31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet
Gyengélkedő - Nagy Bátor Đominic hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 24. 23:07 | Link

Amira, és majd a gyógyító bácsi

Fáj, fáj, fáj és fáj. Kellett nekem leugranom arról az ágról. Ráadásul, csak egy boríték, meg egy jelentkezési lap a jutalom. Mondjuk, amire jelentkezni kell, az nagyon nagy szó, és büszke vagyok arra, hogy megkaparintottam a lapot. Egy bokaficam, ugyan fáj, de nem ez az első eset, és gondolom itt, valahogy gyorsabban helyre fogják rakni. Nem voltam még az iskola gyengélkedőjén, ezért sem tudom pontosan, hogy merre kell mennem. Szerencsére, néhány velem egyidős sulitárs elmondja, hogy merre találom, még segítségüket is felajánlják, de megköszönöm, hogy nem kell. Elbicegek én, addig is van időm gondolkodni, hogy mire is számíthatok azon a tusán, vagy micsodán. Egyetlen egy Rellonost kérek meg, hogy szóljon Amirának, aki bár nem igazán akar meghallgatni, de végül azt mondja, hogy megteszi. Nem vennék rá mérget, hogy tényleg szól neki, de egy próbát megért.
Nagy nehezen felbicegtem a második emeletre, és lassan belöktem a gyengélkedő ajtaját. Nem láttam bent senkit sem, még a gyógyítót sem. Körbenéztem, és meg kell, hogy mondjam, elég jó kis hely, annak ellenére, hogy olyan, mint egy kórház. – Hahó! Gyógyító bácsi, itt tetszik lenni? –szólaltam meg, mert ha nincs itt, akkor inkább kimegyek, és az ajtó előtt ücsörögve várom meg. Csak a fájdalom közbeszólt, és nem bírok tovább állni a bal lábamon. Leültem egy szabad ágyra, feltettem rá a jobb lábamat, és óvatosan levettem róla a cipőmet, meg a zoknimat. Felhúztam a nadrágom szárát, és fancsali képpel vettem tudomásul, hogy a bokám, kb kétszer akkor, mint kellene. Csúnyán kificamítottam, de az is lehet, hogy megrepedt a csontom. Majd a gyógyító biztosra megmondja, és ameddig várok, addig nézelődök a szobában. Nem szeretnék gyakori vendég lenni, de jó ha ismerem a helyet. Remélem a gyógyító bácsi nem fogja rossz néven venni, hogy úgy jöttem be, hogy ő nincs itt. Nagyon fájt már a lábam, és muszáj volt lepihentetnem. Annyit tudtam csinálni, hogy fogtam a szomszédos ágyon lévő párnát, félbehajtottam, és a bokám alá tettem, ezzel megemelve azt. Én pedig elkezdtem töltögetni a jelentkezési lapot, hogy ezzel is haladjak.
Szál megtekintése


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 25. 22:53 | Link

Tesó, és majd a gyógyító bácsi

A gyógyító még nem érkezett meg, és Amira sem ért még ide. A jelentkezési lapot, pedig már kitöltöttem, így unottan dőlök el az ágyon. Kényelmes, olyan, mint a szobában. Talán, minden ágyat ugyanazzal a bűbájjal tettek ilyen kényelmessé, vagy nem tudom. Szívesen hazavinném az egyiket, de azt a suli, valószínűleg nem díjazná. Vagy öt percig nézhettem a plafont, mire Mira megérkezett a gyengélkedőre. Most valahogy más, mint akkor este. Olyan furcsa, de lehet azért, mert rossz napja van.
– Igen, én hívattalak, mert van számodra valamim. –lezártam a borítékot, és Amira felé nyújtottam. – Azt írták benne, hogy neked kell eljuttatni egy bagollyal, de a bokám miatt, nehezen tudok sétálni. Remélem nem bánod, hogy személyesen akartam odaadni. –mosolyogva néztem rá, és vártam arra, hogy elvegye a borítékot.
– Tudom... Le kellett ugranom egy fáról, de valami szakadék volt alattam. Az ág, és a másik oldal között egy méter volt még, és elég rosszul érkeztem. Kificamodott, de nem vészes, mert nem ez az első alkalom. –vontam meg a vállamat, mintha ez olyan természetes jelenség lenne. Nem sűrűn ugrálok le fákról, főleg nem úgy, hogy tériszonyos vagyok. – Amúgy, hogy vagy? Olyan zaklatottnak tűnsz, vagy csak én látlak annak? –tettem fel egy ártalmatlan kérdést, miközben arrébb pakoltam a lábamat, hogy kényelmesen elférhessen az ágyon ülve. Igaz, hogy fájt megmozdítani, de nem fogok belehalni. Nem olyan fából faragtak engem, hogy egy bokaficam megöljön. Ugyan, a lábamról pár napig ledönt, de addig sem kell ide-oda rohangálnom, meg remélhetőleg órákra sem kell bemennem, mert a szünetek alatt, biztosan nem érnék oda az egyik teremből, a másikba.
Szál megtekintése


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 26. 16:42 | Link

Tesó, és a gyógyító bácsi

– A fene, most lebuktam. De vigyázz, mert bűbájt szórtam rá, és ha elolvasod, belém esel. –nevettem fel a végén. Milyen szép is volna, ha tényleg képes lennék arra a bűbájra, ami szerintem nem is létezik. Álmodozni meg lehet róla, azt még senki nem tiltotta meg.
– Még jó, hogy nem fúriafűz volt. –mosolyogva vontam meg a vállamat. Az lett volna csak a szép. Nem lett volna elég a szakadék, de még egy fúriafűzön is át kellett volna vágni magam. Kijutni, tuti nem jutottam volna ki, mert a szoba folyamatosan változtatta magát, ezért sem találtam meg az ajtót. De szerencsére nem volt ott, és mér vége is van ennek az egésznek. Túléltem, most már nem kell olyasmin rágnom magam, ami nem fog megtörténni.
Amira, nem válaszolt a kérdésemre, ami eléggé meglepett. Biztosan valami nincs rendben, és azért ilyen, vagy alapjáraton furi, és múltkor volt valami baja. Ehh, majd kiismerem egyszer, és akkor tudni fogom, hogy mikor morcos, mikor nem, meg a többi érzelem hulláma. Közben a gyógyító bácsi is megérkezik, akit alaposan megnézek magamnak. Noha nem azért, mert nem bízok benne, hanem mert nem volt még vele szerencsém találkozni. Ez részben annak is betudható, hogy engem holmi betegség nem dönt le a lábamról, csak a komolyabb sérülések, és ezért el kellett kerülnöm a gyengélkedőt. Meg büntetőmunkám sem volt még itt, és remélem, hogy nem is lesz. – Szebb napot. –köszöntem végül én is, elhúzott szájjal. Chaske bácsi, közben nyelvet vált, és Amira felé fordul egy kérdéssel, miközben megvizsgálja a bokámat. Megerősíti, hogy csak egy bokaficam, aminek örülök, mert féltem, hogy talán megrepedt. Biccentettem neki, jelezve, hogy értem a nyelvet, majd miután elindult a szekrénye felé, Mira felé fordítottam a fejemet.
– Milyen bestia elé akarsz te engem dobni? Vigyázz mit mondasz, tudok angolul. –vigyorogva néztem rá, ezzel is enyhítve azt a félreértési lehetőséget, hogy én most megfenyegettem volna. Eszem ágában sincs, hiszen ő sokkal idősebb, nem telne fél percbe, és máris legyőzne. – Látom, jól ismered a bácsit. Volt súlyosabb sérülésed is? –kérdeztem érdeklődve Amirától, a várakozás közben. Remélem erre válaszol, ha nem túl kényes téma a számára.
Szál megtekintése


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 29. 11:16 | Link

Tesó, és a gyógyító bácsi

– Kellett nekem tanácsot adni. –szemeket forgatva néztem a lányra, majd ki az ablakon. Nem akartam neki semmiféle ötletet adni, de tudatom nélkül megtehettem. Biztosan fel fogja használni később, de én sem leszek rest, mert számíthatok már erre. Igaz, még elég sok mindenre számíthatok, csak azt nem tudom, hogy addig rendbe fog-e jönni a lábam. Most minden reményem a gyógyítóban van, és teljesen megbízom abban, hogy sikerül meggyógyítania a bokámat.
A beszélgetésükre, inkább nem is figyelek. Arról én nem tehetek, hogy Amirának kell eljuttatni a borítékot, és ehhez pedig az kellett, hogy felhívassam ide, hiszen alig tudok menni is. Mással meg nem küldetem el, mert biztosan meglesnék, hogy mi is az, meg elkezdenének mindenfélét kitalálni, ami sem neki, sem nekem nem lenne jó. Közben a Chaske bácsi is visszaér, valami krémmel, és egy kötéssel, majd az ölébe veszi a duzzadt lábamat. Összeszorítom a fogaimat, hiszen fájt a megmozdítása, de sejtem, hogy hamarosan sokkal jobb lesz. Addig meg ezt a kis fájdalmat eltűrőm. Valami fura illatú és állagú krém kerül a bokámra, amelynek a színe sem valami felemelően szép, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy gyógyítson. Chaske bácsi el is kezdi masszírozni a fájós testrészemet, amire picit fel is szisszenek, mert azért váratlanul ért, de kb a második érintésre már nem is vészes. Nem igazán nézek oda, mert ugye itt van Amira is, így a tekintetem folyamatosan kettejük között cikázott.
– Igen, kellene. –vigyorogva válaszoltam a lány kérdésére, de ez hamar el is tűnt az arcomról. Láttam rajta, hogy a kérdésemmel, eléggé érzékeny témára tapinthattam. Nem akartam felszakítani a régi sebeket, de valahogy kíváncsi voltam, hogy miért is ismerik egymást, ilyen jól a gyógyítóval. Noha, ez persze nem tartozik rá, de valahogy kicsúszott a kérdés a számon. Meg is kapom rá a választ, amire elhúzom a számat. – Ohh, sajnálom, hogy ez történt veled. Meg azt is, hogy a kérdéssel felszaggattam a régi emlékeket. Nem akartam, hogy most rosszul érezd magad. –szomorúan néztem, és ha engedte, akkor bátorításképpen, megérintettem a kezét, és halványan mosolyogtam mellette.
Ebből a helyzetből, a gyógyító szavai zökkentenek ki, aki közben végig masszírozta a bokámat. Különös, hogy nem fájt, de azért éreztem, hogy valaki tevékenykedik annak eléréséért, hogy a duzzanat eltűnjön. Figyelmesen hallgatom a szavait, és a monológ után, elmosolyodom. – Nagyon szépen köszönöm a segítségét. Azt hagy kérdezzem meg, hogy itt kell maradnom, vagy az ellátás után visszamehetek a szobámba? Mert nekem teljesen mindegy, úgy cselekszek, ahogyan Chaske bácsi jónak látja. –mosolyogva kérdezem a gyógyítót, és már érzem, hogy nem is annyira duzzadt a bokám. A kérdést meg csak azért tettem fel, mert az egészségem fontos, és ha azt mondják, hogy maradnom kell, akkor maradok. Ha mehetek, akkor meg valahogy elbicegek a szobámba.
Szál megtekintése


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. december 1. 10:25 | Link

Kviddics után…


Nem erre számítottam az első mérkőzésemen. A sérülés benne volt a pakliban, de az nem, hogy eszméletlenül fogok landolni. Igaz, hogy elkerülhettem volna, mert számítottam Krisi trükkjére, de mikor a srác zuhanni kezdett, akkor már más volt a gond. Az első ütés még rémlik, de a többi már nem. Fogalmam sincs, hogy mi történt utána a pályán, vagy egyáltalán mennyi idő alatt vittek minket a gyengélkedőre. Nem éreztem semmimet sem, nem hallottam, nem láttam semmit és senkit se. Olyan volt, mintha egy végtelen űrben lebegnék nulla gravitáción. A gond ott kezdődött, hogy tényleg csak lebegtem, és nem én irányítottam a testemet. Abban biztos vagyok, hogy élek, és abban is, hogy kómában vagyok. Már csak azért kell küzdenem, hogy minél hamarabb felébredjek belőle, és felépülhessek.
Kíváncsi vagyok, mennyi sérülést szereztem, de pár bordám minden bizonnyal eltört, mert Krisi eléggé nehéz egy figura. Erről pedig az ugrik a képbe, hogy vajon mennyi időbe telik, még valaki elmondja neki, hogy én mentettem meg. Fel vagyok rá készülve, hogy nem fogadja majd kicsattanó örömmel, főleg azért nem, mert nem bírja a fejemet. Én megtettem mindent, hogy normálisba hozzam a kapcsolatunkat, de nem nagyon jött össze. Noha, ezt a mentőakciót sem azért csináltam, mert ezzel akartam elérni azt, hogy Krisi elfelejtse a dolgokat, hanem mert nem akartam, hogy meghaljon. Elég magasról zuhant lefelé, a koppanást tuti nem élte volna túl, ha úgy érkezik a földbe. Így egy elhunyt fogó helyett, az akciómnak hála, két kómában lévő fogó lett.
Az űr kezd eltűnni, helyette egy puha ágyat érzek. Ebből le tudom szűrni, hogy a gyengélkedőn vagyok már, azonban szemeimet továbbra sem vagyok képes kinyitni. Hallásom még mindig tompa, ezért sem tudom, hogy mi zajlik körülöttem. Kedvem támadna ordítani a fájdalomtól, mert hirtelen érzek éles szúrást a mellkasomban. Valószínű, hogy megmozdultam, és az egyik törött bordám van olyan helyen, ahol nem kellene. Bal kezemet lomhán mozdítottam meg, fejemet is megpróbáltam megmozdítani, de nem ment. Az biztos, hogy folyik rólam a víz, és a kezemen kívül nem tudtam mást megmozdítani.
Szál megtekintése


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. december 13. 19:25 | Link

Kviddics után…
Nina, és akire még tudok figyelni…


Gyengének, és magatehetetlennek éreztem magam. Kézilabdában soha nem sérültem meg ennyire. Ott mindig megúsztam egy bokaficammal, és/vagy egy csuklótöréssel., de az is igaz, hogy ott nem zuhantam x méter magasból, nem tudom hány hm/h-s sebességgel. Rossz ötlet volt összehasonlítanom a kézilabdát, és a kviddicset, mert bőven más súlycsoportba tartozik a két sportág. Hogy a későbbiekben is játszani fogok-e, az a jövő zenéje lesz. Na, meg persze Dave döntése is közrejátszik majd, hiszen rajta múlik, hogy egyáltalán látni akar-e még a csapatban. Elvégre nem fogtam meg a cikeszt, mikor az lett volna a dolgom, hanem Krisi után eredtem, és megmentettem őt. Csak meg fogja érteni, hogy a navinés srác élete fontosabb volt, mint egy vacak ezüstszárnyakon repkedő aranygolyó.
A légzés nagyon fájt, a törött bordák megnehezítették az egyenletes levegővételt. Szemeim, még mindig csukva vannak, ordítani is képtelen vagyok, pedig nagyon szeretnék a szúró fájdalomtól. Az agyam csak kattog, de csak csend, és csend, és csend… se több, se kevesebb. Jó lenne már végre felébredni, és megtudni, hogy kik vannak még a gyengélkedőn, de legfőképpen azt, hogy Krisinek mennyire súlyos az állapota, hogy megérte-e az áldozatom. Remélem, hogy igen.
A nagy elmélkedésem odáig jutott, hogy sikerült megmozdítanom egy kicsit a bal karomat. Bele is nyílalt a fájdalom, ebből arra is rájöttem, hogy a dobókarom tört el két helyen is. Szuper, legszívesebben morognék miatta, meg ordítanék a fájdalomtól… vájunk: utóbbit meg is teszem, hiszen szemeim kipattantak még azelőtt, hogy megmozdult volna a karom. A rövid felordítást hamar lenyeltem, és fájdalmas szisszenésre váltottam. Szinte véresre haraptam az alsó ajkamat, de legalább tudatosult bennem, hogy már ébren vagyok, és a karom nincs egy darabban, amit jó lesz nem mozgatni. Körbenézek, meglátom Krisit a szomszédos ágyon, mellette Mirát is. Megkönnyebbülten veszek levegőt, miután látom, hogy a fogótársam életben van, aztán átnézek a másik oldalamra. Meglepetten látom, hogy éppen Nina fogja a kezemet, melyre egy halvány mosolyt engedek meg magamnak. Nehezen, és jó pár szisszenés után, de sikerül annyira feljebb tornáznom magam, hogy ne teljesen vízszintesben legyek.
– Oda… odaadnád a poharam? –mutatok ép kezemmel a víz felé, és persze kérdésem Nina felé irányult. Ha megkapom, akkor lassan kortyolgatom, mert a nyelés még ugyan megy, de elég fájdalmasan.
Szál megtekintése


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Gyengélkedő - Nagy Bátor Đominic hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet