A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

Hát, ez pech. Örvénnyel ma ezt alaposan elhibázták, intézett magának egy lábtörést, ha minden igaz. Nem tudott ráállni, így a gyengélkedőre az egyik társa hozott fel, majd anyját, aki amúgy az edzője, meg kell nyugtatnia, ő meg jelenleg Örvényt próbálta csitítani. Eddig még nem történt ilyen, biztos csak elbambulhatott, de így még ekkorát nem esett akadályugrás alatt. Gyakorlott lovas vagyok, mi a franc van velem?
 – Oké, le lehet rakni, a másik lábam még jó! – kérte azt az MT társát, aki dettó gyakorolni jött, csak közben ezt a kis elsősegély-akciót is végrehajtotta, hogy felcipelte a gyengélkedőre.
 – Ha eltört a lábad, akkor egy frászt, Törpicsek, mindjárt jövök, szólok a professzornak – csóválta a fejét, mielőtt lerakta volna egy ágyra a helyiségben.
– Strakhova professzor! – ebben már csak az az irónia is befigyelt, hogy a gyógyító az egyik tanára, a Gemmológia tanárnő. Ügyes vagyok, mondhatom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=829695#post829695][b]Molnár Zselyke - 2021.04.16. 21:57[/b][/url]

Hát, ez pech. Örvénnyel ma ezt alaposan elhibázták, intézett magának egy lábtörést, ha minden igaz. Nem tudott ráállni, így a gyengélkedőre az egyik társa hozott fel, majd anyját, aki amúgy az edzője, meg kell nyugtatnia, ő meg jelenleg Örvényt próbálta csitítani. Eddig még nem történt ilyen, biztos csak elbambulhatott, de így még ekkorát nem esett akadályugrás alatt. Gyakorlott lovas vagyok, mi a franc van velem?
 – Oké, le lehet rakni, a másik lábam még jó! – kérte azt az MT társát, aki dettó gyakorolni jött, csak közben ezt a kis elsősegély-akciót is végrehajtotta, hogy felcipelte a gyengélkedőre.
 – Ha eltört a lábad, akkor egy frászt, Törpicsek, mindjárt jövök, szólok a professzornak – csóválta a fejét, mielőtt lerakta volna egy ágyra a helyiségben.
– Strakhova professzor! – ebben már csak az az irónia is befigyelt, hogy a gyógyító az egyik tanára, a Gemmológia tanárnő. Ügyes vagyok, mondhatom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=829750#post829750][b]Anastasia Strakhova - 2021.04.17. 20:44[/b][/url]

Kezemben tartom és kékjeimet nem tudom levenni róla. Apró bőrbe kötött könyvecske lett. Arany színnel rányomva a cím: Lithocordiológia - Gondolatok egy kőszívből. Minden benne van ebben a kifejezésben, amiről a kötetecske szól. Boldog vagyok, hogy sikerült végre kiadni és a kezemben tarthatom. Ahogy belelapozok orromba kúszik a frissen nyomtatott lapok jellegzetes illata. Egy naplóbejegyzésnél ütöm fel, ahol arról a napról ír, amikor elment táncolni majdani férjével. Mennyire más ez mint a vége felé lévő sorok. Ezekből még az izgatottság, a várakozás és a romantikára szomjazás árad. Mintha csak magamat olvasnám, ha vezetnék ilyen emlékgyűjteményt. Már épp belemerülnék a szavakba, amikor meghallom, hogy valaki hív engem. - Megyek! - kiáltok ki az orvosi szobából és magamra kanyarítom fehér taláromat - Mi az orvosi vészhelyzet? - kérdezem érdeklődve, ahogy szembe találkozok az elém siető diákkal. Biztosan nem vele van gond. Nem néz ki betegnek. Inkább kissé feszült és kimerült így ránézésre. - Nem neked van valami panaszod, igaz? - kérdezek azért rá a biztonság kedvéért. Sosem lehet tudni mire képes az adrenalin, például egy baleset után. Közben, amennyiben el is indul valamerre, úgy természetesen felveszem vele a lépést és követem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=829780#post829780][b]Molnár Zselyke - 2021.04.18. 12:39[/b][/url]

A napja ennél rosszabb már aligha lehetne. A lábát nem tudta mozgatni, ha csak eg picit megtette, már fájt, de azért önmagát nem diagnosztizálta volna. És ha csak egy sima ficam? Ebben reménykedett Zselyke, az még hamarabb helyre jön, nem kell annyit a gyengélkedőn vacakolnia.
Sportos ember lévén nem nagyon szerette a megkötöttséget, arról nem beszélve, hogy így jó darabig lemondhatott az edzésekről, és ez pech, a tavaszi szezonban.
- Lovasbaleset, valószínű törött láb, de a diagnosztikát magára bíznánk – felelte a kísérője, az az idősebb diák, aki szintén ott volt, amikor akkorát zakózott az egyik akadálynál. – Ott van!
Mutatott a foglalt ágy felé a mestertanonc, Zselyke pedig integetett a gyógyítónak. – Elnézést a kis plusz munkáért, elfelejtettem, hogy az akadályugrásnál a lovat is vigyem magammal.
Próbált viccelődni, hogy kicsit enyhítsen saját belső feszültségén.
Hogy fogok így órára járni? Meg úgy egyáltalán, egy ilyen hatalmas kastélyban közlekedni…
Ezernyi hasonló jellegű kérdés keringett elméjében, miközben a diáktárs csatlakozott hozzá.
- Nyugi, te most a pihenéssel és a gyógyulással foglalkozz! – nyugtatta a másik.
- Aha, meg a leckével. Nem parázok feleslegesen, majd ráérek pánikolni, ha többet tudunk – kacsintott.
- Jó, ha már a humorod helyén, akkor nagy baj tényleg nem lehet. Na, nekem még lesz egy órám, én ellibbenek, de jelzek a házvezetőidnek. Eridon, ugye? – kérdezett vissza a lány.
- Az.
- Akkor jól emlékeztem, kösz a megerősítést. Professzor, magukra is hagyom akkor önöket – Azzal a hős segítő már le is lépett, míg Zselyke ott maradt a balesete eredményével és a gyógyítóval.
- Ne kíméljen, meddig kell bent maradnom? – legalább akkor tud előre szervezni valahogy, hogy ne legyen akkora lemaradása.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=831178#post831178][b]Anastasia Strakhova - 2021.05.09. 21:02[/b][/url]

Megkaptam a választ a diáktól, egy rövid helyzetjelentés formájában. Sőt még egy rögtönzött ténymegállapítást is adott. De azt mondta, út közben, hogy rám hagyja a diagnosztizálást. Ez kedves tőle. Tényleg. Igazán kedves. Belefutottam már pár önjelölt gyógyítóba, az ide tévedők között. Szóval már meg sem lepődöm. Valójában lassan semmin sem, ami azt illeti. Leány anyák, öngyilkossági kísérlet, pirománia, konyhai baleset, túladagolt szerelmi bájitalok, alkohol és nikotin mérgezés, kábító és bódító szerek miatti dührohamok. Volt már pályafutásom során mindenhez szerencsém. Pont az utóbbiak miatt kellett a kivonulásból az irányításba váltanom annak idején. Egy törött láb kismiska lesz. -  Legközelebb biztosan nem felejted majd el - mosolygok a lány humorizálásán és megvárom míg befejezik a tirádát kísérőjével és az végül távozik. Magunkra maradva pálcám elhúzom a lába felett mire ketté hasad az azt fedő nadrág szövete. - Ez nem szép - ingatom fejem és magamhoz igézek egy kis üvegcsét a nem messze lévő ellátó kocsiról - Ezt idd meg. Azonnal ható érzéstelenítő - adom át a lánynak, majd miután felhajtott a tartalmát magamban hatvanig számolok. - Most meg foglak vizsgálni és ha szükséges helyre igazítom a csontot és ezután kapni fogsz egy gipszet, egy üveg pótcsont rapiddal. Ma éjjel és holnap itt kell maradnod és ezalatt meginnod. A gipsz pedig ezután két hétig rajtad kell, hogy maradjon, amihez meg mankót kapsz, hogy ezalatt is be tudj járni órákra - magyarázom, hogy amint befejeztem megtegyem azt amiről beszéltem. Finoman megfogom a lábát és végig tapintom. Ebből ő már szinte elvben alig érez valamit. Maximum enyhe nyomást és a törés konkrét pontján kellemetlen, rövid szúrást, de fájdalmat semmiképp. Ismét pálcámat hívom segítségül és helyére igazítom a csontot, amit megint tapintással és bűbájjal ellenőrzöm, hogy biztosan tökéletesen a helyén van-e és semmi nemű eltolódás ne legyen. Mert ha rosszul forr össze, azt nehezebb korrigálni, bár persze nem lehetetlen. Ezután újabb bűbájt vetek a végtagra, mire a gipszes pólya és egy tál lebben mellénk és "láthatatlan kezek" végzik el a piszkos munkát. Ellenőrzöm pár mozdulattal a szorosság mértékét, nehogy túl szoros vagy épp ellenkezőleg, túl laza legyen, majd egy szárító igézettel véglegesítem a művet, ami fehérre színeződik és teljesen  megkeményedik. - Kész is van. Mindjárt hozom a csont növesztőt és egy poharat. Addig pihenj - mosolygok biztatóan a lánykára, majd elmegyek az orvosi szoba felé, hogy néhány perc múlva az ígért két dologgal térjek vissza hozzá. Az üveget kibontom és kiöntöm az első adag italt, majd bátorító pillantással felé nyújtom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=834455#post834455][b]Molnár Zselyke - 2021.07.17. 22:20[/b][/url]

A baleset megtörtént, ezen nincs mit szépíteni, szerencsére hamar kapott segítséget, és a diáktársa még biztosította is arról, hogy nem lesz gond az órával és a leckékkel, segít neki pótolni a lemaradást erre a napra.
 - Elnézést, más, aki látja a balesetet, néha jobban megrémül, mint aki átéli – mosolygott a tanárnőre. Tényleg nem szép látvány, amit produkált az eséssel, még ő is fintorogva nézett oda. Aucs.
A felé nyújtott löttyöt kissé bizalmatlanul szemlélte, tekintve, hogy eddig nem igen volt szüksége mágikus gyógyászati módszerek igénybevételére, de egy sanszot adhat neki. Egyszer élünk, a tanárnő csak nem akarna kinyírni, nem szoktam rendetlenkedni az óráján. –
gondolta Zselyke, félig-meddig humorizálva. Az ital valami elképesztően gusztustalan volt, véleménye szerint, de valamit valamiért.
- Milyen dózisban fogyasszam? – kérdezte, félrefordított fejjel, csak ne kelljen néznie a csont-igazítási műveletet.
Szinte zene füleinek, hogy bejárhat órára, akár két nap után is, mankóval nem lesz nagy gond, elvégre a mágia világában élt lassan egy-két éve, kezdett hozzászokni a furcsaságokhoz.
 - Wow. Semmit nem éreztem ebből, ez sokkal hatékonyabb a mugli verziónál – adott hangot meglepettségének. A gipsz is kényelmesen igazodott hozzá, aztán következett a csontforrasztó. Jujj. Első körben majdnem kiköpte, de a tanárnő bátorítására legyűrte az undorát. – Nem akarom megbántani, de ennek a főzetnek kegyetlenül pocsék íze van.
Szeretett volna legalább fogat mosni, vagy valamit, hogy elvigye a csontforrasztó aromáját.
- Tanárnő, jut eszembe... ez le lesz valahogy igazolva? Vagy ez hogy működik itt? Bocsánat, mugli születésű vagyok, és egyetlen boszorkány a családban, szinte minden pillanat a mágiával kapcsolatban egy kész újabb meglepetéstár – érdeklődött, kissé azért bágyadtan, látszott rajta, hogy hamarosan elnyomja az álom a fáradtságtól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=836276#post836276][b]Anastasia Strakhova - 2021.08.28. 22:38[/b][/url]

Mindenről tájékoztattam. Minden kérdésére válaszoltam. Magamban ugyan együtt éreztem vele, mégis jót derültem a cserfes megjegyzésein. Igen a csontnövesztőnek nincs jó íze, ezzel még egyet is értettem és meg is mondtam neki, hogy igaza van, teljes mértékben. Nem tudom, hogy az alap természete ilyen-e vagy csak a fájdalomcsillapító főzet és a sérülés adta adrenalin löket tette-e ilyen beszédessé, minden esetre nagyon jól eltársalogtam vele. Az óráimról ismerem is őt, most, hogy jobban megnézem. Ott is mindig rendesen viselkedik és nincs vele baj sosem. A fiatal korban elkezdett sport ad egy bizonyos plusz fegyelmezettséget a gyerekeknek, az már biztos. Könnyebben lehet őket kezelni és mentalitásukon is meglátszik. - Ha bármi kérdésed lenne a gyógyulás ideje alatt, vagy fájdalmad lenne, kérlek azonnal gyere majd vissza! Rendben? - mondom a lánynak miközben egy pár mankót hívok magamhoz és átadom neki. Megmutatom és el is magyarázom hogyan használja. Kímélnie kell a lábát és ez a jól bevált mugli eszköz ebben remek segítője lesz. Ezután még beszélgetünk egy kicsit, hogy lássam nincsenek-e fájdalmai. Az érzéstelenítő hatása lassan elmúlik, de Zselyke nem adja jelét erős fájdalmaknak, így megnyugodok, hogy rendben helyre sikerült tennem minden porcikáját és a gyógyulás simán fog zajlani. Azért még majd ellenőrizni fogom egyszer vagy kétszer, de ahhoz már elég lesz annyi is, hogy óra végén rápillantok. Nincs akadálya, hogy tanuljon. Nem veszi zokon. Szorgalmas és már most nagyon kötelességtudó. Megnyugtatom afelől is, hogy ezt a napját egy az egyben én magam fogom igazolni. Nyugodtan pihenhet ma még itt a gyengélkedőn, de holnap már mehet is órára. Közben befut hozzánk Lex, így az ő gondjaira bízom. Macskám nem rest és teszi is a dolgát. Felugrik az Eridonoshoz és körbe udvarolja, hogy simogatást kapjon tőle. Nézem őket egy darabig, majd amikor egy bagoly reppen be az ablakon, lábán levéllel, gyorsan elköszönök és a madárral a nyomomban visszavonulok a gyógyítói szobába.