Ádim
[zárt]

Már tegnap óta bent sínylődik a gyengélkedőn, és mindennél jobban utálja. Miért kellett beállnia abba a hülye őrült kviddicsbe, mikor a saját lábán alig tudott megállni, olyan fáradt volt. És ezt meg tetézte, hogy a levegőben sikerült elaludnia, aminek a következtében egy gurkó is eltalálta és sikerült pár métert zuhannia. Ha azt nem számítjuk, hogy agyrázkódást szenvedett és megint eltört a bal karja, szépen megúszta. Lehetett volna rosszabb is mondjuk, ha megint a lába törik el és cipeltetnie kellene magát valamelyik barátjával, vagy ha komába esik. Akkor ki tudja, mennyi ideig nem csinálna semmit, és a végén rengeteg lenne a pótolnivaló, amit biztos nem csinálna meg. És akkor a barátai is aggódnának érte. A jelen esetben csak írni és varázsolni nem tud, illetve a feje megy szét teljesen. Eddig még egyszer sem fajt ennyire, mint most. A legrosszabb mégis az a hálóing vagy mi a csuda. Az anyagtól viszket a bőre, a színe ronda, és számára elég kényelmetlen is. Miért nem hordhatja a saját rózsaszín ruháit? Azok stílusosak, szépek és kényelmesek. Ettől a helyzettől olyan déja vu érzése támadt, mintha ült volna mar kórházban és nem is kell sokat gondolkodnia, hogy rájöjjön tíz évesen hasonlót élt át, csak akkor egy biciklibaleset miatt. A figyelmetlenség ott is megvolt, és következménye is lett. De legalább a hölgyemény megtanulta, hogy hulla fáradtan nem megyünk sportolni, ha az veszelyes és az égben, seprűn ülve játsszák. Viszont az sokban vigasztalja, hogy akadnak barátai, és hoznak neki édességet. Nem tudja ki szólt a családjának, de meg Ők is küldtek egy nagy adag gumicukrot, más finomsággal egyetemben.
- Örülök, hogy bejöttél - mosolyog az ágya végén ülő Ádámra. A fiú nem csak ma, de tegnap is bent járt nála, és akkor addig beszélgettek, míg el nem kellett mennie a takarodó miatt. Valakinek sikerült az éjjel becsempésznie neki egy tortát, amit nem ért, hiszen úgy tudja, hogy egyik barátja sem tud sütni. Vagy csak rosszul informált. Ő szokott néha muffinokat készíteni a barátainak, ha olyan kedve van, de nem nagyon szeret osztozkodni. Ez talán abból adódik, hogy eddig nem volt olyan személy, akinek odaadhatta volna a dolgait, és már megszokta, hogy minden az öve. Volt már olyan, amikor valaki elvette a cuccait, de az mar más történet, hogy hogyan szerezte vissza, és mi lett a másik taggal. Ez talán akkor volt mikor még a negyedik osztályt taposta a mugli iskolában. Azt hiszem ezekre a dolgokra szokták mondani, hogy régi szép idők. Már ha a verekedésre lehet azt mondani. De mindenkinek más tetszik, és nagyon unalmas lenne, ha mindenkit ugyanaz érdekelne.
- Kérsz? - mutat a jó kezével a mindenízű drazséra, hátha a fiú szeretne enni belőle. Ő az egyik kivételes személy az hatból, akivel megoszt valamit.

Ádim
[zárt]

 - Egész jól - válaszolja a fiúnak. Mondhatná azt, hogy a karja meg a feje be van kötve (mondjuk ezt láthatja is), és az utóbbi még szét is hasad a fájdalomtól, de nem szeret panaszkodni. Általában nem mondja el másoknak, ha fáj valamije, vagy valami nyomja a lelkét. Nagyon fel kell húzni, ahhoz, hogy bármit is kitálaljon. Legalábbis a legtöbb esetben. Nem szeretné, ha az emberek arról jegyeznék meg, hogy mindenkinek nyafog. Inkább a Föld leigázását választja, hogy aztán uralhassa azt és mindenki azt tegye, amit mond. De szép álom. És csak az is marad mert azért erre nem lenne képes. Sajnos (vagy nem sajnos) nincs benne annyi gonoszság. De még ha lenne se akarná uralni a Földet. Talán egy kis részét, de nem az egészet. Plusz még az is közrejátszik, hogy a gyengélkedőn nehéz lenne világleigázó terveket szövögetni, és most elég gyakran kerül ebbe a szobába, ami nem is meglepő. Kviddics, bunyó, és párbajok. Ez a három fő bűne. Az elsöprő általában nem Ő tehet, de az utóbbi kettőben jócskán benne van a keze. Tátott szájjal nézi, ahogy Ádám pakolja ki a sok süteményt az asztalra. Ha az összes édességet, amit eddig kapott mind megeszi eggyel több oka lesz annak, hogy a gyenguszra kerül.
- Ha ezt mind megeszem szükségem lesz magánórákra kviddicsből minimum tíz bevezető és ugyanennyi levezető körrel -mondja elképedve, és végignézi a sorakozó sütihalmot. Mintha valaki azt mondta volna, hogy "Süti sorakozó" úgy állnak egymás mellett. Szívesen megkóstolná valamelyiket (vagy mindegyiket), de Uff bácsi szigorúan kikötötte, hogy nem ehet nehéz ételt, amíg fáj a feje, mert bármikor rosszul lehet. És a rózsaszín cukormázas finomságok nem mondhatók könnyű ételnek. Pedig már a nyál is összefut a szájában, ahogy nézi őket.
- Nagyon ügyes vagy. Ha szeretnéd, akkor reggelenként elmehetek veled futni - ajánlja fel a segítségét Gwen. Olyan jó érzés mikor reggel korán felkelsz, órák előtt elmész egy jó nagyot kocogni, majd mielőtt beülnél a terembe lezuhanyzol és felfrissülsz. Könnyebben jut el minden információ az agyadig, és könnyebben is jegyzed meg őket. És még az sem hátrány, ha a kutyák Gwennel mennek, mert legalább elfáradnak és nem csinálnak rosszat míg az órákon ül. Viszont előbb is szárad ki és több kólát is kell innia, amit Ő nem bán, de a környezete igen, mert ilyenkor nem lehet lelőni. Ez másoknál azt jelenti, hogy egész nap ugrálnak meg futkároznak, de Gwen esetében ebből alakulnak ki a gondok. Ilyenkor mindig a bajt keresi, és rossz helyzetbe keveredik. Vagy csak rosszkor van rossz helyen. Na, mindegy amíg a gyenguszon fekszik nem ihat mást csak vizet vagy gyümölcslevet, így Elenának adott pénzt, hogy a vöröske tankoljon fel narancslével, mert az a kedvence.
- Töltenél a poharamba egy kis innivalót, és ideadnád? - kéri meg a látogatóját, mert egyedül nem nagyon megy neki.
- És mit hoztál? - kérdezi csillogó szemekkel.

Ádim
[zárt]

- Unalmasak nélkülem az edzések? Pedig ott vannak a többiek is - kérdezi elképedve. Eddig bárhová ment sosem kedvelték, vagy féltek tőle. Az előbbit a komor hangulata és a bunkósága miatt, az utóbbit, pedig mert ismerték a személyiségét. De nem csalódott az eridonosok kedvességében. El is mosolyodik ezen, és a csapatbeli barátaira gondol. Már nagyon várja az első meccsüket (amin Ő is játszhat), és nagyon reméli, hogy az a Rellon ellen lesz. Úgy hallotta, hogy Domi elment valahova és most Kowai a fogó. Szeretné visszaadni neki, amit a lány neki adott az előző összecsapásukkor. És itt nem csak a cikeszre gondol, hanem, hogy belerúgott a törött lábába. Bár, ha ez nem történik meg lehet, hogy nem ismeri meg Ádit se, és nem lenne a bátyja. Mert fontos neki a fiú, és testvérként szereti. De nem Ő az egyetlen hímnemű a lány életében.
- Amint kikerülök innen az lesz az első dolgom, hogy megeszem az összes finom sütit. Miért nem lehet a gyenguszon ilyeneket enni? - teszi fel a költői kérdést. Tudja, hogy nem lehet, főleg, ha fáj a feje és a hányinger kerülgeti, de bevállalná ezt a kockázatot, az ínycsiklandozó édességekért. Még az illatuk is olyan jó. A nyál is összefut a lány szájában, ahogy megérzi az illatukat.
- Jaj, de jó. Van futótársam. Ha benne vagy akkor az edzés után maradhatunk még egy kicsit repkedni - nagyon hiányzik már neki a sport, és bár egy-két napon belül kikerül, innen napokig nem repkedhet. Kifogja egyáltalán bírni, hogy a többieket seprűn ülve látja majd? Nagy nehezen talán megfogja szokni az ideiglenes kviddics nélküli életet, de amint lekerül ez a nyavalyás gipsz, egész nap repülni fog. Rámosolyog, a másikra mikor a poharat felé nyújtja. Hamar megissza a narancslevet, majd mikor Ádám leül, az ajándékról kérdez.
- Nem úgy gondoltam. Csak mondtad, hogy hoztál valamit és már nagyon kíváncsi vagyok rá. Nem akartam telhetetlen lenni - nem szeret osztozkodni, de azért magának sem akar mindent. Persze, vannak kivételes személyek, akiknek csak kérni kell és a legtöbb dolgot odaadja.  Vagyis csak két bizonyos személynek, mindent megenged. És szereti az ajándékokat, ezért kérdezett rá. Mikor a fiú feltartja a medált nagyon megörül neki. Olyan szép, és még varázslatos is.
- Köszönöm! Nagyon tetszik, de nem kellett volna. Olyan aranyos vagy - veszi el és az ép kezével megöleli Ádit. Ebből is látszik, hogy nagyon jó a kapcsolat a két fiatal között. Ez már testvéri szeretet, és a lány boldog, hogy megismerte a fiút. Bár egyik ismeretségét sem bánta meg eddig, főleg a barátaival valót nem.
- Lenne kedved valamikor lemenni majd a faluba? - kérdezi, mert amint kikerül innen rögtön Bogolyfalva felé veszi az utat. Most van elég édessége, szóval nem a cukorkaboltba akar menni, hanem a bestiakereskedésbe. Keresztapjának szeretne valamit venni, csak azt nem tudja, mi legyen az. A férfi szereti a veszélyes állatokat így a törpegolymók meg a hasonlók kizárva.