31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 35 36 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2014. október 22. 18:53 | Link

NeMiza - Round two


- Ne merészeld...  - Homlokáról lassan verejtékcseppek hullanak alá a szörnyen erős koncentrálástól, annyira próbál nyerni és nem nyelni a békát. Az a gáz, hogy még sosem játszott Gazdálkodj Okosan-t, de jóisten, hogy büntetésből pont ezzel a kis levitás gyöngytallérral kelljen lenyomnia egy teljes évadot... Most kezdi igazán érezni, hogy nem akar veszíteni egy mezei áfonyazabálóval szemben.
- Hééé, vedd onnan azt a telket, nem volt rá pénzed! Honnan vettél te tízezret, he? Az előbb még a nyaralót vásároltad és nem vagyunk a kör végén! - Vállpaskolás, legalább figyel. Az más kérdés, hogy nem figyelte meg eléggé, Mizának hány ezer forintja volt tartalékon; bőven futotta a családi ház megvételére is az utolsó jó dobása óta, ugyanis nyert a takarékbetét könyveken is egy szép summát. Mihaelen látszik, hogy ez a fejezet kimaradt az életéből, ettől független nagy beleéléssel és elánnal játssza ezt az igencsak régi, családoknak kitalált szórakozási formát. Talán, ha az egyik gyökér tanár nem bünteti meg, sosem próbálja ki ezt a társast. De, hogy egy levitással... még mindig ezen van leakadva.
Igazából Mizán kívül van még két levitás mókuspalánta, egy szemüveges kiscsaj, valami Sára, meg egy azzal egykorú srác, Levente, és mindkettő jobban tolja nála. Már csak ettől is nyílik a bicska a zsebében, persze csak képletesen. Ma a fegyverei a zsebében és a teste különböző pontjain ülnek és igazán látszik rajta, hogy teljes lélekkel belesüllyedt a szórakozásba, csak az egója szól ki belőle jobbára.
- Miza, az istenedet, te csalsz! Lássam a kezeid, gyerünk. A kocsit mikor vetted? -
- Nem csalt, ne szúrd le, tisztességesen játszott! Te nem figyelsz, Mihael! - Már jön is a leteremtés Sára részéről, aki a játék kezdete óta elszántan Miza pártját fogja, Levente pedig bólintásaival jelzi, hogy a Társalgóban folytatott játék kiemelkedően tisztességes résztvevője bizony Miza. Misike hiába pedálozik.
- Ne védd már annyira. Ez nem ér, komolyan. Áruld el, hogy szedtél össze ennyi pénzt. Indulásból kapunk tizenkétezer forintot, körönként még felveszünk hozzá. És neked már vagy negyvenezred van. Ez kész csúfságolás! - Valaki utál veszíteni, ejnye-bejnye, hiába jó kártyás, mi több, NAGYON jó kártyás, de ez nem az ő játéka. Sakkban is pozdorjára vernék, ha kiállna játszani, de elég a Gazdálkodj is a benga rellonos lealázásához.
- Remélem, tudod Miza, hogy csak a büntetés miatt játszom. Közöm nem lenne az egészhez, ha az a hülyegyerek nem osztja rád a büntetés kiszabását. - Morogja durcás gyerek módjára, mintha legalábbis azt közölné kódoltan, hogy addig akarja nyomni a társast, míg győzni nem fog benne. Borzalmasan nagy gyerek. Lehet, túl sokat jár Luca után?
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. október 22. 19:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 815
Összes hsz: 21635
Írta: 2014. október 22. 19:04 | Link

Misi ~ fussunk neki még egyszer


- Ne koncentrálj már ennyire - forgattam a szemeimet Mihaelt nézve. Furcsa volt itt ülni vele szemben és Gazdálkodj okosan!-t játszani két háztársam társaságában. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer még pont Misi lesz az, akit jól elgyepálhatok majd... hát igen, vesztésre áll és ennek én nagyon örülök. Lehet, hogy gonoszan hangzik, de az eddigi Mihaellel való találkáim alatt nem gondoltam volna, hogy ennyire aranyos, mikor ellenem szeretne győzni. Hát az a fej... megmosolyogtat.
- Figyelj már egy kicsit jobban - csóváltam a fejem a fiú kiakadására. Vajon mindegyik Rellonos ilyen aranyos, amikor egy büntetés által velem kell társasoznia és nagyon nyerni szeretne? Hmm, jó kérdés. Ujjaimmal a tábla mellett doboltam az asztalon. Államat a másik kezem tenyerébe helyezve fürkésztem halvány mosollyal az arcomon Misit. Az eddig mozgatott ujjaim hangosan puffantak az asztalra, mikor a mellettem ülő Sárika megmozgatta a szemüvegét és valami roppant édes hangon kijelentette, hogy Misi nem figyel és én teljesen tisztességesen játszom. Az eddig csak halvány mosolyom most kiszélesült, a sárkánysrác kiakadása pedig csak egy újabb olyan pont volt, ami miatt a szám még jobban széthúzódott volna, ha tudna. A fiú próbálkozása a csalás bebizonyítására olyannyira aranyos volt az eddigi kifakadásaihoz képest, hogy most már tényleg nem tudtam mit csinálni. A fejem elfordítva Sárára néztem, miután pedig kinevettük magunkat a lánnyal, sóhajtva felálltam és a fiú fölé magasodva beharaptam az alsó ajkam.
- Na, fejezd be a Morci-Marcit és figyelj rendesen, mert különben észre sem veszed és a következő pillanatban én nyerek - nem volt fontos nekem az, hogy nyerjek, de látva ezt az arcot, amit Mr. Mindenképpenénnyerekmerthanemkitagadnak vágott, egyszerűen olyan érzésem támadt, hogy még jó sokáig el kell húzni ezt a játékot. Sosem mosolyogtam még ennyit Vivi balesete után és ez most igen is kellett nekem. Most tényleg egészen vidám voltam.
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2014. november 22. 17:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Fanni ~
Írta: 2014. október 23. 21:35
| Link

A lány kijelentésére csak elmosolyodott és megcsóválta a fejét. Tényleg nem akart ő semmi rosszat, sem ijesztgetni, sem pedig mást csinálni. Most pedig komolyan gondolta ezt a nem akartam rosszat, hátszószándék nélkül jött be és köszönt rá a lányra. Valószínűleg meghallotta az ajtót, legalább is akkor még ezt gondolta. A könyvek esetlenül zuhantak az ágyra, ő pedig már pattant is fel, miután a lány odasétált hozzá. A neveket egyelőre még szürke ködös homály fedte, de a köd lassan eloszlott, felváltotta az eső és a hideg. Amit nem láttál a fehérségtől, most kitisztult számodra és megismerhetted az új világot. A tejfehér ködöt lassan eltüntette az eső, vagy is a bemutatkozás. Ahogy túlestek a formaságokon, Fanni lehuppant mellé a kanapéra és elárulta a könyv címét. Jó, hát ilyenről még sosem hallott, nem is tudta pontosan, hogy most mugli, vagy nem mugli emberkéről volt szó az író személyében. Talán most úgy nézhetett ki, mint az, aki éppen citromba harapott, de ebben nem volt biztos, elgondolkodó arcot viszont biztos, hogy vágott. A magyar lány kérdésére csak megrázta a fejét, ami elég hevesre sikerülhetett a vörös tincseinek össze-vissza libbenéséből. Mire a tincsei újra a válla mögé kerültek, addigra Fanni már egy újabb kérdést tett fel neki. Ahogy a szavak elhagyták a barna hajú lány a száját, úgy emelkedett meg Tulipánkisasszony szemöldöke a szavakra. Csodaország...?
- Hmm, régen voltam már ott, kezdem elfelejteni az utat - döntötte oldalra a fejét és vágott most már tényleg csodálkozott arcot. Nem kellett sokáig gyakorolnia, ez természetes arc volt számára. A csodálkozás lassan átcsapott sajnálatba, még lassabban pedig nevetésbe. - Semmi baj. Hát... az árvaházban mindenféle mugli könyveket olvastattak velünk, nem is emlékszem már sokra. De Fekete Istvánt szeretem, az ő könyveit. Ő mugli.
Nem is tudja pontosan, hogy az utolsó mondatot miért rakta hozzá, de egyszerűen "fontosnak" érezte, hogy tudassa a lánnyal, hogy az úr varázstalan volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2014. október 26. 19:43 | Link

Ella

Az ujjaim ritmusra dobolnak a lábamon, közben pedig a lányt nézem. Figyelemreméltó, ahogy játszik, teljes beleéléssel, és ahogy pengeti a húrokat, mintha mi sem lenne természetesebb a világon. Mindig is éreztem némi irigységet azok felé, akik valamilyen tehetséggel áldottan születtek, és bár ezt is fejleszteni kell, és rengeteg foglalkozást igényel, nekik valahogy zsigerből jön. A lánynál is úgy tűnik, mintha így lenne. Én biztos görcsösen és sokkal szerencsétlenebbül fognám a hangszert, ellenben vele, bár ki tudja, lehet, hogy csak a sok-sok gyakorlás…
Ez már csak annyiból is látszik, hogy amikor abbahagyja, úgy tekint rám, mintha valami földönkívüli lennék, és kell néhány pillanat, amíg teljesen visszazökken a valóságba. Hát, én nem akartam belerondítani, komolyan mondom!
- Lehet, hogy elrohant órára és itt felejtette. Vagy valami sürgős elintéznivalója akadt, aztán úgy gondolta, nem akar egy nagyobbacska hangszerrel az oldalán végigrohanni a kastélyon – sorolom a lehetőségeket, amik így hirtelenjében eszembe jutnak, bár egyik sem tükrözi a teljes valóságot. Már csak azért is megérte itt hagyni árválkodni a gitárt, hogy ilyen véletlenekbe ütközzünk. Idővel persze majd elárulom, hogy az enyém, de ez így sokkal szórakoztatóbb.
- Biztosan – nevetek fel.  – Honnan tudod, hogy nincs itt a tulaja? Lehet, hogy csak meghallotta, milyen jó kezekbe került, és nem bánja, ha kicsit játszol rajta – vetem fel az újabb eshetőséget. Persze semmiképp sem kioktatni akarom, teljesen ártatlan gondolatok csupán, amit megosztok vele, ezen felül pedig akár le is lepleződhettem legutóbbi megnyilvánulásom miatt. Nem, mintha akkora titok lenne, hogy én vagyok a felelőtlen gitártulajdonos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Augusztus 26. kora este
Írta: 2014. október 27. 20:04
| Link

Arnold


Nem volt épp az a múltban élő típus, aki sokat nosztalgiázna, rágódna a gondjain-bajain, és azokon a dolgokon, amiket másként csinált volna. Éppen ezért elég könnyen elszakadt a dallam idézte emlékképtől, mert nem is tudta igazán, mit idézett fel. Csak egy volt a sokezer random pillanatból, amit hátrahagyott.
Azért mindenesetre valószínűleg sikerült elég idiótának tűnnie a srác előtt, de hát ez zavarta a legkevésbé. Megforgatta a kezében a hangszert, miközben a másik az elméleteit fejtegette annak hátrahagyásával kapcsolatban. Neki nem okozott volna problémát, hogy egész nap egy gitárral mászkáljon mindenhová.
- Vaaaagy az is lehet, hogy rájött, hogy semmi tehetsége hozzá, és ezért inkább hátrahagyta, hogy valaki igazán fantasztikus tehetség megtalálja!
Színpadiasan elnyújtva, kicsit előrehajolva maga felé intett, és hozzá mellékelte vigyorát. Aztán legyintett.
- Náh, de lehet hogy igazad van, és épp azt nézi, hogy mi a frászt művelünk itt a gitárjával. - Jól körbe is kémlelt, de csak egyik szeme sarkából a másikig, mintha nem akarna gyanúsan, fejét forgatva nézelődni. Már csak azért sem, mert valóban feltett szándéka volt magáévá tenni a pengetőst, ha azért nem jelentkezik a gazdája. Vagy ha nem jelentkezik eléggé kézzel-lábbal. Vagy ha nem veszi Ellától vissza erőszakkal.
Mindenesetre nem nagyon zavartatta magát, mert újabb dalba kezdett, ezúttal egy pörgősebb, ritmusos fajtát választva. Egyszer-kétszer hibázott, de a lábával is dobolt, és még nananázni is elkezdett, mielőtt hirtelen felhagyott az egésszel, és pillantását a srácra emelte.
- Izé, ugye nem a tied?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2014. október 28. 18:13 | Link

Ella

Egészen különleges vagy váratlan indokból is magára hagyhatták volna szegény gitárt, persze, bár a legtöbb embernek szokása tovább gondolni, és figyelmen kívül hagyni a legkézenfekvőbb eseteket, amik egyébként ebben az esetben teljesen lényegtelenek, ugyanis én vagyok az a galád, akiről épp elméleteket gyártunk nagy serényen. Úgy nézek a lány kezében lévő hangszerre, mintha még sohasem láttam volna, pedig már hosszú évek óta én vagyok a gazdája, nem is mai darab a drága. Emlékszem, mennyire féltettem az öcsém elől, amikor még kisgyerekek voltunk. Talán nem is hiába maradt ilyen szép állapotban.
- Végül is, ki tudja – bólintok egyetértőn, holott én aztán pontosan tudom, hogy a történet nem igazán így kezdődött, és ha nem lenne az eszmei értéke ilyen nagy… Merlinre, egy szó nélkül odaadnám neki!
- Ne is törődj vele! Csak játssz tovább, közben kioldalazunk és már meg is van a szajré. Amúgy tényleg elég ügyes vagy – kanyarodok kicsit vissza az előző feltevéshez, a bókolás és dicsérgetés pedig még mindig nem az erősségem, tessék eltekinteni felőle! Próbálkozom. Vigyorogva nézek vele körül, én kicsit feltűnőbben, mert nem aggódom attól, hogy a keresett személy kiszúrna. Amikor ismét játszani kezd, a fotel oldalához dőlök, és ritmusra mozgok jobbra-balra.
Egy pillanatra lehunyt szemeim közül a jobb oldalit kinyitom, amikor a dallam hirtelen abbamarad, és igyekszem a lehető legártatlanabbnak tűnni. Nem bírom ki, hogy ne nevessem el magam. Vártam már, mikor esik le neki, és olyan… aranyosan mulatságos volt ez így. Remélem, nem sértődik meg! – Hát őőő, ami azt illeti, de, az enyém – vallom be. – De játssz kedvedre, sokkal tehetségesebb vagy, mint én. Engem már lehet kilökdöstek volna innen, ha próbálkozom – vigyorgok továbbra is, most már egy kicsit zavartan, mert nem tudom, mi a reakciója erre a kis közjátékra.
Utoljára módosította:Várkonyi Arnold, 2014. október 28. 18:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
Írta: 2014. október 29. 18:00 | Link

Alíz


 Miután szerencsésen megegyeztünk abban, hogy Alíz nem akart semmi rosszat nekem – ami persze azért nyilvánvaló volt – és a bemutatkozáson is túlestünk, kicsit más témák kerültek terítékre, mint például a könyvek. Hiába említettem Rejtőt, Alíznak nem ismerős a neve. Nekem egyértelmű, apa egyik kedvenc mugli írója, de nem is tudom, valahogy az nem vettem számításba, hogy más nyilván más könyveket olvas.
- Ő egy mugli író. Nagyon kellemesen szórakoztató könyveket írt, majd egyet el kell olvasnod – mondom Alíznak egy kacsintás kíséretében. Tényleg csak ajánlani tudom ezt a könyvet. Szerencsémre a lány nem veszi zokon a kis Csodaországos megjegyzést, habár nem kellett volna, hogy kicsússzon a számon. Elmosolyodom a válaszán, úgy tűnik vette a lapot, és nem lett sértődés a vége.
- Árvaház? Mármint, te ott nőttél fel? Sajnálom – Megint kicsúszott a kérdés eleje, és a végére sikerült odabiggyeszteni a „sajnálom” szócskát. Ismét a naivitásom hibája, hogy persze biztos mindenki tökéletes családi környezetből jön... hát nem. Az élet ennél sokkal kegyetlenebb, és nem kéne mindig mindent rózsaszínben néznem. Azt hiszem erősen úgynevezett „burokban” nőttem fel eddig. A kényelmes környezet, és az igazi világ nem teljesen ért el hozzám.
- Fekete István? Rémlik a neve, de azt hiszem még nem olvastam tőle semmit. Majd utánanézek! - bólintok egy hatalmasat, és szerencse, hogy nem esik le a fejem a nyakamról. Fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy akkor most mi is van Alízzal, így kérdezek tőle még egyet.
- És... Alíz.. akkor te nem is ismered a szüleidet? Úgy értem, te teljesen az árvaházban nőttél fel? Onnan jöttél ide? - Igyekszem óvatosan feltenni a kérdést, nem tudom, hogy ezzel érzékeny területre tapintok avagy sem. Ráfüggesztem a szemeimet, és egy cseppet sajnálkozva tekintek rá, de nem akarom lesajnálni, csak érdekel az ő helyzete.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Neviczky Eszter
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 165
Zétény
Írta: 2014. november 14. 14:37
| Link

Az iskola bebarangolása fontos feladat. Így a mai délutánom egy részét erre fordítom. A hely felfedezése sokat elárulhat annak történetéről. Számomra pedig fontos, hogy mihamarabb mindent tudjak erről a kócerájról. Itt fogok tanulni egy pár évet, szóval meg kell ismernem a pozitív oldalait ennek a helynek. Ha pedig nem találok, akkor elég rémes éveknek nézek elébe. Már önmagában a hely is elég rémes. Koszos és a Rellon elég dohos, ahhoz képest, hogy a legdicsőbb ház. Ide jártak azok, akik vitték valamire is az életben. Hallott már egy pár névről, aki idejárt és közismertté vált.
A folyosókat járva egy almát forgatok a kezeim között, aztán találomra bemegyek az egyik szobába. Társalgónak van elnevezve. Kinézetében is a nevét sugallja. Reméljük semmi bűbáj nem uralkodik ebben a helyiségben. Nem szeretnék váratlan helyzetbe kerülni.
A kanapéra lehuppanok bent és beleharapok az almámba. Egész kellemes ez a hely. Nézelődök jobbra-balra. Ilyen volt a Beauxbatonsban is. Csak világosabb volt. Franciásabb. Ez olyan melegséget sugárzó, de ugyanakkor sötét is. Igazából az egész kastély elég sötét és silány Franciaországhoz képest. Ott minden pompás. Az egész iskola. A francia stílushoz szokott szemeimnek és lelkemnek elég nagy lefelé lépés a ranglistán ez az iskola. Pedig tudom, hogy ez sem a legrosszabb hely a földön varázslóiskolák terén, de mégsem több évszázados múlttal rendelkező iskola. Na meg itt fiúk is vannak. Rengeteg idióta kakaskodó fiú, akik az iskola királyának hiszik magukat. Annyira szánalmas.

Megjelenés
Utoljára módosította:Neviczky Eszter, 2014. november 14. 14:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
Független varázsló, Okklumentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2223
Esztipeszti
Írta: 2014. november 14. 15:27
| Link

Na, ma azt olvastam – de tényleg! – az egyik könyvben, talán az SVK lehetett, hogy a dédapám megfordult az iskolában valamikor, és lehet, hogy van róla egy kép. Márpedig nálunk mozognak és beszélnek is a képek, nem úgy, mint a szottyadék mugliknál, így akár beszélhetek is a dédfaterrel. Hátha tud némi tanácsot adni mondjuk… bármivel kapcsolatban. Igazából csak kíváncsi vagyok, hogy milyen az öreg, vagy milyen volt fiatal korában. Mégiscsak egy Farkas, ami azért nagy szó, hogy a lábai nyomát őrizhetik ezek a folyosók. Úgy tudom, hogy társalgóban van egy csomó varázsló képe, ami jó lehet kezdésnek, na meg, ha már ott leszek, kicsit szusszanhatok valamelyik sarokban. Elég nehéz elviselni a sok rajongót, aki állandóan engem akar faggatni. Mondjuk én már két kérdést is faggatásnak veszek bármilyen témában, szóval elég nehéz jót tenni velem, ha én nem akarom. Van nálam egy zacskó szotyi, amit természetesen a második emeletre tartva szorgalmasan fogyasztok. Biztos lesz valaki, aki majd eltakarítja az elhulló maghéjakat, nem az én dolgom a takarítás, erre a nyüves manók vannak. Állítólag itt felszabadított manók dolgoznak, elég szégyen, nem? Talán majd az új diri, az a PortaNepper rendet tesz az állandó nyafogásuk közt.
Végül megérkezek a terembe, épp egy marék héjat engedve ki a kezemből, mikor belépek, és máris a képes falnál termek. Ránézek még a szöszire is, de csak azért, mert egész jó cuccokkal van felszerelkezve. Na, igen, ehhez is értek, nemhiába modellkedem néha, hogy az atyai apanázst kiegészítsem, és olyat vegyek magamnak, amiről a szülőknek nem kell tudniuk. Már az is csoda, hogy hagyják, mert nyilván értesültek már róla, hiszen járatok néhány magazint. Miután megnéztem magamnak a szöszit, visszafordulok a képekhez és keresni kezdem a dédfatert. Nem lesz egyszerű, annyi kép van, a fenébe!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Neviczky Eszter
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 165
Írta: 2014. november 14. 18:49 | Link

Üldögélve a kanapén az almát ropogtatva a fogam alatt társaságom akad. Mondanom sem kell, hogy mennyire "jól nevelt" egy szerzet. Csak rám néz bambán, de köszönni luxus neki. Én persze azonnal el is könyvelem őt egy igazán falusi "úri" embernek. Lenéző pillantással végig is mérem. Átlagos szerzet.
Felmerül bennem az ötlet, hogy talán lehetnék én az, aki köszön neki, de a női büszkeségem miatt inkább úgy döntök, hogy nem ereszkedek le arra a szinte, hogy még én szólítsam meg őt. Annál nagyobbnak tűnik köztünk a társadalmi különbség. Bár egész jól öltözött. A minőségi ruhadarabokat megismerem, és az övéi azok. Mégis egy igazi tanyasi suttyó benyomását kelti a viselkedésével. Egy nőről tudomást sem venni borzalmasan neveletlen dolog, még akkor is, ha az egója akkora, hogy az egész kastély is kevés lenne neki.
Az almámat tovább ropogtatva, a tekintetemet a fiú felé sem fordítva múlatom tovább az időt. Néha-néha azért rásandítok. Női kíváncsiságom nem hagyja, hogy teljesen kizárjam a jelenlétét. Egy nőnél ez nem így működik. Főleg nem nálam. Szeretem irányítani a környezetem.
Az almámnak lassacskán a végére érek, szóval felállok és a szemeteshez sétálok. Lassú, kecses léptekkel sétálok oda. Mindig úgy járok, mint egy igazi ragadozó. Finoman, kecsesen, nőiesen. A mozdulat, amellyel a szemetesbe juttatom az ételt hasonló szavakkal jellemezhető. Igazából mindezt figyelemfelkeltés gyanánt is teszem. Piszkálja az egómat az, hogy tulajdonképpen észre sem vett engem ez a jelentéktelen senki. Nem számít maga az ember, csak az, hogy képes engem levegőnek nézni. Ilyet velem nem tehet csak úgy bárki. Büntetlenül főleg nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2014. november 15. 16:49 | Link

Váradi kisasszony


- Mindenképpen elolvasom egyszer - bizonyítékképpen még rá is bólint, nehogy azt higgye a lány, hogy nem tartja be az ígéretét. Felkeltette az érdeklődését az író és még a héten elolvassa az egyik könyvét. Vagy legalább megkeresi, azért annyira nem könyvmoly. Szokott olvasni, de nagyon különbözik a levitásoktól, nem végez ki naponta két könyvet. Neeem, azért annyira ő sem elvetemült.
Tématerelés!
Magáról valószínűleg senkisem szeret beszélni, hacsak nem önimádó. Csúnya ez a kifejezés, Alíz nem is szereti használni, de itt most ez a megfelelő jelző. Ő nem önimádó és nem is szeret magáról, a családjáról, vagy az előéletéről beszélni. Bánatosan pislog Fannira és sóhajt egy hatalmasat.
- Igen, ott voltam... két évig. Aztán "örökbefogadtak" - nem mond többet, ha Fannit annyira érdekli a dolog, akkor majd kérdez és eldönti, hogy akar-e rá válaszolni, vagy sem. De valószínáleg az utóbbi lesz. Tényleg nem kellemes dolog arról beszélni, hogy gyakorlatilag nem is ismeri a szüleit. A nevelőanyja pedig nem beszél róla, lehet, hogy ő sem ismeri.
Nem ismeri Fekete Istvánt.
Nem lepődik meg a dolgon, hiszen a férfi mugli volt és Fanni pedig valószínűleg aranyvérű. Alíz sem ismerte sokáig, sőt, nem is ismerné még a mai napig, ha az egyik dolgozó olyan kedvesen rá nem erőltette volna a könyvet. Attól kezdve szerette meg az írót, olyan szépen, változatosan ír. A megszólításra felpillant és halványan elmosolyodik Fanni kérdésére.
- Apát nem ismertem. Azt hiszem meghalt. Anya velem volt hat évig, rá valamennyire emlékszem... aztán két évre árvaházba kerültem. Nyolc éves voltam, mikor Szentesiékhez kerültem. Aztán most megint költöztem... ide - a mosoly már régen leolvadt az arcáról, most elmerengve néz az ablak felé. Fanni az első, aki tudja, hogy örökbefogadták. Még a szöszkéék sem tudják, illetve reméli, hogy nem tudják. Kicsit sem furcsállja, hogy a barátnői nem tudják az igazságot, Fanni pedig igen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
Független varázsló, Okklumentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2223
Esztör
Írta: 2014. november 16. 22:20
| Link

Merre lehetsz dédfater? Olyan jó ötletnek tűnt, hogy egy kicsit felfedezzem a híres Farkasokat, de úgy tűnik, túl sok kép van itt, az időm pedig véges. A kiscsaj pedig almát eszik. Igen, néha rápillantok, de ami azután jön, az kemény. Úgy megy kukához, mintha valami kifutón lenne, épp csak nem dobja oldalra a haját, és nem mosolyog. Az a dobás, öcsém… Hát ez ki ez?
- Szép volt Hófehérke! Szerintem menne hátrébbról is, nem? – fonom karba a kezeimet és figyelem a csajt. Kicsit ismerős a pofija, talán azért nézegetem annyira, de gőzöm sincs, hogy honnan. Talán már volt egy fogadáson is, ahol én, bár oda tényleg csak az elit jut be. Még a végén kiderül, hogy valaki, persze mindegy.
Nekem viszont mégiscsak meg kéne találnom azt a képet, vissza is pillantok a festményekre. Mikor alapították ezt a fantasztikus iskolát? Lehet, hogy... Ó a jó fenébe már! Dédapus 1995-ben elhagyta a földet, szerencsére a szellemét sem hagyta itt, állítólag nem az a kedves ember volt, mint mondjuk én. Az iskolát pedig a 2000-es évek elején alapították, ha jól rémlik. Szóval a dédapa eléggé agresszív és szókimondó volt, ráadásul nem volt túl megfontolt, mégis hosszú élete lehetett. Márpedig, ha én kedves vagyok, akkor ő mi lehetett? Na, mindegy, legyintek egyet, majd lehuppanok az egyik kanapéra Hófehérke közelében. Kicsit tanulmányozom még, mint csajt, ha már ideette a kecses fene.
- Amúgy helló, Zé vagyok, a jobbik fajtából – terpeszkedem el, tényleg olyan, mintha az enyém lenne minden. Persze, ha nagyon szeretném, biztos megvehetném… ha adnának rá zsét apámék. Erre viszont nem alapozunk az utolsó húzásuk óta, így mégsem lesz egy kastélyom. Mondjuk ez nem is kéne. Végigfekszem végül, a kezeimet a nyakam mögé teszem, és néha rápislantok a lányra, hátha akar valamit mondani. Végül is megszólíthat, ma nagyon kegyes hangulatban vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2014. november 18. 03:54 | Link

NeMiza - a második menet


- A koncentrálás egy új játék megtanulásának a lényege, Agyaska. Azt hittem, zseni levitásként te is erre esküszöl, mikor tanulsz valamit. – Morran fel méltatlankodva, miközben újból átfutja a játékszabályok hatodik paragrafusának harmadik sorát. Érződik a frusztrációja, hogy ebben a nyomorult családi játékban képtelen egyből ráérezni a lényegre, de hát nem született Supermannek, hogy mindenhez értsen, sőt még Clark Kent sem volt egy Mindenható. Jelenleg viszont megalázó módon cseppet sem hasonlít a feje a fess és mindig nyerésre álló Clarkéhoz, sokkal inkább egy vergődő angolnával állítanák rokonságba egy kompetens zsűri tagjai.
- Jó jó, de mire? Azt mondod, figyeljek, oké, figyelek, de konkrétan mire? Vagy mik ezek a mezők? Jesus, itt minden olyan marhára magyarul van. Ennek mi a fordítása például? Mi ez a könyves burkolat, vagy betét, vagy mi? – Mutogat bőszen a takarékbetétkönyv jelére a társas tábláján, bár ez már szinte kétségbeesett mozdulat, hogy wtf, mibe csöppent bele? Persze a másik két levitás már fuldoklik a röhögéstől, s még akkor sem ülnek a szájukra, mikor Mihael roppant rondán rájuk néz, amolyan „helyben kioperálom a lépeteket” pillantással. Nem, itt már nem segítenek a bevett mozdulatok, gesztusok, ez színtiszta alázás innentől kezdve. És még akkor régen Vegasban hitte azt, hogy számított a Ninától elszenvedett, párszázezres dollárkülönbség pókerben.
Ráadásul a következő pillanatokat megkoronázni hívatott, hogy Sára és Miza kiröhögik elfordulva, de még Levente is becsatlakozik félrefordulva, rötyögve. Hát ez gáz, ez orbitálisan gáz. Úgy ül ott, mint egy szörnyen durcás ötéves, akitől elvették a maciját és mindjárt oda fogja verni magát a földhöz, ha nem adják vissza.
- Nem fogsz nyerni. Ez elvileg tiszta matek és valószínűség számítás kell legyen. Ha egyszer is elcsípem, hogyan lehet nyerni, megteszem, vigyázz. – Nos, mindez még talán meggyőző is volna (francokat), ha a végén nem csinálna egy „Hempf!” és oldalra fordulós, dedós mozdulatot a fejével, mint aki most nyilatkoztatta ki, hogy a homokozó az ő felségterülete. Mindazonáltal elég hamar visszatér a ringbe és nemsokára már ismét keresztbe álló szemekkel figyeli a játék alakulását aktív részvétellel egybekötve.
- Akkor most van elég zsém megvenni a családi ház telkét, ugye? Ami tizennyolcezer. Jó, de ez a leveles dolog azt mondja, kimaradok egy dobásból, vagy mi. Olvasd csak el. Nem értem, mit mond. – Tudni kell, hogy Mihael következetesen angolul beszél, illetve szörnyen rosszul és szörnyen erős francia akcentussal próbálgatja a magyart, de ez a nyelv úgy néz ki, meghaladja a képességeit. Ukránul is hamarabb megtanult, mint magyarul, ami azért elég sokat elmond a nyelv nehézségeiről.
- Amúgy... Lin hogy van? Mit csinál? - Próbál mellékes hangnemet megütni, de kiérződik, hogy komolyan érdekli a válasz. Mióta szétváltak, innen-onnan mindig megérdeklődte, mi a helyzet a lánnyal, mert noha tiszavirág életű kapcsolatuk volt, Lint tényleg közel érezte a szívéhez már az egész járást megelőzően is.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. november 18. 14:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 815
Összes hsz: 21635
Írta: 2014. november 22. 17:42 | Link

Misi ~ fussunk neki még egyszer


- Jaj na ne mondd, ezzel mindenki tisztában van – forgattam a szemeimet. Hátradőlve figyeltem a prefektus minden mozdulatát, láttam, hogy nyerni akar és ez már annyira kikészíti, hogy azon csodálkoztam: még nem láttam az izzadságcseppeket legördülni a homlokán. Anya viszont mindig azt mondta, hogy ami késik, az nem múlik. Szóval akkor most minden vágyam lett Misit izzadva látni. Fantasztikus. Néha olyan idióta ötleteim támadnak, hogy az már szinte elviselhetetlen. És ha azokat valaki meg is valósítja, hát az már felér egy világvégével.
- Figyelj mindenre. Az oké, hogy csak a nőnemű egyedek képesek több mindenre figyelni, de neked most nem kell mindenfelé pislognod – csóváltam meg a fejem. Hát semmi újat nem mondtam, nem igaz? – Takarékbetétkönyv.
Smaragdjaim követték a rellonos ujját, ami végül erre a mezőcskére mutatott. Nem lehet könnyű neki magyarul beszélnie, néha még én sem értem a magyar nyelvet. Ehhez képest fel tudnék sorolni vagy hatot, ami könnyebb, mint az anyanyelvem. Vivi mondta mindig, hogy nehéz volt visszaszoknia, hiszen ő nem Magyarországon járt főiskolára, megszokta már, hogy angolul beszélgettek a csoporttársaival. Akkor persze nekem is angolul kellett vele kommunikálnom, akár hányszor jelentkezett. Most, hogy befejezte az iskolát és hazajött, nehéz neki magyarul beszélnie. Szóval akkor Mihaelnek sem lehet könnyű. Hm.
Az viszont – akár mennyire is gonosz dolog – roppant vicces, ahogy Morci Marci kiakadt. Ahogy a háztársamra nézem, láttam a kislány szemében a csillogást és a boldogságot. Vagy is már megérte leülni Misivel társasozni.
- Jézusom, kinek az elmebeteg ötlete is volt ez a büntetés? – pillantottam vissza Misire, aki éppen próbálta magát behozni. Újra megcsóváltam a fejem és az ablak felé pillantottam. Misi feje egyszerűen túl vicces volt ahhoz, hogy most a röhögéstől ne forduljak le a székről. A kint álló fákat néztem, amik lassan mozogtak a széltől, az ablak előtt pedig hirtelen felbukkant egy rigó, szárnyait verdesve csipoghatott egy kicsit, aztán tovasuhant.
- De jó lenne most kviddicsezni… – hangom halk volt, szinte suttogtam, szemeimet lehunytam és már csak a fiú hangjára nyitottam fel újra. Előredőltem a széken, hogy jobban lássam a táblát és a szabályzatot, amit Misi közben elém csúsztatott. A minikönyvet és a prefektus kérését figyelmen kívül hagyva a tizennyolcezerre koncentráltam. Végigpillantottam a táblán, a rellonos játékpénzére sandítottam és végül bólintottam. Hjaj, hosszú játék lesz ez. Karjaimat összefonva dőltem hátra újra a széken. Sáráék elhallgattak, ahogy Leen szóba került. Egy pillanatra én is lefagytam, az ablak felé pillantottam és sóhajtottam egyet. Levente pislogva felállt, házi feladatról motyogott és elsietett, Sára meg csak egyszerűen, magyarázat nélkül követte. Amint becsukódott az ajtó felálltam, az ablakhoz léptem és kinéztem rajta.
- Elment – és ezzel ki is fújt, fogalmam sincs, hogy hova. Nem álltam hozzá olyan közel, mint például Runa, valószínűleg ő tudja, hogy miért. – Nem tudom, hogy miért és, hogy hova. Ismered Runát? Őt kérdezd, szerintem ő tudja.
Vállaimat megvonva fordultam meg és bámultam rá a rellonosra. Tudom, hogy miért kérdezte, mindenki tudott róluk a Levitában. Viszont a kérdésére nem tudtam volna válaszolni még akkor sem, ha ott rögtön felkötött és megkínzott volna. Nem, tényleg nem.


// Misi drága emlékkari lett, befejezetlen játék :<< //
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2014. november 27. 18:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lizbeth Parlay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 22. 18:52 | Link

Derek Taylor


Mindössze néhány perc van hátra sötétedés előttről, engem már is megmerényeltek így órák után. Nem kis rohanáson esek túl, mire az egyik diák céltudatosabb tempót vesz fel és a céltalan rohangálás lassan a végéhez közeledik. Eléggé ideges tekintettel  vagyok ugyanis rászorulva arra, hogy az előttem mézesmadzagként elhúzott táskám után szaladjak. Nem kis ellenszenvvel követem tehát az előttem sistergő fiúnak a nyomát, mire aztán már fogalmam sincs hol, de egy társalgóba érkezek. Az alak pedig nagy nyugodtan áll neki kutakodni nálam, amire a lehető legridegebben reagálok. Odalépek hozzá és elkapom csuklóját.
- Mások holmijainak eltulajdonítása egyszerűen szánalmas. Hord el magad, amíg szépen mondom. - El is veszem tőle a táskámat, majd viszonylag még finoman tessékelem ki. Nem akarok egy légtérbe lenni egy tolvajjal, ráadásul egy olyan tolvajjal, aki után a fél iskolát átszaladtam. Kénytelen voltam, hisz számomra fontos dolgokat tartalmazó táskámat nem hagyhatom el. Kissé szaporább levegővétellel lépek az egyik míves asztalhoz és leteszem rá nagy becsben tartott cuccaimat. Magam felé emelem, és beletekintek a félig teli táskába. Azonkívül, hogy az összes jegyzetemet összekeverte, illetve némileg összegyűrte a turkálásával, minden megvan. Nem tehetek mást, kiszedek minden papírfecnit és pergament. Apránként kihajtogatom, nem törődve azzal, hogy ebben a társalgóban jelenleg nem vagyok egyedül. Ám a sors iróniája csupán, hogy az egyik ilyen pergamen kiszökik a kezemből, s egyértelműen a kandalló felé veszi az irányt. Tekintetem kiéleződik erre, mozdulatom ösztönös és reflexszerű lesz. Az iromány után lépek, majd megkísérlem elkapni azt. Keserűen húzom el ajkaimat attól, hogy a szemem láttára lobban lángra.
Miért kellett neki pont a kandallóba esnie? Visszamegyek az asztalhoz és válogatni kezdek, de a kép nem igazán áll össze a hiányzó elem miatt. Könnyen kitalálom, hogy mit sikerült szénné égetnem az előbb, de jobbnak találom nem felhúzni magam rajta. Elvégre is mindig számolni kell a random faktorokkal; majd valahonnan megszerzem ezt a jegyzetet. Néhány perc múltán, ahogyan rendezgetem soraimat, felfigyelek egy érdekes kisugárzásra, tőlem nem olyan messze. Nem vagyok egy végképp spiritiszta alkat, de nem nehéz felfigyelni arra, ha valakinek esetlegesen a látóterébe ültél. Felpillantok a fiatal srácra.
- Üdv! Ha esetleg te is kiszúrni óhajtanál velem, előre szólok, hogy kiszúrom a szemed a pálcámmal. - Aztán gúnyosan végig fut lágy vonalaimon egy gyengébb somolygás. - Csak vicceltem. - Nem a kedvesebbik fajta humoromat vettem elő. Mondjuk nem mintha létezne az a bizonyos kedvesebbik fajta. Mindenesetre most megutáltam a fiúkat egy időre, legalább is addig, még vissza nem áll a rend.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2014. november 22. 19:11 | Link

Liznek

Mire vége az óráknak, és megörül, hogy hétvége lesz - jó, oké, klassz volt a sok új dolog, de azért kell a pihenés is - már hamar rá is esteledik.
A klubhelyiségben nem volt kedve ülni, Kirát pedig nem tudja felkeresni az ő klubhelyiségében, Mea meg épp sehol, így újabb felfedező útra indult a kastélyban.
Miután megkergette őt egy kopogó szellem, ismét üldözőbe vette a hirtelen mindig eltűnő, mászkáló - és mintha dúdolt volna is - rózsaszín plüss nyulat, és ennek hála eltévedve útbaigazítást kért egy festménytől, a Társalgóban lyukadt ki nap végére.
Itt még nem járt. És jókedvűen konstatálta, hogy azért rendesen ücsörögnek itt az emberek. Mivel ismerőst nem talált, így bekapott egy süteményt, készített magának egy fahéjas almás teát, és az egyik sarokba, kényelmes párnákra vetődve próbálgatta újdonsült varázslatait. Mióta tudta használni a pálcát, nem is restellt folyamatosan érte nyúlni. Minden ajtón elmotyogta az alohomorát, még ha az nyitva is volt, vagy kinyithatatlan, s ha nyitva volt, természetesen bezárta azt egy colloportus-szal, hogy kinyithassa aztán az alohomorával.
A vingardium leviosa is tetszett neki. Mikor az eseménysorozatok történnek, épp egy párnát lebegtet maga előtt, és nem tudja nem végig nézni a jelenetet.
Egy jó kis, nem tanórán tanult átok ki is pattan a fejéből - talán megnöveszthetné a másik fiú szemöldökét - de mire cselekedni tudna, a párna leesik, és a fiú is lelép. Csak a beszáguldó lány van a látóterében, aki hirtelen pillant rá, és szól be valamit, ami alapvetően talán nem mindenkinek volna vicces, de Dereknek...
Harsányan nevet fel. Még mielőtt a lány - aki rellonosnak tűnik - elmondaná, hogy csak valóban viccelt.
- Gondoltam. - vonja meg a vállát. - Lopott tőled a srác? - kérdezi szemöldök felvonva, már halványabb mosollyal, hiszen ez azért mégis csak egy komoly téma. Majd a kandalló felé bök még mindig kezében lévő pálcájával.
- Remélem nem volt fontos a jegyzet. Segítettem volna, de nem tudom még, hogyan, elsős vagyok, és nem tudok még olyan vará... - ám mielőtt végig mondaná, a kandallóra bökésnek hála a tűz hirtelen úgy belobban, hogy Derek hátra esik ijedtében a párnákon. Meg pár másik elsős is. Szerencsére egy felsőbb éves ráint a pálcájával, és a tűz máris újra vidáman lobog, apró lánggal. Ránéz csúnyán Derekre, aki elnézést kérőn, zavartan vigyorogva, tarkóját masszírozva ül fel újra, és reméli, hogy nem csinált nagyon hülyét magából, így elsőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Lizbeth Parlay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 22. 19:33 | Link

Derek

Spontán ötlettől vezérelve elkezdem beszámozni a jegyzetlapokat, hogy legalább később, ha összekeverik - vagy keveredik -, akkor ne jelentsen problémát a rendezés. Némileg felvonom szemöldökömet a srác nevetésére, mivel nem is igazán értem, hogy mivel érdemeltem ezt ki. Egyáltalán nem a puszta kedvessgem vezérelt, és tényleg megtenném, ha ki akarna szúrni velem. Mondjuk biztos lehetek benne, hogy ezért kicsapnának az iskolából, szóval csak a kedvesebbik módon tenném ezt meg. Sóhajtok egyet, tekintetem túlságosan szigorúvá avanzsált eme gondolatokra. Kissé paprikás hangulatomban vagyok mindezek után, de kérdésére már elveszem a hangomból az indulatot.
- Csak megpróbálta. De így jár az, aki egy sportoló lánnyal szeretne kiszúrni. - Válaszolok neki némi szarkazmussal. Ám a további mondandójára azért egy neheztelő pillantást vetek. Túlságosan meggondolatlannak találom ugyanis, hogy csak így elárulja melyik évfolyamba jár. Így aztán akár a nevünket is világgá kürtölhetjük; nem mintha érdekelne bárkit is egy név. A magam részéről sosem ez alapján ítéltem meg másokat, ahogyan a házak sem tudnak akkora jelentőséggel bírni. Éppen csak, hogy elmerülök ezekben a gondolatokban, amikor a látszólag Eridonos diák kis pálca pöccintésére a kandalló tüze kissé megelevenedik. Páran érdekesen nézhetnek rám, hiszen egy moccanásnyira sem hat meg az ijesztő látvány. Komolyabb bajom is eshetne, ha közelebb mennék, viszont a rémülettel sem megyek semmire. Mint máskor, most is hamar rendeződnek a dolgok; ettől függetlenül megsimítom homlokomat.
- Gratulálok, majdnem sikerült felgyújtanod magad. Mit szólnál ahhoz, ha a pálcád nélkül segítenél? - Már csak azért is mondom ezt a megoldást, mert látszólag ez a fiú vonzza a katasztrófákat a pálcáját illetően. Még a végén valami ostoba indíttatásból rápöccintene az én értékes irományaimra, amik készségesen válnának hamuvá az utóbbiból kiindulva. Nem, ezt nem engedhetem meg neki; mert ha megtörténne, én biztos kiüldözném a világból. Tehát inkább csak felajánlom neki a békés segítség lehetőségét. Amennyiben pedig közelebb ül, hamar szemei elé tárulhat megannyi pergamen, amin cirádás, ámbár gyöngybetűket láthat.
- Mióta vannak nálad ezek a.. ?- Mutatok a kandalló felé, hogy jelezzem mire is gondolok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2014. november 22. 20:01 | Link

Liznek

Hiába viselkedik kissé furcsán ez a lány, Derek nem tud nem nevetni a következő mondatán is. Ő már csak ilyen. Nehéz elvenni a jó kedvét, meg a hiperaktivitását.
- Sportoló vagy? - kérdezi minden bevezető nélkül. - Régen én is úsztam.
Azt, hogy majdnem ifjúsági, európai úszóbajnok lett, már nem teszi hozzá, pusztán szerénységből, vagy csak azért, mert ő ezt valóban nem tartja fontosnak.
Aztán lezajlik a kis incidens, és miután ismét a helyére evickél, megint hozzá szól a lány. Úgy tűnik hajlik a kommunikálásra, aminek örül, mert már éppen kezdett unatkozni párnalebegtetés közben.
- Hát öhm... igen. - nyugtázza a lány gratulációját jókedvűen, mintha valóban gratulációnak venné, majd feltápászkodik, és lassan elindul felé, még mindig kezében lengetve pálcáját.
- Segítsek akkor valamit? Mit tudok? - lépdel oda vidáman, és a biztonság kedvéért nem a pálcájával, csak az ujjával mutat a jegyzetekre.
- Fú, ezt mind te írtad? Én is sokat írok, de én füzetbe, nem merek simán csak pergamenre, mert a felét már régen elhagytam volna, a füzetemen meg valamilyen lopás meg elhagyás gátló bűbáj van elvileg, azt mondták a boltban, ahol vettük.
Mosolygó szemekkel pillant a lányra.
- Derek vagyok, Eridonos. - mutatkozik be. Aztán a kérdésre kissé felvonja a szemöldökét, de nem csökken a mosolya.
- Ja, hogy ez? - emeli fel a pálcáját. - Néha előfordul, mert nem tudok elszakadni tőle, mióta megvan. - vigyorog, meglengetve a varázseszközt, mire a pálca végéből vidám kis szikrák pattannak a levegőbe, mint egy csillagszóróból.
- De nincs gáz!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Lizbeth Parlay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 22. 20:27 | Link

Derek

Kérdésétől kicsit felvonom szemöldökömet. Egy pillnatig sem állítottam, hogy úszó lennék. Igazából sosem kedveltem úgy igazán a vizet, de azért úszni még megtanítottak. Muszáj voltak az otthoniak, elvégre tengerpart melletti házban élve azért illendő úszni tudni. Nosztalgikus elmélkedéseimet viszont rövidre kell zárnom, ha ki akarok végre nőni a honvágyas állapotokból.
- Igen, vívással foglalkoztam otthon, sportszerűen. - Teszem utólag hozzá. Mondjuk hivatalosan sosem léptem fel, tekintve, hogy a szüleim mindig is óvtak a bajtól. Mindenesetre azért a lefizetett tanárok és meghívott ellenfeleknek meglett az eredménye. Mára már rendelkezek olyan mértékű önvédelemmel, ami hasznos lehet, ha éppen nem akarok pálcával hadonászni. Az Eridonost viszont látszólag nem lohasztotta le a gratulációm, amire nagyon sok mindent hozzáfűzni már nem tudok. Most vagy egy totál idiótával van dolgom, vagy ami rosszabb,  ő így normális. Nem tudom melyik megérzésemre hallgassak, de talább jobb nem is válogatnom a lehetőségek közül. Egyszerűen elmegyek e felett és válaszoloka kérdésére.
- A lustaság nem hozza el a pallérozott elmét. Témák alapján kell válogatni bűbájtant, mágia történelmet és bájitaltant. Ugye megtudod különböztetni ezt a hármat egymástól? - Kérdőn, ámbár mégis hűvösen nézek rá. Remélhetőleg azért ezt a hármat megbírja különböztetni, így aztán az olvasható írásomnak köszönhetően neki tud látni ő is. Úgy megközelítőleg kétszáz oldalnyi papír van itt, amik mind arra várnak, hogy összerendezzék őket. Azért nem minden keveredett össze, viszont ennek a negyede egész biztosan. Mélyen azért még átkozom azt az alakot, aki mindezt megtette, de később úgy is bosszút állok majd rajta mindezért.
- Bűbájjal felszerelt füzet? Hát én ilyesmikkel nem élek! - Teszem hozzá némileg cinikusan. Lehetséges, hogy neki lenne igaza, de ettől függetlenül én még mindig egy tradícionálisabb családból érkezem. A bűbájokkal felszerelt füzetek helyett jó minőségű tintával, pennával és pergamenekkel rendelkezem. Apám nem fél súlyos összegeket belém feccelni, ettől függetlenül a korral csak nehezen képes tartani a lépést. Ennek örömére - vagy hátrányára - sokkal gondosabban kell bánnom a dolgaimmal, ami azért sok időt elvesz.
- Lizbeth Parlay, Rellon. - Teljes nevemet elárulom neki, de talán az évfolyamos megjegyzéssel még ráérek foglalkozni. Mindenesetre legalább elárulta a nevét, így nem kell folyton úgy gondolnom majd rá, mint az a bizonyos Eridonos srác. Egyébként miért is kellene nekem egyáltalán rágondolnom? Láthatóan megforgatom szemeimet, majd tekintetem ekkor pálcájára téved. Kihúzom magam némelyest, majd közelebb hajolok óvatosan az említett tárgyhoz, hogy megvizsgáljam. Egyes szikrák kipattanásakor picit meghátrálok, de azért megpróbálom megtalálni a szemmel látható problémákat.
- Vagy a pálcának, vagy neked és a pálcának lehet baja. Voltál már ezzel pálcásnál? - Rendezkedem vissza a magam helyére onnan nézve a tovább a szóban forgó tárgyat. Nem igazán az én dolgom, mégis érdekel, hogy mitől jöhetett létre ez a szokatlan hatás. Ámbár láthatóan csak én vagyok így ezzel, a többiek mintha megindulnának kifelé. Ez lehetne a rossz omen? Nem törődöm vele. Egy szimpla Eridonos pálcájának megzavarodásától még nem fogok saron fordulni! Ellenben érdekel, hogy miért is lehet ez. Előveszem a saját fekete, ébenfából készült pálcámat, de az nem viselkedik így. Kicsit megforgatom ujjaim közt, aztán rámutatok vele a pálcájára.
- Reparo. - Varázspálcán még nem alkalmaztam ezt a bűbájt, de kíváncsi vagyok, hogy hatással lesz- e egyáltalán rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2014. november 22. 20:51 | Link

Liznek

- Szerintem szólnod kellene a házvezetődnek. - jegyzi meg Derek nemes egyszerűséggel, még a tolvajos sztorira utalva ezzel. - Nem szeretik a lopósokat, megérdemel egy büntit érte.
Mikor a lány arról beszél, hogy vívott, Derek még jobban felvidul, ha ez egyáltalán lehetséges.
- Hű, de klassz! Én is szívesen vívtam volna, de apa nem engedte, hogy hegyes meg éles tárgyak kerüljenek a kezembe. Állítólag hiperaktív vagyok, vagy mi, és nem tennék jót vele másoknak. - vigyorog.
- Én sem vagyok lusta. Csak rendetlen. - vallja be aztán a lánynak, a jegyzeteit nézegetve, és a következő mondatot, amit talán sértésnek szánt, szintén nem veszi fel.
- Persze, hogy megtudom különböztetni, én is tanulom őket! - feleli vidoran. - De csak ennyi van? Én még tanulok egy csomó más klassz dolgot, például a rúnatan az nagyon tetszett. - közelebb hajol a papírokhoz, hogy szemügyre vegye őket. Azok szinte már olyan kínosan gondosnak tűnnek, hogy Derek teljesen belezavarodik.
- Én meg igen, mert szerintem szuper jó. - vonja meg a vállát, csak úgy mellékesen megjegyezve a dolgot. Majd a lányra pillant.
- Ó, de szép neved van! Szólíthatlak Liznek? Én nem is mondtam a vezetéknevem, Taylor. Derek Taylor. Angol név, mert apám angol, anyám meg magyar, azért kerültem végül magyar suliba. Te is angol vagy? - teszi fel a kérdést szenvtelenül, és ahogy ismét a jegyzetek fölé hajol, hogy tanulmányozza őket, szinte elsiklik a fülei mellett az, amit a lány mond a pálcájáról, és gyakorlatilag az ő épelméjűségéről. Amikor elhangzik a varázslat, elrántja a pálcáját, és elkerekedett szemekkel néz Lizre.
- Hé, mit csinálsz? Nincs semmi baja! - mondja meglepetten, majd újra elmosolyodik, mintha semmi sem történt volna.
- Milyen segítőkészek errefelé az emberek... de ez ilyen, nem kell bántani. - lengeti meg újra a pálcáját. - Rendesen működik, meg minden, már akkor is ilyen volt, amikor vásároltuk, és kiválasztott engem. Az eladó azt mondta, hogy sok bennem a mágia, és néha ezért csinálni fog az elején furcsa dolgokat, amíg nem tanulom meg használni az erőm, de ez természetes. Nézd csak! - azzal pálcáját az egyik teásbögrére irányítja egy közeli asztalon, ahol már nem ül senki.
- Vingardium leviosa!
A bögre szép lassan felemelkedik, Derek pedig hanyag eleganciával átlebbenti azt egy másik asztalra, ahová gyöngéden lehelyezi, majd elégedetten pillant Lizre.
-Látod?

VB meglepetés!
Utoljára módosította:Gyarmathi Mihály Ádám, 2015. december 27. 13:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Augusztus 26. kora este
Írta: 2014. november 23. 16:29
| Link

Arnold


Általában jól eljátszogatott ő magában, nem igényelte sem az elismerést, sem a közönséget, melytől megkaphatta volna, és egyébként sem nagyon vette volna észre, hogy nézik, miközben játszik. Persze egy nagy stadionban más lett volna talán a helyzet, de ilyesmi eszébe sem jutott.
De azért persze örült, hogy most kapott egy kis szóbeli vállveregetést. Azért jól esik az, még akkor is, ha az embert kicsit se érdekli, hogy ki mit gondol róla. Mondjuk az arcán végighúzódó vigyor inkább szólt a srác tervének a gitár megfújásával kapcsolatban. Tetszett neki ez a bajtársiasság, annak fényében, hogy nem is ismerte még őt. És a meglepetésekkel sem volt baja, így aztán...
- Ó nemár! - kacagta el magát, miután a félbehagyott dalt vallomás követte. Naná, hogy az övé a gitár!
- Köszi szépen! Hagyod itt nekem, hogy azt tervezgessem, hogyan lopjam el a gitárod - mondta még mindig nevetgélve. - És melyik átkokat szórjam rád a menekülés közepette?
Elvégre izgalmasnak kell lennie, az úgy unalmas lenne, ha simán elsétálna vele.
- Ú várj, előbb áruld el a neved. Ha majd a jövőben fenyegető leveleket kapok, legalább tudjam, hogy a gitár miatt van.
Miközben csacsogott, és nevetgélt, azért nem hagyta unatkozni az ujjait, és egy egyszerűbb dallamot pengetgetett, de a figyelmét most a hangszer tulajdonosán hagyta. Szórakoztató volt a helyzet, szóval megérte neki szentelni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Neviczky Eszter
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 165
Zé, a jobbik (?) fajtából
Írta: 2014. november 24. 13:21
| Link

A figyelemfelkeltés sikeres. Még szép! Azért értek én a férfiakhoz, noha ki nem állhatom a legtöbbjüket, mert annyira azt képzelik, hogy övék a világ és mindent ők irányítanak, a nők pedig csak arra jók, hogy szépek legyenek és jól mutassanak az oldalukon. Pfej. A hímsovinizmus a legnagyobb badarság. Nyilvánvaló és köztudott, hogy a nők irányítanak mindent. Ha nem nyíltan, akkor a háttérből, a férfiak irányításával. Az ilyen körmönfont dolgok nekünk nőknek jól mennek.
 - Hófehérke? - Semmi nincs rajtam, ami hófehérkére emlékeztethetné az embert leszámítva az almaevést. De Hófehérkével ellentétben, azzal a mugli királykisasszonnyal, aki már egy pici bájitalos almától kómában végezte én élek és virulok és folytatom is a megkezdett válaszolást a fiú számára. - Biztosan menne, hajtó típus vagyok. - Természetesen én is játszottam már kvddicset és tudok is játszani, de itt nem akartam belépni a csapatba. Amíg csak lányok voltunk szerettem csinálni, de fiúkkal nem állnék össze egy csapatba.
 - Szóval a jobbik fajtából? Ez mit is jelent? - Felvont szemöldökkel, keresztbe font lábakkal tekintek a szétterült fiúra a fotelből. Szándékosan választottam ezt a távolabbi helyet. Nem kívánok vele egy ülőalkalmatosságon osztozni. Pont olyannak néz ki ez a bizonyos Zé, akit ki akarná használni a közelség adta lehetőségeket. Én viszont a világért nem akarok ilyenekbe bonyolódni.
 - Egyébként én Neviczky Eszter vagyok. - Elég sajnálatos, hogy ő nem tudta magától, hogy ki is vagyok én, de kivételesképp eltekintek ezen hiányosságától, és bemutatkozom neki. Most még próbálok normális lenni, amíg nem ismerem ki megfelelően magam itt. Jobb először felmérni a terepet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
Független varázsló, Okklumentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2223
NeviEszti
Írta: 2014. november 26. 12:18
| Link

Nem lehetett nem észrevenni, hogy az ügyeletes „énvagyokalegjobbcsajmiértnemfigyelszrám” leányzó, nagyon kihívó módon vetette észre magát velem. Magamban elmosolyodtam, de egyébként pedig csak a szemöldököm húztam fel, és adtam neki egy kezdőmondatot, hogy megnyugodhasson a kis lelke. Észleltem a jelenlétét. Csak hát nekem más dolgom van. Van ilyen nem? Esetleg szabad mással foglalkoznom is, á, mindegy…
- És mire hajtasz „nemhófehérke”? – nyilván rám, de a világ és az én sajnálatomra már el vagyok jegyezve. Líra a megmondhatója, hogy mennyire örülünk mi ennek, nagyon vágytunk erre, szinte kívántuk a másiknak, hogy ez összejöhessen. Csak éppen más emberekkel, nem velünk. De egyelőre játszom, amit kell, és tartom magam a dologhoz, bármennyire is fáj nekem ez.
- Abból. Azt jelenti, hogy nem az alantasabb körökből – bár tudom, hogy ez is nézőpont kérdése, és lehet, hogy ez a csaj is az én értékrendemet követi, de a lényeg az, hogy én tudom, hogy ki-kicsoda és ki méltó arra, hogy egy levegőt szívjon. Viszont még mindig ismerős ez a szőke, és ez bizonytalansággal tölt el azzal kapcsolatban, hogy mikor szóljak be neki, esetleg megkapja a kijáró tiszteletet, amiért láthatólag az egész parolázás elindult.
- Egy Neviczky, hmm. Akkor azért voltál olyan ismerős. Farkas Zétény – felállok hát, egy halvány mosolyt dobok neki és kezet is nyújtok. Ha esetleg elfogadná, még egy kézcsókot is kap, egy igen udvariasat, nem úgy, mint Lyra. De az egy másik történet, és az más miatt volt, nem a Black család méltóságához volt igazítva. Igen, a Neviczky-k is egészen jó nevű család, szóval a Hófehérkével olyan nagyot nem is tévedtem.
- Téged miért száműztek ide? – teszem fel az elég kézenfekvő kérdést, miközben visszaülök a helyemre. Most össze kéne hasonlítanom Lyrával, hogy kaphattam volna jobbat, de nem tudnék objektíven dönteni. Ahhoz egyikükhöz sem kéne, hogy legyen közöm, így csak marad a sóvárgás a szabadság után. Meg az után, hogy Lyra egyszer nézzem rám normálisan, mert nem olyan jó vele annyit találkozni, amikor adja a fapofát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Laura Caradi
INAKTÍV


Life happens
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 54
Írta: 2014. december 17. 21:36 | Link

R. Annamária

Két héttel ez előtt lépte át a magyar-horvát határt, de azóta sem szokta meg ezt a furcsa, semmihez sem hasonlítható nyelvet. Sosem hallott még ilyet azelőtt, csak olaszt, és angolt az általános suliban, de a magyar nyelvről fogalma sem volt. Gondot okozott a vásárlás, és a tájékozódás, mert a magyarok nem beszélnek olaszul, az olasz lány pedig nem beszél magyarul. Négy nappal ez előtt, Budapesten kézzel-lábbal próbálta elmagyarázni a rendőrnek, hova akar eljutni, de nem ért el semmit az activity-vel. Igaz, nála volt az olasz-magyar szótár, de szavanként kikeresni a mondat összes darabját unalmasnak tűnt, ezért mutogatni kezdett az utca kellős közepén. A szüleit ismerve nincs is értelme csodálkozni a flúgosságán: az anyja jelmeztervező, az apja zenész, és az egész família állandóan úton van, és hippi életmódot folytatnak. Az előző iskolájába fél évig járt, a legrövidebb mandátuma pedig két hétig tartott. Olaszországban már becsukott szemmel elközlekedne, a térképet pedig álmából felkeltve leolvassa. Voltak ők vándorcigánynak is nevezve, és ami igaz, az igaz: nincs állandó lakhelyük, a nagyszüleihez vannak bejelentkezve Nápolyban.
Ez előtt egy hónappal merült fel először a téma, az ismételt továbbköltözés. Rutinosan kezdett pakolni, gondolta, csak egy vagy két várost költöznek megint. Hát nem. A szülei ismételten felülmúlták önmagukat és kitalálták, hogy más országban vernek sátrat. Jó lett volna Spanyolország, Franciaország, Anglia, Portugália, de ők a véletlenre bízták a választást. Apja bekötötte anyja szemét egy kendővel, elé terített egy Európa térképet, és anyja rábökött vaktában Magyarországra. És egyikük sem tud magyarul! Még mindig ezen mélázik, miközben a haját fonja be oldalt, az egyik fotelben terpeszkedve. Elárvultnak érzi magát a hirtelen jött szakadástól- a költözés híre utáni héten még egy meglepetéssel kedveskedett neki az Élet: megjelent a varázsképessége. Mindez az elmúlt négy hétben zajlott le, hát nem csoda, ha a lány elég zaklatott és a szokásos, felhők között úszó kedve csak árnyéka régi önmagának.
~ Ha legalább anyáék itt maradtak volna... ~ Vagy ha a nagyanyja itt lenne, nem volna ilyen nehéz helyrebillentenie a dolgokat a fejében. Így viszont úgy viselkedik nap közben, mint valami ketrecbe zárt vadállat- mindenkinek pofákat vág és alig szólal meg, vagy ha beszél is, az olaszon kívül mást nem hallanak tőle. Nem tud ugyanis magyarul. Ez így meredek pálya lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2014. december 17. 22:11 | Link

Laura Caradi


Már majdnem otthonos mozdulattal nyit be a társalgóba. Az elmúlt hetek alatt összeszedte magát, túltette magát a rosszkedvén, a honvágyon, az egyedüllét terhén, és fogta magát, és úgy döntött, hogy megkedveli a kastélyt. Mert igen, egy részről ez egy kastély (azok a romantikus álmok ugye, meg a néhanapján megejtett látogatások valamelyik volt nemesi család kúriájában mindig a valóságostól messze emelte a kastély fogalmát, és ő most ilyenben lakik, érted, egy igazi kastélyban, mint egy hercegkisasszony),másrészről meg egy kastély (azaz hideg, rettenetesen nagy, és csak elvétett helyeken sikerül emberivé, ne adj' Isten, barátságossá tenni). Kényelmes és otthonos helyek utáni kutatását persze a ház klubhelyiségével kezdte, talált még egy pár ilyen helyet, és hosszabb időre megállapodott a társalgó mellett, aminek több előnye is van. Nagy, azaz van hely arra, hogy emberek között legyen, de nem emberekkel; a másodikon van, és a lány, maga se tudja, miért, de vonzódik az emeletek iránt, mondjuk az ötödik szint magasságáig; meleg, ami egy ilyen helyen nagy érték; barátságos és ugyan kicsit túlzsúfolt és kicsit érződik rajta, hogy ő most barátságos akar lenni, érzed, érezd magad kényelemben, mint mondjuk egy sznob pesti teaházban csinálják, de itt valahogy működik a dolog. Tényleg kellemes ide jönni.

Szóval akkor benyit, mosolygással meg bólintgatásokkal nagyvonalúan üdvözöl egyszerre mindenit, ami azt jelenti, hogy senkit se külön, választ valami innivalót (még mindig kényelmetlen neki ez a luxus, hogy nem muszáj fáradoznia ételért-italért, ami egyrészt jó, másrészt meg annak is meg van a maga varázsa), és keres valami ülőhelyet magának. Nem mintha ne lenne bőven üres, de ma enyhe szocializálódási kedve támadt, úgyhogy mikor odaért a kiszemelt fotelhoz, ami mellett valaki éppen fonja a haját, odaszól kis kedvesen, nem tolakodóan és kellemesen nemtörődöm módra - azaz nagyjából olyan elegyben, hogy a másik ne érezze magát kellemetlenül, és ne tartsa ezt zavarásnak, ha lehet,hanem csak egy szimpla, jelentéktelen szívességnek -, hogy

 - Hozzak neked valamit?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. december 22. 12:40 | Link

Kiranella Amorden

Felkeltem, gyorsan magamra kaptam valami ruhát. Elindultam a kastélyban körbenézni. Ahogy haladtam, rájöttem, totál eltévedtem. Ezért az előttem lévő ajtón át belépve mintha egy társalgó terembe léptem volna. Én eszement ember, hiszen ismertem a termet. Körbenéztem, de nem találtam senkit bent. Ekkor leültem a kanapéra és ahogy nézelődtem, szemeim egyre nehezebbek lettek.
Próbáltam küzdeni ellenük, de a harcot elvesztvén elaludtam. Álmomban egy erdőben sétáltam, a madarak fütyörészését hallottam. Az erdő közepén állt egy ajtó, egy nyitott ajtó.
Benéztem az ajtón és magamat láttam, amint aludtam. Érdekes látvány volt. Aztán az erdő nesze is mintha elhalt volna. Furcsa sötét helyre kerültem. Tudtam, hogy álmodok.
Ekkor újra váltott a dolog és azt álmodtam, hogy ültem és aludtam. Hát jó, úgy látszott a fáradtságom kitartott az alvás után is.
Kipattantak szemeim és csodálkozva lestem körbe. Semmi nem változott.

- Hozhattam volna könyvet is.

Állapítottam meg, majd arcom megdörzsölve próbáltam felébredni. Felugrottam és gyorsan körbejártam a helységet, bár az ajtót elfelejtettem becsukni.

~Lehet valaki látott, ahogy aludtam?

Tanakodtam magamban. Ezután leültem újra a kanapéra és vártam a csodára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2014. december 22. 13:34 | Link

Kilt Zoltán

kinézet

A szobámban végre felpróbáltam a ruhát, amit a bálra küldött nekem anyu, a bagollyal. Egész jónak tűnt. Éppen csak, hogy felöltöztem, mikor mókus barátom, úgy gondolta megtréfál és elszaladt a hajdíszemmel együtt. Én meg át sem gondoltam csak rohantam utána fel a lépcsőn át a bejáratokon a folyosókon. Csak most esett le, hogy elég furcsán nézhetek ki. Itt rohangálok a csillogó fehér új ruhámban, mint egy eszement angyal, nem hiszem el! Hol lehet ez a mókus? Mióta megemlítettem, hogy nem tudom magammal vinni a bálba, sértődötten viselkedik. De még az sem biztos, hogy én elmegyek nem tudom miért olyan érzékeny erre. Hirtelen meglátom végre, ott cserreg az egyik terem bejáratánál, nála van a csillogó fejdíszem még mindig. Olyan, mintha kinevetne esküszöm. Körül nézek azt sem tudom, már merre vagyok. Hihetetlen milyen galibát tud okozni ez a mókus, ha akar. Kicsit megfenyegetem a mutató ujjammal.
- Csipet meg ne mozdulj! Maradj ott, elég a mókából!
Kicsit megközelítem felé lépve, most talán sikerül elkapni. Nem igaz most meg berohant abba a szobába. Na gyorsan futhatok utána, ha már idáig követtem akkor most nem fogom futni hagyni a kis csibészt.
- Csipet ez igazán nem vicces! Hozd vissza, de rögtön.
Berontok a terembe és szemem cikázik végig a társalgó féle helyiségen, aztán belém akad a szó meg a mozdulat és nagyjából kővé válok. A szemem a fiúra téved, akinek láthatóan Csipet szerencsésen a vállára ugrott, csillogó fejdíszestül. Nem nagyon térek magamhoz csak állok bambán és nézem. Nem számítottam senkire, eddig nem is nagyon futottam össze senkivel a folyosókon, hála az égnek. Fogalmam sincs most mire gondolhat ez a srác, de biztosan nem arra, hogy eszemnél vagyok. Elég furán nézhetek ki ebben a pillanatban. Csapzott haj, fehér estélyi, kapkodom a levegőt, hű de ciki. Na jó Kira, szólalj már meg, mondj valamit!
- Szia! Öhm… ne haragudj, ha megzavartunk. Csipet elszaladt az előbb én meg idáig kergettem. Elcsente a hajdíszemet és attól féltem elrejti valahová.
Na jó ez tök idétlenül hangzott. Remélem nem néz teljesen ütődöttnek ezek után.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. január 5. 22:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Szenteste
Írta: 2014. december 22. 21:59
| Link

Lilkó.
[zárt]


Mégis hova mehettem volna? Haza semmiképp. Hiszen a szüleim nincsenek otthon, akkor mégis mit csinálnék? Egyedül... bár így sem jobb. Szenteste a kastélyban maradottak általában együtt ünnepelnek, gondolom - én azonban úgy döntöttem, nem éri meg mások jókedvét, vagy épp szentimentális hangulatát elrontani, így hát a Társalgó felé vettem utam. Hóesés, meg minden. Nem fogott meg.
Dotya már nem láthatja ezt.
A rasztám egyik tincsét birizgáltam, mikor leültem a kanapéra. Édes drága kutyuskám nem volt velem, az ágyamban aludt éppen. Ő is magamra hagyott.
- Kis karácsony, nagy karácsony... - énekeltem halkan és hamisan, az előttem villogó fát nézve, amit felállítottak a Társalgóban. De hogy minek...?
Lilkó. Nem beszéltem vele már jó ideje. Nem is tudja, mi történt, csak egy zavaros levelet kapott arról, hogy ez nekem nem megy, ne haragudjon. Meg sem indokoltam. Szörnyű ember vagyok.
Hiányzik az ölelése és a kék szemei, az illata és a hangja. Hogy vele ünnepelhessek. De ehelyett itt vagyok egyedül egy Társalgóban, és karácsonyi dalt éneklek magányomban. Szép volt Merse, gratulálok.
Iszonyatos karácsonyi hangulat. Abban a "smoke weed" feliratú pólómban vagyok, ami marihuánalevelekből egy karácsonyfát mintáz. Még Dotya adta tavaly ilyenkor, de kikötötte, hogy a szüleim nem láthatják. Azt mondta, mindig ezt kell felvennem, ha nála karácsonyozok.
Sosem volt többé alkalmam igazából felvenni.
Csak bámultam magam elé, éreztem, hogy benedvesedik a szemem, hogy kezdem elveszteni a fókuszt. Már megint. Ne...
Utoljára módosította:Ardai Merse, 2014. december 22. 22:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Szenteste
Írta: 2014. december 22. 22:19
| Link

Merse.

Már nem értem, mit kéne csinálnom vagy mit nem. Hetek óta nem láttam, nem beszéltünk és semmi csak egy zavaros, kusza sorú levél, mely arról értesít finom szavakkal, hogy köszöni szépen, de mégse kér belőlem. Hamarosan a hangulatom romlását a szobatársaim a saját bőrükön érzékelhették, elutasító viselkedésem fokozottan csak romlott, depresszív lettem. Hajam ismét csak egyszerűen lógott a fejem búbjáról, holott korábban ezernyi különféle módon tűztem el, hogy Merse láthassa : kreatív vagyok. Most már olyan mindegy, nem?
Karácsony. Ilyestájt az emberek általában hazamennek, hogy együtt ünnepelhessenek szeretteikkel egy illatozó bejgli mellett, zamatos citromos forralt bort kortyolgatva majd a csomagoknak nagy lendülettel és hévvel nekiesve örömteli mozdulatokkal feltépni azokat, végezetül pedig annak a nyakába borulva nedves szemekkel, aki a legközelebb áll éppen hozzájuk fizikailag. Alex is írt külön egy levelet, hogy hazacsaljon, de mint eddig családom minden tagjának, neki is csak megköszöntem a támogatást és kértem, hogy ne várjon rám. Így nem láthatnak meg, ennyire lestrapáltan. Az Ő levele is egy-két nappal telihold előtt ért, és talán emiatt, vagy annyi minden összejött, de a mai napig vallom, hogy nem volt olyannyira fájdalmas átalakulásom, mint ez a legutóbbi. Most karácsony szentestéje van, havi emberi létemnek pont a felénél tartok.
Készítettem Mersének karácsonyi ajándékot. Csináltam neki. De már úgyse adom át, így inkább hazapostáztam Alexnek. Nem üzent még vissza, habár számításaim szerint már megkaphatta.
Hát nekiindultam a társalgónak. Igen, általában itt emberekkel szokás beszélgetni, de szenteste az ég világon senki sem tartózkodik itt, hisz legalább a saját szobáikban leledzenek. Jah. Meg ahogy én azt elképzeltem. Lenyomtam a kilincset, kezeimmel belöktem a faajtót és legnagyobb megdöbbenésemre Ardai Merse szemeivel kellett megbírkóznom. Leblokkoltam, ott álltam ujjaim közt görcsösen markolva a fogantyút, megnémulva.
- Bocs. - böktem ki egy kis köhécselés után, tekintetemet a földre kényszerítve. Fordulj már meg, te ostoba liba, menj már el innen, az ég szerelmére! - Boldog karácsonyt. - hamarosan öntudatra ébredve hátráltam egyet azon igyekezve, hogy elhagyhassam ezt a helységet. Nem vettem észre, hogy az Ő szemeiben könny csücsül, ahogy azt sem tudtatm, hogy mi történt vele. És Dotyával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Írta: 2014. december 22. 22:39 | Link

Lilkó.


Nyílt az ajtó, de nem emeltem fel a fejem, csak bámultam magam elé, rasztáim az arcom elé hullottak. Aztán meghallottam a hangot, azt a hangot. Lassan emeltem fel a fejem, és szembetalálkozott a tekintetünk.
Boldog karácsonyt kívánt. Csak állt, én meg néztem őt egy pillanatig. Aztán kigördült a könnycsepp. Meg még egy. És megint.
Nem tudtam megállítani, zokogni kezdtem, és annyira szégyelltem magam emiatt! Nem sírtam. Eddig még nem sírtam nagyon sokat, csak pár kósza könnycseppet ejtettem. De a temetésen is; fekete öltönyömben megrendíthetetlennek tűntem, ahogy haladtam a többiekkel a Balaton felé, hogy Dotya hamvait szétszórják a vízben. Egy kis urnát kaptam egyébként. Egy kis részt belőle. Ennyim maradt, egy porcelántartó, meg egy ház, amit rám hagyott.
Hangosan zokogtam, mint az a gyermek-énem, aki végignézte, ahogy bejön az a robosztus férfi Dotya házába. Aki végignézte a szekrényből, ahogy...
Nem maradt Dotyából más, csak hamu. Csak az írógépe és az egyik félbehagyott cikke. Csak a füstölői és a hajhorgolótűje. Csak a parfümje és a konyhakertje. Csak az emléke.
Nem bírtam Lilire nézni. Annyi mindent akartam volna mondani neki! Hogy sajnálom és hogy szeretem. Hogy hagyjon magamra. Hogy bújjon hozzám, vagy hogy mondja, hogy jobb lesz.
Ki akartam mondani a nevét, hogy Lili, csak hogy érezzek valami finom ízt a számban, de nem lett volna szívem ilyen mocskos gondolatokkal szennyezni ezt a szót.
Még inkább magamba roskadtam. Reméltem, hogy már nem volt bent a szobában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 35 36 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet