36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet
Gyengélkedő - Antoinette Myra Blackburn hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Havasi Bence Milán
Írta: 2015. október 14. 23:02
| Link

#sajnálom #hoztam csokit #zavarodott

Nem tudom mi történt az este folyamán, csak foszlányokra emlékszem. Rémlik, hogy rosszat tettem, hogy bántottam a barátom és kiráz a hideg akárhányszor arra gondolok, milyen rettegés kerített hatalmába.
A gyengélkedőn ébredtem, az a pontja még megvolt az események sorozatának, hogy égő párnák, szilánkok közepette segítségért kiáltok. Néhány idegen alig néhány perccel azután, hogy felébredtem, kérdések százait zúdította a nyakamba, mit tettem, miért tettem, hogyan...nem sok információval tudtam szolgálni, én csak azt mondtam el, amire emlékeztem.
Mindkét kezemet fehér kötés fedte, a tenyerem sajgott ahogy megemeltem a poharamat. Felzaklatott a két idegen, hát még az, hogy megláttam Bencét tőlem néhány ágynyira. Oda akartam menni hozzá, de nem engedtek, leküldtek a körletbe, hogy szedjem össze magam és keressem meg a házvezetőt, majd ő rendezi a továbbiakat.
Utóbbinak nem tettem eleget, helyette a konyhába lopóztam be, csupán két bögre habos kakaóért. Legalább ennyivel tartozom a barátomnak, ha már egyszer úgy fejbe vágtam, hogy ki is terült.
Halkan lépkedek, csak zoknit viselek a lábamon. Krémszínű nadrágom nem vágyik a kakaóra, így próbálok minél gyorsabban, de óvatosan besurranni a gyengélkedőre. Egy igazi kommandósnak érzem magam, komolyan, ahogy elsuhanok az ápoló háta mögött, és már nem állít meg senki a fiú ágyáig. Kissé oldalra biccentett fejjel méregetem, aztán leteszem a bögréket a kis szekrényre.
Ébren van. Néma csendben nézek rá, lassan emelem felé a kezem, hogy finoman végigsimítsak a fején és arcán. Láthatja az arcomon, hogy az érzelmi katyvasz jelenleg legszembetűnőbbje a bűnbánat.
- Nem tudom mit tettem, de sájnálom - súgom neki. Lopva a hátam mögé pillantok, az ápolónő észrevett, de fejcsóválással elintézte és nem parancsolt ki a teremből. Szusszanva húztam magam alá a fémlábakon álló kis széket.
- Ülj feljebb, hoztám kákaót.
Szál megtekintése

Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2015. október 14. 23:51 | Link

#felidézés #könnyek

Nem számolok a következményekkel, nem is fogom fel, hogy valami tényleg furcsa és rossz dolog történt az éjjel. Így, hogy a sztorinak csak egy pici részére vagyok képes visszaemlékezni...nem gondolok bele. Az érdekel csak, hogy Bence rendben van-e, az sem érdekel, hogy a bögrék túl melegek a kötés alatti sérüléseimnek. Egyáltalán mi van alatta? Varratok? Tapaszok? Csak egy-két karcolás? És hogy szereztem? Annak ellenére, hogy saját magamnak is rengeteg kérdésem lenne, minden háttérbe szorul a barát ágyánál megállva.
Kíváncsi vagyok, hogy érzi magát, mi történt vele. Szeretném feldobni a hangulatát a mindkettőnk kedvenc italával, de tagadhatatlanul meglepődök amikor nemet int rá. Értetlenül állok a helyzet előtt, mert eddig bármikor, bármennyit.
Félőrült módjára. Visszhangzik a fejemben amit válaszolt, de nem értem. Hisz nem vagyok az, szedem a gyógyszereimet rendesen, pihenek eleget... Eszembe jut, hogy egész nap szét akart menni a fejem, rosszul voltam és az a váza is, a rókacsaláddal a kandallóban landolt. A bögrékre szegezem a tekintetem, ajkaimat összeszorítom, mintha ez megvédene a ténytől; valami nincs rendben velem.
Hang nélkül, a fejem jobbra-balra mozgatásával adom tudtára nemleges válaszom. Abból semmire, amiből rájöhetnénk, mi volt ez az egész és mi váltotta ki az ellene elkövetett támadást. Nem feltételezem, de lehet, hogy nem is bennem van a hiba, hanem csak önvédelem volt...
- Tudom, hogy belehánytam a vázába, azt beledobtam a tűzbe...jöttél, és csak fények, a fülem sípolása, sikítás... Rettegtem... - behunyt szemmel idézem fel az eseményeket, mindeközben összehúzom magam a széken és előre-hátra hintázok. Megremeg a hangom, védekezően ölelem magam körül. - Feküdtél a földön, lángolt egy párna...kiesett a kezemből valami és minden csupa vér... - Kezemet az arcomhoz emelem, abba fojtom a kitörő sírást. A könnyek eláztatják kötött pulóveremet, próbálok megnyugodni, de egyelőre nem megy.
Szál megtekintése

Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2015. október 15. 00:38 | Link

#vallok #de igyál

Három hónapon keresztül erőlködtem azon, hogy visszanyerjem az emlékeimet. Emlékezni akartam, elmenni az RBF vizsgámra és visszarázódni a saját életembe. Nem akarok tizenegy évesként újra megélni mindent.
Hiába küzdöttem, végül feladtam, most pedig újra erőltetem a fejem. Pedig már tudhatnám, hogy nem segít semmi, ami nincs, azt nem lehet előkotorni sehonnan, maximum a véletlen úgy hozhatja... A remény, meg annak a halála.
Élnem kell azzal a kis morzsával, ami megragadt és ahogy kimondom a szavakat és a sírás átveszi az uralmat, kissé bepánikolok legbelül. Gyomrom kis gombóccá szűkül, mert tudom, hogy következményekkel járhat mindez. Kicsaphatnak, bezáratnak, ágyhoz kötnek...mindenféle lehetőség eszembe jut abban a néhány másodpercben, míg a könnyeimet törölgetem. Nem akarok elmenni, máshol újrakezdeni, itt már van barátom és talán nem fog azon elbukni ez a dolog, hogy véletlenül majdnem kinyírtam, ahogy ő fogalmazott.
Néhány perc elteltével kezdek megnyugodni. Bence olyan néha, mint egy nyugtató kapszula. Már csak egyszer-egyszer hüppögök, a fejemet csóválva nézek a szemébe.
- Talán tőled - vonom meg a vállam, hisz kár ezt firtatni. Gyorsan nézek körbe, majd közelebb húzom a székem hozzá, hogy amit mondok, azt még véletlenül se hallhassa meg senki más rajta kívül. - Elaludtam a kandalló előtt. Egész nap fájt a fejem, hallom ezeket a hangokat, sikoltozik, sokan vannak. Beszedtem a gyógyszereimet, és aludtam - a fejemben levő sokaságról ezidáig nem beszéltem senkinek. Nem tudom, hogy egyáltalán van-e ennek valami haszna most, de jobb ha tud róla, hátha hasznos.
- Idd amíg meleg - bökök éles témaváltásként a bögrék felé. Ha most mégis úgy dönt, hogy kéri a sajátját, segítek neki és a kezébe adom, majd a magam kakaóját a számhoz emelem. Kijár a boldogsághormon.
Utoljára módosította:Antoinette Myra Blackburn, 2015. október 22. 16:15 Szál megtekintése

Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2015. október 18. 16:32 | Link

#ne folytassuk #kitessékelés #búcsú

Nem válaszolok. Eszem ágában sincs belemenni egy olyan feltételezésbe, amit nem hinnék teljesen valósnak. Ugyan, miért akart volna ő bántani, miért menekültem volna előle? Nem tudhatom, de érzem. Hisz ha nem érezném, hogy nem akart rosszat, most nem ülnék mellette és nem mondanék el olyan dolgokat, amik nagy titkok.
Szeretném megkülönböztetni a valóságot a képzelgésektől és jó lenne tudni, hogy mi van a fejemben. Helyre akarom tenni, de csak kétségbe vagyok esve, mint egy elveszett kölyökróka az erdőben, aki az anyja segítségére vár.
Meg ahogy én azt hiszem...hiába nyomom a kezébe a kakaót, nem szabadulunk attól, ami van. Szavak nélkül rázom meg a fejem. Inkább a forró italt kortyolom ahelyett, hogy belemennék a témába. Elég gondja van neki most így is, hát még nekem mennyi lesz...ez még csak a kezdet, úgy sejtem.
- Köszönöm - mondom alig hallhatóan, rá nézve. Halvány mosoly jelenik meg a szám szegletében és ezzel legalább valamiféle kellemes érzés is szétárad a végtagjaimban.
- Mit mondtak a fejedre? Meddig maradsz itt? - kérdezem kíváncsian. Ezek után muszáj lesz egy finom vacsorával jóvátennem amit műveltem vele. Remélem, hogy hagyni is fogja, és nem kerül el olyan messziről, amilyenről csak tud.
Mély levegőt veszek, arcomról letörlöm a még kifolyt könnyeket. Azt hiszem megnyugodtam - legalábbis egy időre. Míg válaszol, kortyolok a kakaóból, de eléggé megugrok amikor az ápoló megfogja a vállam. Igazán szólhatott volna, hogy jön. Szívem egyszerre gyorsabb ütemben kezd el kalapálni, majd' kiugrik a helyéről. Le is rakom enyhén remegő kezeimből a bögrét és nézek rá.
- Kaptok egy percet a búcsúzkodásra, aztán hagyjuk pihenni a fiút. Eltüntetjük a sebeidet is, rendben? - kedves, búgó hangon beszél hozzám, mosolyogva. Kedvességét nem igazán tudom viszonozni, csak bólintok, mire a nő elindul előre. Nézek utána még pár másodpercig, majd sóhajtva nézek vissza a barátomra.
- Szükséged van valamire? Nasira, kakaóra...könyvekre, vagy bármire? - kérdésem közben felállok, tétován lógatom magam mellett a karjaimat. Szeretnék neki segíteni bármiben amiben csak tudok. - Nem szabadulsz tőlem.
Az az egy perc gyorsan letelt, én meg nem akartam, hogy ezek után kitiltsanak a gyengélkedőről, tőle. Az utolsó szavak után intettem neki és elindultam a nő felé, még néhányszor hátranézve Bencére.
Sziszegtem miközben leszedte a fehér gézt a sebeimről. Akkor láttam meg, hogy tele van apró, mély vágásokkal a tenyerem, az a kötés pedig beleragadt néhol. Fölé tartotta a pálcáját, ezzel együtt pedig az összes vágás felszívódott, majd ugyanezt végrehajtotta a másik kezemen is, és szabad utat kaptam kifelé.
Az ajtóban megálltam néhány másodpercre. Szusszanva néztem a lüke felé.
Szál megtekintése

Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Tuningherceg
Írta: 2017. január 18. 19:57
| Link

#bénavagyok #mármegintápolnodkell

Ismerkedésünk is valami ilyesmivel kezdődött. A élet iróniája, hogy épp az Edictum azon cikkét olvastam, melyben arról tudósítanak, hogy a kastélyból lefelé vezető ösvényen vigyázzunk, mert nem működnek a csúszásgátló bűbájok, erre azon kaptam magam, hogy lábam alól kicsúszik a talaj, az újság lapja pedig elszállnak. Megszólalni és levegőt venni se volt időm, mert a földön találtam magam. Fájdalmat éreztem a fejem hátsó részén és teljes sötétség.
A gyengélkedőn tértem magamhoz, ami már ismerős volt - nem is én lennék, ha havonta nem töltenék legalább egy fél napot ágyhoz kötve a bájitaloktól és fertőtlenítőktől bűzlő helyiségben.
Fáj a fejem és a hátam, előbbi pedig azért is rossz, mert hiába a gyógyítók, a két és fél évvel ezelőtti baleset következményei elkerülése érdekében nem lehet sokat tenni vele, csak gyorsítani a felépülést.
Mázli, hogy azon az incidensen kívül minden emlékem megmaradt. Most már tűkön ülve, jobban mondva fekve várom, hogy valaki áldását adja a távozásra és Kolos értem jöjjön. Ha már kényszerpihenőre raknak, legalább a szobámban tölthessem el...
Szál megtekintése

Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2017. január 19. 20:33 | Link

#miértkéstél #nemvicces

Kezdem unni, hogy a plafont kell néznem hosszú ideje. A gyógyító tudtára adom ezt, de azzal nyugtat, hogy üzentek a páromnak és ő jön nemsokára, ezzel viszont az a probléma, hogy az a nemsokára már körülbelül másfél órája lett volna.
Szenvedek, fel akarok kelni és menni egyedül, de csupán annyit engednek, hogy felüljek és magamra vegyem a pulóverem. Minden egyéb holmim az ágy végében össze van rakva, de elnézve azokat, képtelen lennék akárcsak a kabátot is megtartani fél percnél tovább.
Lustán és haragosan pislogok az érkező fiú felé. Szám széle megremeg és a szemébe nézve megingatom a fejem amennyire tudom. Társul hozzá egy fájdalmas sziszegés is, bár nem tudom, mi fáj, a fejem, vagy a gerincem.
- Nem olyan vicces... Betörött a fejem és agyrázkódásom volt - morogva közlöm Kolossal a tényeket és lerántom magamról a takarót, hogy kikászálódhassak az ágy szélére.
- Vigyél haza. Holnap edzésre kell mennem - az agyrázkódás, na meg a makacsság okozza, hogy még így is el akarok menni a csapathoz a tiltás ellenére. Sajnálom Ardait, de képtelen vagyok kedvesebb hangot megütni, csak nyújtom felé mindkét kezem.
Szál megtekintése

Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2017. február 3. 18:09 | Link

#amúgyszeretlek

Szívesen vágnék pofát a megszólalására, de szerencséje, hogy puszival tálalta a fejformám változatlanságát. Kolos és az ő képessége arra, hogy bármilyen helyzetben leállítson. Sóhajtva ingatom meg valamelyest a fejem, szeretnék máris a tárgyra térni. Mennék, igazából már mentem volna, minél előbb el erről a fertőtlenítőszagú helyről.
Tartom a kezeim néhány másodpercig, aztán leengedem. Értetlenkedve nézek rá, aki a nyugalom megtestesítője jelen pillanatban. Olyan formában tálalja a kviddicstől való eltiltást, amire köpni-nyelni nem tudok. Csak pislogok nagyokat ott az ágy szélén ülve.
- Mióta vagy az apám? - süt az arcomról, hogy nem értem a helyzetet. Pár másodpercig bámulok a narancsra, meg rá és elveszem, ha már vitázni kell a lehetőségekről, legyen mi erőt ad. - Először is, ők nem vadállatok. Csak lányok és...izmos fiúk...és gurkók. Nem nagy ügy, de tényleg - vonom meg a vállam és beleharapok a narancsgerezdbe. Rágcsálom, míg a többi információ is eljut az agyamig.
- Várj... Velem akarsz maradni...hetekig? - felvonom a szemöldököm és a szemébe nézek. Ez máris jobban hangzik. Tekintve, hogy heti szinten milyen kevés az együtt töltött óráink száma, egészen tetszetőssé teszi a kényszerpihenőt. - Nem lehetne, hogy úgy maradj velem, hogy közben edzhessek? - őzike szemeket meresztek kedvesemre. Le se veszem róla a szemem míg betömöm a maradék narancsot is és egy hirtelen lendülettel lábra állok. Megkapaszkodok az ágy szélében, szédülök és fáj mindenem. - Egy hét...?
Szál megtekintése

Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2017. február 6. 21:09 | Link

#  Love

Mernék én nemet mondani a drága páromnak... Oké, végül is merek, de ahogy látszik, felesleges. Ahhoz képest, hogy ő a fiatalabb ebben a kapcsolatban, néha tényleg apásan viselkedik.
Elmosolyodok, mert jó érzés a közelsége és a gondoskodása, azzal viszont nehezen értek egyet, amit kitalált. Elvégre nem történt nagy baj, csak eltúlozza a gyógyító, Kolosról nem is beszélve!
Mikor belekezd az általa kitalált edzéstervbe, kíváncsian fordítom felé a fejem. Néhány másodpercig nézek rá amolyan "komolyan?" arckifejezéssel, aztán nyüszögve ugyan, de elnevetem magam.
- Hihetetlen vagy - állapítom meg, bár ezt már tudja. - Imádni fogom ezt a terápiát.
Tényleg, a kényszerpihenő felesleges, nem akarom, ezt a pasit viszont annál inkább. Elkergetem a bűntudat okozta gondolatokat, melyeknek most nincs helyük a fejemben és hirtelen elhatározásból indulok neki magam az utamnak. Mert hát igen, Ő jöhet, egy-két nap bele is fér, több azonban nem. Megmutatom, hogy jól vagyok!
Nagy francokat. Szerencse, hogy van mibe kapaszkodni.
Erőtlenül tovább próbálkozok a pihenőidő csökkentése érdekében. Mély levegőt veszek ahogy átölel és megtart, mind a tíz ujjamat a karjára fonom. Tudnék neki nemet mondani? Beleborzongok nyakam érintésébe.
- Nem tudod, mire vállalkoztál - ingatom meg a fejem és szinte fizikai fájdalmat okoz, hogy eltávolodik. Belátom, hogy nincs értelme vitába szállni és jobb ha átadom az irányítást. Egyelőre.
- Tudod ugye, hogy így neked kell majd edzened velem? - pislogok rá ártatlanul miközben lassan megindulok a gyengélkedő ajtaja felé. Ideje menni már.
Szál megtekintése

Gyengélkedő - Antoinette Myra Blackburn hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet