A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=809128#post809128][b]Rentai Boglárka - 2020.05.21. 13:51[/b][/url]

Ha nem lenne az az átkozott hidegfront, most nem kéne itt lennem. De már nem tudtam elviselni ezt az iszonyú fejfájást és a vele járó émelygést, az én fájdalomcsillapítóm elfogyott, így muszáj voltam eljönni. Meg ha már itt vagyok megmutathatnám a kifordult bokámat is, ami nem jött helyre némi jegelés és pihentetés hatására, sokkal inkább feldagadt és belilult. Futás közben rosszul léptem, de akkor még nem fájt annyira, hogy megkockáztassam, hogy itt találom a bátyámat. Annyit nem ért, hogy találkozzam vele. De most már igazából semmi nem érdekel, csak legyek végre jobban. Belül azért reménykedem, hogy Bálint helyett mondjuk a nőjével futok össze. Mondjuk hozzá sincs sokkal több kedvem, de ő talán még nem tudja, hogy én ki vagyok, szóval megúszhatnám a kínos bájcsevejt. Elég sok mindent sikerült kiderítenem, az iskola falai között semmi sem maradhat rejtve. Csak innen tudom, hogy azzal a másik gyógyítóval kavar jelenleg, mert nekem egyébként nem szólna róla nagyjából úgy amíg nem jegyzi el. Valószínű, ha nála laknék véletlenül összefutnánk és akkor muszáj lenne színt vallania, de ilyen szempontból valamivel könnyebb neki, hogy a lehető legkevesebb időt töltöm vele. Bár értékelném, ha legalább ennyire venné a fáradtságot és beavatna az ilyen apróságokba, ha már rajtam számonkéri, hogy milyen fiúkkal járok én hova. Hozzátenném, hogy összesen háromszor esett meg eddig, hogy randizni mentem és mind a háromszor ugyanazzal a sráccal találkoztam, de nagyon nehéz volt megértetnem vele, hogy gyakorlatilag felnőtt vagyok, így olyan fiúkkal megyek el bárhová, akikkel akarok, neki nincs beleszólása.
Jelenleg viszont szükségem van a szakszerű segítségre, mert ha nem múlik el a fájdalom tíz percen belül akkor esélyesen a vacsorám is visszaköszön. Gyakorlatilag feltépem a gyengélkedő ajtót és amennyire sérült lábam engedi igyekszem gyorsan megközelíteni a gyógyítói szobát, mert egy-két alvó diákon kívül nem látok mást idebent.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=819488#post819488][b]Rentai Boglárka - 2020.10.17. 18:59[/b][/url]

Persze, hogy Bálinttal kell szembe találnom magam. Miért? Mondd Sors, mit tettem ellened, hogy állandóan büntetsz? Most megint majd egy évig hallgathatom, hogy bezzeg múltkor is rá voltam szorulva a segítségére, mert egyedül nem tudtam volna megoldania  problémát. Merlinre, ez az este már csak akkor lehetne rosszabb, ha most hirtelen felbukkannának valahol anyámék.
Az mondjuk rendes tőle, hogy elém küld egy széket, amire le tudom tenni a fenekem. Így kevésbé forog velem a világ és a lábam sem készül meghalni. - Futottam, rosszul léptem, nem tetszett neki - pislantottam le kicsit talán morcosabban a fájós, láthatóan nem túl jó állapotban lévő bokámra mint az indokolt lett volna. De mégis mit várt tőlem, hogy miközben úgy érzem, hogy a fejem nemsokára kettéhasad és ő még teszi nekem itt a szépet? Úgy viselkedik velem, mintha még mindig nyolc éves lennék, és nem tizennyolc. Értem én, hogy mindig az ő pici cuki hugicája maradok, de azért a hajborzolás már túl megy egy határon.
- De ami fontosabb, hogy szét megy a fejem, úgyhogy kezdj vele valamit, de sürgősen, különben megeshet, hogy lehánylak. - Nos, talán mégis van valami előnye, hogy a bátyám ül velem szemben. Legalább nem kell kertelnem, szépen megfogalmaznom, hogy mi a kínom, hanem kijöhet belőlem minden, aminek ki kell. Na már csak szavak formájában, más egyebet szeretnék magamban tartani, köszönöm. Szóval csak bízom benne, hogy megérti, hogy ez most nem csak valami kis enyhe fájdogálás, és belehúz a dolgokba. Én pedig igyekszem olyan együttműködő és szófogadó lenni, amennyire tudok. Bármit lenyelek, amit elém tesz és majdnem bármit megteszek, ha azt mondja, ettől jobban leszek. El kell ismernem, hogy van amiben ő a jobb kettőnk közül és néha muszáj hallgatnom rá. Végül is, ilyen szempontból egész szerencsésnek mondhatom magam, hiszen nem kell messzire mennem a szakszerű segítségért sosem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=820688#post820688][b]Rentai Boglárka - 2020.11.02. 22:02[/b][/url]

Most mondjam el, hogy tényleg a fejem? Vajon mindenkivel ilyen értetlen vagy csak velem? Mindegy is, aprót bólintok a visszakérdezésére, hogy a fejem. – Csak vicceltem, nem fogok hányni – jelentem ki makacsul. Nincs annál rosszabb, ezért ha csak nem muszáj nem lovallom bele magam nagyon. Ritkán esik meg, hogy visszaköszön az előző étkezés, nem véletlenül.
Kérdéseit kell néhány perc, hogy ténylegesen fel tudjam dolgozni. A koncentráció jelen pillanatban nem éppen az erősségem. – Azt hiszem úgy három órája, olyan, mintha mindenhol fája de leginkább talán elöl és oldalt és folytonosan fáj, nem csak lüktet – összegzem végül lassan. Nem bánom, hogy faggat, csak éppen az zavar, hogy nem tudok rá értelmesen, azonnal válaszolni. Nem szeretem, hogy így leszedál egy kis fejfájás. – Nem vettem be semmit és egy kicsit szédülök, igen – bólintok ismét. Jobb kedvem nem lesz, de ahogy telik az idő már egyszerűen nincs energiám hogy agresszíven lépjek fel vele szemben. Hálásnak szánt pislogásokkal nézem végig, ahogy kérdezősködés közben nekiesik a bokámnak, hogy legalább annak a  végére járjunk. Haladunk, haladunk.
Utolsó kérdésére nem válaszolok, csak óvatosan lábra állok és hagyom, hogy segítsen eltámolyogni a legközelebbi ágyig. Azt hiszem, tényleg jobb lesz hogyha lefekszem, legalább addig amíg a gyógyszer nem érkezik meg. Remélem, hogy ennyi kérdésből már ki tudta találni, hogy mivel tud segíteni rajtam, mert lehet, hogy itt pusztulok el, ha nem. És igen, ahogy a fejem a párnára kerül már lebeg is hozzánk az aprócska fiola, amit ha átnyújt nekem gondolkodás nélkül döntök magamba, hogy aztán visszafeküdjek.
- Köszönöm. – Kivételesen nem esik nehezemre, hogy hálás legyek neki, mert éppenséggel megmentett a további szenvedéstől. Pedig úgy jöttem ide, hogy na majd most hogy megmondom neki, csak azzal nem számoltam, hogy lehet, hogy ez az egész még rosszabb lesz, mire ideérek.