36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rosemary Narcissa Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2018. július 14. 00:15 | Link

Lily
péntek este
vacsoraidő


Egy egész kilót híztam ez elmúlt hét alatt. Undorító. Ösztönösen húzom le a kézfejemre a pulóver ujját, ami amúgy lötyög rajtam, mégis úgy érzem, mintha kicsi lenne, mert alatta akkora vagyok attól a kilótól, mint egy elefánt. Már attól is elmegy az étvágyam, hogy eszembe jut, hogyan gömbölyödött a mérleg számlapján az a hatos az eddigi karcsúbb ötös helyén, és kedvem támad felköhögni mindent, amit ma lenyeltem. Csakhogy nem tehetem. Azt sem tehetem meg, hogy nem eszek, mert amióta elájultam múlt héten a mágiatörténet órán kisebb riadalmat okozva a csoporttársaim körében, a gyógyító egyszerűen nem hisz nekem. Pedig Emily elment. Olyan egyszerűnek tűnt már az egész, hiszen nem volt kinek hazudnom, Grétát ez nem érdekli, nem szól bele a dolgaimba, Ervint pedig leköti a munka és különben is akkorra tartogattam a kalóriákat, amikor együtt eszünk. Azok a sütik sokba kerülnek. Nem pénzben, hanem kilókban és felülésekben meg guggolásokban számolva. Félek tőlük, de Ervint meg nem bántanám meg. A Rose a kedvencem. Olyan kis egyszerű és finom és nekem találta ki, szóval nem mondok rá nemet. A múlt héten is így kezdődött. Randira hívott, hát szép akartam lenni neki, meg megőrizni a számokat akkorra, hogy sütit egyek vele, csak aztán a gyengélkedőn kötöttem ki. Hiába mondtam, hogy bizonyára valami kósza vírus lesz az oka az egésznek, a gyógyítónak elég volt a szemembe nézni, tudta, hogy nem igaz. Tudta, hogy a hazugság már olyan mértékben része az életemnek, hogy én is elhiszem, hogy a levegő is tud tápláló lenni, akárcsak a víz. Beszélgettünk. Vagyis ő beszélt, én hallgattam, és azóta folyamatosan a nyomomban jár egy gyógyító tanonc, hogy ellenőrizzen, meg itt eszem. Egy egész tányérnyi krumplipüré van előttem spenóttal és csíkokra vágott csirkehússal. Ránézni is alig bírok, de itt ülök, amíg meg nem ettem. Egy hete már csak így megy. Reggelire egy egész palacsintát kellett legyűrnöm, délben a sajtot meg a rizst, és most ezt, amit éppen a villámmal piszkálok. Kénytelen kelletlen falok be egy falatot. Kellene egy kés, hogy minél apróbb falatokra vághassam az egészet, de Hanna nem ad. Azt mondja, valamikor ő is átment ezen és van kiút. Kár, hogy én nem látom. Lassan rágom azt is, amit tulajdonképpen nem kellene rágni, hiszen szétolvad a számban, ez már inkább csak a megszokás. A fülem mögé tűröm a hajam, majd megküzdök egy újabb falattal. Hanna eltűnik valamerre, amíg nem figyelek, de ez úgysem jelent semmit. Meg kell ennem. Itt másképp nem fog eltűnni az étel, próbálkoztam már, nem sok sikerrel.
Hozzászólásai ebben a témában

Slivovics Lily
INAKTÍV


LoLilo
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 897
Írta: 2018. július 14. 14:37 | Link

Rosemary

Az egyik folyosón beszélgettem Leilával, mikor elkapott a szédülés és a hányinger. Nem tudtam mi bajom volt, Leila csak annyit mondott hogy tűzforró a fejem, mert az első dolga persze hogy az volt, hogy megtapizza. Elindultam a gyengélkedő felé, Lei is jött velem egy darabig, de elküldtem. Eljutottam valahogyan a gyengélkedőig, ami majdnem üres volt. Gyógyító sehol, csak egy vörös hajú lány. Gondoltam egye fene, megkérdezem, hátha tudja merre van egy gyógyító.
   -Szia! Nem tudod merre találok egy gyógyítót? - mosolyogtam rá, és eszembe jutott az illem. - Jó étvágyat! - mindig arra tanított anyukám, (na meg az élet Japánban) hogy az illemet sosem szabad elfelejteni. Bár a japán illem nem mindenhol olyan mint a magyar. Ott például gusztustalannak tartják, ha nyilvánosan fúj valaki orrot. Vagy az, hogy ott szabad szürcsölni, de itt ha jól tudom modortalanságnak számít.
Hozzászólásai ebben a témában


A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár
Rosemary Narcissa Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2018. július 16. 18:20 | Link

Lily
péntek este
vacsoraidő


Két falatot sikerül letuszkolni a torkomon még, két újabb falatot, de a tányéron még mindig rengeteg az étel. Nem is tudom, hol férhet el ennyi a gyomromban, mert olyan kicsinek érzem, mintha egy gyűszű lenne csupán. Belekortyolok a narancslébe, amit egy üvegpohárban tettek a tálcára a tányérom mellé, majd visszarakom, szinte már kényszeresen igazgatva, hogy a pohár hatszögű peremének két éle is párhuzamos legyen a tálca szélével. Addig sem kell ennem, amíg ezzel foglalkozom, ez azonban nem tart egy örökkévalóságig, így villám hegyével turkálni kezdem az ételt. Oda-vissza tologatom benne az evőeszközt, amíg teljesen el nem mosódik a határ krumpli és spenót között, és azon töprengek, hogy mindez legalább háromszáz kalória. Lemondóan fújom ki a levegőt, és körbepillantok, felmérve, hogy Hanna ugye tényleg nincs itt. Talán megpróbálhatnám egy részét a hatalmas cserepes növény alatt eltüntetni, csak a két napja is rajtakaptak, amikor megpróbálkoztam vele, úgyhogy most már azelőtt feladom. Nem akarok kiselőadást hallgatni arról, hogy mik lehetnek a következményei annak, ha nem eszem. Pontosan tudom. Azért nem engednek már táncolni, azért vagyok itt, azért tömik belém a kaját, mint Márton-napi lúdba, azért kell pszichológushoz járnom, azért vagyok még itt, már két éve ugyanazokat az órákat hallgatva újra és újra, de akkor is úgy érzem, hogy nem szabad engednem a kísértésnek, mert attól is rosszabb lesz csak, ha megteszem. Undorodom magamtól már most is. Nem vagyok szép, de még csinos se. Az egyetlen, amit szeretek magamon, az a hajam. Előre görnyesztem a vállaimat, hogy a pulcsi ne is érjen a mellkasomhoz, attól pillanatnyilag jobban érzem magam egy egészen kicsit, és eltolom a tányért magamtól, de abban a pillanatban vissza is húzom és hirtelen a számba tömök egy fél falatot, igyekezve úgy tenni, mintha az egy egész hatalmas adag lett volna, mert nyílik az ajtó. Le merném fogadni, hogy Hanna az. De mégsem. Megcsalni látszanak a megérzéseim éppen, ugyanis egy ismeretlen lány pottyan be az ajtón és máris a gyógyítóról akarja tudni, hol van.  
- Szia - köszönök először is halkan, majd megrántom a vállam. - Nem tudom. Nem láttam - közlöm vele mindazt, amit tudok, miközben ösztönösen igyekszem magam minél kisebbre összehúzni. Még a térdeimet is beszuszakolom a pulcsi alá, így már nem látszik a szép eridonos színekkel szegélyezett zokni sem. Olyan lehetek, mint egy nagy guruló pamutgombolyag hosszú vörös hajfonattal.
- Köszi - közlöm azért még, ha már jó étvágyat kívánt, és teljes mértékben udvariatlannak és modortalannak érzem magam, amiért kedvem támad még jobban eltűnni a pulcsim alatt, ezért magamra erőltetem, hogy megszólaljak. - Szerintem várd meg. Amíg itt vagyok, az egyik segédje is itt van, csak kiszaladt épp valahová pár percre. Azt hiszem. Nem tudom - dünnyögöm bizonytalanul és inkább befalok egy elég nagy falat krumpli-spenót masszát hússal tetézve, beszélnem addig sem kell.  
Hozzászólásai ebben a témában

Slivovics Lily
INAKTÍV


LoLilo
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 897
Írta: 2018. július 16. 18:50 | Link

Rosemary

   -Értem, köszönöm! - mosolyogtam. Kicsit furcsálltam, hogy próbál elbújni a ruhájába, legalábbis én így láttam. De lehet csak képzelgek. Szimpatikusnak tűnt a lány, így gondoltam egye fene bemutatkozok neki.
   -Amúgy Slivovics Lily-nek hívnak! Téged? - megint rám jött a mindenkinek bemutatkozok öt perc, de se baj. Néha az sem árt. Közben próbáltam úgy nyomogatni a homlokomat, ahogy a bátyám szokta mikor fáj a feje, de nem sikerült. Azt csak Nico tudja megcsinálni, meg apa tudta amikor még élt. Apa tanította Nico-nak, nekem meg persze nem mutatta meg hogy kell. Ez az egyik dolog amit utálok abban hogy lánynak születtem. Nem, nem nőnek és sosem fogok nővé érni. Ugyan az a kislány leszek örökre, mint aki voltam évekkel ezelőtt. Próbáltam nem visszaemlékezni a régi időkre, de ezek a gondolatok csak úgy jönnek. Nem kérik az engedélyemet, hogy az eszembe jussanak.
Hozzászólásai ebben a témában


A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár
Rosemary Narcissa Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2018. július 16. 22:55 | Link

Lily
péntek este
vacsoraidő


Nagyon igyekszem elveszni a pulcsiban, amit amúgy Ervintől kaptam kölcsön egy este, hogy ne fázzak és azóta sem adtam vissza. Tulajdonképpen csak ebben a pillanatban tudatosul bennem, hogy bizonyára ezért ennyire nagy rám, ahogy azt is, hogy nem akarom visszaadni. Még nem. Kényelmes és meleg és elférek benne úgy igazán. Elrejt a másik lány elől is, aki így aligha tudna megbámulni, mint sokan mások. Mert meg szoktak bámulni. Van aki utálkozva fordul el, mert szerinte nem vagyok szép, és van aki sajnálkozva húzza el a száját, nem is értem, Ervin mi szépet lát bennem, amiért még szeret is. Ráhúzom hosszú ujjaimra a pulcsi ujját ismét, majd felemelem a kezem, hogy fülem mögé igazítsak egy tincset, amely túl rövid ahhoz, hogy megmaradjon a fonatban. Látszik, hogy nem olyan régen nőtt vissza, pár hónapja ugyanis még csomóban hullt a hajam. Legalább ez már jobb. Újabb falatot tömök a számba ráérősen rágva, nehogy többet kelljen beszélnem pár szónál.
-Nimmit - dünnyögöm rágás közben, azt remélve, hogy figyelhetek most már teljes egészében erre a kényszervacsorára, számolva, hogy hányadszor rágom meg ugyanazt a falatot, ahelyett, hogy a kalóriákat igyekezném pontosan kikalkulálni. Nem lehet. Nem én mértem ki, nem is tudom, pontosan mi van benne, így csak hozzávetőlegesen tudom saccolni. De nem szabad. Ha ismét elkezdem, akkor ismét elkezdem csökkenteni a számot is, amíg nem marad más, mint a víz és a levegő, néhanapján egy szelet alma vagy egy szem mandula, ha már nagyon csillagokat látok. Azt viszont nem lehet. Mégiscsak egészségesnek is kellene lennem, nem csak szépnek és vékonynak. Ervinért. Meg azért is, mert táncolni szeretnék, most meg nem engedik. Most csak méredzkedés van és gyógyító, aztán pszichológus, aztán reggeli és ebéd és vacsora itt. Haragudnék, ha lenne erőm, de az érzés csak fellobban néha, aztán öt percen belül el is alszik. Kihuny. Csak az állandó, hogy undorodom magamtól. Kövérnek érzem magam még most is, mert azt mutatja a tükör, pedig... nem tudom, miért nem látom jól magam. Vannak pillanatok, amikor tudom, hogy az érzés nem a valóság. Tényleg. Egy újabb falatot is magamba tömnék, de a lány bemutatkozik, így megáll a kezem félúton és inkább vissza is rakom a villát a tányérra, helyette a poharat veszem el félig mögé bújva. Ujjamat a peremén húzgálom.
- Rosemary Fisher - mondom. Rosie már nincs. Rose-nak meg Ervin szólít, azt nem mondom másnak. - Neked is menetrend szerinti látogatás? - kérdezem meg végül, ki tudja, talán sorstárs valami okból, aki gyakran találkozik a gyógyítóval, épp mint én.
Hozzászólásai ebben a témában

Slivovics Lily
INAKTÍV


LoLilo
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 897
Írta: 2018. július 17. 18:06 | Link

Rosemary

   -Szép neved van! - mosolyogtam. Én még mindig nem szeretem a nevemet, de senki se szereti a nevét. Kivéve aki igen. Kivételek mindig vannak, voltak és lesznek is. - Nem. Miért, neked? - kérdeztem, nem gondolva rá hogy nem szeretne róla beszélni. Én sosem jártam rendszeresen orvoshoz, vagy akárhova. Nem volt miért, és remélem nem is lesz, ez is csak egyszerű rosszullét. Nem szoktam beteg lenni, nem is emlékszem mikor voltam utoljára az.
Hozzászólásai ebben a témában


A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár
Rosemary Narcissa Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2018. július 20. 00:15 | Link

Lily
péntek este
vacsoraidő


- Köszönöm - válaszol orrát a pulóverbe fúrva könyékhajlatban, ahogy térdét átkarolva összefonja karjait. Talán csak képzelődik, de olyan kellemes illata van. Tulajdonképpen Ervin-illata van, minél inkább szaglássza csupán apró lélegzetvételeket engedve magának, mert attól tart, ha nagy levegőt venne, a következő pillanatban már nyoma sem lenne az illatnak. Ha nem érezné modortalannak magát, el is töltené ezzel az este hátralévő részét is akár, de végül csak megpróbál a maga félszeg módján beszélgetést kezdeményezni. Valamikor olyan természetesen ment neki, csak aztán a tökéletesség utáni hajsza az önbizalmát is magával vitte. Sőt igazából az egész egykori Rosiet magával vitte, ő pedig csak egy itt ragadt árnyék.
- Ó, szerencsés vagy - feleli halkan, beletörődő hangon. Nem irigykedik, hogy milyen jó Lilynek, hiszen ki tudja, mi másért van itt, még ha neki nem is kell minden nap háromszor itt ücsörögnie, amíg el nem fogyasztja az elé tett adagot. Ezt különben is magának köszönheti, senki más nem hibás miatta. Ő az, aki nem volt elég szép. Ő igyekezett megszabadulni a fölöslegesnek ítélt kilóitól, hogy tökéletesebb legyen, mint előtte. Ő hagyta abba az evést saját döntéséből fakadóan, remélve, hogy attól szebb lesz majd, de valahogy ez egyszerűen sehogy sem akar működni, valakit mindig bánt vele, ha nem magát, akkor azt a két embert, aki törődik vele, ha pedig éppen őket nem, akkor magát.
- Mhm - bólogat bal kezét megemelve, most már csak jobbjával ölelgetve a térdét, hogy a villája után nyúljon. Felemeli, nézegeti kicsit, hogy már maszatos - csoda, hiszen eszik -, aztán egy fél falatot egyensúlyoz rá.
- Egy ideje be kell járnom - vallja be a krumplihalom tetején billegő húst nézve, azt várva, hogy vajon lepottyan-e, de egyelőre nem akar. Sőt a kilengése is apad lassan, amíg teljesen biztosan megállni nem látszik. Felemeli a villát koncentrálva, mire a húsdarab ismét megmozdul és le is pottyan. Megrándul a karja, ahogy ösztönösen utána kapna, de le is engedi. Befalja a köretet, közben pedig végignézi, hogyan landol az ágytakarón a falat zöld körvonalat rajzolva maga köré a rátapadt spenóttal.
- Hoppá - jegyzi meg nem túl nagy meggyőződéssel, majd a tányér szélére helyezi a húst, ujja hegyével kicsit megdörzsölve a takarót, elmaszatolva ezzel a foltot. - És miért keresed a gyógyítót? - kérdezi, próbálva fenntartani valahogyan a beszélgetést, de közben körbepillant, hol is lehet már mindenki. Fel is szusszan, amikor előbukkan a szőke gyógyítósegéd messziről felismerhető színes fülbevalóival meg élénk színű sminkjével.
- Rosie, tudod, hogy nem mehetsz semerre, amíg meg nem eszed az egészet. A végén itt fogsz aludni, ha így folytatod, akkor pedig nem írok semmi jót rólad az értékelésedben - fenyegetőzik fel sem pillantva, ahogy az egyik függöny mögül előbukkanva bájitalokat lebegtet az asztalra.
- Óh, helló. Rosie-t jöttél meglátogatni? De kedves vagy. Most hatalmas szüksége van minden támogatásra a barátai részéről - magyaráz Lilynek máris nagyon lelkesen. - Hanna vagyok, te pedig ne fintorogj, kisasszony. Igenis beteg vagy, ezt kár tagadni - fenyegetőzik, miközben kezet nyújt Lilynek, majd pedig szemöldökét felvonva pillant Rosie-ra, aki újabb falatot töm magába éppen, száját kissé elhúzva.
Utoljára módosította:Rosemary Narcissa Fisher, 2018. július 20. 00:15
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet