36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2021. május 29. 21:01 | Link

Somogyi
Az éjszaka folyamán


Az utóbbi időben túlhajszoltam magam. Mióta Fenyvessy rájött, hogy ismét beiratkoztam egy szakra, még szorosabban próbál fogni, én pedig annál jobban akarok menekülni előle. Bevallom, azt hittem sokkal hamarabb le fogok bukni, így viszont már ő sem engedheti meg magának, hogy szabotálja. Feltűnő lenne, kérdéseket vetne fel és annak a rohadéknak nincs mása, mint a makulátlannak tűnő hírneve. Viszont lehet, hogy megnyertem egy csatát, de minden alkalommal elvesztek már egy másikat, mikor abban a palotának nevezett rohadt börtönben kell eltöltenem az időt.
Két napja hanyagolom a prefektusi feladataim, órákat is mulasztottam, amire nem vagyok épp büszke. Ahogy ő se, úgy én se engedhetem meg a kérdéseket, mert ha másnak nem is, nekem számolnom kell a következményekkel. Holnap este pedig ismét visza kell mennem hozzá és jelenleg nem fog úgy az agyam, hogy megfelelő kifogást találjak a kimaradásra. Még egy csatát vesztettem.
A folyosók már kihaltak, csak a lámpások silány fénye világítja meg őket, miközben szinte csak vánszorogva haladok a cél felé. Minden lélegzetvétel fáj, lépteim bizonytalanok és megállás nélkül ráz a hideg. Idejét nem tudom megmondani, hogy mikor aludtam utoljára ki magam, amiről a szemem alatti karikák tanúskodnak. Arra se volt erőm, hogy legalább ennek a nyomait elrejtsem.
Bevallom, ideges vagyok. Mióta a gyűrű az ujjamon van, illetve mióta ott kéne lennie, görcsösen kerültem a gyengélkedőt, most mégis kénytelen vagyok segítséget kérni, hogy lehetőeg sikerüljön túlélnem a következő napokat. Merlin a tanúm, sose gondoltam volna, hogy valaha Somogyi után fogok könyörögni, most mégis ezt teszem. Röhejes, hogy pont ő tudja a titkom, az pedig még inkább, hogy hajlandó vagyok bízni benne. El van cseszve az egész úgy, ahogy van.
Reszketeg lélegzetvételek közepette lépek be, tekintetem lassan végigjáratom a termen. Pár számmal nagyobb pulóverem összébb húzom magamon, ahogy meg-megrogyó térdekkel megindulok befelé, majd rogyok le az egyik ágyra, levegő után kapkodva. Előregörnyedve, a térdemre támaszkodva várok és őszintén remélem, hogy az aranyos nélkül is szerencsés leszek. Csak most az egyszer...
Hozzászólásai ebben a témában

Somogyi Viktor Domonkos
INAKTÍV


Mr. Maximalizmusné
offline
RPG hsz: 120
Összes hsz: 166
Írta: 2021. május 29. 22:45 | Link

Bogyóka


Szeretem az éjszakázást. Évközben számos tárgyból tűrhetően teljesítettem, így az óralátogatások alól felmentést kaptam, így amikor nincs órám az egyetemen, akkor tudok napközben pihenni, és Daryával is időt tölteni. Lassítottunk, és rendben vagyunk, látom, ahogy a teste is elkezdett alakulni, kevésbé aggódom miatta, de sosem fogok nem aggódni, hiszen basszus, hihetetlen, de ő az életem. Nem terveztem, hogy valaha is lesz bárki, aki ilyen hatással van rám, ő mégis az, és én imádom.
A lényeg viszont, hogy az éjszakai ügyelet többnyire nyugodt, kevés a bent fekvő, jelenleg pedig senki sincsen, vagyis, a szokásos ágyon fekszem hátul, elrejtve egészen, és olvasok. Persze, nem vagyok hülye, év elején az volt az első dolgom, hogy a szakítós ágyat betettem középre, és hátra vittem azt, amelyiken még bizonyítottan senkit sem dobtak ki. Ezt az évet szeretném sikeres záróvizsgával letudni. Éppen a legizgalmasabb rész jön, a robbanás olyan érzékletesen volt leírva, hogy szinte ott voltam, sőt, átéltem, érzem a bőrömön a forróságot, látom a testeket, oszlik a füst, és... belép valaki.
~ Óóóó hogy Merlin trottyos gatyája legyen rajtad egy napig! ~
Emelem az égre a tekintetemet, és várom, hogy megszólaljon, de mivel nem szól semmit, viszont hallom, hogy a mozgást abbahagyta, néma sóhajjal emelkedek fel, hogy felhúzva a fehér köpenyt, zsebre dugott kezekkel lépkedjek előre, és nem, nem vagyok akkora csoda, hogy a görnyedő hátából megállapítsam, hogy ki ő és mi a baja, de, amint közeledek, egyre jobban kezd egy igen nyomasztó érzés úrrá lenni rajtam, mégpedig az, hogy nálam jobb embert ma nem találhatott volna itt. Nem a képességeim, hanem a tudásom miatt, amiatt, amit én tudok, és amit feltételezem, hogy senki más nem tud.
- Boró?
A világ minden finomságával és kedvességével, lányan szólítom meg, ahogy lépek egyet óvatosan felé, és finoman megsimítom a vállát, mielőtt elé térdelnék, hogy az arcát is lássam. Sokat látott ember vagyok, de a meggyötört női arc még engem is megrendít.
- Mid fáj?
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2021. május 29. 23:21 | Link

Somogyi
Az éjszaka folyamán


Aludni akarok. Mélyen, álmok nélkül csak a kellemes ürességben lebegni és csakis akkor felébredni, mikor minden rossz elmúlik, ami most az életemet uralja. Csak pihenni, kinyújtóztatni úgy a tagjaim, hogy ne feszüljenek meg fájdalmasan, úgy, hogy a gyomrom ne szoruljon össze a másnap gondolatára. Mégis, ha lehunyom a szemem, azonnal megrohannak az áruló gondolatok, a félelem, hogy nem fogom sokáig már bírni. Talán ezért edzettem többet és többet, fittyet hányva a testem könyörgésének. Gondoltam, én naiv, hogyha lefárasztom magam, akkor tudok majd nyugodtan aludni... Szóval én most már csak annyit szeretnék, hogy végre múljon el a remegés és úgy tegyek meg két lépést, hogy ne akarjon összecsuklani alattam a térdem. Annyira nem lehet nagy kérés...
Reszketegen sóhajtok, körmeimet a bőrömnek feszítem, marásukat mégis alig érzem. Csak koncentrálni próbálok, nem elveszteni szem elől a padló egyik négyzetét, legalább addig, míg végre ideér valaki, ami most egy örökkévalóságnak tűnik. Bármennyire is figyelek, mégsem hallom meg a közeledő lépteket, így túlságosan hirtelen ér a saját nevem. Megdermedek egy pillanatra, majd lassan engedem le a kezeim és vezetem fel kékjeim Somogyira, akinek az arcát meglátva reszketeg sóhaj szakad ki belőlem.
- Merlinre és az összes letűnt varázslóra, esküszöm, sose vártam ennyire, hogy a te képedet lássam... - hangom rekedten, kiábrándítóan gyengén veszik el a térben. A cipőmet lerúgva, nehézkesen tolom feljebb magam az ágyon, hogy hanyatt dőlhessek. Egyik lábam felhúzva, másik kinyújtva pihen, míg balomat átvetem a homlokomon, úgy próbálok Somogyira koncentrálni.
- Azért vegyél vissza, ez még nem a halálos ágyam - húzom el a szám a túlzott kedvességre, ami bennem inkább szánalomként csapódik le. Ha nem érezném magam ennyire rosszul, már tuti a képébe toltam volna a pálcám. - Ráz a hideg, gyenge vagyok... valószínűleg csak megfáztam. Csak adj valamit, amitől tudok pihenni - mondom, szinte csak suttogva a szavakat, immár lehunyt szemmel. Lehet, hogy néhány tünetet kihagytam, az eredeti kérdésére se tudnék pontos választ adni; honnan tudjam, hogy emiatt, vagy épp másért érzékeny a testem pár pontja? További szavak helyett inkább csak a jobbom emelem meg kissé, hogy feltűnjön neki a karkötőm. Pláne most nem kéne még egy allergiás baleset...
Utoljára módosította:Ombozi Boróka, 2021. május 30. 19:11
Hozzászólásai ebben a témában

Somogyi Viktor Domonkos
INAKTÍV


Mr. Maximalizmusné
offline
RPG hsz: 120
Összes hsz: 166
Írta: 2021. május 30. 00:39 | Link

