36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet
Gyengélkedő - Vajda Olívia hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2020. június 22. 15:38 | Link

Strakhova professzorasszony
Olívia


Csak ma kaptam meg minden papírt, mert bár otthon már összekészítettem az orvosi kartonomba szükséges dokumentumokat, elkeveredett a legutóbbi véreredményem, ezért csináltattam egy újat, hogy jól látható legyen, minden a legnagyobb rendben. Kivéve a vashiányom, mert az valahogy nem akar eltűnni, pedig szedem a vastablettákat is, és még a májat is szeretem. Tudom, hihetetlen, mert finnyásnak gondolnak, de az igazság az, hogy két pofára tudom magamba tömni, méghozzá jó foghagymásan. Hogyan riassz el a környezetedből fiúkat, ugye?
Szóval a lényeg, hogy vérhiányosan, de teljes vizsgálati anyaggal, allergialistával, gyógyszerekkel és róluk készült listával felszerelkezve indulok neki az útnak ami a Rellonból a gyengélkedőre vezet. Mivel vége a tanítási időnek lezserebbül vagyok, a szoknyát nadrágra cseréltem és a blúzt is áthúztam egy kényelmesebb darabra. Igazából Ricsié volt és ki akarta dobni, de annyira finom az anyaga, hogy kiloptam a kidobásra szánt cuccai közül, és azóta hordom. Néha lopok. De persze szigorúan csak családtagtól és csak olyat, amire a másiknak már nincs szüksége. Rúzst, szemceruzát, ékszereket. Nem túl etikus tett, de hát valamin nekem is spórolni kell. Ricsi mindig arra tanított, hogy sose várjam meg, amíg beüt a szar, mindig legyenek tartalékaim. Mert ha beüt, akkor már késő siránkozni. Szóval, bár még nem tapasztaltam, hogy milyen is az, amikor az embernek nincs mondjuk pénze, teszek félre. Mindennek az árát, amit összeloptam a nagy crup-os perselyembe dobom. Nem tudom mennyi van benne, de az évek során a kis vézna kutya jó duci lett, szóval nem aggódom, ha jön egy válság, valahogy kivitelezem a túlélést.
Mellesleg aggódom, mert órák után jöttem, eszemben sincs hiányozni, és még egy csomó szorgalmi meg házi vár rám, de most még mindig jobb a helyzet, mintha azon kattognék, hogy vajon miről maradok le azon az órán, amit itt töltök. De ügyelet csak van, nem? Elvégre baj most is lehet. Bár ne legyen, mert akkor nem végzünk gyorsan. Hármat koppintok, mielőtt belépek, és csak pár foglalt ággyal találom szembe magam. Oh. Az egyikőjük oldalra mutat, és ott is van egy ajtó, szóval biccentve követem az utam. Megint koppintok egyet, és ha engedélyt kapok, belépek.
- Szép napot! Vajda Olívia vagyok, és hoztam az orvosi kartonomba szükséges papírokat.
Szál megtekintése

Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2020. június 22. 22:24 | Link

Strakhova professzorasszony


- Nagyon örvendek!
Ezek szerint akkor még éppen időben vagyok, vagy talán jobbkor is jöttem. A saját lelkem megnyugtattam, meg a tény is megnyugtatott, hogy nem óráról hiányzok. Nagyon feszengenék, de így, nos, így minden a lehető legsimábban megy a maga útján.
~ Ügyes vagy Olcsi! ~
Dicsérem meg magam fejben, mert fontos számomra a dicséret. Egész életemben úgy életem, hogy mindig kerestem a felnőttek elismerését, és fontos volt az egészen apró dolgokban is, hogy elismerjenek engem. Igen, komolyan, nekem erre szükségem volt, és szükségem van, de már megtanultam magamnak osztani a dicséreteket. Nem túl sokat, csak amikor érzem, hogy szükségszerű. Vajda létem alatt megtanultam tökéletesnek lenni, de azt nem, hogy hogyan éljek az elismerés nélkül, szükségem van rá, mint egy falat kenyérre.
- Igen, különben nagyon fáradékonnyá válok. A szervezetem nem képes megkötni rendesen.
Életem egy szakaszán aludtam csak. Fáradtan ébredtem, volt, hogy elmúlt tíz is, egykor az ágyért könyörögtem, hatkor keltem, nyolckor újra lefeküdtem. Akkor vizsgáltak ki és állapították meg, hogy a vas felszívódásával hadilábon állok.
- Hogyan hatnak egymásra a holdkővel?
Érdeklődöm a kezemben tartott példányt forgatva, miközben balommal előhúzom az apró ezüstláncra függesztett holdkövet. Hosszú a lánc, a kő nem látható, egészen a szívemig lelóg. Szökőévben születtem, február huszonkilencedikén, csakúgy, mint a bátyám, olvastam a passzoló kövekről, és a saját fejem után menve választottam a holdkövet. Alkalmas depresszió, hangulatingadozás, negatív energiák és stressz ellen kiváló, nekem pedig mindegyik ellen nagyon fontos, hogy legyen egy pajzsom. Csak remélni merem, hogy jól választottam. Ricsi pecsétgyűrűje ihletett meg, amit Lili vett neki, és abban kettejük köveit helyezte el. Hátha nekem is segít.
Szál megtekintése

Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2020. július 1. 08:17 | Link

Strakhova professzorasszony


Figyelmesen hallgatom, amit mond, fontosnak tartom az ilyen információkat, mert egyrészt érdekel, a neve alapján tudom, hogy a tárgyát is felvettem - elég különleges név, könnyen megjegyzi az ember -, másrészt az egészségem kiemelten fontos a számomra, elvégre, ha hosszútávon is sikereket szeretnék elérni a kviddicsben, akkor egyben kell lennem, és ez elengedhetetlen a megfelelő mentális és fizikai állapot nélkül. Az egy dolog, hogy edzek, de az nem elég, csak edzeni sosem elég.
- Többet szoktam inni, mint az előírt minimum, de többet is veszítek, mert rendszeresen edzek, kviddicsezem.
Vagyis, remélem, hogy fogok, mert az elmúlt éveket végigjátszottam Dániában, megerősödtem, koncentráltabb lettem, jó vagyok abban, amit csinálok, és szeretnék a tehetséggondozóig eljutni. Most persze még csak nagy, reménykedő szemekkel figyelem Volkov-ot, remélve, hogy ha eljön az én időm, meglát bennem valamit, valamit, ami ahhoz kell, hogy jobban foglalkozzon velem. Valami pluszt.
- Értem, köszönöm. Annyira nem értek hozzá, de az unokatestvérem kapott a barátnőjétől egy pecsétgyűrűt, ami kettejük uralkodó köveiből, azt hiszem így mondta, lett összerakva, és szerintem elég nagy mázlija van azóta, hogy viseli.
Ebben biztos vagyok, mert bár Lili és Ricsi már szakítottak, amit még mindig nem értek, a gyűrű ott van Ricsi ujján és nagyon nagy mázlista, hogy még egyben van. Láttam az utóbbi napokban, hogy miket művel, és tudom, hogy most azt hiszi jó neki a hirtelen jött szabadság, de nem. Erre pedig remélem, hogy még mielőtt baj lenne, ráébred ő is. Én nem értek a szerelemhez meg a párkapcsolatokhoz, még barátaim sincsenek, nemhogy ilyen dolgaim. Szemlélem a világot, kicsit hontalanul, de azért van egy minimális érzelmi szint, amit én is felismerek. Látom, hogy mi a jó és mi a rossz.
- Nagyon szép állat.
Pillantok le a harmadik félre, miközben leveszem a nyakláncom, hogy gyakorlott mozdulatokkal ráakasszam a most kapott követ, és a kettőt együtt tegyem vissza a nyakamba. Sajnos tényleg belefutottak egy olyan emberbe, aki nem igazán simogat állatokat. Nem azért, mert nem szeretem őket, hanem mert kényszeresen kezet kell mosnom, mert egyszerűen érzem magamon, és nem szeretem. Ez viszont kiskoromban rontódott el, amikor anya minden miatt egyből kezet mosatott velem, szóval tudom, hogy lehetne ezen változtatni, de azt az erőt is inkább a kviddicsbe fektetném.
- Nem tudom, hogy mindent elhoztam-e, amit kértek, vagy szükség van-e esetleg még valamire?
Szál megtekintése

Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. május 2. 12:42 | Link

Lucas


Újabb mordulás. Az ember azt hihetné, hogy a gyengélkedő hátuljában egy crupot próbálnak éppen megszelídíteni, elég sikertelenül, de a helyzet az, hogy én vagyok az a valaki, aki ezeket a hangokat kiadja. Fáj, és elképesztően csúnyán is néz ki a kezem, ami elég amorf módon pihen mellettem, és amikor Viktor erősebben mozdít rajta egyet, hangosabban, amikor gyengédebben, akkor csak halkan, de morrantok. Nem éppen így képzeltem el a mai napot. Ráadásul éhes is vagyok, de azzal a hat szem szőlővel, ami nálam van, nem jutok messzire, az sem az enyém, hanem a srácé, csak nekem adta, amikor olyan hangosan kezdett el korogni a gyomrom, hogy az ember azt hitte, hirtelen vihar van kitörőben.
A mai edzésen mentünk a legmesszebb, és igazából mind a ketten elég nagyot hibáztunk, így nem nagyon volt lehetőség arra, hogy megússzuk sérülés nélkül. Én csak a gyengélkedőre kerültem, azonban Katinka megnyert magának egy utat a SÜVEG-gel, egyenesen a fővárosi ispotályba. A bódult lány, bár igen sok vért veszített, mégis, elemében volt, mert amíg el nem indultak - és feltételezem az oda vezető úton végig - az őt ellátó férfiak szépségéről áradozott. Tény és való, most tényleg olyan gyógyítók érkeztek, akiket magazinfotózáson tudna az ember elképzelni, szóval legalább komolyabb fejsérülése nem lett.
Azonban az agyrázkódás kockázata fenn áll, így az ép kezemmel tartok egy lavort a combjaimon, amibe a pár szem szőlős tálat tettem, és próbálom minél lassabban fogyasztani őket, hogy a szervezetem azt higgye, éppen lelegelek egy egész szőlősort. Az biztos, hogy tananyag leszünk a hogyan ne legyünk hülyék rovatban, és az is biztos, hogy ha innen kikerülök, akkor egy nem kellemes beszélgetés vár rám a házvezetőmmel. Megjegyzem teljesen jogosan, mivel ezt el lehetett volna kerülni, de mi helyette a határainkat feszegettük. És mint tudjuk, ez ostoba lépés.
Szál megtekintése

Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. május 2. 14:35 | Link

Lucas


- És, ha mondjuk nincs egy hetem?
Teszem fel a lényeges kérdést azelőtt, hogy nagyot rántana a kezemen, amitől felsikítok, és egy pillanatra össze is kell szorítanom a szemeimet, mert még a könnyeim is neki akarnak eredni, és azt nem, én nem hagyom. Szóval kell egy pár pillanat, amíg megnyugszom, mert egy Vajda nem sír csak úgy, ha megteszi, annak nagyon komoly oka van, és akkor sem biztos, hogy valóban megteszi. Olykor talán emiatt egy kicsit hűvösnek és elérhetetlennek tűnünk, pedig gazdag érzelmi kultúrával rendelkezünk. Gazdagabbal, mint, azt bárki is gondolná. Szóval kell ez a pár pillanat, ami alatt a gyengélkedőn tartózkodók száma is eggyel nő, és kell pár pillantásnyi idő, hogy felmérjem, nem a fájdalom miatt hallucinálom be Lucast. Aki ismeri az elmúlt idők eseményeit, az tudhatja, hogy miért áll fenn ennek a gyanúja bennem, és akkor is, ha csak délibáb lenne, akkor is, ha nem az, nagyot dobban a szívem a látványára, még akkor is, ha már meghoztam a magam döntéseit. Attól még érzek, ám nem tudom, hogy mennyit lenne most jó ebből kimutatni.
- Volt egy hevesebb megmozdulásunk Katinkával. Én jöttem ki jobban belőle.
Ami nem lehet túl bíztató, hiszen igen pocsékul festek én is, hát még az a szerencsétlen, de tényleg nagyon remélem, hogy rendben van, és néhány nap múlva már csak nevetni tudunk ezen. Ha végeztek velem itt, szándékomban áll utána menni, meglátogatni őt az ispotályban, elvégre ebben együtt voltunk, és különben is, az elkövetkezendő időszak mind a kettőnk számára igen fontos lesz, bár nem biztos, hogy a legjobban lépünk bele, de, ahogy mondani szokás, innen szép nyerni.
- Jól vagyok, tényleg. Ez nem komoly, szerencsére Viktor érti a dolgát, így már simán tudom mozgatni a karomat is. És te, hogy vagy?
Nem udvariasságból kérdezem, inkább megadom neki a lehetőséget, hogy válaszoljon, elvégre ez a beszélgetés, mely könnyen lehet, hogy az utolsó is lesz közöttünk, nagy jelentőséggel bír. Úgy vélem mindaz, ami most történik majd, hatással lesz ránk a jövőben is.  
Szál megtekintése

Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. május 2. 21:03 | Link

Lucas


- Ez kedves tőled.
Tényleg az, halványan elmosolyodva figyeltem őt, sok minden viaskodik bennem, olyan érzések, melyek szunnyadtak, újra feléledtek, olyan döntések, amikben eddig biztos voltam, most megkérdőjeleződnek bennem. Nem volt véletlen az, hogy, amikor kiderült a hír, nem rohantam hozzá, és az sem, hogy amikor a pletykák szárnyra keltek, akkor nem kerestem fel. Időt kértem, időt kaptam, de ez idő alatt nagyon sok minden történt, mindkettőnkkel.
- Színészet? Azta. Valahogy nem merült volna fel bennem, amikor beszéltünk róla, mégis, nagyon el tudlak képzelni benne. Jó választás, alig várom, hogy a színpadon lássalak, ígérem, még rózsát is dobok majd fel.
Tudom, hogy a rózsát a hódolók a színésznőknek szokták adni, de olykor, mint például ez a mostani is, tehetünk kivételt, és ígérem, ha színpadra lép, legyen az kicsi vagy nagy szerep, én megteszem, amit meg kell tennem, és feldobom a rózsát a színpadra, hangosan éljenezve. Örömmel. Felpillantok Viktorra, aki illedelmesen távozik tőlünk, és bár fáj, nagyon is, de tudom mozgatni a kezem, és ez a lényeg. Ölembe ejtem, és átható kékjeimmel engedelmesen pillantok fel Lucasra, amikor megérinti az arcomat.
- De bennem kerested a hibát. Olyanokat vetítettél ki rám, amiket végül te követtél el.
Az Edictum főszerkesztőjeként rendre érkeznek hozzám a pletykák, névtelenül, olykor képekkel. Az év tizenkét hónapjából tízet összezárva töltünk, az emberek odáig vannak azért, hogy valami izgalommal találják szembe magukat, és a titkok, a titkos találkák és pillantások éppen ilyenek. Igaz-e, vagy sem, valahogy, amikor kiderült, olyan szinten eltört bennem valami, hogy a mai napig érzem a szilánkokat a szívemben, vagy talán a szívemből.
- Én is szeretlek, Lucas. Nagyon szeretlek. Tudod, én ott voltam végig Ricsiék kapcsolatának alakulásakor. Tündérmese. Azt hittem, hogy ez ránk is igaz lesz. Hogy neked sosem fog számítani, hogy milyen családból származom, hogy a társadalmi különbségek ugyanúgy hidegen hagynak majd, mint engem. Hogy, nem gondolsz majd olyannak, aki csak mert beszélget valakivel, le is fekszik vele. Nem adtam okot rá, de te mindenkire féltékeny voltál, és bántott, hogy így tekintesz rám. Ha visszatekintek az elmúlt évekre, nagyon elrontottuk. Mind a ketten. Ha most újrakezdenénk, akkor az nagyon nagy hiba lenne.
Nem szabad, most nem engedhetek neki, bármennyire is szeretném, mert tudom, hogy akkor folytatódna mindaz, ami eddig volt, és azt nem akarom, mert meggyűlölnénk egymást. Szusszanva fonom össze az ujjaimat, mert egy kicsit remeg a kezem, valószínűleg a félbemaradt gyógyítás miatt, vagy talán az egyik bűbáj dolgozik. A kezem az értékem, fogóként nem engedhetem meg, hogy tönkre menjen, különösen most nem.
- Ajánlatot kaptam a Viperáktól. Elfogadtam, magántanuló leszek a hónap közepétől. Előtte pár napot otthon töltök, aztán kezdődik az edzőtábor.  
Szál megtekintése

Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. május 2. 23:12 | Link

Lucas


- Mindenképpen.
Felelem magabiztosan, mert tudom, hogy amikor ez megtörténik, akkor ott leszek. Mindaz, amire készülök, nem fog teljesen elszakítani minket egymástól, de távolságot fog generálni kettőnk között, amit tudom, hogy nem élne túl a kapcsolatunk, már, ha kapcsolatban maradnánk. Nem látom helyesnek ezt a lépést megtenni, mert azzal elmérgesedne a viszony kettőnk között, jobban, mint ahogy most van, és nem akarom, hogy meggyűlöljük egymást. Némán figyelem őt, kettőnk közül mindenképpen ő az, aki jobban ki tudja mutatni az érzéseit, én vagyok a határozottabb és a hidegebb, az, aki nagyobb gesztusokat ritkán tett, de hát, az együtt töltött időnk nagy része dráma volt. Valami, ami most nem fér bele. A közeljövőben férfiakkal és nőkkel is össze leszek zárva, az edzések során lesz olyan, amikor az ellenkező nem tagjaihoz szorosan simulva kell majd mozdulnom, és az állandó féltékenység és feszültség hátráltatni fog.
- Igen. Már minden papír megvan, ami a legigazoltatáshoz kellett. Ma az összes fontosabb dátumot lefixáltuk. Nagyon nagy szerencsém van, hogy a házvezetőm ennyire képben van, sőt, beszéltem Laylaval is, hogy lehetne a menedzserem, neki is jól jön, ha van kin gyakorolnia, nekem pedig biztos pont lesz, hiszen őt ismerem, és megbízok benne.
Layla említésére kicsit szélesebb mosoly jelenik meg az arcomon, örülök neki, ahogy Volkov professzornak is. Nem csalódtam a Bagolykőben, azt adta, amire szükségem volt: Otthont, családot, szerelmet, csalódást, és kimagasló odafigyelést a képességeimre. Magabiztossá tett, olyanná, aki kész belépni élete újabb fejezetébe. A feletett kérdésekre sóhajtok egyet, lehajtom a fejem, ám amikor felpillantok ismét, hirtelen találom szembe magam, pontosabban nem csak magam, de az elnyíló ajkaimat Lucas ajkaival, amire most először nem tudok, és tudatosan nem is akarok reagálni. Lehunyt szemmel, finoman húzódom el, bocsánatkérő tekintettel pillantva rá.
- Hány esélyt adjak még? Minden féltékenység, minden veszekedés után. Az összeköltözést csak én akartam, és szintlépésnek, nem pedig megoldásnak gondoltam. Ne azért akarj együtt élni velem, hogy ne veszíts el, hanem, mert akarsz. Én... nincs jogom ítélkezni, nem is akarok. De felmerül bennem a kérdés akaratlan is, hogy akkor is engem akadtál, amikor Liit dugtad? Én nem hiszem.
Elhúzom az ajkaimat, aminek következtében kicsit az orrom is ráncolódik. Fájdalmaim vannak, érzem, ahogy a kezembe helyenként belenyilal a fájdalom.
- Jelen pillanatban nem érzem úgy, hogy egy felé tartunk, és éppen ezért nem tartom jó ötletnek azt sem, hogy tovább csináljuk ezt. Már tudod, hogy tudsz ragaszkodni, csak a bizalmadat kell egy kicsit fejleszteni, hogy más ne sérüljön. Biztos vagyok benne, hogy lesz más, és abban is, hogy nekem ez most nem menne. Csak a kviddicsre szeretnék koncentrálni.
Szál megtekintése

Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. május 3. 16:02 | Link

Lucas


- Nem mondom, hogy nem volt, és ezért is mondtam, hogy nem akarok ítélkezni, de Lucas, nem kerestél, nem érdekeltelek. Aztán visszajöttünk, és te ezt azok után tetted, hogy már itt voltunk, hogy lett volna lehetőségünk helyrehozni a dolgainkat, de helyette csak még távolabb kerültünk egymástól. Nekem ez volt az, ami az utolsó reménysugarat is kiölte.
Nyugodt tárgyilagossággal beszélek hozzá, a tényeket előrébb helyezve az érzelmeknél. Hogy nem fáj? Ezt senki se gondolhatja komolyan, bárki, aki azt hiszi, hogy nem hasadt meg a szívem millió alkalommal a kapcsolatunk alatt, majd látva a képet, amin más lánnyal csókolózik, aztán azt hallgatni, hogy mással szexelt. Nálunk, a mi családunkban egyetlen csók is megbocsáthatatlan bűn. Olyan, amire kishíján ráment egy tündérmese, akkor mit mondhatok én, akinél nem csak egy csók volt. A családunk alapeleme a hűség, nincs olyan, hogy szakításban voltunk. Mélyen beszívom a levegőt, majd lassan kieresztem.
- Én odaálltam eléd, megmondtam, hogy tetszel, kitartottam melletted, bármilyen csúnyán és igazságtalanul is bántál velem. A családod szerettem volna lenni, a bizalmasod, az, aki szeret téged, feltételek nélkül, de elfáradtam. Belefáradtam állandóan olyannak lenni, amilyen nem vagyok. És abba is, hogy a családomat olyannak látod, amilyenek nem vagyunk. Összetartó, egymást védő emberek között nevelkedtem, és, ha valakit szeretnék a családom részévé tenni, az nem ítélheti el őket azért, ami a legnagyobb erényük.
Szerettem volna meghallgatni, hogy én mit rontottam el, hogy hol hibáztam, hogy tanuljak belőle, de erre végül nem került sor, csak biccentek egyet arra, hogy sok sikert kíván, és némán nézem, ahogy kisétál a gyengélkedőről. Örülök, hogy elment, mert képtelen vagyok tovább tartani magam, és ép kezemet a szám elé szorítva, hogy csökkentsem a sírásom hangját, engedek utat az érzelmeimnek. Hálás vagyok Viktornak, hogy megvárja, amíg már nem sírok, és nem is hozza fel, csak helyre hozza a karom. Nem maradhatok itt, ezek után egyetlen percig sem. Nem gondolhatom meg magam, nem tehetem. Nem adhatok esélyt se neki. Első utam Raven szobájába vezet, az egyetlen ember, akitől elbúcsúzom, megköszönve a közös munkát, mielőtt elindulok, mert ez itt, a vége.


Love Love Love
Szál megtekintése

Gyengélkedő - Vajda Olívia hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet