A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely. Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát. A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább. Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban. Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt. A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve. A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet. A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak. Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember. Gyógyítók:
- Anastasia Strakhova
- Szentmihályi L. Izabella
- Thorsten Löwenherz
Gyógyítósegédek:
- Catherine Hope Brightmore
Kedves Diákság!1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen. 2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.
|
|
|
MihaelAz embereknek van egy nagyon rossz szokása. Nem mindenkinek, épp csak egy töredéküknek, nem is túl feltűnő, de onnantól, hogy a pillantásunk elkapja a mozdulatsort, mindig arra fog figyelni onnantól. Ez amolyan törvényszerűség. Mint amikor feltűnik másnál a vokális tikk, ami egész addig nem is realizálódott - attól a pillanattól fogva a fülünk ki lesz hegyezve a szakaszosan érkező hümmögésekre. Ez a rossz szokás nem más, minthogy idegességünkben, töprengés közben a szánk belső részét harapdáljuk. Talán azt remélve, hogy az apró fájdalom segít majd fókuszálni. A gyengélkedő egyik ágyán ül, hátát a támlának vetve, miközben foga közé csippent egy apró bőrdarabot. Nem mintha nem sértette volna már fel korábban.. most pedig ez a rossz szokás nem hagyja, hogy a szervezet tegye a dolgát és begyógyítsa felszíni sérülést. Nyelvével végigsimít az alsó fogsorán és a biztonság kedvéért az éjjeli szekrényén heverő asztalkára pillant. Ez most nem egy túl forgalmas éjszaka, rajtuk kívül senki más sincs itt, mostanra Barbi is elment és csak ők maradnak. Nem biztos benne, hogy ez a legjobb ötlet. - Komolyan nem vagy normális. Azt hittem, hogy vannak dolgok, amiket csak úgy .. nem tennél meg. De nyilvánvalóan alulbecsültem az elszántságod. Nem egészen az elszántság szót akarta használni, és a hang is, amellyel kipréseli az ajkai közül, inkább formálja a "vérszomj" kifejezést. Egyáltalán nem álmos, mindent tudna most tenni, csak épp aludni nem. Nem itt, nem most, nem Mihael társaságában. A szájáról már letörölték a vért és a zúzódást is ellátták, az a sérülés már a múlté, de az agyrázkódással, amit kapott, már nem tudtak ilyen gyorsan elbánni - így is-úgy is benntartották volna még kivizsgálásra. - Ha legközelebb így nekem jössz.. nem, fogalmam sincs mit teszek, hogy őszinte legyek. Még fenyegetőzni is kimerült és túl rossz hozzá a közérzete. Annak örül, hogy erről most Rémi nem tud. Képtelen lenne kezelni a gyengélkedőbe berontó öccsét ebben az állapotban. Szokásos összeszedettsége, a makulátlan kinézet és jólfésültség oda; haja borzas, a gyengélkedő hálóruhája pedig bő rá és a legkevésbé sem komfortos. - Különben is, milyen varázslatról beszéltél végig? Tulajdonképpen lenne tippje, gyakorlatilag biztos benne, hogy mire gondol Mihael, de az ő szájából akarja hallani. Nem kockáztatná meg, hogy egy félreértésből adódóan saját magát buktassa le.
|
|
|
Ethan R. Saint-Venant INAKTÍV
VII. - A Diadalszekér offline RPG hsz: 132 Összes hsz: 1948
|
Írta: 2015. augusztus 1. 00:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=501892#post501892][b]Ethan R. Saint-Venant - 2015.08.01. 00:15[/b][/url] MihaelAz embereknek van egy nagyon rossz szokása. Nem mindenkinek, épp csak egy töredéküknek, nem is túl feltűnő, de onnantól, hogy a pillantásunk elkapja a mozdulatsort, mindig arra fog figyelni onnantól. Ez amolyan törvényszerűség. Mint amikor feltűnik másnál a vokális tikk, ami egész addig nem is realizálódott - attól a pillanattól fogva a fülünk ki lesz hegyezve a szakaszosan érkező hümmögésekre. Ez a rossz szokás nem más, minthogy idegességünkben, töprengés közben a szánk belső részét harapdáljuk. Talán azt remélve, hogy az apró fájdalom segít majd fókuszálni. A gyengélkedő egyik ágyán ül, hátát a támlának vetve, miközben foga közé csippent egy apró bőrdarabot. Nem mintha nem sértette volna már fel korábban.. most pedig ez a rossz szokás nem hagyja, hogy a szervezet tegye a dolgát és begyógyítsa felszíni sérülést. Nyelvével végigsimít az alsó fogsorán és a biztonság kedvéért az éjjeli szekrényén heverő asztalkára pillant. Ez most nem egy túl forgalmas éjszaka, rajtuk kívül senki más sincs itt, mostanra Barbi is elment és csak ők maradnak. Nem biztos benne, hogy ez a legjobb ötlet. - Komolyan nem vagy normális. Azt hittem, hogy vannak dolgok, amiket csak úgy .. nem tennél meg. De nyilvánvalóan alulbecsültem az elszántságod. Nem egészen az elszántság szót akarta használni, és a hang is, amellyel kipréseli az ajkai közül, inkább formálja a "vérszomj" kifejezést. Egyáltalán nem álmos, mindent tudna most tenni, csak épp aludni nem. Nem itt, nem most, nem Mihael társaságában. A szájáról már letörölték a vért és a zúzódást is ellátták, az a sérülés már a múlté, de az agyrázkódással, amit kapott, már nem tudtak ilyen gyorsan elbánni - így is-úgy is benntartották volna még kivizsgálásra. - Ha legközelebb így nekem jössz.. nem, fogalmam sincs mit teszek, hogy őszinte legyek. Még fenyegetőzni is kimerült és túl rossz hozzá a közérzete. Annak örül, hogy erről most Rémi nem tud. Képtelen lenne kezelni a gyengélkedőbe berontó öccsét ebben az állapotban. Szokásos összeszedettsége, a makulátlan kinézet és jólfésültség oda; haja borzas, a gyengélkedő hálóruhája pedig bő rá és a legkevésbé sem komfortos. - Különben is, milyen varázslatról beszéltél végig? Tulajdonképpen lenne tippje, gyakorlatilag biztos benne, hogy mire gondol Mihael, de az ő szájából akarja hallani. Nem kockáztatná meg, hogy egy félreértésből adódóan saját magát buktassa le.
|
|
|
|
Mihael Gérard Saint-Venant INAKTÍV
XV. - Az Ördög offline RPG hsz: 387 Összes hsz: 5187
|
Írta: 2015. augusztus 28. 13:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=510076#post510076][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.08.28. 13:55[/b][/url] EthanPercek óta meredt tekintettel bámulja a fal pazar fehérségét. Olyan… fehér. Deep. Az agyára szállt zsibbadt ködön keresztül alig érzékeli, hogy más is jelen van a gyógyítói egységben rajta kívül, hiszen könnyű elfelejteni a patkány auráját, ha nem is akar vele foglalkozni. A dühe már lecsengett, helyét a fáradt unalom vette át majdnem teljesen kitöltve a bensőjét. Minek figyelni a jelentéktelen részletekre? Arra, hogy majdnem szétrúgta Ethan arcberendezését, vagy hogy szabályokat sért meg.
Csendben is elintézhetted volna. Miért nem engedtél a felszínre? Megint bajt kavarsz, pedig nem hiányzik a feltűnés! Eszednél vagy te? Akár rá is ülhetsz a szádra. Miért zsibongsz a fejemben? Nincs jobb dolgod? Nyilvánvalóan nincs, ha gondot gondra halmozol ostoba módon, és előbb ütsz, aztán cselekszel. Megnehezíted mindkettőnk életét! Jójójó, ez mind csak blabla. Megérdemelte. Nem kellett volna… azt… Sigh… Nem? Tényleg nem bírtad tartani a szád. Valóban jogtalanul járt el? NA NEHOGY MÁR MEGVÉDD ŐT! Nem védem. Van különbség objektivitás és pártoskodás között. A vakok persze nem hajlandóak sem meglátni, sem elfogadni. Mikor nő már be a fejed lágya? Vicces ezt hallani saját magamtól…
Mélázásából Ethan hangja ragadja ki jól szuperáló harapófogóként. Csigalassúsággal fordítja felé a fejét félig leeresztett pillákkal, igazítva egyet a takarón. A lábából eltűnt csontok hála a Pótcsont Rapidnak, épp visszanőnek, de a fájdalomcsillapító főzet tompítja a másik bájital okozta elfogadható kínokat, hogy a sérült tudjon gondolkodni is, ne csak vegetálni. Másodpercekig nem szól semmit a kuzin szavaira, mintha ízlelgetné őket, és próbálná eldönteni, mit mozgatnak meg benne? Ha egyáltalán elindítanak valamilyen folyamatot. - Én is azt hittem, hogy amiről tudni kell, azt elmondod. De mesélj már, kuzin, mostanában nem bocsátottál rám valamilyen fura átkot, bűbájt, valamit? Amitől akadozni kezd a beszédem és remegni a kezem? Ha valamit kiejtenék a számon? Annyira szeretném tudni, hogy ennek mennyi köze van a suttyó kis ténykedéseidhez? - A szemeiben izzón parázslik a harag és az utálat maradványa, de már semmi lelkiereje nincs nekirontani Ethannek, és különben is... minek? Van értelme? Nincs. Valahol a fejében már ő is elismerte, hogy ez az óvintézkedés bőven kellett Ethan részéről. - Ha legközelebb neked megyek, nem lesz nálad a pálcád, hogy megvédd magad. Addig megyek, míg elérem. Addig küzdök, míg a föld alá raklak. Ismersz. Még egy dobás, még egy átverés, és megfojtalak. Lassú halált szánok neked, hogy érezd, mi jár egy féregnek, kuzin. – A mondandóját megszakítja egy kényszeredett, halk nyögés, amit a lábából -bájital ide vagy oda- érkező erősebb szúrás vált ki. – És ezzel együtt… hehh, nem. Ne vedd komolyan. Sosem felejtem el, hogy mindketten túl kell éljünk. Neked kicsit könnyebben megy, nekem kicsit nehezebben. Ennyi az egész. A kártyákat már rég leosztották. – Félig-meddig olybá tűnik, mintha magához beszélne, nem Ethanhöz, és a halkuló, motyogásba átmenő, de még épp érthető beszéde is ezt támasztja alá. - Annyira bírlak gyűlölni. Nem értem, hogy lehetünk ennyire génhibásak, hogy még nem öltük meg egymást csak, mert családot alkotunk. – Szemeit behunyva hátradől ő is leutánozva Ethan testtartását. Azt elfelejti kimondani, hogy az élete roppant unalmassá válna, ha Ethan eltűnne az élők sorából. A masszív utálata befogadására csak ez a pondró képes. A maga kifacsart módján biztos sze…. khm…. megtűri, családi érzések is akadhatnak benne Ethan felé, de hogy ezt nyilvánosságra hozza… Legfeljebb Veritaserummal!
|
|
|
|
Ethan R. Saint-Venant INAKTÍV
VII. - A Diadalszekér offline RPG hsz: 132 Összes hsz: 1948
|
Írta: 2015. szeptember 6. 18:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=514131#post514131][b]Ethan R. Saint-Venant - 2015.09.06. 18:46[/b][/url] Mihael Lapos oldalpillantást vet Mihael nehézkesen vádló szavaira. Mindketten elég lestrapáltak és fáradtak is ahhoz, hogy pattogó, gördülékeny párbeszédet folytathassanak egymással, helyette marad az - őket leszámítva üres - gyengélkedőben uralkodó csönd. Igyekszik átérezni a fiú felháborodását, talán valahol, mélyen egy egészen parányit jogos is az, amivel Mihael végül rátámadt. Azonban... - Teljesen ártalmatlan varázslat, semmiben sem befolyásolt.. volna. Ha nem akarsz elárulni. Le sem tagadja, hogy mit tett, ám most rajta a sor, hogy fejével teljesen a másik felé fordulva állja unokatestvére tekintetét, anélkül, hogy akár megrezzenne. Nincs bűntudata. Nincs benne a haragnak az a hullámzó, fékezhetetlen és szinte bőrön érezhető orkánja, mint ami Mihaelt jellemzi. Hűvös és tárgyilagos, s csak a halkan, vontatottan kiejtett szavak mögött sejtet magából valamit a neheztelés. - Nem bántam meg. Pont bebizonyítottad, hogy a lehető legtökéletesebb döntés volt részemről, hogy rád tettem. Nem veszi fel Mihael vagdalkozó fenyegetéseit, igen, megértette a mostaniból, hogy képes lenne rá a másik, nem kell verbális megerősítés hozzá, vagy ilyen-olyan cifra metafora és körülírás. Visszaejti fejét a párnára és elcsigázottan hátratúrja a haját, ujjaival fésülve bele a sötét tincsekbe. Félig lehunyt szemekkel hallgatja tovább a jól ismert passzusokat. - Erre még ne fogadj, előttünk az élet egymás kicsinálására. Fanyar cinizmus vegyül a hangjába, ahogy felszusszan a konklúziót leszűrve.
|
|
|
|
Mihael Gérard Saint-Venant INAKTÍV
XV. - Az Ördög offline RPG hsz: 387 Összes hsz: 5187
|
Írta: 2015. október 21. 16:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=532992#post532992][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.10.21. 16:38[/b][/url] EthanHosszan, súlyosan megül közöttük a csend, ahogy a gondolatok, a vádak, a sérelmek kitöltik a teret. Egyfelől ott a tény, hogy Ethan engedély nélkül bűvölte meg Mihaelt. Másfelől Mihael valóban bebizonyította, hogy szükséges a bűbáj, mert szemrebbenés nélkül elárulta volna az unokaöccsét. Súlyos kár nem származott volna a pletykálkodásból… ezúttal. De ettől még a tény tény marad: a kipofázás megtörtént. Egy ideig képes állni Ethan higgadt-hideg pillantását- de csak egy ideig. Agya egy hátsó szegmense tisztában van vele, hogy nem tud észérvet felhozni, ami igazolná tette jogosságát. Ekkor tegyük azt is hozzá, hogy Mihaelről van szó: ösztöni gyűlölete és undora saját rokona iránt sokkalta erősebb, semhogy őszintén bánja, amit majdnem megtett. Száját elhúzza, szemeit összeszűkíti, úgy mered továbbra is Ethanre, de néha már pislog közben. Nem tudja kifogástalanul viszonozni a farkasszemezést. - Mintha olyan k**** nagy dolog lenne, valóban. Tudom, tudom, ne gyere a kioktatással. Presztízs és család és imázs. Ismerem a sztorit, lespórolhatod. Ebből áll ki az egész rohadt életed. Egy színpadi kompozíció, csak a végén nem tapsol meg senki. – Morgása egyre halkul, szisszenésekkel átszőtt nyögések tarkítják- a helyére növő csontok megnehezítik a létezését is jelen pillanatban, de hogy panaszkodni és fájdalomcsillapítót kérni nem fog, az is biztos. Iszonyatosan büszke és ostobán makacs; nem akar gyengeséget mutatni, még ha nyilvánvaló is, hogy nem viseli jól a lábfoltozást. És persze nyugodtan befoghatja a száját: majdnem kirúgta a rokona állkapcsát, annak sem lehet leányálom átvészelni az éjszakát úgy, hogy még aludni sem mer emellett a labilis rohadék mellett. - Ma éjjel inkább ne... Elég volt ennyi. Ápolgasd a bájgúnár pofád inkább. Jó éjt! - Ezzel, mint aki jól végezte dolgát, befordul az oldalára és az éjszaka további részét próbálja a lehető leghalkabban átvészelni a párnába fojtva az esetleges fájdalmas nyögéseit. Egyikük sem fog aludni...
|
|
|
|