A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=543267#post543267][b]Seth Gareth Selwyn - 2015.11.14. 21:19[/b][/url]

Némán, jóformán mozdulatlanul ült - furcsa dolog, amikor az ember kiszakad az őt körülvevő világból, az pedig nélküle működik tovább, szíve észrevétlen ver, lélegzik és minden folytatódik, míg ő ki tudja, milyen messze jár. Az elmúlt napok történésein gondolkodott, miközben Gergő egyenletes légzését hallgatta, csak tudatalatt figyelve - többnyire Sebby miatt fejlesztette ki, hogy a változásokra reagáljon, rémálmai és pánikrohamai miatt, de nem korlátozódott rá. Amit az ember egyszer megszokott, az utána már mindig fel fog tűnni.
A beszélgetés Kins-szel... nyugtalanná tette, mert egyrészt türelmetlen lett a változás reménye láttán, másrészt viszont még mindig félt. Hogy elrontja, hogy elkésett, hogy ha eddig nem ment, nem lesz elég erős hozzá. De dühítette is, mert tehetetlennek és tétovának érezte magát, mintha eltűnt volna belőle az örökké lázadó én, ami mindig, minden helyzetben a megoldást, a kiutat kereste. A kimerültség egyre érezhetőbbé vált rajta, a gondolatai is botladoztak, az álom mégis elkerülte és ahogy halántékát támasztva mintha zsongó-zsibongó elméjét is próbálta volna összetartani, őszintén nem tudta, mit érez. Talán ez volt a legfárasztóbb, ez a szüntelen kavargás, hogy minden apróságra összerezzent, minden neszre felkapta a fejét - most is úgy ült a fotelben, hogy lehetőleg mindenre rálásson és a háta mögött csak fal legyen.
Amikor a mellette fekvő légzése megváltozott, automatikusan felfülelt rá és felkapta a fejét - már besötétedett és ő nem gyújtotta meg az ágy melletti fényforrást, úgyhogy csak hallgatózhatott. Észre sem vette eddig, hogy tőlük nem messze beszélgettek és kacarásztak az egyik ágynál, most viszont zavarta a zaj, így pálcáját előhúzva némítóbűbájt szórt maguk köré, hogy kizárja a hangokat. Csak utána intett halovány Lumost, olyan alacsonyan tartva a lángot, hogy ne világítson Gergő szemébe, de rálásson az arcára - a vonásai arról árulkodtak, hogy a javasasszony figyelmeztetésének megfelelően elmúlt az első adag bájital hatása és a fájdalom kezdi felébreszteni. Az éjjeliszekrényen ott állt a két fiola, a regenerálószer és a fájdalomcsillapító, de remélte, hogy a csend beálltával még visszaalszik, így csak a vaktában kaparászó kéz felé nyúlt, hogy rásimítsa tenyerét, megpróbálva megnyugtatni.
Hülye kamikaze. Hajszálon múlt, hogy nem kapta telibe a gerincét a gurkó, csak mert ő hős herceget játszott. Aggodalma leginkább dühvel váltakozott, mert legszívesebben megcsapdosta volna ezt az idiótát, aki mások biztonságáról szövegel, hogy utána csaknem megölje magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=550028#post550028][b]Seth Gareth Selwyn - 2015.12.06. 01:28[/b][/url]

A szőke végül mégis eszmélt - szempillája rebbent, arca összerándult és felnézett. Pár pillanatig némán fürkészték egymást, aztán kapott egy mosolytöredéket és egy ostoba közhelyet, mégis, dühét megkönnyebbülés mosta el, hogy átadhassa helyét a kimerültségnek.*
- There goes the kettle.-*Ez annak a bizonyos baglyos-verebes bölcsességnek az angol megfelelője, ami most valahogy hamarabb akadt a nyelvére és jobban is illett. Rekedt volt, megköszörülte a torkát, hogy megszabaduljon a számára bántó mellékzöngétől és a kellemetlen érzéstől, hogy aggódnak érte, mert nem tudott mihez kezdeni mások érzéseivel - sem megnyugtatni őket, sem eljátszani előttük, hogy minden rendben lesz. A pillantást érzékelve kezét finoman, szinte észrevétlen húzta vissza, hogy a fiolákért nyúljon.*
- Ezt be kell venned. Fel tudsz ülni vagy segítsek?-*Kérdezte, semleges, kissé talán fakó hangon, mert a fáradtság a maradék érzelmeket is kilopta belőle - megfigyelte, hogy Gergő az agliai történtek után nem szívesen ért hozzá, ő pedig elfogadta, sőt, egy ponton talán meg is könnyebbült. Ennyivel is kevesebb embert kellett féltenie, ennyivel is kevesebb lelkét nyomó, kimondatlan magyarázkodás, amire nem talált elég és elég jó szót. Sem a tükörhöz, sem a naplójához nem nyúlt, mióta magához tért Magnus mentőakciója után és rádöbbent, hogy képtelen Sebastian szemébe nézni. Ezt az érzést nem lehetett leírni vagy elmondani; hiába is kérte volna tőle bárki. Hogy Kins megértette, nem a szavakon múlt.*
- Volt itt a húgod,-*Mondta aztán, hogy megtörje a csendet, mert tartott tőle, hogy további megjegyzéseket ébreszt, hogy éberen gubbaszt egy fotelben, teljes sötétségben itt, miközben a többiekkel kellett volna a győzelmet ünnepelnie és megmentenie egy-két szelet sütit a sztárterelőnek. Ő maga sokkal inkább abban a pillanatban rekedt, amikor a sípszó felharsanása után megkönnyebbülten Gergőt kutatta tekintetével és zuhanni látta. Ami akkor megfagyott benne, teljesen csak a szőke első szavaival engedett fel benne.*- Munka után benézett, de elküldtem, hogy pihenjen, mert alig állt a lábán. Megígértette velem, hogy szólok, amint kiengednek a gyengélkedőről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=703729#post703729][b]Seth Gareth Selwyn - 2017.09.24. 17:51[/b][/url]

Mióta Avery elmondta, kétszer járt itt - először csak benézett, amikor az öccse aludt, hogy váltson pár szót a javasasszonnyal és a pszichológussal; másodszor azonban sokáig ültek a látogatásokhoz kialakított kis társalgórészen, ahol nem zavarták a többi gyengélkedőn tartózkodót, erről-arról beszélgetve. Ügyelt a megjelenésére és a stílusára, hogy semmiben se térjen el a tőle megszokottól, miközben a vele szemben ülő félidegent tanulmányozta és várt. Várta. Hiába.  
Miközben a már ismerős, kopott fotelban ült és a Sebastianért induló ápoló hátát nézte eltűnőben, a száraz, udvarias mosoly maradéka is lepergett róla. Bűvészt megszégyenítő, elegáns mozdulattal húzta elő a pálcáját, hogy megfelelő bűbájokkal szigetelje el a sarkat a többi résztől - precíz, gördülékenyen egymáshoz fűzött intésekkel dolgozott, hangtalanul. Utolsó vonásként az asztalra helyezi az eszközt, illúzióval kendőzve el a nem kívánt pillantások elől, bár kétli, hogy sokan látnák a gesztusban a jelentőséget.
A kávéja után nyúl, hátradőlve és az ablakon át az oly' ismerős tájat fürkészi, míg a karfán könyököl és beszívja a megnyugtató aromát, ami elnyomja a gyengélkedő idegborzolóan steril kórház-szagát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=703788#post703788][b]Seth Gareth Selwyn - 2017.09.24. 20:02[/b][/url]

Hallotta a csosszanó lépteket és fejét az érkező felé fordította, egyetlen pillantással mérve végig alakját, arcán hosszabban időzve el. Van egy halvány mosoly, ami mintha eltévedt volna, sehogy sem találja helyét Seth ajkain és nem is tükröződik a tekintetében. Furcsamód azonban más érzelemnek sincs igazán nyoma, mint ha az ember túl messziről néz egy képet és a vonások kivehetetlenné válnak. Mozdulatai szótlanok, belesimulnak a köztük elterülő csendbe. Belekortyol a kávéjába, majd a másik bögre felé int fejével, ami az asztal másik felén vár, alighanem Sebastianra.*
- Szia. Hoztam kakaót, bár valószínűleg a következő tíz évre el vagy már látva édességgel,-*tette hozzá nyugodtan, megvárva, hogy a másik leüljön. A kávéjának felszínét fürkészi pár pillanatig, a rajta megülő páragomolyokon merengve. Nincs ebben sok szokatlan, mindenki a maga módján téblábol a fiú körül, amióta csak magához tért.
Az ő kivételével.*
- Tudom, hogy nem vagyok a bátyád,-*törte meg a hallgatást, felpillantva és farkasszemet nézve Sebastiannal. A hangja nem árulkodik indulatokról, még csak nem is erősebb a szokottnál.*- Tudom, hogy nem a bátyád vagyok. De azt nem, miért hallgattad és hallgatod el előlem még most is.-*A tekintete nem engedi a másikét és ha most nem is úgy tűnik, fel van készülve rá, hogy Sebastian menekülni próbál majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=703842#post703842][b]Seth Gareth Selwyn - 2017.09.24. 21:42[/b][/url]

Nem törekedett kíméletességre, mert egyetlen utat sem látott, ami fájdalommentesen vezetett volna innen. Ez nem a másfél évről szólt; nem csak erről a másfél évről. Az életét írták át, az emlékeit szabták át, s ezzel őt magát is, bár ezen a ponton nem volt biztos benne, hogy is hívják, vagy van-e neve egyáltalán.
Nem ő élt abban a házban. Nem az ő szülei voltak. Nem ő szeretett bele Averybe. Nem az ő barátai vették körbe. Hanem Sethé. Sethé az öltöny, amit mintha rá öntöttek volna; Sethé az emberek valódi mosolya; Sethé az élet, amit bitorol.
Egyedül az érzései voltak a sajátjai, s ez a másfél évnyi ébren álmodás. Valahol sajnálta a fiút, akinek alakja úgy feszült meg, mintha ostorral vágott volna végig rajta; valahol fájt, hogy összegömbölyödött előtte, mintha megütötte volna. Lehet, hogy nem úgy szerette, ahogy Seth; de szerette a maga módján, ahogy tőle telt.
Nem közelített és nem is nyúlt feléje - Sebastian minden mozdulatából, de a hangjából is elutasítást érzett, elutasítását annak, akivé őt tette. Ő egy átmeneti kényszermegoldás, egy utánzat; teljesen mindegy, jól vagy rosszabbul sikerült-e az eredetinél. Akármit tesz, valaki más árnyéka mozdul a háta mögött.*
- Fogalmam sincs, higgyek-e neked. Hogy hihetek-e. Vagy hogy számít-e. Hogy van-e választásom és súlya annak, amit teszek.-*A gondolatait adta, nyersen és finomítatlanul, érzelemmentesen.*- Miattam nem akarod elhagyni a gyengélkedőt, ugye? Mondd meg, mit tegyek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=703888#post703888][b]Seth Gareth Selwyn - 2017.09.24. 23:47[/b][/url]

Némán figyeli a másik szenvedését, mielőtt illúzióból falat vonna maguk köré, mert elég, ha ő látja a megtört alakot, aki beszélni sem tud hozzá; ahogy ő sem mondhat Sebastiannak semmit, ami most segítene. Ülnek hát egymás mellett és hallgatnak, ki-ki a saját világába zárva, míg az idő egyformán telik.
Bólint és belekortyol a forró italba. Semmit. Tényleg mindegy, mit tesz vagy akar tenni, ha a másik képtelen nemhogy a szemébe, de rá nézni is. Fáj, de már ez sem úgy fáj, nem olyan élesen; mint egy régi sebhely, felsajog, ha rosszul mozdul az ember. A kérdések is ilyenek, tegnap óta porosodó, idejétmúlt gondolatok, amiket csak azért mond ki, mert nem tehet másként.*
- Nem tudom, min változtathatna.-*Kézzelfoghatóvá tenni emlékeinek pusztítását, láthatóvá a töréseket, tapinthatóvá a rettegést - mi értelme ennek? Belekortyol a kávéjába, visszacsöppenve abba a pillanatba, amikor néhány napja először töltötte el az érzés.
Hogy valaki értelmetlenül nagy árat akart fizetni ezért a pár hónapért.*
- Nem merült fel benned, hogy jobb lett volna hagyni elmenni?-*Egyszerű kérdés, mert ezen a ponton kétségtelen, hogy létezése teher - elvesztette a többiek bizalmát, s kapcsolataik lassan, de biztosan felszínes, semmitmondó ismeretté halványodtak. Seth indította el ezt a lavinát, akarva vagy akaratlan és úgy tűnik, ő minden, amit meg tudtak menteni belőle; ám ez nem volt, talán nem is lehetett elég.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=703940#post703940][b]Seth Gareth Selwyn - 2017.09.25. 19:08[/b][/url]

Sokáig hallgat, rezzenéstelenül állva a másik haragját, tűnődő egykedvűséggel szemlélve a kirohanást és a hirtelen lecsillapodást egyaránt. Ha kezdetben mozdult is valami még benne, mostanra elillant - hiába az indulatoktól terhes levegő súlya, ha úgy érzi, füstöt kortyol és ködöt nyel. Való igaz, kísértetként tartották itt, s aligha érthette meg Sebastian annak szürrealitását, ahogy egyik pillanatról a másikra légüres térben találta magát, mert a valóság és a puszta illúziók megkülönböztethetetlenné váltak. Nem maradt mibe kapaszkodnia, így mintha lét és nemlét határán lebegett volna, annak tudatában, hogy megcsonkított maradványa valakinek.*
- Megerőszakoltad az elméjét.-*Sem düh, sem fájdalom, még csak meglepettség sem látszik az arcán - egyszerű tárgyilagossággal néz farkasszemet a másikkal, azzal a fajta udvarias figyelemmel, ami valódi érdeklődéstől mentes.*
- Az ő elméjét. A feloldozást, amire annyira vágysz, én nem adhatom meg. Annyit tehetek, hogy maradok és segítek, amíg vissza nem hozod.-*A szavaknak súlya volt, mégis szárazan peregtek, furcsán koppanva, mielőtt Sebastian lábához gurultak volna.
Válasz helyett maga mellé nyúl a fotelbe, hogy az asztalra helyezzen egy kopott bőrkötésű, jóformán karvastag könyvet. Nem, nem is könyv volt, a kilógó lapok egyikén-másikán mintha írott betűk sötétlettek volna - valamiféle jobb napokat látott füzet lehetett. Felállt, egyik kezében kávéját tartva, a másikkal pálcáját véve el, hogy feloldja a varázslatokat.*
- Majd benézek, ha addig nem tiltasz ki.-*Búcsút int, lassan megindulva az ajtó felé.