Bogyóka


- Mondják, hogy idő kell ahhoz, hogy a nők engem akarjanak, de, ha megtörténik, többé ereszteni is képtelenek.
Felelem halvány vigyorral, hangomban vidámsággal. Amíg ő felmászik az ágyra, addig én felegyenesedve rejtem el kezeimet megint a köpeny zsebeibe. Nem bunkó vagyok, hanem tiszteletben tartom, hogy vannak olyan fogalmak a világban, mint nemi egyenjogúság meg női emancipáció. Habár meg kell jegyeznem, hogy én ezen nélkül sem gondolom azt, hogy a nő kevesebb vagy szerencsétlenebb, pusztán szeretem szeretni és segíteni a női nemet. Elég kellemetlen így, megnevelnek arra, hogy tiszteld a hölgyeket, meg arra is, hogy a húgod is lányból van, aztán hirtelen jön a pofon, hogy a-a kisfiam, nekik nem kell, hogy te tiszteld őket, az kell, hogy elfogadd, de ha meg elfogadod és nem tiszteled, akkor egy paraszt vagy, meg gyökér, szóval igazából mindent is adj meg nekik, de ettől még nem garancia, hogy te ettől még jobb leszel, nem fiam, te akkor is csak egy büdös gyökér maradsz. Van egy kép, amit imádok, és amit a szekrényem falát is díszíti - persze úgy, hogy Darya ne feltétlenül lássa meg -, igazából egy széltében kettéosztott kép. Az felsőn a nő veszekszik a férfivel, a háttér olyan már, mintha a világháborúban lennénk, valami apróság miatt, talán ledobta a földre a zokniját, vagy ilyesmi. Az alsó képen a férfi higgadtságot magára erőltetve megkérdezi a nőtől, hogy "nem tudod, hogyan karcolódott meg a kocsi oldala?", mire a nő összehúzva magát, nagy, könnyes szemekkel azt feleli: Ne ordíts velem, én csak egy nő vagyok. A világ csodálatos. Szóval nem, nem kapok oda, és nem segítek neki kényelmesebb pozíciót felvenni, majd ő megoldja. Éljen a nemi egyenlőség.
- Mondjuk ez nem is hülye ötlet. Tényleg, mi lenne, ha meghalnál? Mit a csaj, aki a koboldokkal lakott együtt, tudod, megrendezett, drámai temetés, aztán kiderül, hogy van egy Ombozi testvér még, nem is tudom, Ombozi Izabella, bár nem vagy izabellás, inkább Ombozi Szófia. Szofi. Lehetnél Szofi. Aki az elmúlt években cserediák volt, és mostanra úriasan töri a madzsart. Sosem gondoltam bele, hogy te is meghalhatsz, de valljuk be, ez nem hülyeség. Két éve olvastam az új tanárok önéletrajzát, és Farkasházy szerintem tud olyat, ami nem kimutatható, de bele tudsz halni, mármint nem rendesen, csak pár órára... napra. Pár napra, az a tuti.
Az, hogy ezen én tényleg elgondolkozok, mint opció, valószínűleg felülírja azt, hogy mennyire örül nekem, és inkább a pokolba kíván, hogy inkább valamelyik gyógyító foglalja el a helyem. Hát szívás, most már én maradok.
- Adok. Csak ahhoz kellene tudnom a többi tünetedet is.
Jegyzem meg nyugodtan, miközben lépve egyet felé, picit megmozgatom a karkötőt, hogy el tudjam olvasni, mi van ráírva. Hümmögve bólintok, hogy értettem, de azt nem sejtheti, hogy ennyivel megússza.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2021. május 30. 19:40 | Link

Somogyi
Az éjszaka folyamán


Merlinnek hála nagyon ritkán vagyok beteg és az esetek többségében akkor is teljesen önellátó maradok. Tény, hogy nálam a gyógyító bájitalok többsége ki van zárva az allergiám miatt, így lassabban regenerálódok, mint mágustársaim, de hogy ezt rajtam sose látni, az biztos. Arról nem is beszélve, hogy már több, mint egy éve viselem Fenyvessy nyomait magamon, hol jobban, hol kevésbé és ezt egyetlen egy ember tudja, ő is azért, mert elmondtam. Emelt fővel viselem a megalázásom, ezért nem sejti senki, hogy mik zajlanak a zárt ajtók mögött. Egyedül Darik mellett engedem meg magamnak, hogy kevésbé legyek erős, hagyom neki, hogy törődjön velem és ez addig így is marad, míg nem firtatja a zúzódások és egyéb nyomok eredetét. Sosem engedem meg magamnak a gyengeséget, nem engedem, hogy egy percig is bárki sajnáljon. Pontosan ezért gyűlölöm, hogy most mégis ide kellett jönnöm, hogy szükségem van másra magamon kívül... és főleg, hogy ez az ember nem lehet más, mint Somogyi. Valamit tényleg nagyon rosszul csinálhattam az életem során, hogy őt érdemlem.
- Fogd vissza magad, csődör - morgok halkan épp csak ránézve a szemem sarkából. Nehézkesen helyezkedem el közben, a lomha mozdulatok mintha minden erőt kiszipolyoznának belőlem. Már csak azt remélem, hogy nem valami mágusnyavalya döntött le a lábamról, mert akkor tényleg esélyem sincs, hogy elegendő erővel lépjem át Fenyvessy küszöbét.
Lassan, mélyeket lélegzem, ahogy végre megtalálom a megfelelő pozíciót. Szemeimet lehunyom, jobbommal átölelem magam, hogy a pulóver puha anyaga hozzám simuljon, hátha melegebb érzetet kelt. Mégis egy pillanat jut csupán a nyugalomból és csendből, mert Somogyi szóáradata kínzó erővel hasítja ketté a teret. Amúgy is sápadt arcomra fájdalmas grimasz ül ki és halkan fel is nyögök. Nehézkesen az oldalamra fekszem és lábaimat felhúzom egészen a hasamhoz, kezemet a fülemre tapasztom, várva, hogy végre befejezze, hogy végre észrevegye magát. Sokat kérek...
- Ha tovább kell hallgatnom téged, inkább a halál - hangom inkább nyöszörgés, mint bármi más. Kékjeim lassan nyitom ki és már-már esdekelve pillantok rá. Most sehol sincs a máskor erős és magabiztos nő, nem maradt más belőle, csak egy megtört lény.
- Mindenem fáj, nehéz a légzés... - mondom végül nehézkesen. Remegő kézzel nyúlok előre, hogy megfogjam az övét. Nem szorítom meg, nem is tudnám valószínűleg, épp csak a karja köré fonom ujjaim. - Csak segíts... holnap vissza kell mennem - suttogom csak, hátha úgy kevésbé lesz igaz. Mégis már-már görcsösen számolom a még hátralévő órákat, perceket...
Hozzászólásai ebben a témában

Somogyi Viktor Domonkos
INAKTÍV


Mr. Maximalizmusné
offline
RPG hsz: 120
Összes hsz: 166
Írta: 2021. június 5. 08:21 | Link

Bogyóka


Mindig fel tud dobni ez a lány, csak amellett, hogy feldob, egy ideje furcsa aggodalmam is van iránta. Hivatalos, Kazanova teljesen tönkretett. Hol van az én nemtörődömségem? Hol a nem meghatódásom? Sehol. Vége. Helyette van ez, a tény, hogy én Daryát szeretem, és Borókáért aggódom. Micsoda perverz őrület ez?
- Vissza kell, de vissza is akarsz?
Teszem fel a kérdést, de látom rajta, hogy szenved, ezért természetesen nem csak álldogálok ott, nézve, hogy akkor vajon a hely atmoszférájától helyre jön-e, mint azok a gyerekek, akik nagydolgozatok előtt esnek be, majd hirtelen javulás áll be a kis szervezetükbe, ahogy közeledik a kicsengetés. A ravaszabbak legalább két órát lógnak.
Miközben a választ várom, és nagyon remélem, hogy a válasza során nem ábrándít ki, összenézek pár bájitalt, amik segíthetnek javulni. Továbbra is tartom, hogy meg kéne ölni a fickót, nem szándékosan, csak véletlenül, de semmiképpen sem úgy, hogy akárcsak a gyanú is felmerüljön, hogy Boróka volt. Továbbra is gusztustalannak tartom a tényt, hogy emberek kiárusítják a gyerekeiket, és bár mind a két fél ki van, láthatóan a női nem képviselői szívják meg jobban. Ritka eset az, amikor arról cikkeznek, hogy férjét bántalmazta az asszony. Nem mondom, hogy nincs ilyen, csak, hogy ritka.
- A mandragóra elég nagy szívás, de megoldjuk, viszont bent kell maradnod éjszakára, mert nagyon sok nem kellemes mellékhatás lesz, és jobb, ha figyelő és hozzáértő szemek figyelnek. Gondolom a sebeid inkább maradjanak, mert, ha eltüntetem őket, akkor oka lenne feltételezni, hogy eldicsekedtél valakinek arról, hogy mit csinál.
Én tartom a szám, még Daryának se mondtam egy szót se. Boróka az, akin gyakorolhatom az orvosi titoktartást, és szerintem jól csinálom, mivel az átlagos pillanatokban semlegesen tekintek rá, sőt, néha levegőnek is nézem. De itt csak ketten vagyunk, és valamiért az a furcsa látvány jelenik meg előttem, hogy ha egyszer összeházasodunk, akkor Ombozi meg Angyal minimum koszorúslányok lesznek, és ahhoz célszerű lenne a jó viszony is, meg az életben maradás is.
- Gondolkoztál azon, amit a múltkor mondtam?
Teszem fel a kérdést már-már zavarban, csendesen, hiszen, ahogy megfogja a kezem átjár az elgyengülés. Ez amúgy ezer százalékban Darya hibája, mert teljesen átmentem érzékeny puhakukiba miatta. Mégsem húzom el a kezem, sőt lépek egyet felé, hogy kényelmesebb legyen neki, és finom mozdulatokkal, óvón simítok párat a kézfején. Perverz gondolat, hogy mondjuk baja lesz, Darya meg róla nevezi el majd a lányunkat. Az ilyen esetek nem kellemesek, még ha gesztus értékűek is.
- Ne nevess ki, de furcsa vágyat érzek arra, hogy óvjalak.
Utoljára módosította:Somogyi Viktor Domonkos, 2021. június 5. 08:24
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2021. június 7. 19:32 | Link

Somogyi
Az éjszaka folyamán


Ahogy lehunyom a szemem, az utolsó alkalom lebben fel kékjeim előtt, mikor itt jártam. Már több éve volt, pontosat nem is tudnék mondani. Emlékszem, ahogy berontottam, vérző kézzel és ordítozva követeltem az ellátásom. Az aranyos hiánya agresszívvá tett, Payne mégis képes volt kezelni engem - attól függetlenül, hogy majdnem megölt. Őszintén, szeretnék visszamenni azokba az időkbe, mikor a legnagyobb gondom az volt, hogy széttört egy üvegcse az ujjaim között. Mikor még a szerencse rabja voltam, de mégis, én alakítottam azt. Most, mikor már a hátam mögött tudhatom a függőségem, elvették a szabadságom, holott hatalmas küzdelmmel vívtam ki azt saját magammal szemben. Mára szinte semmim se maradt. Az életem Fenyvessy kezében van, a pyromágiám, az, amivel teljesen önmagammá válhattam, kialudt és csak Merlin tudja, hogy valaha visszatér-e még. A régi életemet akarom...
- Hát persze... alig várom, hogy egy rossz szó miatt ismét belém verje, hogy hogyan kéne viselkednem... - nehézkesen, ám szarkazmustól csöpögő hangon ejtem ki a szavakat. Ennyi ésszel fogalmam sincs, hogy hogyan lehet belőle gyógyító. - Legyen mazochista az, akinek házimanó az apja - fejezem be végül a morgást. Hiába érzem magam nagyon rosszul, a tüdőm ég minden egyes lélegzetvételnél, mégse vagyok képes ellenállni annak, hogy kifejtsem a véleményem.
Lassan nyitom ki a szemem, kissé erőlködve követem Somogyi mozdulatait. Még mindig szkeptikus vagyok, hogy jó kezekben vagyok-e, de nincs más választásom, mint bízni benne. Nézem őt és lassan beúszik Kazanova képe mellé. Komolyan a pofám leszakad, hogy visszament hozzá. Mondjuk tény, hogy egy fokkal kellemesebb társaságnak bizonyul így Somogyi, hogy ismét ebben a gusztustalan rózsaszín felhőben úszik, mint mikor én magam terveztem már kihajítani az ablakon, de... de. Hiába nem rólam van szó, a szerelem gondolatától még így is viszolygok. De Kazanova boldognak tűnik...
- Szóval néha használod az eszed is... - krákogom magam elé, majd szusszanok egyet. - Csak azzal foglalkozz, amiért jöttem... És maradok, de szólj, mielőtt megjelenne Strakhova vagy Rentai. Nincs szükségem felesleges pletykákra - mondat közben meg-megakadok, de még így is ellentmondást nem tűrő a hangom. Tekintetemmel nem engedem el Somogyit még pár pillanatig, majd egy reszketeg sóhajjal hunyom le szemeim, hogy legalább gondolatban felkészülhessek egy csodás álmatlan éjszakára, egy csodás társaságban...
- Nem leszek gyilkos - vágom rá azonnal. Viszont, mivel tudtam, hogy pontosan miről beszél, talán túlontúl egyértelmű lehet, hogy párszor eszembe jutott az őrült ötlete. Sosem tennék ilyet, lehetek bármennyire is rossz ember mások szemében. Az ilyesmi mindig utolérik az embert. Legyen bármennyire is kilátástalan a helyzetem, addig nem fogok süllyedni, hogy bemocskoljam a kezem.
- Ha nem lennék ennyire szarul, most tuti megint pofán vágnálak - mondom halkan, de meglepő módon ajkaim mintha mosolyra húzódnának. Kékjeim a kezeinkre fókuszálnak és próbálom eldönteni, hogy miért is nem húzom vissza magam mellé. - De ma este megteheted... - suttogom csupán, miközben lehunyom szemeim, mert egy kicsit elhiszem, hogy biztonságban vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában

Somogyi Viktor Domonkos
INAKTÍV


Mr. Maximalizmusné
offline
RPG hsz: 120
Összes hsz: 166
Írta: 2021. június 19. 08:47 | Link

Bogyóka


Illetlen, tudom, és szörnyen morbid is, mégis, egy halvány mosoly kúszik az ajkaimra, ahogy megszólal, és egyszerűen hihetetlennek tartom, hogy egy ilyen pillanatban is ellenkeznie kell velem. Szinte látom a lelki szemeim előtt, ahogy évtizedek múltán egy asztalnál ülünk a kertben, és ő a hozzá illő csípősséggel jegyzi meg a dolgokat, úgy, hogy a komoly pillanatokban is tesz egy-egy olyan megjegyzést, amitől oda nem illő reakciót vált ki belőlem. Ezt teszi a szerelem? Hirtelen elkezdünk szentimentálisak lenni, és vágyni a jövőt, sok évtized múltán megtörténő eseményeket. Mármint, nem biztos, hogy megtörténnek, csak én reménykedem bennük, ami furcsa, hiszen korábban nem tettem ilyet. Régebben szerettem a mának élni. Egy biztos csak, ahogy régen is, most is hiszem, hogy egy nap a nők okozzák majd a vesztem. Csak már másképp.
- Az enyém kalauz, kár, pedig egy jó kis mazochizmus sosem rossz.
Pofátlan vigyort villantok, mert rendben, szarul néz ki, és aggódom is, de ő Boróka, aki tudom, hogy nem tűri jól a gyengeséget, meg a gyengédséget, és valahol mélyen, azt hiszem, meg akarok felelni neki. Darya barátnője, és jó lenne, ha nem gondolna annyira gáznak, ha mondjuk, nem is az, hogy elismerné, hogy jól járt velem, csak nem tenne megjegyzéseket. Arra ott van Odett, aki akkor is beszél, amikor baromira nem kéri senki, és ha mégis csendbe tud maradni, akkor az arcára van írva minden, ami extrán bosszantóvá tudja tenni az egészet.
- Szoktam, bár ritkán, mert félek, hogy megfájdul. Kényelmesebb a farkammal gondolkozni.
Kényelmesebb volt, tényleg, és ezt nem fogom tagadni, vagy úgy csinálni, mint, akinek nem jött be az az élet. Még a végén nekiállok egyfelvonásos drámákat írni, amikben a testemre, vagy éppen a nőkre fogom majd a dolgot. Nem. Azt az életmódot én választottam, és jó kis élet volt, szerettem, de megtaláltam a társam, akiért hajlandó vagyok a vért fent és nem lett tartani, és aki miatt furcsa, de szeretnék számos társadalmi elvárásnak megfelelni.
- Én nem mondtam, hogy gyilkosnak kéne lenned. Ha jól emlékszem, egyszer se mondtam azt, csináld.
Ennyit arról, hogby szeretnék a társadalmi elvárásoknak megfelelni. Én simán tudok embert ölni, mert megtanították, hogyan kell, és azt is, hogy hogyan akadályozzuk meg, mert hát egyértelmű, hogy mi nem csinálunk olyat, amit megtanítottak nekünk, mert mi, akik a gyógyításra esküdtünk fel...igazából nem. Az emberéletekre esküdtünk fel.
- Örülnék neki, ha ott tartanánk, hogy pofon vágsz, de ezt most egy picit el kell halasztanunk. Hozok neked még pár bájitalt, hogy kipihenhesd magad, aztán, ha van kedved, elszívhatunk egy cigit.
Még kacsintok is egyet, és furcsamód olyan nehéz elengedni a kezét, de meg kell tennem, el kell indulnom, ha azt akarom, hogy jobban legyen. Nem szeretném ahhoz a férfihoz visszaengedni, de tudom, hogy muszáj.
- Mesélhetnél nekem erről az aranyvérű kiházasításról. Nagyjából tudom a menetét, de még egy aranyvérűt sem kérdeztem meg, hogy ez hogyan megy.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2021. június 24. 15:26 | Link

Somogyi
Az éjszaka folyamán


Fáradt vagyok. Mind testileg, mind lelkileg belefáradtam az utóbbi hónapokba. Egyre nagyobb gyomorgörccsel lépem át Fenyvessy küszöbét, egyre nagyobb undort kell legyűrnöm és mosolyt erőltetnem az arcomra vele szemben. Nem akarom azt. Legszívesebben menekülnék, sosem néznék vissza, hiszen már nincs itt senki, aki maradásra késztetne. Se a szüleim, akik eladtak, ki tudja miért. Se a testvéreim, akik nem veszik észre a mosoly mögötti valóságot vagy egyszerűen csak nem érdekli őket, mert miért is avatkoznának bele más dolgába? Se barátok, mert az a néhány is, akikkel rendelkezem, tökéletesen megvan nélkülem is. Egyedül talán Darik miatt fontolnám meg, az egyetlen személy miatt, aki végett még egyáltalán élőnek érzem magam. Menekülnék... ha tudnám, hogy Fenyvessy nem akadna a nyomomra. Vajon van még kiút?
Fáradt vagyok. Fáj mindenem, ráz a hideg, alig kapok levegőt. Egy részem könyörögne Somogyinak, hogy segítsen, bárhogy, bármilyen eszközzel, hogy elmúljon mindez. Kérlelném, hogy bújtasson el vagy csináljon bármit, amivel szabaddá válhatok ismét. Mégsem teszem. Magam elé tartom még most is az álarcom és ahelyett, hogy megköszönném, még most is oda-odacsípek. Bár tudnám miért vagyok még mindig ennyire makacs.
- Egy állat vagy, Somogyi... és a legfelháborítóbb, hogy erre büszke is vagy - mondom halkan, reszelős hangon. Lehunyt szemmel, reszketegen fújom ki a levegőt. Suta mozdulatokkal rángatom ki magam alól a takarót, hogy magamra teríthessem, hátha alább hagy tőle a testem remegése.
Nem akarok, mégis minden szavára figyelek, mintha csak abba kapaszkodnék. Mintha szükségem lenne valamire, ami itt tart, a jelenben, ott, ahol elméletileg biztonságban vagyok. Megjegyzését hallva akaratlan kezdek nevetni, de ahogy levegőt vennék, nevetésem szűnni nem akaró köhögésbe csap át. Feltornázom magam ülőhelyzetbe, görnyedt háttal próbálok erőt venni magamon és abbahagyni a már-már fuldoklásszerű állapotot, de mintha már a testem is ellenem dolgozna. Nem tudom mennyi idő telik el, nem érzékelem annak múlását, mire végre csillapodik az inger és szuszogva hanyatlok vissza az ágyra. Még, hogy biztonságban... már le se tagadhatja, hogy ki akar nyírni.
- Másból se... csinálok azt - suttogom erőtlenül, majd ráemelem a tekintetem. Egy darabig csak csendben nézem a ténykedését, próbálom értelmezni a mondatait, cselekedeteit, de hiába. - Ugyan  miért akarnál pont te... pont nekem segíteni? - hangom karcos, de élesen hasítja a levegőt. Tényleg tudni akarom. Sosem voltunk jóban, ha képes leszek elviselni, az csakis Kazi miatt lesz, ahogy valószínűleg fordítva is. Akkor miért vetemedne erre? Nincsenek hősök, akkor Somogyi miért akarná magára aggatni ezt a hazug címkét?
- Úgy, hogy kurvára nincs beelszólásod... a szülők megegyeznek a fejed felett. Többnyire a pénz miatt. Az üzlet miatt. A házasság mindenkinek előnyös, csak azoknak nem, akiket az oltár elé állítanak - a szavak szaggatottan, de indulatosan hagyják el ajkaimat. A sors iróniája, hogy én kértem. Én kértem az apám, hogyha majd készen állok, ő találjon nekem férjet és ő biztosított, hogy az én döntésem lesz a végső... végül csak döntést nem kaptam.
Hozzászólásai ebben a témában

Somogyi Viktor Domonkos
INAKTÍV


Mr. Maximalizmusné
offline
RPG hsz: 120
Összes hsz: 166
Írta: 2021. július 3. 19:36 | Link

Bogyóka


#mocskos_a_szám
Utoljára módosította:Somogyi Viktor Domonkos, 2021. július 3. 21:50
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2021. július 10. 15:21 | Link

Somogyi
Az éjszaka folyamán


Semmi kedvem a hülyeségeihez és bánatomra minden, ami elhagyja a száját, bődületesen nagy ostobaság. Se türelmem, se lélekjelenlétem nincs ahhoz, hogy kibogozzam a zagyvaságok közötti értelmet. Értem, hogy mire megy ki a játék, valahol még talán értékelném is, ha mondjuk egy fokkal kevésbé irritálóan tenné - legalábbis nagyon remélem, hogy direkt csinálja és nem tényleg teljesen sültbolond. Eddig megadtam neki a lehetőséget, igaz, egyikkel se tudott élni igazán. Ha végül kiderül az utóbbi, akkor biztosan józan észt fogok Kaziba verni és nem fogom visszafogni magam. De még megadom az esélyt Somogyinak. Beismerem vagy sem, tartozom neki legalább ennyivel. Frusztráló.
Kékjeimet lehunyom vigyora láttán. Bőven elég volt ennyi kézzel tapintható önteltség egy estére. Míg belőle árad, az egójának bűze marja az ember orrát, addig bennem épp csak pislákol az önbizalmam régi fénye. Már nagyon rég nem vagyok önmagam és amíg Fenyvessy markában vagyok, nem is lehetek az. Hiába próbálkozom, egy laza mozdulattal söpör el minden számára zavaró tényezőt, amit elé állítok. Merlinre, tudni akarom, hogy van-e bármi, ami gátat szabhat ámokfutásának. Tudni akarom és azonnal megcselekedni.
- Csikóhal - kékjeim emelem rá ismét, ahogy hangot adok hitetlenségemnek. Zagyválása kizökkent a gondolataim mocsarából és jótékonyan a jelenben tart. Egyre nehezebbé teszi, hogy elhiggyem, hogy szorult némi ész is a fene nagy koponyájába és az önteltsége nem szorított ki minden mást belőle. Lehetséges, hogy már csak a légüres térrel nézek farkasszemet? - Ha az elméletedet bármikor gyakorlatba akarnád fektetni, tudod hol találsz… A legtompább és legrozsdásabb fűrészt fogom használni - akadozva, gyenge hangon biztosítom segítőkészségemről, hogy a végére halvány mosoly költözzön sápadt arcomra. Azért biztató, hogy a csípősségemet még a fizikai gyengeség sem képes enyhíteni.
- Komolyan kérdeztem - mondom immár ismét komolyan, kékjeim az övéibe fúrva, bár képtelen vagyok sokáig rá koncentrálni. Az utasításra reszketegen sóhajtok, majd zokszó nélkül teszek neki eleget. Lehunyt szemmel ízlelem a bájitalokat, némelyik után megrándul az orrom, ahogy ellenállok a fintorgásnak. Ahogy eltávolodik, szinte azonnal nyelek egyet és érzem is nyelvem zsibbadását. Nehézkes mozdulatokkal emelem kézfejem a számhoz, hogy letöröljem, majd csak csukott szemmel hallgatom Somogyit és a válaszom érlelgetem, míg alábbhagy a kellemetlen érzés. Az kéne még ma estére, hogy elharapjam a nyelvem is.
- Álomvilágban élsz - vezetem fel fújtatva a tényeket. - Ez nem csak a pénzről szól. A befolyás, a hatalom az, ami mérvadóbb. Ha meg is tenném és számomra előnyösebb házasságot kötnék, de nem értene az iparághoz, amit a családom képvisel, csak a haragot szítanám - lassan, megfontoltan beszélek, olykor szüneteket hagyva, hogy levegőhöz is jussak. Nyelek egyet, majd sokkal halkabban folytatom, miközben kékjeim őt kutatják. - De már amúgy se tehetném. Zsarol mindennel, ami fontos számomra. És nála megvan mind a befolyás, mind a hatalom hozzá - keserű mosolyra húzódnak ajkaim. Be kell lássam, hogy elvesztem.
Hozzászólásai ebben a témában

Somogyi Viktor Domonkos
INAKTÍV


Mr. Maximalizmusné
offline
RPG hsz: 120
Összes hsz: 166
Írta: 2021. július 11. 10:31 | Link

Bogyóka


- Ha a gyakorlat szóba jönne, biztos vagyok benne, hogy téged keresnélek meg, mert fontosnak tartom, hogy élvezetet nyújtsak másoknak.
Jó, már nem. Vagyis, nem úgy, ahogy ő gondolja. Azok az idők elmúltak, éa a fene egye meg, egyszerűen képtelen vagyok Daryán kívül gondolkozni. Nekem csak ő van, csak ő kell, csak vele látom az élet értelmét, de ha elhagy, ha újra véget ér, akkor nem tudom, hogy mit kezdek majd az életemmel. Annyira egész most, így, vele. Annyira, hogy mindegy, hogy merre is sodor minket az élet, szépen bele tudunk simulni egymás életébe. Megvolt a mélypont, most a magaslatokba törünk, de tudom, hogy a boldog békeidők csak ideig-óráig igazi békeidők, viszont erősebbek vagyunk, sokkal, és ez tudom, hogy nekünk kedvez majd.
- Nem tudom, Boróka, hogy miért. Egyszerűen, van benned valami. Egy kismadár. Amikor gyerek voltam, és fészekből kiesett kismadarat mentettem meg először. Napokig etettem, itattam, gondoztam. Végül teljesen felépült, és elrepült, de minden évben, ugyanakkor, egy kismadár jelent meg a faágon, ott, ahol utoljára láttam őt. Később több is jött. Mintha elhozta volna a családját bemutatni. Akkor döntöttem el, hogy orvos leszek, amikor őt megtaláltam. Azt mondtam, ha sikerül, ez az utam. A madárra emlékeztetsz. Egy fészekből kiesett, de küzdő szellemre.
Ellőhetem volna azt, hogy Darya barátnője, hát mi mást tehetnék, mégsem tettem, mert tudom, hogy ha ezt most nem mondom el, akkor többet nem lesz rá lehetőségem. Meg aztán, most kénytelen csendben maradni, így nem tud azonnal éles riposzttal megjutalmazni.
- És nincs a nagy aranyvérű banzájokon egy olyan férfiember sem, aki megvenne? Aki odaállna ez elé a barom elé, és azt mondaná, hogy fizetek neked is, ha nekem adod a lányt. Valaki, aki éppen csak annyira ért ehhez az egészhez, hogy azt mondja a családod, hogy legyen? Kár, hogy nem vagyok aranyvérű, mert elvettelek volna, legalább az irányvonal jó.
Nekem nem lenne gond, és szerintem Darya-nak sem. Nyilván nem érnénk egymáshoz, mert azért na, ő mégiscsak Boróka, de ha nem vernék szét, az mondjuk lehet, hogy nagy előny lenne.
- Még mindig nem beszéltél a bátyáddal?
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet