37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet
Gyengélkedő - Szikszai Csanád hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Szikszai Csanád
INAKTÍV


Mini Xixo; Bubi no.2; Bubié
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 451
Írta: 2016. május 24. 21:14 | Link

Podmaniczky Ádám

Leleményesség. Ez az a dolog, ami segít abban, hogy a diák kitaláljon valami okot, hogy ne kelljen bemenni az órára. Nekem ehhez nem kell megerőltetnem magam, elvégre két betegséggel is rendelkezek. Csupán a különbség az, hogy én az órán lettem rosszul, és ha nincs ott a tanár, valószínűleg nagyobb bajba kerültem volna. Hogy csak véletlen, vagy tényleg tudta, hogy mit kell kezdeni egy asztmás rohammal, azt nem tudom, de örökké hálás leszek Podmaniczky profnak. Az már csak hab a tortán, hogy ezzel a manőverrel hazavágtam az egész tanórát, és most a gyengélkedő egyik ágyán ücsörgök. A gyógyító se kelt bennem bizalmat, mint valami indián alak, úgy néz ki. Vagy lehet az, és még szótlan is… Ijesztő. Sóhajtva lóbálom a lábaimat lefele, és a földre szegezett tekintetemet akkor sem emelem fel, amikor léptek zaját hallom közeledni. Nem, valahogy képtelen vagyok az illetőre nézni, akárki is lépett közelebb. Ezt az érzést nem lehet megszokni. Már mint azt, hogy hazavágsz egy órát, még ha akaratodon kívül is teszed azt. A mugli suliban is hazavágtam jó pár órát, akkor is mosott rongy módjára éreztem magam. Tudták ott is, szerintem itt is, hogy mikkel küszködök, s ha nem is szidnak le emiatt, nekem akkor is kellemetlen a dolog. Halkan sóhajtottam egyet, a rám vetülő árnyékból továbbra sem tudom kiszűrni, hogy ki is van itt, és egyelőre nem is akarom. Csupán egy halk, de annál őszintébb szó hagyja el a számat:
– Sajnálom…
Utoljára módosította:Szikszai Csanád, 2016. május 27. 20:56 Szál megtekintése

Took a little of my heart; Drained some energy [...]
[...] Standing here on my feet; Proud as I can be
Szikszai Csanád
INAKTÍV


Mini Xixo; Bubi no.2; Bubié
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 451
Írta: 2016. június 20. 16:25 | Link

Podmaniczky Ádám

Túléltem, s csak ez számít. Túl, mert a tanerő ott volt, és segített, vagyis… Felesleges kerülgetni az igazságot: megmentett a haláltól, és ezzel elnyerte azt a tiszteletet, amit nem sokaknak adatik meg. A gyengélkedő, mely egy hideg kriptának tűnik, cseppet sem javít a hangulatomon. Tudom, hogy itt nem érhet baj, vagy ha mégis, akkor is kapok segítséget, de nem kívánom a tanerőnek azt, hogy még egyszer cselekedjen. Sejtem, hogy megtenné, hiszen elsőnek is megtette, de akkor se lehet valami kellemes helyzet. Az őszinte szavam után, egy mondatot hallottam, amit számtalanszor már életem során.
– Az lehet, de mégis felelősnek érzem magam… –erőltetetten mosolyogtam rá, mert ez az igazság. Velem születetett betegségeim vannak, amiről tényleg nem én tehetek, de akkor is érzem azt, hogy felelős vagyok azért, mert hazavágtam az órát.
– Kellemetlen lehet az is. –ha még csak az asztmával kellene megküzdenem, én is boldogabb lennék, de nem. Ám ezzel az információval már el tudom könyvelni, hogy nem csak a véletlen műve, hogy Podmaniczky tanár úr tudta, hogy miként kell cselekednie. Remélem a nővérének kevésszer kellett segítenie, és rajtam is ez volt az első és egyben utolsó alkalom is. Időközben arrébb húzódtam, hiszen leült mellém, én pedig nem akartam az ágy végébe szorítani, ezért is hagytam neki helyet, hogy kényelmesebben elférhessen.
– Szerencsére már nem, most viszont nem tudom, hogy miért tört rám a roham. Örökké hálás leszek magának. –s tényleg, mert az életemet köszönhetem neki. Azt viszont nem kérdezem meg, hogy mivel hálálkodhatok, mert úgy is ki fog táncolni, mint mindenki más szokta. Majd kinyomozom, hogy mik a kedvencei, és miből szenved hiányt. Ha ez megvan, meglesz a megfelelő ajándék is.
– Az órai anyagot bepótolom ám, becsszó. –most már valamivel vidámabb mosolyfélét eresztettem meg felé. Ezt muszáj volt elmondanom, elvégre tényleg nem azért történt ami, hogy megússzam az egészet.
– Egyébként mióta tanít itt?
Szál megtekintése

Took a little of my heart; Drained some energy [...]
[...] Standing here on my feet; Proud as I can be
Szikszai Csanád
INAKTÍV


Mini Xixo; Bubi no.2; Bubié
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 451
Írta: 2016. július 4. 22:51 | Link

Podmaniczky Ádám

Csak bólintottam. Amint mondott, hogy erről nem én tehetek, az igaz, csupán az érzés mégis bennem van, és hát… ez így szívás. Vajon kinövöm valaha az asztmát, és lesz pár nyugodt évem, vagy mindig végig fog kísérteni!? Költői kérdés, amire csak az idő adhat választ, azzal viszont még nem tanultam meg kommunikálni. Milyen jó is lenne, ha képes lennék rá. Megkérdezném tőle, hogy mi is történt azon az éjszakán, mikor elhagytak a szüleim. Gyermeki álmok, melyek nem kerülnek felszínre, és megválaszolatlanul lapulnak tovább az álmok földjén… Hisz most jó ötletnek hangzik, még visszakoznék, ha odakerülne a sor, hogy megkérdezhetném. Néha jó a tudás, de jobb a tudatlanság. Most viszont, hogy jobban érzem magam, nem kerüli el valami a figyelmemet. Igaz, már hamarabb is észrevettem Podmaniczky proffon, hogy valami nem stimmel vele, de akkor még nem mertem megkérdezni. Most viszont erőt vettem magamon, és felé fordultam.
– Jól van? Hívjam az indián bácsit? –kérdeztem némi aggodalommal a hangomban. Remeg, és leolvasható az arcáról, hogy valami nyomasztja. Az indián bácsi (aki amúgy a gyógyító, de indiánnak néz ki) biztosan segít rajta, de ha tudok, akkor én is. Persze, nem értek az ilyen lelki dolgokhoz, csupán a látható sérüléseket tudom ellátni, de a remegés az nem ilyen. Nehogy most ő legyen rosszul, mert velem nem járna jól, és a bűntudat kergetne utána.
– Fel nem tűnt volna, hogy nem teljes értékű tanár, s szerintem ez jó is. Nincs az, hogy emiatt kevesebbnek tartják, vagy ilyesmi. Én örülök, hogy a diákja lehet. A vizsgához pedig sok sikert kívánok, és remélem, hogy még sokáig lehetek még a diákja. –mosolyom őszinte, talán életem során az egyik legőszintébb, amit megeresztettem egy tanáromnak.
Szál megtekintése

Took a little of my heart; Drained some energy [...]
[...] Standing here on my feet; Proud as I can be
Szikszai Csanád
INAKTÍV


Mini Xixo; Bubi no.2; Bubié
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 451
Írta: 2016. augusztus 4. 21:40 | Link

Podmaniczky Ádám

Tisztán láttam, hogy remegett, de természetesen hárít. Én meg jól nevelt vagyok, és inkább nem feszegetem tovább a témát, mert ha rám tartozna, akkor elmondta volna. Legalábbis szerintem, aztán meg lehet mellélövök az elméletemmel. Így csak apró mosollyal az arcomon bólintottam, hogy értettem a dolgot. Abban viszont egyetértettünk, hogy még sokáig szeretnénk, ha tanár maradhatna, s ehhez e megjegyzést is hozzátett még.
– Ebben van valami. Még egyszer köszönök mindent, s úgy lesz. Viszontlátásra! –köszöntem el illedelmesen, s miután kilépett a gyengusz ajtaján, elnyúltam az ágyon. A mennyezetet kezdtem el bámulni, mintha érdekes dolog lenne ott, de csupán a pislákoló fényeket véltem felfedezni. Időközben a bogyómat is bevettem, és hát mit ne mondjak, eléggé elnyomott a fáradtság. Percek kérdése volt csupán, de már húztam is a lóbőrt, pontot téve a nap végére.
Szál megtekintése

Took a little of my heart; Drained some energy [...]
[...] Standing here on my feet; Proud as I can be
Gyengélkedő - Szikszai Csanád hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet