36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 18 ... 38 39 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2014. április 6. 12:34 | Link

Tündérmókus Jenny :3

A kastély mindig tartogatott meglepetéseket számára, és ő ezt, habár lassan, de kezdte elfogadni. Április elseje alkalmából megnyitotta kapuit a Kumaház, mely meglepő módon nem csak névbeliséget tartogatott a tanulók számára, hanem a legelképesztőbb varázslatos szobákat, termeket is, amelyekben öröm eltölteni az időt. Ezzel múlatta napjait Lyra is, aki már első nap büszke tagja lett a háznak, és akit épp emiatt egyre ritkábban lehet megtalálni a Levita tornyában. Hiába, elcsábították a nyulak, megesik az ilyen.
Most azonban már soknak érezte egy kicsit a rengeteg tappancsost, viszont háztársaihoz sem volt sok kedve, így inkább céltalan kóborlásba kezdett a kastélyban. Az óráinak már vége volt, épp új kedvencével - mármint az LLG-n kívüli kedvencével, az LLG ugyanis örök aranyérmes nála -, a Varázslópszichológiával zárta napját, mely után néma elmélkedésre vágyott.
Ennek köszönhetően kötött ki a Társalgóban, melyről eddig még csak hallott, azonban nem járt benne. Nos, pont itt az alkalom, hogy ő is megismerkedjen a szobával, mely, ha minden igaz, mind a négy ház színeiben pompázik.
Belépve halkan kuncogott fel a látványra, ugyanis egyből kiszúrta a kandallópárkányra, a négy címerállat közé helyezett nyuszit, mely elégedetten rágcsált épp egy hatalmas répát. A levitás vigyorogva közelítette meg a szobrocskákat, hogy aztán lekapja társai közül a tapsifülest, és azzal kezei között vetődjön le egy kényelmesnek látszó puffra.
Innentől kezdve nem akadt semmi dolga, elterülve forgatta kezei között a szobrocskát, és hagyta, hogy gondolatai kedvükre csapongjanak az elmúlt hét eseményei között, felidézve a legemlékezetesebb pillanatokat. Egy szép tanévnek néz elébe, ez már most eldőlt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jenny Tündérmókus Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 536
Írta: 2014. április 6. 12:44 | Link

Lyra - Cukikór

*Degeszre tömött hassal igyekszik lesétálni a szervezetébe bevitt kalóriákat, túl cuki és finom volt az ebéd ahhoz, hogy ne tömje tele magát sült hússal és hercegnőburgonyával, és utána még cuki csokitortát is elfogyasztott, hogy legyen energiája még több embert boldoggá tenni a kór átadásával. Sajnos a Kumagoro házban nem talált senkit, így továbbmegy, és a társalgó előtti folyosón pillantja meg egyik háztársát, amint éppen bemegy. Gondol magában, és ő is megjelenik pár perccel utána, majd a vele szembeni kanapéra ülve megszólítja, de úgy, hogy lehetőleg ne hozza rá a frászt.*
- Hello-bello.
*Mosolyog rá cukin.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2014. április 6. 12:59 | Link

Tündérmókus Jenny

Csendes magányát pár perc múlva már meg is zavarták, méghozzá nem is egy ismeretlen, hanem egyik idősebb háztársa. A lány, aki ha jól tudja, mestertanonc, és akit eddig csak látásból ismert, teljes nyugalommal, ajkain sugárzó mosollyal közelítette meg őt, hogy aztán vele szemben huppanjon le egy kanapére és onnan pislogjon rá egy kb. ötéves csillogó szemeivel.
Lyra kérdőn vonta fel szemöldökét a jelenetre, azonban egyelőre nem szólalt meg, nem tudta mire vélni a lány önfeledt vigyorgását. Az egy dolog, hogy még tart a Kumaláz a kastély falai között, de azért ez a fajta kirobbanó jókedv egy kicsit bizarrnak hat egy nálánál idősebbtől. De sebaj, ez legyen a legnagyobb gondja.
Mikor azonban reakció nélkül vissza akar fordulni a szobrocskához és vele együtt a semmittevéséhez, háztársa ismét visszaszerezte figyelmét, ugyanis ráköszönt. Ly kíváncsian tekintett fel rá, hogy aztán az eddigieknél is bájosabb mosollyal találja szembe magát, amelynek hatására kezdte úgy érezni, hogy őt bizony kihagyták valamiből. Lehet, hogy elöntötte egy csokifolyó az iskolát? Vagy vattacukor hullik az égből? Netán lefújták a tanítást? Mégis mi adhat okot ilyen felhőtlen vidámságra?
Zavart értetlenséggel válaszolt hát háztársának, megtoldva a köszönést egy kérdéssel is, melynek köszönhetően - reményei szerint - képbe kerülhet.
- Öö... Szia! Mondd, történt valami az iskolában?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jenny Tündérmókus Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 536
Írta: 2014. április 6. 13:08 | Link

Lyra - Cukikórság

*Na igen, ettől a cukiságtól kinézetre sokan jóval koruk alattinak tűnnek, de tudnak ők viselkedni, ha akarnak, a fertőzés ellenére is ugyanúgy járnak az órákra, hiszen a tanulást nem hagyhatják abba. Látja a lány kíváncsi tekintetét, így úgy dönt, hogy őt is beavatja a dolgokba, már amennyit a többiek is tudnak egyelőre, és kivesz a táskájából egy tábla csokoládét.*
- Tessék, ez a tiéd.
*Rakja le a lány elé az asztalra, és a kérdésre még nagyobb lesz a mosolya.*
- Mondhatjuk így is. Egyre többen látják az élet napos oldalát, nem aggódnak folyton a tanulás miatt, hanem mindenben a jót látják meg, és ezt fájdalommentesen, könnyen elérheti bárki, aki szeretné.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2014. április 6. 13:20 | Link

Tündérmókus Jenny

Nos, mit is mondtam, hogy kezdi megszokni a meglepetéseket? Ki kell javítsam önmagam, amikor háztársa minden ellenszolgáltatás várása nélkül egy tábla csokoládét ajánlott fel neki, olyan szinten döbbent le, mint már nagyon régen. Először el se tudta nagyon hinni, hogy ez megtörténik, csak egy zavart "Köszönöm!"-öt nyögött ki, majd bontogatni kezdte óvatosan a csomagolást, hogy meggyőződjön róla, nem-e átverés az egész. Mikor azonban a papírból egy egyszerű, ám annál ínycsiklandozóbb tábla csoki került elő, rá kellett jöjjön, hogy vannak még kedves emberek a világban. Önfeledten mosolygott rá a másikra, hálás tekintettel, majd egy kockát letörve kezdte majszolni az édességet.
Eközben meg is kapta kérdésére a választ, amely nem hogy kisegítette volna, egyre több kérdést vetett fel benne. Mégis miről beszél ez a lány? Eltalálta valamilyen vidító-varázs? Muszáj rákérdezzen a dologra, egyszerűen felkeltette a kíváncsiságát, hogy mégis miről van szó.
- És mégis hogyan? És mit kell tenni cserébe?
Mert abban egészen biztos volt, hogy valamit kell tenni ezért, elvégre olyan nincs, hogy a semmiért megkapja a teljes boldogságot. Azt viszont még magának sem merte beismerni, hogy amennyiben nem ítéli túl magasnak az árat, ő is szívesen belépne a felhőtlen vidámság világába. Elege volt már az állandó felelősségből és stresszből, kicsit el akarta engedni magát, még ha nem is hosszú időre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jenny Tündérmókus Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 536
Írta: 2014. április 6. 13:25 | Link

Lyra - cukikórság

*Na igen, kifosztotta a falu csokoládéboltját, míg jó, hogy tartalékolt a csokifüggősége megelőzésére a zsebpénzéből, különben most igen nagy bajban lenne, bár egy cuki mókuszkának ki tudna ellenállni? Ha valaki belegondol, és őszintén, szívből válaszol, rájön, hogy senki. Sugárzóan visszamosolyog, az egész táblát a csajszinak hagyja, és kicsit elmereng a gondolataiban. Pár másodperc múlva tér vissza szemeibe az önfeledt cukiság, és válaszol a kérdéseket.*
- Ne izgulj, nem fog fájni, csak ne átkozz meg, bár egy cuki mókuszkát ki bántana? Ha szeretnéd te is megtapasztalni, akkor csak annyit kell tenned, hogy nem állsz ellen.
*Nevet rá, és ha a lány hagyja, akkor két puszival az arcára adja át a kórságot a lánynak, és kíváncsian várja a reakciókat.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2014. április 6. 13:47 | Link

Tündérmókus Jenny

A lány válasza ismét csak meglepetést okozott a levitásnak. Ha nem fog fájni, akkor mégis miért átkozná meg? És hol van itt mókuszka? És egyáltalán miért mókuszka?! Ki érti ezt...
Mindenesetre hagyta, hogy kíváncsi természete eluralkodjon rajta, így kimérten ugyan, de beleegyezett a feltételekbe.
- Rendben, nem átkozlak meg, egyébként sem szokásom. Lássuk akkor azt a nagy boldogságot!
Ekkor pedig ismét meg kellett lepődjön, mert a lány ahelyett, hogy pálcáját elővéve megbűvölte volna, netalán valami gyanús bájitalt nyújtott volna át neki, egyszerűen két cuppanós puszit nyomott az arcára, hogy aztán, mint aki jól végezte dolgát, várja az eredményt.
És az eredmény jött. Lyra érezte, amint elfelejti, hogy tulajdonképpen miért is volt ideges. Sőt, maga az idegesség is kiszállt tagjaiból és hirtelen rádöbbent, hogy a kezei között tartott nyusziszobor nem egyszerűen aranyos, hanem őrületesen cuki. Ámuldozva emelte fel tekintetét, hogy szembetalálja magát vigyorgó háztársával, majd miután az ő arcára is hasonló önfeledt mosoly ült ki, felpattanva rontott rá az idősebbre, hogy bordaropogtató ölelésben részesítse és nyomjon hálás puszit az arcára.
- Ez csodálatos, köszönöm! Annyira cuki vagy, hogy segítettél nekem!
Hirtelen dermedt le, hogy aztán még eszelősebb vigyor költözzön arcára, és boldog határozottsággal ismertesse terveit megmentőjével.
- Ezt másnak is meg kell tapasztalnia, egyszerűen muszáj! Ne haragudj, de most megyek, hátha a szobatársam rosszul érzi magát és tudok neki segíteni.
Még egy utolsó cuppanósat nyomott a másik arcára, majd szélvészként viharzott ki a Társalgóból, hogy megmenthesse a többi diák unalmas és boldogtalan életét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. április 10. 19:24 | Link

A déli szárny első emeletéről a nyugati szárny másodikjára tértünk át, nem mondtuk ki, de menekülvén az őszinteség terméből, ami - mint kiderült - mégsem olyan ártalmatlan, mint akkor hittem, amikor még csak egy könnyed általános csevejbe bocsátkoztam az eridonos Annával, vagy magam ücsörögtem ott egyedül. Még akkor sem volt gáz, amikor Tiffanyt vallattam a helyen, bár akaratlanul, hiszen akkor jöttem rá, mire is jó a terem azon kívül, hogy minitársalgó.
Szóval átpucoltunk a sima, nagy, megszokott társalgóba az ebédlő fölött, nehogy a további piszok nagy őszinteséget és nyers megfogalmazásokat a kapcsolatunk bánja. Mondjuk ki tudja? Dalmi utolsóként elejtett megjegyzése megragadt a fejemben. Ha tényleg úgy értette, ahogy remélem, hogy értette, akkor azért az egy dologért megérte. Még ha idiótának is tart, és még ha én egy kicsit kevésbé édesnek és ártatlannak, mint eddig hittem. Ezzel még együtt tudok élni.
Azon már túl vagyok, hogy mindenáron bizonyítani akarjam, mennyire nincs szükségem mások segítségére. Hagyom, hogy végigtoljon a folyosókon, és beirányítson az ajtón. Amíg ő behúzza, én átveszem az irányítást a kerekesszékem fölött. Ahogy általában, a társalgó most sem üres, de elég nagy ahhoz, hogy az emberkupacok ne zavarják egymást a beszélgetésben. Ráadásul mivel órák vannak, csak azok az ötödévesek és egy-két idősebb lóg itt, akiknek lyukasuk van.
- Neked nincs órád? - jut eszembe a kérdés, mert arra nem jutott idő a "hogy lehetsz ilyen szemét, hogy itt hagysz a Bagolykőben" témájú beszélgetésünk közben. Akkor elmondtam neki, hogy valószínűleg fogok még itt tölteni egy évet, mert nem tudok rögtön leérettségizni idén - ahhoz túl keveset tudok. De nem mondhatom biztosra, mert addig még sok víz lefolyik a Dunán, nem tudom, mi lesz. Nem tettem hozzá - és most már nem is kell, nem kényszerít rá az őszinte szoba -, hogy ő volt az, aki itt hagyott engem, szóval nem tartom jogosnak a felháborodást. És hogy nem lehet annyira bolond, hogy azt gondolja, a szobanövényként eltöltött egy évem után hajlandó lennék messzebbre menni tőle, mint amikor kikéredzkedem a vécére pisilni.
Az egyik ablakhoz igyekszem a földön heverő párnákat kerülgetve, ahol egy ezüstszín fotel helyezkedik el az ő számára, bár részemről nincs ellenvetés, hogy inkább az ölembe üljön. A párkányon kancsó és csészék. Belenézek az edénybe. Rágógumihoz hasonló illatú teaszerűség lehet benne. Töltök két csészébe próba - cseresznye alapon.
Felmerül újra a fertődi hétvége. Ingyen, Dalmi szüleinél (sosem találkoztam Dalmi szüleivel erijsdfoianfr), együtt.
- Alapszakos - bökök magamra két hüvelykujjal. - Engem nem fognak csak úgy elengedni egy hétvégén sem.
Kicsit ciki érzés, hogy a barátnőm mesterszakos nagyobb szabadsággal, és én hiúsítom meg a romantikázás tervét. Eridon... - morgom magamban. Nem a főnixek házával van bajom, van ott jó pár jó arc. Hanem azzal, hogy így már nincs esély együtt aludni vagy legalább random pillanatokban meglepni egymást a másik szobájában.
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2014. április 11. 09:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

László Dalma
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 10. 20:20 | Link

Alex

A rövid, ámde a kínosság miatt hosszú sétánk végre véget ér. A társalgó, amit én ismertem, tök másképp nézett ki, szóval amikor benyitok, nem vagyok biztos benne, hogy jó helyen járok.
- Biztos ezt a helyet keressük?
Kérdem tőle bizonytalanul, de feleslegesen, mert a következő gördülő hangokból ítélve igen, jó helyen vagyunk. Én is belépek és becsukom az ajtót, mire a kandallóban fellobban a meleget árasztó tűz. Témaként pedig megint az iskola, amit tudom jól, egy ideig még nem fogunk elfelejteni.
- Hát lenne. De most nem zavar, hogy nem vagyok ott. Majd szépen mosolygok Viktorra, és elengedi a büntim. Vagy extra feladatot ad, ki tudja.
Az arcomon fellobban az a bizonyos cserfes mosoly, ami arról tanúskodik, hogy igenis képes lennék puncsolni, hogy megússzam a büntit. És talán Viktornál van erre a legnagyobb esély, hiszen korombeli. Vagyis közel áll hozzánk.
A vigyor nem olvad le az arcomról egyhamar, erre mérget veszek, bár arra nem mernék fogadni, hogy a lógás gondolata Alexet nem zavarja, és nem fog rám pirítani, hozzáteszem félig jogosan.
De mivel elég nagy csend támad, legalábbis a majdani témavesézés után, megint a mozizásról lesz szó, amire persze tisztára bepörgök, mintha nem is lehetne lelőni. Talán mert tényleg nem. Ide nekem halálos átok! Eskü, még azt is túlélném...
A kezembe adja azt a borzalmas színű izét, amibe beleszagolok és jól sejtem. Tutti frutti, alias gyerekrágó.
- Remélem nem gond, ha ezt nem iszom meg. A szagától is rosszul vagyok.
Fújolok és fintorgok egyszerre, de csak addig, amíg le nem teszem a poharat, amiből szerencsére rögtön eltűnik az az izé.
Na ezután tényleg megint szóba kerül Fertőd, az én részemről is. Már ami a társalgós témakezdetet jelenti. Összehúzom a szemöldököm, mert nem értem először...
- Én azt hittem, az mindenkire vonatkozik. Vagy mégsem?
Kérdem tőle meg, hátha ő többet tud erről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. április 11. 10:00 | Link

A nem múló vad vigyor a bliccelésének említésekor nem esik valami jól. Egyrészt nem jellemző rá a lógás, amivel én nagyon egyet is értettem, másrészt az sem tetszik, hogy egy nálunk alig idősebb gyerek "tanítja" őket, ő meg mindenféle... csajos eszközöket akar bevetni a büntetés megúszására.
- Aha - mondom talán kicsit mogorvábban, de nem teszek rá megjegyzést. Nem alakul valami jól ez az egész. És amikor tőle szokatlan módon a kedvesség álcáját levetve szabadul meg a teájától, csak egyre rosszabbul kezdem magam érezni. Valami nincs rendben, és a régi Dalmi is gyakran elzárkózott a problémák megbeszélésétől, de ez az új... agyrázkódást okoz, nem viccelek.
Hogy lefoglaljam magam, a kelleténél eltökéltebben vetem bele magam más innivaló keresésének feladatába. Visszagurulok egy kis asztalhoz, amit egy kanapé és további fotelek vesznek körül. Felemelve a fedelét, belenézek a kannába.
- Töklé? Jó hideg - jelentem ki, és ha megfelel a kisasszonynak, magamhoz szorítva visszagurulok az ablakhoz, ahol vár.
Talán jót tett a kis szünet, most végre ismét eleveztünk a kényes témáktól. Bár lassan felmerül bennem, mi számít nem kényes témának, aminek említésére nem szól be, nem olt le vagy nem sértődik meg majd.
- Hát, én eddig abban a hitben éltem, hogy nem lehet. Tudtommal hazautazni csak a szünetekben szabad - mondom neki. - Elég ciki, ha három év alatt még nem sikerült rájönnöm, hogy leléphettem volna hétvégére. Mondjuk amúgy is elég macerás számomra az utazás, meg nagyon ingerem sem volt elmenni másfelé.
Most már van, ha egyszer van program. Illetve nem tudom, jó ötlet-e elmennem hozzájuk így, hogy abban sem vagyok biztos, hogy egy év után megint rendben van-e köztünk minden. Ha Fertődön jövünk rá, hogy nem klappolunk, az egy jó kis kínos hétvégét jelent vele és a családjával.
Elhessegetem a képet, és miután felhörpintettem a tényleg rágógumi ízű teát, töltök magamnak a még mindig hideg tökléből. Hirtelen nem jut eszembe, mit mondhatnék, ami merőben új érzés. Dalmi mellett eddig nem volt gondom arra, miről beszéljünk, illetve nem volt ismert a kínos csend fogalma sem, ami mondjuk akkor ér, amikor egy tanárral találkozol a villamoson vagy ilyesmi. Gondolkodj! Suli kilőve, filmezés megbeszélve, múlt téma szintén tiltott terület, akármennyire is érdekel. Levita? Eridon...
- És milyen a pirosaknál? Vannak már jó haverjaid? Milyen a szobád, milyen a hangulat? - kérdezem örömmel, hogy csak sikerült valami értelmes témába kezdenem, és még a válasz is érdekel. Sajnálom, hogy nem lehetek ott. Vajon átkérheti magát az ember? És hajlandó lennék ott hagyni a barátaimat a Levitában?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

László Dalma
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 11. 11:42 | Link

Alex

Jobban belegondolok, hogy képes lennék-e bármit tenni azért, hogy bármit megússzak. Nem biztos, de hagyom is, és elterelem a témát, mert egyikünket sem tölti el túl sok jó érzéssel. Helyette inkább kapok töklevet, ami már sokkal jobban tetszik, mint az előző rágós izé.
- Az jöhet. Ha pedig hideg, az plusz pont.
Vigyorodom el, és hálásan veszem el a poharat, tele a hideg itallal. Belekóstolok, és mennyei érzés kerít hatalmába. Na ezért hiányzott ez a hely. Mindig minden tökéletes vagy minimum majdnem tökéletes, már ami a nem rajtunk múló dolgokat illeti, tehát ételt, italt. Nyammogok egy ideig, egészen addig, míg előkerül a filmezős dolog. Figyelek, hallgatok és gondolkodom. És ez akkor sem múlik el, amikor a hétvége kerül szóba. Na puff. Bumm csáá...
- Hát, akkor én tudtam rosszul.
Hajtom le belenyugvóan a fejem, de éppen csak egy pillanatra, aztán vállat vonva hozom fel a lehető legjobb megoldási lehetőséget.
- Akkor a nyáron? Bár nem mostanában van, de addig anya is fel tud készülni, meg a programot is megcsinálhat....juk?!?!?!?!
Az utolsó szótag előtt egy cseppet elgondolkodom, mit is lenne célszerű kimondani, aztán végül erre jutok.
Leteszem a poharam és nekitámaszkodom a párkánynak, de elég kényelmetlenül érzem magam. Kis gondolkodás után pedig az okára is rájövök.
- Nem akarunk leülni? Vagyis kényelmesebb lenne szemmagasságban beszélgetni, nem pedig, hát... így.
Tapintatosság a bunkóságban. Hát ez megint nem jött be. Minden esetre kissé fájdalmas arcot vágok, ahogy odasétálok a kanapéhoz, leülök rá törökülésben és egy párnát szorítok a mellkasomhoz, amitől olyan otthoni érzésem lesz. Így pedig sokkal egyszerűbb beszélni is. Jelenleg a létezésről.
- Hát barátokat nem mondanék. Inkább ismerőseim vannak. Furcsa nagyon és hiányzik a régi ágyam is, de bele fogok szokni. Ha szépen lassan is, de remélem, hogy menni fog.
Kicsit belegondolok, hogy mi is lesz itt még a tanévben, de a bizakodásom nem múlik el.
- Jó szobába kerültem, nem vagyunk sokan. Nálunk már alig van pár ember, egészen pontosan négy, és ebből is egy embert év eleje óta nem láttam. A hangulat mindig pörög, hasonlóan a kerthez, de mégis más. Olyan piros. De kellemesen piros. És ott zajlik az élet? Mi van Leen-nel, meg Runával, meg a többiekkel?
Lelkesedem fel rögtön, és görcsösen szorítani kezdem a kispárnát, amíg meg nem kapom a választ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. április 12. 16:38 | Link

Tényleg fogalmunk sincs, mik a szabályok a szabad hétvégékre. Ez lol.
- Nem biztos, hogy nekem van igazam, majd megkérdezem a hávét - ígérem, de lehet, tényleg jobb a nyár.
- Meg nyáron jöhetsz te is hozzám - mondom neki. Mielőtt szakítottunk volna, úgy is terveztem, hogy meghívom magunkhoz egy hétre, de érthető módon az a buli megdöglött.
- De hát ott a... - mutatok a fotelra magam előtt, kicsit távolabb, de ugyanúgy az ablak mellett a falnál. Most úgy jön le, mintha bunkó lennék, mert nem figyeltem arra, ül-e vagy áll. Késő, mert ő már kiválasztotta magának a kanapét a tökleves asztalnál. Hát fogom a csészém, és megadóan odagurulok. A karfa túloldalán parkolok le, így elég közel vagyunk egymás mellett, de nem kell elhagynom a verdát. Így hallgatom a mesét a főnixek bázisáról.
- Pedig az ágyad csak rád vár - jegyzem meg. - Lin kiköltözött a Rainbow-ból, most csak Katnissék foglalják a helyet.
- Runa, nem t'om. Most már kevésbé visszahúzódó, mint volt. Tavaly egyszer Keikoval becsiccsentve jöttek órára. Valamit elbénázott a süteménnyel. Inkább kínos volt, mint vicces - mondom, de utólag már röhögök rajta. - És engem szólt le Hornyák, hogy másnapos vagyok, pedig tényleg nem voltam.
- Nem nagyon vagyok ott a partijaikon, de csináltak csajbulit halloweenkor, meg most a temetőbe is lementek valamelyik nap bátorságpróbázni, vagy mi. Mi elvagyunk Tollanddal, tanul, ahogy szokott. Ó, kaptam tőle karácsonyra egy növényt, ami úgy működik, mint a telefon.
Még nem adtam oda senkinek örökbe. Noé mugli, kiesik, pedig király lenne vele csacsogni olyan messzeségbe, Lin meg pár ajtóval arrébb lakik, bár vicces lenne beszélgetni esténként. Felajánljam Dalminak...?
- Ja, van egy új szobatársunk is, Rentai Bálint. Félig koreai. Ő is idén végez, és le fog érettségizni ő is.
Lin sztoriját kihagytam a szórásból. A halálos betegsége nem csevegőtéma, amúgy meg elvagyunk, a szokásos. Valami rellonossal akadt össze, de nem tudok semmi konkrétat, pletykálni meg nem akarok, pláne nem róla.
- Képzeld, már a hatodik vaterás telefont teszem tönkre. Mármint a gameboyom, tetrisem és a saját telefonom óta - mesélem állandó hobbim legújabb fejleményeit. - Épp időben jöttem rá, hogy inkább használt vackokon kéne kísérletezni. De a lényeg, hogy még mindig nem értem el semmilyen haladást velük. Meg sem mozdulnak. Hiába olvasok a témában - mondjuk az itteni könyvtár felhozatala elég szegényes elektromosságból, inkább csak érintik itt-ott. De rúnák nélkül úgy látszik, képtelenség működésre bírni az elektromos dolgokat a kastélyban.
Mikor mindezt elmesélem, jövök rá, hogy lehet, nem is érdekli a téma. Amikor együtt voltunk sem nagyon érdeklődött felőle, és azt sem kérdezte, hova akarok menni továbbtanulni, minek az érettségi, mert leragadt annál, hogy elmegyek a Bagolykőről. Elterelem hát a szót a saját hülyeségeimről az ő hobbijára.
- Kedvenc könyv? - kérdezem. - Olvastál valami lehengerlőt az utóbbi időben?
Ha megvernek sem emlékszem rá, mi volt a kedvenc könyve régen, csak hogy falta a könyveket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

László Dalma
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 14. 21:08 | Link

Csak bólogatok arra, hogy akkor most hogy is lesz ez a dolog, bár legszívesebben most futnék valamelyik tanárhoz, vagy akár egyenesen az igazgatóhoz, hogy megkérdezzem tőle.
Ellenben gondolataimmal viszont nyugton maradok, már amennyire lehet, és nemsokára széles vigyor terül el az arcomon. Most kb. olyan az arcom, mintha én lennék a mosolygásokról és csillogó szemekről szóló reklámok arca. Fura, mi?
Felvetem, hogy menjünk oda valamelyik ülőalkalmatossághoz, amire nem sokkal később le is huppanok. Viszont így túl idegen a testhelyzetem, szóval a kanapé karfája felé fordulva megtervezem, hogy fogok törökülésbe helyezkedni. Egyik láb, másik láb, jaj, nem is, fordítva, vagy mégsem így, na még egyszer...
Pár percnyi ügyetlenség után azonban sikerül megtalálnom az oly rég használt pozíciót, és nem is kell sokat nyugton maradnom, vagy pihentetnem az elmémet.
- Tényleg?
Kérdezem tök ártatlanul, de érdeklődve, a két könyököm a térdemre teszem, a kézfejeimmel pedig megtámasztom az arcom, hogy ne okozzon gondot az őt figyelés bárminemű formája. Így pedig az állam sem maradhat lent, ha véletlenül leesik... Márpedig leesik, amikor a kékecskék csintalanságát meséli, nem is kicsit, mindamellett, hogy nevethetnékem támad. Keiko sztorijánál el is nevetem magam, nem tudom elképzelni, hogy ő valaha is becsiccsenten menne be órára.
Ahogy azt sem gondoltam volna, hogy új környezetben lesznek az akkor ott hagyott emberek. Pedig hát de, és erre én vagyok a legjobb példa. Nem is tudom, hogy lehettem akkora mamlasz, hogy azt feltételeztem, csak én változom.
- És nem kaptak érte semmit? Mármint az ivászat miatt.
Kérdezek vissza, mikor már végez azzal, hogy mik történtek, és izgatottan várom, hogy vajon megkapták-e jól megérdemelt büntetésüket, vagy sem. Én utóbbiban reménykedem...
Ha felelt a kérdésemre, már megy is tovább, úgy látszik, nagyon belemelegedett, így én sem fogom megszakítani. Bár tök kínai, hogy mi az a vatera, meg gameboy, de azt tudom, hogy mi az a telefon. Anyáék is szokták használni, ha olyan embert akarnak elérni, aki nem tud rólunk.
- És min is kísérletezel? Mármint mihez kell ennyi elektromos mugli kütyü? Mert azt még nem mondtad.
Vigyorgok megint és arcomra kiül a mérhetetlenül nagy érdeklődés. Minden, ami új, azt iszom a fülemmel, hiszen a tudás bővítése sosem rossz dolog. Egy bizonyos határon belül. Ugyanez vonatkozik az ismerősökre, meg hát, majdnem mindenre. A könyves kérdést így tökre kihagyom, mert az agyam megint gondolkodóba esett...
Végül kis idő múlva, még mindig a kézfejemen támaszkodva valahogy ki is bukik belőlem, amire gondoltam.
- És hiányoztam?
Most már nem is annyira érdeklődő az arcom, mint megfigyelő, keverve némi izgalommal, verejték- gyöngyözéssel és mohósággal.
Mire viszont észbe kapok, már késő. Se beszélni, se mozdulni nem tudok, szóval akár itt érhetne véget az életem, nem tudnék ellene semmit sem tenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. április 14. 22:08 | Link

Érdeklődve hallgatja a tavalyi első rúnatanunk sztoriját. Újra felvidul. Ennek igazán örülök, és csak remélni tudom, hogy nem romlik el megint a kedve egy pillanat alatt. Sajna a várakozásokkal ellentétben a történetnek nincs hatalmas csattanója.
- Nem kaptak semmit, csak rájuk pirított a tanár. Első és eddig utolsó alkalom volt végül is.
Linen és Tollandon kívül nemigen beszélgettem hosszan, mióta csak elment Dalmi, és most újra megjött a kedvem, hogy meséljek. Lehet, hogy gáz ennyit dumálni magamról, de nem látom az arcán, hogy bánná, hát folytatom.
- Az egész úgy kezdődött - biztos nem emlékszik -, hogy unalmas pillanataimban, asszem az első vizsgaidőszakban jó lett volna lekötni magam valamivel. Nem vagyok olyan pénzes, hogy felrúnáztassam a cuccaimat, ezért gondoltam, biztos meg lehet oldani valahogy, hogy az elektromos dolgok működjenek a mágiával túlságosan átitatott helyeken, mint itt a Bagolykőn. De még a faluban is meghal minden elektromos ketyere. Szóval utánaolvasgattam könyvekben meg próbálkoztam, de nem valami sok a szakirodalom itt erről, és úgy tűnik, ha bűbájokkal bombázom az elektromos szerkezeteket, azt nem bírják sokáig. A legelső netes telefon gyakorlatilag szétspriccelt a kezeim közül, amikor próbálkoztam vele - idézem fel a meghökkentő eseményt. A többi leginkább csak füstölt, szétesett vagy az otthoni kipróbáláskor derült ki, hogy végleg megadta magát.
- Most már nem is igazán hiányzik, hogy mondjuk tetriszezzek, csak egyszerűen érdekel, hogy lehetne megoldani a dolgot. Ezért kell az érettségi. Mert mugli műszaki tanulmányok is kellenek majd, ha ezzel akarok foglalkozni a jövőben.
A kérdésemet, ahogy van, elengedi a füle mellett, helyette egész más dolgot vet fel. Ezt nem intézhetem el egy egyszerű igennel. De azzal sem szeretném traktálni, mennyire rossz volt nélküle. Amúgy sem vagyok nyomulós, de mindenféle flörtölési kedvemet kiölte belőlem a harcokkal teli kezdet, így most nem vagyok lelkes udvarló. Végül kikerülöm a dolgot, persze amint kimondom, már azon kattog az agyam, hogy ha eddig nem szúrtam volna el, most majd igen. Bele lehet fáradni a folyamatos készenlétbe, hogy mikor ejtesz ki egy rossz szót vagy teszel egy rossz lépést?
Odakönyökölök a karfára én is, így még közelebb van az arcunk egymáshoz.
- És én neked? - megerőltetek egy mosolyt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

László Dalma
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 15. 13:41 | Link

Nem kaptak büntit. Még szerencse. Nekik legalábbis.
- Hát ahogy gondolom, mostanában tuti nem fog még egyszer előfordulni. Kivéve, ha Keiko nem akar csínyekre tanítani mindenkit.
Vigyorgok megint, hiszen tudom, hogy én képes lennék rá. Na jó, nem alkohollal, de ha másról lenne szó, akkor elég valószínű. De ez most nem is lényeg, valahogy fontosabb a következő téma. Végre valami a régiekből...
Csak figyelek és hallgatok, de végül megint nem tudom meg, mi is van.
- Na szóval akkor min is kísérletezel? Lehet, hogy lomha lett az agyam, de nem jövök rá.
Szűkítem össze a szemem és nagy koncentráció ül ki az arcomra. Gondolkodom és gondolkodom, meg még utána is csak gondolkodom, mire nagy nehezen a sok fizikai okosság után megpróbálok megszólalni.
- És ha az áramforást próbálnád meg átalakítani, vagy átalakíttatni? Hogy ne elem legyen az, hanem valami más.
Aztán miután ezt kimondtam, valahogy másra gondolok. Megrázom kicsit a fejem, mintha nem is lenne érdekes, amit mondtam, mert hát valószínűleg nem is az.
Más viszont egyre jobban érdekel, és nem vagyok rest megkérdezni. Jó, oké, tartok tőle, mit is fogok hallani vagy mit nem, legrosszabb esetben pedig egyedül maradok.
Csak várok, és úgy érzem, valaki vízzel öntötte le a kezeimet, mire aztán a választól rögtön ki is szárad. Én ezt nem értem.
- Én kérdeztem előbb.
Húzom most ki magam, na nem mintha függne tőle az én válaszom, de azért ez így nem lenne fair. Gondolkodni kezdek, megint, majd  a tőlem telhető legjobb alkuval jövök elő.
- Te most válaszolsz nekem erre előbb, aztán tehetsz fel egy kérdést, ami kétoldalú, és arra én válaszolok előbb. Jó?
Nyújtom felé az egyik kezem, hogy áll-e az alku, és innentől már nem rajtam múlik a dolog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. április 15. 14:10 | Link

Nem tudom, Keiko miért akarna csínyekre tanítani bárkit is, hát csak hümmögök egyet erre a megjegyzésre. A következő kérdésére született vacak poénomat a Levita elhagyásával és az egyenesen arányosan csökkenő észbeli képességekkel kapcsolatban pedig megtartom inkább magamnak.
- Azon, hogy a Bagolykőn vagy más mágikus helyeken is lehessen például mobiltelefont használni. És ha ez működik, akkor a két energiatípus ötvözésével foglalkozni. Úgy hallottam, Pécsett van egyetem, aminek van ilyen szakja, elektromágia a neve. Talán, ha az elektromosság szolgálatába lehetne állítani a mágiát, a mugliknak lenne megújuló erőforrásuk, vagy ki tudja? Lehet, hogy nem is lesz ilyen hasznos, még nem tudom, mert alig lehet róla anyagot találni itt.
Úgy tűnik, mégsem veszett el belőle a gondolkodó, amikor eridonossá avanzsált.
- Na, erről beszélek. Ez lenne a második lépés, ha nem működik, hogy ellenállóvá vagy valamennyire működőképessé tegyük az elemeket. Az ötlet jó, de én még kicsi vagyok hozzá.
Megrázza a fejét, nyilván sok neki a témából, így hát váltunk. Az egyik pillanatban zsémbel és undok, a másikban ilyen...? Igazodjon ki ezen, aki tud. Talán azért volt Morgó, mert felidegelte az őszinte szoba. Más felől, akinek nincsenek titkai, az nem akad ki ennyire azon a helyen. Hosszasan szuggerálom, hogy megérthessem, mi zajlik a kis fejében, amikor egyik pillanatban olyan rideg, a másikban pedig ilyen elesettként viselkedik, mint akinek annyi múlik azon, mit válaszolok erre az egyszerű - és egyértelmű - kérdésre.
- Igaz - adok helyt a kifogásnak. Ő kérdezte előbb. A reakciója láttán kicsit megenyhülök, de azért nem múlik el a feszültség teljesen belőlem. Tényleg nem akarom elszúrni, de ezt az ingatag talajt is utálom, amin haladni vagyunk kénytelenek.
- Jó - válaszolom neki, de nem fogok vele kezet, mint valami haverral, inkább elkapom a kacsót és nyomok rá egy puszit.
- Nagyon hiányoztál - jelentem ki egyszerűen. Szeretném megsimítani az arcát, ami most olyan közel van, de nem akarom elrontani az egészet. Az érkeztekor megkönnyebbültem, hogy ugyanúgy vagyunk, mint voltunk, de azóta megint felfordult az egész.
Most ő jön, aztán én a következő kérdéssel. Először szükségesnek érzem lefektetni a szabályokat.
- De bármit kérdezhetek, és nem fogsz kibújni alóla vagy megharagudni, igaz? És rendesen felelj, felületes és általános válaszok nem érnek.
Azért ez még nem olyan nagy kockázat, tekintve, hogy csak olyat kérdezhetek, ami rám is értelmes, márpedig a legtöbb kérdésem csak rá vonatkozik. Miért ment el? - még ha adott is erre valami úgy-ahogy választ, szerintem humbug volt, nem értelmes, nem logikus. Milyen átok? - soha nem felelne rá, legutóbb sem felelt.
A feltehető kérdés a semmiből bukkan fel a fejemben, és amint eljut a tudatomig, meg is ijedek az erejétől. Valószínűleg felháborodás lesz belőle, de ennél jobb alkalmam nem hiszem, hogy lesz megkérdezni azt, amiről nem is tudtam, hogy bennem motoszkál.
- Volt valakid az elmúlt egy évben?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

László Dalma
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 15. 22:46 | Link

Alex

Figyelmesen végighallgatom a mesét az elektronikáról, vagyis annak egy részéről, de többet nem tudok hozzáfűzni, így hagyom is aludni a dolgot. Egyelőre még úgyis korai róla beszélni, és csak rosszul érezném magam tőle. Messzi következő tanév de mégis oly közel. És hogy ez aggodalommal tölt-e el? Most nem. Ha kilépek innen? Valószínű.
Most viszont most van és a kíváncsiságom sosem határos. Ezt is bizonyítja a saját önérdekű kérdésem és az alkuajánlatom, amire a kézrázást nem kapom meg, csak egy "Jó!"-t meg egy puszit a kézfejemre. Óhh, hát ez sokkal jobb, mint a kézfogás. Hirtelen dadogni kezdenék, ha egyáltalán lenne mit mondanom, de egyelőre nincs, a pofim pedig a rózsa egyik vöröses árnyalatát veszi fel. Közben pedig még meleg is lett. Ki a fene tekerte fel a fűtést avagy lobbantotta be a kandallót. Na jó, elég a zavarból. A feltett kérdésére csak az azt megelőző válaszom után felelek, de rövidre fogva.
- Az én kérdésem re igen a válaszom, a másodikra pedig nem.
Ezzel pedig tudtára adtam azt is, hogy bármit kérdezhetett volna, az ígéret szép szó...
Bár a lányos zavarom nem múlik el, azért valamelyest magamhoz térek és normálisabb ülő helyzetet veszek fel, amiben a seggem sem fog annyira elzsibbadni, hogy nem érezném a seggbe rúgást.
Szinte meg is történik, amikor meghallom a csengőszót, amire megborzongva kelek fel a helyemről, hogy kényelmesen üljek vissza az előző helyemre. Egészen addig a pillanatig, míg valaki be nem ront, és el nem foglalja az egyik puffot.
Akkor aztán lehangolva és fejet lehajtva fordulok felé, beletörődve, hogy valószínű a témát egyelőre jegelni kell.
- Azt hiszem ma már nem fogok tudni többet mondani, kivéve, ha nem tudsz valami olyan helyet, ahol sem szünetben, sem egyébként nincsenek?
Nézek fel reménykedve a kis kacsómat előrenyújtva, nem is tudom, miért. Talán reflex...
Utoljára módosította:László Dalma, 2014. április 15. 22:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. április 15. 23:39 | Link

Rövid, egyenes válaszok. És a lány száznyolcvan fokos fordulatot vett. Engem nem vallat feleletért, valszeg nyilvánvaló is a válasz. Mondjuk, ha meg kellett kérdezni, hiányzott-e...? Nem, akármennyi Edictum rejtvénysarkat megoldhatok, az efféle dolgok megfejtései nem hullanak az ölembe.
Végszóként a csengő is megszólal. Az elmaradt órákat beszélgetéssel pótoltuk. Én szabályosan - lyukas óráim voltak -, ő pedig úgy látszik, rákapott a lógásra, aminek nem nagyon örülök, de nem vagyok az örege, hogy megmondjam, mit csináljon. Esélyem sem lenne. Höhö.
Nem sokkal a szünet kezdete után megérkeznek a tömeg előhírnökei. A nyugodt csöndet innen is, onnan is csevegés zsivaja váltja fel. Dalmi indulásra kész, a kezét nyújtja. Az asztalról még felemelem a csészémet, felhörpintem a töklé végét, a használt poharat ott hagyom, és megfogom a felém nyújtott kezet.
- A Levita szóba sem jöhet, igaz? - kérdezek rá, de tudom a választ. Eljött onnan, állítólag pont azért, mert nem akar az ottani rosszalló, értetlenkedő tekintetek kereszttüzébe kerülni, még ha ezek a fajta tekintetek csak a képzeletében léteznek is. Bosszantó ez az új felállás.
- Én kiperkálnám azt a két doboz cigit - jegyzem meg félig poénkodva. Világossá tette, hogy szóba sem jöhet, hogy kivegyük a Márk által ajánlott szobát a faluban. Ilyenkor a tetőtéren is tuti vannak, meg persze a tanulószobában is. Egy szertárban ücsörögni nem valami meghitt, viszont a kastély minden szegletében lesznek emberek most, hogy vége a délutáni tanításnak is.
Elindulunk kifelé, de mivel nálam van a fél keze, megállíthatom menet közben, hogy az ölembe vonjam, és úgy szállítsam ki magunkat. Így a tekerés is sokkal könnyebb.
- Na, megbántad végre, hogy házat váltottál? - kérdezem vigyorogva, amint kihajtunk a társalgóból. Még nem akarok búcsúzni, ez az egész nap a miénk lehetne, úgyhogy elindulok balra, aztán majdcsak beleütközünk egy elhagyatott helyre, ahol folytatni lehet a beszélgetést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Iria L. Ake
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 1. 21:01 | Link

Iria véletlenszerűen benyit egy nem túl jellegzetes ajtón, arra számít, egy hasonlóan jellegtelen termet talál majd mögötte. Meglepetésére egy kellemes hangulatú, fotelekkel teli helyiséget talál, nagy ablakokkal és meleg fényt adó kandallóval.
Kint már esik az eső, szürke az ég, a társalgó kék falai és a kandalló sárga színe mellett egy érdekes összhatást kelt Iria szemében. A lány mindig is kedvelte az érdekes színösszeállításokat, és főleg a szürkéket. Mert ugye van, akinek a szürke a kedvenc színe...
Egy alapos szemlélődés után kiválaszt egy ablakot, keres magának egy-két közepes-kék párnát, és az ablak köré rendez egy kisebb asztalt és fotelokat.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve kiszalad a helyiségből, és nemsokára egy tálcán kancsóval és bögrével érkezik vissza. Feltérdel az egyik fotelra, és még egy kicsit nézelődik körbe, hátha talál még valami érdekeset.
A kancsó cikóriakávé illattal gőzölög.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. június 2. 19:24 | Link

Iria L. Ake

Remélem a társalgó üres lesz. Mindenűt emberek vannak, emiatt az esős idő miatt nem lehet semmit csinálni kint. Ezért most lehetetlen találni egy csöndes helyet. már vagy a negyedik helyiségbe nézzek be mire találok egy csendesebb szobát ahol csak egy lány van...egyenlőre. Meg köszörülöm a torkom majd belépek az ajtón, köszönök neki és bemegyek.
-Szia.
Választ nem várva be ülök az egyik fotelba és kinyitom a könyvem. Remélhetőleg most már nyugodtan olvashatók egy darabig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Iria L. Ake
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 2. 23:07 | Link

Állia Szipenni

Iria a fotel ülésén térdel és a háttámla tetején kukucskál át az üres Társalgó felé, háttal az ablaknak. Bögréjéből néha kortyol egyet, majd tovább szorongatja a háttámla tetejére helyezve a bögre alját.
Egy lány lép be, láthatóan nem társaságkeresés céljából. Sőt, pont úgy néz ki a helyzet, mintha csendre és nyugalomra vágyna.
Pechje van, pont Iriába futott.
Iria lekászálódik a fotelről, és megpróbálja messziről kilesni, mit olvashat a lány. Elég jó látása van, a próbálkozás mégis kudarcba fullad. Iria pedig nem szereti a kudarcokat.
Gyors, ám halk lépésekkel a lány mellé szökken, és leguggol elé, hátha akkor ki tudja betűzni a könyv címét. Sajnos a lány lába mindent kitakar.

- Szia! Mit olvasol?
Iria nagyon barátságosan mosolyog, és egyenesen a lány szemébe néz.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2014. június 7. 14:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. június 5. 17:59 | Link

Iria L. Ake

Talán egy percet sikerül olvasnom, mikor egy kérdéssel félbe szakítanak. Szúrós szemekkel nézek fel a könyvből. Egy elég fiatal lánnyal találom szembe magam aki egy perce ezelőtt, amikor bejöttem még az ablaknál ült. Nem igazán lep meg, hogy nem halottam, ez természetes ha olvasok. Azt viszont nem értem, hogy mért bámul így rám, de ezzel egyenlőre nem törődöm, most csak olvasni szeretnék amit nem hagy. Ezért nem valami kedvesen válaszolok.
-Nem zavar, hogy olvasnék!?
Arra, hogy mit kérdezett nem is figyeltem, de őszintén nem is érdekel. Hagyjon békén, én se fogom piszkálni, ha csöndben teszi azt amit tesz. Ezzel én le is zárom a beszélgetést és megint elkezdek olvasni, most már remélhetőleg megszakítás nélkül.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Iria L. Ake
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 10. 14:21 | Link

Állia Szipenni

Iria még mindig guggol, és úgy látja, a lány valamiért ideges lehet. De fogalma sincs, miért.

- Mit olvasol? – kérdezi újra ártatlan szemeket meresztve, hátha a lány csak nem hallotta az előző kérdését.
- Nehéz olvasmány? Nehéz dolgok vannak benne? Nem leszel rosszkedvű, ha ezzel kell foglalkoznod?

Iria kétkedve vizsgálja a könyvet, ami vastagabbnak tűnik, mint amilyet ő szívesen kézbe venne. Sajnálja a lányt, amiért egy ilyen vastag könyvet kell olvasnia, ahelyett, hogy valami vidámdolgot csinálna.
Hirtelen egy szörnyű gondolat suhan át az agyán...

- Ugye nem tananyag?

Iria hátrébb húzódik az irtózatos könyvtől. Majd gondol egyet, felpattan, és már szalad is az asztalka felé, amire a cikóriakávét készítette elő magának. Egy kancsóval tér vissza.

- Kérsz? Felvidít! ... Vagyis, nem tudom, téged felvidít-e, de nekem segíteni szokott, ha rossz a kedvem.

Iriának feltűnik, hogy nincs mibe öntenie. Leteszi a kancsót a földre, elszalad végigkutatni a szekrényeket, és egy tisztának tűnő bögrével tér vissza. Önt a lánynak – természetesen nem várta meg a lány válaszát – és szélesen mosolyogva felé nyújtja a gőzölgő bögrét.

És addig nem is mozdul a lány mellől, amíg az át nem veszi az italt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. június 10. 14:43 | Link

Iria L. Ake

A lány úgy látszik nem érti, hogy azt szeretném hogy békén hagyjon. Újra kérdez, most már értem, hogy mit. Amikor fel pillantok a könyvből kíváncsian néz rám. Olyan mint egy kíváncsi óvodás. A következő kérdésére meg jelenik egy kis mosoly az arcomon. A válaszomat nem várja meg egy kérdésre sem. A könyvet nézi, aztán hátrébb megy és ijedten kérdez. Amire most már egy icipicit jobban elmosolyodom. Vicces, hogy ennyire nem szereti a tankönyveket, de mire válaszolnék elmegy valamiért. Amikor úgy döntök, hogy meg ijed tankönyv gondolatától és itt hagyat, újra meg jelenik. Most már egy kancsó is van nála. Becsukom a könyvet, van egy  olyan gyanúm, hogy nem fog hagyni olvasni. Az ölembe teszem a könyvet, hogy lássa feladom. A kérdésére pedig bólintok.
-Kérek.
Szinte meg se hallja úgy rohan keresni egy bögrét. Most már elmosolyodom, ez a lány nagyon mókás. Amikor felém nyújtja a teli bögrét egy kicsit habozok, de aztán a lány  arcára pillantva látom, hogy nincs esélyem. Meg kell innom, akármi ez. Elveszem tőle és iszok egy kortyot, hogy meg nyugodjon. Egész finom, bár szerintem ilyet még nem ittam. Aztán csak úgy mellékesen megkérdem.
-Mi bajod van a tankönyvekkel?
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2014. június 10. 14:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Iria L. Ake
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 10. 15:25 | Link

Állia Szipenni

Iria átadja a bögrét, és gyanakodva lesi a könyv címét jelölő betűket.

- Neked nem nehéz elolvasni? Én mindig elalszom, akárhányszor elő kell vennem. De érdekes, hogy te már ilyen sokat haladtál vele. Már a felén is túlvagy? Nagyon kitartó lehetsz! Ízlik a kávé?

Iriának sosem jelentett gondot, hogy összefüggéstelen témák között ugráljon. Saját kérdéséről eszébe jut, hogy neki is van egy bögréje valahol, amit időközben elhagyott, felugrik, és már keresi is, hogy vajon merre tehette le. Azt a bögrét a konyháról hozta, nem szeretett volna bajba kerülni a manóknál, ha elhagyja.
Körbenézve hamar megtalálja a bögrét, az övé már sajnos nem gőzölög. Szomorúan tér vissza a lányhoz, térdelőülésbe helyezkedik a földön, és gyorsan kiissza a maradék kihűlt kávét, hogy újabb, még meleg adagot tölthessen magának. Ettől újra fel is vidul.

- Hanyadikos vagy? – Iria megint a lány szemét vizsgálja, és eszébe jut, hogy még a nevét sem tudja.
- És hogy hívnak? Milyen a Rellon? – ez utóbbira a lány talárján levő címerből következtetett.
- A Rellonban sokat kell olvasni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. június 10. 16:05 | Link

Iria L. Ake

A kérdésemre nem felel. Még egy kicsit nézi a könyvem. Aztán elkezd újra kérdéseket feltenni, de most hagy egy kicsit időt válaszolni.
-Nem,....igen ízlik.
Kicsit nehéz követni, mivel elég gyorsan témát vált. Amíg én beszélek ő feláll és meg keresi a saját bögréjét. Kevésbé vidáman jön vissza, de amint újra tölti a bögréjét megint boldog. Aztán már egy kicsit ésszerűbb kérdéseket tesz fel.  Iszok még egy kicsit a teámból és válaszolok.
-Harmadikos.
Valamiért nagyon néz de aztán kiderül mért. Egy kicsit meg lepődöm, hogy nem zavarja, hogy Rellonos vagyok, de végül is nem baj.
-Álliának, szerintem egész jó.
A következő kérdés meglep, hát ez se kérdezték még. Viszont ebből rá jövök, hogy biztos, hogy elsős, ami különben is valószínű volt.
Kicsit furcsán nézve felelek.
-Nem, tudtommal nem.
Iszok még egy kicsit a bögrémből.
-Most te jössz. Azt tudom ,hogy elsős vagy és Navinés, de a nevedet neked kell meg mondanod.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Iria L. Ake
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 10. 17:01 | Link

Állia Szipenni

Iria kicsit meglepődik, hogy a nevét kérdezik, eddig eszébe sem jutott, hogy még nem mutatkozott be.

- Még nem mondtam a nevem? Iria Ake. Van egy második nevem is, de azt nemszeretem. Anyukám csak azért adta, hogy érdekesebb legyen az aláírásom... arra számított, így majd híres író lesz belőlem. De nem jött neki össze.

Iria egy sötét pillantást vet a könyvre Állia ölében, és borzongva gondol rá, hogy szülei szerint ilyen borzadványokat kellene írnia. Bár nem feltétlenül az írással van baja, sőt, azt még kedveli is... de vannak a világon dolgok, amikkel nehéz kibékülni.

- Neked is szép neved van! És mi a vezetékneved? Varázsló családból származol?

Iria körbenéz, szerez egy párnát a legközelebbi fotelből, és visszaül vele a földre, most épp törökülésben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Anglesea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
Írta: 2014. július 6. 00:30 | Link

Kilt Zoltán, Zoli

A vasárnap reggel borúsan indult, két okból kifolyólag. Az egyik, hogy a napot eltakarta a sok felhő, így borús volt az idő, a másik pedig az, hogy iszonyú fejfájással ébredtem. Miután megreggeliztem, és kimentem egy kicsit az udvarra elmúlt, eldöntöttem, hogy elmegyek ma a faluba valakivel. Siettem fel a klubhelyiségbe, hogy találjak valakit, de miközben igyekeztem a toronyba, elkezdett szakadni az eső. Még csak ez hiányzott! Nem örültem neki, mert nem szeretem az ilyen nyomasztó, hideg, esős napokat. Inkább a vidám, meleg, napos időjárást kedvelem, úgy mint a legtöbb ember. Az úticélomat megváltoztattam, elmenetem a társalgóba, hátha beszélgethetek egy jót. Mikor beléptem csalódnom kellett. A többiek nem úgy gondolkodtak, ahogy én. Mivelhogy én abban bíztam, hogy az esős napokon összegyűlnek a diákok, és egy jót beszélgetnek. De csak egy pár diák lézengett a helyiségben. Ahhoz képest, hogy nyár volt, szokatlanul hideg volt! A kandallóban lobogott a tűz, úgyhogy  odahúztam egy kényelmes, ámbár nagyon nehéz fotelt a tűz közelébe. Leültem, és néztem a lángokat, melyek sárgán, pirosan, narancssárgán égtek. Fejem lassan oldalra billent, elaludtam.
A tengerparton sétáltam, Gwen és Will társaságában. A nyaranta sok időt töltöttem barátaimmal Southend-on-sea-ben, Will szüleinek a nyaralójában. Éppen készültem nekik elmondani, hogy elutazom, és soha többé nem leszünk osztálytársak. Éppen az iskolakezdésről kezdtünk el beszélgetni.
- Figyeljetek... el szeretnék valamit mondani! Ez egy nagyon fontos dolog! - hirtelen elhallgattam, mert tudtam, hogy az igazságot nem mondhatom el nekik, de titkolózni, vagy hazudni sem szerettem volna, egyszerűen csak kimondtam - Nem leszünk az új tanévben osztálytársak! Más iskolában fogok tanulni! Más országban, külföldön.
Arcuk döbbent volt, meg sem tudtak szólalni.
- Ezt muszáj volt nektek elmondanom - hangom szomorú volt - Sajnos most mennem kell.
Otthagytam őket, a gondolataikkal.

Hirtelen felriadtam. Azóta lassan két év telt el, és csak telefonon, vagy interneten keresztül beszéltem velük. Hiába kérdeztek, hiába könyörögtek, hogy mondjam el nekik. Sosem fogják megtudni az igazat. Ennek így kell lennie! Nyugtattam magamat, hogy ez tényleg így helyes, ennek így kell lennie, de újra feltört bennem az az érzés, hogy ők mindig mindent megosztottak velem. El kell ezt felejtenem! Ők muglik, én meg varázsló! Sosem tudhatják meg az igazságot. Lassan megnyugodtam, megnyugtattam magam, hogy nem éri meg, ha bűntudatom van. Ez így helyes! Ezt mondogattam magamban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Bíborkának
Írta: 2014. július 14. 22:35
| Link

Nem tudom pontosan, miért jöttem a nyugati szárny második emeletére. Azt viszont tudom, hogy valahol erre van az eridon. A pontos helyet sajnos nem sikerült kiderítenem és sem Ashleyt sem Gwent nem mertem megkérdezni, pedig mindkettőjüket én vittem be a Levitába... Azért is lehet kapni fogok, bár egyelőre nem hiszem, hogy bárki tudomást szerzett volna róla, ha meg mégis, akkor jól titkolja. Szóval szerintem teljesen fair lenne megkérdezni, de eddig nem tettem, és most nem is tudom. Jobb ötlet híján benyitok minden ajtón, mert nem emlékszem pontosan Ashleyvel hova menekültünk be, na meg nem is volt lehetőségem jobban szétnézni itt a környéken.
Egy nagyobb szobánál azonban elakadok. Izgalmas és hívogató tele portrékkal, kényelmesnek látszó bútorokkal. Belépek és nem foglalkozom semmivel sem, csak nézelődöm. Egy-egy festmény előtt megállok, ha az illetőnek olyan kedve van elbeszélgetek vele, aztán ahogy haladok a kandalló előtti szőnyegnél megtorpanok. Beharapom a számat, aztán széles mosolyra húzom. Nagyon tetszik ez a szőnyeg! Bár nincs tél, attól még hangulatos lehet rajta feküdni. Gyorsan össze is szedek néhány párnát, amit korábban láttam szanaszét, ledobálom őket a szőnyegre, aztán felemelem a bal lábam, lehúzom róla a tornacipőt, és eldobom valamerre, majd megismétlem ugyanezt a jobbal is, azonban ez a cipellő nem úgy koppan mint az előző. Sokkal inkább mintha nyekkenne, én meg meglepetten nézek körbe, hogy mióta ad ki ilyesmi hangot a cipőm. Csakhogy ahogy a dobás irányába lépkedek rájövök, hogy bizony, nem a cipőm nyekkent, hanem egy manó.
- Basszus! Jól vagy? Nagyon megütött a cipőm? Nem láttalak, én... - nem tudom mit szokás ilyenkor, de lehajolok, és vizsgálni kezdem a manót, viszont elég nehéz megállapítani, hogy mekkora kárt tettem benne, mert elég sok rajta a sérülés - Mi... mi történt veled?
Kérdezem aggódva, miközben leülök vele szemben. Még így is magasabb vagyok, de így biztos tudok neki segíteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Bíborka
INAKTÍV


Ügyetlen házimanó
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 23
Írta: 2014. július 14. 22:48 | Link

Békésen pakolgatja a tűzifát a kandalló mellett mikor egy akkora ütés éri hátulról, hogy nyekkenve ráborul az előbb pakolt fákra és egyszerre lát csillagokat és madarakat, de hát nincs is tavasz, vagy karácsony. Vagy Merlinre, hol van most? A fejét dörzsölgetve egyenesedik fel és pottyan rögtön fenékre úgy megszédül. Hát sokat esett már le mindenhonnan, ment neki mindenfélének, de a derült égből ütéssel még nem volt dolga. Egyáltalán mi ütötte meg? Forgolódik kicsit és veszi észre a mellette heverő cipőt. Majd rögtön utána, ugyan még kissé homályosan a cipő tulajdonosát.
- Azt hiszem. - feleli bizonytalanul, megpróbál felállni, de szédülési rohammal újra a fenekén landol. Már egyre jobban látható, hogy egy hatalmas szilva nőtt a fejére, mind méretében, mind színében az említett gyümölcsre hajaz a duzzanat, ráadásul egyre jobban fáj ahogy tapogatja.
- Lehet kell egy kis pihenő. - nyögi ki és szusszan egyet, az alapból kismanó még kisebbnek tűnik így, hisz így jó ha van egy vonalzó nagyságú, de annak a nagyrészét is a hatalmas fülei teszik ki. Még nem teljesen jutott el a tudatáig a fiú kérdése így csak ingatja a fejét és kótyagosan nézegeti.
- Ó, semmi különös. Csak pakoltam a fát és a holnapi vacsorámon gondolkodtam és hogy vajon a pillangók maguktól döntik el, hogy milyen színűek lesznek vagy a család mondja meg, hogy már pedig te fiam piros leszel lila foltokkal. - mélázik tovább. Ajaj, nagy a baj, szegény manónk nem kicsit beszél mellé hanem nagyon. Hozzá réveteg mosoly játszik ajkán és egyre távolba révedőbb a tekintete.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 18 ... 38 39 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet