36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. február 8. 18:21 | Link

Nasia néni és Dana

Hallom lépteim koppanását a padlón. Gyanúsan nagy a csend mindenfelé, ezért is vagyok meglepődve. Ilyen kora este csendességet találok itt a folyosón lépdelve. Persze nem egyedül, van egy bajba jutott társam is, Dana. Rossz az egészbe belegondolni, sőt még visszaemlékezni. Hogy leírjam ezen esetünket két szót kell hogy használjak. Az egyik a csoki. Hát igen, mindenkinek szép emlékek fűződnek hozzá, csak akkor nem ha nem szívlelik az édességet. A másik a bájital, amit a mi világunkban mindenki jól ismerhet. Balra fordulok, és a lányt is vonszolom magam után. Hozzá sem szólok, de hallom hogy ő duruzsol. Mi történt az igazi Danával? Vajon hallhat engem? Nehéz lenne az utóbbi kérdésre válaszolni, nem tudhatom, azt csak ő tudja. Még sziporkázik álmodozva egy kókler után, aki biztos szánt-szándékkal hagyta el azt a dobozt. No de lehet hogy csak elhagyta, vagy ilyenek. Jajj! Egy kicsit felmérgelem magam amikor neki megyek egy falnak, de szerencsére semmi bajom nem esett. Szemmel láthatóan a csajszi fütyül hogy mizu velem, mert még mindig andalogva mereng magában. Szerintem el is felejtette hogy mikor, honnan és kivel indult el pár perccel ezelőtt. Még egy sarok, és helyben vagyunk. Megkönnyebbülten baktatok át a szakaszon, rám is jön a fél perc. Nálam ez azt jelenti, hogy valamiről elgondolkozom. Most éppen, az jutott díszes kobakomba, hogyan értünk le pár perc alatt? El is hessegetem, mert aprócska nevetést hallok magam mögött. Bizonyára Dana az, ezért kicsit zavartan és türelmetlenül odavágok neki egy Hehe-t. Bocsi Dana, ezt remélem most nem hallottad. Végre célegyenesbe jöttünk, ezért megállok és erősen megpaskolom a gyengélkedő ajtaját. Háromszor.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 17. 10:19
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2021. február 9. 02:50 | Link

Zayday és Anastasia Strakhova


Navine játék folytatása





Annyira bele voltam temetkezve a gondolataimba, hogy fel sem tűnt, bizony már elhagytuk a szobát egy ideje. Nagyon izgultam, hogy milyen lesz a fiúval való első találkozásom, és már alig vártam, hogy odaérjünk a helyszínre. Zayday jó fej volt, meg úgy látszik, hogy népszerű is, hiszen még ezt a srácot is ismerte. Az utunk során kicsit bosszankodtam magamba, hogy miért nem hoztam el magammal a maradék csokoládét, de ez a zavaró tényező elég gyorsan elillant, amikor a bonbon küldőjére gondoltam.
- Mikor érünk oda? Remélem, jól áll a hajam. Jajjj, mennyit kell kutyagolni, nem is értem, hogy miért lakik ilyen messze ez a fiú. Ugye, milyen szépek a szemei? Nagyon sármos! - röhögcséltem a szobatársamnak, mint valami idióta tinédzser. Időnként meg is feledkeztem róla, hogy a lány társaságában vagyok, egyedül arra tudtam gondolni, hogy érjünk már oda a fiúhoz, akivel már epekedve vártam a találkozót. Remek ízlése volt, nagyon finom csokoládét választott, ráadásul még a csomagolása is elegáns volt. Már ebből is láttam, hogy stílusos egy srác lehet, reméltem, hogy nem csapta le más a kezemről, amíg úton voltunk. Lelki szemeim előtt már el is képzeltem a fantasztikus randevúinkat, a közös jövőnket, tudtam, hogy megütöttem ezzel a fiúval a főnyereményt. Még szerencse, hogy mellékelt magáról egy fényképet is, így Zayday rögtön tudta, hogy kiről van szó, és azt is, hogy merre találjuk meg. Ráadásul szerinte is totál összeillünk, jaj, ez olyan aranyos! Egy kis idő elteltével arra lettem figyelmes, hogy a szobatársam egy ajtót paskolgat elég hangosan, ebből pedig rögtön arra következtettem, hogy célba értünk.
- Hű, de izgulok! Jajjj, mindjárt ajtót nyit ez a szívdöglesztő srác! Annyira várom már, hogy találkozzunk! - tapsikoltam a lány mögött nevetgélve, majd türelmetlenül vágtam magamban a centit, hogy megtörténjen a nagy egymásra találás. Ha nem álltam volna a "bűvölet" hatása alatt, akkor szembeköptem volna saját magam a rém ciki viselkedésemért, ugyanis távolt állt tőlem ez a fajta magatartás. Erre azonban nem került sor, mivel csakis és kizárólag a "leendő partnerem" járt a fejemben, akinek a képe láttán egyből olvadozni kezdtem.
Hozzászólásai ebben a témában

Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2021. február 9. 20:10 | Link

A két lánynak - egy csendes ügyeleti estén

Vihar előtti csend. Így szokták nevezni az ilyen látszólag békés és teljességgel eseménymentes estéket. A váltás hamar lezajlott. Bálint úgy suhant el mint egy kísértet. Szerintem titkon leckéket vett elillanástanból. Ilyen az élet. Szerencsére számomra ez nem akkora trauma. Valahogy sosem volt köztünk akkora lángolás, mint amiről a romantikus könyvekben lehet olvasni. Ettől még nagyon szeretem és tisztelem. Úgy is mint embert és úgy is mint kollégát. Sosem kaptam még tőle rendetlenül meg a gyengélkedőt, és ez ma sem volt másként. Egy beteg feküdt az itón és egy a normál kórteremben. Minden lázlap ki volt töltve, rám csak a gyógyszerelés maradt. A változtatást, hogy - akárcsak a mugli kórházakban - ketté legyen osztva az ellátási terület én javasoltam. Így könnyebb kezelni a betegeket, akiknek az osztályozását is remekül elsajátították már a kollégák. A komótosan mellettem ügető Lex díszkíséretében tartok épp ellenőrzést. Félóránkként rápillantok a két kezelt páciensünkre, hogy minden rendben van-e velük. Megszokás. Ha jeleznek a monitorozó bűbájok, ha nem, én akkor is razziázok. A jobb állapotban lévő diákkal váltok éppen szót és hagyom, hogy kicsit még dögönyözze macskámat, amikor kopogást hallok a bejárat felől. Három kopogást hallok, mire sietve odalépek és kinyitom az ajtót. - Sziasztok! Milyen természetű az orvosi vészhelyzet? - kérdezek az előttem álló lányokra pillantva, akik közül az egyikkel nemrég futottam össze, a másikat pedig mintha látásból ismerném. Nincs rossz memóriám, de akit nem tanítok, annak csak akkor jegyzem meg az arcát vagy a nevét és a vonásait, ha adott esetben találkozunk valamilyen okból kifolyólag, mint az előttem álló navinés leányzó esetében.
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. február 12. 17:27 | Link

Nasia néni és Dana

Jól megcsapott a hideg levegő árama amikor nyílott az ajtó. Kicsit ki is rázott a hideg, aminek következményében majdnem ráestem Danára. Szerencsére ennek csak én voltam látható szemtanúja, mert pár másodperc alatt történt. Meg fogtam Dana kezét, és magamhoz szorítottam. Az ajtóban Nasia néni volt. Olyan mintha egy színdarabot nézne az ember. Fény szitál át az ajtó résén, és megjelenik a színtéren a művész. Maga, gróf Drakula. Bruhaha! Szerencsére nem az imént említett vérszívó állt ott, hanem egy kedves teremtés. Nagyon boldoggá tesz engem, hogy ismét látom. Megkedveltem a nemrég történt bakim után. Vissza is gondolok egy pillanatra az incidensre, de mára csak jó emlékek szállingóznak bennem. Most viszont nem a nosztalgiázáson van a sor, segítségre van szükségünk.
-    Üdv Nasia néni! Nos elég hosszú lenne elmesélni. Röviden, Dana evett pár csokit amiben valószínűleg szerelmi bájital lehetett. Most pedig olyan. Olyan mint egy Valentin napi beszélő kerub. – magyarázom hadarva és idegesen.
Remélem velem ilyen nem fog megesni. Szörnyű látni hogy egy ilyen kotyvalék mit okoz. Biztosan nevetséges így, de személyesen átélni nem piskóta. Dana nagy mértékben megváltozott. Persze jó fej csajszi, de nem ennyire mint most. Körülbelül ha így maradna, Napfény Barbira változtatná meg a nevét. Adja az ég hogy meggyógyuljon. Egyre inkább a bűntudat kerít hatalmába. Megint feljönnek a nagy kérdések: Miért nem dobtam ki ezt a vackot? Hogy lehettem ilyen igénytelen? Vígasztal a tudat, hogy nem szánt-szándékkal történt, és nem én készítettem azt a vackot. Ne kerüljön velem egy szobába a tettes. Ha nem érek be a szobába időbe, és ha Dana kiesik az ablakon? Ki a felelős? Ráérek ezen gondolkodni, mert mielőbb szeretném hogy jobban legyen. Kicsit didergek, mert a folyosóra beszökött a téli szél nesze. Árnyéktalan, lénytelen dolog a szél. A tél hideg, komor. Ráadásul hideg.

Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 17. 10:18
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2021. február 12. 23:43 | Link

Zayday és Anastasia Strakhova


Navine játék folytatása





Nagyon vártam már a találkozást, közben pedig azon kaptam magam félig-meddig, hogy Zayday kissé megingott, de aztán ment minden a maga medrében tovább. Mikor kinyílt az a bizonyos ajtó, nagyon csalódott lettem, hiszen nem az történt, amire idáig oly nagyon vágytam. Azaz mást pillantottam meg, szóval nem azt, akivel már nagyon vártam a találkozást, hanem egy hölgy körvonalai jelentek meg előttem.
- Ezt mégis mire véljem? Hol van a fiú, akit ígértél? Azt mondtad, hogy hozzá megyünk majd, és bemutatsz neki. Becsaptál, most rögtön oda kell mennem hozzá! Bizonyára vár már rám! - próbáltam sarkon fordulni, és tovább iramodni, ha a szobatársam nem fogta volna meg olyan erősen a kezemet. Azt fel se tudtam fogni, mit mondott a másiknak, de nem is érdekelt jelen pillanatban. Rettentően bosszús voltam, hogy nem az történt, amit vártam, és minden erőmmel azon voltam, hogy tovább folytassam az utam, hiszen csakis az számított, hogy minél előbb találkozhassak vele. Hirtelen ki is rántottam a kezem Zayday szorításából, majd elkezdtem megindulni a magam útján, ám azzal nem számoltam, hogy közben egy oltárit esek, de valahogy most ez sem fájt úgy, ahogy kellett volna. Jó nagyot nevettem a szerencsétlen esésemen, majd eszembe jutott, hogy talán az ajtót nyitó hölgy tudja, merre kellene mennem, hogy rátaláljak a fiúra, akit idáig oly lázasan kerestem. Ennek megfelelően gyorsan fel is álltam, majd visszamenetelve fel is tettem a nagy kérdésemet.
- Tudja, hogy hol találom meg ezt a helyes srácot? - nyomtam az arcába a fiú fényképét, mert bizony magammal hoztam. Már csak azért is, hogy addig is velem legyen, amíg nem találkozunk, sajnáltam volna a szobámban hagyni, és egyébként is jól jött most. Bíztam benne, hogy a hölgy tudja, merre van a fiú, hiszen a szobatársam rossz helyre vitt, pedig azt hittem, tisztában lesz a helyes iránnyal. Most már minden reményem abban volt, hogy ez az ismeretlen személy megmondja, merre is található a "leendő lovagom".
Hozzászólásai ebben a témában

Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2021. február 17. 19:58 | Link

A két lánynak - egy csendes ügyeleti estén

A felvázolt helyzetre csak biccentek, hogy értem mi is itt a hiba. Ilyenkor, a szerelmesek ünnepének idején előfordul, hogy egyesek a kiszemeltjüket efféle csellel szeretnék magukhoz édesgetni. A baj csak akkor van, ha a bájitallal megspékelt ajándék más gyomrában landol. Egy kicsit emlékeztet ez a muglik partidrogjaira. A gyanútlan lány megissza az italt amibe belekeverték és azt sem tudja milyen rendezvényen van és hányan hágtak át rajta meg úgy az összes gátlásán. Szerencsére itt nem ekkora a baj, hála Zaydaynek, aki behozta háztársát. - Van nálad esetleg minta abból a csokiból, amit megevett? - kérdezem halkabban az eszénél lévő lánytól, majd a bűbáj hatásától megrészegülthöz fordulok - Igen tudom, hogy hol van akit keresel - kezdem kedves, nyugtató, de határozott hangon - Gyere beljebb és ülj le ide, Kedvesem. Elmegyek, szólok neki, hogy várod őt és míg jön, hozok neked valamit inni. Rendben! - beszélek tovább miközben már azt latolgatom, hogy bezoár por és ametiszt por keverékét fogom neki egy pohár narancslében feloldva adni, hogy mielőbb megszűntessem a szerelmi bűvöletet. - Tartsd kicsit szóval! Bármit mondhatsz, a lényeg az, hogy ne menjen sehová. Mindjárt visszajövök! - adom ki ezután ismét fojtottabb hangon az utasítást a jószándékú Hudson kisasszonynak és sietve robogok az orvosi szoba irányába, majd el is tűnök annak ajtaja mögött. Gyors és gyakorlott mozdulatokkal őrlök porrá egy kisebb bezoárt és egy kis csiszolatlan ametiszt csúcsot a márványmozsárban. A fekete és fehéres lilás finomszemcsés őrleményt ezután egy pohárba kanalazom, majd nyakon öntöm egy kis narancslével, amit szoktam hozni magammal. Ez tehát nem kincstári, de a célnak most tökéletesen meg fog felelni. Laza csuklómozdulattal lötyögtetve keverem meg a gyógyitalt és indulok is vissza a két navinés lányhoz, hogy segíthessek.
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. február 20. 08:17 | Link

Nasia néni és Dana

Egy bódítóan szép pipacsmezőn állok. Nem tudom, van-e neki illata, de a frissességet érzem. 6 éves lehetek. Egy barátnőmmel Amandával, bejöttünk körbe nézni. A szüleink is itt lehetnek. Annyira el kalandozok, hogy elveszek, és kétségbeesetten kezdem őket keresni. Ez a múlt. Eléggé beparáztam, ott és akkor de szerencsére nem lett baj. Most viszont ilyen elveszettnek érzem magam. Nem a barátok hiánya, hanem a félelem tesz azzá. Biztos nem komoly a baj, de én akkor is szeretek túlkomplikálni mindent. Nasia néni kérdésének megválaszolása gyanánt a pulcsimba nyúlok, és előveszek egy zsebkendőbe bugyolált bonbont.
-    Szerencsére igen, tettem el. – nyújtom át a csokoládét.
A tanárnő nagyon jól kezeli a helyzetet. Nyugodt hangjával biztos hogy hatni fog Danára. Sokkal jobb mint az én hisztérikus fecsegésem. Nekem is kéne változtatnom valamelyest az efféle helyzetekben jól jövő hangaimon. Nem rémült jávorszarvasnak kellene lennem, hanem medvének. Igen, brum-brum és minden megoldódik. Ezen tanakodások közepette dobolni kezdek a lábammal. Már régen nem doboltam, de most ez egy kis megnyugvást hoz a lelkembe.
-    Rendben, úgy lesz. Remélem valamelyest hallani fogja.. – mondom majd Danához lépek.
-    Hé csajszi! – szólok mosolyt erőltetve az arcomra.
-    Semmi baj nem történt, Nasia néni mindjárt jön. Csak ide hozza azt az álompasit… A franc egye meg. – súgom a hátam mögé halkan, majd visszafordulok
-    Na, mesélj még róla! – kíváncsi tekintetet erőltetek magamra.
Megint kirázott a hideg. Vehettem volna fel egy kabátot. Persze nem olyan prémes Prada bundát, egy sima bundás kabát meg tette volna. Igen, a tél hideg. Mondjuk mi más lehetne, ha nyár meleg. Nem tudom ki hogy van vele, de én belemennék hogy állandóan nyár legyen. A nyár meleg.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 17. 10:18
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2021. február 24. 02:28 | Link

Zayday és Anastasia Strakhova


Navine játék folytatása





Nagy sóhajtozások közepette végül rájöttem, hogy mégis jó helyen járunk. A gondolataim igen messze jártak, pontosabban a leendő lovagom körül. Csak az ütötte meg a fülem, hogy a hölgy a csokoládéról kérdez valamit. Még jó, hogy a szobatársamnál volt belőle egy szelet, így teljes volt a boldogság. Kivéve nálam, mert én még mindig arra vártam, hogy megtörténjen a nagy találkozás, ám végül a nő biztosított róla, hogy ide hozza hozzám a fiút.
- Jaj, de jó! Már nagyon izgatott vagyok, alig várom, hogy végre találkozzunk! Rám lel a boldogság! - ujjongtam elmélázva, majd beljebb léptem a helyiségbe, aztán helyet foglaltam. Végül is minek keresgéljem a srácot, ha idehozzák? Milyen rendesek, hihetetlen!
- Olyan klassz, hogy idehozza! Már várom, hogy vele legyek - pillantottam a gyorsan elillanó nő után. Nem bántam, hogy ilyen sebesen távozott, mert ez azt jelentette, hogy nagyon elszánt, és seperc alatt vissza is fog érni a fiúval.
- Ugye mutattam a képet? Annyira jóképű! Magas, sötétbarna haja, és mogyoróbarna szeme van, meg olyan sportos a testalkata, hogy hűűűűű - válaszoltam meg a lány kérdését álmodozó tekintettel.
- Pont nekem való, erős, okos, helyes... jajjj, hol van már? Szerinted Nasia néni eltévedt volna? Azt hittem, hogy idehozza a fiút, hiszen azt ígérte - türelmetlenkedtem, miközben a székben ficánkolva keresztbe tett karokkal dobogtam a lábaimmal a padlón. Igaz csak pár perc telt el, mióta kiment a nő az ajtón, de valahogy az egész egy örökkévalóságnak tűnt számomra, mintha teljesen elvesztettem volna az időérzékem.
- Szerintem menjünk, keressük meg a fiút, mindenképp találkozni akarok vele, mégpedig most! - pattantam fel a székemből hevesen, majd az ajtó előtt megállva kérdőn tekintettem a lányra egy pillanat erejéig. Ám meg se vártam a reakcióját, a kezem máris a kilincsen volt, hiszen állandóan a fiú után epekedtem. Készen álltam rá, hogy átlépjek azon az ajtón, hogy aztán minél gyorsabban megtalálhassam a boldogságomat.
Hozzászólásai ebben a témában

Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. március 28. 12:59 | Link

Nasia néni és Dana
(zárás)

Már réges-régen elhatárolódtam arról a szép kis pipacsmezőről. Már a Bagolykőben állok éppen, a gyengélkedőn és már egyre fellélegzett állapotban állok Dana mellett. Elég távolinak tűnik már a csokoládés eset, mintha pár évvel ezelőtt lett volna, és még mindig a hatását kellene szenvednem, örökös rabsággal itt a kikúráldában. Nos, igen elég bután hangzik ez az egész, ezért is magamhoz eszmélek. Nem válaszolok a lány kérdés zuhatagára, tudom hogy felesleges. Betoppan a tanárnő, majd átnyújt a lánynak egy kelyhet, és Dana megissza az italt hogy tudtán kívül újra a régi kerékvágásba kerüljön minden. Nem nagyon lep meg a hatása, mert már hallottam róla. Látni vélem Dana boldog mosolyát, amit pár másodpercen belül átadja magát egy meglepett grimasznak. Rájövök hogy már későre jár, ezért úgy döntök hogy inkább a szobánkban kellene ezt a balesetet megbeszélni, ezért odafordulok Nasia nénihez és hálát rebegek.
-    Nagyon szépen köszönjük a segítségét, és ha megbocsátja visszamennénk a körletünkbe! – hálálkodom, majd a köszönés után Danához fordulok.
-    Gyere csajszi, fent mindent elmondok. Nyugi, beavatlak… – szólok, majd belekarolok, és kezdem magammal húzni  a kijárat felé.
Kilépünk és megint megborzongtat a hűvös szellő. Bizonyára érkezik már a tavasz, hiszen az előtt szokott mindig nagy lehűlés lenni. Ismételten hallom lábunk alatt a kopogó padlót, hiszen ugyanazt az utat kezdjük megtenni visszafelé. Örülök neki hogy véget ért ez az egész, mert már elég fáradt vagyok, mégis erőt kell gyűjtenem hogy megmagyarázhassam a történteket a még mindig értetlenül pislákoló lánynak. Hosszan felsóhajtok amikor megérkezünk a körletünk bejáratához, és mikor ismételten megcsap a kinyiló ajtó fuvallata szokás szerint megzizzenek. A tél hideg, komor. Ráadásul hideg.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 17. 10:16
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet