37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. október 17. 20:53 | Link
Bencus

Ha felkukkantunk a gyengélkedő felé vezető folyósóra, egy igen dühös szőkét pillantunk meg, ahogy a terem felé viharzik. Pletykálnak ezt, pletykálnak azt, és ő jobbnak látja utánajárni a dolgoknak. Igazából halvány lilája nincs arról honnan és hogyan szedte össze a kis rellonost, csak úgy valahogy megismerkedtek, azután meg valahogy kialakult az a fura dolog, ami Kamilla meg az állítólag bunkó zöldek között szokott lenni. Kicsit családias, olyan csipkelődő, beszólogatós, de mégis, egy kicsit talán érezhetően szeret teljes az egész. Vagyis ő úgy érzi, és ameddig ő kötődik a másikhoz, igazán magasról tesz arra, hogy hogy jön le a második félnek.
Jelenleg épp azt szemlélhetjük, amint jó becsületesen betrappol, szemeivel Bencét keresi, majd aprót sóhajt, amint meglátja azt az ágyon fetrengeni. Egy hangyányit ellazulnak izmai, mert ha lélegzik és ébren van, akkor nem lehet akkora baja. Legalábbis mostanra. A többit majd kideríti. Mély levegőt vesz, rendezi vonásait, majd beletúrva szőke tincseibe indul meg a fiú ágya felé, hogy utána jól levágja magát mellé.
- Most nincs kaja. Elfelejtettem. - sóhajt fel ismét, beismerve ezt a végtelen nagyságú hibát. Mert azért ismeri már annyira ezt az embert itt, hogy tudja, mekkora egy éhenkórász, és ont most nem hoz neki egy finom kis melegszendvicset.
- Hogy vagy?- pislog rá, ahogy halványan elmosolyodik, s hátradől a székben. Ha Milán most azt hiszi, hogy megúszhatja, hát akkor nagyon téved. Itt kérem szépen kihallgatás lesz, ki volt, hol volt, miért volt, mi lett vele, hányadikos, melyik ház, és hogy fáj – e. Mindez persze többször, ahogy azt a jó testvéreknél szokás, addig, ameddig ki nem nyögi a válaszokat.
- Úgy nézel ki, mintha legalább kétszer kimostak volna.- jelenti ki összeráncolt homlokkal, nehogy már megadja azt a válaszlehetőséget, hogy „jól, semmi bajom, csak pihengetek itt mert jól esik”.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2015. október 17. 21:00
Hozzászólásai ebben a témában
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 19. 22:57 | Link
Kami


Mintha Kamilla tökéletes ellentéte lenne; teljesen nyugodt, csak úgy, mint általában. Legalább is kívülről nagyon is így tűnik, ahogy bele van mélyedve a rúnatan könyvébe. Be fogják vele pótoltatni a dolgozatokat a lehető leghamarabb, ő meg nem akar leszerepelni. És mégis... vagy fél órája ugyan azt a lapot bámulja, ki tudja hanyadjára próbálja elolvasni azt a két cikornyás betűkkel lejegyzett szót. Vagy egész egyszerűen már nem is próbálja. Nem is tud igazán koncentrálni most még az írott szövegre sem, túlságosan frusztrálja az elméjében dúló vihar. Valami más lett odabent, mióta magához tért ezen az ágyon. Valamiért képtelen megragadni a saját gondolatait, képtelen rájuk fókuszálni. Mintha csak egy szappant próbálna az ember vizes kézzel megfogni, valahogy mindig kicsusszan az ujjai közül. Viszont ezzel nem tud mit kezdeni, bármennyire is szeretne. Minél inkább rákoncentrál egy-egy gondolatfoszlányra, annál jobban úgy érzi, hogy elveszik a saját elméjének mocsaraiban. Mert most nincs ott más, csak a süppedős, lassú halálra csábító ingovány. És ez megrémiszti, túlságosan is, hisz mindig az elméjére, a gondolatainak logikus folyamára támaszkodott. Mégsem szólt erről még senkinek. Bízik benne, hogy ez csak az agyrázkódás egyik csúnya mellékhatása.
A mozgolódásra felfigyel és ahogy megpillantja a szőkeséget, a könyv már a szekrényen is köt ki, ő maga meg tornázza magát ülő helyzetbe, hogy úgy üdvözölje már a lányt.
- Nem baj, most úgy sem hiányzik. - Érdekes, hogy bárki jön hozzá, minimum egy bögre kakaóval teszi. Kellemes változatosság most az üres kezeket látni, ami azért őt ismerve elég furcsa. De ez ténylegesen az egyik mellékhatás, ami elmúlik. Csak jobb lenne minél előbb, mielőtt még eltűnne az éter bugyraiban.
A kérdésre első körben már reflexből vállat von. Érzi, hogy itt nem kertelhet, nem beszélhet mellé. Lelki szemei előtt feldereng a filmekben jellegzetes látvány, ahogy egy sötét szobában ül egy asztalnál és egy lámpával égetik ki a retináját, válaszokra sarkallva. A megjegyzésre viszont haloványan igaz, de elmosolyodik.
- Végre valaki nem... kertel. - Kissé nehézkesebben találja a szót, amin szusszan egy erélyesebbet, úgy magának. Amúgy köszöni szépen, annyira nem szörnyű látvány. Persze sápadtabb, mint általában és a szeme alatti sötét foltok kialvatlanságról árulkodnak, de az a tapasz a halántéka felett egészen mutatós darab. Viszont végül csak halkan kezd beszélni, maga elé bámulva.
- Már jobban, azt hiszem. A talpam már begyógyult és a szédülés meg a hányinger is enyhült sokkal. Csak megfigyelésre tartanak itt, holnap már mehetek. - Gyorsan lehadarja a dolgokat, csak azután pislog fel Kamillára. - Mit beszélnek? - Ha a lány itt kötött ki, akkor biztos beszélnek és nagyon is érdekli, hogy mit. Na és kivételesen nem maga miatt.
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. október 22. 14:11 | Link
Bencus


Komolyan feléledt benne az anyatigris, vagy legalábbis valami olyasmi. Lehuppan, körbenéz, felméri a terepet. Igazából nem nagyon tudja felfogni, hogy Bence hogy képes most is tanulni, mármint ő nem tanulna, ha egyszer itt feküdne, az is biztos. Meg alapjáraton is csak akkor teszi le a puha popóját a székre, ha már vészesebb a helyzet. Meglepi a reakció, azt hitte, hogy a fiú éhes, vagy valami ilyesmi. Nem úgy képzeli el az ispotályi kosztot, mint egy ötcsillagos szállodáét, ugyan akkor meg is könnyebbül, mert legalább nem kell látni a szomorú arcot. Gondolj már bele, egy kissé átrendezett fej, lebiggyesztett ajkakkal, meg ilyenek.
A kijelentésre elmosolyodik, vállat von.
- Nem vagyok az az ember. - szemeit továbbra is a mellette ülőn tartja, keresve bármi jelet, ami azt mutatja, hogy az állapot rosszabb, mint azt bevallja. Hiába, paranoiás a lányka, meg elég bizalmatlan is az emberek felé, főleg ilyen téren. Bólint, ahogy most a falat tanulmányozza, vállat von. Szerinte felesleges lenne most konkrétumokat mondani, ha kijön, úgyis biztos tudni fogja, mi járja.
- Tudod, hogy van ez. Megvágod az ujjad, és már azt terjesztik, levágták a kezed. Amúgy azt hittem, hogy fél lábbal a koporsóban állsz. - összeráncolja homlokát miközben beszél, hangja halk és rekedt, mint annak aki sokáig nem nyitotta ki a száját.
- Kinél húztad ki a gyufát? - a kérdés szinte kiverte az oldalát, meg úgy alapból, nem Kamilláról beszélnénk, ha nem mondja ki. - Ne gyere nekem azzal, hogy ő is megkapta a magáét, mert nem hiszem el. - arcára ismét halvány mosoly ül ki. Ezzel nem megsérteni akarta a fiút, csak azért mégis, elég kis szalmajellegű alakja van.
Hozzászólásai ebben a témában
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 22. 14:47 | Link
Kami


A meglepődöttségre nem tud mást reagálni, minthogy vállat von. Nem is érti, valahogy mindenki ezen akad meg, hogy nincs étvágya. Oké, fura, hisz tényleg róla van szó, akinek alapjáraton jöhet akármikor akármi, ha kajáról van szó. Viszont most egyszerűen képtelen bármit is magába erőszakolni. Keveredik benne az agyrázkódás miatti hányinger a kialvatlanság miattival, egyszerűen úgy érzi, hogyha bármi is lecsúszik a torkán, azzal a lendülettel jön is vissza. De ez majd elmúlik. Legalább is ezt mondták.
A megjegyzésre haloványan ugyan, de ő is elmosolyodik. Hiába, nem bírja, ha kertelnek vele, jobban bírja az őszinteséget, még ha durva is. Ugyan ezt képviseli, másokkal sem viselkedik másképp, mint amit elvár. Viszont vannak olyan helyzetek, mikor könnyebb kicsit ferdíteni, vagy épp elhallgatni egy kicsit az igazságból. Ez most is így van. Ahogy a kérdést meghallja, oldalvást pillant Kamira, majd vissza az ölében heverő kezeire. Mindegy, hogy mi történt, ő nem hibáztatja Nettét. Nem volt önmaga, valamitől rettegett, ő meg rosszkor volt rossz helyen. De járhatott volna rosszabbul is... És talán Kamilla pont ezt a részét látná a dolognak nem azt, amit ő. A mérleg mindenkinél másfelé billen inkább. Ezért nehéz, hisz nem akar még több konfrontálódást maga körül. Kivételesen tökéletesen ellenne a csendes nyugalom tengerén, egy andalgó kis ladikban egyedül. Csak egy kicsit, csak addig, míg kitisztul a feje és nem akar teljesen elveszni a saját elméje fogságában. Túlságosan is káosznak érzi, ami most odabenn kavarog benne. A legrosszabb az egészben, hogy segíteni is képtelen ezen, egyszerűen képtelen megragadni a gondolatainak fonalát. Tovasiklanak a koncentrációja gyenge markából és újak, még kuszábbak veszik át az előzőek helyét.
- Ő is... rosszul nézett ki, de nem... miattam. - Habozva szólal csak meg, miközben beletúr bozontos hajzatába, pótcselekvés gyanánt. Nehezen találja a szavakat olykor, ami igen furcsa, hisz róla van szó.
- Egy szaktársamnak... rohama volt és próbáltam segíteni, csak én jártam rosszabbul. - Akadozó mozdulatokkal von vállat, hisz ezt igazából még magával is el kell hitetnie. Van ebben igazság, de nem a teljes. Főleg, hogy nem a józan ész diktálta a tetteit, ami például egy idegennel szemben tökéletesen helytállt volna. Nem, nem szólt egyből tanárnak, nem keresett segítséget, próbálta ő megoldani a helyzetet. Persze tanult a hibájából...
- De jól vagyok. Mondjuk. Alig alszom, zakatolnak a... gondolataim, de túléltem. - Megenged magának egy silány mosolyt mellé.
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. október 24. 11:52 | Link
Öcsipók

- Végül is.. Megértem. Azt hiszem. Mármint, amikor az ember beteg, nincs étvágya. - bólint végül, ahogy talán mintha próbálná magát meggyőzni. A tekintete ellágyul, ahogy rá néz, kedveli a kölyköt, az egészséges keretek között. Fogalma sincs miért és honnan, de az utóbbi időben valahogy megérzi, ha nincs valami rendben azokkal, akik közel állnak hozzá, vagy kezdenek közel állni. Az egész érzés annyira.. Fájdalmas is, de közben meg nem is, annyira meghatározatlan. Mint amikor összerándul a gyomrod, na valami olyasmi. Az pedig, hogy nem mondja el az egész történetet, mert Kamilla tudja, hogy így van, csak ront a helyzeten.
- Rohama volt. - ismétli el, felvonva szemöldökét. Remek, ez egyre jobb. Egy félig eszement ember mellett tudni a fiút, hát nem valami kellemes. És az eszementet most nem átvitt értelemben kell érteni, hanem rendesen, ahogy le van írva. Nem kell belegondolni semmit.
- Miért nem szóltál senkinek? - a hangja halk, ám cseppet sem szemrehányó, inkább szomorú. Ő nem az anyja, hogy felháborodjon ilyeneken, ő csak ő, aki kész mellette lenni még akkor is, ha Bence meg fog őrülni, és valakinek kordában kell tartania. Bár ő még nem tudja, milyen kapcsolat van Bence meg a rohamos között, én már biztos vagyok benne, hogy ha megtudja sem fogja annak a lánynak a közelébe engedni, főleg, ha ne adj Merlin a fiú leépül. Inkább kirabolja a rellonból, és bevonszolja a saját házába, és ami a gondolatot illeti, ő nem tehet arról, hogy mindig a lehető legrosszabbra gondol.
Megrázza fejét. Nem, nincs jól. Ha valaki, hát akkor ő pontosan tudja milyen az, amikor egyszerűen képtelen az ember aludni, és az minden, csak jó nem.
- Megkérdezném, hogy tudok-e segíteni, de az a baj, hogy szerintem nem tudok. - elhúzza száját, ahogy előre dőlve támaszkodik meg térdein. Tenyerei felfelé mutatnak, szinte kérve, hogy a másik belecsúsztassa kézfejét.
- Ne csinálj többet ilyet. Hogy nem tudod mit kell tenni, de cselekszel. Sokkal rosszabb is lehetett volna belőle. - dünnyögi, és ha most hallaná magát, biztos forgatná a szemeit.
Hozzászólásai ebben a témában
Mr. Casper Frost
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. november 11. 12:04 | Link
Kami


Nem felel Kami megállapításaira. Kivételesen ezt a dolgot nem gondolta túl, egyszerűen csak beletörődött. Hisz ahogy magához tért elmondták neki, hogy az agyrázkódás járhat étvágytalansággal, így ha más nem is, legalább ez tisztán és érthetően a helyére kattant. Ezen kívül is van elég dolog, aminek kirakós darabkái a homályba vésznek és mintha sohasem akarnának a helyükre kerülni, hogy kiadják az egész képet. Egyes gondolatfoszlányok, mintha nevetve csúsznának ki elméjének markából és csupán benyomásokat hagynak maguk után, ami még több kérdést vetnek fel benne. Mindez mára már szinte valami kegyetlen ördögi körré nőtte ki magát, amitől legbelül retteg, de persze kifelé nem mutatja. Hozzá van szokva, hogy csak magára számíthat, de valahol sajnos tudja, hogy ez nem olyan dolog, ami saját maga meg tud oldani. Megfordul a fejében, hogy megpróbálja ebbe a kusza fekete lyuknak tűnő dologba beavatni, ami most a fejében uralkodik, de elveti az ötletet. Valamiért nem szeretné, hogy ennél jobban aggódjon. Amúgy is furcsának tartja, hogy van, aki aggódik miatta.
Bólint a megjegyzésre. Máshogy nem tudja definiálni anélkül, hogy Nettét bajba sodorná. Hiába, hogy végül is miatta van most itt, nem volt önmaga a lány. Ezért is képtelen neheztelni rá, vagy bármi ilyesmi. Nem, valamiért egész közel került a lányhoz, mint barát és amúgy is megígérte, hogy megoldják.
A kérdésre elgondolkodik. Vagyis próbál. A gondolatok cikáznak a fejében megállíthatatlanul, csak egyszerűen képtelen egyet is megragadni a tömérdek fonal közül. Így csak kényszeredetten a hajába túr és vállat von.
- Nem tudom... Azt hiszem... nem gondolkodtam, vagyis... nem hiszem, hogy... időben találtam volna... bárkit is. - Beszéde szaggatott, néhány szó nehezen formálódik meg benne. Ijesztő, túlságosan is ijesztő.
Utólag mindig mindenki okosabb. Bár furcsa, hisz alapjáraton az ilyesmi hidegen hagyja, nem épp az a roppant mód segítőkész fajta. Viszont ez a történet valamiért arra ösztökélte, hogy ő maga tegyen valamit. Képtelen megmagyarázni, hogy miért, főleg, hogy általában sosem cselekszik felelőtlenül. Meg is sínylette ezt az egy dolgot.
- Tényleg nem... tudsz. - Kényszeredetten elmosolyodik kissé. Akkor sem mondaná, ha Kami bármiben is tudna, ahhoz túlságosan is magának való. Viszont annyit megtesz, hogy odaadja a kezét, ha ezt szeretné a lány.
- Megpróbálom, de... nem ígérhetek semmit. - Bár tényleg azon lesz, hogy ne essen még egyszer ilyen hibába.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet