A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=462994#post462994][b]Révész Kornél - 2015.02.09. 20:37[/b][/url]

Lorelai

Miután a sokadik napot, illetve estét tölti el azzal, hogy próbál elaludni, de a keze dobol és egyszerűen túl sötétnek, túl mozdulatlannak ítéli a szobáját. Ez van, teljes csendben képtelen pihenni, nem tud leállni az agya, nem tud pihenni, mert túlságosan kényelmetlen és életidegen az az ingerszegény sterilitás ami körülveszi őt. Kattog az agya, igyekszik lefoglalni magát; ő tényleg igyekszik, de még feküdni is kényelmetlen - nem jó ez a póz, nem jó sz, ha oldalra fordítja a fejét a párnán feszül a nyaka.. ha nő lenne, még azt gondolná, hogy vagy terhes vagy megjött a vörös havi mikulás.
Nem mintha nem tudná teljesen és tökéletesen pontosan a problémája okát, dehogynem tudja, hiányzik neki az az esti szertartás, hogy leüljön a számítógép elé és gépeljen, emberekkel kommunikáljon - lehetőleg egyszerre többel is -, közben a multimediális tartalmakat végtelen számban és mennyiségben fogadja be.
Unatkozik, ugyanakkor ez nem az egyszerű ember általános egykedvűsége, hanem az a frusztrált, kellemetlen, már-már elvonási tüneteket idéző unalom. Nem is csoda, hogy fogta magát és felkerekedett, hogy meglátogassa a gyengélkedőt. Ellával már jártak itt, szóval szerencsére tudja, hogy merre kell mennie, elszántan csattog a célja felé. A fejében legalábbis biztosan hihetetlenül epikus útnak néz ki, gyakorlatilag azonban csupán arról van szó, hogy meglehetősen elkenődött arccal csoszog le a lépcsősoron, aztán át a folyosón, végül be a gyengélkedőbe.

Olyan tíz percet lézeng, insomniás, nyomorult keselyűként körözve az ágyak között, néha unottan megrugdosva az egyik lábát - szóval most már a kislábujja is fáj, ha még egy legóra is rálépne mezítláb, teljes lenne az élete és folyamodhatna szociális segélyért a halmozottan hátrányos helyzete miatt.
- Héé! Milyen eüs ellátás ez? És ha nyílt töréssel jönnék? - Elsiklik afelett a tény felett, hogy ha nyílt törése lenne, akkor vagy elájult volna vagy még az ájulás előtti fázisban jajveszékelne. (Ha csinos lány is van a közelben, akkor csak lazán két fájdalomkönnycsepp között közölné, hogy "ez csak egy karcolás".)
Aztán minél inkább türelmetlenné válik, azzal együtt orientálódik egyre közelebb és közelebb a gyógyítói helyiség ajtajához. Végül fogja magát és benyit nagy svunggal.
- Elnézéstbocsánatdeazértjöttemmertazállapotomsúlyos. - Közli egy szuszra elhadarva a mondandóját, de nincs aki válaszoljon, az iskolai gyógyító ugyanis a földön hever enyhén kipirulva és nem úgy néz ki, mint akinek csak egyszerűen a földön volt kedve eltölteni a délután sziesztáját.
- What the f*ck?
Meghalt! És ő itt van? Mi van, ha őt fogják gyanúsítani? Nem csinált semmit - nade ki hiszi el azt neki? Nyurga kamasz, így elég pár lépés ahhoz, hogy átszelje a szobát és Lorelai mellé letérdelve a hátára gördítse a nőt.
...
Ilyenkor mit kell csinálni?
...
Teljesen leblokkol, csak bután néz maga elé. Normális esetben hívná a 911-et. Meg a varázsló911-et, vajon Magyarországon van varázsvészhívó? És addig neki most csak így ülnie kéne?
Varázsolni nem mer rá semmit, mert az ilyen varázslatok specifikusak, ha rosszul lövi be, hogy a nőnek mi baja és úgy próbálkozik, azzal öli meg. Márpedig nem hogy esetleg rosszul határozza meg.. fogalma sincs, hogy mi minek a tünete és mi merre hány méter az orvoslásban. Fejében megszületik a zseniális elhatározás: azt fogja csinálni, amit a filmekben látott.
Az egyik tenyerét a másik kezének kézfejére fekteti, ujjait átkulcsolja és izé.. újraéleszt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=463047#post463047][b]Révész Kornél - 2015.02.09. 21:51[/b][/url]

Lorelai

Mentségére legyen mondva, ő tényleg nagyon igyekszik azzal az újraélesztéssel. Igaz, nem elég erősen, de pont az Lorelai nagy szerencséje, hogy nem elég erősen, mert egy újraélesztés során borda is törhetne. A komikus jelenet azonnal átfordulhatna tragikomikusba.
Egy-két-há, egy-két-há.. gyerünk, maradj életben, soha a büdösbe' nem tudná kimagyarázni abból, ha megtalálnák a gyógyítói szobában a gyógyító hullája mellett. Egy dolog, ha a zöldért vinnék be az aurorok, na, de hogy megölt egy szegény, szerencsétlen, törékeny női lényt!
És egy dolog, hogy bevinnék, de az apjától mit kapna!
És egy dolog, hogy az apjától mit kapna, de az ANYJÁTÓL mit kapna?
Egy-két-há, egy-két-há megy ez, megy ez, kezd belejönni. Annyira elmerül az újraélesztés tudományába és Lorelai mellkasának nyomkodásába, hogy csak a második gyilkos nyöszörgés tűnik fel neki. Arra aztán kissé lefagy, megakad a mozdulatban és a nő arcába néz.
- Épp megmentem az életed! Látod, máris beszédképes vagy! - Az érvelési képességei egy politikust is megszégyenítenének. A metsző hang csak úgy elsuhan a füle mellett vagy inkább lepattan, nehéz megállapítani, hogy azért, mert általában nem veszi magára vagy azért, mert most igencsak szélsőséges érzelmi helyzetben (azaz nagyon kétségbeesett) találkoztak.
Lepillant a kezére és most, hogy Lorelai már határozottan megmarad, realizálja, hogy a tenyere meglehetősen illetlen helyen van. Felsandít a gyógyítóra és épp csak egy századmásodperccel tovább tartja ott, mint amilyen gyorsan el tudná venni a kezét. Na, hát azért ez mégis csak egy csinos nő.
Úristen, Kornél, te akkora egy beteg állat vagy, HALDOKLIK és te azon élvezkedsz, hogy rátehetted a kezed? Undorító, skandalum, fúj, KORNÉL!
Valahogy nem tudja átérezni a dolgot, mármint inkább szórakoztatja a gondolatmenete, mintsem megijeszti. Ebből a szórakozottságból nem sok minden látszik, mert arca látványos csodálkozás és megilletődés kifejezését ölti, miközben a kezeit tenyérrel a gyógyító felé, védekezően megemeli, jelezve, hogy ő bizony ártatlan.
- Már le is vettem, bocsánat, tényleg.. bocs, nem azért csináltam csak megijedtem. Jót akartam, azt hittem, hogy izé, újra kell éleszteni.
Amikor a pálcáját kéri tőle a másik, akkor eléggé vonakodva néz el a tárgy felé. Honnan tudja, hogy nem lesz mindjárt azonnal leátkozva a feje? Ilyenkor jön csak rá, hogy igazából milyen gyáva egy tetű, ez a nő gyengélkedik, ő meg azon aggódik, hogy a cicitapiért cserébe az első légzéskönnyítő bűbáj után átváltoztatják-e egy csomag papír zsebkendővé. Végül fogja a tárgyat és Lorelai kezébe nyomja.
- Tessék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=463068#post463068][b]Révész Kornél - 2015.02.09. 23:01[/b][/url]

Lorelai

Általában a mentegetőzés és az ártatlanul tágra nyílt szemek be szoktak válni. Meg, ha rájátszik egy kicsit a szerencsétlenségére - ilyenkor általában megsajnálják; most ráadásul tényleg nem játszotta meg magát, tényleg ennyire nem ért az orvosláshoz. Mindenki másban erős és mindenki számára vannak dolgok, amikhez akkor sem szagol hozzá, ha hónapokig próbálkozik vele.
Ha pedig ez nem lenne elég, kivételesen tényleg jót akart! Eléggé önző okokból ugyan, de mégiscsak jót. Ennyi érv elég lenne ahhoz, hogy megússza a megtorlást vagy csak annak a minimumát érdemelje ki. Fejben már meg is győződött arról, hogy nem lesz itt nagy revans, a nő amúgy is éppen azzal van elfoglalva, hogy összeszedje a tüdejét meg önmagát; már miként lenne képes leátkozni a fenébe?
Na, és ahogy ez a megnyugtató gondolat átfut a fején, Lorelai azzal a lendülettel (itt a szerzőnek meg kell jegyeznie, hogy igen tekintélyes lendülettel) vitt be egy véletlen ütést a...
.. nos olyan pontra a férfi testen, amelynek sérülése esetén, lehet az illető fájdalomküszöbe olyan magas, mint Kornélé, minden valamire való hímnemű harcképtelenné válik.
- UUUHGGGHH.. - Közli ezt mind elmésen egy mély, csuklásra és nyöszörgésre egyszerre emlékeztető hanggal. A fájdalom végigcsap az egész testén, a központtól kiindulva a lába ujjáig és a feje tetejéig. Komolyan, még a füle is csengeni kezd, miközben egy elegáns ívben dől el a földön magzatpózba kuporogva és az ágyékát szorongatva. (Amitől csak még rosszabb lesz, de az ember ösztönösen ezt teszi.)
Tesz ő magasról, hogy mi baja a nőnek, most Ő FOG MEGHALNI!
- Nem látom a színeket! Nem látom a színeket!!
Esetleg amúgy ki kéne nyitnia a szemét, de ez a momentum valahol elmaradt a kétségbeesett panasz elnyöszörgése előtt, ami így is gyanúsan másfél oktávval magasabb annál a tónusnál, mint amit a halálos sérülése előtt ütött meg beszéd közben.
- Én sem tudok felkelni a k*rva életbe, éppen most intézted el, hogy sose lehessek apa!
Erre kicsit megakad és még a nagy fájdalom közepette is összeráncolja a szemöldökét. Azért ez lehet, hogy nem is olyan rossz dolog, mármint a messzi jövőre előretekintve. Most határozottan rossz dolog.
- Actually.. thanks.
Persze, ettől függetlenül még mindig ramatyul érzi magát. Felpislog nyomorultan a másikra, aki szintén nincs valami jó állapotban és a fenébe is, annyira nem önző, komolyan megsajnálja Lorelait, mert nagyon nem fest jól.
- És most akkor mit csinálunk? Én nem tudom, hogy mit kell.
Mint azt már tökéletesen be is bizonyította nemrég.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=463081#post463081][b]Révész Kornél - 2015.02.10. 00:25[/b][/url]

Lorelai

Fel sem tűnik neki, hogy a másik nem érzi át a szenvedését és a haláltusáját - ahogy bizony, Lori jól gondolja, ő sem érzi át a nő helyzetét. Ebben minden bizonnyal közrejátszik az is, hogy nincs annak tudatában. Elvégre, ő csak arra jött be, hogy elájult. Az bármitől lehet, egy egyszerű szédüléstől is! (Gyorsan eljutott a "klinikai halál" diagnózistól az "egyszerű szédülésig".)
Így a legkevésbé sem véli úgy, hogy itt valami nagy dolog zajlik éppen és, hogy a nőnek komolyabb baja lehet valami múló kellemetlenségnél. Persze, látszik a ramaty állapot, de a könnyek csak arra ébresztették rá, hogy talán most nem ártana visszavenni a paraszt attitűdből. Megríkatni egy nőt nem az ő stílusa. Vagyis igen, de Kornél nem szereti látni az eredményt, mert nem szándékosan vagy kicsinyességből csinálja, hanem, mert.. ilyen.
Egyelőre jobb, hogy nem tudja, hogy halálos, fertőző betegségben szenved Lori, mert ki sem várná a magyarázatot vagy annak a kifejtését, hogy ez csak érintés útján terjed - már itt sem lenne. Már a kastély másik felében járna.
Fertőző, halálos kór? Nope. Nope. Nope. Nope.
Ezért is gondolja azt, hogy az "elpatkolok" kifejezés csak amolyan költői túlzás a gyógyító részéről, amivel segítségre próbálja ösztönözni. Hirtelenjében gondolkodás nélkül rábólint a nő szavaira. Segít neki, hogyne, természetesen. Elvégre annyival tartozik neki, elsősorban ezzel a masszív sajgással az ágyékában.
Ja, ezt kéne mondania, de csak szervilisen lesunyja a fejét és néz Lorelaira a további utasításokat várva.
- Oké, kristálytégely, zöld krém, értem.
Bájitaltanból éppenséggel pont nem reménytelen eset, mert az egy elég gyakorlati alapú tárgy. Természetesen kell hozzá tudni a komponenseket és hogy mit hogyan kell előkészíteni, még a felvágás módja sem mindegy, de mindez az elmélet a gyakorlati megvalósításhoz köthető, így pedig lényegesen könnyebben fogadja be. Feltápászkodva elmegy a tégelyért, majd visszatérve átnyújtja a nőnek, figyelve, hogy mit csinál. Amikor az felhúzza a ruháját és meglátja a hólyagokat undorodva elhúzza a száját.
- Fúj, mi a sz*r ez egyébként? Még sosem láttam ilyet, elég gusztustalannak néz ki.
Ő aztán tudja, hogyan kell udvariasan bánni a hölgyekkel! Megnyúlt arccal bámulja tovább a gyógyítót és egyik lábáról a másikra helyezi a súlyát kínlódva. Amúgy pedig már teljesen elfelejtette, hogy eredetileg miért is jött, az eseményeknek sikerült abszolút elvonni a figyelmét.
- Éjszakánk? Nekünk? Mert miért, nem mehetek el?
Arra számított, hogy Lori bekeni az oldalát, minden oké, minden happy, ő pedig mehet isten hírével és megcsonkított férfi becsületével a búsba; viszont legkevésbé sem gondolt arra, hogy neki most maradnia kéne bármilyen célból.
Méltatlankodás közben felsegíti Lorelait a helyéről és egyenesbe hozza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=470790#post470790][b]Révész Kornél - 2015.03.04. 18:09[/b][/url]

Lorelai K. Riviera

Sosem tudott mit kezdeni a síró lányokkal és nőkkel, mármint könnyek.. meg hüppögés meg minden. Azzal, hogy kiabálnak vele meg anyáznak neki, azzal tud mit kezdeni, de a sírásra milyen fegyvere lehet egy férfinak? "Kussolj már?" Arra meg csak még jobban elkezdenek bőgni. (Bár ebből a nőből kinézné, hogy még így is addig átkozza, míg a saját taknyán nem csúszik el Bogolyfalváig.)
A szájhúzása egy ideig nem is marad abba tényleg, viszont bunkó módon tapintatosan el sem tud fordulni a látványtól. Olyan ez, mint mikor az ember tudja, hogy nem illik a kerekesszékest nézni, mégis akaratlanul vissza-visszavándorol rá a tekintete, mert csak. Mert még nem látott ilyet. A kíváncsiság mindig felülírja a tapintatot.
Fúj, amikor megfogtam a mellét, akkor vajon a ruhán keresztül azokhoz a bigyókhoz is hozzáértem?
Ez és ehhez hasonlóan értelmes, érett gondolatok cikáznak át a fején, miközben Lori tevékenységét figyeli. Nem is kell egy tizenhét éves kölyöktől világmegváltó dolgokat és komolyságot várni, pláne, ha nem is tudja, hogy valóban tétje van a jelenlegi szituációnak.
A jó tanácsra csak lassan pislog egyet, aztán anélkül, hogy egyáltalán észrevenné a mozdulatot, flegmán vállat von. Úgy is látni fogják egymást, szóval a megkerülhetetlen végbe beletörődve, az esélytelenek nyugalmával veszi tudomásul, hogy a legközelebbi lábtörésénél biztos valami olyan kencét kap majd, ami úgy forrasztja össze a csontot, hogy közben a szokásosnál is jobban fájjon a folyamat. Mondays.
Ahogy Lori felegyenesedik és most már látható is, miként veszi egyre nehezebben a levegőt, annál inkább sikerül neki is mindinkább a nő cseppet sem biztató kondíciójára fókuszálni. Lehet, hogy tényleg valami gáz van? Eltörte egy bordáját újraélesztés közben?! Mintha rémlene neki, hogy amikor mutatták elsősegély tanfolyamon a dolgot, elmagyarázták, hogy a túl erős próbálkozás eltörheti a bordát. De inkább borda törjön, minthogy meghaljon az illető.
- Ne már. - Ez az első, ami kiszalad a száján, mármint ennyi fájdalom izgalom után mégiscsak álmosnak érzi magát, most már könnyedén el tudna aludni, erre itt tartják bájitalt főzni. Leginkább onnan tudni, hogy észre sem veszi önnan kifakadását, hogy utána úgy folytatja, mintha ez az előbbi "ne már" el sem hangzott volna.
- Végül is, oké, bájitaltanból pont nem vagyok annyira rossz. Mit kell csinálnom?
Kivételesen még csak nem is hazudik, ez a terület még olyan, ami kifejezetten érdekelni is tudja, szóval nem aludt el minden órán, csak azokon, amikor az unalmasabb bájitalokat tanulták. A komponenstanhoz meg ha nem is csodásan fantasztikus érzéke van, amivel mindenkit kenterbe ver, de az annyira elég, hogy nagyjából érezze, mit mivel nem szabad összerakni, mert robbanás lesz belőle. Fel is tűri az ingujját.