A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=510916#post510916][b]Várffy-Zoller Róbert - 2015.08.30. 20:10[/b][/url]

Iza - meccs után

A pályán lévő játékosok közül Iza teljesítménye keltette fel elsősorban a figyelmemet, tulajdonképpen csak miatta látogattam ki a mérkőzésre. Persze eleinte próbáltam leplezni, hogy szorítok érte, de amikor hatalmas bravúrral hárította Podmaniczky elemei erejű dobását, megfeledkeztem magamról, és felugrottam a Levita táborral együtt. Öklömmel a levegőbe bokszoltam, és "Szép volt!"-ot kiáltottam. Hülyén nézhettem ki a rellonosok között, de innentől már nem volt mit takargatnom, folyamatosan biztattam a kékek őrzőjét, és minden egyes védésénél látványosan örültem.
Várható volt, hogy az Eridon előbb-utóbb megpróbálja semlegesíteni Izát, és egy dupla dinamittal sajnos sikerült is nekik. Szinte magamon éreztem a gurkó ütését, annyira beleéltem magam a játékba. A lány ájultan ért földet. Legszívesebben a pályára rohantam volna, hogy segítsek neki, de a sokktól szinte lebénultam. Csak remélni tudtam, hogy nincsen komolyabb baja. Még soha nem éreztem ilyet. Új volt számomra, hogy magamon kívül más is őszintén érdekelt. Túlléptem volna a saját árnyékomon?
Közben elkapták a cikeszt, de nekem csak fáziskéséssel esett le, hogy vége a meccsnek, bajnok az Eridon. Kevés gól esett a mérkőzésen, 7-7 gólt dobtak a felek. Mi 22 gólt szereztünk az idényben, a Levita 14-et, az Eridon 13-at. A játék sava-borsa a gól, mégis az a csapat ünnepelhetett bajnoki címet, amelyik a legkevesebb találatot érte el. Győzedelmeskedett az antijáték? Részben igen, mindamellett mindkét őrző - különösen Iza - jó napot fogott ki, ezért se láthatott ma sok gólt a közönség.
Összeszedtem magam, és rohantam a gyengélkedőre. Minden sérült játékos benn feküdt, már néhány látogató is érkezett. Gondolom fogalmuk nem volt arról, hogy én mit kereshetek itt, de nem érdekeltek. Megálltam Iza ágya mellett, és vártam, hogy életjelet adjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=513718#post513718][b]Várffy-Zoller Róbert - 2015.09.06. 10:18[/b][/url]

Iza

Iza megszólalt, de érzésem szerint még nem volt teljesen tiszta a tudata, nem hiszem, hogy felismert. A kérdésére kapásból nem tudtam, milyen választ adhatnék, de nem is kellett válaszolnom, mert előtűnt Michelle a semmiből, és megtette helyettem. Észre se vettem, hogy a teremben tartózkodott. Tudtam, hogy jóban van Izával, de sose értettem, hogyan és miért lettek ilyen jóban. Michelle veszélyes nőszemély, meglehet érdekből barátkozott Izával, és valójában csak kihasználja a lányt.
Michelle tulajdonképpen közvetetten elárulta, hogy kikapott a Levita, és ezt nem feltétlenül tartottam szerencsés megoldásnak. Aztán persze ő, mint aki jól végezte dolgát, lehuppant egy székre. Rajtam volt a sor, hogy nyugalmat sugározzak Iza felé. Nem érkeztem üres kézzel, egy hirtelen ötlettől vezérelve magammal hoztam egy kvaffot. Odacsúsztattam Iza keze alá, remélvén, hogy ez kellő biztonságérzetet ad neki, és nem kezd el azon filozofálni, hogy kikaptak. Ha van valami, ami megnyugtathat egy őrzőt, akkor az a kvaff birtoklása. Gyengéden megsimogattam a lány kezét.
- Most már minden rendben lesz. Hogy érzed magad? - próbáltam szóval tartani, de ha inkább pihenni szeretne, akkor nem fogom erőltetni a dolgot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=772892#post772892][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.09.13. 16:09[/b][/url]

Tánya

Arra ébredtem, hogy az ágyon fekszem és a levegőt próbálom bokszolni irgalmatlan nagy elánnal. Biztos telenyomtak valami szar bájitallal, ahelyett, hogy adtak volna pár felest a legjobb lángnyelv-whiskyjükből.
A saját lábamon jutottam el a gyengélkedőre, de hogy mi történt pontosan azután, hogy puszta kézzel beleütöttem a gurkóba, már nem tudtam felidézni. Annyira azért tisztán emlékeztem, hogy ugyan kikaptunk, de a közönség folyamatosan engem éltetett. Az is rémlett, hogy nem csak az én kezem ment tropára, hanem a gurkó (Jég) is két részre (Özvegykönny és Hűség) szakadt az ütésem orbitális erejétől. Igen, ennek így kellett lennie. A nézők mindenesetre láthatták, hogy egymagam többet érek az egész Unikornis gárdánál. Sajnos a csapattársaim, a nyomoronc Álkayval az élen, teljesen inkompetensek voltak, így borítékolható volt a vereség.
Ránéztem a jobb kezemre, és nagyon nem tetszett a látvány. Mintha nem is kéz lett volna, olyan szinten eldeformálódott. De legalább már nem fájt annyira. Arra viszont számítottam, hogy nem úszom meg csontforrasztással, hanem csontnövesztésre is szükség lesz, ami egyáltalán nem kellemes dolog. Csak ez lehet a magyarázata annak, hogy itt tartottak a gyengélkedőn.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=773005#post773005][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.09.14. 08:17[/b][/url]

Tánya

Be volt kötve a fülem is, még a meccs elején horzsolta meg a vas. Lesz mit rendbe hozni rajtam, ez tény.
Látogatóm érkezett. Örültem is Tányának, meg nem is. Szégyelltem, hogy így kell látnia. Mindig erőt sugároztam, de most szánalmasan festhettem. Érintése, kedves mosolya viszont megnyugtatott. Furcsa egy kapcsolat volt a miénk, olyan se veled, se nélküled dolog. Nem tudtuk feladni az addigi életünket, szokásainkat, de bármi is történt, valahogy mindig visszataláltunk egymáshoz. Nem lehetett könnyű szemet hunyni a nőügyeimnek, vagy türelemmel viselni az olykor kiállhatatlan  természetemet. De Tánya volt az egyetlen, akit most szívesen láttam a betegágyam mellett.
- Most már jobban, hogy látlak. - tényleg sokat jelentett, hogy itt van.
- A kezemről viszont ez nem mondható el. - azzal felemeltem a jobb kezemet, és vártam, hogy elszörnyedjen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=774141#post774141][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.09.20. 21:17[/b][/url]

Tánya

Tánya nem szerette a kviddicset, mesélhettem neki bármekkora lelkesedéssel is róla, ő nem rajongott a játék iránt.
- Úgy döntöttem, hogy kettéhasítok az öklömmel egy gureszt. Csak ennyi történt. - vontam meg a vállamat, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Saját elhatározásomból sérültem meg, nem a szabályokon vagy a játékvezetőn múlt. A kviddics betiltása teljesen abszurd ötlet, de ráhagytam Tányára, mert tudtam, hogy csak az irántam érzett aggodalom beszélt belőle. Féltett, és melengető érzéssel töltött el, hogy fontos vagyok a számára. Nem azért mert Várffy-Zoller Róbert vagyok, az élő legenda, hanem azért, mert Várffy-Zoller Róbert vagyok, az ember.
- Kapok gyógypuszit? - nem akartam most a kviddicsről beszélni, vitatkozni meg pláne nem. Egyszerűen élvezni akartam, hogy velem van a nő, akivel az eddig valaha volt legbensőségesebb párkapcsolatomat kialakítottam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=774351#post774351][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.09.21. 23:46[/b][/url]

Tányuci

Szó nélkül, rezzenéstelen arccal hallgattam végig, ahogyan voltaképpen kiabálva vont kérdőre. Ezt egyedül csak tőle voltam hajlandó elviselni. Az érzelmei szóltak belőle, a idegeskedés, aggódás váltották ki belőle a feszültebb hangnemet. A férfi jobban teszi, ha ilyenkor csöndben marad. Tánya meg is enyhült hamarosan, megkaptam tőle a kért puszit. Nagyon jól esett, de még többet szerettem volna. Ép kezemmel megfogtam a karcsú derekát, és gyengéden magamhoz húztam.
- Kapok még? - a választ meg se várva most én kezdeményeztem, és egy hosszabb, érzéki csókot váltottunk. Ha nem a gyengélkedőn lettünk volna, biztos nem érem be ennyivel, de nem szerettem volna átlépni az illem diktálta határokat. Mégiscsak egy nyilvános helyen voltunk. Talán ha az ágy körüli függönyt behúznánk... De egyelőre elengedtem ezt a gondolatot. Meg kellett gyógyulnom, most ez volt a legfontosabb.
- Amúgy hallottam a jó hírt, hogy te leszel az átváltoztatástan tanár. Gratulálok! - nagyon örültem, hogy végre egy kompetens személy kerül egy nagyon fontos alaptárgy élére. A Bagolykő Mágustanodában folyó oktatás világszínvonalra történő emelése felé tettünk egy újabb lépést Tánya kinevezésével. Lelkiismeretesen, teljes odaadással fogja tanítani a diákokat, pontosan úgy, ahogyan én, ebben biztos voltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=774476#post774476][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.09.22. 19:01[/b][/url]

Tányuci

- Biztosan kiváló ötleteid vannak, már alig várom, hogy hallhassam őket. - Tánya lelkesedése rám is átragadt. Már az előkészítősökkel is példamutató munkát végzett, bizonyította, hogy remek pedagógus. Elég mostoha sorsa volt mostanában az Átváltoztatástannak, legalábbis nekem úgy tűnt, hogy nem hallani semmilyen kiemelkedő eredményről. A tanárokra sem igazán emlékeztem, hiába voltak kollégáim. Diákkoromból még az a pancser Holden rémlett, de ő legalább próbálkozott, csak hát a korlátolt képességeiből sokra nem futhatta.
- Nekem is vannak amúgy terveim, különösen a harmadik évfolyamra vonatkozóan. - lesz mit megbeszélnünk a tanévkezdés kapcsán.
- Sajnos csontnöveszés lesz, igen. - húztam el a számat.
- De legalább teljesen rendbe fog jönni. Azt mondták, rendkívül szerencsés vagyok, hogy ilyen kiemelkedő fizikai adottságokkal rendelkezem, mert különben nem úsztam volna meg maradandó sérülés nélkül. - hittem abban, hogy ezt az adottságot aranyvérűségemnek is köszönhettem. Egy sárvérűnek tőből leszakadt volna a keze, az tuti.  
- Kontrollra azért majd még vissza kell jönnöm. - ennyi kellemetlenség volt csupán a dologban.
- Jólesik, hogy ezt mondod, de nem várom el, hogy itt legyél. Úgysem leszek magamnál, meg szerintem nem is engednék, hogy maradj. - Tánya előtt nem szégyelltem volna a fájdalmamat kimutatni, de nem akartam, hogy lássa a szenvedésemet, ha nem muszáj.
Közelebb húztam magamhoz a nőt, homlokunk összeért. Volt valami, amit meg kellett kérdeznem.
- Figyu, gondolkodtál te már azon, hogy összeköltözhetnénk? - biztos villámcsapásként érte a kérdésem. Magam se tudtam, hogy pontosan miért, de valószínűleg az érzelmes helyzet miatt bukott ki belőlem éppen most ez a felvetés. Így sérülten éreztem meg igazán, mennyire fontos, hogy legyen melletted egy igazi társ. Hogy mennyire működne? Megjósolhatatlan volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=774499#post774499][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.09.22. 20:39[/b][/url]

Tányuci

- Egy harmadikosnak már adtam olyan erős alapokat, hogy mások példájából is képesek legyenek tanulni. Úgy terveztem, hogy több vendégelőadót is meghívok az órákra. - röviden felvázoltam az elképzelésemet, hogy tudja, nagyjából miről van szó.
- Hagyni fogom, hogy kihasználj. - fogadtam, majd viszonoztam a pusziját. Arra helyeslően bólogattam, hogy ő legyen az első, akit majd beengednek hozzám, ez csak természetes volt.
A kérdésem viszont megzavarta az idillt. Nekem is be kellett látnom, hogy ennek a gondolatnak még érlelődnie kell. Hiszen pont én vagyok az, aki nem bír magával, és alkalomadtán még mindig csapja a szelet a nőknek. A szokásos kalandocskáimról nem tudtam volna még lemondani. Lehet, hogy soha nem is fogok tudni. Valóban jobb, ha nem erőltetjük az összeköltözést. A nyitott kapcsolat illett mindkettőnk természetéhez, így könnyebben szemet hunytunk a másik úgymond félrelépései felett.
- Igazad van. Elragadtattam magam. - megint az erős, független Várffy-Zoller Róbert szólt belőlem, aki úgy érzi magát, mint a világ ura.
- A lakosztályom ettől függetlenül korlátlanul rendelkezésedre áll. Most, hogy itt fogsz tanítani, szükséged lesz rá. Kapsz saját kulcsot hozzá. Persze csak, ha elfogadod. - vetettem fel. Már ez is változást jelentett volna a kapcsolatunkban. Mert az teljesen feleslegesnek tartottam, hogy saját szobát igényeljen a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=774712#post774712][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.09.23. 20:30[/b][/url]

Tányuci

Kijelentette, hogy fantasztikus vagyok. - Tudom. - nem mondtam ki, de reflexből egyből erre gondoltam. Sokkal többet ért számomra Tánya dicsérete, mint bárki másé, ezt bizonyította, hogy szóban nem kontráztam rá önfényezéssel.
- Akárcsak te. - szólaltam meg végül, és ezt most tényleg őszintén mondtam.
Örültem, hogy elfogadja a kulcsot. Lehet, hogy csak jelképes volt ez az egész, mert a gyakorlatban már amúgy is sok időt töltöttünk együtt a lakosztályomban, pardon, lakosztályunkban, de számomra a szimbolikus lépések is hatalmas jelentőséggel bírtak.
- Nagyon szeretném, ha itt maradnál. - ismét közelebb húztam magamhoz, jelezve, hogy nem fogom elereszteni, ha már így felajánlkozott.
- Elhúzzuk a függönyt? - kérdeztem meg sokat mondó, ha érted, mire gondolok típusú mosollyal. El is húztuk a függönyt. Az én Tányucim csak elérte, hogy megfeledkezzek a fájós kezemről, teljesen feldobott, hogy velem tölti az éjszakát. VÉGE.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=776937#post776937][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.10.05. 12:19[/b][/url]

A kezem tökéletesen rendbe jött, semmi baja nem volt már szerencsére, de köteleztek rá, hogy menjek vissza kontrollra. Úgyhogy kelletlenül, de így tettem. Tudtam, hogy Shayleen lesz az ügyeletes gyógyító, aki még mestertanonc volt, amikor a Levita házvezető-helyettesi posztját töltöttem be. A torony összeomlása utáni táborozáskor történt köztünk egy kis affér, nem úgy viselkedett velem, mint ahogyan azt a pozíciómból adódóan jogosan elvárhattam volna. Azóta már megbocsátottam nekik ezt a hibáját, utólag valószínűleg ő is szégyellte a minősíthetetlen magatartását. Most viszont a sorsom a kezébe került, nehezen is barátkoztam meg a kiszolgáltatott helyzetbe kerülés gondolatával. De hát ez van, ha az ember gyógyítóhoz megy, ezért is próbáltam mindig elkerülni, hogy szükségem legyen rájuk.  
Bekopogtam a gyengélkedőn, válasz nem jött, úgyhogy benyitottam. Csend és hullaszag. Nem túl biztató a helytől, ahol elvileg meggyógyulnak az emberek. Biztos a hátsó szobában van Shayleen, elindultam a terem vége felé. Közben elhaladtam az ágy mellett, ahol feküdtem a sérülésem után. Megálltam egy pillanatra, és rátekintettem. Igen, rá fogok rakatni egy emléktáblát, valami olyan szöveggel, hogy itt gyógyították Várffy-Zoller Róbertet, miután puszta kézzel szétütött egy gurkót. Az ilyen legendás eseményeknek mégiscsak illik mementót állítani.
- Hahó! - húztam el résnyire a gyógyítói szoba függönyét. Bealudt talán, vagy mit csinál ez a nő?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=776959#post776959][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.10.05. 14:04[/b][/url]

Catherine Shayleen Black

Csak meglett Shayleen, csupán annyi történt, hogy nagyon belefeledkezett egy könyvbe. Kemény meló gyógyítónak lenni, az egyszer biztos.
- Remekül vagyok, köszönöm. - húztam ki magamat. De tudtam, hogy a bemondás nem elég, alapos vizsgálatnak nézek elébe.
- Megvizsgálsz itt? Mert akkor leülök, ha nem bánod. - minél előbb túl akartam esni ezen az egészen, nekem ez a szoba is tökéletesen megfelelt ahhoz, hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie. Neki is álltam vetkőzni, gyorsan lekaptam az ingemet, szabaddá téve a felső testemet.
Közben akaratlanul is ránéztem a könyvre, meg tulajdonképpen érdekelt is, hogy mi lehetett benn olyan érdekfeszítő, hogy háttérbe szorítsa a munkaköri kötelességet.
- Vélamágia? Nem ez a legjobb könyv a témában, de bevezetőnek megteszi. - képtelen voltam magamban tartani a szót. Volt szerencsém megismerni pár vélát közelebbről is, bőven szereztem tapasztalatot a témában. Gyakorlati tapasztalatot. Nem úgy, mint általában azok, akik az ilyenféle vaskos könyveket írják.
- A meglepetés a legfőbb fegyverük. Rutin kérdése, és az ember szinte teljesen immúnissá válik. - ugyan nem kérdeztek, de elkezdtem beszélni a témáról, így kevésbé éreztem azt, hogy kiszolgáltatott helyzetben vagyok. Egyszer, amikor odakeveredtem a pszichológushoz, akkor is minden másról beszéltem, sőt flörtöltem, pusztán azért, mert képtelen voltam elfogadni a páciens szerepét. Olyan lealacsonyítónak éreztem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=776972#post776972][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.10.05. 15:39[/b][/url]

Catherine Shayleen Black

Kényelmesen helyet foglaltam, és átadtam magamat Shayleen gondoskodó kezeinek.
- Például én is írtam pár esetről. Ráadásul az én stílusom nem olyan száraz, mint a többi idevágó könyvé. Szórakozva lehet tanulni belőle. - a kalandjaim nemcsak érdekfeszítő, de kifejezetten hasznos olvasmányt is jelentettek mindenki számára. Ezért tettem kötelező tananyaggá.      
- Háromnegyed véla? Az hogyan is jön össze? - próbáltam lejátszani fejben, hogy ki kivel feküdt össze, ami ezt a kombinációt adta ki, de megakadtam.
- Ne találkozz velük, ez a legtutibb recept. - mondtam ki a nyilvánvalót, mert az már egyértelművé vált, hogy Shaylennek gondjai akadtak a fajtájukkal, és azért érdeklődött a téma iránt.      
- Ha meg mégsem kerülhető el a találkozás, akkor használd a pálcádat, és menekülj. - ha képes az ember gyorsan reagálni, akkor nincs véla, aki hatalmába kerítse.
- Diákkoromban a tanodában hemzsegtek a szebbnél-szebb véla származású lányok. Ott volt például Egerszegi Nina. Még ma is csettintenem kell, ha eszembe jut. Pedig nem is volt szőke. A szőkék a gyengéim. - sztorizgattam, hogy ezzel is leplezzem az idegességemet.
- Nem fáj. Sőt, kifejezetten kellemes. Arany kezed van! - kacsintottam elégedetten. Ki ne élvezné, ha egy csinos nő masszírozza?
- Kicsit a vállamat is megnyomkodhatnád. Úgy érzem, bekötött, mert annyira óvtam az egész karomat. - tettem egy meglehetősen pofátlan kérést. Az indokom azért talán elfogadhatónak tűnt. Máskülönben gyorsan véget fog érni ez a vizsgálat, azt hiszem, mert ki leszek dobva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=777970#post777970][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.10.13. 13:58[/b][/url]

Catherine Shayleen Black

Shayleen komoly tájékozódottságról tett tanúbizonyságot a vélákat illetően. Úgy beszélt, akár egy lexikon, le se tagadhatná, hogy levitás volt. Viszont aggasztónak tartottam, hogy a vélamágiával kapcsolatos visszaélésekre utalt. Komoly problémákat okozhatott, ha ebből tendencia lesz.
- Amúgy szívesen mutatok egy-két tuti varázslatot, hogy legközelebb ne legyen gondod. - ajánlottam fel a segítségemet. Gyógyítóként, pláne volt levitásként nem gondoltam volna róla, hogy nagy gyakorlati tudással rendelkezzen ilyen téren. És ezt könyvekből nem pótolhatta.  
Hiába kértem rá, a vállamat nem volt hajlandó megmasszírozni. Mindegy, fog ő még álmatlanul forgolódni, hogy kihagyta ezt a lehetőséget. Aztán adott egy stresszlabdát, nyilvánvalóan azért, hogy gyorsan más mederbe terelje a számára kellemetlenné váló helyzetet. Mos komolyan, miért kellett úgy odalennie egy kis masszírozástól? Könnyen elcsábulna, csakis ez lehetett az oka. Unottan kezdtem el nyomogatni a labdácskát.
- Győzni akartam mindenáron.  - rántottam meg a vállamat, a kérdésre, hogy miért ütöttem bele a gurkóba. Akkor és ott nekem egyértelmű volt, hogy ezt kell tennem. Egy kívülálló ezt nehezen érthette meg.
- Ismered az érzést, amikor valamiben mindenképpen nyerni akarsz? Mert akkor tudod, hogy miről beszélek. - Shayleen nem valószínű, hogy rajongott a kviddicsért, így azzal hiába példálóztam volna. De ha belegondol például abba, hogy egy levitásnak milyen fontos a házkupa megszerzése, akkor meg fogja tudni érteni az őrültnek tűnő tettem motivációját.