A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=797032#post797032][b]Ambrózy Henrik - 2020.03.05. 14:10[/b][/url]

Beszélniük kell. Méghozzá sürgősen. Most már többszörös bűntudata van, pedig jobban meggondolva nem ő ütötte ki Masát, hanem a lány saját magát azzal a gurkóval, ami amúgy Márkot is elkaszálta. Most őszintén, tehet ő erről? Csak részben, de az nem számít, most amúgy sem ezért jön - vagy legalábbis nem csak ezért. Történt valami, amiről nem tudtak beszélni, viszont igen sok mindent befolyásolhat, ha nem teszik tisztába. Hogy mi Henrik célja? Fogalma sincs. Azt már tudja, hogy az indító ok az volt, hogy valamit belekevertek a Valentin ajándékaiba. A romlott bájitalokról már úgyis olvasott, minden bizonnyal ennek lehetett áldozata, azonban ez még önmagában nem magyaráz meg semmit. Mert lássuk be, az ő viselkedésének indokaként elkönyvelhető ez a reakció, de a levitásé... Egyszerűen csak visszacsókolt. Hagyta magát, belesimult, visszacsókolt, és Henrik fejében egyetlen igazán jól csengő kérdés visszhangzik: miért? Az emlékei azért nem vesztek el, volt Máriának lehetősége elfutni, több egérutat is kapott, de nem tette meg, nem mondott nemet, ergo nem volt erőszak, de akkor mégis micsoda? És miért olyan baromi fontos, hogy ezt pont most éjfél előtt nem sokkal tudakolja meg a lánytól? A fenébe is.
Az ajtóhoz érve halkan kopog, s mivel a javas int csak, hogy beléphet, egy pillanatra elbizonytalanodik. Mivel tanár, ki nem dobják, de csendre intik és azt kérik, ne izgassa fel a Zippzhar tesók egyik tagját se. Nos, nem állt szándékában semmilyen formában ilyesmit tenni, de tudjuk, hogy mindez úgyis bekövetkezik majd. Masa ágyához lép és nem meglepő módon ébren találja. Sóhajt egyet és csendharangot von maguk köré, hogy lehetőleg egyetlen szó se hallatszódjon ki abból, ami itt most el fog hangzani.
- Hogy vagy? - zsebre vágja kezeit, tulajdonképpen tapintható a feszültség. Az is érdekli, hogy hogy viseli a lány a balesetet, de valljuk be, ez csak amolyan felvezetés, előjáték, mert a nagyobb problémák ezután jönnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=797271#post797271][b]Ambrózy Henrik - 2020.03.06. 22:46[/b][/url]

Azt nyilvánvalóan nem várta, hogy örömujjongásban tör majd ki a lány, ahogyan arra sem számított, hogy egy kellemes bájcsevej ígértét hozza majd a ma éjjel. Nem is érti, miért kell nekik állandóan ilyen hülye szituációkban találkozniuk, bár tény és való, hogy elég furán venné ki magát, ha mondjuk a folyosó közepén folytatnák le ugyanezt a beszélgetést.
A válaszra tekintete végigsiklik a bebugyolált lányon, ajkait összepréseli. Ez azért részben az ő hibája is, így csak biccent egyet, zsebeiben nyugvó kezeinek merevsége pedig elárulja, hogy ideges. Sem a hely, sem az idő nem alkalmas, csakhogy ez pont nem az a helyzet, amikor ráérnek arra várni, hogy valami jobb legyen vagy megváltozzon. Mert nem fog. A legutóbb, mikor Henrik annyiban hagyta az egészet, a dolog odáig fajult, hogy Masát csurom vizesen kellett kihalásznia a kútból télvíz idején. Remek kilátások a jövőjüket nézve, valóban.
- Én is örülök, hogy látlak - cinikussága már-már felháborító, de nehezére esik kedvesnek lenni, mikor a levitás ilyen... Ellenséges. Amit eddig mondott az nagyjából megfelelt egy "takarodj" utasításnak, esetleg a "nem vagyok rád kíváncsi" kezdetű és végű monológok is beleesnének ebbe a kategóriába. - Beszélnünk kell. Mindketten pontosan jól tudjuk, hogy miről. Ha nem baj, leülök - tulajdonképpen nem valódi engedélykérés ez, egy laza mozdulattal ragadja meg a széket és húzza magukhoz, hogy leülhessen az ágy mellé. Tudja ő, hogy valamit csinálnia kéne, csak éppenséggel Mária cseppet sem könnyíti meg a dolgát. Milliónyi kérdés kering a fejében, de lehetséges, hogy először neki kellene válaszokat adnia. De az meg nagyon szarul veszi ki magát, ha azzal kezd, hogy figyu, figyelmetlenségből olyan csokit ettem, amiben romlott szerelmi bájital volt, ezért csókoltalak meg. Te miért? Na szóval értitek a problematikát.
- Nézd, szeretnék elnézést kérni. Akárhogy is alakult az a dolog ott, a lépcsőházban, nem volt jogom hozzá és sajnos az sem mentség rá, hogy minden bizonnyal romlott szerelmi bájitaltól kaphattam ezt a sugalmazást - nagyon nehezére esik Masa arcát néznie, egyáltalán a lány íriszeit, mert egyszerre érzi nagyon kínosnak és fontosnak ezt a beszélgetést. Kár, hogy pontosan jól tudja, milyen reakciót várjon a másiktól. Semmiképp sem jót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=797280#post797280][b]Ambrózy Henrik - 2020.03.06. 23:20[/b][/url]

És milyen igaza van! Egy thesztrál sereg sem tarthatná vissza ettől, de még csak egy kentaur horda sem. Ím hát könnyítvén mindkettejük helyzetén, elhelyezkedik a kényelmetlennek tűnő széken - egy ekkora embernek amúgy az is - és elkezdi keresgélni azokat a szavakat, amikkel egyébként nem keveset készült. Úristen, hányszor lejátszotta a fejében az egészet! Hogy mit és hogyan mond majd, azonban a valóság mindig jóval rémesebb, mint azt az ember fantáziája engedni merné. Tétován ugyan, de nekirugaszkodik a témának, ami tulajdonképpen akkor is foglalkoztatja mindkettejüket, ha tagadják.
Mire mondandója feléhez ér - merthogy ez amúgy korántsem a vége -, egyszer csak felé repül egy... plüssgurkó? Lehet ilyennel kellene játsszák a meccseket, bár ez sem volna garancia arra, hogy Henrik, halálosztó becenevéhez hűen kiüssön valakit. Arca előtt valamivel állítja meg a puha anyagot, tulajdonképpen amögül kikukkantva figyel Masára, aki pillanatok alatt úgy dönt, hogy akkor az ő arca így nincs. Kár érte. Fél szemöldöke kérdőn felszalad a reakció láttán, aztán tekintete megakad a lány beharapott ajkán. Mindig lifttel jár, igaz-e?
- Ha most nem én ülnék itt, ez lenne a tökéletes válasz egyébként, értékelem a próbálkozást - noha a levitás úgy döntött, vakságot fogad, Henrik hangjából egyértelműen kiérződik, ahogy elmosolyodik. A lift nem is olyan rossz ötlet, be kéne szereltessenek egyet - hátha benne ragadnak kettesben (a szerk.) -, addig viszont jó lenne, ha a tényleges kérdőjeleket próbálnák meg eltüntetni.
- Masa - a férfi mély baritonja meglepően gyengéden csendül, s bár nem ér hozzá a másikhoz, erre nincs is igazán szükség. Pusztán tónusa simogatja az ember fülét. Köszönhető ez többek között annak, hogy jelenleg nem tudja, Mária sír-e vagy nevet, de egyik rosszabb forgatókönyv, mint a másik. - Kérlek, beszéljük meg. Ez nem egy öt perces késés az órámról és igenis tisztáznunk kell - ha most megkérdeznék, hogy miért, hirtelen egyetlen racionális indok sem jutna eszébe a kíváncsiságon túl. Miért csókolt vissza? Csak remélni meri, hogy erre a kérdésre legalább egyikük tudja a választ, az pedig nem úgy hangzik, hogy "mert szeretlek". Mert ez az egyetlen dolog, amivel ebben a helyzetben tényleg nem tudna mit kezdeni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=803378#post803378][b]Ambrózy Henrik - 2020.04.06. 09:52[/b][/url]

Nehéz egy néma emberrel beszélgetni, nem csoda, hogy Henrik türelme is vészesen fogy. Ami azt illeti, számított arra, hogy nem lesz egy egyszerű menet ez a találkozás, hiszen elválásuk, vagy legalábbis búcsújuk is kaotikusra sikerült. Újra és újra eszébe jut, mert marja a kérdés, furdalja a kíváncsiság, egyszerűen tudni akarja, hogy ott és akkor mi történt. Tulajdonképpen ebben kéri Mária segítségét, aki nem tűnik túl készségesnek. Persze érthető, hiszen mégis csak egy olyan férfival csókolózott, akit ki nem állhat, de épp ezért összezavaró az egész: nem tiltakozott, akarta! Bármennyire is jól esne egyszerűen elfelejteni ezt az egészet, ha Henrik tudomására jut, hogy a levitás gyengéd érzéseket táplál iránta, akkor lépéseket kell tennie. Legalább megpróbálnia. Nem folytathat viszonyt egy tanulóval, túlságosan felelőtlen és kockázatos vállalkozás, a viszonzatlan tanár-diák szerelem pedig sem az álmos, sem az álmatlan könyv szerint nem kecsegtet túl sok jóval.
- Pedig meg kell beszéljük - a kínos kérdés ott van a nyelve hegyén, de képtelen feltenni. Hogy is hangozhatna szájából egy diákja felé: miért csókoltál vissza? Ahogy peregnek a percek, már a "miért csókoltál meg?" kérdésre sem olyan egyértelmű a válasz, mert nem csak a bájital, mert a szökőkútnál és a lakásában is volt valami, mert amikor Theon minősíthetetlenül viselkedett a lánnyal, akkor az Henrikből is heves reakciót váltott ki. Mert ez az egész rémesen szürreális és tisztázni akarja - ha másért nem, hát önmagáért mindenképp.
- Igen, megtörtént. A bájitalon túl nincs mentségem, de van egy dolog, ami nem hagy nyugodni... - tekintete az ágyneműre téved, hiszen nem tudja ezt Mária szemébe kimondani. Nem tudja neki szegezni a kérdést, mert szégyelli magát, hogy egyáltalán érdekli. Tini kíváncsiság, imponáló szituáció, de nem, Masa nem ilyen. Sok mindent el tud képzelni a lányról, de ezt nem. Valami történt vele, benne, amiért így alakult az az éjjel, vagy inkább hajnal. - Miért viszonoztad a csókot? - ahogy kimondja, szinte érzi, hogy a feszültség elért a tetőfokára és a levegő is megfagy körülöttük. Az idő megáll, a pillanatok percekké, majd órákká válnak, ő pedig csak vár, tőle szokatlan módon tanácstalanul, ámde kérlelhetetlenül. Tudni akarja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=804600#post804600][b]Ambrózy Henrik - 2020.04.11. 13:29[/b][/url]

A férfi fejében is valami hasonló hangzik el: ajjaj. Talán életében most először érzi magát ennyire kínosan, pedig ismerve múltját nem kétséges, hogy volt már nem egy, nem két rázós szituációja. Hozták kellemetlen helyzetbe és reagált már úgy, hogy az feszültséget teremtsen, de ami jelenleg kettejük közt zajlik, az valami egészen más.
Végül sikerül feltennie a kérdést, az viszont, ahogy Mária elismétli, még merevebbé teszi. Ez tényleg ilyen rosszul hangzott volna kívülről? Amikor magában tette fel a kérdést, nem tűnt ennyire súlyosnak és jelentőségteljesnek, most azonban, ahogy kettejük között feszül, már egész másképp látja. Miért ment bele ebbe? Lehetséges volna, hogy most először igaza volt a levitásnak és egyszerűen ki kellett volna sétálnia és hagyni, hogy mindketten elfelejtsék a lépcsőházban történteket? Hiszen azt már tudja, hogy a lány nem árulja el, ő pedig szintúgy tartotta volna a száját, felesleges kíváncsiság juttatta őket ebbe a kínos csendbe. Nem tudnak egymás szemébe nézni, bár más-más okból kifolyólag, ahogy pedig csiga lassúsággal peregnek a másodpercek, Henrik elbizonytalanodik, tényleg akarja-e tudni a választ. Kár, hogy innentől kezdve nincs választása, mert Mária megszólal, s mondandójával eléri, hogy a férfi megemelje fejét és zavart tekintetével megpróbálja elkapna a lány íriszeit.
- De hát volt esélyed, hogy visszautasíts - nem is igazán érti, hogy bukhat ki ez ajkain. Most akkor ez azt jelentené, hogy Masa többet érez iránta? Hogy akarta, ami akkor történt és talán, de tényleg csak feltételesen, hagyná, hogy újra megtörténjen? Újra akarná? És mégis miért van az, hogy túllépve ezen a kellemetlen beszélgetésen és a szituáció abszurditásán, hajlandó volna még egyszer megtenni, hogy magabiztosabb választ kapjon? Miért érzi azt, hogy végső soron neki ezzel az ég egy adta világon semmi baja - túl a nyilvánvalón, hogy ez helytelen?
- Akkor... - noha belekezd a mondatba, fogalma sincs, hogyan fejezze be. Mert igen, ott a nyelve hegyén, amit mondana, hisz a gondolatok folyamatosan ütköznek elméjében és ki akarnak szabadulni, ezúttal viszont jobban teszi, ha alaposan megrágja, mit ejt ki ténylegesen száján, semmint a vakmerők nyugalmával mondja, ami először eszébe jut. - Akkor most mit kéne tennünk? - végül nem ad hangot az érzéseinek, mert nem akarja befolyásolni Máriát. Nem akarja, hogy azt érezze, Henrik és a jelenléte valamire kötelezi. Egyáltalán, egy ilyen bűnös, büntetendő, tiltott dologban sem akar részt venni. Egyikük sem. Nem, a levitás sem, ugye? Ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=806194#post806194][b]Ambrózy Henrik - 2020.04.20. 03:39[/b][/url]

Egyszerre érti és nem érti a Mária szeméből áradó megbántottságot. Ha az a csók egy vallomás volt egyben, akkor teljesen logikus, hogy rosszul esik neki Henrik reakciója. De közben ott van a tény, hogy mennyire ki nem állhatja a férfit, minden alkalommal csak kellemetlenséget próbált neki okozni és akkor ezek után kijelenthetjük, hogy nem csak egy autóbaleset volt, egy véletlen, hogy ők ketten csókolóztak. A kérdés, a válasz, a reakció, mind ezer és egy forgatókönyvre enged következtetni és jelenleg egyikük sem igazán tudja, melyik a valós.
- Akkor hogy értetted? – nem kéne feszegetnie a témát, de talán itt az ideje, hogy nyílt lapokkal játsszanak. Fél attól, amit hallani fog, de nem tudná eldönteni, hogy tulajdonképpen melyik verziótól tart. Attól, hogy kiderül, akarta ő is és nem tudott nemet mondani vagy attól, hogy tényleg erőszakként élte meg azt az estét, amit kitörölne. Még Henrik sem tudja, hogy megmásítaná-e, mert törvényszerűen elhatárolódik mind attól, amit aznap este tett, de közben nem érez bűntudatot, vagy talán csak nem érzi elég erősen. Furdalja a dolog, foglalkoztatja, ébren tartja, zavarja a koncentrációban, mégsem tudja azt mondani, hogy maradéktalanul szenved tettének következményeként. Nem úgy Mária, aki láthatóan fuldoklik abban a fekete masszában, amit magának kreált. A férfinak fogalma sincs arról, hogy a levitásnak van valakije, nevezetesen Bence, így ő a problémának csupán egyetlen aspektusát látja: egy tiltott csókot tanár és diák között.
- Ha ilyen könnyű, máris intézem. Főleg a nem tudom, mi a másikat – halványan elmosolyodik, hisz ebben a pillanatban ugyanolyan bizonytalan és tehetetlen ő is. Ő a felnőtt, neki kéne tudnia, mi a helyes ezek után, mégsem képes azt mondani, hogy ezt és ezt kellene tenni. Sohasem keveredett ilyesmibe, reménykedett abban, hogy nem is fog, de most nyakig csücsül benne. Tudnia kellett volna, hogy nem szabad packáznia a Zippzhar lánnyal, mert ez lesz a vége, rengeteg intő jel volt, ami mellett úgy suhant el, mint az intercity. Itt a következménye. – Nem tudom, hogy ez azon múlik-e, mit szeretnék én vagy te. Mit gondolsz, tudunk úgy tenni, mintha ez… Nem történt volna meg? – íriszei megremegnek, kérdők, kíváncsiak, elveszettek. Egy picit olyanok, mint amikor elvesztette Lillát és nem tudta, merre tovább. Akkor is ugyanazt kérdezte: szerinted tudunk úgy maradni, mint annak idején? Nem tudtak. Ha igen mélyen magába néz, pontosan tudja a választ erre, de nem fogja Mária helyett megmondani, mert lehet, ő talán másképp tartja. Mégis, mielőtt erre még felelhetne a másik, szóra nyílnak ajkai és valami olyan dolog csúszik ki rajta, amit ő maga sem tud értelmezni.
- Egyáltalán akarunk úgy tenni, mintha meg se történt volna?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=807726#post807726][b]Ambrózy Henrik - 2020.05.04. 19:15[/b][/url]

A kérésre egyértelműen rossz érzés fogja el. Mintha neki nem lenne nehéz ez az egész, mintha nem kerülne komoly erőfeszítésébe és elhatározásába az, hogy itt üljön és próbálja rendezni kettejüket. Soha nem hitte volna, hogy lesz majd egyszer Masa és közte egy mi, de lett és most ezzel kell kezdeniük valamit. Akármit. Éppen ezért nem felel. Annyi mindent nem tud a levitásról, hogy azt már szinte megszámolni is képtelenség: nem tud Bencéről, a belső vívódásáról, az életéről, az érzéseiről, egyáltalán semmiről. De ez viszont is igaz. Attól, hogy Henrik felnőtt férfi létére nem törik össze a lány szeme láttára és nem mutatja ki, mennyire tehetetlennek érzi magát, még nem jelenti azt, hogy nincs így. Legvadabb álmaiban sem merte volna azt gondolni, hogy egy nap megcsókolja egy diákját és idáig fajulnak a dolgok.
- Én sem téged, úgyhogy már ketten nem értünk semmit - orrnyergét megmasszírozva hajol előre és támaszkodik meg térdein, ezzel egy időben pedig íriszei is inkább a vakítóan fehér ágyneműre siklanak. Hirtelen túlságosan élesek a fények, túlságosan hangosak a hangok, benne pedig rég nem tapasztalt üresség kong. Nem is érti, mit hitt, miért tette fel azt a kérdést, ami olyan elemi erővel feszült kettejük közé, mintha szét akarná őket szakítani, pedig együtt sincsenek.
Figyeli a lassú reakciót és választ remél. Egy felnőttes, határozott választ, hogy ezúttal Mária mondja meg, mi és hogy legyen. Túl sokszor irányított már a férfi, ahová pedig jutottak, az közel sem az, amit akart. Talán, de csak talán, a levitás képes lesz olyasmit mondani, ami mindkettejük számára megváltást jelent majd. Csakhogy Henrik van, amiben tévedett. Ugyan a felelet valóban magabiztos és végtelenül nyugodt, mégis furcsán érinti, főleg a végszó. Nem beszélünk többet. De miért akarta kizárni ezt az eshetőséget? Miért bántja annyira a felvetés, amikor teljesen logikus? Maga sem tudná megmondani, de arcára szomorkás, őszinte mosoly ível.
- Igazad van. Jobb lesz, ha nem beszélünk többet - feláll, a szék támláját megfogja visszateszi azt a helyére és hátat fordít, mielőtt azonban a csendharangnak véget vetne, megtorpan. Talán mondania kéne valamit... - Jobbulást - hátra sem nézve szünteti meg az őket óvó kis kalitkát és, ahogy elindul kifelé, egyszerre vesz könnyebben és nehezebben levegőt. Nos, ezek szerint valamit itt lezártak. Így lesz jó. Ha Masa szólni is akarna, nem fordul meg, kérlelhetetlenül tűnik el sziluettje a sötét folyosón, egyenesen az éjszakába.