37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet
Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. február 1. 18:50 | Link
Brandon (defektes) angyalai, első találkozás XD

Bizony, elérkezett február elseje, ami sokat jelent számomra.
Közelebb járunk a tanév végéhez, lassan ideje lenne átszokni a 2015 leírására, ha már egy hónapig minden papíron áthúzva feketéllett a hibás évszám. De ami még fontosabb, az az Edictum. Bizony, rendkívül szórakoztatónak találom mások szennyesét kiteregetni a diákseregnek, és még egy ember sem csípett el, vagy fenyegetett meg. A jelenlegi feljegyzéseim alapján az e havi kiadás sokkal felháborítóbb lesz. Hogy hogy szerzek ennyi hírt? Két dolog: sok szabadidő és kapcsolatápolás a festményekkel.
Nem a legmegbízhatóbb források, mivel nagy unalmukban olykor-olykor kitalálnak butaságokat, de ezeket gyerekjáték kiszűrni...persze elenyésző hibaszámmal. Hallottam már olyat, hogy hé, az nem úgy volt, de már megszáradt a tinta a papíron, ez van emberek.
Hogy miért mondtam el ezt most? Épp faggatni készülök. A társalgó különlegesen jó erre a célra, mivel kevesebb alkohol csordogál a firkálmányokon, mint a vigadófreskónál, így józanul érthetőbbek.
Se Karom, se Amadeus nem jött velem, még csak az hiányzik hogy a macska szétcincáljon egy portrét, vagy a vízfőnix eláztassa őket, és egy életre ne álljanak szóba velem.
Sietősen szedem lában a hűvös kövön, kintről szürkés fény árad be, a téli felhők vastag rétegén át. Egy ideig az ablakokon átszűrődő fénypászmákat figyelem. Egy kicsit tétovázok, visszajöjjek-e lefesteni ezt a pillanatot, hisz olyan nyugalmat áraszt, amilyet nem sok pillanat.
Tehát ujjaimat a kilincsre fonom, lenyomom, majd belépek. Ahha.
Társaságom van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ser Karom|hydromágus|Ask|
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2015. február 25. 23:20 | Link
Kiranella és a cica

Kedves ajándék fogadott tegnap az ágyamnál, egy cica volt. Mellette lévő levélből tudom, hogy Kira ajándékozott meg vele. Remélem időben írtam neki egy találkáról, hogy adjunk neki nevet. Részemről ez lenne a legjobb ötlet, névadás terén nem a legjobb ember vagyok. Karomban a cicával ballagok a levélben megjelölt hely, azaz a társalgó felé. Itt futottunk össze először, ez szerintem egy jó hely a névadáshoz is. Ahogy belépek, látom még nincs itt senki, hát valószínű én érkeztem korán, vagy jócskán megvárakoztattam és már rég elment? Mi van ha nem tudott eljönni?
Először is nyugi! Biztatom magam, majd leülök a kanapéra, a cicát simogatva és szememmel az ajtót figyelem. Érzem, ahogy a cica nyugodtan, lassan dorombolni kezd és enyhén mintha fészkelődne, kényelmet keresve magának.

- Remélem Kira hamar megjön és nem maradsz név nélkül, kis cicus.

Persze, mintha bármi választ várnék is tőle, kuncogom el magam a gondolattól. Ekkor nyújtózni kezd, mintha értené és várná, hogy milyen név is fogja őt illetni. Óvatosan körbesandít, majd fejét visszateszi az előző helyére, alszik tovább.
Remélem nem szúrtam el semmit! Hatalmasodik el rajtam a gondolat, mert hát lássuk be, az utóbbi időben eléggé sok dolgot hanyagoltam.
Utoljára módosította:Kilt Zoltán, 2015. február 25. 23:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. március 1. 18:24 | Link
Rozsos Annamária
Korrepetálás
Ruha

Negyedóra késéssel, a rohanástól kicsit fáradtan érkezek a társalgó ajtaja elé. Kicsit kifújom magam aztán eltökélt arkifejezéssel belépek az ajtón. Szerencsémre a Annamária sem érkezett még meg vagy már elment, amivel csak az én szenvedésemet nyújtotta meg. Hisz muszáj lesz korrepetálnom.
Körül nézek hátha láttok valamilyen cetlit ami arra utal, hogy még se kell korrepetálnom ma, de semmilyen papír fecnit nem találok.
Vállat vonva lerakom a könyveket és jegyzeteket amiket hoztam az asztalra, adok magamnak egy pohár vizet. Közben pedig azon gondolkodom, hogy mért pont ilyen hülye büntetést kellet kapnom, végül is nem csináltam semmi igazán rosszat. Leteszem az üres poharat és sóhajtva kézbe veszek egy könyvet és az ablak párkányhoz sétálok. Leveszem a dzsekim és az egyik fotelbe dobom. Aztán leülök az ablak párkányra. Kinézve az ablakon gyönyörű napos udvart pillantok meg, ez végkép elrontja a kedvem. Fintorogva fellapozom a tankönyvet egy random fejezetnél. "Rezervátumok" hirdeti a cím, hát ez se a nem a kedvenc témám, de mindegy ezen már nem akadok fen. Vettek egy utolsó vágyakozó pillantást az ajtóra, aztán kissé fanyalogva elkezdek olvasni.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. március 3. 19:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Damien Alexander Holloway
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 20
Írta: 2015. október 9. 19:43 | Link
Gwen

Nem pont így terveztem, de végül itt kötöttem ki. Nem igazán sikerült eligazodnom ezen a helyen, hiába minden igyekezet amit ráfordítottam. Ideges pillantásokkal  mértem fel a helyet, de csak leültem és az ölembe tettem a könyveim. Nem nagyon sikerült még átállnom magyarra, szóval még egy szótár is itt volt. Néha olyan szavakat használtak amiket nem tudtam megérteni. Apám tutira kicsinálna, mert ennyire elfelejtettem már ezt a nyelvet, de igazán sosem akartam megtanulni. Nem használják sok helyen, sőt kb ezzel az országgal kimerült... Olyan pillantást vetek a könyvre, mintha csak ő tehetne róla, hogy ennyire nem megy nekem ez az egész, de aztán egy sóhajjal próbálom újra megérteni az egészet, egyszóval nekilátok átböngészni a könyvet. Nem sokat haladok, körülbelül fél óra elteltével már a plafont bámulom és próbálok rájönni, hogy mégis mennyi értelme magolnom. Ki tudja meddig járok ide, apámnak én már kicsit sem hiszek, sőt mondhatni hidegen hagy amit mond. Az a majd most letelepedünk és nem költözünk újra túl sokszor hangzott el családon belül. Hallom ahogy nyílik az ajtó, szóval arra pillantok és figyelem a srácot ahogy inkább visszafordul. Nem tudom milyen okból tette, talán csak mert nem ismer... Nem érdekelt túlzottan ahhoz, hogy ezen törjem a fejem, így újra a plafon szépségének áldozom a perceim és próbálok teljesen elveszni a gondolataim forgatagában.
Utoljára módosította:Damien Alexander Holloway, 2015. október 9. 20:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kérdező
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Ismerkedés a kastéllyal!
Írta: 2015. november 1. 14:29
 | Link
Mezősi Nyeste Veronika

 Ahogy csatangolok a kastélyban, pár információt szereztem, hol is lehet találkozni a négy ház tagjaival a legnagyobb valószínűséggel. Ez nem más mint a nyugati szárny társalgója. Tudom, hogy minden háznak meg van a maga klubhelyisége. Ahogy a Navinének is, lehet elöbb oda kellett volna mennem, hogy a saját társaimat ismerjem meg elöbb, de ami késik nem múlik. Itt is összefuthatok háztárssal, bármi kisülhet ha belépek ide, veszteni valóm nincs.
 Belépve magával ragad a szoba hangulata, nem gondolta ilyen kellemesnek, de csalódjak pozitívan, mint ellenkezőleg. Tetszik a társalgó, már most, pedig éppen hogy betoppantam. Kandalló nagyon tetszik, nem lobog tűz benne, ahhoz napközben nincs olyan hideg, de majd eljön a pillanat, mikor a láng hangulatát megtapasztalhatom. Leheveredek az egyik kanapéra. Kényelmesebb, mint ahogy első ránézésre gondolja az ember. Jobban szemügyre veszem ahova belépte, ha már így elkényelmesedtem. Gondolatok futnak át az agyamon, mi is lesz itt velem. Meg állom e helyemet a tanulás terén, vagy éppen a házamnak tudok e hasznos tagja lenni. Ezek mind az én elhatározásomon múlik, ebben nincs hiány, megmutatom mindenkinek, hasznos tagja tudok lenni.
 Szép ez a hely, tetszenek a képek a falon, bár úgy tűnik, mintha egy - kettőben mozognának a rajtuk lévő emberek. Új hely furcsaságai közé teszem, mama azt mondta ne lepődjek meg, ha szokatlan dolgok történnek itt, legalábbis az embereknek furcsa.
Utoljára módosította:Partay Alfréd Benedek, 2015. november 1. 15:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Rémségek hercege
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 20
Írta: 2015. november 5. 20:33 | Link
Ward

A folyosón bóklásztam a hónom alá vágott könyvel. Nem volt nagy szám, elég sok diáknál volt ilyesmi, már ha éppen szüksége volt rá a beadandóihoz. Ahogy a többieknek, épp úgy nekem is a tanuláshoz kellett, habár valószínűleg úgysem jutok odáig, hogy legyen is kedvem az elolvasásához. A társalgóba vezetett az utam csak akkor állva meg ha éppen szükség volt rá egy csapat elsős miatt, vagy éppen egy eltévedt háziállat kergetésének következtében. Viszonylag hamar értem oda, ám sajnos a társalgó nem volt üres, elvégre mégis csak egy társalgásra alkalmas hely. Ugyan nem volt tele, csupán egyetlen ember volt idebenn, aki ha jól emlékszem szintén a házam tagja volt, de annyira nem voltam ebben biztos, elvégre nem tartom számon a többieket. Mielőtt még ledobtam volna magam beljebb léptem és felé pillantva egy kérdést tettem fel neki.
- Zavarok? - Jobbnak láttam előre tisztázni, mielőtt még azért köt belém valaki, mert be merészeltem lépni oda ahova ő. A srác nem az első lenne és nem is az utolsó ahogy sejtem ha igent mondana... Remélve nem küld el beljebb merészkedtem és vártam mit válaszol a srác. Alapjában véve nem voltam sem ijesztő, sem pedig olyan nagyon feltűnő személyiség. Mondhatni úgy is, hogy a kissé szakadt farmer, a fekete Black sabbath pólóm és a bakancsom sem tűnt ki néha, na meg a szögecses bőrdzsekim sem, amit ha a srác hagyta hogy ledobjak az ülőalkalmatosságra, akkor le is tettem. Még nem volt időm végigmérni a srácot, de nem is igazán akartam. Mondjuk lehet jobb lenne... Ki tudja milyen a stílusa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kérdező
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2015. december 13. 20:47 | Link
Vér Lanetta

 Csatangolok a kastélyban azon tűnődve, hol is voltam már régen, és eszembe jut a társalgó, ahol múltkor is milyen jót csevegtem. Azóta nem jártam ott, de már itt vagyok a tárgyalt helyen. Benyitok, körülnézve állapítom meg, hogy nem változott semmi. Azért ennyire nem varázslatos ez a hely, hogy mindig változzon. Meg elég is nekem a szellemek járkálása, meg a festményekben ide oda közlekedő portrék. Ezeket még nem sikerült száz százalékra megszoknom, de jó úton haladok. beljebb megyek, és elhelyezkedek az egyik kanapén, előtte öntök magamnak egy kis italt, mert kimelegedtem. A kandallóra nézek, eszembe jut, hogy múltkor mennyire szerettem volna hogy égjen benne a tűz, de akkor túl jó idő volt hozzá. Előkapom a varázspálcámat, és próbálok tüzet éleszteni, de nem sikerül.  Megelégelem, és a kandallóhoz lépve, magamhoz ragadva a gyufát tüzet csiholok, sikerrel. Vissza ülök. Elégedetten a munkámmal kortyolgatok a megfelelő hőmérsékletű italomból. Elkényelmesedve tűnődök az elmúlt bő egy hónapról amióta itt vagyok, gyorsan elszaladt. Történt pár dolog ezen a rövid idő alatt is, házam újságjának a szerkesztőségének lettem a tagja, minap pedig a kviddics csapatnak is. Örülök ennek, szívesen csinálom, remélem elégedettek is velem. Eddig még nem mozdítottak el. remélem találkozok valakivel itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2015. december 29. 17:36 | Link
Chloé


Rachel végzett az aznapi teendőivel, elvégezte az elmaradt feladatait, aztán rendet rakott a szobájában, hiszen rend a lelke mindennek. Már az elejétől fogva bevezette ezt a "szertartást", nem hagyta estére az elvégzendő feladatokat, így már késő délutánra kész volt mindennel. Ezt otthon is elvárták tőle, de egyébként is rendszerető típus volt, úgyhogy természetes volt számára, hogy mindig rendet tartson maga körül.
~ Remélem, hogy hamarosan kapok valami hírt a családomról, megígérték, hogy írnak, már eltelt jó pár nap és még semmi, csak egy képeslapot küldtek...~ -bosszankodott magában a lány, hiszen még sosem volt ennyire magára hagyva mint most, a testvérei is mindig mellette voltak, rengeteg időt töltöttek együtt, ez a helyzet pedig idegen volt számára. Pár rokonszenvesebb diákot már megismert az ittléte alatt, Lillával már egész jól összebarátkozott, de a családját ugyebár senki sem pótolhatta, noha tudta, hogy hamarosan jelentkezni fognak, a türelmetlenség kezdett úrrá lenni rajta. Annak ellenére, hogy eleinte kicsit izgult, remekül feltalálta magát és egész jól beilleszkedett a közösségbe, ez pedig nagy megelégedéssel töltötte el.
A Rellonos lány igyekezett megírni a szorgalmi feladatokat, ezen a téren úgy gondolta, hogy sosem árt tovább fejlődni és mindig tanulhat valami újat. Nem volt egy túlbuzgó típus, de ami érdekelte, azt szívesen elsajátította. A húga magolósabb típus volt és valamiféle bizonyítási vágy szállta meg, amely azért nem vált a hátrányára. A bátyja is tanult és művelt volt a maga módján, de ő is abba típusba tartozott, hogy azt tanulta meg könnyebben és jegyezte meg, ami érdekelte.
Rach úgy gondolta, hogy ideje lazítania egy kicsit, ezért ellátogatott a társalgóba, hátha összeismerkedik valakivel, bár azt se bánta volna, ha nem, hiszen jelenleg csupán egy kis kikapcsolódásra vágyott.
Miután elkészült a pakolással Rachel, elindult a társalgó felé. Fekete hosszú ujjú felsőt és farmernadrágot viselt és egy fekete lapos talpú cipőt, ami sportos, de mégis elegáns, őszi balerina jellegű volt. A lány egy kis séta után odaért a társalgóhoz és belépett a helyiségbe, aztán belevetette magát az egyik kényelmes, ezüstös árnyalatú fotelba. Ezután körbenézett, a látvány eléggé elnyerte tetszését, remek kis szoba volt, szép kandallóval és minden berendezésen látszott, hogy az ott levők kényelmét hivatott kiszolgálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2015. december 31. 16:00 | Link

Adrian ismer egy agyas levitást. Adrian ismeri Arnoldot. Arnold meg egy roppant kedves ember.
Adrian okos gyerek. Adrian jó gyerek. És Adrian a világ leglustább rellonosa. Ám ugyan akkor kreatív is, mint azt bizonyítja, hogy az elmúlt tíz percben végigrótta a folyosókat, minden egyes kis kéket megkérdezve, hogy hol találja meg a levitást, majd a megszerzett információk tulajdonában felkocogott egészen a másodikra, kezében egy papírral meg egy tollal. Benyit, körbenéz, majd miután sikeresen megtalálta Arnoldot, mint egyetlen itt tartózkodó személyt - milyen nehéz dolga lehetett -, becsukva maga mögött az ajtót indul meg a fiú felé, s ül le vele szemben.
- Szia. - mind az összes fogát megvillantja, úgy vigyorog neki, mintha ezzel meg tudná hatni a mestertanoncot.
- Hogy vagy? - felkönyököl, állát két tenyerébe ejti, ahogy pislog rá, mintha épp semmi hátsó szándékot nem forgatna a fejében. Pedig abban a szövevényes agyában megvan a tervének minden egyes részlete, hogy hogyan környékezi meg Várkonyit, és hogyan húzza bele a csapdájába, valamint mivel fizeti le. Mindezt egyetlen nagy célért, melyen az élete is múlhat: megíratni vele a mágiatörténet beadandóját.
- Mit tanulsz? - felvonja szemöldökét, miközben épp a nagyon kedves hangnemében beszél a gyerekhez. Aki mondjuk pár évvel idősebb nála, de ez most mellékes, és kérem szépen nagyon kedvesen néz, ez nála már dicséretes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2016. január 2. 22:13 | Link
Somoskői Lilla
és Weiss Etelka

 - Ó, minő borzalom, az ég szerelmére...!
Messze hallatszik a kastély folyosóin Etelka panaszos hangja, ahogy az órák miatt üres kastélyban bolyong. Egy elfoglalt manóval találkozott össze, próbált belőle kicsalni bármiféle használható információt, de amint belátta, hogy erre vajmi kevés esélye van, feladta és keresett tovább.
Egy elegánsnak kinéző helyiség biztatja, betér a társalgóba. Magas, abroncsos szoknyáját megemeli, hogy beférjen. Dereka bámulatosan vékony, a kegyetlen fűző áldásos hatásának köszönhetően. Bőre hófehér és hideg, és fogalma sincs, mi történt vele.
Kétségbeesetten ül le az egyik fotelbe, fáradtan sóhajt, bár fáradtságot nem érez. Átveszi magában a dolgokat újra, a gondolkodáshoz pedig fel kell ismét pattannia, kalapját megigazgatja és járkál, fel-alá. Egy csinos, vámpír grófnő volt, jómódú, német családból származik. Az Osztrák-Magyar Monarchia bizonytalan lábakon áll, a magyarok lázonganak, ő pedig jót mulat a népeken. Friss vámpír, a halhatatlanság vár rá, nem állíthatja meg semmi. Nagy kanállal habzsolja és élvezi az életet. Nevet minden háborún, felesleges vérontáson, a legjóképűbb kérői vannak, de ő mindenki szívét összetöri.
Megremegnek szempillái, észre sem vette, hogy lehunyta a szemét. Egy másik, régi életben kalandozott, de most vissza kell zöttyennie a borzasztó jelenbe. Sokáig fáradozott, mire ebbe a palotába talált, most már tényleg meg kell találnia a főméltóságot és beszélnie kell vele!
 - Entschuldigung! - Német szó jön a szájára, de természetes neki, hogy ebben az országban is mindenki ismeri a nyelvet. Legalábbis mindenki, aki számít.
 - Kisasszony, üdvözlöm. - Köszönti egy bólintással, majd elegáns mozdulattal nyújtja a furán öltözködő hölgynek a kezét. Természetesen azért, hogy üdvözlésképp megcsókolja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Péter Fanni
Házvezető-helyettes Levita, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 3441
Írta: 2016. január 11. 17:19 | Link
Partay Alfi.
outfit.
Előzmény.


Fent nem azt a reakciót kaptam, amire számítottam, hanem negatívabbat. Megszeppenve pillogtam rá, ahogy kiakadt és dacosan megismételte önmagát.
- Mert biztos én tehetek arról, hogy a víz alatt lepkekakit sem értettem belőled… - ráncoltam a szemöldökömet, úgy morrantam vissza. - De, válaszolva a kérdésedre, igen jártam nálatok, megyek, ha hívtok és amúgy nem nyúltam semmihez, csak Matt ágyába rúgtam bele a kis lábujjammal. Nem csináltam nálatok lakberendezést az éjszaka közepén, nem az volt a célom, hogy felkeltsem az egész navinét, meg titeket. - Aztán gondolkodtam pár pillanatig és folytattam. - Igen, szerepelek a ház csapatában, szerkesztő is vagyok, és patrónusnak is beálltam. -  Láttam rajta, hogy nem igazán jött be neki ez a szoba, pedig az elején olyan jó kedéllyel indult. Lehet az zavarta, hogy nem tudott beszélgetni velem. Szem forgatva, beletörődötten felsóhajtottam, beleegyeztem.
- Jó, ha ennyire szeretnél, menjünk a társalgóba. Ott majd mindenre válaszolok. Amúgy nem haragszom, legalább érdeklődsz. - A mondatom másik felénél már egy mosoly húzódott az orrom alatt. Aztán csak mélylevegőt vettem, de ezzel párhuzamban úgy kihúztam magamat, hogy a fejem a plafonon koppant. Hamar oda kaptam a sajgó buksimra a kezemmel, jól megdörzsöltem, és észre sem vettem, hogy a hajam vizes lett. Igen ám, ügyes voltam és bebugolt miattam a szoba, legalább is nálam.
Egyenesen megindultam kifelé az akváriumból, amint kiléptem onnét, kerek szemekkel konstatáltam, hogy talpig vizes voltam. WUT?! Mi a fene? Ezt hogy hoztam össze? És ezekhez hasonló kérdések fordultak meg a fejemben, de aztán végül nem érdekelt. Amint kievickélt Alfi is, megtapsoltam utána pedig jól megnéztem, hogy ő vizes volt-e, de nem is kerítettem akkora feneket annak, hogy úgy néztem ki, mint egy hajótörést elszenvedett szivárvány póni.
- Izéke, mit is kérdeztél... Ja tudom. - ugrott be a kérdése, nem direkt kérdeztem vissza, de komolyan nem emlékeztem hirtelen. - A tavalyi végzősbál előtt pár héttel ismertük meg egymást. Vicces volt, mert vele hívattam el magamat. A story a következő, a nyakán lógtam, mint egy kis lajhár és addig nem eresztettem, amíg el nem hívott. Igazából nem volt nehéz. Összejönni meg idén, a halloweeni bálon, nagyon vicces volt az, az este, de jól végződött. - halvány pír jelent meg a még nedves arcomon, ami alatt egy mosoly is húzódott. Kellemes, mókás, de egyben szív megdobogtató emlékképek villantak be a szemeim elé.  Közben már majdnem odaértünk a társalgóhoz. Belekapaszkodtam a kilincsbe és lenyomtam azt, majd beléptem. Nem foglalkoztam az ott lébecoló diáksággal, befoglaltam az egyik fotel végét. Közben megpaskoltam a mellettem lévő helyet, hogy fáradjon oda.
- Szerintem törd be. Mármint a lányt, de nem úgy, hogy letámadod, hogy " Cső, nagyon teccesz!" hanem szépen finoman bókolsz neki, kis ajándékokkal, bókokkal leped el. Ha neki is tetszel, akkor szabad az utad. Asszem. - vigyorogva és egyben gyengén öklömmel meglöktem a vállánál, tudtára adva, hogy nincs harag és nem is volt. Bírtam a fejét, meg amúgy sem tudtam sohasem két percnél tovább haragudni az emberekre, kivéve, ha olyan dolgot csináltak, ami elég mély nyomot hagyott bennem.
- Miért, ki a lány? - le sem tagadhattam volna azt a kíváncsi fajtámat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2016. január 15. 20:03 | Link



Fáradt lépteim egyenesen a Társalgóba vezettek, mivel nem volt kedvem lemenni a faluba. Fogalmam sem volt, mit is akarok csinálni itt, s bár nem szokásom céltalanul bolyongani, mostanában egyre gyakrabban előfordul, hogy megadom magamnak ezt a luxust, és egy kicsit belefeledkezek a gondolataimba ahelyett, hogy tanulnék, vagy valami értelmes dolgot csinálnék. Áttanultam az előző nyári szünetet is, meg a tanévet is, úgyhogy most megengedhetek magamnak ilyesmiket. Annyira szigorúan fogom magam, mióta idekerültem, hogy ez már kijár.
A terembe érkezvén körülnéztem; jó páran itt időztek, házikat írva vagy csak beszélgetve, nevetgélve. Nem nagyon érdekeltek az ittlévők, mivel egyiküket sem ismertem, és még csak nem is fogott meg senki sem annyira, hogy egy pillantásnál többre "méltassam".
Ami miatt nem fordultam ki azonnal, az a zene volt. Nem gyakran szoktam rádiót hallgatni, az egyik lánynyál viszont volt egy miniatűr méretű, ami jazzt árasztott magából. Senki sem nézné ki belőlem, hogy szeretem az ilyesmit, de nagyjából ez az egyetlen műfaj, amit nem semlegesen hallgatok, hanem időről időre egészen bele tudok feledkezni.
Tehát emiatt döntöttem úgy, hogy beljebb lépek, s leülök egy fotelra az egyik asztalhoz, egyedül. Ennyi történt összesen. Leültem, hátradőltem, s bal kezemmel megtámasztottam a fejem, hogy lehunyt szemmel egyszerűen lazítsak egy kicsit, félretéve a teendőim, meg hogy le kéne mennem a faluba, és minden hasonló hülyeséget. Talán még sóhajtottam is egy aprót. Most végre talán nyugodtan lehetek egy kicsit.
Gondolataimat is félresöpörtem, az időről időre felbukkanó foszlányokat pedig eleresztgettem, illetve elméláztam rajtuk, ha arra érdemesek voltak. De ennyi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 23. 19:16 | Link
Adrian


Rachel meleg szobájában üldögélt, éppen befejezte az egyik szorgalmi megírását, amikor elkezdett kicsit kaparni a torka.
~ A fenébe, már csak ez hiányzott, nem szeretnék lebetegedni! Holy shit! Hol van a sálam? ~ -morgolódott magában a lány, majd előhalászta az egyik szép, színes vékonyka sálját a szekrényéből, majd megkötötte nyakán és utána készített egy meleg citromos-mézes teát.
Remélte, hogy jobban lesz, szerencsére még nem fájt annyira a torka, csak épphogy, de mindenképp meg akarta előzni a bajt, hiszen ki szeret beteg lenni? Hát senki...a kórság pedig mindig rosszkor jön. Miközben a torokfájáson sopánkodott, egy bagoly érkezett egy üzenettel, melyet az egyik barátnője írt neki:

"Kedves Rach,

Mi van veled, élsz még? Igazán írhatnál néha, remélem, hogy nem felejtettél el, nem lenne szép tőled! Hiányzol nekem és a csajoknak, nagyon unalmasak a mindennapjaink nélküled, hiányzik a nevetésed, a mosolyod, a hülyeségeid, egyszerűen minden! Reméljük, hogy hamarosan hazalátogatsz, aztán összefutunk és felelevenítjük a régi szép időket! Mi jól vagyunk, itt minden renden van, egyébként is ismered a mondást: rossz pénz nem vész el.

Na, puszi, írj majd Xoxooo:

Ashley és a csajok"


A lány kicsit elszégyellte magát, valóban nem írt már egy jó ideje barátnőinek, pedig egyáltalán nem felejtette el őket és hiányoztak neki, csak egyszerűen vagy nem volt rá ideje, vagy lusta volt, ami nem mentség. Megígértette magával, hogy másnap életjelet ad magáról és küld egy baglyot feléjük, csak, hogy tudják, minden a legnagyobb rendben van és nem feledkezett meg róluk, valamint beszámol majd nekik az itteni eseményekről is.
A Rellonos fekete hosszú ujjú felsőt, sötét farmert tornacipőt viselt, haját kiengedve hagyta, nyakán pedig a szép, vidám színű sál díszelgett.
Nem volt kedve egész nap a szobájában ücsörögni, egyébként sem érezte magát rosszul, tele volt energiával, úgyhogy elhatározta, hogy tesz egy kört és elmegy valahová. Miután bezárta maga mögött az ajtót, az útja egyenesen a társalgó felé vezetett, vitt magával egy könyvet is olvasgatni.
A helyiségben a kandallóhoz közel az egyik kényelmes fotelben foglalt helyet, majd elkezdte olvasni könyvét és közben élvezte a tűz melegét, ezen a hideg téli estén tökéletes program volt számára a kikapcsolódás ezen formája.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. február 28. 11:28 | Link
Zétény
- Rellon buli másnapján; délután

Eléggé nyúzott voltam egész nap, pedig nagyon is jól aludtam az éjjel, nem is értem miért... Szóval miután sikerült visszajutnom a Levitába, egy ideig csak ültem az ágyamon és bámultam ki a fejemből, próbáltam kitalálni, hogy mi lesz ezután. Térdeimet átkaroltam, hátam a hideg falnak feszült, ahogy gondolkoztam a továbbiakon. Végül úgy döntöttem, hogy most már úgy sem tudnék ezen változtatni, felesleges azon rágódnom, mi történt.
Még lementem ebédelni, utána pedig sétálni indultam a kastélyban. Olyan jó volt már végre visszatérni ide, hiányzott minden egyes folyosó, a termek, a Levita, a megszokott környezet. Nem nagyon szerettem innen kiszakadni, jó volt a svéd iskola, de most már inkább maradnék itt. Semmi sem jobb annál, mint mikor az anyanyelveden szólalhatsz meg, és mikor tudod, hogy merre kell menned, ha meg akarsz reggelizni. Voltak ebből gondjaim, főleg az elején, és kicsit rossz érzés volt éhesen bolyongani tíz percig a másik kastélyban.
Egyébként nem is volt célom. Fogalmam sincs hova akartam menni, csak szépen lassan tettem egymás után a lábaimat, fejem kicsit lejjebb hajtottam, szőke hajam az arcomba hullott. Nem akartam egyelőre benyitni sehova, csak élveztem a megszokott hosszú folyosókat, a festmények morgolódását, hogy nem tudnak pihenni ettől a sok gyerektől, egy-kettő meg is mosolyogtatott. Hiába, mindenhol jó, de legjobb a második otthonodban. Végül mégis megálltam az egyik ajtó előtt, aminek kilincsét rögtön le is nyomtam, hogy beléphessek a szobába. A társalgót rögtön felismertem, habár nem volt benne egy társalogni sem kívánó diák, ezt először kicsit furcsának tartottam. Aztán csak vállat vontam, becsuktam az ajtót és az egyik messzebb álló kanapéra dobtam le magam. Lerúgtam a cipőm, felpakoltam lábaimat a puha anyagra és lejjebb csúszva elterültem rajta. Tudtam, hogy hamarosan valaki úgyis meg fog jelenni, hisz ez mégis egy közkedvelt helyiség volt, addig is viszont csak lehunyt szemekkel idéztem fel a múlt éjszakát, ami ismételten azt eredményezte, hogy belepirultam már a gondolatba is.
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2016. február 28. 11:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. február 29. 08:39 | Link
A házisárkány és a házi kutya esete

Nati kissé fáradtan, de boldogan vitte le reggel az új ebét, Maszatot, aki már korán ébresztette egy kiadós folyékony termékkel, meg hatalmas kutyaöleléssel, azon szándékkal, hogy rávegye gazdiját egy kis sétára a parkban. A szokásos reggeli készülődés után egyből a társalgóba jöttek föl, mert nem akarta alvó csikótársait a kislány megzavarni a napirendjébe újabban bevezetett kutyaneveléssel.
Szerencsére megengedték, hogy Maszat maradhasson, azzal a feltétellel, hogy megneveli a jószágot, és pórázra szoktatja.
- Maszat, ül! – próbálta rábeszélni, már kilencvenedik alkalommal, mikor újabb társaságuk akadt. Nem számított más korán kelőre is, de hát a bajkeverők sosem alszanak, szokták mondani… legalábbis a fiúkkal kapcsolatban éltek a kislányban ilyesmi sztereotípiák, amik lerombolásra várakoztak.
Maszat persze, nemcsak nem engedelmeskedett, de még megkísérelte az újonnan érkező egyed letarolását szeretetrohamával. – Bocsi, igyekszem megnevelni…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2016. március 6. 18:08 | Link



Az este nem aludtam éppen jól. Az agyam folyamatosan pörgött, s minden apró zajra felébredtem - éber félálomban forgolódtam pár óráig, hogy aztán hajnali ötkor felkeljek, és mással kössem le magam.
A rúnatan vizsgával meglepően hamar végeztem. Elég könnyű volt - előbb kijöttem. Legelsőként léptem ki a teremből, bár a fáradtságtól szinte járni nem bírtam, úgyhogy egy közeli helyiség felé vettem az irányt. A társalgóban nem volt senki, mindenki vizsgát ír gondolom. Beljebb léptem hát, és levetettem magam a kanapéra, de már ekkor éreztem, hogy mindjárt elnyom az álom; fejemet egy párnára hajtottam...
Az öntudatlanság lassan szippantott magába, egyre mélyebbre süllyedtem ebbe az állapotba, mígnem elszenderedtem, aztán mély álomba merültem.
Egy sötét helyiségben találtam magamat. Körülnéztem - egyetlen fénycsóva vetült rám, mintha reflektorfényben ülnék, s körülöttem vaksötét volt. Semmit sem láttam. Nyomasztott a hely, fogalmam sem volt, hogy kerültem ide, de féltem felállni az ülő helyzetből. Valahogy mégis tudtam, hogy fel kéne állnom onnan, de tagjaim lefagytak, és csak ültem ott; furcsa, motoszkáló zajokat hallottam, ami miatt görcsös félelem markolt a gyomromba. Muszáj lenne felállnom.
Összeszedtem magam, és megpróbáltam kinyújtóztatni a lábamat, a kezemet - de amikor átléptem a szabályos kör alakú fény határát, a saját testrészeim teljesen eltűntek a szemem elől. Ijedten kaptam vissza végtagjaim, és pillantottam fel a fény forrását keresve - olyan volt, mintha egy kör alakú lyukból jönne az éles, fehér fény. Ismét kinyújtottam a kezem, most nem ért bele a sötétségbe, és felfedeztem, hogy fekete-fehéren látok.
Nyikordult valami, felpattantam. Meg kéne szólalnom.
- Hahó... - kiáltottam bele a szörnyű hangokba, mire egy halk suttogás hangzott fel valahonnan. - Hahó! Ki az? - kérdeztem. Nem jött válasz.
Mögöttem valami gurult a padlón, mintha fémből lett volna, így arrafelé fordultam, de nem mertem kilépni a fényből. Szívem eszeveszetten dobogott. Még a végén itt fogok meghalni.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2016. március 6. 18:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. április 3. 22:42 | Link
Lucy Elliston


Kicsit el szerettem volna vonulni a világtól, de az utam mégis a társalgóba vezetett, amit nem bántam, mivel csak néhány ember lézengett arra. Tetszett maga a hely, barátságosan volt kialakítva, bár a berendezésen valamennyit alakítottam volna személy szerint, mert pöttyet eltért az ízlésvilágomtól. Természetesen a bútorok tökéletesen megfeleltek arra a funkcióra, amire szánták őket, emiatt nem panaszkodhattam, bele is vágódtam az egyik fotelba, amely nem egy mai darab volt, de legalább a kényelmemet szolgálta. Elégedettséggel töltött el, hogy sikeresen évfolyamot léptem és kineveztek házsegítőnek, valamint pásztornak. Szimpatikus házba kerültem, a diákok többsége barátságos volt és végre lett saját szobám is, így nem kellett már a közös hálóban aludnom. Szerettem volna, hogyha minden ilyen idilli marad, de tudtam, hogy az élet általában mást hoz, mint amit várt az ember és tele van kemény megpróbáltatásokkal. Nagyon örültem, hogy végre sikerült beilleszkednem a Navine házba, egyelőre innen ismertem a legtöbb embert, amit egyáltalán nem bántam. Sok gondolat foglalkoztatott egyszerre, de próbáltam kicsit lazítani és kikapcsolódni, hogy ne kattogjon folyamatosan az agyam. Igazság szerint hozhattam volna magammal egy izgalmas könyvet, hogy leköthessem magam vele, de szerencsétlenségemre üres kézzel távoztam a szobámból. Valamennyire nyugodtsággal töltött el, hogy alig vannak a társalgóban, de azért egy-két ismerős arcot szívesen fogadtam volna, bár ahogy körbenéztem elégedetlenül nyugtáztam, hogy sehol senki, akivel beszédbe elegyedhetnék. Egyelőre be kellett érnem azzal, hogy üldögélek a kényelmes fotelban és üres tekintettel bámulok magam elé, ez is több, mint a semmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 9. 21:53 | Link
Szakács Ágota-Beáta


Rach befejezte az aznapi leckéit, kissé már zsongott az agya a sok feladványtól, ezért úgy döntött, hogy kiszellőzteti a fejét és elnéz valamerre, hogy emberek között legyen. Nem volt kedve a szobájában ülni egyedül, a barátnői pedig jelenleg nagyon elfoglaltak voltak, szóval nem akarta őket zavarni. Felvette sötétkék farmerét, fekete topját, piros kockás ingét és fekete tornacipőjét, haját pedig kiengedve hagyta. Az útja egyenesen a társalgóba vezetett, ahol ismerős arcok után kutakodott, de szerencsétlenségére egy ismerősét sem találta a helyiségben. Duzzogva visszavonulót fújt, de ott maradt, helyet foglalt az egyik kényelmesnek tűnő ülőalkalmatosságban és várta, hogy hátha erre téved valaki, de nem sok esélyt adott a dolognak, mivel a terem szinte kongott az ürességtől. Egyedül egy kisebb baráti társaság foglalt helyet tőle jóval messzebb, akik nagyon jó kedélyűek voltak, mert rengeteget nevettek. Biztosan mókás volt a téma, az látszott rajtuk, hogy már régóta ismerik egymást és a lánynál valamivel idősebbek voltak, a csapat két fiúból és egy lányból állt, jól elvoltak egymással. Rach-nek is hiányzott a baráti köre, de egyelőre nem tudott mit tenni, mert mindenki elfoglalt volt, úgyhogy elővette az egyik barátnője nemrég érkezett levelét és elolvasta:

"Hella Rach!

Hogy vagy? Jó lenne, ha itt lennél most velünk, nagyon hiányolunk! Igazából nem sok minden történt, mióta nem találkoztunk, örültünk annak, hogy a szünetben haza tudtál látogatni egy kicsit és legalább cseveghettünk egy jót. A bátyád miatt ne aggódj, tud magára vigyázni, nagy fiú már. Nem tudunk róla semmit, hogy hová tünedezik el időnként, de szerintem csaj lehet a dologban, mert mindig boldogan, feldobódva tér vissza, úgyhogy nem hinném, hogy rossz kezekben lenne, bár időnként az is feltűnik, hogy idegesebb a kelleténél, szóval nem tudom hova tenni a dolgot, de ne izgulj, szerintem aggodalomra semmi ok. Tudod, sokat látogatom a családodat, ugyanis én korrepetálom a húgodat német nyelvből, már egész jól megy neki, büszke lehetsz rá. Ezáltal pedig sokszor találkozom a bátyáddal is, a szüleid pedig nagyon hiányolnak, de jól vannak és ez a lényeg. Remélem, hogy hamarosan ütközünk!

Pussz: xxxAshleyxxx


Rachel erős honvágyat érzett, miután elolvasta a levelet, igaz nemrég volt otthon, de újra szívesen hazautazott volna. Örült, hogy barátnőjével minden rendben van, hiányzott neki a sok kellemes együtt töltött idő, a bolondozások, a nevetgélések, a komoly beszélgetések és úgy ánblokk minden. Ezzel az érzéssel ücsörgött az iskola falai között, és arra gondolt, hogy a teremben lévő baráti társaság legalább együtt lehet és nincs magára utalva, ő pedig kissé elveszve érezte magát, de próbálta ezt nem kimutatni a külvilág felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 30. 21:19 | Link
Márky Sebestyén


A lány szívesen társalgott másokkal, ezért is gondolta úgy, hogy ellátogat a társalgóba. Ott ült egy jó indulatúnak tűnő lány, közelebb lépett hozzá, leszólította és társalgást kezdeményezett vele. Piros-fekete inget, sötétkék farmert és fekete sportcsukát viselt. Elbeszélgetettek egy ideig, majd a lány közölte, hogy sürgős teendője akadt, így helyet foglalt a kandalló mellett az egyik kényelmes széken. Hiányzott neki a családja, a barátai, szóval nem volt egyszerű helyzetben, de kárpótolta az a tudat, hogy itt is talált magának barátokat, akikre bármikor számíthat. Jól esett neki a nyugalom, nem mindig szerette a nyüzsgést, jelenleg a pattogó tüzet leste a kandallóban és kényelembe helyezte magát, közben pedig arra gondolt, hogy a következő iskolai szünetben mindenképp hazamegy.
~ Jó lenne újból otthon lenni, nagyon gyorsan elment az az időszak, amikor utoljára a szüleimmel és a testvéreimmel lehettem. Sajnos Nathan semmi újat sem árult el magáról, pedig tudom, hogy valami gondja van, ugyanis nagyon furcsán viselkedik, le sem tagadhatná, hogy valami nem stimmel, mert rá van írva az arcára minden. Sajnos kevés vagyok ahhoz, hogy egyedül rájöjjek, mi a gond, de semmi más segítségem sincs, úgyhogy magamra vagyok utalva. ~
Rachel nagyon sajnálta, hogy ennyire megváltozott a bátyja, hiszen régebben semmi gond sem volt vele, teljesen normálisan és kiszámíthatóan viselkedett, de tuti, hogy történt valami fura, amiért ennyire rendellenesen viselkedik mostanság. Az pedig még furább, hogy el sem árulja, mi a baja, mert régebben semmi titkolni valójuk nem volt egymás előtt a testvéreknek.
Rach nagyon gondterhelt volt emiatt, amit meg is lehet érteni, hiszen a bátyja nagy pálforduláson ment jelenleg keresztül, amit egyáltalán nem tudott sehová sem tenni.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. április 30. 22:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2016. május 14. 20:23 | Link
Benedek

Végre végzett a tanulással. Nagyon sokat szenvedett, de végre elkészült. Semmi más vágya nem volt, csak, hogy végre beszélgessen valakivel, de az Eridon klubbhelyisége szinte üres volt. Még volt majdnem másfélóra takarodóig, ezért is jutott arra az elhatározásra, hogy meglátogatja a társalgót. Még soha nem járt ott, így szenvedett egy kicsit, mire meg találta, de végül azért sikerült. Benyitott, és körbe nézett, de nem látott senkit. El sem tudta képzelni, hogy hol van mindenki, de nem is nagyon érdekelte. Csak annyi volt a lényeg, hogy ott senki nincs. Vacilált egy kicsit, hogy vissza menjen-e a háza tornyába, de végül úgy döntött, inkább bemegy, és hátha megérkezik valaki még. Addig is levetette magát egy kanapéra, így éppen háttal ült az ajtónak. Mindenféle dolgon gondolkodva, lábát a karfán átdobva ült egyedül a hatalmas szobában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. május 18. 21:23 | Link
Norbi

Frayec napok óta nyugtalanul viselkedik és néha teljesen úgy csinál, mintha egyáltalán nem ismernénk már egymást hosszú idő óta. Holott van annak már talán két éve is, vagy több, a lényeg azonban csak annyi, hogy nem hajlandó velem gyakorolni. Pedig a felügyelőket sem láttam már egy ideje, így most alkalmam nyílna arra, hogy ismét töretlen lelkesedéssel vessem bele magam az elemi mágiába, ahhoz viszont szükségem lenne a rasekra. Aki passzív-agresszív magatartást tanúsít körülbelül azóta, hogy Adriannal szakítottunk.
Fogalmam sincs, mit vártam ettől az egésztől. Egy percig sem gondoltam, hogy könnyű lesz. Hiszen bárhogy is nézzük, ebben az egészben én hibáztam, méghozzá nagyon nagyot. Megbántani senkit sem akartam, mégis én lettem az, aki a legnagyobb pofont kapta. Adrian szavai még napokig visszhangoztak a fejemben, egyszerűen nem hagytak nyugodni. És ott volt még a harmadik fél is, aki a legtöbbet szenvedett úgy, hogy nagyon sok mindenről nem is tudott. Ezt tényleg én rontottam el, de nagyon.
Az egyik ablakban ülök, hátam nekidöntöm az ablak melletti falnak. Felhúzott térdeimre fektetem karjaim, állam megtámasztom rajtuk. Percek óta az üres kandallót bámulom, mellettem Frayec fekszik és tulajdonképpen ugyanezt csinálja. Mindketten hallgatunk, pedig már elég ügyesen kommunikálunk egymással, most mégis inkább hagyjuk, hogy a körülöttünk lézengő pár rellonos és eridonos hangja legyen a hangosabb. Az ajtó néha kinyílik, majd hamarosan be is csukódik, amire nem is figyelek; az emberek jönnek és mennek. Tüntetőlegesen bámulom a fekete kandallót, pilláim akkor sem rebbennek, mikor az egyik lány hangosabban kiált fel. Az utána következő hangos nevetés tanúsítja, hogy semmi olyasmi nem történt, ami miatt nekem feltétlenül a szigorú prefektust kellene játszanom. A hangos nevetésük, a belőlük csak úgy áradó vidámság és szeretet rontja el még jobban a kedvem, a depresszív hangulatomon már semmi sem tudna javítani. Azt hiszem itt az ideje, hogy ismét meglátogassam Michelle-t és önző barátnő módjára elraboljam, hogy kezdjen valamit velem, mert ez így nem állapot. Az ajtó pedig pont ebben a pillanatban nyílik ki ismét, én pedig, mintha csak tudnám, hogy ki lép be rajta, felpillantok. És íme, ott áll Ő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. május 21. 20:42 | Link

Szigorúan tanítás után vagyunk, amikor már mindenkinek lehet szabadon járkálni anélkül, hogy félnie kellene a felügyelőktől. Benézve a volt szobájába gyorsan levedlette magáról a kötelező iskolai felszerelést, s átöltözött egy sokkal kényelmes kék farmerbe meg egy szürke felsőbe. Jelenleg épp a folyosón vég keresztül, szlalomozva a rengeteg iskolatársa között, köszönve mindenkinek, akit ismer. Vagyis megpróbálja. Épp csak azért akar benézni a társalgóba, mert ha jól emlékszik, itt hagyta legutóbb az egyik könyvét, és haza szeretné vinni. Vagyis az apja házába, ahol lakik.
Megérkezve az ajtóhoz megkönnyebbülten sóhajt fel, hogy nem kell tovább tolakodnia, majd miután kifújta magát, be is nyit.
Egy pár személy kivételével nagyjából üres a hely, csendes és nyugodt. Ennek örömére elmosolyodva indul meg a hely felé, ahol sejti, hogy hagyta a szóban forgó könyvet. Aztán ahogy megpillantja a számára ismerős hátat, újra elmosolyodik, és eldönti magában, hogy a kötet még várhat. Most még nem igazán foglalkozik azzal, hogy háztársa valószínűleg most is leginkább egyedül akar maradni - elvégre nem Kamilla lenne, ha nem menne oda hozzá. Végül is, ha nagyon nincs szükség a társaságára, még mindig el tud tűnni.
Nagyon reménykedve abban, hogy nem téveszti össze valaki teljesen idegennel a fiút lépked oda csendesen, s öleli át hátulról a másik nyakát, meg teszi szőke fejét a rellonos feje tetejére.
- Mi a baj?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Marieanne Isabelle Beauvoir
INAKTÍV


Belle | Isa | Hercegnő
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 417
Írta: 2016. június 2. 15:56 | Link


Nem igazán volt gondom a beilleszkedéssel a suliba. A levitások barátságosak voltak és még egy nyelvet is beszéltünk néha. Ugyan kissé még nehézkesen ment a magyar nyelv elsajátítása, azért igyekeztem a szókincsemet is fejleszteni. A suliban való járkálással is haladtam, már nem kellett a térképet is magammal cipeljem, hogy mikor forduljak balra és mikor jobbra. A társalgó felé igyekeztem egy francia- magyar szótárral és a tananyaggal a hónom alatt. Tényleg kellemes egy hely, ahogy azt mesélték nekem. Beérve letettem a tananyagot magam mellé és helyet foglalva nekiláttam a szótár átbogarászásának. Persze a képek a falon nem voltak olyan kedvesek, hogy csendben maradjanak, de sikerült kizárnom őket és ezzel együtt rákoncentráltam a könyvemre. Hamarosan pár új szóval lettem gazdagabb a magyar szavakból. Persze kiejteni ezeket volt muris, nem pedig fejben mondogatni.  Fejben minden könnyebb…  Az egyik portré mondatára lettem figyelmes, amikor a suliban történt dolgokat kezdték magyarázni. Elég érdekes volt, így a könyv helyett ez kötötte le a figyelmemet.  Elég sokáig ezzel foglalkoztam, de végül vitába torkollott az egyik téma, így hamarosan elég hangos veszekedésnek lettem fültanúja közöttük. Muris volt, ezért sem álltam neki összepakolni, hanem inkább az általuk használt szavakat próbáltam értelmezni és megjegyezni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. július 5. 19:33 | Link
Glenn Grim


A tervek szerint Rach az egyik barátnőjével találkozott volna a társalgóban, csak hogy az illető elfelejtett szólni neki, hogy nem ér rá. A lány megírta a kötelező leckéit, majd a melegre való tekintettel egy zöld színű egyberészes nyári ruhát, hozzá fekete szandált vett fel, haját lófarokba fogta, és elindult a megbeszélt helyre. A társalgóban jelenleg nem sokan tartózkodtak, csak néhány diákcsapat lézengett ott legnagyobb meglepetésére, mert már hozzászokott, hogy ez a helyiség általában tele van, mivel sok diák fő találkozó pontjaként szolgál. Nem volt kedve ácsorogni, ezért levetette magát az első fotelba, ami igencsak kényelmesnek tűnt számára, így várta a barátnőjét. Már vagy fél óra eltelt, de a lány még mindig nem volt sehol. Rach alapjában véve türelmes típus volt, de kezdett elfogyni a türelme, mivel már jó ideje várt a barátnőjére.
~ Ez nem lehet igaz! Tuti, hogy nem fog már eljönni... Azért szólhatott volna! ~ - mérgelődött magában, bár még élt benne némi remény, hogy hirtelen megjelenik majd a lány, de igazából tudta, hogy erre nem sok esély van. Sose szerette, ha felültették, bár most biztos jó oka volt arra a barátnőjének, hogy nem jelent meg a megbeszélt időpontban, talán hirtelen közbejött neki valami, de azért mégiscsak jelezhette volna ezt.
~ Menjek, vagy maradjak? Nem is tudom... Na jó, várok még egy kicsit, hátha... ~ - gondolta magában a lány, mivel nem adta fel a reményt, hogy még megjelenhet a barátnője, de úgy volt vele, hogyha még negyed óra múlva sem tűnik fel, akkor inkább visszamegy a szobájába és befejezi azt az érdekes könyvet, amit nemrég kezdett el olvasni, de annyira érdekfeszítő volt, hogy egyszerűen nem tudta letenni, csak akkor hagyta abba az olvasást, amikor már végképp elálmosodott. Azóta tervezi, hogy végigolvassa, hiszen már nincs sok hátra végkifejletből, de idáig egyszerűen nem volt ideje ahhoz, hogy bejezhesse.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Huszthy Attila
INAKTÍV


Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
Írta: 2016. július 16. 18:07 | Link
Éjkerti Csermely


Jaj, de nagyon utálja ezt...bár különösebben semmi ellen nem szokott berzenkedni, de ez már egy kicsit sok neki. Egyébként sem tartozik a kedvenc elfoglaltságai közé a felvigyázás, még az óvodában sem, itt meg aztán... Mióta a felügyelők a kastélyban táboroznak, őt is szigorúbban ellenőrzik, ellátja-e a szokásos őrködést, hol itt, hol ott. Egyetlen jó van a dologban, amire sokat gondol, hogy egyáltalán legyen valami kedve ehhez az egészhez, hogy a Társalgóban kell szolgálatot teljesítenie. Gyomrában a fürge szárnyú pillangók nem azért repkednek, mert szerelmes lenne, hanem egy új élmény ígérete hajtja, így sietősre veszi a lépéseit, már amennyire a vacsorára elfogyasztott gombás, rakott tök, kapros zöldséges öntettel, ezt megengedi. Kicsit sokat markolt a főfogásból, de talán csak a szeme kívánta már az utolsó pár falatot. Nehézkesen akarnak bent elhelyezkedni az estebéd rétegei, ezért pár mély levegőt vesz, hogy segítsen azoknak. Megigazítja nadrágszíját a kényelem kedvéért, ennek ellenére csak nem viszik gyorsabban a lábai, pedig már így is késésben van. Erőltetett menetben fújtat végig a hosszú folyosón, mire eléri a nem vágyott célt és benyithat végre az ajtón. Magában elenged egy fohászt, hogy abban a pár percben, amíg nem volt itt, nem történt incidens. Nem szeretne kellemetlenségeket magának. Körülkémlel egy kényelmes ülőalkalmatosság után, hogy nyugodtan tudjon emészteni és reméli, hogy a tanulók is jól nevelten hagyják ezt. Lehuppan a stratégiailag legjobb pozícióban lévő fotelba, onnan veszi szemügyre a céltárgyat. A régi szekrény...Pletykás szájak azt suttogják az iskolában, hogy mumus lakik benne, ő pedig még nem találkozott egyetlen példánnyal sem. Már-már selejtesnek is érzi magát, hogy nem volt szerencséje a fajtához, ráadásul, amikor ő járt suliba, ennél az anyagrésznél hiányzott. Enélkül pedig nem élet az élet. Most itt a lehetőség. Izgatottan várja, hátha kibújik a szög a zsákból ma este, már csak azért is, mert fogalma sincs, hogy milyen alakot vehetne fel a lény. Nem tud olyan félelméről, amit ne küzdött volna le, de ez legalább jó kontroll lenne, ha kiderülne, hogy mégis van. Szóval egy tanulmányút neki a Társalgó, egy hasznos tapasztalat, jobb móka, mintha mondjuk a Járda-szigetekre menne nyaralni. Mintha megmozdult volna...Áááá, mégsem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. augusztus 8. 13:39 | Link
Aimé N. Flamme-Lenoir

A társalgó kanapéján ücsörög, kivételesen bármilyen társaságot mellőzve, egyedül, maga előtt egy mágikus sakktáblával. A tábla mesterségesen mágikus intelligenciája ellen folyik a játék éppen, egyelőre fej-fej mellett. Közel annyi báb pihen az oldalsó "temetőben", a játékpályán kívül mindkét térfélen, és egyelőre stratégiailag fontos szereplőket sem sikerült leütni. Előre hajolva, egyik lábfejét a másik lábának térdén megtámasztva gondolkodik. Az a jó a játék ezen formájában, hogy senki sem sürgeti, annyi ideje van megfontolni a következő lépést, amennyit nem szégyell. Valljuk be, ez a rendes élethelyzetekre és szituációkra nem érvényes. Üdítő hát az ilyesfajta magányos időtöltés számára is. Közösségi ember ide vagy oda, pont azért van szüksége néha egy csendes pihenőre, hogy feltöltekezzen és később újult erővel vesse bele magát a társasági életbe. A délelőttöt így töltötte, lassan már mehetne vissza a rellonos körlet felé, de nehéz elszakadni ettől a nyugalomtól most, így míg "rá nem kényszerítik", addig megengedi magának azt a luxust, hogy elvonultan maradjon. Már amennyire el lehet vonulni egy olyan népszerű közösségi helyiségbe, mint a társalgó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 22. 18:54 | Link
Ardai Kolos

Még az első héten talált egy hirdetést a fali újságon, miszerint egy bakelit lejátszó ingyen elvihető. Mindig is szerette az ilyen régiségeket, így azonnal lecsapott rá. Az egyetlen gondja az volt, hogy nem volt rajta semmilyen elérhetőség, csak annyit tudott, ami a papíron állt; a lejátszó a Rellon körletben van. Nem ismert egyetlen rellonost sem, ezért érdekes módszert talált ki magának.
A társalgóban órákig ült, mire felbukkant egy házimanó.
- Elnézést, tudna nekem segíteni? - kérdezte sietve.
A manó elfoglaltnak tűnt, de érdeklődve fordult a lány felé.
- Miben? - Érkezett a kérdés. - Csak sietősen, mert már a vacsorát kellene készítenem.
Viktória gondolatban fejen ütötte magát. Nem kellett volna órákig várnia, csak egyszerűen a konyhához menni, de ez már lényegtelen volt.
- Ezt a hirdetést találtam, de nincs rajta elérhetőség. Ha esetleg el tudná nekem hozni a lejátszót... - Nem fejezte be a mondatot, csak átadta a papírt.
A manó érdeklődve vette el, látszott rajta, hogy nem füllik hozzá a foga.
- Nincs rajta név - jelentette ki.
- Pontosan. Ezért nem tudom, kit keressek meg.
A házi manó alaposan szemügyre vette Vikit. Tekintetével végig mérte a lányt, mire az zavarban érezte magát.
- Sajnálom, még be se mutatkoztam. A nevem Kornai Viktória, navinés vagyok.
Büszke volt magára, amiért már magától értetődően mondta háza nevét. Sokkal hamarabb beleszokott az ittlétbe, mint azt gondolta eleinte.
A manó elvigyorodott, bár Viki nem tudta, miért.
- Csak maradj itt - mondta a kis lény, majd egy pukkanás kíséretében eltűnt.
A lány nem értette, mi is történt pontosan, de szót fogadott és türelmesen várt. Kivételesen nem kellett órákig ott állnia, alig pár percen belül visszatért a manó, kezében a lejátszóval.
- Tessék, kedves kislány. Vigyázz magadra. - Átadta a lejátszót, már épp távozni készült.
- Elnézést, de magát hogy hívják?
A házi manó elvigyorodott a kérdés hallatán.
- Dróka vagyok, kisasszony. A viszont látásra. - Röviden meghajolt és ismét eltűnt.
Viktória igyekezett megjegyezni a nevet, de lefoglalta a csodás szerzemény. Fel akart rohanni a hálótermébe, de annyira izgatott volt, hogy leült és ott kezdte el tanulmányozni a bakelit lejátszót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. október 26. 21:26 | Link
Scar és Fannicsek

Nem sok minden történik velem mostanában, amióta mesterképzésre járok, igen csak szakirányosan tanulok, és érdekes is, mégis valahogy az érdekesség mellett unalmasság is van. Valahogy minden olyan szürke, olyan egyszerű, csak az órarendem emlékeztet arra, hogy milyen nap van. Én is érzem, hogy ez nem jó, de hát nem egyszerű kimozdulni ebből az állapotból. Tudom, hogy változtatnom kellene, de az - hiába mondják, hogy csak akarás kérdése - mégsem egyszerű. Viszont vannak már pozitív lépések.
Például megkerestem a javasasszonyt, hogy gyakornoki időmet itt tölteném, eldöntöttem, hogy nem akarok egyetemre menni, legalábbis most még nem, felírtam egy csomó mindent, amiről írhatnék az Edictumba, próbálok több és több időt együtt tölteni Norinával, ami ugye a tanulás és a kedvem negatívba hajlása miatt nem könnyű, illetve jelentkeztem egy hirdetésre, melyet megláttam a hirdetőn. Banda tag leszek. Ha már kötelező jelleggel fel van nekem írva a zene, mint dühkezelés, akkor legyen belőle hasznom is. Ha csak magamnak játszom, akkor néha elvesztegetett időnek vélem, ám így, hogy több emberrl ülök össze, akkor ez átváltozik hasznossá. Egyrészt a zenémet összehangolom másokkal, fejlesztem a kompromisszumos készségemet, illetve társaságba is kerülök, ami remélem az a lefelé görbülő gondolatfelhőt átfordítja felfelé.
Ennek a pozitív gondolatnak a rabságában indulok hát el a társalgóba, kényelmesen bandukolva, hiszen igazából bőven ráérek még arra, hogy odaérjek, jellemzően korábban indultam el a tervezettnél, viszont hoztam magammal könyvet, így a várakozás inkább kikapcsolódás. Odabent nincs senki, így kényelmesen elterpeszkedek a kanapén, közel a ropogó tűzköz, lábammal megtámasztva az asztal élét. A könyv, aminek már a végén járok egy mugli írónő, Lois Lowry műve, a sorozat harmadik kötete, a Hírvivő. Szeretem ezeket a könyveket, önállóan is megállják a helyüket, mégis összefüggnek egymással. Tanulságosak és elgondolkoztatóak, mégis könnyed a stílusa, így nagyobb kihagyás után is érthető és felidézhető, hogy mi is történt eddig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. október 28. 13:25 | Link
Nővérkém


Telt-múlt az idő és egyszer csak azt vettem észre, hogy az előkészítős iskolából a Levita házba kerültem. Bizony, eltelt egy újabb tanév és már a kékek oldalán bizonyíthatom rátermettségemet és tudásomat. Örültem, hogy közéjük kerültem, mivel hasonló értékeket képviseltek, mint én és a legtöbbjük szeretett olvasni és művelődni. Amikor idekerültem az iskolába nem gondoltam, hogy feltalálom itt magam, de végül is sikerült és még néhány szimpatikus diákkal is megismerkedtem. Lillával mostanság elég keveset találkoztunk, így a távolságtartás miatt kezdtem megenyhülni az irányába, bár még mindig volt bennem egy kis tüske, amit egyszerűen nem tudtam kiirtani lelkem mélyéről. Úgy gondoltam, hogy itt az ideje találkozni, úgyhogy küldtem neki egy baglyot, hogy jöjjön el a társalgóba, mert ott fogom várni. Mostanság nem volt köztünk túl idilli a hangulat, bár én se voltam a testvériség mintaképe, de azért reméltem, hogy eljön. Kék hosszú ujjú felsőt, sötét farmernadrágot és fekete cipőt viseltem, a hajamat kibontva hagytam és vittem magammal egy könyvet is arra az esetre, ha túl sokat késne, vagy nem érkezne meg egyáltalán, hogy ne unatkozzak. Nagyon nehéz volt az egész helyzet számomra, az pedig csak nehezítette a dolgomat, hogy a nővérem ebből semmit sem érzékelt... mármint az otthoni dolgokból. Persze értem én, hogy élvezte a kitüntetett figyelmet a családunk révén, de azt már nem vette észre, hogy én eközben teljesen a háttérbe szorultam. Azért nem adtam fel a reményt, hogy egyszer helyreáll a rend, de ahhoz én kevés voltam, hogy egyedül rendbe tegyek mindent. Igaz nem is hangoztattam ezt a problémát, mert reméltem, hogy majd maguktól észreveszik a többiek, de úgy látszik, hogy ebben nagyon tévedtem, mert semmi változás nem történt, mióta eljöttem otthonról. Próbáltam elhessegetni ezeket a negatív gondolatokat, mert nem akartam, hogy megint rossz hangulatban fogadjam Lillát és ne legyen eredményes a találkánk. A társalgóban sokan voltak, de azért voltak üres helyek, le is huppantam az első kényelmesebb székbe és elkezdtem olvasgatni, úgy vártam a nővéremet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kaisch Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2016. november 13. 14:44 | Link
Nagyember


Erős túlzás, hogy megkedveltem a helyet. Még mindig halvány lila gőzöm sincs arról, mi a fenét keresek itt, és még mindig inkább az előkészítőben lennék a többiekkel. Hiányoznak. Nagyon. Még azokkal se találkozok, akikkel együtt léptünk be ide először, csak mert más házba kerültünk.
Arról pedig nem volt szó, hogy ez a hely fog minket szétválasztani, én meg süppedhetek az elveszettségemben, mert valljuk be, egyedül egy ekkora helyen nem sokra megyek.
A társalgót legalább megtaláltam, meg Ririt is. A saját házamban, és kimondottan örültem neki, meg annak is, hogy megosztotta velem, itt van finom forrócsoki. Jobb is, mint amit apu szokott kotyvasztani nekem.

Bár újra gyerek lehetnék! Aki csak nevet a fájdalmon, és nem siránkozik rajta. Ennyire megváltoztam?


Olvasom Brontetól, és még el is gondolkozok ezen. Nem is olyan rég volt az, mikor tényleg csak nevettem mindenen, de az meg nem létezik, hogy egy ember ennyire gyorsan felnőtt legyen, egyszerűen ilyen nincs. Mégis... ez az új suli csak egy mérföldkő, amit el kell fogadnom, mert más választásom nem igazán van.
Annyira belemélyedek a könyvbe, hogy ahogy leülnék, sikerül valakinek az ölében végeznem, a hasznos bútor helyett. Annyira meglepődök, hogy a bögre a tartalmával együtt a földön köt ki, én meg teljesen lemerevedek, és próbálok még levegőt se venni, hátha akkor sikerül eltűnnöm, vagy mit tudom én.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet