37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet
Gyengélkedő - Annelie Freya Blomqvist hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
Írta: 2014. július 28. 15:22 | Link

Bentley
Stégről jöttünk

Az erdőben történt ütés játszódott le a lány fejében már sokadszorra. Aztán annak az idegennek az arca, aki a stégnél megfogta. Ha ő nincs ott, valószínűleg már a tóba esett volna, és talán bele is fulladt volna. Mintha álmodna, olyan volt minden, de érezte a valódi fájdalmat. Valami nem engedte, hogy felébredjen, csak lassan az ujjai mozgásával kezdett magához térni.
Szemei nagyon nehezen szokták meg a világosságot, ami a mellette álló éjjeliszekrényen helyezkedő lámpából jött. Kezét a fejéhez emelte, fájlalta, és ahogy kitapintotta a ráragasztott gézt, úgy szisszent is fel. Lenézett, egy ágyban feküdt. Pár másodpercbe telt, hogy rájöjjön, a gyengélkedőn van. Szépen lassan kezdett emlékezni azokra a dolgokra, amiken magánál volt. A srác fogta, és cipelte fel a kastélyba.
Oldalra mozdította a fejét, és halkan nyögve feljebb tornázta magát. Az egész feje úgy fájt, mintha lecsapta volna egy gurkó. Ott ült jobbján az idegen, akit így fénynél jobban végig tudott mérni.
- Ugye nem mondtad el? - suttogott, majd lassan körbenézett a helyiségben. A gyógyító egy sebes karral volt elfoglalva a terem másik végében. Nagyon, de nagyon nem akarta, hogy bárki tudomást szerezzen az erdős dolgairól, remélte, hogy Ő neki is volt annyi esze, hogy valami mást hazudjon.
- Ahm...köszönöm, hogy felhoztál - erőltetett mosolyt eresztett meg felé, majd az éjjeliszekrényen levő pohárért nyúlt. Nagyon szomjazott, és még fájdalomcsillapító bogyó is volt ott. Remek!
Szál megtekintése

Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
Írta: 2014. július 28. 16:41 | Link

Bentley

Nem túl valószínű, hogy Annie bármikor is megfogja tudni, mi történt vele. A nagy dög aki megtámadta lehetett ember, vagy bestia, de a sötétben...nehéz egy másodperc töredéke alatt ezt megállapítani.
A gyenguszon átöltöztették, ezt érezte is magán. Addig viszont nem nagyon mozgott, míg a vízzel le nem öblítette a bogyót, ami máris hatni kezdett. A srác menni készült, Annie pedig megköszönte amit érte tett, aztán fájdalmas mosollyal biccentett aprót felé, és hagyta menni.
A takarót lehúzta magáról, és akkor látta meg, miért van átöltöztetve. A lába valami zöldes krémmel hosszú csíkban be volt kenve. Ujjával egy kicsit lekent, és orrához emelte. A krémnek orrot csípő, szemet könnybelábasztó szaga volt.
Annie lassan felült, és az ágy szélére csúszott. Gyorsan körbenézett az ágy körül, de nem látott mást, cssk a ruháit. Szíve kihagyott egy ütemet, kövé dermedt. Leugrott az ágyról, a srác még éppen az ajtó előtt volt.
- Állj meg! - kiáltott utána. Hangjában düh, fájdalom, ijedtség volt egyszerre, és ez a hirtelen ugrás és kiáltás kombináció nem volt jó a fejének. Az ágynak dőlve nyögött, remélve, hogy a fiú visszalép hozzá.
- Nálad van...nálad van az íjam? - szemeivel fürkészte a fiút, hangja nagyon halk volt. A sztoriba nem passzolt volna egy íj. Annie minden reménye a fiúban volt. Ha nem adja neki vissza, akkor azt nagyon megbánja...
Az íj nélkül üresnek érzi magát, nincs mi megvédje. Pálcás varázslatokat még nem tud sokat, nem hiába mászkál azzal, amit tud használni. Szereti biztonságban tudni.
- Ha nálad van, csúsztasd az ágy alá, kiviszem mikor már nem figyelnek. Kérlek.
A fejét fogva a lány visszamászott az ágyba, és a srácot nézte onnantól.
Szál megtekintése

Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
Írta: 2015. február 19. 18:41 | Link



Máté szavai visszhangzottak a fejében. Ne menj az erdőbe Annie! Nem volt magánál, teste és lelke mintha két különböző helyen lett volna. Furcsa érzések futottak át rajta, aztán teljes sötétség. Amikor újra tudatánál volt, még mindig a külvilág legkisebb érzékelésével feküdt valahol, valami puhán. Eleinte minden csendes volt, nem akart felkelni, csak lebegni az éterben mindentől távol. Semmi nem járt a fejében, csak néha a bátyja szavai suhantak át rajta.
Kérdéses, hogy mennyi idő telt el így, de lassan kezdte érzékelni, hogy mi is van körülötte, érezte a tompa fájdalmat a bokájában és hangokat hallott. A szemei még nem nyíltak ki, csupán sóhajtott, mint aki most ébred. Végül is így igaz.
Ujjainak mozgatása után a fejfájást is érezni kezdte. A hangok úgy tisztultak ki a szobában, ahogy a lány emlékei is. A vérfarkas, a történtek, a feszültség és félelem. Ahogy bevillant neki egy emlékkép az éjszakáról, szemei kipattantak ijedtségében. Mély sóhajjal dőlt vissza a párnájára amikor meglátta, hogy nem egy gyilkos, hanem Noak, a sárkánya igyekszik bekapni az orrát ébresztésképp.
Lágyan elmosolyodott a kis fekete lényre pillantva, aztán Haroldra és Mátéra emelte tekintetét. Szavak még nem jöttek ki a torkán, erőtlen volt, éppen csak feltudta küzdeni magát félig ülő helyzetbe. A fiú adtak neki vizet, aztán távozásra lettek kérve. Annie nyöszörögve mozgolódott arra várva, hogy mit akarnak vele csinálni most, hogy magához tért.

Gyengélkedő - Annelie Freya Blomqvist hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet