36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 14. 22:35 | Link

Round 2
Valamikor délután


Csak nem rég tért magához. Egész eddig ki volt ütve, ami talán nem teljes egészében köszönhető az éjszakai... balesetnek. Mostanában elég keveset és rosszul aludt amúgy is, most legalább volt alkalma kipihennie magát. Persze, legalább valami jó is kisül ebből a helyzetből... bár tény, hogy tökéletesen meglett volna eme pozitívum nélkül is. Elég jól bírta a félig kialvatlan állapotot. De ugye ez a helyzet már nem áll fent és mint az ilyenkor lenni szokott, az élet természetesen most is Hüdrát játszott. Levágják a fejét és kettő nő a helyébe... kipihent, de a feje katyvasz és a talpa is sajog még egy kicsit. Bájitalok ide, vagy oda, amekkora ütést elszenvedett, örülhet, hogy még él. Ha csak egy kicsit lejjebb éri a fém hideg keménysége, a halántékát találta volna telibe. Így elméletileg megúszta egy erősebb agyrázkódással. Ó igen, rettentő hálás érte.
A plafont bámulja, miután végre magára lett hagyva és leerőszakolták a torkán a keserű bájitalok sokaságát, hogy helyrerázzák. Bár esküdni merne, hogy csak rosszabbul érzi magát tőlük. De próbál nem törődni ezzel. Nem tud másra gondolni, mint a tegnap estére. Újra és újra lepörög előtte az események sokasága, hogy ebbe fájdul már meg a feje. Elemzi magában a történteket, higgadtan próbál rájönni, hogy mi a fenét csinált rosszul. Mi mást kezdhetett volna azzal a Nettével, aki... idegen számára. Hisz nem az a lány volt, akivel elüti az unalmas perceket. Inkább hasonlított egy veszett, űzött vadhoz, mint egy emberi lényhez. Amit azért férfiasan bevall, még őt is megijesztette. Viszont képtelen megfejteni, hogy mi volt a az egész és mit tehetett volna másképp. Természetesen ezek frusztrálják a leginkább.
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Havasi Bence Milán
Írta: 2015. október 14. 23:02
| Link

#sajnálom #hoztam csokit #zavarodott

Nem tudom mi történt az este folyamán, csak foszlányokra emlékszem. Rémlik, hogy rosszat tettem, hogy bántottam a barátom és kiráz a hideg akárhányszor arra gondolok, milyen rettegés kerített hatalmába.
A gyengélkedőn ébredtem, az a pontja még megvolt az események sorozatának, hogy égő párnák, szilánkok közepette segítségért kiáltok. Néhány idegen alig néhány perccel azután, hogy felébredtem, kérdések százait zúdította a nyakamba, mit tettem, miért tettem, hogyan...nem sok információval tudtam szolgálni, én csak azt mondtam el, amire emlékeztem.
Mindkét kezemet fehér kötés fedte, a tenyerem sajgott ahogy megemeltem a poharamat. Felzaklatott a két idegen, hát még az, hogy megláttam Bencét tőlem néhány ágynyira. Oda akartam menni hozzá, de nem engedtek, leküldtek a körletbe, hogy szedjem össze magam és keressem meg a házvezetőt, majd ő rendezi a továbbiakat.
Utóbbinak nem tettem eleget, helyette a konyhába lopóztam be, csupán két bögre habos kakaóért. Legalább ennyivel tartozom a barátomnak, ha már egyszer úgy fejbe vágtam, hogy ki is terült.
Halkan lépkedek, csak zoknit viselek a lábamon. Krémszínű nadrágom nem vágyik a kakaóra, így próbálok minél gyorsabban, de óvatosan besurranni a gyengélkedőre. Egy igazi kommandósnak érzem magam, komolyan, ahogy elsuhanok az ápoló háta mögött, és már nem állít meg senki a fiú ágyáig. Kissé oldalra biccentett fejjel méregetem, aztán leteszem a bögréket a kis szekrényre.
Ébren van. Néma csendben nézek rá, lassan emelem felé a kezem, hogy finoman végigsimítsak a fején és arcán. Láthatja az arcomon, hogy az érzelmi katyvasz jelenleg legszembetűnőbbje a bűnbánat.
- Nem tudom mit tettem, de sájnálom - súgom neki. Lopva a hátam mögé pillantok, az ápolónő észrevett, de fejcsóválással elintézte és nem parancsolt ki a teremből. Szusszanva húztam magam alá a fémlábakon álló kis széket.
- Ülj feljebb, hoztám kákaót.
Hozzászólásai ebben a témában

Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 14. 23:25 | Link

Round 2
Valamikor délután


Őt szerencsére nem zaklatták. Legalább is még nem, hisz egész eddig ájultan feküdt, majd az ápolónő nem engedte, lévén pihenésre van szüksége. Pihenés... esélytelen ezt a tevékenységet folytatni, ha folyamatosan a miérteket keresi. Képtelenség csillapítani háborgó gondolatait, főleg, hogy egyedül lett hagyva velük teljesen. Eléggé feszélyezetten érzi magát amúgy is a helytől, sosem bírt megmaradni a mugli kórházakban sem. Oké, lehetne mondani, hogy ez más, de lényegében mégis csak ugyan az. Legszívesebben elhúzná a csíkot azonnal, de ereje sincs felkelni. Fizikailag szerencsétlenebbnek érzi magát, mint valószínűleg eddig bármikor. Pedig csak a fejét érte az ütés. Csak...
Viszont nem hülye, sejti, hogy ennek lesz még utóhatása. Biztos, hogy ki fogják faggatni őt is a történtekről és hát fogalma sincs, hogy mit mondhatna egy ilyen szituációban. Persze, nagy általánosságban kapásból felvázolná a komor, valós helyzetet, mindenféle érzelem nélkül. De most az is került bele... Nettét a barátjának tartja és ahogy az éjszaka látta... az nem volt normális. Ezt finomítani talán nem is igazán lehetne. De ezt csak nem adhatja elő, mert ki tudja mit csinálnának vele. Ő meg egyedül maradna. Legalább is ami a barátokat illeti. Bár ez nagyon önzően hangzik, talán az is. De tényleg csak önzés van mögötte, megint csak magára gondolna? Már maga sem tudja.
Hatalmas sóhaj kíséretében temeti arcát a tenyerébe. Még mindig ugyan azt a mázsás súlyt érzi a végtagjaiban, mint akkor. De azon sem lepődne meg, ha csak a képzelete hitetné el ezt vele.
Nem tudatosul benne egyből, hogy valaki áll mellette. Lassan fordítja kissé oldalra a fejét és engedi le a karjait, hogy felnézzen rá. Normálisnak tűnik.
- Félőrült módjára tomboltál. Én meg próbáltalak leállítani. - Csak halkan beszél, egyrészt a hely mintha ezt követelné meg, másrészt meg zavarják a hangosabb zajok. Viszont hangja ugyan olyan kimért, mint máskor.
- Tedd le, most nem menne. - Tart attól, hogy ahogy lemegy, úgy jönne vissza egyből. Most már biztos nincs jól, ha még erre is nemet mond. Viszont kissé feljebb tornázza magát, amibe belelüktet a feje kissé.
- Szóval... nem emlékszel semmire? - Az viszont elég nagy pech. Szüksége van válaszokra.
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2015. október 14. 23:51 | Link

#felidézés #könnyek

Nem számolok a következményekkel, nem is fogom fel, hogy valami tényleg furcsa és rossz dolog történt az éjjel. Így, hogy a sztorinak csak egy pici részére vagyok képes visszaemlékezni...nem gondolok bele. Az érdekel csak, hogy Bence rendben van-e, az sem érdekel, hogy a bögrék túl melegek a kötés alatti sérüléseimnek. Egyáltalán mi van alatta? Varratok? Tapaszok? Csak egy-két karcolás? És hogy szereztem? Annak ellenére, hogy saját magamnak is rengeteg kérdésem lenne, minden háttérbe szorul a barát ágyánál megállva.
Kíváncsi vagyok, hogy érzi magát, mi történt vele. Szeretném feldobni a hangulatát a mindkettőnk kedvenc italával, de tagadhatatlanul meglepődök amikor nemet int rá. Értetlenül állok a helyzet előtt, mert eddig bármikor, bármennyit.
Félőrült módjára. Visszhangzik a fejemben amit válaszolt, de nem értem. Hisz nem vagyok az, szedem a gyógyszereimet rendesen, pihenek eleget... Eszembe jut, hogy egész nap szét akart menni a fejem, rosszul voltam és az a váza is, a rókacsaláddal a kandallóban landolt. A bögrékre szegezem a tekintetem, ajkaimat összeszorítom, mintha ez megvédene a ténytől; valami nincs rendben velem.
Hang nélkül, a fejem jobbra-balra mozgatásával adom tudtára nemleges válaszom. Abból semmire, amiből rájöhetnénk, mi volt ez az egész és mi váltotta ki az ellene elkövetett támadást. Nem feltételezem, de lehet, hogy nem is bennem van a hiba, hanem csak önvédelem volt...
- Tudom, hogy belehánytam a vázába, azt beledobtam a tűzbe...jöttél, és csak fények, a fülem sípolása, sikítás... Rettegtem... - behunyt szemmel idézem fel az eseményeket, mindeközben összehúzom magam a széken és előre-hátra hintázok. Megremeg a hangom, védekezően ölelem magam körül. - Feküdtél a földön, lángolt egy párna...kiesett a kezemből valami és minden csupa vér... - Kezemet az arcomhoz emelem, abba fojtom a kitörő sírást. A könnyek eláztatják kötött pulóveremet, próbálok megnyugodni, de egyelőre nem megy.
Hozzászólásai ebben a témában

Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 15. 00:18 | Link

Round 2
Valamikor délután


Megakad kissé a tekintete Nette bekötözött kezein. Kíváncsi, hogy mennyire kaszabolta szét végül a tenyerét a megannyi szilánk. Hogy begyógyították máris, vagy ennek idő kell. Egyáltalán nem ért a mágikus orvostudományhoz, hiába félvér, ezidáig semmi köze sem volt ehhez a világhoz. Csupán tompa lüktetést érez a talpában, ami hasonlóan nézhetett, vagy néz ki most is, mint Nette keze. Fogalma sincs, túl megerőltető lenne elhajolni odáig és megvizsgálni magának. Az az egyszerű kérdés sem jön ki a torkán, hogy hogy vagy?. Pedig most talán még érdekelné is. Hogy mit érez. Mit érzett tegnap, hogy mégis mi váltotta ki belőle ezt az egészet. Igazából most tudatosul benne, hogy szinte egyáltalán nem is ismeri a lányt. Na nem mintha alapesetben ez zavarná, szó sincs ilyesmiről, sőt. Nagyon is jól megvan a békés tudatlanságban. Viszont ezt a helyzetet nem lehetne normálisnak nevezni.
Csendben figyeli Nette minden egyes mozdulatát és hallgatja a beszámolóját. Minden egyes szót legalább kétszer megforgatja magában, mielőtt tovaengedné az éterbe, a megsemmisülés mocsarába. Mit mondhatna erre? Ha most felvilágosítja, hogy mi is történt pontosan, tuti, hogy még inkább kikészül és nem tudna vele mit kezdeni. Az igazat megvallva már most sem tud. Látja, hogy sír, hogy zokog, mégis csak ott fekszik félig ülő helyzetben, bámulja, de nem moccan meg. Nem mintha félne, hogy megint ugyan úgy járna a fene nagy segítőkészségével, hisz... Nette most teljesen más frekvencián mozog, mint tegnap. Erőteljesen szívja be a levegőt és engedi ki. Túlságosan feszélyezi ez a helyzet.
- Mégis mitől rettegtél? Senki sem volt ott rajtunk kívül. És azt üvöltözted, hogy "megöl, megöl"... Vadállat módjára zúztál, megsebezted saját magad, aztán leütöttél. Majdnem kinyírtál Nette... - Mindezt képes olyan lelki nyugalommal végigmondani, hogy a profik megirigyelhetnék. Persze a lehető leghalkabban beszél, nem járna jól, ha bárki is hallaná ezt a beszélgetést.
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2015. október 15. 00:38 | Link

#vallok #de igyál

Három hónapon keresztül erőlködtem azon, hogy visszanyerjem az emlékeimet. Emlékezni akartam, elmenni az RBF vizsgámra és visszarázódni a saját életembe. Nem akarok tizenegy évesként újra megélni mindent.
Hiába küzdöttem, végül feladtam, most pedig újra erőltetem a fejem. Pedig már tudhatnám, hogy nem segít semmi, ami nincs, azt nem lehet előkotorni sehonnan, maximum a véletlen úgy hozhatja... A remény, meg annak a halála.
Élnem kell azzal a kis morzsával, ami megragadt és ahogy kimondom a szavakat és a sírás átveszi az uralmat, kissé bepánikolok legbelül. Gyomrom kis gombóccá szűkül, mert tudom, hogy következményekkel járhat mindez. Kicsaphatnak, bezáratnak, ágyhoz kötnek...mindenféle lehetőség eszembe jut abban a néhány másodpercben, míg a könnyeimet törölgetem. Nem akarok elmenni, máshol újrakezdeni, itt már van barátom és talán nem fog azon elbukni ez a dolog, hogy véletlenül majdnem kinyírtam, ahogy ő fogalmazott.
Néhány perc elteltével kezdek megnyugodni. Bence olyan néha, mint egy nyugtató kapszula. Már csak egyszer-egyszer hüppögök, a fejemet csóválva nézek a szemébe.
- Talán tőled - vonom meg a vállam, hisz kár ezt firtatni. Gyorsan nézek körbe, majd közelebb húzom a székem hozzá, hogy amit mondok, azt még véletlenül se hallhassa meg senki más rajta kívül. - Elaludtam a kandalló előtt. Egész nap fájt a fejem, hallom ezeket a hangokat, sikoltozik, sokan vannak. Beszedtem a gyógyszereimet, és aludtam - a fejemben levő sokaságról ezidáig nem beszéltem senkinek. Nem tudom, hogy egyáltalán van-e ennek valami haszna most, de jobb ha tud róla, hátha hasznos.
- Idd amíg meleg - bökök éles témaváltásként a bögrék felé. Ha most mégis úgy dönt, hogy kéri a sajátját, segítek neki és a kezébe adom, majd a magam kakaóját a számhoz emelem. Kijár a boldogsághormon.
Utoljára módosította:Antoinette Myra Blackburn, 2015. október 22. 16:15
Hozzászólásai ebben a témában

Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 16. 16:14 | Link

Round 2


Türelmesen kivárja, míg Nette lecsillapodik, bár eléggé frusztrálja most a helyzet. Hiába, máskor ilyesmi meg sem kottyan neki, most mégis zsong a feje, szédül és egyszerűen képtelen tisztán gondolkodni, ami rettentően zavarja. Megijeszti valamennyire, hisz világ életében erre a képességére támaszkodott. Mindig higgadtan, tiszta fejjel képes volt átlátni bármilyen helyzetet és megoldani önerőből. Most viszont képtelen erre. Képtelen megérteni a helyzetet, hogy mi is történt pontosan tegnap és miért. Nem tudja összerakni a puzzlet, túl sok darabka hiányzik és képtelen megtalálni őket.
Viszont kívülről ez a fajta káosz, ami most benne uralkodik, nem látszik. Kifejezéstelen arccal bámulja a plafont, talán csak szabálytalan légzése kelthet gyanút. Lassan húzza fel a lábait és lazán összekulcsolja őket. Talpát érzékenyen érinti a felületi érintkezés, de nem érdekli. Csak szeretne elrejtőzni az érthetetlennek tűnő gondolatai elől. Nyugalmat akar, ami nem akar jönni. Lehunyja kissé a szemét és próbál csupán egy dologra koncentrálni, de persze eredménytelenül. Halkan sóhajt fel és lassan Nettére emeli tekintetét. Fogalma sincs, hogy mit tehetne egy ilyen helyzetben azon kívül, hogy vár. De mire bármi is megfogalmazódhatna benne, érzékeli, hogy a lány kezd végre megnyugodni, így kissé ő is felenged.
- Tőlem? - Meglepi a kijelentés, ő ezt nem tudja ennyire félvállról venni, amíg meg nem érti. És erre csak még több lehetőség, eshetőség robban az elméjébe, amikkel egyelőre nem tud mit kezdeni ismételten. Csak a probléma az, hogy kiűzni sem tudja őket a gondolataiból.
Csendben hallgatja Nettét és magában elemzi a hallottakat. Bámul maga elé, ahogy próbál logikát találni benne és egy teljes egésszé összerakni minden információt. A felszólításra is csak aprót biccent és nyújtja a kezét, ha a lány odaadja neki a bögrét. Viszont egy darabig csak nézi a barna finomságot és a kezét melengeti.
- Hangokat hallasz? Miféléket? És mióta? - Halkan kérdezi, de úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb jelensége. Majd sóhajt egyet és elnagyolt mozdulatokkal túr az elaludt hajzatába.
- Kitalálunk valamit, oké? - Hogy mire mondja? Mindenre. Azért annyira képes felmérni a helyzetet, hogy Nette nincs könnyű helyzetbe. Mások csak azt látják, hogy rátámadt, aminek ki tudja milyen következményei lehetnek. És amint megért minden egyes apró darabkát, képes lesz megoldani a helyzetet. Mint mindig...
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2015. október 18. 16:32 | Link

#ne folytassuk #kitessékelés #búcsú

Nem válaszolok. Eszem ágában sincs belemenni egy olyan feltételezésbe, amit nem hinnék teljesen valósnak. Ugyan, miért akart volna ő bántani, miért menekültem volna előle? Nem tudhatom, de érzem. Hisz ha nem érezném, hogy nem akart rosszat, most nem ülnék mellette és nem mondanék el olyan dolgokat, amik nagy titkok.
Szeretném megkülönböztetni a valóságot a képzelgésektől és jó lenne tudni, hogy mi van a fejemben. Helyre akarom tenni, de csak kétségbe vagyok esve, mint egy elveszett kölyökróka az erdőben, aki az anyja segítségére vár.
Meg ahogy én azt hiszem...hiába nyomom a kezébe a kakaót, nem szabadulunk attól, ami van. Szavak nélkül rázom meg a fejem. Inkább a forró italt kortyolom ahelyett, hogy belemennék a témába. Elég gondja van neki most így is, hát még nekem mennyi lesz...ez még csak a kezdet, úgy sejtem.
- Köszönöm - mondom alig hallhatóan, rá nézve. Halvány mosoly jelenik meg a szám szegletében és ezzel legalább valamiféle kellemes érzés is szétárad a végtagjaimban.
- Mit mondtak a fejedre? Meddig maradsz itt? - kérdezem kíváncsian. Ezek után muszáj lesz egy finom vacsorával jóvátennem amit műveltem vele. Remélem, hogy hagyni is fogja, és nem kerül el olyan messziről, amilyenről csak tud.
Mély levegőt veszek, arcomról letörlöm a még kifolyt könnyeket. Azt hiszem megnyugodtam - legalábbis egy időre. Míg válaszol, kortyolok a kakaóból, de eléggé megugrok amikor az ápoló megfogja a vállam. Igazán szólhatott volna, hogy jön. Szívem egyszerre gyorsabb ütemben kezd el kalapálni, majd' kiugrik a helyéről. Le is rakom enyhén remegő kezeimből a bögrét és nézek rá.
- Kaptok egy percet a búcsúzkodásra, aztán hagyjuk pihenni a fiút. Eltüntetjük a sebeidet is, rendben? - kedves, búgó hangon beszél hozzám, mosolyogva. Kedvességét nem igazán tudom viszonozni, csak bólintok, mire a nő elindul előre. Nézek utána még pár másodpercig, majd sóhajtva nézek vissza a barátomra.
- Szükséged van valamire? Nasira, kakaóra...könyvekre, vagy bármire? - kérdésem közben felállok, tétován lógatom magam mellett a karjaimat. Szeretnék neki segíteni bármiben amiben csak tudok. - Nem szabadulsz tőlem.
Az az egy perc gyorsan letelt, én meg nem akartam, hogy ezek után kitiltsanak a gyengélkedőről, tőle. Az utolsó szavak után intettem neki és elindultam a nő felé, még néhányszor hátranézve Bencére.
Sziszegtem miközben leszedte a fehér gézt a sebeimről. Akkor láttam meg, hogy tele van apró, mély vágásokkal a tenyerem, az a kötés pedig beleragadt néhol. Fölé tartotta a pálcáját, ezzel együtt pedig az összes vágás felszívódott, majd ugyanezt végrehajtotta a másik kezemen is, és szabad utat kaptam kifelé.
Az ajtóban megálltam néhány másodpercre. Szusszanva néztem a lüke felé.
Hozzászólásai ebben a témában

Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 19. 23:50 | Link

Round 2


Ahogy meglátja Nette reakcióját, csak sóhajt egyet lemondóan. Nem, nem fogja most faggatni, nem is lenne rá képes. Viszont a probléma valós, ami már mondhatni mindkettejüket érinti, így biztos, hogy nem is fogja annyiban hagyni. És talán nem is baj, hogy kicsit jegelve lesz a téma. Hiába kapott volna választ a kérdéseire, képtelen lett volna velük bármit is kezdeni. Csak a feje sajdult volna bele az erőlködésbe, hogy egy normális és összefüggő gondolatmenetet, egy teóriát felállítson. A másik fele pedig az, hogy bizonyos részletek valószínűleg a feketeségbe vesztek volna. Milyen ironikus, hogy a kedvenc napszaka az éjszaka, mikor a sötétség jótékonyan fed be mindent, érintése lágy és kellemes. Mégis a fejében kialakuló sötét foltoktól rettegés fogja el. Bár inkább a tehetetlenség frusztrálja, hisz eddig mindent maga oldott meg. Hogy valami túlnőhet rajta... abba belegondolni sem mer.
A kérdésre lassú mozdulatokkal von vállat, majd végre egy aprót bele is kortyol a kakaóba, ami igen nehezen akar lecsúszni a torkán. Inkább vissza is ereszti a bögrét az ölébe és csak bámul bele a fodrozódó italba.
- Még túl sokat nem mondtak. Erős agyrázkódást... szenvedtem, ezért bent tartanak pár napra megfigyelésre. Azt még nem tudom pontosan meddig. - Néhol nehezebben találja a szavakat, de próbál úgy viselkedni, mintha ez normális lenne. A gyógyítónak sem mondott erről semmit. Fél. Fél, hogy mi lenne akkor vele. Akkor túl valóságossá válna ez az egész.
Feltekint az ápolónőre, ahogy észleli a mozgást a látómezején, majd tétován bólint az utasítására. Ismét Nettére pillant, majd a kérdéseken elgondolkodik.
- A tankönyveim. A sürgősebbek. - Már amiből dolgozat, vagy bármi ehhez hasonló várható. Persze örülne pár olvasmánynak a tananyagon kívül is, de túl megterhelő lenne végiglapozni fejben a listát, hogy mit is szeretne. Így inkább hallgat. A kaját pedig le sem reagálja, valamiért most erre gondolni is rossz. De legalább ez biztos, hogy elmúlik... ugye?
A megjegyzésre alig láthatóan elmosolyodik, majd formál egy-két szót, már hang nélkül. Valami megerősítés féle, hogy kitalálnak valamit. Megoldanak minden problémát. Már Nettéét valahogy. De előbb helyre kell pakolnia magában jópár dolgot és rá kell jönnie, hogy mégis mit tegyen a változások fényében...
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet