vagy csak én lövöm be rosszul a célirányokat. Olvasni marhára nincs kedvem, úgyhogy csak hallgatom a cicám, Cili dorombkoncertjét, és simogatom a hátát, meg az új kedvenceimet. Nem tudom, kitől vannak, de biztos, hogy nem hagyom cserben őket, és a picuroknak találok gazdit. Anya csak egyet engedélyezett megtartani, az anya-golymókot. Olyan édi, bolyhos és rózsaszín, egyből levettek a lábamról.
Hétköznap délután lévén, a legtöbb diák biztosan magol, én viszont nem tartoztam a magolósok közé. Semmi értelme a magolásnak, pláne, ha az órákig tart. Az maximum a rövid távú memóriámban tárolódna, és nem mennék vele sokra a dogáknál, vizsgáknál. Amúgy se lesz mindenre szükségem abból, mait megtanulok, noha nem árt, ha minél többet tudok, de annyira nem vagyok kitartó ebben.
Világos, mi az én problémám: hobbi&elfoglaltság-hiány. Nagyon kéne egy szabadidős tevékenység, ami ezt a felesleges időhalmazt hasznosra és tevékenyre váltja fel, és még az én felesleges energiatömegemet is levezetné. A kviddics megfelelő lenne, ha nem tojnék ennyire a magaslati helyeken.
Most unalom a köbön van, hacsak nem agyalok ki valami jó kis apró balhét, ami nem annyira illegális, és több ember is bevonható. Gyűlölöm a semmittevést, amikor semmi nem történik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=733024#post733024][b]Moon Jun Seo - 2018.08.26. 01:16[/b][/url]

Szokásos JunSeo féle cuki fejjel indultam el kastély-felfedező út negyedik felvonására.
Sétálócsokik megint berohantak a gondolataimba! Ma már harmadszor. Komolyan mondom, ki kell írtani a gondolataimat, olyan furák. Csokiánia is csak ott létezik. De milyen király lenne... a végén még lehet kiderülne hogy valójában emlékek azok a hülye gondolatok a 'valódi bolygómról'. Az nagyon ultra szuper menő lenne! Csoki állatkert! Az lenne aztán a királyság! Lennének csokiállatok, amiket meg lehetne enni! Komolyan, csak a csokik körül forognak a gondolataim. Jobb lenne nekem gondolatok nélkül. Tényleg, mi lenne ha nem lennének gondolataim?  Az is király lenne. Vagy nem. Nem tudnék gondolkodni. Ami nem a világ legjobb dolga. Például nem tudnék tanulni. Vagy de? Gondolatok nélkül lehet tanulni? Ha lehet, akkor kérek egy gondolat írtást. Olyat lehet kérni? Az is milyen menő lenne. Nem, inkább nem. Vagy de? És érzések nélkül vajon milyen lehet? Én azért kiakadnék ha nem lennének érzéseim. Tényleg, van olyan hogy valakinek nincsenek érzései. Az azért rossz lehet.
Észre se vettem, és beértem egy helyiségbe. Valami társalgószerű dolog lehet. Körbenéztem. Uramisten, de király haja van annak a csajnak! Gondoltam egye fenyő, odamegyek hozzá, mert miért ne? Odaültem mellé, tisztes távolság tartva, és egyből megszólaltam.
- Szia, tök király a hajad! - ha most az arcom hangulatjel lenne, akkor olyan csillag kötőjel csillag lenne. Milyen király lenne, ha lehetne olyan fejet vágni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=734116#post734116][b]Wittner Stella - 2018.09.14. 21:47[/b][/url]

A kellemetlen vizsgaidőszaki parát mi sem tudja jobban elsimogatni mint a szépítő ebédidei alvás, majd egy gyors zuhany és friss, üde poficsinosítás. Én is átestem ezen, ahogy a tiszta és málnaillatú hajammal végiglibegtem az eridonon, majd lévén ott nem volt senki és semmi érdekes, lecammogtam megnézni mi újság az emeleteken. A másodikon szinte azonnal útba akadt nekem a társalgó, ahova be sem tettem volna a lábikóim, ha a nyivafelejtett ajtón át nem látom meg a lányt.
Bizony, pont Őt. Minden problémám megoldását, kérdésem megválaszolóját és a nekem szükséges egyedi tanácsadót. Túlzok? Ugyan már. Én is tökre képes vagyok ilyenekre, és ha rám igaz, akkor másra is. Éppen ezért mit sem ell gondolkodni!
- Esztikeee! - Az utolsó métereken még hátradobtam a sötét hajam, aztán kitárva teljesen az ajtót széles vigyorral betopogtam, majd be is löktem magam mögött, ahogy a kanapéra vágódtam jó közel mellé, nem is igazán foglalkozva a körülményekkel. Legalábbis azzal, én most alkalmas időt találtam-e. - De jól néz ki ez a rúzs? Milyen árnyalat? Ezer éve keresek egy szép vöröset, tudod, nem az "utcalányos"-t és nem azt a "jaj, de gót csaj vagyok"-ot, hanem a köztest, azt a szépet. Hol vetted?
A támlának dőlve félig el is pihentem mellette a lábikóm felhúzva magam alá. Egyrészt én elég jól tudtam ki ő, és szerintem ez fordítva sem szorul bemutatkozósra. Nem kellett úgy tegyen, mintha ismerne, de neki nem is kellett. Túl sok dolgot tudtam. És amit tudok, az bizony úgy is van!
- Mi újság veled? Gergőc biztos üdvözölne, ha láttam volna én meg most jól átadnám, de nem tudom merre jár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=738994#post738994][b]Zippzhar Mária Stella - 2018.10.29. 20:10[/b][/url]

▪ Jonathan Gerhard van den Bergh ▪


[...]Úgy hallottam, egy prefektusi jelvényt keresel. Lehetséges, hogy tudok róla valamit.[...]

Madarat lehetett volna velem fogatni. Össze-vissza ölelgettem szerencsétlen baglyot aki a levelet hozta, és amikor nevetve az ágyra huppantam, véletlenül Lysandert is levertem onnan. A nyávogás miatt tollait borzoló madarat visszatartottam, és gyorsan lekörmöltem egy sietős választ, majd szemrehányó tekintetétől becidrizve kiengedtem az ablakon. Az este további részében szobám magányában simogattam a macskám, és izgatottan vártam a másnapot.

[...]Találkozzunk holnap 4-kor a Társalgóban![...]

15:43-kor lépek be a megadott helyiségbe, és alaposan körbebámulok. Alig lézengenek páran, mégis nagy a hangzavar a sok portréalaknak köszönhetően. Tisztán hallható két festett mellszobor szóváltása, akik valamilyen mára már a feledésbe merült sértődöttség miatt, a szoba két szemközti faláról ordítoznak egymásnak. Bizonytalanul süppedek bele egy fotelba az ajtótól nem messze, és ujjaimmal a térdemen ideges-izgatottan dobolva várom, hogy az óra négyet üssön.
Nem tudom pontosan ki az akivel találkozom. Illetve nyilván tudom a nevét, a házát, úgy nagyjából azt is, hogy hogyan néz ki, de még sosem beszéltem vele. Keringenek róla pletykák, amik alapján kicsit tartok tőle, viszont mégis ő az aki segítő szándékkal megkeresett, így csak nem lehet olyan rémes mint ahogy a pletykák állítják. Azok különben is mindig túloznak...

Ekkor a mögöttem lógó festményről egy gyümölcsárus hölgy magyarázni kezd nekem a "mai fiatalok étkezési szokásairől", így eltereli a figyelmemet, és folyamatos bólogatásra késztet. Aham, igen, igen, ez borzalmas, de komolyan, borzasztó. - hagyom rá a nénire, kiszakadva a gondolataim közül. Hallgatom a panaszáradatát, a sok "bezzeg az én időmben" kezdetű felkiáltást, és mindenközben észrevétlenül, sebesen nekiiramodnak a falon az óra-, és percmutatók.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=744880#post744880][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.01.03. 19:11[/b][/url]

Mi a legrosszabb, amit mondhatnak azzal kapcsolatban, hogy az első huszonnégy óra döntő? Ha azt mondják, hogy az első negyvennyolc az. Negyvennyolc óra még sosem telt el ennyire lassan. Ma egész nap a kastélyban vagyok, Willel, de nem nagyon hagytam el a gyengélkedőt, mert ott akartam lenni a közelében. Rajta is láttam a feszültséget, ahogy a választ várja, ahogy híreket remél. Nem tudok lent lenni a házban, nem akarok az ajtón túl sem lenni. A bátyám vére, Cath vére, a bátyám vére, Cath vére... elég! A fejem zsibbad, hányingerem van, érzem a fémes szagot. A padló úgy nyelte a vért, mintha muszáj volna neki. Will véresen takarít, és amikor meglát, a tekintete. Rosszul vagyok, taszít az emlék szaga, taszít a fertőtlenítő szaga.
Végül, bár nem akarok, mégis kijövök a gyengélkedőről, de nem akarok messze menni. Will azt javasolja, hogy a társalgót nézzem meg, megígérem neki, hogy ott maradok, hogy amikor majd indulunk, vagy amikor kap majd valamilyen hírt, ott leszek. Ha nem ott, akkor visszamegyek hozzá. A folyosón némán haladok, nem nézek rá senkire, nem tudom, hogy mit mondjak. Hallom a suttogókat, hallom Cath nevét, főleg az övét. Egyszerre akarok figyelni, és kizárni a hangjukat, mégis, tudni akarom, hogy mit gondolnak, anélkül, hogy hallgatózáson kapnának.
Bent minden csendes, a tűz békésen ropog, és én érzem, hogy reszketek. Eddig nem fáztam, de most nagyon. Közel húzódom a tűzhöz, egy nagyobb párnát az ölembe fektetve, felhúzom a lábaimat és összegömbölyödök. Nézem a tüzet, ahogy táncol, ahogy egymást nyaldossák a lángok. Emlékszem arra, ahogy Denis megérintette Cathet, félve, szeretve, emlékszem, ahogy csókolóztak, ahogy boldogok voltak. Boldogok voltak. A könnyek úgy indulnak meg a szememből, mint a kanapén, amikor Will elmondta, hogy mi történt, hogy miért van mindenhol annyi vér. A bátyám elment, eltűnt, Cath talán soha többet nem tér magához, és ez az egész az én hibám, mert nem mertem megtenni, mert azt ígértem, hogy elmondom Denisnek, mégsem tettem. A könnyek sírássá erősödnek, és én a párnába fúrom a fejem. Fel akarok ébredni ebből a rémálomból, és azt akarom, hogy vége legyen mindennek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=746972#post746972][b]Moon Jun Seo - 2019.01.20. 21:57[/b][/url]

Nem tudom hogy hogy nem szoktam még meg a törött kezemet, de ma reggel kaptam egy kisebb szívinfarktust hogy úr isten mi történt a kezemmel? Jó, jó félálomban voltam, de akkor is nem tudom hogy nem jöttem rá hogy eltörtem a korcsolyapályán.
És mai csodás délután megszületett a fejemben hogy hát de rég jártam a társalgóban, megnézem nem-e robbant fel vagy építették át. Vagy nem-e lett a helyén Csokiánia. Az milyen király lenne már! Csak úgy gyanútlanul besétálnának a diákok, aztán a csoki mennyországba találnák magukat. Bárcsak ez történne!
De mikor belépek, akkor ugyan olyan minden, mint mikor legutóbb itt jártam. Pedig már tökre beleéltem magam abba, hogy a csodás álombolygóm vár itt! Bár ki tudja, lehet hogy majd mikor bemegyek valahova máshova, akkor ott lesz! Nem lehet tudni előre! Ki tudja, lehet hogy ha leülök valahová, akkor jelenik meg Csokiánia.
Leülök, de nem termek az álombolygómon. Nem baj, addig is itt maradok a valóságban, valós emberek között akik nem engedik hogy megegyék őket. Remélem nem engedik, mert az azért elég para lenne.
Az egész helyiségben alig vagyunk. Pedig azért szoktak itt lenni ha jól emlékszem! Gondoltam egye fene odamegyek egy egész szimpatikus leányzóhoz.
- Szia! - mondom hatalmas vigyorral az arcomon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=756434#post756434][b]Bodza Edina Gyöngyvér - 2019.04.25. 09:20[/b][/url]

Rendeltem egy jóféle pásztorpite-pizzát, ezúttal nem volt kedvem lemenni a faluba érte, túl sok lecke és egyéb feladatok hárultak a nyakamba. Igen, azt hiszem, idén is túllőttem a célon, de na, olyan csábítónak hangzottak az új tárgyak, párat felette közülük, csak úgy kíváncsiságból. Ha nem tetszik, legfeljebb leadom őket.
Ezúttal farmer van rajtam, meg egy lenge, de ízléses kék felső. Igen, az időjárás már van olyan jó, hogy ne kelljen a nagykabát, hála Merlinnek, és az a jó benne, hogy azon ritka alkalmakkor, amikor találkozni tudunk Evgenij édesemmel, akkor igazán csinos tudok lenni. Mellette muszáj is adnom magamra, és a ő kedvéért igen, képes voltam megváltozni, hogy a médiában ne jelenhessen meg róla botránycikk a barátnőjével kapcsolatban.
Ez kihatással lenne a sportkarrierjére, és túl jó ahhoz, hogy én ilyen tegyek vele. Ma még a Nagyterembe se ruccantam le kajálni, annyira lekötött a lecke, de na, a muglik világára kíváncsi voltam mágus szemszögből. Jó ez a tárgy, és Béres tanárnő is jól tanít, ha még engem is le tud kötni az óráján.
Jaj, csak jönne már az a kaja, kegyetlenül éhes vagyok. Figyelem, ki sétál be egy hatalmas pizzásdobozzal. Biztos, ami biztos alapon borravalót is tettem hozzá az árhoz, ha már kihozzák ide, akkor legyen jutalma a futárnak.
Pláne ilyenkor, este hét óra tájban.
Ahw, éhes vagyok. Tereld a gondolataid, Dina, legyél most jó lány, bírd ki türelemmel! – mantráztam magamban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=768398#post768398][b]Elijah Kearney - 2019.08.21. 20:55[/b][/url]