36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Farkas Marcell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. október 22. 11:25 | Link

Anastasia Strakhova


-Atya ég!! Hol vagyok? -
Marci kábán hunyorogva pislog ki a takarója alól egy számára teljesen ismeretlen helyen. Hatalmas fényáradat tölti be a szobát, ami teljesen elvakítja az éppen ébredező fiút. Az első gondolata, hogy ez biztos a túlvilág és valami megmagyarázhatatlan módon kerülhetett ő ide, hiszen az utolsó emléke az, hogy leszáll a vonatról... Na de nézzük is az elejéről a történetet.
Farkas Marcell egy meglehetősen különleges figura, meglehetősen különleges történettel. A fiú édesanyja mellett nevelkedett, akinek semmi köze nem volt soha a varázslóvilághoz, még csak nem is hallott a létezéséről.
Marci anyukája a kamaszkorát hatalmas lázadások közepette élte át, folyamatosan ellenkezett igazából mindennel és mindenkivel, aki körülötte volt, állandóan az utcákat járta, bulizott, ismert mindenkit a városban, és elég gyakran közeli kapcsolatba került különböző férfiakkal. Egy ilyen "kapcsolatban" fogant meg Marci is, de sosem derült ki, hogy ki lehetett a vér szerinti apja. Az anyja 19 éves volt, amikor Marci világra jött és azóta neki szentelte az életét. Felhagyott a bulizással, elkezdett dolgozni, majd pár évvel később az iskolát is befejezte. Marci soha nem tudta megbocsátani neki azt, hogy nem ismerhette az apját, és ezt viszonylag gyakran tudatta is az édesanyjával. Nem volt sosem egyszerű gyerek, furcsa, megmagyarázhatatlan dolgok történtek körülötte, és ezekről nem is szívesen beszélt másokkal. A haragja ellenére Marcinak mindig is nagyon különleges kapcsolata volt az anyukájával, hiszen ő volt az egyetlen, akire mindig számíthatott, aki nem ítélte el őt és kíváncsi volt a fiú belső világára.
A fiú 14 éves korára nagy döntés elé kerültek, ugyanis választaniuk kellett, hogy Marci állami iskolában folytassa-e tovább a tanulmányait (amiben eddig nem sok sikert ért el), vagy beiratkozzon egy magániskolába rengeteg pénzért, ahol talán majd tudnak valamit kezdeni az ő sajátos személyiségével. Marci szerette volna otthagyni a jelenlegi osztályát, de az édesanyja nagyon aggódott a költségek miatt, úgy érezte, hogy ez még nem fér bele nekik. Hiába volt jó állása és egészen korrekt fiztése, a tandíj annyira horribilis összeg, hogy félő volt, hogy az életük vitelére nem maradna pénze.
Ebben a dilemmában érkezett meg Marci levele Bagolykőből. Először azt gondolta, hogy ez csak egy rossz vicc, és valamelyik haverja akarja őt hülyére venni, de valahol mélyen volt egy ismerős érzése, egy erős vonzás, ami az iskola felé húzta őt.
Sokat veszekedtek a kérdésen az anyukájával, mert ő abszolút hitetlenkedve állt a kérdéshez. Teljesen biztos volt benne, hogy varázslat nem létezik, és hogy ez az egész csak egy nagy humbug, ami elvonja a figyelmüket az igazán lényeges problémáról.
Marciban viszont napról-napra erősödött az érzés, hogy meg kell próbálnia, el kell mennie arra az állomásra, és meg kell nézze, hogy valóban indul-e az a vonat. Az édesanyja az utolsó pillanatig ellenkezett, de Marci megmakacsolta magát, és a levélben megjelölt napon hatalmas veszekedés közepette a vállára vett egy hátizsákot, majd elindult az állomás felé.
Legnagyobb meglepetésére valóban ott volt a vágány, és perceken belül a vonatot is megpillantotta, ami a Bagolykő Mágustanoda diákjait szállítja az iskolába. Talán még soha életében nem félt annyira mint akkor, amikor fellépett a vonatra. Nem tudta mire vállalkozik, vagy hova tart, csak reménykedett benne, hogy a megérzése nem csal. Titkon abban bízott, hogy talán most lehetősége lesz egy picit közelebb kerülni a vér szerinti édesapja kilétéhez, mert arra már rájött, hogy ha ez az egész valóságos, akkor csakis az apjához lehet köze.
Így történt hát, hogy megérkezett a faluba, egy hirtelen mozdulattal lepattant a vonatról, majd a következő pillanatban itt találta magát ebben a fényes szobában teljesen értetlenül és összezavarodva.
Utoljára módosította:Farkas Marcell, 2020. október 22. 11:25
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2020. október 23. 09:40 | Link

Marcell

 
Bejárom az ágyakat, hogy leellenőrizzem a kis betegeinket. Kórlapjaikra pillantva hol bólintok, hol a fejemet csóválom meg és van, amelyik papírra pár szót körmölök. Korán van még és én ügyeletem végén tartok. Bezzeg Lex most úgy döntött, hogy az asztalom tetején horpaszt, ahelyett, hogy pusztán terápiás célzattal végiggyalogoljon az ágyakon, felébresztve a benne fekvőknek azon részét, akik éberek. A beáradó őszi napsütést itt az úgymond intenzív részlegen, ami valójában négy, függönnyel lekerített részre rendezett ágyat jelent, az éjjel nappal égve tartott lámpák fénye egészíti ki és teszi vakítóvá és időtlenné. Mivel nem látni az ágyak mögötti ablakokat, így a betegek néha teljesen elvesztik az időérzéküket. Ez teljesen természetes jelenség minden itón, tehát itt sem ér váratlanul, hogy az egyik ágyon fekvő hirtelen ébredve azonnal ijedten kérdi hol van. Odasietek hozzá és már lapozom is fel a papírjaimon az ágy számát, hogy ne csak emlékezetből tudjam miért is került be hozzánk a Farkas Marcell nevet viselő kamasz. - Szia Marcell! lépek közel az ágyához és ártatlan tekintetű kék szemeimet a papírokra vetve átfutom az arra leírtakat - A nevem Strakhova gyógyító - mosolygok le rá megnyugtatóan és elégedetten, mert úgy látom elmúlt a veszély. Természetesen ezt előbb majd még meg is kell néhány vizsgálattal erősíteni, de most az ijedtségét kell orvosolni haladéktalanul - Nincs semmi baj, biztonságban vagy. A Bagolykő gyengélkedőjén, mert csúnyán beverted a fejed - közlök vele néhány fontos dolgot arra kíváncsian, hogy az emlékezetében nem esett-e kár és ki tudja-e egészíteni az elmondottakat például azzal, hogy hol történt a beleset. Csúnya ügy volt. A leírtak szerint rosszabb vége is lehetett volna.  A fiú lába beakadt a vonat lépcsőjébe leszállás közben, ő pedig fejjel előre a peronra zuhant. Karjaival hála az égnek még tudta valamelyest tompítani a becsapódás erejét. Ezt támasztják alá a karjain lévő zúzódások és horzsolások meg a tény, hogy csak egy nagy seb éktelenkedett a homlokán és nem tört darabokra a koponyája. Ha nem ilyen szerencsés és a vonat alá esik az induló szerelvény maga alá gyűrte volna és az biztosan az életébe kerül. Az őrangyala ezért száz százalék, hogy kapott pár dicsérő szót odafenn. - Kérsz inni vagy enni egy kicsit? - kérdezem ezt sem ok nélkül. Ha émelygésre vagy szédülésre esetleg fejfájásra agy látászavarokra panaszkodna az annak a jele is lehet, hogy agyrázkódása még mindig nem múlt el illetve tovább kellene vizsgálni az esetleges rejtett agysérülések lehetőségét és mielőbb feltárni azokat. Végszóra megjelenik mögöttem Lex. Hát persze, ki mertem ejteni a számon azt a szót, hogy enni. Macskám bélpoklosabb, mint azt hinnék róla. Imádja a tonhalat és a zöldborsót. Lábamhoz dörgölőzik, majd illedelmesen felugrik a fiú ágyának legvégére. - Ne félj tőle, ő csak a macskám Lex, aki nagyon szeret kíváncsiskodni - mondom lágy, angyali mosollyal és a bűbájokkal teljesen antiallergénné és mindennemű kórokozótól mentessé tett macsek fejére teszem a kezem, hogy búbját kezdjem finoman birizgálni. Imádja. Meg azt ha a fülei tövét vakargatom. Mindkettőért odavan és dorombolás koncerttel hálálkodik. - Most kezdted az iskolát? - kérdezem, mert az évnyitón mintha nem láttam volna az elsősök közt, pedig a kora alapján velük kellett volna lennie. Lehet persze, hogy én nem figyeltem. Ami megeshet főleg mert kicsit sok dolog járt egyszerre a fejemben még így az év legelején. A tanítás, a kutatásom, a verseskötet és Bálint ügye. Mindez így egyszerre. Szóval tényleg valószínű csak elsiklottam afelett a rész felett, amikor őt beosztották a négy ház egyikébe.
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Marcell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. október 23. 12:09 | Link

Anastasia Strakhova


Marcellnek lassan tisztult a látása. Elkezdtek körvonalazódni körülötte a tárgyak, de továbbra is minden teljesen ismeretlen volt. A fiú érezte, hog sajog a feje, de fogalma sem volt róla, hogy ennek mi lehet az oka. Odanyúlt hát a sajgó pontra, és rémülten összerezzent ahogy megérezte a hatalmas kötést a fején. Már szinte egy pánikroham kerülgette őt, amikor hirtelen bekúszott elé egy arc, amiből szintén nem sokat látott a vakító fényesség miatt, de a hang nagyon megnyugató volt, amin az ismeretlen hozzászólt.
-Üdv! És... hogyan kerültem ide? Csak arra emlékszem, hogy leszállok a vonatról, és.. - Marci a fejéhez kap, mert hirtelen iszonyatosan megszédült. Muszáj visszafeküdnie egy kicsit, mert félő, hogy újra eszméletét veszti. Kicsit sután mozog, de azért előre tudja tolni magát annyira, hogy lassan visszaereszkedhessen a fekhelyére.
-Igazából nagyon szomjas vagyok!-
A fiú hálásan pillanott a nőre, mert érezte, hogy egy pohár víz most életmentő lenne számára. Lassan kezdett kirajzolódni előtte a nő arca. Csinos, kedves tekintetű gyógyítóhoz volt szerencséje, aki továbbra is nyugodt hangon szólt a fiúhoz.
Marci a következő pillanatban mozgást érzékelt a terem másik feléből, majd pár másodperc múlva már ott ült a lábánál a hatalmas szőrpamacs. A fiú számára megnyugtató volt, hogy ebben a világban is ugyanolyanok a macskák, mint az övében, és nem valami vérengző fenevad pislog felé az ágy végéből. Marci mindenben kereste a fogódzókat, hogy egy kicsit megnyugtassa magát, hogy jó helyen van, és nem élete legrosszabb döntése volt felszállni arra a vonatra.
-Semmi gond, szeretem a macskákat!- Hálásan mosolygott a nőre, de azt semmi pénzért nem vallotta volna be, hogy valójában miért is örül ennyire a szőrmók jelenlétének.
- Hát igen... Igazából már szeptemberben el kellett volna jönnöm, csak... nem volt egyszerű elszakadnom otthonról. Tudom... hülye kérdés... De Ön is valamilyen varázsló?-
Marci kicsit kellemetlenül érezte magát, mert tudta, hogy a következő néhány hétben rengetegen fogják őt totál idiótának tartani. Pedig eddigi élete során mindig ő volt az, aki másokat lenézett, és azok ennek ellenére is feléztek rá. Nehéz lesz ezt megélnie, de azzal nyugtatta magát, hogy ez csupán csak átmeneti időszak.
Utoljára módosította:Farkas Marcell, 2020. október 23. 12:11
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2020. október 24. 10:31 | Link

Marcell

A kötés már csak azért van a fején, hogy az általa rárögzített hegyikristály lapocskát a helyén tartsa. Arra programozta a legtisztább erejű követ, hogy finom energiaszálakkal kapcsolódjon a fiú agyhullámaira és mint a mugli EEG jelezze annak változásait. Így a kis belső orvosi szobában lévő másik darab drasztikus változás esetén nyomban felfénylett volna, de erre hála az égnek nem került sor szerencsére. - Beakadt a lábad a vagon lépcsőjébe és fejjel előre kiestél a peronra - mondom miközben megint belepillantok a lázlapba, de csak futólag, hogy feljegyezzem, hogy a fiú memóriája jelen állás szerint rendben van - A varázsmentő hozott be hozzánk eszméletlen állapotban - fogalmazok szabatosan de szakszerűen. Nem olyan kicsi már az ágyban fekvő betegem, hogy ne értené meg szavaimat. Kérdésemre azt feleli szomjas, de a mozgásából arra következtetek, hogy még mindig nincs egészen rendben a koordinációja, feltehetően szédül is még mindig. - Csak pár kortyot ihatsz egyelőre és azt is nagyon lassan! - lépek éjjeliszekrénye mellé és odanyújtom neki a poharat, aminek le van fedve a teteje és egy szívószál lóg ki belőle. Ezen át könnyebb vízszinteshez közeli testhelyzetből innia. Ha kihányná a vizet az is intő jel volna és azonnal megkezdenék egy átfogó diagnosztikai bűbájt, de remélem csak némi kótyagossággal van dolgunk és az is hamar elmúlik majd így, hogy már felébredt. Ekkor érkezik meg az én drága Lexem, hogy ellopja előlem a fiú figyelmét. Ezért majd kap egy plusz haldarabot vacsorakor. Nem hiába lett hivatalosan is terápiás kandúr belőle. Most is tökéletes gondolatterelőnek és aggódásgátlónak bizonyult. - Nyugodtan simogasd meg, azt nagyon szereti - mondom és közben kezem elveszem Lex fejéről, aki hátra néz rám, hogy "na ezt most miért" majd amikor rájön, hogy tőlem már nem számíthat több abajgatásra a fiúhoz oldalog és lefekszik a keze mellé. Ezután betegem a neki feltett kérdésemre úgy felel, mintha zavarban volna. - Nem mindig könnyű - állapítom meg egyetértően bólogatva és ártatlan kék szemeimmel figyelve őt és Lexet. Van aki a ragaszkodás, más épp annak hiánya miatt ütközik nehézségekbe. Gondolkozom el egy kicsit, ám a fiú hangját továbbra is hallom. - Az vagyok, ahogy te is - válaszolom kedvesen és őszinte megértéssel mosolyogva. Ezek szerint mugli születésű, akinek eddig még nem volt semmilyen belátása világunkba. Nem tudom kinek nehezebb a helyzete. Annak aki így belecsöppen ebbe a világba, vagy annak aki félvérként mindkettőben és egyikben sincs otthon igazán
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Marcell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. október 26. 10:31 | Link

Anastasia Strakhova


Marci kezd magához térni, és ezzel együtt az emlékek is lassan kúsznak vissza a fejébe. Az eddig is megvolt neki, hogy a vonat megérkezik az állomásra, még az is, hogy elindul lefelé a lépcsőn, de onnantól kezdve teljes képszakadás. Viszont ahogy a gyógyító felvilágosítja, hogy mi történt, mintha neki is bevillanna egy emlékkép az esésről.
- Nagyon köszönöm, hogy segítettek! Lehet valamit tudni már arról, hogy van-e valami komolyabb gond? -
A fiú őszintén hálás, amiért ennyire kedves és megnyugtató vele ez a hölgy. A fizikai gyógyítás mellett a lelkének is nagy szüksége van most erre, mert még mindig kételkedik abban, hogy ő valóban varázsló lenne, és nem valami félreértés történt a levelét illetően.
Idő közben a cicus közelebb hozzá. Nagyon barátságos kis állat, és látszólag egyáltalán nem tart az idegenektől. A fiú kedvesen megsimogatja őt, amiért hangos dorombolással hálálkodik.
Marcinak úgy tűnik, mintha a nő teljesen megértené a helyzetét. Talán már találkozott hasonló sztorival, ami jelen esetben igen bíztató lenne, hiszen ez azt jelentené, hogy nem ő az egyetlen itt, akinek lila gőze sincs a mágiáról.
- Megtenné, hogy mesél nekem egy kicsit az iskoláról? Meg erről az egész varázslat témáról? Minden is érdekelne... - A fiú kérlelő pillantást vet gyógyítójára, de érzi, hogy az lenne a korrekt, ha ő is mondana valamit magáról.
- Az igazság az, hogy én soha életemben nem találkoztam még mágiával. Amikor megkaptam a levelet nem is igazán hittem el, csak folyamatosan éreztem, hogy meg kell próbálnom, adnom kell egy esélyt a dolognak. Annyit mondtak, hogy a Rellonba fogok kerülni, de ez sem sokat segített rajtam, mivel fogalmam sincs róla, hogy mi is az a rellon. -Marci elneveti magát, mert így kimondva még abszurdabbnak tűnik a helyzete.
Utoljára módosította:Farkas Marcell, 2020. október 26. 10:43
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2020. október 27. 11:05 | Link

Marcell

Mivel arcának színe kezd visszatérni, a beszéde tiszta, térben és ahogy szavaiból kiveszem, időben is orientált, így majdnem teljes lelki nyugalommal válaszolhatok kérdésére, míg a köszönő szavakat egy mosollyal viszonzom. - Az állapotod nem ad okot aggodalomra, de ha bármi furcsát érzel, azonnal szólj! Rendben? - adok utasítást kedves, de azért továbbra is gyógyító mivoltomhoz illően határozott hangnemben. Nagyon fontos, hogy figyeljen önmagára és szóljon, ha olyasmit tapasztal, ami szokatlan. Hirtelen hányingert, szédülést, látás-hallás-beszédzavart. Fiatal és erős szervezete van, de nagyon nagyot esett és a fejsérüléseket minden esetben igen komolyan kell venni, már ami az ellátás szakaszait illeti. Az utógondozás is ugyanolyan fontos, mint a megszerzés utáni mielőbbi ellátás. Ezután Lex közbenjárására oldottabbá válik a hangulat. Macskám befészkelve magát a fiú keze alá úgy zörög, mint valami ezeréves motor. Dorombolásának hangja egy pár percig betölti az amúgy igen csendes gyengélkedőt. Betegem pedig, hála ennek a titkos terápiának ismét megszólal. Nem csak kérdez, de mesél is magáról. Megnyílik nekem és ez számomra megtisztelő. Ezért és mivel rajta kívül szerencsére nincs most komoly esetem leülök a mellette lévő ágyra, ahol ha kicsit oldalvást fordul sajátján jól láthat. - Először is tudd, hogy a világ legjobb dolga történik veled - mosolygok bátorítóan a fiúra és ha belenéz ártatlan, nagy és kék szemeimbe láthatja a jóindulatomat, amivel viseltetek iránta - A mágia olyan utakat nyit majd meg előtted, amikről nem is álmodtál, csak higgy magadban. Mert ide senki sem véletlenül kap behívót - magyarázom és még aprókat biccentek is hozzá - Az iskola maga nem sokban különbözik a sima változataitól. Itt is diákok és tanárok vannak, csak a tananyag más egy kicsit, de meg fogsz barátkozni vele, mert sok érdekes dologról fogsz hallani - magyarázom visszaemlékezve saját egykori elsős koromra, amikor beléptem a varsói intézet kapuján. Annak ellenére, hogy az apám mágus volt, sok dolog meglepetésként ért és meg kellett szoknom. Így át tudom érezni a fiú helyzetét - Rellonosnak lenni épp olyan mint bármelyik ház tagjának. A lényeg az, hogy a benned rejlő tulajdonságok alapján oda illesz a legjobban. Tudod, ők a leleményesek, akik megélnek a jég hátán és sokszor ezt kicsit önző módon saját hasznukra fordítják és hajlamosak azok felett pálcát törni, akik nem olyanok mint várják - mesélek eddigi tapasztalataimból és ismereteimből kiindulva - Viszont neked nem kell így tenned és nem szabad visszaélned a képességeiddel, hanem inkább fordítsd majd arra őket, hogy mások javát is szolgálják, mert akkor büszkén járhatod ki a rád váró éveket - nézek bizakodón a fiúra. Az ő helyzetében maga választhatja meg milyen útra lép. Tiszta lap az itteni élete, amire bármit írhat és nem mindegy, hogy szép szavak vagy gonoszak kerülnek a papírra. Jelleme formálódni fog, ez elkerülhetetlen, hiszen egy teljesen új világba, közösségbe csöppent, ami hatással lesz rá az idők során. De ha hallgat a szívére és értékrendje helyes marad, akkor nem téved majd el a számára kijelölt ösvényen.
Utoljára módosította:Anastasia Strakhova, 2020. október 27. 15:16
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Marcell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. október 31. 09:54 | Link

Anastasia Strakhova


Marci egyre jobban érzi magát a bőrében. Szerencsére a látása is visszatért, így jobban szemügyre tudja venni az őt körülvevő termet. Valójában egészen hasonló egy sima gyengélkedőhöz, annyi különbséggel, hogy mintha változna a falak színe. Természetesen a fiú úgy gondolja, hogy csak képzelődik, hiszen az ő világában a falak színe nem szokott csak úgy magától átalakulni, így az egészet próbálja a fejsérülésére fogni.
- Rendben! Igazság szerint lehet, hogy a látásom még nem teljesen tiszta... -
Marci nem meri bevallani a gyógyítónak, hogy mit látott, ezért inkább ilyen óvatosan fogalmaz, aztán ha nagyon szükség lesz rá, akkor úgyis kifejti részletesebben a problémát.
A hölgy valóban nagyon kedves, a macsek után ő is leül Marci mellé, persze csak a másik ágyra. A fiú kíváncsi tekintettel fordul felé, miközben folyamatosan simogatja a cicust.
- Nagyon köszönöm! Ez így nem is hangzik olyan ijesztően! És honnan fogom tudni, hogy egyáltalán hova kell mennem? Van erre valami rendszer, hogy ki hol lakik?-
Marci már nem érzi magát olyan kellemetlenül a helyzetben, hiszen láthatóan a gyógyító egyáltalán nincsen meglepve a fiú tudatlanságától. Ezáltal a félelmei is kezdenek enyhülni, és a helyüket kíváncsiság tölti be.
Ahogy hallgatja a rellon ház jellemzését, egészen pontosan megérti, hogy miért is oda került ő, bár az még mindig nem világos számára, hogy ezt honnan tudták, hiszen nem is ismerik őt.
- Igyekszem így tölteni majd a következő éveimet. Azt hiszem most még szükségem lesz egy kis időre, hogy tényleg felfogjam ezt az egészet, és elkezdjm megismerni a varázslóvilágot. Erről az oldalról egyelőre olyan az egész, mint egy álom, amiből nem lehet felébredni. -
Ahogy hangosan kimondja a szavakat, ő is végre megérti, hogy pontosan mi is történik benne. Ez sokat segít a saját maga megnyugtatásásban, és abban, hogy felszívja magát és szembenézzen az új kihívásokkal.
- Azt lehet már tudni, hogy meddig kell még itt maradnom? Nem mintha nem érezném magam jól, csak kíváncsi lettem.- Marci kedvesen mosolyog a gyógyítójára, hiszen valóban jól érzi magát itt, és tudja, hogy örökre hálás lesz neki ezért a beszélgetésért.
Utoljára módosította:Farkas Marcell, 2020. október 31. 09:54
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2020. október 31. 18:37 | Link

Marcell

A fiú látászavarokra panaszkodik. Ez lehet az ébredés nyoma, de komolyabb probléma is, mint például egy látóideget nyomó vérömleny. Tudnom kell mit ért azon, hogy "nem teljesen tiszta" a látása. - Mit látsz pontosan? Esetleg nem látsz élesen? Foltot látsz magad előtt, netán olyan az egész mintha egy csövön néznél keresztül? tudakolom tőle, hogy tisztában lehessek a helyzet fontosságával. Ezután letelepszem a mellette lévő ágyra, hogy kényelmesebben beszélgethessünk, míg ő Lexet dögönyözi, amit macsekom békés zörgéssel hálál meg neki. - A házvetetőd vagy a házvezető helyettesed biztosan segíteni fog neked abban, hogy megtaláld a helyed. Sőt szerintem a szobában, ahol majd lakni fogsz, vár is valami üdvözlőcsomag féleség amiben minden szükséges holmit megtalálsz majd - mondom kicsit elmélázva, bár ezt csak gyanítom mert nem igazán ismerem a házak egyedi belső szokásait. De bízom abban, hogy az elsősökkel még mindenütt gondoskodóan bánnak. Marcell ezt követően megosztja velem miként is érez helyzetével kapcsolatban. Szavaira elmosolyodom, olyan szépen fogalmazta meg mi játszódik le benne. - Az ilyen álmok lesznek végül a legszebbek, hidd el nekem - bólogatok aprókat mosolyogva majd folytatom - Van esetleg valami amiben még segíthetek neked? - kérdezem meg egyszerűen, mert tényleg szívesen segítek, ha tudok - Magunk vagyunk, szóval azt is megkérdezheted tőlem, amit mások előtt cikinek érzel - nézek rá minden megértésemmel és együttérzésemmel - Csak az a buta kérdés, amit nem tesznek fel amikor lehetne - rázom meg fejem amitől fonatomból kicsúszó tincseim meglebbennek angyalarcom körül. A gyerekek emiatt szeretnek és bíznak meg bennem, mert ártatlan és jóságos küllemmel áldott meg a genetika. Vagyis mindezt a szüleimnek köszönhetem. - Ma éjszakára és holnap nappalra megfigyelésre benntartalak. Viszont ha ezalatt minden rendben lesz, akkor holnap este már az új rellonos ágyadban alhatsz, ami sokkal jobb mint ez itt - válaszolom kérdésére biztató komolysággal. A fejsérülésekkel nem szerencsés játszani. Nem szeretném sem túl korán elengedni, sem túl soká marasztalni. Senki sem szeret azért itt lenni annyira. Főleg különösebb indok nélkül és ezzel én vagyok a leginkább tisztában.
Utoljára módosította:Anastasia Strakhova, 2020. november 1. 10:09
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Marcell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. november 1. 15:01 | Link

Anastasia Strakhova


Sajnos pontosan úgy történt, ahogyan Marci várta, és a gyógyítónak nem volt elég annyi, hogy valami gond van a látásával. Így hát kénytelen bevallani a furcsa képzelgését.
- Igazából egyik sem... Olyan, mintha változna a falak színe. Eddig simán fehérnek tűnt, most meg felvett egy narancsos árnyalatot. -
Marci pislog néhányat, hátha változik a helyzet, de be kell lássa, hogy állandósult a sárgaság körülötte.
- Ez jól hangzik! És annak mi a jelentősége, hogy ki melyik házba kerül? Azon kívül, hogy ezek szerint máshol lakunk és más a személyiségünk. -
A fiú mindent tudni szeretne. Szinte biztos, hogy a házába érve mindenre választ kapna, de túl kíváncsi ahhoz, hogy addig bírjon várni. Így amíg nem megy a gyógyító agyára, addig nagy valószínűséggel folyamatos kérdésáradatra lehet számítani.
- Igen... lenne! Azt szeretném tudni, hogy vannak mások is, akik még nem ismerik ezt a világot? Vagy itt mindenki úgy szokott érkezni, hogy mindig is ebben élt?- Ez a kérdés már a vonatút óta nyomasztotta Marcit. Nem akart ő lenni a különc, aki mit sem ért a körülötte történő dolgokból. Nagyon bízott benne, hogy a helyzete nem olyan extra Bagolykőben, úgy több esélye lenne, hogy elkerülje a lúzer szerepet.
- Ez egészen bíztatóan hangzik! Bár szerintem már reggelre is tök jól leszek, és akkor talán elmehetnék... De persze visszajövök kontrollra, vagy bármi! - Huncut vigyor jelenik meg a fiú szája sarkában, ahogy próbál egyezkedni jótevőjével. Ebből már maga is érzi, hogy kezd visszatérni belé az élet. Magabiztosan kihúzza magát, mint akinek kutya baja. Akaraterőből bőven jutott neki...
Utoljára módosította:Farkas Marcell, 2020. november 1. 15:03
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2020. november 3. 10:22 | Link

Marcell

Körbepillantok. Nekem már természetes, hogy a falat kaméleon festék fedi, mely olyan színt vesz fel, ami a napszakhoz és a benn tartózkodók kedvéhez idomul. Elmosolyodom és visszafordulva a fiúhoz tartom barátságos arckifejezésemet - A szemednek nincs baja. Ez a fal tényleg színváltó - mondom megnyugtató hangon. Minden új, minden szokatlan. De izgalmas is egyben. Jó lenne kicsit a helyében lenni. Nem vagyok irigy, mert én is rá tudok csodálkozni még sok dologra, de ennyi friss élmény azért már nem ér engem, pedig az érzés jó nagyon. Ezután újabb kérdésekkel bombáz, megfogadva tanácsomat, hogy addig tegye míg ilyen csend és béke van itt a gyengélkedőn. - Például az, hogy a házadnak pontokat gyűjtesz azzal ha jól tanulsz és egy verseny van ezen az alapon, ami egész évben tart és az évzárón mindenki a győztes házat ünnepli - mesélem a házkupa lényegét - Aztán persze, ha valami butaságot vagy csínyt követsz el, akkor le is vonhatnak pontokat. Szóval inkább ne járj tilosban, vagy legalább ne vegyék észre se a tanárok, se a prefektusok, vagyis azok a diákok, aki mint őrszemek figyelnek rátok, többiekre - magyarázom és kicsit szégyenlem magam, hogy nem tudok szent lenni és csak azt mondani, ami helyes. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy büszke vagyok rá, de anno pár kis kihágásom nekem is akadt. Viszont kihasználva angyali ábrázatomat mindig csak legyintettek rájuk. Ne gondoljon senki nagy dolgokra. Azért az alaptermészetem nem volt sokkal másabb. - Nem alkudozunk! - emelem fel mutatóujjam és összevonom szemöldökömet. Nem nagyon, csak annyira morcosan, hogy tudja itt az én szavam a perdöntő. Szeretek biztosra menni és érezze fekve most magát virgoncul, ha felkel akár össze is eshet a megváltozott gravitáció miatt. Marad a kis fenekén, ez a végszavam. - Az nem kérdés, hogy vissza fogsz jönni - teszem még mellé, hogy ezt is tisztázzuk. Meg kell néznem majd a sebét és legalább arról is mesélhet, hogy milyen volt az első pár napja. Ahogy majd beszámol legalább én is úgy érezhetem, hogy újra diák vagyok. Vicces helyzet lenne, bár amikor ide érkeztem annak néztek. Most is civilben könnyen beolvadhatnék a mestertanoncok közé. Lehet egyszer kipróbálom.
Utoljára módosította:Anastasia Strakhova, 2020. november 3. 14:16
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Marcell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. november 3. 14:18 | Link

Anastasia Strakhova


Marci nagyon tart tőle, hogy a látászavar miatt azt fogja mondani a gyógyító, hogy még tovább bent kell maradnia a gyengélkedőn. Tényleg jól érzi magát, de nagyon kíváncsi már a kastély többi részére, alig várja, hogy felfedezhesse az egészet!
- Ó... Na erre nem számítottam! Akkor ez jó hír! Nincs akkora gond az agyamban.- Marci megkönnyebbülten sóhajt fel. Csak az hiányzott volna, hogy valami maradandó károsodást szenved. Így is épp elég lesz neki a fejsérülését takargatni, nem hogy még a szeme is elromlik.
- Értem-értem! Akkor ezeknek még utána kell járnom. -
Marci cinkos mosollyal néz a mellette ülőre. Ezek szerint ő sem volt szent diák korában. Ez mondjuk még szimpatikusabbá teszi őt a fiú szemében. Nem godolja, hogy mindenkinek állandóan a rosszaságon kellene törnie a fejét, de azért az jól jön, ha az emberekben van egy kis lazaság. Könnyebben lehet úgy venni az akadályokat, és nem mellesleg iszonyatosan szórakoztató.
- Jólvan, jólvan. Akkor holnap este! -
Marcinak be kell látnia, hogy teljesen esélytelen a nővel szemben. A szabály az szabály, és ezzel szemben most tényleg semmit nem tud tenni. Meg hát nem is igazán akar. Megéri neki az az egy nap várakozás, annak érdekében, hogy ezt az éppen kiépült jó kapcsolatot megőrizze.
- Akkor viszont alszom még egyet, hogy gyorsabban teljen az idő. Nagyon köszönöm a segítségét, de tényleg! Őszintén hálás vagyok!-
A fiú összekuporodik az ágyban, és félig lehunyt szemekkel még visszamosolyog jótevőjére. Ilyenkor valóban látszik rajta, hogy minden megpróbáltatás ellenére mennyire fiatal is még ő.

//Köszönöm a játékot!  Pirul //
Utoljára módosította:Farkas Marcell, 2020. november 3. 14:20
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet