30. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kiírásra kerültek az év végi/eleji pályázatok, ne felejtsd el csekkolni a híreket! Wink
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 18 ... 26 27 [28] 29 30 ... 34 35 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2018. március 4. 21:45 | Link

Wittner Dávid
look

Egy ideje gondolkozik azon, hogy tetoválást szeretne. Bár biztos benne, hogy édesapja nagyon nem díjazná a dolgot, úgy véli, kell valami ami emlékezteti arra, ami akkor, aznap történt, és gyökeresen megváltoztatta az életét. Valamire, ami emlékezteti, amikor fel akarja adni, hogy az elemi mágia, még ha egy rossz esemény miatt is jelent meg, egy nagyon is jó dolog tudna lenni az életében. Sokáig agyalt, hogy mit is szeretne, meg hogyan is szeretné, rengeteg rajzot készített, és annak is utána nézett, hogy kik azok, akik szóba jöhetnek a tetoválás elkészítésében. Fannira gondolt először, mert a lány a kezdetek óta a barátja, de végül pont ez volt az, ami miatt úgy döntött, inkább mégsem a lányt kéri meg. Fél attól, hogy Fanni esetlegesen változtatna az elképzelésein és olyan dolgokkal befolyásolná, amit ők ketten tudnak egyedül. Ezt pedig nem szeretné.
Aztán hallott egy másik eridonosról is, és bár nem ismeri a fiút, úgy döntött egy próbát mindenképp megér, hogy megkérdezze. Az elhatározás persze önmagában kevés, ezért végül egy baglyot küldött a fiúnak, hogy szeretne egy tetoválást és ha a fiút érdekli a dolog, akkor jöjjön el ma délután a társalgóba, hogy egyeztetni tudjanak.
Most pedig ül az egyik kényelmesebb fotelben felhúzott lábakkal a pergament gyűrögetve, amire az iránytűt rajzolta, ami emlékezteti majd, hogy követnie kell az utat, amit választott magának, akkor is, ha az időnként ijesztő, vagy nehéz. Mert abban teljesen biztos, hogy az ő választása volt akkor éjjel, hogy elemi mágiát használjon, és az is az ő döntése most már, hogy kerüljön bármibe is, megtanulja rendesen használni a képességet, és minden előnyével és hátrányával együtt elfogadja. Akkor is ha ez egy nehéz lecke lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2018. március 4. 22:17 | Link

Nyeste
Look

Nem sokkal ezelőtt tértem csak vissza az iskolába, mondhatjuk, hogy nem a legboldogabb idegállapotban. A lelkibékém egyszerűen kizökkent az egyensúlyából, miután a Mugliismeret vizsgámat jószerével végigtippeltem, csak azért, hogy tizenöt perc után beadjam. A maradék másfél órát mindenki használja, amire szeretné, nekem látnom kellett a szalonomat... amit nem éppen úgy és olyan állapotban találtam, mint szerettem volna.
Szóval zajlott az élet, neki kellett állnom mindennek az elejéről, pár dologból újat is kellett beszereznem, az obszcén szavak nagy része pedig még mindig fent díszelgett a falon. Ha nem nézem meg előre a naptáromat, lehetséges, hogy eszembe sem jutott volna, hogy ma délutánra találkozóm van megbeszélve.
Pár festék foltot letöröltem az arcomról - elkentem? Ez sem lenne egy túlságosan meglepő fordulat -, majd megigazítottam a pulóveremet és végigsiettem a folyosón. Még volt pár percem, hogy odaérjek, szóval nem akartam futni sem, mert a lihegés és fulladás sok minden, csak éppen nem meggyőző. Én pedig nem voltam a futás bajnoka.
Végül belöktem az ajtót egy laza mozdulattal, majd óvatosan be is csuktam magam mögött, hogy annyira ne kavarjak nagy zajt, ameddig azt nem muszáj. Tekintetemmel közben a vörös után kutattam, aki egy fotelen kuporogva figyelt valamilyen papírt.
- Halihó - emeltem a kezem kissé esetlen intésre, majd visszaejtettem magam mellé. - Sokat kellett várnod?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2018. március 4. 22:31 | Link

Dávid

Amíg gondolataiba merülve várakozik, időnként el-elengedi a papírt, és az bal keze mutatóujjának segítségével, kisebb szelet keltve mozgatja a levegőben. Észre sem veszi, hogy tulajdonképpen elemi mágiát használ. Nagyon szórakozott. Aztán persze abbahagyja, ismét elkapja a papírt és megnézni újra az ábrát. Nem elégedett vele, de talán a fiú, akivel találkozik, tud majd neki segíteni, hogy tökéletesítse. Azon is agyal, hogy hova lenne jobb magára varratni a képet. Vacillál, de majd eldönti még. Ha mást nem, ezt is egyeztetik. Persze előbb a másiknak meg kell érkeznie és igent kell mondania a lány elképzeléseire. Újra elengedni a papírt, megpörgeti, mintha kisebb tornádóba keveredne. Persze csak ez az egy apró papír, kicsi szelecske, talán megemeli kissé a haját, de aztán megint elkapja a lapot és nagyot sóhajtva pislog az ajtó felé. Órát nem hozott, bár tisztában van vele, hogy idegessége miatt korábban érkezett. Átfut a fején, hogy kellett volna hoznia egy csésze teát. Az most nagyon jól jönne. Azonban ezt a gondolatot az ajtó nyílása és egy kissé esetlen köszönés szakítja meg. Elmosolyodik, mert ha minden igaz, ez Dávid, akire várt.
Visszaint és megrázza a fejét a kérdésre, aztán illedelmesen feláll, és kezet is nyújt az eridonosnak.
- Sz..sz...szia! - megakad. Természetesen. Egy pillanatra le is hunyja a szemeit.- Ezzel kellett volna foglalkoznia, hogy begyakorolja, hogyan is fogja elmondani azt a sok mindent, amit szeretne. Bár lehet nem lesz rá szükség, de mégis csak jobb lett volna felkészülni, nehogy a másik elküldje melegebb éghajlatra, hogy még egy mondatot sem képes egyben elmondani. Igaz, ha ez történne az is sokat elárulna Nyestének - például, hogy rossz emberrel próbálkozott -, de erre egyáltalán nem is gondol. - Nyeste - mondja ki végül a nevét, saját meglepetésére is, mindenféle nehézség nélkül.
- Öhm... nnnnem tu...tu...tudom, h...hogy szokás ezt cs...cs...csinálni... - mondja végül zavartan, és miközben a füle mögé tűr egy hajtincset, visszaül a korábbi helyére, és a másiknak is int, hogy dobja le magát valahova. Aztán jobb ötlet híján odanyújtja a pergament rajta az elképzelésével.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2018. március 4. 23:03 | Link

Nyeste
Look

Ugyan a hangulatom nem volt a legrózsásabb, de ezt nem engedtem, hogy különösebben kiüljön rám. Nem szerettem, mikor az történik, mert akkor csak idegeskedés van és a beszélgetés is szerencsétlenkedésből áll, arról nem beszélve, mennyire kínos.
Legalább annyira, mint a köszönésem a vörös felé, akiről már tudtam, hogy Nyeste. Korábban láttam őt játszani a Navinében, tehát tudtam, kire számítsak. Azért, persze ez nem mindenre készíti fel az embert, arra sem, hogy esetleg az adott személy majd igencsak akadozva mondja el a magáét.
- Dávid vagyok, bár, azt hiszem, hogy ezt már tudod. - Igyekeztem a legmegnyugtatóbb hangsúlyomat megütni, ami nem volt egyszerű, de volt már benne gyakorlatom. A munkám sokszor megkövetelte, hogy akkor is semlegesnek, vagy nyugodtnak tűnjek, mikor éppen nem voltam az.
- Igazából, nem kell ezen izgulnod, senkit nem bántottam még - jegyeztem meg, majd átvettem tőle a kis lapot, egyelőre nem sok figyelmet szentelve neki. Sokkal inkább a lányt figyeltem, de nem lépve át a zavarba ejtő bámulás határát. Intett, hogy üljek le, de nem fáradtam a plusz hely keresésével, a fotel alatt lévő szőnyeg miatt a föld is teljesen megfelelt nekem.
- Igazából úgy szoktuk, hogy elmondod, nagyjából mit szeretnél, én pedig ehhez tudok javaslatokat tenni, esetleg rajzolni egy vázlatot, aztán, ha sikerül megegyezésre jutni, akkor esetleg egy időpontot is megbeszélhetünk. - Azzal a kapott ábra tanulmányozásába kezdtem bele nagy lelkesen. A kis pergamenen egy iránytű szerepelt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2018. március 4. 23:26 | Link

Dávid

Kissé zavarban jön. Először azért, mert hülyén érzi magát, hogy bemutatkozott, amikor egyértelműen tudta a másik, hogy kicsoda - bár abban nem biztos, hogy honnan, de végül is többször volt iskola és évfolyamelső is, meg hát kviddicsben is ott van, de sosem lehet tudni - másrészt, mert igen, ő hívta ide a fiút, nyilván tudta a nevét. De az illem az illem. Igyekszik továbbra is tartani magát hozzá. Csakhogy ismét zavarba jön a dadogása miatt. Ritka az ilyesmi. Bár igaz nincs a homlokára tetoválva, hogy milyen beszédhibával rendelkezik, azért a legtöbben, ha hallottak róla, ezt is hallották.
Apró pír ül ki az arcára, ahogy megrázza a fejét.
- Ne...ne...nem izgulok, mámá...má...mármint nem úgy - Nagy levegő, nagy nyelés. Egy pillanatra lehunyja a szemét. Ez egy sokszor használt jól bevált technika. Végig gondolja az egyszerű mondatot, aztán egyenesen a másik szemébe néz, úgy mondja el - Beszédhib...hib...hiba. Dadogok. Majdnem mindig.
Elhúzza egy kicsit a száját, aztán megforgatja a szemeit, ezzel fejezve ki a véleményét, hogy bár már megszokta, azért őt is zavarja. Kit ne zavarna? Amikor valamit olyan jól kitalál fejben, de képtelen elmondani? Mindenkit zavarna. De gyakorol, és határozottan könnyebben beszél, mint néhány évvel ezelőtt. Ezt persze a másik nem tudhatja. De talán nem fogja kigúnyolni vagy sajnálni. Sajnálni ugyanis egyáltalán nem kell.
Követi a szemével Dávidot, aki a földre ül és figyelmesen hallgatja, amit mond, hogyan működnek a dolgok. Egy pillanatra átfut a fején, hogy ha az elmondása alapján akar a fiú alkotni, akkor visszaveszi a lapot. Még a kezét is kinyújtja, de aztán rájön, hogy ez butaság.
- Rendben - feleli, miután végighallgatta a másikat, aztán egy hosszabb szünetet tart, hogy kicsit átgondolhassa, amit ezután tervez mondani. Egy újabb nagy levegő után pedig bele is kezd - Egy iránytűt gondoltam. Vvv..vvv...vízzel és és és széll..lllel. Meg...meg ho..ho..holddal és nappal. Olyasmit, mint...mint a...a...a rajzomon. De...de...de nem pont olyanra... ez...ez csak ne...ne...nekem se..se...segítség. Szeretném ha szín...szín..színes lenne... és...és... mozogna...
Nem tudja utóbbi lehetséges-e. Tudja, hogy vannak mágikus tetoválások, és azok mozognak, de hogy Dávid ebben tud-e neki segíteni azt nem tudhatja. Bár az is megfordult a fejében, hogy talán elemi mágiával tudná ő maga is mozgatni a festéket a bőre alatt, de valószínűleg még nincs azon a szinten. Na meg, miért is tenné, ha egyszer megoldható a dolog egyszerűbben? Igaz, ez a tetoválás pont azért kerül majd rá, hogy tudja, nem mindig az egyszerűbb őt a jó. De egyelőre még nincs rajta, szóval... halogatja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2018. március 9. 16:15 | Link

Nyeste
Look

Ugyan mind a ketten tudtuk, hogy ki a másik, de bemutatkoztunk, nem hiszem, hogy ez gond lenne. Az illem, ugye, fontos, legalábbis a családom folyton ezt mondja, én meg hol hiszek nekik, hol nem. Van, hogy hinnék, aztán megunom és inkább elengedem az egészet, hogy ne kelljen vele foglalkozni, mert éppen túl fárasztó.
- Iiiigen, csak a plusz stressz sem hiszem, hogy majd pont segít - rántottam egyet a vállamon, mert ha beszédhiba, akkor az. Nem fogok emiatt másképp tekinteni rá, ugyanolyan teljes értékű ember, mint bárki más, egy kis plusz nehézséggel az életében. Rajta pedig látszott, hogy nem is éli meg valami jól ezt a bizonyos pluszt, mert a szemét is forgatta.
Leültem a földre a fotel mellé, mert a szőnyeg miatt nem volt hideg és így közelebb is voltam, könnyebb volt a dolgokat elmagyarázni, egyeztetni, nagyjából mindent.
- Ha arról van szó, nagyon szívesen megcsinálom pontosan ezt is, azon ne múljon, csak nem tudom. Már hogy vonalról vonalra ezt szeretnéd, vagy egy hasonlót. Színesben gondolkodsz? - kérdeztem felpillantva rá, elszakítva a tekintetemet a papírról. Kicsit jobban szemügyre is vettem a lányt, hogy milyen a stílusa, mit várjak tőle ez ügyben. - Mennyire színesben? Már hogy élénk, pasztell, az egész olyan lenne, vagy csak részei? Melyik része mozogna?
A tekintetemet ismét az ábrára szegeztem, az nem lenne rossz, ha a mutató mozogna, mondjuk és esetleg a szél mellé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 514
Összes hsz: 1716
Írta: 2018. március 13. 19:53 | Link

Dobai Léda
Az egyik este 22:00 környékén

Tuti elkések a nyamvadt takarodóról. Azt sem tudom, hogy éppen merre járok, de talán az irány megvan az Eridon felé. A következő nehézség a jelszó lesz, nem emlékszem rá és annyit már tudok, hogy nem enged be az őr. Úgyhogy most kommandózok a folyosókon, be-bepillantva a sarkoknál, és ha nincs senki, akkor tovarohanok. A festmények jól szórakoznak és már továbbadták egymásnak az egészet, ugyanis sokan biztatnak. Persze nem árulják el, hogy merre kell menni, mert „így tanul az ember”, „mindenkinek saját magán kell felfedeznie a kastélyt” és ehhez hasonló bölcs tanácsok. Hogy égetné el őket az Ombozi! Mérges vagyok, de lépteket hallok, így nincs más választásom, mint berongyolni a legközelebbi ajtón. Hirtelen önt el a nagy kék terem, meg a kandalló, nagyon sok diáknak kanapék és ülőhelyek, kaja-pia! Hirtelen állok meg, zihálva, becsukom magam mögött az ajtót, majd gyorsan elbújok az egyik fotel mögé. Várakozom egy pár percet, de a korábbi hangok is elhalnak és senki sem zavar többé. Eléggé megszomjaztam, öntök magamnak egy kis vizet és bekapok egy pogácsát. Ha már elkapnak, legyen valami a hasamban, hisz ki tudja, lehet, hogy bezárnak valahova és éhes leszek. Lezuttyanok az egyik hatalmas párnázott székre és elnyúlok kicsit.
- Most pedig ki kell találnod, hogy merre van az Eridon – adom ki magamnak az instrukciómat. Nagyon jó ez a hely, de vissza kell menni a hálókörletembe. Mondjuk így a vizsgák miatt, talán a prefektusok sem annyira aktívak, nekem meg még nem kell tanulnom. Szóval üldögélek és próbálom felidézni, hogy merről is jöttem, és hol tévedhettem el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Dobai Léda
INAKTÍV


~A macskáslány~
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 24
Írta: 2018. március 13. 20:40 | Link

Lóránt Bence

Sosem csináltam még ilyet. Egy új érzés járja át a testem. Ijesztő, de élvezem.
Óvatosan haladok a kastély ódon falai között. A kinti táj már az este sötét feketéjébe bugyolálta be magát. Jóval takarodó után járhat már. Tudom, hogy ha elkapnak, az ront a tanulmányaimon, de egyszerűen nem bírtam. Ki kellett jönnöm megnézni, milyen este a Bagolykő. Nem is bánom, a látvány elképesztő.
Hirtelen lépteket hallok. Halkan, akár egy macska osonok tovább és bebújok az első ajtón amit kitapintok.
Ahogy betoppanok, a terem kékje vakítja el sötéthez szokott szemeimet. Nem törődök vele és elrejtőzöm az első adandó tárgyba amit meglátok. A választott rejtekhelyem egy ósdi szekrény, tele evőeszközökkel és tányérokkal.
Hevesen lélegzem, miközben fülemet a gardrób ajtajának nyomva hallgatózom. A csend kicsit megnyugtat és megkönnyebbülve hunyom be a szemem.
Az agyam kattog. Vajon meddig maradhatok itt? Nem akarok egy egész éjszakát egy rozoga szekrényben tölteni!
Az összes bátorságomat összeszedem és résnyire nyitom a szekrényajtót. Ekkor látom, hogy egy fiú nyúlik el az egyik fotelon, s mint ki jól végezte dolgát nyugodtan falatozik.
Bár nem vagyok egy nagy emberszerető, de ebben a pillanatban még is vágyom a társaságra. Frusztráló egyedül a nagy kastélyban éjszaka. Ha már bajba kerülök érte, legyen kivel.
Hosszas mérlegelés után, eldöntöm, hogy felhívjam magamra a figyelmét, megijesztem. Csendesen kinyitom a szekrényt és ninja módjára a szőkeség mögé osonok, majd némán, de ördögien mosolyogva a vállára teszem a kezem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 514
Összes hsz: 1716
Írta: 2018. március 13. 20:55 | Link

Dobai Léda
Az egyik este 22:00 környékén

A mai nap egyébként is katasztrófa volt. A papírjaimmal kellett fel alá rohangálnom a kastélyban, meg orvosi vizsgálat is volt a gyengélkedőn. Oda nagyon nem szeretnék többet menni, olyan izé szag volt, amiket nem szeretek, és a javas is fura volt. Mintha át akart volna rajtam látni, állandóan figyelt és hülye kérdésekkel zaklatott. Mit tudom én, hogy gyerekkoromban mik voltak velem? Még most is annak számítok, habár határozottan fejlődtem: jóval magasabb és okosabb vagyok, mint előtte. Viszont ez a nagy okosság mégsem végtelen, mert most itt kell üldögélnem egy hatalmas teremben bujkálva és eltévedve. Legalább a pogácsa jó, úgyhogy automatikusan nyúlok egy újabb felé, amit az ölembe raktároztam el jobb híján. Igaz, hogy tiszta morzsa leszek, de talán kibírom ezt a nagy katasztrófát. Épp a lángokat bámulom, amikor a vállamhoz ér valami. Egy nyikkanással ugrok fel és remegve, pálcát húzva fordulok a lény felé, aki meg akar enni! Hát mi mást szeretne bárki is ilyenkor?
A szerencsém mégsem fogyott el teljesen, mert egy szőke leányzó áll előttem, egy jó tíz centivel alacsonyabb, és elég fiatalnak látszik.
- Basszus! – nem mondom tovább, hogy „megijesztettél”, mert ez elég szánalmas lenne. Lejjebb engedem a pálcám, nem mintha bármit is tudnék pár nagyon alap varázslaton kívül csinálni,és azokat sem igen próbáltam még.
- Prefektus vagy? – nézek rá és keresem a jelvényt a ruháján.
Utoljára módosította:Andrej Scotti, 2018. március 26. 22:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Dobai Léda
INAKTÍV


~A macskáslány~
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 24
Írta: 2018. március 18. 13:47 | Link

Lóránt Bence

A trükköm elérte a megfelelő hatást. A fiú ijedten ugrik fel és a pálcáját nekem szegi, majd miután észreveszi, hogy ember vagyok (valami olyasmi), akkor lejjebb engedi.
- Nem prefektus vagyok, csak gondoltam eljövök egyet sétálni - nézek rá és közben alig bírom visszatartani a nevetést. Ez az éjszakai kirándulás kellően feldob és nyitottá tesz. Talán nem leszek szörnyeteg addig, amíg nem kérdez a családomról. Remélem nem fogja megtenni, szimpatikusnak tűnik.
- Ismerős vagy...Melyik házba tartozol? - érdeklődöm, majd leülök az egyik kanapéra és egy pogácsáért nyúlok. Csendesen majszolgatom, miközben próbálom felidézni, hol láttam már a fiút. Sokat ülök a folyosón egyedül a sarokban, figyelve az embereket, szóval lehet, hogy egyszer-egyszer elment előttem.
Szórakozottan körbenézek a szobán. Most látom csak, mennyire hatalmas ez a hely. A falakat mindenféle színű és mintázatú festmények borítják. Ami embert vagy állatot ábrázol, mozog. Egy puccosan felöltözött, molett hölgyet veszek észre, aki épp a lehető legtöbb megvetést sugározza felém. Arca fehér a sok púdertól és roppant magabiztos kisugárzással rendelkezik. Elmosolyodok, majd a fiúra nézek.
Azt már észre vettem, hogy szőke a haja, de azt még nem tanulmányoztam milyen rikító kék szemekkel rendelkezik. Az övéihez képest az én szürkéskékes árnyalatú íriszeim roppant csúnyák.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 514
Összes hsz: 1716
Írta: 2018. március 19. 14:50 | Link

Dobai Léda
Az egyik este 22:00 környékén

Hát ha ez így fog folytatódni, ilyen fiatalon fogok szívinfarktust kapni. Ez a lány nem normális, hogy éjjel ijesztgeti az óvatlan Eridonost. De legalább nem átkoztam le... mondjuk nem is nagyon tudtam volna mivel. Ha egy virág kinő a fülén, még lehet, hogy tetszene is neki. Nagyjából ennyi a tudásom és az is csak véletlenül sikerülhet.
- És közben ijesztgeted az arra rászorulókat, mi? - fordítom oldalra a fejem és felmérem a szöszit. Ő sem sokkal idősebb nálam, gondolom. De azért elvigyorodom én is, semmi jónak nem vagyok az elrontója, és egyébként is vicces lehetettem, ahogy halálra rémülök.
- Tényleg? Az Eridonba osztottak be. Egyébként Bence - a szemeim emelésével jelzem, hogy nem bánnám, ha ő is bemutatkozna. Mivel ezután otthagy, leülök mellé a kanapéra, nem túl közel, de nem is túl távol. Nem akarok nyomulósnak tűnni, azt nem szeretik a csajok, meg amúgy is jobban érdekel, hogy hogyan jutok vissza a szállásomra.
- Kinézett magának - pillantok a lányra, látvány, hogy a dölyfös nő mennyire nem szimpatizál vele. - Na, most mi lesz? Te tudod, hogy mi merre van? - érdeklődöm.
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. március 19. 14:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Reissner Eliza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. március 24. 12:26 | Link

Weiler Dante
- bocsánat T-T -




Akár türelmesnek is lehetne mondani, de egyre inkább kijött a sodrából. Ezentúl kétszer is meggondolja, hogy kivel fog beszélgetni, az is biztos. Hiába akarta nagyon megtudni, hogy ki volt pontosan az apja, de a saját büszkeségét sosem tudta félretenni csak úgy.
Karba tett kézzel meredt a srácra, pár percig csak nézte, nem szólalt meg. Nem akart meggondolatlanul káromkodva a fejének esni, szóval inkább bevállalta, hogy hülyének tűnjön, mint aki nem fogja fel a szavakat. Aztán sóhajtott egyet, elfordította a tekintetét.
- Svájcba jártam eddig suliba, mégis honnan tudnám a magyar töri részleteit? De ha félretennéd ezt a... khm... hangnemet, elmondanád, ki is volt ő? - Egész kedvesnek hatott, ahhoz képest, hogy épp a saját egóját dobta el.
Csak fel kéne állni, itt hagyni és a könyvtárban válaszokat találni.
Az kényelmesebb lenne, de ha már leereszkedett erre a szintre, akkor nem számít már semmi más.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2018. április 1. 17:41 | Link

Dávid
bocsi ^^"

Valahogy túlteszi magát a kezdeti idegességen, és ahogy a másik leül vele szemben és a tetoválásra kerül a sor, már csak amiatt aggódik, hogy vajon a rajza mennyire segítő, avagy épp ellenkezőleg, akadályozó. Azért próbálja elmakogni, hogy ez inkább csak egy vázlat, és ha nem pont ilyen az sem zavarja. De nem biztos a sikerben, főleg, hogy a fiú vissza is kérdez. Mintha pont azt kérdezné, amit mondott. Vagy csak akarta úgy mondani, de máshogy jött ki? Igazából nehezen tudná megmondani. Időnként ha megakad, nem is tudja pontosan, mit akart mondani és máshogy fejezi be a mondatot, de most nagyon igyekezett, hogy ez ne történjen meg.
- Ha...ha..hasonlót. Ez csak csak csak egggy elk...kkk..kkképzelés. Úgy nagy...nagyjából - próbálja meg újra elmondani. Persze ha a másiknak nincs jobb ötlete, de ezt kétli, akkor ezzel is boldog lesz. És persze bármit is talál ki Dávid, először mindenképp látni szeretné, hogy mennyire illik bele az eridonos alkotása az ő elképzeléseibe. De határozottan nyitott mindenféle opcióra.
- Csak egy r...rrr...részét. Színesben. Nem nem nem szeret..ttt..ném, ha túl fel..fel..feltűnő lenne.
Elvégre csak magának lesz. Azért, hogy mindig emlékezzen, azokra a dolgokra, amik fontosak. Hogy tudja, a "helyes út" nem mindig cukormázas.
- Mozogni a a a szelll...let gondoltam. Meg...meg...meg a t..tt...ttttűt - fűzi még hozzá, aztán lepillant a rajzra, és egy másik dolog jut eszébe, amit ő nem tudott sehogy sem a rajzba csempészni, de talán Dávidnak van rá jó ötlete. - Sze..sze...szeretnék rá vv..v...vvvizet. Va..va...valahogy. Csak n...n...nem tu...tu...tudom, hogy...
S azzal kérdőn tekint a másikra, hogy ő mit gondol erről, hogyan lehetne egy kis nedvességet belecsempészni, anélkül, hogy túl zsúfolttá válna a kompozíció.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dobai Léda
INAKTÍV


~A macskáslány~
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 24
Írta: 2018. április 3. 09:46 | Link

Lóránt Bence

- Valahogy fel kell hívnom magamra a figyelmet, ez az én módszerem. Rémült kisfiúkat ijesztek halálra - kacsintok rá és egy széles mosollyal ajándékozom meg. Nem bírok magammal, túl jó kedvem van. Mondjuk most előnyömre válik a kommunikáció, ha esetleg lebuknánk, akkor nem kéne egyedül bűnhődnöm.
- Dobai Léda vagyok, a Navinéből, örvendek! - biccentek neki mosolyogva.
Nézem, ahogy a dáma felé fordul.
- Hát igen, mint látod népszerű vagyok! Egy csomó barátom van! - húzom ki magam büszkén. Még a rideg valóság sem szomorít el, most nem. Megengedem magamnak, hogy kicsit élvezzem az életet.
Feltesz egy kérdést. Picit elkomolyodom, de a csintalan vigyor nem akar eltűnni az arcomról.
- Az a helyzet, hogy fogalmam sincs hol vagyunk. Viszonylag újnak számítok én is, viszont határozottan élvezem a helyzetet - nevetem el magam - Esetleg neked van valami ötleted?
Egy bögréért nyúlok és forrócsokit töltök bele, majd iszogatni kezdem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 514
Összes hsz: 1716
Írta: 2018. április 7. 21:23 | Link

Dobai Léda
Az egyik este 22:00 környékén

- Kisfiúkat? 15 vagyok! Ja, és nem is voltam rémült addig – fintorgok, de azért nem ítélem el a lányt, végül is én is ezt tettem volna. A bemutatkozására végleg jó kedvem lesz.
- Léda? De jó név… vagy ez így túl sablonos, nem? Mindenki azt mondja a lányoknak, hogy de szép a neved… pedig én tényleg nem hallottam még ezt – vonok vállat, mintha csak magamnak magyarázkodnék. Közben az egyik festék beleköt lédába, én pedig nem állok ezt megemlíteni neki. Nehogy már ő nyerjen!
- Igen, látom. Te ilyen népszerű Navinés vagy? Remélem nem talál meg senki minket – teszem még hozzá, mert bármennyire is népszerű, a prefik ugyanúgy megbüntetik a tilosban járókat, ha népszerű, ha nem. Persze el tudom képzelni, hogy ha valakivel jóban vagy, akkor az elfelejt megbüntetni. Szerezni kell egy prefi barátot. Ja, Molka, mintha azóta az lenne!
- Valami pihenő lehet, sok a fotel, meg a kényelem. Élvezed? Én meg azt sem tudom, hogy merre kell majd visszamenni az Eridonba – bosszankodom. De végül is legalább nem vagyok egyedül. Forrócsoki? Én is! – lépek oda és töltök magamnak. Azonnal inni kezdem és Lédát bámulom, csak úgy, semmi hátsó szándék nincs bennem.
- Kéne valamit játszani, hogy ne unjuk el a festmények bámulását, meg azt, hogy bosszantanak minket – néhány már mondja, hogy meg leszünk büntetve, stb. Kárörvendő egy népség!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Dobai Léda
INAKTÍV


~A macskáslány~
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 24
Írta: 2018. május 5. 18:12 | Link

Lóránt Bence

Bencének is jó kedve van. Úgy érzem jól kijövünk egymással. Élvezem a társaságát.
Játékot emleget. Valóban, el kéne ütnünk itt valamivel az időt. De mit is csináljunk? Áhh, megvan!
- Mit szólnál ahhoz, ha felváltva mondanánk 3-3 állítást magunkról és a másiknak ki kell találni melyik a hamis! - mosolygok rá, majd karba teszem a kezem, nem várom meg a reakcióját - Én kezdek! Lány vagyok. A csillagjegyem szűz...és hmmm...Szeretem a művészetet!
Elég egyszerű állításokat mondtam neki, de később garantálhatom, hogy nem fogom megkönnyíteni a helyzetét!
Igazából, nagyon fesztelenül érzem magam vele. Remélem ez megmarad...Szeretném, ha megmaradna...
Lerakom a forró csokival teli bögrét az asztalra és a térdemen könyökölve veszem jobban szemügyre a fiút. Honnan lehet ismerős? Egyre jobban foglalkoztat a kérdés. Azon se lepődnék meg, ha a rejtélyes családom tagja lenne, azok után, hogy létezik varázslat, úgy hiszem bármi lehetséges.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 514
Összes hsz: 1716
Írta: 2018. május 9. 11:43 | Link

Dobai Léda
Az egyik este 22:00 környékén

A helyzet az, hogy örülök, hogy nem maradtam egyedül, vagy hogy Léda rám ijesztett. ijesztőbb lenne egyedül kóborolni mindenfelé. Még az is lehet, hogy megvárjuk a reggelt itt, bujkálunk az őrjáratok elől és úgy megússzuk a büntetést. Persze nem az életét, mert olyan fáradtak leszünk, hogy fel kell locsolni minket majd egy ébresztőbűbájjal, már ha létezik olyan. Viszont valami felpörgető ital, igazán jó lenne, hogy legalább az órákon ne vegyék észre az utolsó padban a szuszogásomat. Utána a következő nap órák utáni idején úgyis a gólyalakban fogok szundizni... ahogy ismerem magam másnap reggelig. Na, de ez még soká lesz, szóval nézzük a játékot!
- Hú, hát akkor a lány vagy, az tuti igaz. A csillagjegyed nem tudom, de mivel nagyon nézted a képeket, szereted a művészeteket. Tehát a csillagjegyed nem szűz. Na, jó vagyok, vagy jó vagyok? - karba font kezekkel várom az ítéletet, miközben az én kérdéseimet próbálom összevakarni. Gyorsan meg is találom, szóval Lédát nehézségek elé állítom!
- Nézzük csak. Kergettem egy kakaóscsigát a folyosón, megcsókoltam egy lányt az erkélyen és van egy cukimuki tündéri Cruppom, Marci névvel - nos, ebből kettő tényleg igaz, szóval nem lesz egyszerű dolga, hogy megtalálja a hamist. Addig is felállok és körbejárkálok még.
- Amúgy milyen a sárgáknál? - kérdezem, hiszen még csak a saját körletemet láttam, és elvileg ez így is marad, mindig. Roppantul érdekelnek a többi háznál milyen közösségi helyek vannak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Rozsos Annamária
KARANTÉN


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2018. június 25. 22:27 | Link

Jonathan Gerhard Van den Bergh


Egy nagy köteg papírral fordul be az ajtón ebben a kora délutáni időpontban, tehát amikor még lehetséges egymás szavát hallani a teremben. A sok papír egyrészt a kérdéseit és majd a válaszokat tartalmazza, de főleg azért van, hogy a kis navinés elfoglalt benyomást keltsen bárki szembejövőben. Jó, nem, de bármekkora hamis önbizalmat fel tud használni a szentem, főleg, mert most élőszóban, szemtől szembe kell majd beszélgetnie emberekkel. Nem könnyű a mestertanoncoknak, én mondom. Az, hogy a remélhetőleg számos interjút majd ki is kell elemeznie, paradicsomi állapotnak tűnik jelen pillanatban - majd papírhalmokkal elborítva persze nem így fogja gondolni. De az az előnye meglesz annak is, hogy ott bezzeg senki nem fog rá figyelni és várni a következő kérdésre..

Az alanyok idejéért cserébe aprósüteményt és teát-kávét ígért, egyszerűen azért, mert mi egyebet kínálhatna, amiért nem kell fizetnie. Nyilván, ha egy kis aprót is mellékelne, dúskálhatna a jelentkezőkben, de erre se pénze, se gyomra nincs. Így egy csomó időbe és futkosásba került leszervezni ezt a pár embert is, aki vállalta, hogy megosztja vele a muglik és varázslók közti hasonlóságokról és különbségekről szóló nézeteit - és mivel így sincs meg a kötelező mennyiségű alanya, nem küldhet el senkit. Még leendő férjét és születendő gyermeke apját sem. Mármint, az Edictum szerint, persze - ő ne tudná, mire nem képes egy cikkíró tíz perccel a határidő lejárta előtt? Nem mintha ettől kevésbé kellemetlen lenne ez az egész, érted.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. június 25. 23:33 | Link

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

A szerelmem randevúra hívott a társalgóba. Van egy olyan mondás, hogy ha kuplerájba mész, ne csodálkozz, ha... nos tudjátok. Ugyanez a helyzet most. Mármint nem az, hogy kuplerájba mennék és ott történne, ami történne, hanem hogy a lány tetézi az amúgy is fennálló pletykákat azzal, hogy elhív engem egy ilyen mélyinterjúra. Ráadásul ilyen nevet is ad neki. Nem tudom, ezek után mire számít.
- Szia édes - köszönök rá a kanapén terpeszkedve, tenyérbemászóan negédes mosollyal edictumos szerkesztőtársamra, egyetlenemre, szívem választottjára. Elképzelésem sincs, miért élvezem ennyire ezt az eszement szóbeszédet, ami a cikk nyomán ütötte fel a fejét. Biztosan az szórakoztat, hogy látom a navinésen, mennyire kivan tőle.
- Mesélj, mit hoztál nekem! - nézek a papírokra és fordulok oldalvást a helyemen, hogy rákönyökölhessek a háttámlára és arcomat öklömre támaszthassam, ezzel még csábítóbb testhelyzetre váltva, szinte duruzsolva a leányzónak. Aztán persze jól elvigyorodom a játékon.
- A kávét két cukorral és egy kevés tejjel iszom - közlöm vele, immáron visszaváltva saját, valódi, hamisítatlan, lenéző és parancsolgató stílusomra. Hiszen ilyesmiket ígért. Kávét meg süteményt. Nem mintha ne kaphatnám meg bármikor bármelyiket. Csak meghúzom a csengőt a szobámban és jön a házimanóm. Ami az iskola házimanója, csak én kisajátítottam, de ez most mellékes. Elég az hozzá, ez a felajánlás inkább egy gesztus, viszont ami jár az jár. Én pedig behajtom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Rozsos Annamária
KARANTÉN


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2018. június 26. 23:13 | Link

Jonathan Gerhard Van den Bergh


Nézd, ez a kérdéssor iskolapéldája mindazon kiselőadásoknak, amiket az álmodó is lenyomott a bölcsészkaron: elméletileg mind tényleg nagyon érdekes, de hamar rájön az ember lánya, hogy igazából nem szól semmiről és a fülén folyik ki az agya. Kivéve, mikor valami tényleg nagyon jó témát kapott. Na, a mugli viselkedés-elemzés nem kifejezetten érdekes téma. Elméletileg az, de mostanában kezd azon tűnődni, hogy egy ilyen diplomával mégis mi a fészkes fenét fog kezdeni. Valószínűleg belekezd valami durván gyakorlatias szakma tanulásába (és abban se lesz jó).

A fentiek tudatában már előre fészkelődik kicsit, és mikor kedvenc főszerkesztője beállít és levág egy kisebb műsort, erős a késztetés, hogy a kezébe temesse az arcát, és úgy maradjon egy darabig. Ezt meg kell beszélnie a cikk írójával. Legközelebb pletykaínség idején úgy szerepeljen a rovatban, hogy három jól elhelyezett rúgással kipenderítette élete szerelmét a közös riviérai nyaralójukból. Hátha az mondjuk önbeteljesítő pletyka lenne. Mindenesetre most nem vetne meg egy kis erőszakot.

 - Szolgáld ki magad. - mutat széles mozdulattal az asztalka felé, elvégre ki mondta, hogy ő majd szervírozza is a sütit meg a teát. Ő csak felajánlja őket. Nyilván, hiszen a társalgóban amúgy is tartanak ilyesmit, neki semmi dolga nincs velük. - Köszönöm szépen, hogy vállalkoztál az interjúra. - torokköszörülés, papírigazgatás, térdek ideges keresztbevetése, és ha két idegességroham között ráér az alanyra is ránézni, felvont szemöldök, mert most tényleg? - Hadd kezdjem azzal a kérdéssel, hogy szerinted mivel is foglalkozik egy mugli viselkedés-elemző? - hátha valakinek van ötlete. Neki gyanúsan kevés van.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. június 27. 19:56 | Link

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

Még hogy szolgáljam ki magam! Úgy nézek én ki, mint aki csinált már ilyesmit valaha életében? Látszik rajtam, hogy nem igazán akarom befogadni ezt a javaslatot. Kifejezetten semennyire. Inkább körbenézek és észereveszem azt az eridonos fruskát, aki olyan nagyon pillogott felém a múltkor a folyosón. Most is találkozik a tekintetünk. Rámosolygok.
- Hoznál nekem egy csésze kávét tejszínnel és két cukorral? - kérdezem tőle nemes egyszerűséggel, elbűvölő hangon, bármiféle üdvözlés vagy akármilyen magyarázat nélkül. Tudom, hogy egyikre sincs szükség. A szöszi főnix nem foglalkozik most olyan elhanyagolható részletekkel, mint hogy ott van előttem egy kanna az asztalon, valószínűleg kávéval benne és csak el kéne készítsem magamnak; vagy hogy miért pont őt kérem erre. Helyette pislog párat, mert teljesen megilletődik attól, hogy csak így hozzászóltam, aztán már készíti is el az italt a saját készletéből. Mindezt kicsit ügyetlenül, de végül a kezemben köt ki a csésze.
- Köszönöm - bólintok neki egy kacsintással, miközben kiejtem azt a szót, amit egyébként ritkán szoktam, dehát kezdetben muszáj jobban bevonni mézzel azt a madzagot. Dobok még egy mosolyt felé, aztán már kortyolok is a kávémból és hallgatom a navinést.
- Mármint a viselkedés-elemző egy mugli, vagy valaki, aki a muglik viselkedését elemzi? - kérek némi pontosítást, szemöldökömet értőn összevonva.
- Előbbi esetben nem is érdekel, mivel foglalkozik. Utóbbiban viszont, gondolom, megfigyeli a varázstalanok viselkedését, szokásait, mozdulatait, kifejezéseit és levon belőle bizonyos következtetéseket a csoport egészére nézve. Mint amikor állatokat tanulmányoznak - vonok vállat és látszik rajtam, hogy nem hogy egy szemernyit sem zavar, hogy a mulgikat állatokhoz hasonlítottam, de pontosan ezt is akartam tenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Rozsos Annamária
KARANTÉN


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2018. június 27. 22:11 | Link

Jonathan Gerhard Van den Bergh

Az arcán még ott van az ideges félmosoly, de ő maga se törődik vele. Összehúzott szemekkel nézi a másikat, aki ilyen pofátlanságokra képes, és aprókat bólint csak úgy magának, hogy igen, tényleg vannak ilyen emberek. Szegény lánykára nem vet két pillantást se - pontosan tudja magáról, hogy ő is ugyanilyen töketlen, és fordított esetben ő is megcsinálta volna a kávét. Puszta jóindulatból és segíteni akarásból. Mert ő navinés.

 - A muglik viselkedését elemző varázslóról van szó nyilván. - pontosít amúgy tök feleslegesen, és csak egy kicsit feszült a hangja. Pontosan az ilyen hozzáállás miatt várta valamennyire ezt a kötelező feladatot. Hét év kastélybeli élet után már elég jól hozzáedződött, hát, sok mindenhez, köztük a masszív ostobasághoz is (ehhez csak tükörbe kell néznie); az olyanhoz is, ami ráadásul még nagy adag üres fennhéjázással is párosul. Elméletileg az ilyen hótbuta, de cserébe őszintén rosszindulatú vélemény színesíti a kis projektét, és nos, ez volt az egyik indoka is, amiért ezt a szakot választotta (a másik az volt, hogy úgy tűnt, itt majd lógázhatja a lábát egész nap. Nem jött be.) Hogy változtatni akar-e ezen a hozzáálláson, vagy megcáfolni, azon nem is gondolkozott még. Korlátolt vagy és ostoba? Akkor csakazértis ezzel foglalkozok, na bumm.

 - Nagyszerű. - jegyzi meg szimplán csak azért, hogy mondjon valamit; még pontosabban, hogy egyebet ne mondjon. Teljesen kizártnak tartja, hogy valaki a 21. században az ilyesmit komolyan gondolja; az arcoskodás az persze előfordulhat. Ha pedig mégis komolyan gondolja, akkor meg tökmindegy. - Mit gondolsz, van létjogosultsága a szakmának? Tanulhat egy mágus egy varázstalantól? - a perverz énje előre is élvezi a várható választ, az az igazság.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2018. június 27. 22:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. július 3. 22:52 | Link

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

A kávémat kortyolgatva, elegáns lazasággal üldögélek a kényelmes kanapén. Egyik lábam a másikon átvetve. Éppen csak a kisujjamat nem tartom el a csészétől. A navinésnak pedig alig lehet még halvány fogalma róla, micsoda csemegét fogott magának az én személyemben. Ha úgy egy éve interjúvolt volna meg, koránt sem adtam volna olyan érdekes válaszokat. Diplomatikus lettem volna. Mióta azonban az apám a tudtomra hozta, hogy véleménye szerint semmi érzékem a politikához és csak ahhoz értek, hogy bálokon fényezzem magam, azóta csúszok lefelé a lejtőn. Bár ki tudja, mások szerint ez talán fejlődés. A lényeg, hogy már nem áhítozom a régen vágyott babérokra és nem szándékozom tovább édelegni boldog-boldogtalannal. Nincsen már gátam, kimondom, amit gondolok. Vagy amit azt hiszem, hogy gondolok. Ezek a gondolatok pedig általában lenézőek, bántóak és kirekesztőek.
A következő kérdésekre adott első válaszom nem más, mint egy elszélesedő mosolyból kitörő, őszinte nevetés. Mintha csak a világ legjobb viccét mesélte volna el nekem a lány. Még körbe is nézek közben, vajon más is hallotta-e ezt az eszméletlenül szórakoztató felvetést.
- Biztos van létjogosultsága, azt viszont kizártnak tartom, hogy ez abban állna, hogy egy varázsló tanuljon egy muglitól. Inkább csak rávilágít arra, mi az, amitől legjobb óckodnunk - felelem, kávémmal kis köröket írva le, miközben magyarázok, aztán kortyolok ismét, hogy végül a csészémet letegyem elénk az asztalra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Rozsos Annamária
KARANTÉN


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2018. július 4. 15:26 | Link

Jonathan Gerhard Van den Bergh


Ő igazából arra számított, hogy kinevetik (ez pipa) vagy esetleg méltatlankodva felhorkantanak, és hosszú, lehetőleg csúnya szavakkal teli szónoklatba kezdenek arról, hogy mennyire felsőbbrendű lény is a varázsló. Úgy nagyjából-egészében ez persze még simán benne van a pakliban, de ez a válasz értelmesebb volt, mint amit a Rellonosok felétől a pletykák alapján elvárna az ember. A kis navinés meghökkent. A kis navinés az előbb teát akart inni (amit ő maga csinálna meg a két kis kacsójával), csak hogy elfoglalja magát a várt ostobaságok alatt, de a tea csak várjon türelemmel.

 - És mitől félne egy varázsló? - teszi fel az evidens kérdést. - Csak nem attól, hogy nem tud mindenben a mágiára támaszkodni, és egy fadarabbal mutogatni, hanem magának kéne kitalálni mindenre a megoldást? - ami persze nem mindig jobb, mint a könnyebb, gyorsabb, egyszerűbb mágia, de legalább egy unatkozó muglinak se jutna eszébe olyan varázslatot faragni, amivel, teszem azt, egy egeret lehet pohárrá változtatni. Már csak azért sem, mert az nem higiénikus.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. július 4. 21:25 | Link

David

A kényelmes kanapén heverésztem Cilivel és a golymók-családommal a Társalgóban. Mindenhová követnek, és elég nehéz rábírnom őket arra, hogy maradjanak a szobában. Mivel a szobatársaim nem voltak bent, a napi limitált tanulásomat megcsináltam, nem volt kedvem egyedül kuksolni, úgyhogy inkább kiültem a társalgóba. Mi van ma, emberek, hogy itt se lézeng senki? Ez így dögunalom.
Ez a hétfő délután ritka pocsék, vagy csak én lövöm be rosszul a célirányokat. Olvasni marhára nincs kedvem, úgyhogy csak hallgatom a cicám, Cili dorombkoncertjét, és simogatom a hátát, meg az új kedvenceimet. Nem tudom, kitől vannak, de biztos, hogy nem hagyom cserben őket, és a picuroknak találok gazdit. Anya csak egyet engedélyezett megtartani, az anya-golymókot. Olyan édi, bolyhos és rózsaszín, egyből levettek a lábamról.
Hétköznap délután lévén, a legtöbb diák biztosan magol, én viszont nem tartoztam a magolósok közé. Semmi értelme a magolásnak, pláne, ha az órákig tart. Az maximum a rövid távú memóriámban tárolódna, és nem mennék vele sokra a dogáknál, vizsgáknál. Amúgy se lesz mindenre szükségem abból, mait megtanulok, noha nem árt, ha minél többet tudok, de annyira nem vagyok kitartó ebben.
Világos, mi az én problémám: hobbi&elfoglaltság-hiány. Nagyon kéne egy szabadidős tevékenység, ami ezt a felesleges időhalmazt hasznosra és tevékenyre váltja fel, és még az én felesleges energiatömegemet is levezetné. A kviddics megfelelő lenne, ha nem tojnék ennyire a magaslati helyeken.
Most unalom a köbön van, hacsak nem agyalok ki valami jó kis apró balhét, ami nem annyira illegális, és több ember is bevonható. Gyűlölöm a semmittevést, amikor semmi nem történik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
King Jr David
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 189
Bodza Edina Gyöngyvér
Írta: 2018. július 4. 22:15
| Link

A mai napon nagyon unatkoztam és úgy gondoltam, hogy el megyek a társalgóba mert még nem is voltam ott. Sokat járkáltam össze vissza mikor végre el találtam a célomhoz. Mikor be léptem láttam, hogy elég kevés emberke van a társalgóban, enne kicsit örűltem is mert nem szeretem a tömeget és egy nagy társas lény sem vagyok ezért örűltem neki. Nem tudtam igazábol, hogy most azért kapta a nevét, hogy társalogni kell a többiekkel, de lehet. Pár embert láttam, valaki tanult valaki meg kis cicákkal tőltötte az unalmas idejét. Pár perc gondolkozás után el indultam a macskás lányhoz, olyan szimpinek tűnt, le is ültem mellé egy székre. - Szia, látom te is unatkozol. Szóltam hozzá egy mosollyal az arcomon.
Utoljára módosította:King Jr David, 2018. július 4. 22:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. július 6. 21:36 | Link

David

Merlinre, meg vagyok mentve! - Ő, helló, igen. Te is?
Na, ez jó gyenge eresztés volt a részemről, de már kezdtem kevés híján elaludni Cili dorombolásának hangjára. Lehet, ha tíz perccel később jön ez a srác, és szólít meg, addigra horkoltam volna, vagy csámcsogtam volna, vagy egyszerre a kettőt.
Kíváncsi lennék, Lilith és Rebi hogy tudnak tőlem aludni... vagy tudnak-e egyáltalán. Rájuk kérdezek, ha eszembe jut valamikor. Valaha. A távoli jövőben, ismerve a memóriámat.
- Van valami ötleted, mivel lehetne elüldözni az unalom-szörnyikét? - Oooké, Dina, ha eddig nem nézett idiótának, most már biztosan. Pedig nem is vagyok szöszi, vörös vagyok. Most már megint, kivasalt hajjal. Hát, nem lett valami egyenes az eredménye, de azért elégedett vagyok vele. Ettől egyenesebb úgy sem lesz, és mire felérek a toronyba, valószínűleg visszagöndörödik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
King Jr David
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 189
Bodza Edina Gyöngyvér
Írta: 2018. július 6. 22:12
| Link

A lány barátságosan fogadott engem és örűltem neki, hogy itt csak barátságos emberek vannak, de nem mindenki. Elég lusta napom van ma amit nem szeretek, ilyenkor az élethez is alig van kedvem, de remélem vele el űldözzük az unalom-szörnyikét. - Nincs ötletem, szeretnél sétálni valamerre? Úgy gondoltam, hogy a séta jó mert én olyankor szoktam beszédesebb lenni mikor sétálok. - Vagy ha nem szeretnél akkor maradhatunk itt bent is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. július 6. 22:27 | Link

David

Na, már nem vagyok egyedül az unatkozással. Hihetetlen, hogy még egy eridonos számára is létezhet olyan, hogy unalmas nap. Valahogy nehéz elhinnem, hogy az állandó pörgések közepette tényleg létezik olyan, amikor csak le kéne lassulnom, de valahogy képtelen vagyok erre. A pörgés a lételemem, engem nem kötnek le pepecselős, lassú elfoglaltságok. A kaland, az izgi éltet. Hogy történjen végre valami.
- Nincs túlzottan. A séta jó lesz, ha nem zavar ez a mini-állatkert – mutattam Cilire, és a kis golymókjaimra. Heten vannak, az anyagolymókkal, Fluffy-val együtt. A kicsiket szeretném lepasszolni, nem azért, mert nem lennének aranyosak, sokkal inkább azért, mert igaza van az anyukámnak. Nem tudok ennyi állatért felelősséget vállalni, pláne, hogy egyszerre két suliban is tanulok, az egyiken levelezőn, úgyhogy duplán lemerít a szellemi elfoglaltság, és még mellettük emberi kapcsolatokra is kell időt szánnom.
Valahogy meg kéne tanulnom jobban menedzselni az időbeosztásomat.
- Merre menjünk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. július 6. 23:44 | Link

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

Miközben a kis navinés interjúztat, az idő nagy részében egyáltalán nem is rá nézek. Inkább figyelem a társalgó többi népét, még akkor is, amikor éppen mondjuk felelek egy kérdésre. Mikor végzek a kávémmal elfintorodom magán a tényen, és visszalebegtetem az üres csészét az asztalra. Nem fogok előre hajolni, olyan kényelmesen vagyok.
- Mintha a muglik képesek lennének két gallyat keresztbe rakni, ha elromlik valamelyik elektórnokis kütyüjük - horkantok és gondolom, mindenki sejti, hogy nem a paródia kedvéért vagy bármi hasonló okból mondtam az elektronikust így, ahogy, hanem bizony azért, mert ilyen szinten nem vagyok otthon a varázstalan dolgokban és megnevezéseikben. Csakazértsem akarok semmit tudni róluk.
- Attól kell félnünk egy ilyen helyzetben, hogy lesüllyedünk egy bizonyos szintre, ahol ott is tartanak minket - világosítom fel róla, most kivételesen rápillantva, és minden szavamat áthatja a végtelen sekélyesség. Talán kicsit már én is unom a saját szövegemet, a hangomat viszont egyáltalán nem, ahogy azt sem, hogy én legyek a középpontban, szóval ez valamicskét javít a beszédem elcsépelt mivoltán.

***
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél

Oldalak: « 1 2 ... 18 ... 26 27 [28] 29 30 ... 34 35 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet