A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

Kellemes is lehetne ez a mai nap. Se bal lábbal kelés, se bosszantó kis apróságok, csak a nyugalom és a boldogság, hogy menyasszonyként kezdem ezt az évet. Ott csillog az ujjamon az Antonomtól kapott gyűrűm, ami minden pillanatban erre a csodára emlékeztet. Arra, hogy egymásra találtunk, és bár semmi sem tökéletes, mert a lánykája kissé még tart tőlem, de az életünk révbe érni látszik. Egy épületben vagyunk, mégsem gátoljuk a másik szakmai életét. Minden lopott percet vele töltök, de ma én idefenn maradtam, hogy előkészüljek a gyengélkedő megnyitására. Kollégám persze már megint a szoknyák után futkorászik. Thorsten, még a nevében is ott az istenkomplexus. Folyton zavarba hoz és ahelyett, hogy levegőnek nézném, butácska naiva módjára mindig besétálok a kelepcéjébe. Komolyan, már azt fontolgatom, hogy szólok erről Antonnak. Azért nem tettem eddig, mert ez a fajta áskálódás teljesen szembe megy a jellememmel. Bárcsak találna más célpontot végre és békén hagyna... Esküszöm, ha idén is ezzel kezdi az évet, tényleg bemószerolom a vőlegényemnél. Na de vissza az igazán fontos dolgokhoz. Éppen a bájitalok lajstromját futom át, amikor furcsa zajokra leszek figyelmes. Kisétálok az ajtóig és földbe gyökerezett lábbal állva hallgatom az egyre másra felzengő ordítást, trappoló lábak és elkiáltott utasítások hangját. Tavaly egy elsőst inzultáltak, idénre meg az Armageddon lett betervezve, csak nekem felejtettek el szólni róla? Pislogok hatalmasra nyílt, ártatlan kék szemeimmel és várom, hogy mikor ér el ide a lökéshulláma annak, ami odalenn zajlik. Megpillantva az első érkezőket, azonnal elmúlik zavarom és vele együtt a leblokkolás. Azonnal elébük szaladok. Főkötőm alatt kontyom stabilan tart, hófehér talárom gallérja kikeményített, ujját futás közben tűröm fel, majd pálcámat húzom elő zsebemből és szorosan fogva vágok bele a triázsolásba. Most jól jönne a segítség, de egyelőre egymagam vagyok gyógyítóként az események sűrűjében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=862800#post862800][b]Anastasia Strakhova - 2023.04.12. 18:50[/b][/url]

Kellemes is lehetne ez a mai nap. Se bal lábbal kelés, se bosszantó kis apróságok, csak a nyugalom és a boldogság, hogy menyasszonyként kezdem ezt az évet. Ott csillog az ujjamon az Antonomtól kapott gyűrűm, ami minden pillanatban erre a csodára emlékeztet. Arra, hogy egymásra találtunk, és bár semmi sem tökéletes, mert a lánykája kissé még tart tőlem, de az életünk révbe érni látszik. Egy épületben vagyunk, mégsem gátoljuk a másik szakmai életét. Minden lopott percet vele töltök, de ma én idefenn maradtam, hogy előkészüljek a gyengélkedő megnyitására. Kollégám persze már megint a szoknyák után futkorászik. Thorsten, még a nevében is ott az istenkomplexus. Folyton zavarba hoz és ahelyett, hogy levegőnek nézném, butácska naiva módjára mindig besétálok a kelepcéjébe. Komolyan, már azt fontolgatom, hogy szólok erről Antonnak. Azért nem tettem eddig, mert ez a fajta áskálódás teljesen szembe megy a jellememmel. Bárcsak találna más célpontot végre és békén hagyna... Esküszöm, ha idén is ezzel kezdi az évet, tényleg bemószerolom a vőlegényemnél. Na de vissza az igazán fontos dolgokhoz. Éppen a bájitalok lajstromját futom át, amikor furcsa zajokra leszek figyelmes. Kisétálok az ajtóig és földbe gyökerezett lábbal állva hallgatom az egyre másra felzengő ordítást, trappoló lábak és elkiáltott utasítások hangját. Tavaly egy elsőst inzultáltak, idénre meg az Armageddon lett betervezve, csak nekem felejtettek el szólni róla? Pislogok hatalmasra nyílt, ártatlan kék szemeimmel és várom, hogy mikor ér el ide a lökéshulláma annak, ami odalenn zajlik. Megpillantva az első érkezőket, azonnal elmúlik zavarom és vele együtt a leblokkolás. Azonnal elébük szaladok. Főkötőm alatt kontyom stabilan tart, hófehér talárom gallérja kikeményített, ujját futás közben tűröm fel, majd pálcámat húzom elő zsebemből és szorosan fogva vágok bele a triázsolásba. Most jól jönne a segítség, de egyelőre egymagam vagyok gyógyítóként az események sűrűjében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=862916#post862916][b]Frida L. Bergstein - 2023.04.14. 22:34[/b][/url]

Nagy nehezen sikerült a diákokat a saját házaik irányába terelni, s ahogy láttam, a levitás elemista is biztonságba került. Denis Ezra segítségére sietett, de reméltem, hogy felkeres, ha szükségük van segítségre. Néhányan már intézték a takarítást mikor eljöttem, de én szerettem volna segíteni Anastasiának a sérültekkel, itt nagyobb hasznom volt.
Egy sziszegő navinést támogattam felfele, aki erősen sántított a jobb lábára. Útközben nem tudtam megállapítani, pontosan mi a probléma, így inkább csak kísértem. Töröttnek azonban nem tűnt, inkább csak megijedhetett a lány. Előttünk egy idősebb rellonos kísérte kábult levitás társát, s mintha mögöttünk is jött volna egy fiú, első pillantásra csupán horzsolásokkal. Szép kis este.
- Mindjárt fent vagyunk, és ott le tudsz majd dőlni - szorítottam rá óvatosan a vállára. Megijesztett a sápadtsága.
- Itt vagyok, mint segítség - fordultam Anastasiához, tettre kész tekintettel. - Csak mond, hol, mit, kivel segítsek, és teszem is! - Nem akartam akadályozni a munkáját, pont az ellenkezője volt a célom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=863548#post863548][b]Návay Regina - 2023.04.23. 22:35[/b][/url]

- Hát ez... - szólalok meg, de aztán elharapom a mondatot. Inkább nem véleményezek az előttünk ténfergő pár diák füle hallatára. Kisebb-nagyobb karcolásaik vannak csak, és bár igazság szerint egy sebet beforrasztani én is be tudnék, mégiscsak oldják meg az iskola gyógyítói. Az én tudományom megmarad a tényleges túlélési gyakorlatokra, bár az igazat megvallva, oda is szeretek elcibálni legalább egy gyógyítót, biztos, ami biztos. Sóhajtok inkább egy nagyot, és Beliánra pillantok.
- Azt hiszem, jó sok munkája lesz ezzel Seth-nek - dünnyögöm végül, miközben felfele baktatunk a lépcsőn a második emeletre, ahol a gyengélkedő van. Még jó, hogy nem valamelyik másik toronyból kell átjönni. Vajon valaki számított arra valamikor, hogy a nagyterem egy veszélyes terület lesz, ezért került ide a gyengélkedő? Elvégre mindig ott gyűlik össze egyszerre a teljes diákság, és korábban is történt már mindenféle.
- Mindjárt ott vagyunk, közel van, tényleg - szólok aztán a kis elsőshöz, akit valami inda próbált megölelgetni meg kicsit, mert rossz helyen ült, és itt-ott sajnos felhorzsolta közben a bőrét. Micsoda élmény lehetett szegénynek az első tanítási napon ilyesmivel indítani. Majd járhat Riley-hoz rendszeresen, hogy feldolgozza a traumát.
- Itt is van, ez a nagy ajtó az - mondom végül, amint a sarok után fel is bukkan a gyengélkedő ajtaja, aztán beterelgetjük mindhármukat. Úgy látom, Frida már ide is ért egy másik diákkal, aztán ki tudja, akad-e még, aki itt fog kikötni. - Tudunk valamiben segíteni? - érdeklődöm máris a gyógyítótól. Nem ismerem különösebben, csak párszor láttam Kedvessel, és ő tényleg kedvesnek is tűnik. Téblábolok kicsit, amíg kapok választ, de útban lenni nem nagyon akarnék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=863765#post863765][b]Molnár-Vars Tímea Magda - 2023.04.28. 20:06[/b][/url]

Az évnyitó tele volt váratlan fordulatokkal. Mire túlléphetett volna Cass felbukkanásán, arcon csapta egy kaktusz. Ha pedig a tüskék okozta sebek nem lettek volna elegek, sikerült erősen kificamítania a csuklóját, mikor ráesett egy gyomok alkotta csomóban. Csak remélni meri, hogy el nem tört. Esés közben az oldalát is beverte és felhorzsolta a könyökét, ám ezek olyan sérülések, amiket bármelyik erdei futás alkalmával is szerezhetett volna.
Cassius mellett csoszog a folyosón, balljával a jobb csuklóját szorítva, ösztönös reakcióként a fájdalomra. Nem néz a fiúra, csak fáradt arccal ballag mellette. Valahol örül, hogy nincs most egyedül - annak meg mégjobban, hogy nem Zselyke van vele - de olyan régen nem látták egymást a navinéssel. Nem egy megfelelő helyzet újra találkozni. Főleg, hogy azt hitte, nem látják többet egymást.
A gyengélkedőhöz érve torpan meg, remélve, hogy a káoszban minél előbb rátalál egy gyógyító. Beljebb is lépne, de egy rémült diáktársa meglöki, amire Timinek ezúttal csak egy gyilkos tekintet a válasza. Közvetlenül azután, hogy hangosan felszisszen a csuklóját ért ütéstől.