36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 38 39 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. december 22. 23:02 | Link

Merse.


A kezdeti döbbenetet és sokkot az ajtóban a távozás során átváltotta valami csalódottság. Azért annyit elvártam volna tőle, hogy legalább nekem is mond valamit, ha más nem, akkor pusztán boldog karácsonyt kíván. De még ennyire se tellett neki. Ennek ellenére képtelen voltam mérges lenni rá. Inkább újfent belöktem az ajtót, ám eddigre arcát már lehajtotta, hogy ne láthassam megigéző szemeit. A manóba is, ma este hadd legyen az, amit én szeretnék! Egy ideig viaskodtam önmagammal, aztán a szív győzelmét támasztja alá, miszerint a helységbe belépve magam mögött halkan betettem az ajtót a keretébe és odaosontam Merséhez. A földre csüccsentem le a fekete nadrágomban és barna, kötött, rénszarvasos pulóveremben. Jobb térdét simogattam fel-le ritmikusan. Amint beljebb léptem a szobába, rögtön megéreztem, hogy valami hatalmas baj van, már csak a kisugárzása végett is, és mert előlem nem tudja elrejteni a könnyeit annyival, hogy lehajtja a buksiját. Én ezt ösztönösen megérzem.
A lábához bújva egy echte original angol dalt kezdtem el dúdolni, énekelgetni a magas, vékony szoprános hangomon. Magam sem tudom, hogy miért pont erre esett a választás, de reméltem, hogy legalább egy hangyányival jobb kedvre tudom deríteni, ha már egyszer szét kellett mennünk. A mai napig nem mondta meg, mégis mi történt vele, talán már soha nem is fogom megtudni az okát annak, amiért azt a zaklatott levelet akkor megírta.
Nem szoktam énekelni. Ezt tudja Ő is.... Azt hiszem indulnom kéne. De nem! Az ok nélkül nem megyek el.


DALOCSKA
Utoljára módosította:Schlett E. Lilla, 2014. december 22. 23:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. december 23. 00:45 | Link

Kiranella Amorden

Ahogy ültem a kanapén a gondolataimba merülve, hirtelen betoppant egy apró, számomra mégis különös állatka valamivel a szájában. Furcsa és meglepő jelenség volt, ahogy a vállamon landolt az apróság.

-Hát te kinek vagy a kis kedvence?

Kérdeztem az állatkától, mintha válaszban reménykedtem volna. Éppen simogatni kezdtem a kis mókust, mikor egy lány toppant be. Hirtelen fel sem eszméltem, hanem csak arra tértem magamhoz, hogy hozzám szólt.

-Szia! Nem zavartatok meg.

A szelíd mókust finoman elkapván, átadtam a lánynak.

-Úgy sejtem, ez a kis édes állatka a tiéd. Te jó ég, most látom milyen csinos vagy. Csak nem a bálra készülsz?

Kezdtem elvörösödni, zavarban is voltam. Akkor esett le, hogy gyakorlatilag egy angyal volt előttem. Csupán szememmel mértem végig a lányt. Valami volt benne, amitől zavarba kerültem. Talán a szépsége, vagy a finom illata? Nem tudtam eldönteni.

-Oh, bocsánat! Faragatlan vagyok. Kilt Zoltán vagyok!

Kezem nyújtottam felé, picit előre hajolva. Reméltem, hogy kezét felém nyújtja így kézcsókkal üdvözölhettem őt. Nyugtattam magam, hogy nem történhetett semmi baj sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Írta: 2014. december 23. 11:09 | Link

Lilkó.


Érintés a térdemen. A zokogás még erősebb lett, hiszen ahol hozzám ért, ott perzselt minden, érintése nyomán bőrömbe visszatért az élet. Nem akartam elrontani a szentestéjét. Nem akarom rárakni az összes terhemet, nem akarom, hogy sírni lásson.
Énekelni kezdett, amire megdermedtem egy pillanatra, még a sírásom is elfojtottam, csak hogy hallhassam a hangját. Még sosem énekelt nekem. Milyen gyönyörű, csilingelő énekhangja van!
Könnyeim fátyla közül Lilkó felé pislogtam. Minden porcikám azt kívánta, hogy jöjjön hozzám közelebb és öleljen át, hogy érezhessem az illatát. De nem, mert szakítottam vele. Hiszen mind tudjuk, hogy nem érdemlem én ezt... már egyáltalán az is túlzás, hogy itt van velem.
Ahogy tekintetünk összefonódott, a történtek, mint a gát fölött elsikló árvíz, törtek ki belőlem.
- Dotya... - nyögtem. - Ő... ő... - nagyot szipogtam, majd megköszörültem a hangom. Felegyenesedtem, letöröltem a könnyeim a szemem alól. Összerántottam magam egy pillanatra. Hiszen ő sosem akarná, hogy drámázzak. - Szóval... holtan találtak rá... - mondtam halk, remegő hangomon. - Fogalmuk sincs, mi történt.
És tényleg, senki sem tudja. Semmilyen testi nyoma nem volt annak, hogy Dotya már nincs az élők között - halálos átokra gyanakodnak, de a mugli hatóságokkal csak most sikerült felvenni a kontaktot, az aurorok hamarosan nyomozni kezdenek.
Minden porcikám azért sajgott, hogy Lilkót a karjaimba zárhassam. De ez már nem fog megtörténni.
Dotyát sem tudom megölelni többé.
Senkit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. december 23. 14:44 | Link

Merse.


Hangocskámra mintha elcsitult volna. Tisztán éreztem, ahogy a remegése kezd megszűnni, pillantása rám siklik és egy mukkot sem ad ki. Miért dobtál el magadtól, Merse? Illetve.. persze, hogy ezt tetted. Buta vagy Evelin Lilla, mégis mit gondoltál? Majd minden rendben lesz? Nézz már végig magadon, tündérkém. Senki és semmi se vagy hozzá képest. Mit reméltél? És minek? És miért nem fogod neki soha visszaadni a pulóverét?..
Hangom alábbhagyott a dal végére érve, félőn emeltem rá tekintetem. Pillantásunk úgy fonódott össze, mint bármikor korábban, ám mintha most a megnyugvás helyett csak még inkább a szakadék szélére löktem volna. Megrázkódott, felegyenesedett. Arca csillogott a fényekben, főleg ott, ahol könnyei lecsordultak szemeiből, patakocskát végva maguknak, hogy végül az álla alatt összegyűljenek és ruhájára cseppenve ott száradjanak meg.
Elmondta az okot. Annak, amiért megírta azt a levelet, ahogyan megírta, miért írta. Dotya meghalt volna? Istenem, szegény fiú! És még én voltam elkesederve! Mi az én kínom az övéhez képest?
Csendben, szó nélkül, a térdére támaszkodva felnyaláboltam magam és mellé telepedtem. Ilyenkor nem nagyon lehet mondani semmi vigasztalót vagy bármit, ami könnyít a lelkén. Képtelenség. Oldalt néztem egy pár pillanat erejéig a profilját, mely még innen is olyan meggyötörtnek tűnik, hogy leírni nem lehet. Jobb kezem a hátán végigsimítva, bal pedig egyenesen úgy indult, hogy magamhoz öleljem vállait, fejét, egész lényét, testének hozzám távolabb eső kezein pedig összekulcsolva ujjaimat nem eresztettem el Mersét.
- Ki fogják deríteni, hogy mi történt. Hidd el. - magam sem értem pontosan, hogy mi a célom ezzel az öleléssel, de.. már annyira hiányzott. Ő is és ez az érzés. Mindjárt el fogom engedni, tudom, már nincs messze az a pont. Hamarosan itt van. A nyakamon ül. El kell eresztenem. El fogom. Muszáj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Írta: 2014. december 23. 15:02 | Link

Lilkó.


Minden apró hang, amit kiadott, csillagokként omlott a fejem fölé, és hirtelen a téli éjszakában voltam a hóban, mint mikor négy éves voltam. Mint mikor annyira nagy volt a hó, hogy nem láttam, hol vannak a szüleim, és kétségbeesetten kiabáltam utánuk.
Szavait légáramlat követte, egyszer csak ott találtam magam mellett Lilit, ezt a gyönyörű teremtményt, amint épp a hátamat simogatja és lassan körém fonja karjait.
Öleltem, és nem voltam hajlandó elengedni. Mintha az utolsó mentőöv lenne ő egy feneketlen tóban, mintha az egyetlen hangot fognám a csöndben.
Hirtelen megéreztem, hogy szenteste van. Hogy ez a szeretet ünnepe, és én itt sajnáltatom magam. Mély levegőt vettem, s az idő közben újraindult fájdalomkitörésem megpróbáltam lecsitítani egy kicsit. Bár hátam még mindig rázkódott, legalább néma voltam.
Nem akartalak elhagyni. - sírtam magamban, de nem mondhattam ki. Szavak nélkül próbáltam belé kapaszkodni, s bár éreztem, hogy szorítása mindjárt meglazul, én nem akartam elengedni őt, soha többé nem akartam külön lenni tőle. Mint egy gyerek.
Megpróbált elengedni.
- Kérlek ne. - nyögtem halkan, s még abban sem voltam biztos, hogy hallotta egyáltalán elhaló szavaim.
Nem tehetem ezt vele. Olyan, mintha játszanék vele.
- Bocsánat... - suttogtam.
Abban a pillanatban nem tudtam eldönteni, hogy miért kérek bocsánatot: azért, mert sírva lát engem; mert elrontottam a karácsonyát; mert szakítottam vele; mert megkértem, hogy ne engedjen el, mikor én írtam neki; vagy mert szeretem.
Fizikailag nem voltam képes elengedni. Egyszerűen megijedtem a gondolattól... erőteljes szorításom azonban határozott ölelésre szelídült, közelebb vontam őt magamhoz, és megint úgy karoltam őt át, védelmezve, mikor valójában nekem lett volna szükségem erre; legalábbis a némán patakzó könnyeimből ez volt kiolvasható.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!
Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
Írta: 2014. december 23. 15:03 | Link

Alíz
(bocsánat a késésért)


 Alíz igazán kedves, és biztosít, hogy egyszer majd elolvassa a könyvet, amit ajánlottam neki. Ez nagyon rendes tőle, hiszen vannak olyanok, akik csak kijelentenék, hogy nem olvasnak és kész. Az ilyenek miatt mindig egy kicsit fáj a szívem. Nem tudják, mitől fosztják meg magukat azok, akik a könyvek ellenségei. Nem mondom, hogy fel sem kéne nézni a lapokból egész nap, de azért néha nem árt elolvasni egy-egy oldalt, fejezetet. Szokás szerint nem tudtam befogni a számat, és ennek köszönhetően megint egy olyan kérdés csúszott ki a számon, aminek nem kellett volna.
- Hát, sajnálom – mondom, de igazából nem tudom, mit is kéne reagálnom. Jól belemásztam a dologba, nem kellett volna olyan kíváncsinak lenni, és mindenbe belekérdezni. Persze ezek után már nincs visszaút, és folytatom a kérdezősködést. Szerencsémre Alízt talán nem bántottam meg ezzel, és nekem tényleg nincs rossz szándékom. De kapok választ, amire oda is figyelek, kicsit elhelyezkedve ültömben.
- Azt hiszem nem lehetett könnyű – Nem tudom azt mondani neki, hogy átérzem, mert én egy „tökéletes” családból jöttem, de az biztos, hogy nem minden volt neki fenékig tejfel.  - És itt jól érzed magad? - kérdezem halványan elmosolyodva. Nem úgy tűnik ugyanis, mintha Alíz annyira búskomor lenne, és szenvedne attól, hogy itt kell lennie. Nem tudhatom, hogy hány embernek mondta eddig el a történetét, de nagyon jó érzéssel tölt el, hogy habár kicsit tolakodóan kérdeztem rá, elmondta az igazat. Lassan nyújtózok egyet, majd a háztársam felé fordulok.
- Lassan vissza kéne mennem a klubhelyiségbe. Nincs kedved velem tartani? - kérdezem felállva. Igazán szívesen venném a társaságát. - Jó, igazából azért is örülnék neki, mert nem vagyok benne biztos, hogy visszatalálok az Eridon falai közé – elnevetem magam, ahogy hozzáteszem ezt a kis apró információt. Nem tartok én térképet a fejemben, hogy rögtön megjegyezzek mindent, meg az egész kastély alaprajzát, így kissé kínosan tekintek Alízra. Ha jön ő is, akkor együtt megyünk, ha nem, akkor elköszönök és megpróbálok visszatalálni a főnixek fészkébe.

//Köszönöm a játékot! Smiley//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. december 23. 15:22 | Link

Merse.


Hát mégis visszaölelt! Könny gyűlt a szemembe, mi tagadás. Az ölelésem lazult, éreztem, hogy el kell eresztenem és szenteste ismét annyira lenyűgözött azzal a két szavával.. Újfent a világ legboldogabb lánya voltam, még akkor is, ha már nem lehet közöttünk semmi, de.. de mégis most kért meg, hogy maradjak itt vele. Ne menjek el. Ne hagyjam el. Én pedig boldogan hagytam,hogy eddigi szorításunk kényelmes ölelésbe lazuljon, arcom vállába fúrtam, apró testemet próbáltam közelebb vonni hozzá és egészen odasimulni Merséhez.
- Ne. Ne kérj bocsánatot. Semmiért. - nem lettem volna képest most arra, hogy ezeket végigzongorázzam a buksimban. Majd holnap már meg fogom tenni, vagy az azt követő napon, de jelenleg ez biztosan nem menne.
Másodpercekkel később egy kisebb csapat vihorászó, festett-szőke hajú lánysereg lépett be az ajtón. Beletellett vagy egy bő fél perc, mire felfogták, hogy veszettül zavarnak, akkor viszont pukkadozva, ajkukat beharapva kivonultak egy halk elnézés kíséretében. Eddigi feszültségem alábbhagyott, hátradőltem a kanapé támlájára Mersével együtt, majd valami kényelmesebb pozíciót felvéve még mindig csak bújtam hozzá, mint valami kiskutya.
- Én viszont nagyon sajnálom. - ennél többre nem futotta, bármennyire igyekeztem volna. Meg aztán biztosan ezren mondták már neki ezt a mondatot, a könyökén jöhet ki, sőt, bizonyosan már meg is utálta ezt a kifejezést. Bár tudnék neki segíteni valahogy! - És hogy-hogy itt vagy.. egyedül..? - félve tettem fel a kérdést, szememmel az övét keresve onnan a "smoke weed" pólójáról felpillantva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2014. december 23. 22:41 | Link

Kilt Zoltán

kinézet


Zavartan mosolyogva veszem el Csipetet a fiútól, aki elsőre is nagyon szimpatikusnak tűnik. Kis mókus barátom, mintha pontosan tudná, hogy ezennel vége a fogócskának, a vállamra ugrik én meg a fejdíszemet kezdem babrálni a kezemben amit végre szerencsésen visszaszereztem tőle, hála új ismerősömnek Kilt Zolinak. Most már a nevét is tudom, hogy bemutatkozott. Kicsit zavarban vagyok, mikor a ruhát említette kedves volt, de azért mégis csak ciki, mert nem tervezetem, hogy ebben fogom végig rohanni az iskolát. A bókra egy kicsit ki is pirosodtam érzem. Lehet, hogy ennyire zavarba jöttem? Igen, ez a helyzet. Remélem, azért nem látszik nagyon, hogy elvörösödtem. Olyan aranyosnak tűnik ez a srác, ahogy a kezét nyújtja, milyen udvarias, máris mosolyognom kell.

-Igen az enyém köszönöm, hogy megfogtad. Én Kiranella Amorden vagyok. Igazán örülök, hogy megismerhettelek.

A kezemet nyújtom felé reflexből, ahogy meglátom, hogy ő is nyújtja. Közben mosolygok rá még mindig ami nem nehéz, mert nagyon kedvesnek találom a gesztust.
 
-Ami a ruhát illeti,  én arra gondoltam  lehet, hogy elmegyek a bálba, de nem vagyok még biztos benne. Csak felpróbáltam, hátha kelleni fog, akkor szaladt el Csipet én meg utána.

Bajkeverő mókus barátom, mintha csak tudná, hogy ő került szóba cserreg egy kicsit és a vállamon elhelyezkedve kinyújtott nyakkal nézegeti Zolit kíváncsian. Igazgatom a ruha alját, kisimítva azt egy párszor, bár nem tűnik gyűröttnek, de azt hiszem zavarban vagyok még mindig.

-Én elsős Rellonos diák vagyok. Te melyik házba lettél beosztva?

Kezdeményezek beszélgetést, mert szimpatikus nekem elsőre is ez a fiú, igazán jó fejnek tűnik.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. január 5. 22:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. december 26. 21:33 | Link

Kiranella Amorden

Ahogy kedvesen mosolyog és átveszi a mókust, mosolygok én is. Lehet, hogy a pillanatnyi érintése okozta, de tudom, hogy selymes a bőre.

- Részemről a megtiszteltetés!

Megtudom, hogy a ruha, csak próba, ha elmegy bálba. Hát nem tudom, nekem is megfordult a fejemben, hogy elmegyek, de letettem róla. A kötelezőkön ott vagyok, de csak mert muszáj.

- Akad partnered a bálra? Csodásan festesz és kár lenne, ha elszalasztanád.

Megtudom, hogy elsős és Rellonos. Ettől kicsit meglepődök, hiszen ily kedves ember ritkán kerül oda. Bár akad kivétel nem is kevés, nem is vagyok velük előítéletes sem.

-Jómagam Levitás vagyok, harmadikos diák.

Gondolkozok, vajon mit lehetne még beszélni vele.

-Ülj csak le, nem harapok. Mi a hobbid?

Érdekelődök a lány szabadideje felől. Remélem nem veszi tolakodónak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2014. december 27. 15:45 | Link

Kilt Zoltán

kinézet

Végül is nincs más dolgom és a futkosás is kifárasztott, így leülök. Kis zavarom nőt egy méretet, ahogy a bál került szóba és a fejdíszt az ujjaim között forgatva most sütöm le a szemeimet és úgy válaszolok.

- Az igazat megvallva nincs partnerem a bálra, azt gondoltam egy barátom elhív, de aztán mégsem így lett így most nem tudom, de köszönöm a bókot ami a ruhát illeti.

Sóhajtok egy kicsit, mert nekem egyáltalán nem öröm, hogy ez így alakult, de aztán mosolygok egyet felpillantva Zolira.  Szóval egy harmadéves kedves Levitással hozott össze a véletlen.

-A hobbim? Hát szeretek olvasni és bájitalokat keverni, igaz még nem sokat tudok tökéletesen megcsinálni és persze ő a legfőbb hobbim mostanában.

Mutatok nevetve kis mókus barátomra, aki már az ölembe landolt miközben beszélgetünk és nagylelkűen hagyja magát simizni.

-Te kivel mész a bálba?

Kérdezem csak úgy mellesleg és próbálom elnyomni magamban a savanyú érzést, hogy én egyre inkább úgy fest nem megyek.

-Neked ez már biztosan nem újdonság, nekem ez lett volna az első karácsonyi bálom a suliban.

Valahogy már megint sóhajtanom kell, de igyekszem észrevétlenül tenni elvégre, ha bál nincs is, de megismertem az előbb egy nagyon kedves és aranyos fiút ez mindenképpen jó dolog. Mosolyogva várom a választ, vajon melyik szerencsés lányt viszi magával táncolni, bár teljesen feleslegesen kérdezem, mert nem sok harmad évest ismerek így teljesen mindegy mit fog válaszolni, de témánk legalább van. Közben Csipet egy lendülettel átugrik Zoli mellé és cserreg egy sort kis mókus hangján.
 
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. január 5. 22:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2014. december 28. 17:41 | Link

Fanni
~ Zárás


Nem hallott még a könyvről, még csak sejtése sincs arról, hogy miről is szólhat, de ha Fanni azt mondja, hogy jó, hát akkor nem lehet rossz. Végtére is a háztársa, na meg igen kedvesnek tűnik, hazudni biztos nem hazudik. Egyszer majd biztosan elolvassa, meg is ígérte most a lánynak. Azonban egyelőre maradjunk a tankönyveknél, amelyekkel érkezett. Még azokkal sem tud mit kezdeni, nem lenne jó, ha most egy teljesen más témájú kötetbe kezdene és az iskolát pedig elhanyagolná.
- Ez van - vonja meg a vállát, de nem mond többet. Igazából nem is tud. Sosem kedvelte azt a témát, amiben magáról kellett mesélnie. Sok embernek nincs is köze az életéhez, Fannit most még is beavatta a dologba és akár mennyire is rossz neki erről beszélnie, még is erről van szó. Tehát csak magát okolhatja a dolog miatt, akár mennyire is csak kicsúszott, vagy nem csúszott ki. Furcsa az élet. A legjobb barátnőinek halvány sejtelme sincs a dologról azt illetően, hogy Alíz rokonai valójában nem is a vérrokonai, a most megismert Fannival pedig úgy öt perce erről beszélhetnek. Talán még sem kellett volna ennyit beszélnie, akkor talán nem járt volna el a szája.
- Nem... viszont amikor az új családomhoz kerültem, úgy éreztem, hogy kaptam egy második esélyt. Amit mindenki megérdemel - zöldjei még mindig az ablakra merednek, kezd úgy beszélni, mintha valami filmből szedte volna a szöveget. Pedig ezt igazából a nevelőanyja mondogatta mindig. Mármint a második esélyes dolgot. - Persze, nagyon sok barátot szereztem már és... igazából ők nem is tudják, hogy én nem vagyok olyan gyerek.
Elhúzza a száját, szemeit lesüti és igazán most gondolkozik csak el azon, hogy talán be kellene avatni a lányokat a dologba. Elvégre még is csak ők azok, akik elvileg a legközelebb állnak hozzá, úgy illik, hogy tudnak a dologról. Viszont Alíznak sem könnyű erről beszélnie, így érthető módon húzza a dolgot egészen addig, amíg csak lehet. Viszont most már nem sokáig lehet ezt húzni. Előbb vagy utóbb úgy is meg fogják tudni a dolgot és ha nem ő mondja el nekik, akkor talán ebből is lehet egy nagy veszekedés. Olyat viszont a lány nem akar. Nagyon nem.
- De persze, elkísérhetlek - mosolyog a háztársára és a könyveit lassan egymásra csúsztatja. A legjobb lesz, ha még egyszer átgondolja ezt az elmondás-dolgot és végül dönt. De majd csak, miután Fanni már a klubhelyiségben lesz. Végig mosolyogva sétálja végig az utat a társalgótól az Eridonig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. december 28. 22:27 | Link

Kiranella Amorden

Megtudom, hogy nincs partnere a bálra, ami egy kicsit elszomorít. Hisz ilyen szép teremtésnek ne lenne párja? Az kizárt dolog. Mosolyától zavarba kerülök. Ilyen nincs. Most meg mosolyog, így enyhe bánatom elmúlik.

-Örülj neki. Én nem szeretem a bájitaltant. Nekem a jóslástan jobban tetszik. Bár nem vagyok benne vérprofi. Aranyos mókus!

Kuncogom el magam a végére. Mosolyogva pillantok előbb a lányra, majd a puhaságra és ismét a lányra.

-A bálra nem terveztem menni, így senkit nem szándékoztam vinni. Hát nekem már nem új dolog, de az első eléggé meghatározó tud lenni. Bár ha jól emlékszem azt is kihagytam. Szóval ha most mennék, nekem is első lenne.

Meglepődök, ahogy a kis szőrmók mellém ugrik és elkuncogom magam, amikor megszólal a maga módján.

-Enni való a mókus. Jut eszembe. Mivel említettem, hogy meghatározó, lenne kedved elmenni a bálba? Velem.

Ajánlottam fel a kedves és már nem oly idegen szépségnek. Reméltem, hogy helyesen dönt, bármit is mond rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Laura Caradi
INAKTÍV


Life happens
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 54
Írta: 2014. december 28. 22:46 | Link

R. Annamária

Az ücsörgésből és hajtincs csavargatásból még sosem születtek konkrét, kézzel fogható eredmények. Márpedig Laurának most erre volna szüksége, hogy kicsit feledhesse búskomor hangulatát a hirtelen –és szüleire oly nagyon jellemző széllelbélelt- elszakadás miatt. Már érik a gondolat koponyája mélyén, hogy tollat és papírt ragadva levésse szemrehányó gondolatait édesanyjának. Azzal is tisztában van, hogy ennyivel maradna, mert a mama szabad szellemiségű, egyszerűen életre nevelésnek fogja fel, hogy elhozták a férjével egy szem lányukat Magyarországra, ők mentek a maguk dolgát intézni, Laurát pedig kipottyantották eme szent helyen, hogy boldoguljon. Hogy is hívják ezt? Spártai nevelésnek? Nem, az jobban tükrözi a kegyetlenül erőskezű gyermekgondozást. Ez inkább felelőtlen hozzáállást. Hiába próbálta tizennégy év alatt a szülei tudtára adni, hogy kilóg a lóláb, nem értették meg, és ha idáig nem aratott sikert, alighanem ezután sem fog. Jobb lesz a jelenlegi helyzetével kezdenie valamit.
Ha jobban meggondolja, egészen otthonos helyre érkezett: a háza békés, hívogató, és sárga (imádja a sárga színt), meg unikornisos (ez a varázspacikról szóló fejezet ugyan kimaradt az életéből, de még pótolhatja). Néhány emberrel is sikerült már szóba elegyednie egészen a köszönésig. A „Ciao”-t úgy látszik, megértik a magyarok, de ennél tovább nem viszi az olasz tudásuk. Lényegében a hivatalos szervekkel is csak úgy értett szót, hogy valamiféle bűbájt használhattak, mert hogy tolmács nem volt jelen, arra mérget vesz még most is.  Erre a helyiségre merő véletlenből akadt rá, miközben bóklászott a kastélyfalak között egy órával ez előtt (udvarias kifejezés arra, hogy eltévedt), de olyan melegséget árasztónak tűnt, hogy érezte, itt kell maradjon egy kicsit, hátha képes lesz rendet teremteni szárnyaló gondolatai között. Ha előrébb nem is jutott a gordiuszi csomó megoldását illetően, legalább a kedélye nagyon ramatyból semlegessé hígult fel. Amúgy a bent lévők üdvözlését ugyan megejtette, de ennél tovább nem vitte a beszélgetést, mert erősen kételkedett benne, hogy anyanyelvében jártas emberre akadna, és a furcsálló tekinteteket inkább elkerülte volna. Így most határozottan meglepi, hogy mellette csendül fel egy igen kedves, kellemes hangocska, melynek hangsúlyából ítélve kérdés lehetett… magyarul. Ajvé!
- Ne haragudj, de… fogalmam sincs, mit kérdeztél. – Közli mindezt igencsak zavarodott, sajnálkozó arckifejezéssel olaszul a közelében álló, felé fordult, kedves arcú lánnyal. A hajfonást egyből abbahagyta, és most éppen teljes testével a kérdező felé fordulva próbálja kézzel-lábbal elmutogatni, hogy „Non capisco ungherese”, azaz „Nem értem a magyar nyelvet” .
- You… English… speaking? – Esetleg még a gyér angolját megpróbálhatja, amit felcsippentett viharos iskolai tanulmányai során (hogy ez eddig miért nem jutott eszébe?) .
Utoljára módosította:Laura Caradi, 2014. december 29. 10:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2014. december 29. 09:20 | Link

Kilt Zoltán

kinézet

-A jóslástan tényleg jó, az is érdekel, de a bájital tan azért mégis csak jobban.

Mivel úgy tűnik Zoli személyében nem akadtam, bájital rajongóra, inkább hanyagolom a témát. Végül is nem találhatja mindenki olyan lenyűgözőnek a bájitalokat, mint én. Csipet nagyon gyorsan megkedvelteti magát, amilyen kis cuki, úgy tűnik új ismerősünk is hamar megkedveli. Mikor megtudom, hogy nem megy a bálra és az előzőt is kihagyta meglepetten pillantok rá. Valahogy ez a lehetőség eszembe se jutott, vele kapcsolatban. Mikor aztán elhív még meglepettebben nézek. Nem igaz, hogy ilyen mázlim van, végül mégsem hagyom ki? De aranyos tőle! Vajon a barátaim együtt mennek? Ott lesznek egyáltalán? Hirtelen támadt örömömben száguldanak a gondolataim, aztán eszembe jut, hogy még nem is válaszoltam a meghívásra. Sugárzó mosollyal nézek a mellettem ülőre, mert minden kétséget kizáróan nagyon örülök a lehetőségnek.
-Lenne kedvem… vagyis kedves ötlet tőled… szóval igen, szívesen elmegyek veled.


Na jó, ez megint kicsit égő volt, lassan nem tudok egy ép mondatot kinyögni jobb, ha elköszönök mostanra mielőtt végképp zavarba jövök.

-Nagyon örülök, hogy megismertelek és, hogy együtt megyünk táncolni. Akkor ott találkozunk!  

Pattanok fel végül és elindulok a kijárat felé. Mókus barátom mint aki érti, hogy búcsúzunk egy ügyes ugrással terem a földön és szalad kifelé a nyomomban. Még intek egyet mosolyogva búcsúzóul Zoli felé és elindulok. Izgatottan várom, hogy végre eljussak a bálba és örömmel nyugtázom, hogy megismertem egy kedves embert.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. január 5. 22:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2014. december 29. 09:58 | Link

Laura Caradi


Húha. Nagyon hálás, annak, akinek tartozik vele, hogy magyarul nem beszélő külföldiekkel ritkán hozta össze a sors. Mert nem csak azért, mert ők nem beszéltek magyarul, hanem mert, közmondásos módra, a helybeli magyarok se nagyon beszélnek külföldiül. És hellyel-közel alkalmazzák is a híres megoldást, miszerint ha hangosan és tagoltan elmagyarázod szegény külföldinek magyarul, akkor majd megérti. Ez többnyire úgy szokott végződni, hogy mindenki mosolyog - naagyon kedvesek vagytok - és dolgavégezetlenül elmegy - barmok, még beszélni se tudnak.

Annamária ilyen alkalmakkor úgy tesz, mintha ott se lenne. Egyrészt az az ő dolguk, oldják meg ők, ugye, másrészt meg, a falubeli idősebbek szerint ő már a tudósabb - értsd: nem teljesen ostoba, életművész, iskolából kiugró - generáció része, akiről az emberek azt hiszik, hogy beszél legalább egy kicsit legalább egy idegen nyelven. A lány értékeli a bizalmukat, de ezzel bátorkodik nem egyet érteni. Elméletileg, elméletben, ő nem teljesít rosszul az iskolában, de a gyakorlati rész vagy nem megy annyira, vagy, kivált nyelvek esetében, egyszerűen nem létezik. Olyan, hogy beszéljenek az iskolában németül vagy angolul, nincs. Pont.

Szóval meglepődik és meg is ijed, amikor beszélgetőtársa - hát, ez a kifejezés jelen esetben érdekes lesz - olaszul szól hozzá. Gondolja ő, mit ért ő hozzá. Neki az olasz annyit jelent, hogy dallamos, gyors, és fogalma sincs, mit kezdjen vele. Írásban még kibogoz belőle valamit, de beszédben..

 - Yes, I guess.. - nevet fel idegesen, mert puff neki, akkor most kommunikálj. El lehet mondjuk szaladni, vagy életuntan otthagyni szegény külföldit - látott ő már otthon mindkettőre példát -, de ő kezdte. - Do you want me to get you to drink? - miafene. Ilyen mondatok után szépen ízekre szokta szedni az elmondottakat, többnyire ezer hibát talál benne, és befejező - a kommunikációt is befejező - lépésként mélységesen elszégyelli magát. De még mindig ő kezdte. Úgyhogy kicsit megkésett illusztrálásként mímel valami ivásfélét, és bátortalanul dadogja, hogy - Tea, hot chocolate, anything maybe? - or do you want me to leave quickly and without a trace, teszi hozzá magában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Írta: 2015. január 3. 16:45 | Link

Lilkó


Egy nevető lánycsapat elég volt ahhoz, hogy teljesen megsemmisülve érezzem magam. A pillantás, amit könnyfoltos arcomra vetettek, lenéző volt és idegenkedő, amolyan "úr isten, ez a srác sírt?!"-dolog. Lehajtottam a fejem, hogy ne láthassanak.
Az az igazság, hogy nagyon megváltoztam. Hirtelen megnyúltam az elmúlt időben, már elég magas vagyok, a súlyom pedig ugyanannyi maradt, szóval soványnak is tűnök. Amolyan langaléta raszta gyerek lettem, táskás szemekkel.
- Ha én nem kérhetek bocsánatot, akkor neked sem szabad. - jelentettem ki halkan.
Még egy könnycsepp vonult le az arcomon, de zokogásom abbamaradt. Hangom megmélyült az idő közbeni rengeteg dohányzástól. Arcom sokkal komolyabb volt, mint mondjuk két hónappal ezelőtt, szememben több értelem volt. Vékonyabb voltam, és a hajam eszméletlen ütemben nőtt, már a derekamig ért. Mintha kis szakállam is kezdene lenni.
Ezzel a könnycseppel befejeztem. Ezen a szentestén egy új életszakaszom kezdődik, ezt pontosan éreztem. Már nem lehetek az a kisfiú, aki a múltban él.
Teljesen máshogy szólaltam meg, mintha egy új ember lettem volna.
- Nem szerettem volna sehol rontani a levegőt. De te így is megtaláltál.
Így is megtalál. Lili mindig.
Ahogy Dotya emléke is meg fog találni, még jó sokáig. Nem szabad elfelejtenem a kellemes, gyönyörű közös emlékeinket. Nem szabad elfelejtenem őt, mint embert, a hangját, vagy a hangulatait, az apró jeleit idegességének vagy fáradtságának. A keresztanyám volt, néha egy kicsit az anyukám, a nővérem, a húgom vagy a legjobb barátom volt. És még mindig az, csak már máshol van.
- Ne haragudj rám azért, amit veled műveltem. - nyugodt hangon kértem elnézést, zokogásomnak sehol sem volt jele. - Nem volt túl... felelősségteljes viselkedés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!
Havas Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 11. 14:21 | Link

Ádám

Már jó ideje nem mozogtam egy kicsit sem. Társaságom alig akadt, csak azok, akik nem, hogy dobtak volna a kedvemből, inkább elvettek belőle. Jelen pillanat ott tartok, hogy nincsen egyetlen egy barátom, de még egy haverom sem. Egyre magányosabban érzem magam egyedül a szobában. Változtatni kéne a hozzáállásomon? Lehet, hogy pont az a baj. Mindig is nehezen beilleszkedő gyerek voltam, s most attól félek, hogy legjobban ez ebben a korszakomban fog megnyilvánulni.
Ezen változtatnom kell, de rögtön! Gyorsan ülök fel az ágyamról, a pálcámat keresve. Hosszas nézelődés után megakadt a szemem, egy szekrény alatt félig kilógó "fagallyon".
-Megvagy!-mondom csendesen, majd farzsebembe tuszkoltam.
Gyorsan nyitom, majd zárom az ajtót, s már kettesével szedem a lépcsőfokokat. Mintha nemrégiben hallottam volna, hogy néhány szintén Rellonos diák a klubhelyiségben egy társalgóról beszélt. Tegnap ki is derítettem, hogy hol van, így hát ma már céltudatosan indultam a megfelelő terem felé a megfelelő szinten.
Csendben lépek be a társalgóba, a hely nem volt teljesen üres, de nem is nagyon teli. A hatalmas ablakokon észrevettem, hogy nagy cseppekben esik az eső. Az időjárás kicsit megviselt, de a hangulatomhoz illő.
Lassan sétálok a legközelebbi ablak felé, majd mikor elérem felülök az ablakpárkányra. Nyugalmas itt ülni, de még mindig nem haladtam előrébb. Barátokat kell szereznem, de hogy? Nem sétálhatok oda valakihez, hogy megkérdezzem, leszel a barátom?
Szeretem nézni esőt, de ez még sincs így rendjén. Nem tudom, mit kezdjek, de nem is akarok már mit kezdeni. Csak csendben itt ülni és nézni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2015. január 14. 19:48 | Link

Krisztián

Csak jöjjön haza Đomcsi bátyó, és megmondom neki, hogy nevelje meg Spyke-t, vagy többet nem vigyázok rá. Egyszer veszem ki a kis nyavalyást a helyéről, és hozom be a suliba, akkor is elrepül a vállamról, és rohangálhatok utána… Jó, persze én vállaltam a pesztrálását, de tagadhatatlan, hogy az unokabátyámé. Ugyanolyan neveletlen, mint Đomcsi bátyó. Ráadásul nehezebb dolgom van, mert nem kiabálhatok rá Spyke-ra, ezt pedig tökéletesen ki is használja. Már nem tudom, hogy hány folyosón kergettem végig, és azt sem tudom, hogy melyik szárny melyik emeletén rontottam be egy szobába, mert az előttem belépett személy ajtónyitása láttán, Spyke is bereppent. Egy lányt kis híján felborítottam, de a terem –vagy inkább szoba?– közepéig meg sem álltam. Körbenéztem, mert szem elől veszítettem a mini magyar mennydörgőt. Mérgelődtem magamban, de rájöttem, hogy eltévedtem… A falak színe olyan, mintha a Levitában lennék, de… az képtelenség. Tuti, hogy ezt az egészet álmodom, és hamarosan fel fogok kelni… vagy nem. Jobban szétnéztem, aztán tudatosult bennem, hogy ez mégsem a kékek háza, mert nem hinném, hogy mások címerállatait is kitennék. Na, de akkor hol vagyok, viszont a fontosabb kérdés az az, hogy Spyke merre kóricál. Nagyon ajánlom neki, hogy ne szökjön meg, mert akkor hivatalosan is elbukik, mint sárkányfelvigyázó. Forgolódtam, szinte már el is szédültem, mikor az egyik ablakban ülő fiú felé láttam szállni a kiskrapekot. Na már csak ez kellett… Hogy fogom én őt visszakérni, anélkül, hogy megszólalnék? Spyke, az őrületbe kergetsz. Sóhajtva lépkedtem oda az ismeretlen fiúhoz, és hevesen kezdtem el mutogatni a kis lényre –aki a vállára telepedett–, hogy szeretném visszakapni, lehetőleg egy darabban, és most azonnal. Még a kacsóimat is kinyújtottam, hogy tegye bele, feltéve ha meg tudja fogni, és a kiskutyaszemeket is bevetettem, biztos, ami biztos alapon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 22. 15:24 | Link





Bagoly? Ezek szórakoznak velem. Komolyan egy igazi élő huhogó tollcsomót kellett kerítenem, hogy értekezni tudjak valakivel. Nem hiszem el, hogy van ilyesmi még. Nem hallottak emailről? Telefonról? Bármiről, amitől nem fog el először a röhögés, mert nem hiszem el, hogy ez komoly, aztán meg a sírógörcs, mert szó szerint szenvedek vele. Fontolgatom, hogy visszavonjam ama kijelentésem, miszerint ez történetesen Alíz Csodaországa lenne, vagy ha az, hát nem a jó részébe csöppentem. Lényegtelen. Az számít, hogy sikerült dűlőre jutni azzal a tollassal, és a harci sérüléseim ellenére is én nyertem, kénytelen volt elvinni a levelet. Jó ötletnek bizonyult kiraknom azt a hirdetést. Lehet, hogy csak a jelige miatt volt érdekes, de akkor is jelentkezett valaki, aki meg állítólag azzal a világgal nincs tisztában, ahonnan én jövök és "éljen a cserealapú kereskedelem" felkiáltással belementem az információcserébe. Megfordult a fejemben, hogy a kérdéseimmel Gergőt is nyúzhatnám, de lesz még arra elég időm, úgy érzem, tekintve, hogy a bátyámról van szó. Erikkel a társalgóban sikerült megegyezni, mint helyszínben, és azt ígértem, hogy majd úgyis felismer. Tudniillik, a fura vörös valamelyik sarokban egyedül. Tele ragtapasszal. Utóbbit éppen e percben aggatom magamra egyébként, nem annyira az összkép miatt, hanem mert tényleg szépen összekarmolt az a madár. Vajon erősen szorítottam volna meg? Tudja a fene, Gergő ért az állatokhoz, nem én. Az is tökéletesen bizonyítja, hogy szép vöröslő csíkok éktelenkednek a kézfejemen, a hüvelyk és mutatóujjam között meg abba a véletlenül meglehetősen fájdalmas részbe meg bele is csípett a csörével az az átokfajzat. Teszek is rá egy szép kis ragtapaszt, aminek persze folyton hol az egyik, hol a másik oldala kunkorodik fel, ahányszor csak megmozdítom a kezem. Idegesen fújok egyet felfele, valószínűleg a lehető leghülyébb képet vágva, mert lustaságom határtalan, és ki nem húznám a szememből az arcomba csúszó tincsemet, aztán feladva a harcot azzal is, meg a ragtapasszal is, hátradőlök elfolyva ültömben.
Utoljára módosította:Bakonyi Annamária, 2015. január 22. 15:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2015. január 29. 23:08 | Link

Annamária

Eltelt egy újabb tanév - na jó, még nem telt el, de már igencsak a végéhez közeledik. Erik épp két éve került a Bagolykőre. Ez alatt az idő alatt szinte kizárólag a mugliismeret órákról és mugliszületésű társaitól szerezhetett információkat az őt nagyon érdeklő furcsa népről, a varázstalanokról. Sajnos a tanórák nem mindig voltak érthetőek a varázstalan világról teljesen elzárt Erik számára, a diáktársaktól szerzett információk pedig egy se vége se hossza katyvaszt alkottak a fejében. Idén a hatalmas fővárosba is eljutott, de ott csak sokkolta a sok inger, utólag visszagondolva az a nap inkább egy zsúfolt, színes, őrült álomnak tűnik.
Teljesen véletlenül pottyant az ölébe a mesés lehetőség: nyugodtan kifaggathat valakit a muglik világáról, és nem is kell rosszul éreznie magát, amiért más idejét rabolja, hiszen cserébe ő is mindent elmond a varázslásról, amit tud. Bár, ha a széles nagy mágusvilágról kérdezi majd a "Vöröske a holdról", félő, nem fog tudni sokat mondani Erik sem, kinek apró faluja meglehetősen elszigetelt mindentől.
A társalgóban beszélték meg a találkát, Erik órák után le sem pakolt az eridonbéli szobájában, hátán zsákjával belép a tágas termet rejtő ajtón.
A sarkokat pásztázza a srác, és könnyen meg is leli a magányos vöröshajút, aki távolról valamiféle bőrszínű matricaféléket ragaszt a karjára éppen. Eriknek nem új a tetoválás mint fogalom, de ahogy egyre közelebb sétál lassú lépteivel - lélekben felkészül a találkozásra -, megállapítja, hogy a felragasztott matricák egyáltalán nem szépek. Mire végre odaér, és a lány fölé tornyosul (inkább vállszélességgel tornyosul, mint 167 centijével), végképp elveti, hogy a kis barna hogyishívjákoknak díszítő szerepe lenne.
- Szia! Erik vagyok! - szólítja meg a lányt arcán szégyellős mosollyal, megállja, hogy rákérdezzen az iménti furcsaságra.
Egészen eddig.
- Mik azok rajtad, ha nem sértelek meg? - mutat az egyik tapaszra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. február 1. 18:50 | Link

Brandon (defektes) angyalai, első találkozás XD

Bizony, elérkezett február elseje, ami sokat jelent számomra.
Közelebb járunk a tanév végéhez, lassan ideje lenne átszokni a 2015 leírására, ha már egy hónapig minden papíron áthúzva feketéllett a hibás évszám. De ami még fontosabb, az az Edictum. Bizony, rendkívül szórakoztatónak találom mások szennyesét kiteregetni a diákseregnek, és még egy ember sem csípett el, vagy fenyegetett meg. A jelenlegi feljegyzéseim alapján az e havi kiadás sokkal felháborítóbb lesz. Hogy hogy szerzek ennyi hírt? Két dolog: sok szabadidő és kapcsolatápolás a festményekkel.
Nem a legmegbízhatóbb források, mivel nagy unalmukban olykor-olykor kitalálnak butaságokat, de ezeket gyerekjáték kiszűrni...persze elenyésző hibaszámmal. Hallottam már olyat, hogy hé, az nem úgy volt, de már megszáradt a tinta a papíron, ez van emberek.
Hogy miért mondtam el ezt most? Épp faggatni készülök. A társalgó különlegesen jó erre a célra, mivel kevesebb alkohol csordogál a firkálmányokon, mint a vigadófreskónál, így józanul érthetőbbek.
Se Karom, se Amadeus nem jött velem, még csak az hiányzik hogy a macska szétcincáljon egy portrét, vagy a vízfőnix eláztassa őket, és egy életre ne álljanak szóba velem.
Sietősen szedem lában a hűvös kövön, kintről szürkés fény árad be, a téli felhők vastag rétegén át. Egy ideig az ablakokon átszűrődő fénypászmákat figyelem. Egy kicsit tétovázok, visszajöjjek-e lefesteni ezt a pillanatot, hisz olyan nyugalmat áraszt, amilyet nem sok pillanat.
Tehát ujjaimat a kilincsre fonom, lenyomom, majd belépek. Ahha.
Társaságom van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 1. 19:49 | Link



Na még egy ragtapasz a hüvelykujjam köré, és kész is. Fintorogva tekerem a sebre, aztán a ragadós részéről lehámozott papírt összegyűröm és a zsebembe gyömöszölöm. Majd kidobom egy szemetesbe, egyelőre azonban túlságosan is kevés a kedvem ahhoz, hogy megmozduljak innen, na meg nem is lenne ajánlatos, hiszen akkor lehet, hogy elszalasztanám a kedves informátorom. Megpróbálom ismét helyére igazítani azt makacsul ragadni nem akaró ragtapaszt inkább a hüvelyk- és mutatóujjam között, aztán inkább feladom a próbálkozást. Ha nem ragad, hát nem ragad, nem tudok mit tenni vele. A hajamat kissé idegesen igyekszem elfújni szemem elől, aztán meg már megkísérlek elfolyni a fotelban, amikor valaki megszólal a közelemben és Erik-ként mutatkozik be. Ő lesz az. Pompás, ennél szebben be sem mutatkozhatnék, azt hiszem. Egy szempillantás alatt kapom össze magam felülve ismét rendesen, hajamba túrva eltüntetem az arcomból a kilátást akadályozó tincseket, és széles mosollyal pillantok rá. Uramatyám, vajon mit gondolhat rólam? Csak nyugalom, a jól megszokott módszerekkel és szokásokkal csak nem lehet gond, hát kezet nyújtok neki.
- Szia. Bakonyi Anna - válaszolom neki rövidre fogva a bemutatkozást, a kérdése hallatán meg először is a kezemre pillantok. Más furcsaság nem sok lehet rajtam, a nyakamban lógó medálról kizárt, hogy többesszámban beszéljen, elvégre az egyetlen miniatűr koponya, szóval maradnak a ragtapaszok.
- Ezekre gondolsz? - kérdezem azért a biztonság kedvéért rámutatva az egyikre a csuklóm környékén. A mágusok nem használnának ragtapaszt? Vajon akkor hogy kezelik a sebeiket? Na ezt is jó lesz megtudni menten, csak egyszer válaszoljam meg az ő kérdését.
- Ragtapasz. Nem akarsz leülni közben? - kérdezem, elvégre csak ne ácsorogjon már ott, miközben én meg egy fotelban ücsörgök.
- Összekarmolt meg csipkedett a bagoly... ez meg jódba áztatott ragadós szélű anyag tulajdonképpen, amit a sebre szokás tenni, hogy ne fertőződjön el. Nem használtok ilyet? Úgy... egyáltalán? Hogy kezelitek akkor a sebeket? Fuh, bocsi... sok a kérdés, csak el nem tudom képzelni, hogy milyen lehet a gyógyítás a varázslóknál - magyarázom egy félig-meddig bocsánatkérőnek szánt pillantással kísérve, de azért még a lelkesedésem nem csappant meg. Vajon inkább a homeopátia hívei és mindenféle gyógynövényt használnak, amit esetleg én még csak nem is ismerek? Előre dőlök, hogy egyetlen szavát se mulasszam el, még véletlenül sem, amennyiben tud nekem válaszokkal szolgálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Caitlyn Iparis
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. február 1. 20:31 | Link

Alina és Brandon part 1


Február első napja. Hű. Nagyon furi belegondolni, hogy már majdnem egy éve itt vagyok Bagolykőn, már egészen hozzászoktam a faluhoz és a sulihoz. Persze a kastély térképe még mindig kész rejtély számomra (úgy érzem, soha nem fogok eligazodni a végtelennek tűnő folyosókon), így még ennyi idő után is rendszeresen eltévedek. Ilyenkor általában a kedvesebb, segítőkészebb festményektől kérek útmutatást, ami eddig mindig bejött.
Sok minden történt az elmúlt esztendőben, sok változás és újdonság lett mára mindennapi, ez pöppet ijesztő. De ami a legfélelmetesebb, az az, hogy még mindig nem látogattam el abba a cukorkaboltba, amiről Luca beszélt. Tééényleg! A cukorkabolt! Igazán el kéne látogatnom oda, mert már jócskán kifogyott a nasi készletem. Ráadásul pár nap múlva lesz életem második kviddics meccse, a Levita után a Rellon ellen. Anyám, mi volt az a Navine - Levita meccs?! Még most is kiakadok, ha csak rágondolok. Nem tudom, hogyan csinálták, amit csináltak, de az szinte tuti, hogy hajlítják a teret, azért nem találja el őket gurkó…
Nyugi, Cat, csak nyugalom – csitítottam magam – egy szép napon majd elviszed őket a kukoricásba. Ne idegesítsd fel magad, annak már mindegy. Irány a cukorbolt!
Nem volt kedvem egyedül menni, ráadásul már megbeszéltem Linával, hogy a Társalgóban találkozunk. Úgy gondoltam, Bran is odamegy az Edictum miatt. Mivel a belépésemkor rögtön észrevettem az asztalokra készített apró süteményeket és italokat, Alinával nem is törődve egyből lecsaptam az édességekre, ezért mire az egyik fotelen kényelembe helyeztem magam, már nem volt szabad se a kezem, se a szám.
- Te nem kérsz? Én majd’ éhen veszek – Csámcsogtam direkt hangosan, mert tudtam, hogy azzal az őrületbe kergetem barátnőmet. Egyszer csak Bran nyitott be a Társalgóba, széles mosolyt villantottam rá.
- Szia, Brandon, tudtam, hogy előbb-utóbb befutsz! Hol hagytad Ser Karmot? - Kérdeztem kíváncsian.
- Uuu, srácok, támadt egy remek ötletem! Mi lenne, ha elmennénk a faluba? Már régóta tervezem, hogy megnézem Emma néni cukorkaboltját - Néztem rájuk könyörgően, csillogó szemekkel.
Utoljára módosította:Caitlyn Iparis, 2015. február 1. 21:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. február 1. 21:09 | Link

Cat és Brandon


Február lévén már elég hideg volt, mindenki tetőtől talpig meleg ruhába burkolózva mászkált a tanoda egész területén. A zord időt kevésbé viselők pokrócokkal felszerelkezve rohamozták meg a társalgót és dideregve telepedtek le a kandalló közelében - ahogy ezen a napon ezt én és Cat is megtettük.
Cat szokásához híven nasit majszolt, amit a tág terembe való belépésünkkor egyből észrevett az asztalokon lévő tálcákon. Sziporkázó tekintettel - mint valami óvódás - markolt bele a kikészített aprósüteményekbe, és mint aki attól fél, hogy elveszik tőle az ételt, tizedmásodperc/harapás időt produkálva pusztította el azokat.
- Befejeznéd? - sóhajtottam fel a szememet forgatva. - Nem hallom a saját gondolataimat a hülye rágcsálásodtól - mormogtam unottan.
Kis pisze orrát haragosan emelte meg, majd vörös hajzuhatagát lezseren átdobva a válla fölött, nyugodtan folytatta tovább az evést. Az alsó ajkamat harapdálva, magamban fortyogva igazítottam meg a melegséget árasztó pokrócot, aztán kicsit fészkelődtem, hogy megtaláljam a számomra megfelelő pózt.
- Cat, komolyan. Hagyd abba, nagyon idegesít - próbálkoztam újra a lehetetlennel, de szavaim ismét süket fülekre találtak. Vettem egy mély levegőt, hogy a lehető leglekezelőbb stílusban küldjem el melegebb égtájakra, amikor a társalgó hatalmas faajtaja fülsüketítő nyikorgással tárult ki, a küszöbön pedig Brandont pillantottam meg, akinek csalódottság villogott a szemében. Hát ennek meg mi a fene baja van?


/Cat irányítása meg lett beszélve/
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. február 3. 00:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2015. február 1. 22:26 | Link

Kezet fog a lánnyal, megjegyzi a nevét. Még egy Anna. Egy vörös hajú, eridonos Anna.
Magától nem gondolt rá, annyira lekötötte a kérdés, de az invitálásra lezuttyan a szomszédos fotelra.
- De, igen - motyogja közben halkan, ültében pedig teljes testével a lány felé fordul, és az őt beborító tapaszokra koncentrál.
Magában jót mosolyog a frappáns névválasztáson (ragad + tapasz = ragtapasz!), a továbbiakat megrökönyödve hallgatja, de próbálja megzabolázni az arcizmait. Beletúr lassan fodrászra szoruló hajába, és igyekszik jól megfogalmazni kérdését.
- És ti... szóval a nagyobb sebek így... nem véreztek el? Vagy ez a tapasz rögtön be is gyógyítja a sebet?
Azután hazai terepre tévednek, meg is kezdődik a tényleges információcsere. Ez szuper érdekes!
- Nem vagyok gyógyító, de én még nem láttam senkin ilyen ragtapaszt. Mi pálcával, kenőcsökkel és bájitalokkal gyógyítunk. Ha szeretnéd, beforrasztom a sebeidet.
A bagolyküzdelemben nem szenvedhetett azért akkora sérülést a lány, valószínűleg egy pillanat alatt be tudná gyógyítani Erik a marásokat, de azért nem rántja elő rögtön a pálcáját, mert nem akar tolakodó lenni.
Közben nem feledkezik meg ezekről a bűbájpótló tapaszokról sem.
- És akkor a muglik így gyógyítanak? Mindenre megoldás ez az anyag? - már vizualizálja is, hogy a levágott ujjakat körbetekerik egy ilyen ragaccsal, az rögzíti, és csak meg kell várni, míg összeforr a két rész. - Mi van a belső problémákkal? Emlékezetvesztés? Csonttörés?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. február 2. 22:29 | Link

Morgó és Vidor

Kattan a zár, majd belépek. Meleg levegő simítja végig arcomat, a bent pattogó kandallónak köszönhetően. Ugyan nem odamenni, vetek egy röpke pillantást a kanapé felé. Ahaa, hát megérte.
Cat vörös hajzuhatagát könnyen felismertem, meg persze a jellemző csámcsogó hangot, amit valahogy zárt szájjal is sikerült produkálnia. Egyből elmosolyodok, majd mély döbbenet kúszik arcomra. Alina? Azt hogy? És Cat miért nem szólt? Na jó, mostanában sok elintéznivalóm akadt, de vagy elfelejtette említeni, hogy régi közös ismerősünk idejár, ráadásul varázsló.
- Azta. - résnyire nyílt ajkaim közül csak egy erőtlen suttogás száll feléjük, valószínű, meg sem hallották a vörös rágásától. Egy mosolyt villantok felé,majd Alinára nézek.
Mindig is volt egy sajátos személyisége. Túl sajátos. Zavartan intek neki, majd a terem másik felébe sietek, és öt perc alatt annyi információt csikarok ki a festményekből, amennyit csak tudok. Amikor már elfogadható mennyiséget jegyzek le kis noteszomba, nagy csattanással rácsapom bőrfedelét, majd meprödülök tengelyem körül. Gyors léptekkel közeledek Alina és a kanapé felé, Cat a szemközti ülőalkalmatosságból figyel. Én csak rávigyorgok, miközben az utolsó lépéseket futva teszem meg, majd megragadom az ülőgarnitúra háttámláját, és átvetem rajta lában.
 Nagy huppanással, és egy elégedett nevetéssel terülök szét az üres részen. Magamhoz kapok egy sárga pokrócot, és magamra dobom sietősen, majd felhúzom térdemet, és az újonc felé fordulok.
- Szóóóval varázsló mi? Érdekes, nem? - Fejem Cat felé kapom kérdését hallván, és el is fogadok tőle pár aprósüteményt. - Felőlem mehetünk, Emma néni biztos árul fagyit  is... Bár nem tudom, hogy mindenkinek bejön az édes. - sandítok oldalra Alinára. - Ser Karom a szobámban alszik, nem akartam idehozni most, no meg Amadeus is fáradt volt,.... És honnan tudtad, hogy itt leszek?
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2015. február 2. 23:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Caitlyn Iparis
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. február 3. 00:10 | Link

Alina és Brandon part 1


Alinának mindig is megvolt a maga stílusa. Kettőnk közül én voltam az álmodozó, ő pedig a földhözragadt. Így pont kiegészítettük egymást; ő visszarángatott a valóságba, mikor nagyon elkalandoztam, én viszont megszínesítettem a napjait (már ha szabad így fogalmaznom) a szokásos agymenéseimmel. Talán épp ezért lettünk barátnők – annyira különböztünk egymástól, hogy muszáj volt jobban megismernünk a másikat. Mindenesetre egy évnyi távollét után már nagyon hiányoltam azokat a tipikus flegma megjegyzéseit.
- Bocsi, Katy – Nyomtam meg középső nevét, mert tudtam, hogy attól a falra mászik.
– Gondolkozz hangosabban – Vigyorodtam el kissé ördögien. Próbáltam minél hangosabban rágcsálni. Olyan rég mentem Alina agyára! Túlságosan is hiányzott ez az érzés.
Miután kellően kimocorogta magát a takaró alatt, ismét hangot adott előző kérésének. Erre már csak mosolyogtam, válaszra sem méltatva folytattam az evést. Türelmesen kivártam. Ééés, igen, pár pillanat múlva hallottam is a hatalmas sóhajt. A hang széles mosolyt csalt az arcomra.
Bran a Társalgóba lépve szinte azonnal megpillantott minket. Köszönés gyanánt rám nézve elmosolyodott, majd kisvártatva kiszúrta Alinát is. Csodálkozással vegyes hitetlenkedés ült ki pofijára, ahogy a lányra kúszott a tekintete. Huppszi. Tudtam én, hogy valami kiment a fejemből! De Bran igazán nem hibáztathat a miatt a kis apróság miatt, hogy elfelejtettem megosztani vele Alina érkezésének hírét. Mostanában alig beszéltünk, mert elég elfoglalt, sok dolgot kellett elintéznie. Motyogott egy sort a bajusza alatt, de nem tudtam kivenni, micsodát, majd bénán intett egyet. Az aztán köszönés, barátom! Reméltem, nem valami csúnyát mormogott, mert ha igen, és rájövök, akkor bajok lesznek. Bran és Lina ugyan barátok voltak, őket nem vonzotta annyira a másik különbözősége. Én voltam a kettejüket összekötő kapocs.
Pacipajtim a festményekhez lépett, majd mikor elvégezte dolgát, elindult felénk. Amint egy akrobatikus mozdulattal helyet foglalt, megkínáltam a sütikkel. Persze csak azokkal, amik picit kevésbé ízlettek. Mert azért na. A kedvenceimet még nagyban faltam, és bármennyire is imádom Brandont, azokból ugyan nem kap.
Kérdésemre válaszolva felém fordította a fejét. Bran és a fagyi mániája… Mondjuk, én vagyok az utolsó, aki erre megjegyzéseket tehet. Amíg nem eszi meg a csokimat, jóban leszünk.
- Linának úgyis meg kéne mutatni a falut! Ráadásul mi lehet annál jobb, mint hogy elsőnek a cukorboltot látja? Én imádnám! – Az izgalomtól egy picit magasabb lett a hangom, de nem érdekelt. Megyünk a cukorkaboltba! Mármint persze csak akkor, ha a kissé savanyú képű barátnőmet meg tudjuk győzni.
- Ó, megértem. Én is a szobámban hagytam Simit. Valamikor arról magyaráztál, hogy ha valami pletykát meg akarok tudni, a festmények az én embereim. Vagyis, festményeim. Na, izé, szóval, érted. Meg rémlett valami olyasmi, mintha azt mondtad volna, hogy majd eljössz ide faggatózni. Hogy haladsz az Edictummal?
Utoljára módosította:Caitlyn Iparis, 2015. február 7. 21:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. február 3. 00:25 | Link

Cat és Brandon

  Újra teljes a csapat - és megint kiszakad a dobhártyám

Miután az ajtóban álló, csalódott arckifejezésű Brandon a tekintetével felfedezte a fotelben kucorgó Catet és egy szelíd vigyort villantott rá, észrevett engem is. Ahogy egy pillanatra összetalálkozott a tekintetünk, valami egészen furcsa érzelemkombinációt véltem felfedezni az arcán. Lepődöttség, zavar, meg talán egy kis csipetnyi idegesség is. Csak nem megleptem Őt?
Sietősen intett nekem, mire széles vigyorra húztam a számat és magabiztosan biccentettem egyet felé. Kicsit furcsálltam, ahogy a kis bőrfedelű noteszével a hóna alatt a társalgó egyik falán lévő festmény elé lépett és heves konzultációba kezdtek, de aztán vállat vonva ráhagytam az egészet.
Cat továbbra is rágcsálta a saját idegesítő módján a kis süteményit és némán figyelte az eseményeket, egészen addig, amíg Brandon nem csatlakozott hozzánk, amit egy akrobatát megszégyenítő módon oldott meg: nemes egyszerűséggel átvetette magát a kanapé háttámláján és hangos puffanással landolt mellettem. Pár érdeklődő szót intézett felém, amit egy vállvonással reagáltam le, aztán egyszerre kaptuk a fejünket a vöröske felé, aki fülig érő vigyorral vetett fel egy közös programlehetőséget. Szóra nyitottam a számat, de Bran megelőzött, aki pár, igencsak csípős megjegyzéssel próbált célozgatni felém. Kíváncsi volt, hogy veszem-e az adást. Hát vettem.
- Hogy bejön-e az édes? Te most kóstolgatsz? – vontam fel a fél szemöldökömet meghökkenve. – Ne aggódj, bejön, úgyhogy megtisztellek titeket a jelenlétemmel egy fagyi erejéig. Mellesleg, Cat, ne visongj már – sóhajtottam kérlelően, de természetesen tojt magasról rám is, meg a kérésemre is. Ugyanis ha bezsong, akkor nagyon nehezen áll le, amit nem csak én sínylek meg, de a dobhártyám is. Nyekegtem még egy sort, de a vöröske tényleg hajthatatlan volt. Mellesleg Brannel épp belebonyolódtak valami – szerintük biztos valami roppant izgalmas – beszélgetésbe, amibe nem igazán tudtam beleszólni (pedig megtettem volna), mert halvány lila dunsztom sem volt, hogy mégis miről fecsegnek, így a karjaimat keresztbe fonva, haragosan motyogva dőltem hátra a kanapén.
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. február 3. 20:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 5. 17:11 | Link



Erik helyet foglal a szomszédos fotelban, én meg bele is kezdek a ragtapaszok mibenlétének és szerepének ecsetelésébe. Megrökönyödve pislog rám, bár hirtelen nem tudom eldönteni, hogy vajon őt lepi-e meg jobban, hogy ezt tényleg használjuk sebekre, vagy én, hogy ők ezt nem. Kérdőn pillantok rá válasza hallatán, majd hátrahőkölök elkerekedett szemekkel bámulva a gondolattól, hogy ez azonnal gyógyítana. Minden seb gyógyulása hosszú, néha fájdalmas, néha csak idegesítő folyamat, főleg, ha például viszket és folyton levakarom. Az úgy kicsit mindkettő. Megrázom a fejem, és máris igyekszem cáfolni az elképzelését.
- Nem. Ha nagyobb a seb, akkor arra kicsit komolyabb kötést szoktak tenni,vagy összevarrják netán. Ezek csak ilyen kis sérülésekre jók, amik nem túl nagyok, nem túl vészesek. Viszont minden seb lassan gyógyul ennek ellenére, ez csak megvédi attól, hogy befertőződjön és még rosszabb legyen a helyzet - magyarázom neki, és alig bírom kivárni, hogy eljussak ennek a végére és megkérdezhessem, miért kérdezte azt, hogy ez a tapasz rögtön begyógyítja-e a sebet. Fejemben cikáznak a gondolatok, hogy mi van, ha tényleg lehet olyat. Vajon a varázserőm erre is jó lenne?
- Miért kérdezted, hogy rögtön gyógyít-e? Lehet olyat? Valamiért azt hittem, hogy ha nem ilyet használtok, hát gyógynövényeket... de most így nem értem. Hogy lehet gyógyítani, ha nincs sem ragtapasz, se kötés, se semmi. Mit használtok? Hogy megy ez? - kérdezem gyors egymásutánban ráfüggesztve kíváncsi tekintetem, és úgy várom a választ, mintha az üdvözülésem múlna rajta. Eredetileg nem erről terveztem kérdezősködni, ám ez annál érdekesebb, hogy csak úgy átugorjam és elkezdjem arról faggatni, hogy mit kell tudnom alapjáraton a varázslásról, főként a pálcahasználatról.
- Beforrasztod? Forrasztani... hallottam már olyat, hogy forró fémmel forrasztanak sebet meg kapcsokkal, mert a varrat nem elég, de... ez nem olyan, ugye? Nem hiszem, hogy ennyire mazochisták lennétek - pislogok rá értetlenül. Egy egészen kicsit hülyének érzem magam, mintha nem jó irányba gondolkodnék, de mi másra asszociálhatnék, mint amiről már ténylegesen tudom, hogy létezik. Újabb kérdéseire megrázom a fejem újfent, majd átvetem egyik lábam a másikon és kényelmesen hátradőlve kezdek bele a mesébe, ujjaimon számolva, hogy biztosan válaszoljak mindhárom kérdésére.
- Az úgy van, hogy vannak mindenféle orvosok meg nekik műszereik. Rengeteg dolgot látnak velük, amit mi nem. Például tudnak Röntgen-képet csinálni egy készülékkel, amin csak a csontokat lehet látni. Onnan tudják, ha eltört valamid, és azt meg gipszbe teszik, amiben többnyire hat hét alatt összeforr a csont. A belső problémákat szintén ilyen gépekkel térképezik fel, meg rengeteg gyógyszer van, terápiák, műtétek, és folyamatosan igyekeznek mindent jobbá tenni az orvosok meg a kutatók - válaszolom meg két kérdését is. Nem tervezek orvosnak tanulni, bár nem lenne igazából egy rossz ötlet, ennek ellenére jó tudni, mik a lehetőségeim, ha netán orvoshoz kerülök valamivel. A harmadik ujjam is kinyújtom közben, jelezve magam számára, hogy hátravan az emlékezetvesztés kérdése is, de előtte még azért el kell gondolkodnom.
- Azt hiszem, az emlékezetvesztésnél inkább pszichológus segít, vagy pszichiáter, vagy nem tudom. Úgy rémlik - mondom végül. Ennél többet sajnos nem tudok mondani a témában, remélem, hogy beéri a válaszaimmal, viszont most talán az én sorom következik kérdésekben. Ha jól számolom, mindenképpen. A karfára könyökölve fordulok oldalra, Erik felé, végül azonban úgy döntök, egyszer megvárom, hátha neki akad kérdése, vagy hozzáfűznivalója, csak utána nyitom ki végre a szám.
- Beforrasztod a sebeimet? - kérdezem végül egy nagyon kis gyomorideggel, amit igyekszem leküzdeni, de mégis ijesztő egy nagyon kicsit az ismeretlen. Meg még annál is izgalmasabb. Vajon milyen érzés lehet az egész? Le is húzom az ismét felkunkorodó végű ragtapaszt a két ujjam közül, majd összegyűrve csavargatom kicsit ujjaim között, hogy ne ragadjak bele, és zsebre dugom, közben szemlélve a szép vörös csípésnyomot a bőrömön.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. február 5. 20:08 | Link

Cat *-* és Alina ^^

Valami furcsa hangot hallatok, miközben próbálom Cat szokásos, hozzá méltó válaszát hahota nélkül kibírni... Hangosabban gondolkozni, háh.
Elveszek Cattől pár darab teasütit. Mindig úgy megkívánom őket, pedig utána olyan rossz szájízt hagy maga után. Nem is tudom.
Miután három másodpercig bámultam a nyalánkságokat, befaltam az egyiket, persze zárt szájjal.
- Mhmpf... Egy, csak a kekszeket kóstolgatom, no meg a fagyit, téged nem - hadonászok a fél kajával kezemben. - Kettő, Cat visongás nélkül olyan, mint a Rellon bunkóság nélkül
Vigyorgok rá a lányra.... Csak nem oda került.... Hmm, mondjuk lenne benne valami.
Feljebb húzom lábam. Csak alkarom látszik ki a pokróc alól, így csukó mozdulatokkal kezdem el uralni az asztalon lévő almalevet. Kisebb koncentrálás után teljesen érzékelem a folyadékot, így a kancsóból gyerekjáték volt kilebegtetni. Három apróbb gömbbé formázom őket, az egyiket Cat felé dobom, szép ívesen, hogy el is tudja kapni. Alina felé nézek, és felvonom a szemöldököm, vajon kéri-e.
A saját részemmel elkezdek játszani. Lehűtöm, megfagyasztom, kiolvasztom, formázom. Lesz belőle tetraéder, kocka, valami tüskés izé, spirál, majd gömbként elkezdek a színével játszani. Az aranyló löttyöt pirosra, mélylilára, kékre, és még különösebb színekre változatom, majd mikor megunom, a számba veszem, és apróbb kortyokban elfogyasztom.
- Mehetünk a cukrászdába, de beszéljük meg, mikor. Nem szeretnék lemaradni arról, ahogy beszabadulsz arra a helyre - nevetek fel, Catre nézve. - Ebben a hónapban is írok bele, remélem elolvasod!
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2015. február 7. 21:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 38 39 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet