A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

Az első, és legfontosabb kérdés: mégis hol a jó édes pudingban van az a tökkelütött...? Igaz, hogy épp csak egy pár napja érkezett meg Kira az iskolába, de azóta a drágalátos bátyját alig látta. Pedig az ember fia... vagy épp lánya azt hihetné, hogy ha már egy helyen vannak, pláne egy házban, akkor azért kicsit többször összefutnak. Ha már nem, akkor az ebédlőben. És láss csodát, szinte ritkábban látja Marcit, mint mikor még ő maga nem gazdagította a Levita diákseregének számát.
Pedig most fontos lenne, hogy megtalálja őt, mert oda kell neki adni egy levelet, amit a nagyi küldött neki. Jó persze, azt simán letehetné csak az ágyára, hogy este úgyis vissztér a hálókörletébe, és megtalálja, de... de ebben annyira nem biztos. Hisz ismeri a testvérét, és gyakran még azt sem veszi észre, ami csaknem kiszúrja a szemét. Épp ezért akarja ő maga odaadni neki azt a levelet. De csak akkor, ha megtalálja.
Az elmúlt egy órában a levita körletének konkrétan minden zugát, ahova csak be tudott menni, átkutatta már, Marcit viszont sehol nem találta. És mivel még nincs is olyan régóta itt, így nem is nagyon tudja még, hogy a testvére a kastélyon belül merre is szeret lenni. Egy biztos: nincs a hálókörletében. Vagy csupán csak szerzett valahonnan egy láthatatlanná tévő köpenyt, hogy tudjon bujkálni előle. Pedig Kira anyira örült, hogy végre kicsit több időt tud a rég nem látott testvérével tölteni. Erre nesze... Még csak meg se találja.
De még egy hely talán van, ahova elbújhatott. Mert hát azért mégis csak ismeri a testvérét. És tudja, hogy képes akár még a saját árnyékában is elbotlani, és betörni a buksiját. Tehát talán csak megint lesérült. Na és hova megy az ember fia, ha egészségügyi ellátásra szorul? Naná, hogy a gyengélkedőre. Még szerencse, hogy Kiarának az első dolga az volt megérkezésekor, hogy megnézte, merre is van az a szoba. Mert már akkor is tudta, hogy lesz pár olyan alkalom, amikor el kell a gyógyítókhoz kísérnie a bátyját. Tehát az útja a Levitából hamar a gyengélkedőbe vezet.
- Marciiiii...! Itt vagy? Ugye nincs nagy bajod...? - szinte már-már suttog, nem akar nagy hangzavart kelteni, hisz mégis csak egy gyengélkedőben vannak. Vagy legalábbis Kira, amint szép óvatosan kinyitja a szoba ajtaját, és besunnyog, remélve, hogy Marci tényleg itt van, és végre oda tudja adni neki a levelet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=796913#post796913][b]Vlad Kiara - 2020.03.04. 16:54[/b][/url]

Az első, és legfontosabb kérdés: mégis hol a jó édes pudingban van az a tökkelütött...? Igaz, hogy épp csak egy pár napja érkezett meg Kira az iskolába, de azóta a drágalátos bátyját alig látta. Pedig az ember fia... vagy épp lánya azt hihetné, hogy ha már egy helyen vannak, pláne egy házban, akkor azért kicsit többször összefutnak. Ha már nem, akkor az ebédlőben. És láss csodát, szinte ritkábban látja Marcit, mint mikor még ő maga nem gazdagította a Levita diákseregének számát.
Pedig most fontos lenne, hogy megtalálja őt, mert oda kell neki adni egy levelet, amit a nagyi küldött neki. Jó persze, azt simán letehetné csak az ágyára, hogy este úgyis vissztér a hálókörletébe, és megtalálja, de... de ebben annyira nem biztos. Hisz ismeri a testvérét, és gyakran még azt sem veszi észre, ami csaknem kiszúrja a szemét. Épp ezért akarja ő maga odaadni neki azt a levelet. De csak akkor, ha megtalálja.
Az elmúlt egy órában a levita körletének konkrétan minden zugát, ahova csak be tudott menni, átkutatta már, Marcit viszont sehol nem találta. És mivel még nincs is olyan régóta itt, így nem is nagyon tudja még, hogy a testvére a kastélyon belül merre is szeret lenni. Egy biztos: nincs a hálókörletében. Vagy csupán csak szerzett valahonnan egy láthatatlanná tévő köpenyt, hogy tudjon bujkálni előle. Pedig Kira anyira örült, hogy végre kicsit több időt tud a rég nem látott testvérével tölteni. Erre nesze... Még csak meg se találja.
De még egy hely talán van, ahova elbújhatott. Mert hát azért mégis csak ismeri a testvérét. És tudja, hogy képes akár még a saját árnyékában is elbotlani, és betörni a buksiját. Tehát talán csak megint lesérült. Na és hova megy az ember fia, ha egészségügyi ellátásra szorul? Naná, hogy a gyengélkedőre. Még szerencse, hogy Kiarának az első dolga az volt megérkezésekor, hogy megnézte, merre is van az a szoba. Mert már akkor is tudta, hogy lesz pár olyan alkalom, amikor el kell a gyógyítókhoz kísérnie a bátyját. Tehát az útja a Levitából hamar a gyengélkedőbe vezet.
- Marciiiii...! Itt vagy? Ugye nincs nagy bajod...? - szinte már-már suttog, nem akar nagy hangzavart kelteni, hisz mégis csak egy gyengélkedőben vannak. Vagy legalábbis Kira, amint szép óvatosan kinyitja a szoba ajtaját, és besunnyog, remélve, hogy Marci tényleg itt van, és végre oda tudja adni neki a levelet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=797322#post797322][b]Rentai Bálint - 2020.03.07. 11:50[/b][/url]

Bár az influenza időszak tombol, szerencsére a kastély lakói mind jól viselik. A kviddics meccsek mondjuk húzósabbak, de semmi olyan nem történt még amiből pár nap alatt ne lehetne felépülni. Szerencsére. Szóval semmivel sem vagyok elfoglaltabb, mint máskor. Egy-két diák persze befut, ilyen-olyan, apróbb dologgal, de a többséget rögtön el is tudom küldeni egy főzettel, vagy más gyors megoldással. Jelenleg nagyon kevesen fekszenek bent, őket pedig inkább hátrébb raktuk, hogy ha valaki betéved ne legyenek zavarva. A szokásos ellenőrzést végzem, miből mennyi van, mit kell pótolni, feltölteni, rendelni, amikor érzékelem az ajtó nyitódását és csukódását. Azonban nem kiabálnak gyógyítóért én pedig egyelőre nem veszek róla tudomást. Vannak akik szeretnek belógni a barátaikhoz, meg ilyesmi, és miért kéne nekem őket megakadályozni ebben? Az mondjuk más, ha valamit el akarnak vinni... De erre meg vannak azért védő bűbájok, nem menne annyira könnyedén. De aztán nem hallok több neszelést, így csak felpillantok eddigi elfoglaltságomból, s egy eddig ismeretlen, mégis valamennyire ismerős alakot pillantok meg. Közelebb sétálok, s talán észre is vesz. Nem tudom. De a hangját, ahogy egy bizonyos Marcit keres, így már egész jól hallom.
- Csak nem te vagy a kisebbik Vlad? - érdeklődöm mosolyogva, s ha beigazolódik a gyanúm, hogy Vlad Marci húgához van szerencsém, akkor válaszolok is a korábbi kérdésére - kivételesen nincs itt. Igazából már egy hete nem láttam, ami kifejezetten pozitív. - Magyarázom a lánynak, aki biztosan tudja, hogy miről beszélek, máskülönben ő sem itt keresné a bátyját. - Én Bálint vagyok, az egyik gyógyító. Téged hogy szólíthatlak? - kérdezem, mert a későbbiekre még jól jöhet ez az információ morzsa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=797375#post797375][b]Vlad Kiara - 2020.03.07. 18:17[/b][/url]

Tulajdonképpen halvány lila gőe sics, hogy merre kóborolhat a bátyja. Mióta Kiara is megérkezett a kastély falai közé, szinte ritkábban is látja az idősebb Vladot, mint ezelőtt, pedig ő nagyon is reménykedett benne, hogy majd ezek után több időt tudnak együtt tölteni. Tudjátok, olyan izgi tesós programokat szervezne Kira is, amire Marci nem mondhatna nemet. Mert hát neki is kell egy idegenvezető, aki körbevezeti ezen a hatalmas birtokon.
Most viszont csak egy levelet szeretne odaadni az idősebb Vladnak, amit a nagyiék küldtek neki, de hát szokás szerint sehol nem találja ezt a bajkeverőt. Utolsó lehetőségként gondol végül a gyengélkedőre. Mert azért égis sak ismeri a saját testvérét, és tudj jól, otthon is nagy szükség volt mindig a szülők szaktudására. Még mázli, hogy mindkét felmenőjük gyógyító, így tuljdonképpen nem kellett heti rendszerességgel valamelyik kórházba ellátogtniuk, hanem otthon is el tudták rendezni a dolgo a szülők, ha nem volt olyan komoly a baj. De sajnos most nincsenek ők itt, hogy ezt megtegyék, így bármi baja is van Marcinak, egész biztos, hogy az első útja a gyengélkedőre vezetne. Legalábbis Kiara nagyon reméli, hogy így van, és nem próbálná meg saját maga megoldani az egészet Marci.
Reménykedve, és kissé talán félve nyit is be a gyengélkedőbe, ahol nagy sajnálatára csak néhány üres ágy fogadja. Na meg az egyik gyógyító. Akire bármely meglepő is, de nem számított, így a hangját meghallva kicsit össze is rezzen, de a kérdésére már csak elmosoyodva bólogat.
- Igen, én lennék az, személyesen.... - vigyorodik el, ahogy ismét körbepillant, hátha a tesója csak elbújt valamelyik ágy alá előle, de sajnos sehol senki. Amit még Bálint is megerősít neki. - Igen? Meglepő... Általában nem szokta ilyen sokáig kibírni... De akkor hol lehet? Már mindenhol kerestem... - sóhajt fel kissé beletörődve a tudatba, hogy ma már valószínűleg nem bukkan rá. De legalább megnyugodhat, hogy nincs nagy baja. Egyelőre...
- Kiara vagyok. A nem-olyan-kétballábas Vlad...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=797506#post797506][b]Rentai Bálint - 2020.03.08. 13:25[/b][/url]

Mosolyogva figyelem, ahogy a lány meglepődik jöttömön. Nem tudom mire számított, de csak nem gondolta, hogy egyedül hagyjuk a diákokat. Váltásban dolgozunk, ki nappal ki éjjel, de valaki mindig van itt, elvégre bármikor történhet valami, na meg a már itt fekvőknek is lehet szükségük hirtelen valamire. Így tehát a legegyszerűbb, lévén a kastélyban nem lehet hoppanálni.
Azt pedig, hogy ki lehet hamar kitalálom, már csak a külsejéből is.
- Igazán örülök - felelem továbbra is mosolyogva, ahogy megerősíti, hogy jól tippeltem. A testvére kapcsán pedig még fel is nevetek.
- Valóban nem, bár nem vagyok itt mindennap, könnyen megeshet hogy valamelyik kollégámnál járt - toldom hozzá, aztán látva a lány bizonytalanságát én is elgondolkodom - Remélhetőleg nem valami olyan helyzetben, hogy már ide jönni sem tud. - No nem akarom megijeszteni, egyébként sem szokott annyira vészes lenni egyik eset sem. De sosem lehet tudni. Ő nyilván jobban ismeri a bátyját.
- Lehet direkt és ha nem keresed majd felbukkan - adok egy tippet, mert Virág húgommal én is gyakran játszottam ilyesmit. - De ha ennyire szeretnéd tudni merre jár tehetsz rá nyomkövető bűbájt - teszek még egy javaslatot kacsintva, aztán eszembe jut, hogy még nem mutatkoztam be s ez nagyon illetlen tőlem, így ezt gyorsan pótlom is. S szerencsére az ő nevét is megtudom.
- A nem-olyan-kétballábas, ezt megjegyzem - válaszolom továbbra is vidáman aztán úgy döntök teszek egy javaslatot - ha már úgysem találod, de esélyes, hogy még ma felbukkan itt, nem lenne kedved segíteni? - fogalmam sincs mit tudna csinálni, nyilván még csak elsős, de majd kitalálok valamit. Addig is le van kötve, nem aggódik, nem csinál butaságot. Mert hiába állítja, hogy ő nem olyan mint a bátyja, azért mégis csak rokonok. Én pedig inkább félek, minthogy aztán megijedjek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=797557#post797557][b]Vlad Kiara - 2020.03.08. 16:50[/b][/url]

Utolsó lehetőségként jutott az eszébe a gyengélkedő. Nem is érti, miért nem gondolt erre hamarabb, ismerve a bátyját, biztos elég gyakori vendég lehet ezen  helyen. De hát jobb későn mint sh, így a Levita után azonnal meg is közelíti azt a helyet, ahova Marci akár már be is költözhetne. És nem is téved nagyot, hisz a jelenlévő gyógyító is felismeri. No persze nem mintha olyan sok ázsiai vonásokkal rendelkező diák szaladgálna a kastély falai között, pláne nm olyan akinek még emellett Marcell is a neve, így talán elég egyértelmű, hogy Kiara az ő húga.
- Ha így is lenne, tuti én lennék az utolsó, aki tudomást szerez róla... - kuncogva vakarja meg a tarkóját, mert hátez igaz is. zt a sürgősségisesetet is egész biztos eltitkolta volna, ha az a kedves nővérke nem hívta volna fel  nagyiékat, hogy menjenek az unokájukért, mert már nincs komoly baja. Azót meg még inkább igyekszik eltitkolni, ha valami baja van, és inkább megy ahhoz a mugli dokihoz, mint hogy a szüleik kezelésbe vegyék őt...
- Ez nem rossz ötlet... Majd lehet megkérek rá valakit, hogy tegyen rá... nekem az kicsit nehezen menne... - még ha ismerné is azta bűbájt... És látható is rajta egy pillanatra, mintha elszontyolodna a gondolattól, hogy ő erre egyedül nem képes. Ahogy a többi varázslatra sem, a pálcája is csak gyakorlatilag porfogónk van ott az éjjeliszekrényén.
- De, szívesen segítek, ha akad valami, amiben tudok... - mosolyodik el aztán ismételten a kérdés hallatán. És hamar a feladatra késze várva toporog is előtte. Legalább vlamivel elfoglalja magát, míg Marci úgy nem dönt, hogy nem bújócskázik tovább, és addig sem idegeskedik azon, hogy merre járhat az a tökkelütött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=798303#post798303][b]Rentai Bálint - 2020.03.13. 22:32[/b][/url]

Aranyos lányka, s valahogy saját magam és Virág húgom kapcsolatát képzelem az övékébe. Nyilván ők másmilyenek, de egész biztos, hogy hasonló helyzetben Virág engem is itt keresett volna. Sajnos ő sosem jutott be a varázsvilágba, s mostanra a kapcsolatot sem tartjuk, bármennyire is szörnyű ez. Nekem. Neki nem, mert nem emlékszik. Sem ő, sem a szüleink már. Így a jobb, mindannyiunknak.
- Biztos nem szeretné, hogy aggódj miatta - próbálom védeni a fiút, még mindig magamból kiindulva, s bízom benne, hogy nem értelmezem félre ezt a helyzetet. De ahogy mosolyog-kuncog azt kell hinnem, hogy jó a kapcsolatuk, s nem másért titkolja ezt a fiú. Egyébként is sokszor emlegette a húgát, meg még talán egy öcsköst is, s ha nem lenne jó a kapcsolatuk akkor nem tenné.
- Szólj, ha épp nem dolgozom - kacsintok rá, ahogy azt mondja megkér valakit. Mint gyógyító nem tehetem meg, s valószínűleg egyébként sem, de attól még viccelhetek ezzel. Remélhetőleg veszi ő is a lapot. Mosolygok is mellé, aztán hogy kicsit eltereljem a figyelmét egy javaslatot teszek, hogy segítsen, hátha ide téved a tesója, amíg itt van.
- Épp ellenőriztem a készleteinket. Abban segíthetsz. Megszámolni hány üveg kalapkúra bájital van... ilyesmik - magyarázom, és közben intek, hogy kövessen egy kicsit beljebb. Egy szekrény előtt állok meg aztán a pálcámért nyúlok.
- Tiszták a kezeid? - kérdezem, de nem igazán várok választ, szinte rögtön intek is egyet, egy tisztító-fertőtlenítő bűbájt végezve, hogyha van valami a kezén, az most végleg eltűnjön, aztán átnyújtok neki egy pár kesztyűt is. A műveletet magamon is megismétlem, aztán felveszem én is a saját kesztyűmet.
- Ezeket itt, ha megszámolod, illetve ha megnéznéd rajtuk a dátumot. Elvileg ezek több évig jók, és nem szoktak itt maradni, de biztos, ami biztos - magyarázom miközben a szekrényben alulról a harmadik polcra mutatok. Én a felső polcról húzom le a tálat, amiben a komolyabb, veszélyesebb bájitalokat tartjuk, s azokat nézem meg, egyeztetve a listámmal, hogy miből mennyinek kell lennie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=798393#post798393][b]Vlad Kiara - 2020.03.14. 17:15[/b][/url]

Szereti ő a tesóját. És nagyon reméli, hogy ez fordítva is igaz. Vagy legalább nem kívánja őt a pokol legmélyebb bugyraiba amiért annyira nagyon próbál rá vigyázni. Pedig ennek fordítva kéne lennie, nem? Mármint... A nagytesónak kéne vigyáznia a kisebbre, főleg ha az a kisebb még lány is. De nem... Az ő családjuk ez esetben - IS - igen furcsa. Hisz mindig Kiara az, aki kihúzza Marci fenekét a bajból. Már amikor rátalál, és nem bujkál előle...
- Persze... De ettől néha csak jobban aggódom... - hisz olyan szeleburdi néha. Na meg azóta a sürgősségis eset óta, aminek a részleteit még mindig nem tudja, jobban aggódik érte, mint azelőtt. Ezért is jött ilyen hamar a gyengélkedőre is, mert ha nem találja, akkor már szinte másra nem is tud gondolni, csak hogy valami baja esett.
- Mindenképp... - vigyorodik el ő is. Persze ezt ő sem gondolja teljesen komolyan. Meg hát Marci is eléggé kiakadna, ha rájönne, hogy egy nyomkövető bűbáj van rajta, hogy a kicsi húga mindig tudja, merre jár, és mit csinál. Azt azért még Kira is bevallja, hogy ez egy kicsit túlzás lenne. Bár akkor legalább tudná, ha épp bajba akarna keveredni Marci...
De aztán a témát, és Kiara figyelmét is tereli más irányba Bálint, így a lány is csak egy nagyot bólintva követi a gyógyítót beljebb, ahhoz a hatalmas szekrényhez. Igaz, Kira a maga 169 centijével nem épp az alacsonyak táborát erősíti, de talán a legfelsőbb polcokat még ő sem érné el ezen a szekrényen.
- I... ~...gen...~
Még csak válaszolni se tud, de Bálint már tisztára is suvickolja a mancsait egy bűbáj segítségével, Kiara pedig egy pár másodpercig csak ámulva pislog a kezeire. Ilyenkor mindig kicsit elgondolkozik azon, milyen jó lenne, ha neki is lennének varázsképességei... De amint kicsodálkozta magát, már húzza is fel a kesztyűket, és guggol le az említett polchoz, hogy végigszámolja a fiolákat, és leellenőrizze a dátumokat. Láthatóan nagyon koncentrál. Mint amúgy szinte mindig, amikor rábíznak valami feladatot. Mert ha már a pálcahasználatban nem lehet kiemelkedő, minden másban annak kell lennie, hogy a szülei is büszkék legyenek rá, hogy még ő is elér valamit a varázsvilágban annak ellenére, hogy kvibli. Még ha az egy olyan egyszerű feladat is, mint a fiolák számolgatása.
- És... Mennyinek is kéne belőle lennie...? - kukkant bele kíváncsian abba a listába, ami Bálintnál van.
Mert neki kicsit kevésnek tűnik. De az is lehet, hogy csak ennyire kifogytak már belőle...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=801764#post801764][b]Rentai Bálint - 2020.03.30. 20:21[/b][/url]

- Ezt valahol megértem - nézek rá megértően, hogy csak jobban aggódik a testvére miatt, amiért az titkolódzik és nem avatja be mindenbe. De ez egy teljesen normális reakció. Viszont neki is szeretnék valami kis segítséget nyújtani, így ha mást nem egy kis viccelődéssel oldani a feszültséget, amit érezhet emiatt. Szerencsére jól veszi a lapot és vigyorogva válaszol.
Aztán jobb ötlet híján felajánlom, hogy maradjon és segítsen, így ha a tesója nem jön hozzá, de benéz hozzám, akkor összefuthatnak itt.
A kezeit megtisztítom, mert biztosra megyek, de azért kap egy bocsánat kérő pillantást, amiért nem várom meg a választ, aztán kiosztok neki egy kisebb feladatot: hogy számolja meg az alsó polcokon lévő üvegeket. Közben én egy másik adagot kezdek el nézegetni.
- A kalapkúrából legalább harmincnak, mert még nincs megfázós időszak, de amikor beköszönt akkor majd több kell. Álomtalan Álomitalból pedig... - a listára nézek, mert nem mindent tudok én sem fejből - húsznak. Ezt a listát leteszem ide. Ha valamiből annyi van, vagy több, akkor pipáld ki nyugodtan - azzal a közeli asztalra helyezem a papírost. - Ha pedig valami hiányzik, vagy kevesebb, akkor húzd át a listán szereplő számot és írd oda mennyi van - kérem könnyedén, majd visszafordulok a saját adagomhoz, és tovább ellenőrizgetek. Remélhetőleg így viszonylag gyorsan haladunk majd, hogy én fentről ő lentről számol, s valahol középen majd találkozunk. Visszarakom az éppen aktuális adagot, tálcástól, és egy másikat húzok le.
- Ne mozogj - kérem, mert ha véletlenül pont most állna fel, vagy ilyesmi és meglök, az kellemetlen lenne. Legalábbis ha a jól sejtem, hogy mit emelek le. Természetesen ha biztonságban leemeltem, akkor jelzek neki, hogy már oké, és dolgozhatunk tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=807209#post807209][b]Vlad Kiara - 2020.04.30. 16:47[/b][/url]

Ez talán természetes is, hogy ennyire félti a tesóját. Mintha nem is Marci lenne az idősebb. Mert hát amúgy ennek pont fordítva kéne lennie. Egy normális családban úgy van, hogy az idősebb testvér, a báty vigyáz a húgra, és nem hagyja, hogy bajba kerüljön. Na hát ez a Vlad családban pont fordítva van. Kiara az, akinek muszáj figyelnie a tesójára, különben az valami olyan hülyeséget csinál a végén, hogy rosszabb esetben az ispotályba kerül. Még szerencse, hogy a családban két gyógyító is van, akik otthon is el tudják látni a kisebb nagyobb sérüléseket. Itt a kastélyban viszont erre csak a gyengélkedőben lévő gyógyító képes, ezért is dönt úgy Kiara, hogy a testvére keresését ott folytatja. Természetesen sikertelenül.
De ha már itt van, akkor Bálint szépen munkára is fogja. Természetesen nem mond erre nemet, mert legalább valami elvonja a figyelmeét, és addig sem azon idegeskedik, higy vajon mi lehet Marcival. Mert lehet, hogy csupán csak előle bujkál, hogy ne kelljen még itt is a kishúgát pesztrálnia, ne rajta lógjon a fiatalabb. És egyszer majd előbukkan ő is a semmiből. De addig is Kira segít átnézni annak a hatalmas szekrénynek a tartalmát, hogy minden rendben van-e. A szülők miatt pedig egészen otthon is van ezekben a főzetekben és kenőcsökben, amik itt vannak, így nem okoz neki nagy gondot, hogyaz alsó polcok tartalmát rendszerezze, es megszámolja. Még az a sarokban bujdosó sebgyógyító főzet sem kerüli el a figyelmét.
- Uhum... - hümmög is a választ hallva, majd csak szépen pipálgatja be a már átszámolt főzeteket, és javítja, ha épp rossz szám szerepel a papíron. - Ha jól számoltam mindenből megvan minden... Csak a Sebgyógyító főzetből van itt eggyel kevesebb, mint amennyi a papíron szerepel... - pedig kétszer is átszámolta, hogy biztos jó értéket írjon le a papírra, de tényleg kevesebb van belőle, mint amennyinek kell lennie.
- Meg se moccanok... - húzza is be a nyakát, hogy még véletlenül se lökje meg a másikat, míg az a tálcával egyensúlyozik. Mert azért mégsem lenne szerencsés, ha az összes fiola a földön, vagy épp rajtuk landolna.
- És mióta dolgozol itt...?